A Szaturnusz hatodik legnagyobb holdja, az 500 kilométeres Enceladus jégburka alatti óceánról azt feltételezik, hogy a Föld óceánjaihoz hasonlóan áramlatok mozgatják – számolt be a Caltech. Az elmélet szerint (a földi tengerekkel és óceánokkal ellentétben) az Enceladus felszín alatti vízköpenye homogén, benne a magból érkező hőt függőleges, ún. termohalin cirkulációk szállítják el.
A hold kis mérete ellenére egy igen izgalmas világ: 2014-ben már felhívta a tudósok figyelmét, amikor a Cassini űrszonda felvételein működő, vizet lövellő gejzírek voltak láthatóak. Az Enceladus egy azon kevés helyek közül a Naprendszerben, ahol nagy mennyiségű, folyékony víz található, így az égitest az asztrobiológusok figyelmének középpontjában áll.
A Föld óceánjaitól az Enceladus vízköpenye sok tekintetben eltér: az előbbi égitest víztömegei részmedencékre tagolhatóak, melyeket a Nap különböző mértékben melegít fel; az Enceladus óceánja globális kiterjedésű, felszín alatti, valamint a Föld átlagosan 3,6 km mélységű óceánjaihoz képest igen mély, legalább 30 kilométer vastagságú. A Caltech végzős diákja, Ana Lobo szerint azonban van a hold tengeráramlatai hasonlítanak a Földéihez. Egy további azonosság van a két égitest óceánjai közt: mindkettő sós vizű.
