Francia és angol kutatók a Philosophical Transactions of the Royal Society tudományos folyóiratban, a közelmúltban megjelent tanulmányukban arról számoltak be, hogy a dél-francia Alpokban található Drouzet-folyó erodált medrében megjelenő fosszilis fák radiokarbonos vizsgálata során egy példa nélküli mértékű kiugrást figyeltek meg az adatsorban, mely egy 14 300 évvel ezelőtt bekövetkezett folyamathoz köthető. A kutatók a radiokarbon mérések és a berillium-izotópos mérések eredményeinek összevetése után arra a következtetésre jutottak, hogy a kiugró értékek egy történelem előtti időkben végbement, ezidáig soha nem megfigyelt méretű napviharhoz köthetők, mely hatalmas mennyiségű nagyenergiájú részecskét lövellt a Föld légkörébe.
A napvihar és annak a Föld mágneses erőterére gyakorolt hatása művészi illusztráción.
A 14-es tömegszámú szénizotóp (14C), vagy más néven radiokarbon, a Föld légkörének felső részében, a kozmikus sugárzás (pl. neutronok) hatására folyamatosan keletkezik. Ha egy nagy méretű napvihar megy végbe, mely például napkitöréssel vagy koronakidobódással jár, akkor az ezzel együtt járó, rövid idő alatt végbemenő, jelentős mennyiségű nagyenergiájú részecske kilövellését a radiokarbon termelődésében kiugró produkciós ráta jelzi. Ezek a szignifikáns jelenségek jelentős hatást gyakorolhatnak a földi rendszerekre, így zavart okozhatnak a műholdakban, a földi elektromos hálózatokban vagy akár egészségügyi kockázatot hordozhatnak magukban az űrhajósokra nézve. Az elmúlt 15 000 évben kilenc igen jelentős napvihart azonosítottak a kutatók, melyeket Miyake-eseményeknek neveznek. Ezek közül a legutóbbi kettő 993 CE-ben és 774 CE-ben (Common Era; időszámításunk szerint) történt.
A franciaországi Drouzet-folyóban megjelenő fosszilis fákról (Scots Pines) készült felvételek.
A kutatásban azonosított jelenség a legnagyobb a Miyake-események sorában, mérete nagyjából a legutóbbi két esemény kétszeresével vetekszik. A mérések előkészületeként a tudósok 15 fosszilis fát apró évgyűrűdarabokra szeleteltek, majd ezeken izotópos méréseket végeztek. Az egyes évgyűrűkön végzett 400 darab, újonnan nyert radiokarbonos vizsgálati eredményt összevetették a sarki jégfuratminták berilliumizotóp-összetételével (10Be), mely a leghatásosabb módja a Nap múltbeli viselkedésének megértéséhez.
Egy Drouzet-folyóbeli fosszilis fa vágott felülete, melyen jól kivehetőek az egykor élt növény évgyűrűi (forrás: Cécile Miramont).
A kutatásban azonosított jelenség a legnagyobb a Miyake-események sorában, mérete nagyjából a legutóbbi két esemény kétszeresével vetekszik. A mérések előkészületeként a tudósok 15 fosszilis fát apró évgyűrűdarabokra szeleteltek, majd ezeken izotópos méréseket végeztek. Az egyes évgyűrűkön végzett 400 darab, újonnan nyert radiokarbonos vizsgálati eredményt összevetették a sarki jégfuratminták berilliumizotóp-összetételével (10Be), mely a leghatásosabb módja a Nap múltbeli viselkedésének megértéséhez.
Források:
[1] https://www.sci.news/space/paleolithic-miyake-event-12336.html
[2] Bard, E. et al. (2023). A radiocarbon spike at 14 300 cal yr BP in subfossil trees provides the impulse response function of the global carbon cycle during the Late Glacial. Phil. Trans. R. Soc. A 381: 20220206.
1.kép: https://www.sciencenews.org/article/one-strongest-known-solar-storms-blasted-earth-660-bc
A napvihar és annak a Föld mágneses erőterére gyakorolt hatása művészi illusztráción.
2.kép: A franciaországi Drouzet-folyóban megjelenő fosszilis fákról (Scots Pines) készült felvételek. (Bard et al. 2023).
3.kép: Egy Drouzet-folyói fosszilis fa vágott felülete, melyen jól kivehetőek az egykor élt növény évgyűrűi (forrás: Cécile Miramont).
