Ahhoz, hogy a kapcsolatfelvétel napján újra hosszú és eredményes életet kívánhassunk egymásnak, vegyünk egy korsó romulán sört a kezünkbe! Kék italunkba bele-belehörpintve csillagidőben és kvadránsok között sugározhatunk fel-és le.
Az NCC-1701 USS Enterprise fedélzetén James Kirk kapitány valahogy így fogalmazott: az űr a legvégső határ. Ennek végtelenjét járja az Enterprise csillaghajó, melynek feladata, különös, új világok felfedezése, új életformák, új civilizációk fölkutatása, és hogy eljusson oda, ahová még ember nem merészkedett. Csillagidő 15-13-1. Épp elhagyja a Coridian körüli pályát a csillaghajó, megrakva természetes dilítiummal. A Gene Roddenbery által létrehozott univerzumban közel gömb alakú, csillag körüli stabil pályáján keringő égitesteket mellett suhan el.
Föld, 1976. Carl reggel óta nem találja a helyét. Csak pörgeti hol a Hold, hol a Mars modellét. Progád, retrográd, progád, retrográd a forgásirány. Sehogy se jó. Ujjai egyszer holdi kráteren, egyszer marsi kráteren dobolnak. A Jupiter Europa holdjának kérge alatti óceánja, a Szaturnusz Titan holdjának tengerei, tavai sem kötik most le. Nincs most kedve a kísérleteihez sem, amikben bizonyítaná, hogy aminosavak, azaz szerves molekulák keletkeznek egyszerű kémiai elemekből sugárzás hatására.
hogy hosszú és eredményes életet kívánjon az univerzum minden élőlényének
Adjunk egy korsó romulán sört Mr Spocknak és Sagannak…! Egy villanás, egy lesugárzás, és a két univerzum végre összeér. A csillagász-planetológus ismeretterjesztő és a Starship parancsnoka (1976-ban alias Leonard Nimoy) egy közös képen is megjelennek. Miről értekezhet e két különböző világ szén-alapú egyede? Mr Spock tanult kollegája kérésére bemutatná a 40 Eridani csillaghármasa körül keringő T’Khasi szülőbolygóját. Ez igen kopár, kietlen és forró planéta, roppant száraz és sivatagos. Ám az elszórtan elhelyezkedő nagy kiterjedésű felszíni vízfelületek felkeltik a figyelmet. Gravitációja és hőmérséklete magas. Carlt emlékezteti a naprendszerbeli Vénuszra. Sagan kutatásaiban a bolygó felől fogott rádióhullámok vizsgálatából következtetett a forró felszíni hőmérsékletére. „A megoldás két dimenziós gondolkodásra vall”– refrektál a vulkáni, mikor a földi tudós a NASA Jet Propulsion Laboratory munkájáról, és a Naprendszer bolygóihoz indított Mariner szondák tervezésében való részvételéről mesél. Mr Spock bemutatja a Vulcan ikerbolygóját, a T’Khut is. A felszínén zajló vulkánkitörések, és porviharok olyanok, mint amik a mi vörös bolygónkon zajlanának…! Vannak közös pontok, amit a földlakó elégedett bólogatással, a félig-vulkáni egy határozott szemöldökráncolással nyugtáz.
Egy újabb korsó, egy újabb villanás, egy újabb sugárzás. Vakító napsütés, és a betonra begördülő hatalmas, vadonatúj űrsikló. Rajta pedig egy név, amitől mindkét univerzum képviselőjének eláll a lélegzete, kihagy a szíve egy-két ütemnyi dobbanást. Enterprise. Bár vakító a fény, mégsem attól szalad tele könnyekkel a sok szempár. A mi csillaghajónk. Miénk itt, a Földön, miénk ott a Föderációban. Miénk a 20. században, és miénk a 23. században is.
És egy újabb korsó, egy újabb villanás, egy újabb sugárzás. 1990. nyarán találjuk immár igen híres ismeretterjesztő-tudósunkat. 1977. szeptember 5. óta vár egy képre. A Voyager-1 akkor indult, rajta az aranylemezekkel, amit remélhetőleg valaki egyszer tud majd dekódolni. több, mint egy évtizednyi türelmes várakozás után végre a szonda visszafordulva egy utolsó képet készített a Földről. Ez az, amire gondolva mindenkinek ez jut eszébe: „Nézzenek ismét arra a pontra. Az itt van. Az otthonunk. Azok mi vagyunk. Ott van mindenki, akit szeretnek, mindenki, akit ismernek, mindenki, akiről valaha hallottak, az összes emberi lény, aki létezett.”
Ez a kék pont lehetett az, amit legelőször megpillantott az a bizonyos idegen hajó, amikor a végtelen űrben halkan surrant a 001-es szektorban. Ezt láthatta meg legelsőnek, mikor észlelte a Phoenix szubtér mintáját. Zefram Cochrane megépítette űrhajóját, így történt meg az emberi faj első térhajtóműves repülése. 2063. április 5-én az a bizonyos kék pont egyre nagyobb és nagyobb lett a vulkáni hajó ablakában. És végül kapcsolatba léptek az emberiséggel.
Valószínű, hogy 2061-ben már számos űrszondával tudjuk majd vizsgálni az újból megjelenő Halley üstökös magját. Pontosabb adatokat gyűjthetünk róla, mint 1986-ban, – akár a japán Suisei és Sakigake, akár szovjet-orosz Vega-1, a Vega-2, akár az ESA által kifejlesztett Giotto szondák. És ha ez megtörtént, valami egészen különleges napra virradhatunk 2063. április 5-én. Bekövetkezhet a nagy találkozás a szén-alapú lények és a vulkániak között.
Itt, a halványkék pöttyön élve addig is hosszú és eredményes életet kívánok mindenkinek!
Források:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Vulcan_(Star_Trek)
https://hu.wikipedia.org/wiki/Carl_Sagan
https://hu.wikipedia.org/wiki/Halv%C3%A1nyk%C3%A9k_p%C3%B6tty
https://www.nasa.gov/image-feature/star-trek-and-nasa-celebrating-the-connection
https://www.nasa.gov/feature/50-years-of-nasa-and-star-trek-connections
https://www.space.com/star-trek-first-contact-day-2021-celebrations
https://hu.wikipedia.org/wiki/Voyager%E2%80%931
https://hu.wikipedia.org/wiki/Star_Trek:_Kapcsolatfelv%C3%A9tel
https://hu.wikipedia.org/wiki/Halley-%C3%BCst%C3%B6k%C3%B6s
https://planetology.hu/skol-a-kapcsolatfelvetel-napja/
