A folyékony szénhidrogének sekély tavait rejtő, ködös légkörbe fulladó Titan egy különös világ. Az ember régóta vágyik, már hogy közelebbről is felfedezhesse. Ezért is készül a NASA egy robotikus forgószárnyas légijármű indítására, hogy 2027-ben feltárja a holdat. A tudósoknak most már jobb elképzelésük van arról, hogy milyen vidék várja majd a NASA Dragonfly (magyarul: Szitakötő) küldetését. A szerkezet 2034-ben érkezik meg a Szaturnusz legnagyobb holdjára, a leszállóegység végül a Selk-kráter közelében található Shangri-la* dűnemezőben száll majd le. A kutatók „tudományosan figyelemre méltó területként” írják le ezt a helyet, amelyet érdemes feltárni, hiszen bőven van még mit megtudni róla. Egy új tanulmány ennek a régiónak hat konkrét részét térképezi fel: olyan helyként azonosítja, amelyet valószínűleg töredezett, jeges talaj és homokdűnék borítanak. Ez a tanulmány olyan modellekhez és hipotézisekhez biztosít alapot, amelyeket a Dragonfly a leszállása után már tesztelhet is. „A Dragonfly a Titan egyenlítői, száraz régiójában fog landolni; egy rideg, vastag légkörű szénhidrogén-világban” – nyilatkozta Léa Bonnefoy , a New York-i Cornell Egyetem kutatója. – „Néha folyékony metán esik, de ez inkább hasonlít egy földi sivatagra, ahol dűnék, kis hegyek és becsapódási kráterek találhatók. Közelről vizsgáljuk majd meg a leszállóhelyet, annak szerkezetét és felszínét.”
Ez a tüzetes vizsgálat már magába foglalta a Cassini űrszonda által készített radarképek részletes elemzését is: a radarjelek változásának és visszaverődésének módja különböző szögekből (szakkifejezéssel élve visszaverődési görbékből) a kutatók jól megalapozott becsléseket tudtak tenni a Titan felszínével kapcsolatban. Mivel a Cassini képeinek felbontása csak körülbelül 300 méter pixelenként, a csapat figyelembe vette a Huygens leszállóegység által gyűjtött adatokat is, amely az új leszállási helytől délre ért talajt. Azonban rengeteg részlet eddig alig több, mint becslés. Ilyen például a Selk-kráter magassága és alakja. Ez azt jelenti, hogy még rengeteg elemzést kell elvégezni 2034-ig. „Az elkövetkező néhány évben nagy figyelmet fogunk fordítani a Selk-kráter területére” – nyilatkozta Alex Hayes, a Cornell Egyetem bolygókutatója. A Dragonfly egy úgynevezett forgószárnyas, helikopter-szerű szerkezet lesz, amely a hagyományos drónokhoz hasonlóan fog működni. A tervek szerint körülbelül 450 kilogramm súlyú lesz, nyolc rotorral, amelyek mindegyike körülbelül egy méter átmérőjű. A Titan gyenge szelű, alacsony gravitációs légkörében a Dragonfly maximálisan 36 km-es óránkénti sebességgel fog repülni, és egyre hosszabb repüléseket tesz majd meg a kezdeti leszállóhelyétől. Mivel a Titan sok tekintetben hasonlítható a korai Földhöz, a tudósok azt remélik, hogy többet megtudhatnak saját bolygónkról is. Végső soron a Titannal kapcsolatos ismereteink várhatóan jelentősen növekedni fognak, amint megérkezik oda a Dragonfly; ugyanúgy, ahogy a Curiosity rover is sokkal többet mutatott meg nekünk a Marsról…
Ahogy Bonnefoy nyilatkozta: „A Dragonfly végre megmutatja nekünk, hogyan néz ki a régió és a Titan.”
*Shangri-la: James Hilton angol szerző által kitalált hely a Kunlun hegységben, melyet 1933-ban írt Lost Horizon című művében írt le, de a leírás különböző tibeti szentírásokon alapul. Mára Shangri-la minden földi paradicsom szinonimájává vált.
Forrás: sciencealert.com
