Szerző: Veres Zsolt
Földünk 4,6 milliárd éves történetét a geológusok földtörténti időkre, időszakokra, korokra és korszakokra osztják, amelyek határait a földi élet nagy krízisei, kihalási eseményei jelölik ki.
Bolygónk egyik legjelentősebb globális kihalási eseménye a földtörténeti paleozoikum (óidő) és mezozoikum (középidő) határán zajlott le. A perm időszak végén (251 millió éve) a szárazföldi fajok 70%-a, a tengeriek 95%-a tűnt el a földtörténet akkori színpadáról. A kiváltó okokról több különböző elgondolást (például csillagászati: meteorit-becsapódás) állítottak már fel a szakemberek, de a legvalószínűbb ok a Szibériában beinduló elképesztő méretű bazaltos vulkanizmus lehetett, amely globális felmelegedést okozott, annak mindenféle következményével együtt.
Ennek a nagy kihalásnak a folyamatosan lerakódott tengeri rétegsora a Bükk hegységben, Bánkút határában kereshető fel, amely egyben egy nemzetközi jelentőségű védett földtani alapszelvény is (hivatalos nevén Bálvány–É szelvény). A feltárás alsó részén még ősmaradványokban gazdag késő perm mészkövek (Nagyvisnyói Mészkő Formáció) települnek, amelyre viszont már ősmaradvány-mentes kora triász képződmények
(Gerennavári Mészkő Formáció) következnek, egy „határagyag” közbeiktatódásával.
