Szerző: Pereszlényi Zsolt
Kezdetben a tudományos fantasztikus irodalmat Asimov jelentette nekem, több polcnyi könyve után Arthur C. Clarke felé fordult az érdeklődésem. Sok tőle olvasott könyv közül ez a kedvencem, sőt talán az összes általam olvasott sci-fi közül is.
Az emberiség épp a világűr meghódítására készül (ez időben innét nézve a múlt, de a könyv születésekor a nem túl távoli jövő volt), amikor megjelennek az égen egy idegen faj hatalmas űrjárművei.
Zs kategóriánál itt szörnyek inváziója, gyarmatosítás, ionágyúk következnének, de itt mi most a sci-fi nagymesterét olvassuk!
Tehát innét minden ami eddig rossz volt és megosztó a Földön, az véget ér. A hajókkal megérkezett, magukat főkormányzóknak nevezett lények felveszik a kapcsolatot a velünk, és rendet tesznek. Eltörlik a háborúkat, éhezést, egyenlőtlenséget, és elhozzák az aranykort.
Viszont nem mutatják meg magukat. Az emberi kíváncsiság nem hagyja ezt annyiban (ET vagy Tripodok vagy az Alien utazhat a hajón?). Egyezség születik, ötven év múlva megmutatják magukat, addigra lesz annyira érett az emberiség.
És amikor eljön a nap a szemünk elé egy régről ismerős alak lép, egy klasszikus ördög alakjában! Ez még így, akkor is sokkolóan hat.
Innét egy személyesebb szál vezet a végkifejlethez, egy családot ismerünk meg ahol a gyerekek lettek a kiválasztottak a főkormányzók elvégzendő feladatához.
Kiderül, hogy ezek a gyerekek az utolsó földi nemzedék. Nem megszűnik az emberiség hanem átalakul egy olyan entitás részévé ami mindent átható mindenütt ott lévő, maga az univerzum! Az átalakulás hatalmas erőket szabadít fel, megfoghatatlan energia és tudás részévé válik a fajunk és ez biztosítja a túlélést. A főkormányzók közben elhagyják a Naprendszert, mint kiderül, ők erre az átlényegülésre alkalmatlanok, ők csak bábáskodnak a születésnél bolygóról bolygóra, nekik ez nem adatik meg ez soha.
Megrázó olvasmány sokadszorra is ez.
2015-ben egy három részes minisorozatot forgattak a könyv alapján, ami sokban eltér az írott történettől, de megáll a saját lábán is. Nem kihagyhatatlan film, de nem is annyira rossz.
Az olvasás után pedig hátradőlve vagy léggitározva (kinek vérmérséklete szerint) ajánlom meghallgatni az Iron Maiden azonos című szerzeményét:
