A hazai csillagászati és űrkutató szakmának jeles alkalma volt a héten. A tudomány egyik ikonikus alakjának nagy napja volt a mostani csütörtökön. Almár Iván, csillagász, űrkutató, a fizikai tudományok doktora, a Csillagászati Intézet emeritus kutatója, a Nemzetközi Asztronautikai Akadémia (IAA) tiszteleti tagja és végül, de nem utolsósorban a Magyar Asztronautikai Társaság (MANT) örökös, tiszteletbeli elnöke ünnepelte 90. születésnapját.
Ily hosszú életpályát röviden áttekinteni szinte kozmikus feladat. Csak egy-egy felvillanás engedtessék meg, a legfényesebbek a hosszú évtizedeket megidézve.
Aspiránsként a változó csillagok fotometriai vizsgálatával kezdte kutatásait a Csillagvizsgáló Intézetben. Fő területei: a RR Lyrae-k és nóvák megfigyelése, a fénygörbék feldolgozása volt. Az akkor még sokak számára fantazmagóriának tűnő űrhajózásról már 1955-ben is jelentek meg cikkei. A műholdak átvonulásait optikailag figyelő magyar állomáshálózatot 1957-ben szervezte meg, és 1972-ig vezette is. Az Interkozmosz együttműködés keretében az INTEROBS-program egyik javaslattevője volt. Ennek célja az volt, hogy a mesterséges holdak pályaelemeit és pályaelem-változásait ki lehessen számítani vizuális észlelésből. Ezekből aztán meghatározhatóvá vált a légkör sűrűsége a műhold perigeumának környezetében, így a felsőlégkör-kutatásban is hasznosítani tudták ezeket az ismereteket.1972 óta a kozmikus geodézia területén is publikált. A hetvenes években kezdett foglalkoztatni a SETI problémájával. 1982-ben tagjává,1986-ban társelnökévé választotta a Nemzetközi Asztronautikai Akadémia 1966 óta működő SETI Bizottsága. A szervezetnek 2001-ig volt társelnöke.
2000-ben Jill Tarterrel közösen dolgozta ki a Rio-skálát, a Földön kívüli értelem (civilizáció) felfedezésével kapcsolatos esetleges bejelentések kommunikálására. A fenntarthatóság és környezetbiztonság napjaink kedvelt fogalmai, de Almár már 1989-től foglalkozott és publikált a Naprendszer égitestei környezetvédelmi problémáiról. A Nemzetközi Asztronautikai Akadémia gondozásában egy16 nyelvű űrszótárnak is szerkesztője volt.
Csillagászati-űrkutatási ismeretterjesztő munkássága is jelentős. Rendszeresen szerepelt a televízióban, rádióban, napilapokban, szabadegyetemeken. Az Élet és Tudomány szerkesztőbizottságának egyik tagja. Az Űrhajózási lexikon és az Űrtan című könyvek főszerkesztője. 2011-ben a Csillagászati Intézetben felfedezett (191856) Almáriván jelzetű kisbolygót neveztek el tiszteletére.
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika Főépületének Széchenyi Dísztermében 2022. április 21-én a Magyar Asztronautikai Társaság, az NKE Eötvös József Kutatóközpont Világűrjog és – Politika Kutatóműhelye, az ELKH Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont és a Lechner Tudásközpont „A magyar űrtevékenység évtizedei” című program keretében köszöntötte a nagyszerű tudóst és jeles közéleti szereplőt.
Nagyon boldog születésnapot kívánunk erőben, egészségben, szeretetben, boldogságban az emberi kor legvégső határáig!
Források:
https://hu.wikipedia.org/wiki/INTEROBS-program
https://hu.wikipedia.org/wiki/Alm%C3%A1r_Iv%C3%A1n
https://www.urvilag.hu/hazai_kutatohelyek_es_uripar/20220423_almar_ivan_90_eves?fbclid=IwAR0H-Ot0V2IW6GXOpb8AXL1H7T6ZXJSI3WrdMRdTYszrUzpNSQ0Mswc85Wo
Kép forrása:
https://twitter.com/MANT_Astro/status/1517912758452424704/photo/1
