Talán nem vagyok egyedül azzal, hogy egy-egy könyv borítója belevésődik az agyamba, és évek, sőt évtizedek múltán sem tűnik el emlékképe. Az antikváriumok polcán megpillantva pedig úgy köszön vissza rám, mintha a találkozás csak tegnap lett volna. Ez a fajta emlékezőtehetség személy szerint két tematikánál érhető tetten: a tudományos népszerűsítő, valamint a tudományos-fantasztikus művek esetében. Talán az sem véletlen, hogy a közelmúltban két podcast-sorozatban is ezeket a tématerületeket próbáltam szerkesztő- és műsorvezető társaimmal áthidalni. A visszajelzések alapján sikerrel, hiszen nincsen közöttük óriási szakadék.
De miért is ez a személyes bevezető egy könyvismertető apropóján? Azért, mert Isaac Asimov (1920-1992) „A robbanó Napok” című 1987-es („The Exploding Suns” címmel angol nyelvű eredetiben 1985-ös) klasszikusával pontosan így jártam: hányszor, de hányszor láttam a kötet első változatát a maga fizikai valójában, majd netes antikváriusok képernyőtartalmaként. A jeles sci-fi szerző nemcsak fantáziának szánta a fantasztikumot, hiszen ebben a tekintetben betonbiztos alapjai voltak: tudományos fokozattal rendelkezett, kutatott és egyetemi oktatóként is tevékenykedett. Ebből kifolyólag tudományos népszerűsítő énje is kellő ismeretanyaggal volt felvértezve. A most idézett kötete is utóbbi kategóriába sorolandó.
Igazán örömteli, hogy a Corvina Kiadó (https://www.corvinakiado.hu/; https://www.facebook.com/corvinakiado) jóvoltából a kezemben foghatom ennek friss, 2021-es kiadását! Őszinte leszek: már a kiállítása is sokkal megnyerőbb. Az eredeti borító ugyan a retinámba égett, de valójában soha nem fogott meg. A mostani – bár tartalmából adódóan ugyancsak csillagászati motívumokkal operál – sokkal inkább szemet gyönyörködtető, így vélhetően vásárló-vonzó. A 239 oldalnyi tartalmat rejtő keményborító strapabíróvá teszi a művet – kell is, hiszen bízzunk benne, olvasói többször is befalják. A fordítás az eredeti, egyező az első, 1987-es magyar kiadással, és Szegedi Péter munkáját dicséri.
Az oroszországi születésű amerikai szerző a tartalomra (ha a cím kevés lenne) alcímében egészen pontosan rávilágít: „A szupernóvák titkai”. A „vendég-” vagy „új csillagok” bemutatását azok ó- és középkori feltűnéseivel vezeti fel. Valljuk be, Asimov csillagászattörténésznek sem rossz. Mindezt kellő részletességű asztrofizikai ismeretanyag átadásával folytatja: a csillagok osztályozásán át a szupernóva-robbanások fajtáin keresztül a végállapotot jelentő neutroncsillagokig és szupernóva-maradványokig. Kozmológiai húrokat is megpendít, és a Big Bangtól a táguló világegyetemig beláthatjuk univerzumunk fejlődését.
És, hogy a szakterületemnél maradjak: van itt kérem szépen planetológia is! Szó esik a Föld kialakulásáról éppúgy, mint a tömeges kihalások lehetséges magyarázatairól. Mindenből van tehát egy kevés, mégis a kötet egységes egésszé formálódik. Végezetül annyit: Asimov ezúttal bár tudományos ismeretet terjeszt, és nem a tudományos-fantasztikus mezsgyén halad, így még izgalmasabb, hiszen a valóság sokszor felülmúlja a képzelet játékát. Keressük tehát a könyvesboltokban vagy online rendeléssel a Corvina Kiadótól Isaac Asimov „A robbanó Napok” című klasszikusát – megéri.
