Szerző: Kovács Gergő
1840-et írunk. A francia matematikus, Urbain Jean Joseph Le Verrier a Merkúr pályáját tanulmányozta. Munkáiban a planéta mozgását a newtoni fizika eszközeivel akarta előrejelezni, azonban a bolygó előre kiszámított pályája és az égitest tényleges mozgása között – a legpontosabb számítások ellenére – folyamatosan maradtak különbségek. Le Verrier 14 darab, 1697 és 1848 közötti Merkúr-átvonulást vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy a bolygó napközelpontja (más néven perihéliumpontja) egy év alatt 0,43 ívmásodpercet mozdul el az égen. Ezt az eltérést a matematikus egy eddig felfedezetlen, a Nap és a Merkúr közt keringő bolygónak tulajdonította. Az égitestet Vulcannak/Vulcanusnak nevezte el, a tűzhányók, kovácsolás és sivatagok római istene után.
Le Verrier tézisét az is alátámasztotta, hogy a pályaháborgásokat figyelembe véve már sikerült felfedeznie egy bolygót, a Neptunuszt, 1846-ban. Az égitestre az Uránusz pályájában keletkező zavarok vizsgálata során bukkant rá, a Neptunusz pedig ott volt, az égbolt azon szegletében, ahol azt Le Verrier előre kiszámította. A sors iróniája, hogy az angol John Couch Adams számításai is helyesek voltak a Neptunusz térbeli helyzetét illetően, azonban Sir George Airy, angol királyi csillagász és a Cambridge-i obszervatórium vezetője, James Challis „mulasztásai” által a Neptunusz felfedezése Le Verrier és a berlini csillagda igazgatója, Johann Gottfried Galle érdeme lett.
Le Verrier riadóztatta a csillagász „társadalmat”, melynek köszönhetően a Vulcan a nemzetközi bolygóvadászat fő célpontja lett. Egyesek, például Edmond Modeste Lescarbault, saját készítésű teleszkópjával látni vélte a bolygót, mint a Nap korongja előtt gyorsan elhaladó apró pontot. A szkeptikus hangok és a bizonytalan megfigyelések ellenére Le Verrier elmélete masszívan tartotta magát, még az 1877-ben bekövetkező halála után is. Sőt, egy 1878-ban bekövetkezett napfogyatkozás kiváló alkalmat kínált (volna) a Vulcan megfigyelésére. Neves csillagászok vélték látni a bolygót, a nagy hírverés után, miszerint felfedezték a bolygót, kiderült, hogy csillagok voltak csupán…
A Vulcan-t még mindig nem látta senki, továbbá a Merkúr különös, gravitációs módon zavart (ún. perturbált) mozgásának oka továbbra is ismeretlen maradt. Ennek ellenére rengeteg tudós, köztük hazai csillagászok is, felfokozott érdeklődést tanúsítottak a bolygó iránt:
Kassai Raisz Miksa: A vulkán bolygó
Több év óta a naprendszerhez tartozó bolygók abszolút mozgása mathematikai törvényeinek kiszámításával foglalkozván, számításaimnak egyik eredménye azon következtetésre vezetett, hogy a Nap és Merkur közt még egy bolygónak – a több csillagásztól is feltételezett – Vulkán bolygónak kell léteznie. Erre nézve számításom eredménye a következő:
A VULKÁN bolygó átmérője (tengelye) = 724.9752 km.; útja pályájában egy nap alatt 5,502,355 km.; egy óra alatt 229,264 km.; tropikus mozgása egy nap alatt 98,059.16 km.; a Naptól való távolsága 11,436,932 km. Évi periodikus mozgását 13.21651 nap alatt végzi.
Természettudományi Közlöny XCIII. kötet, 202-ik füzet
1886 június
A Vulcan keresése még több évtizedig folytatódott, de tényleges felfedezés soha nem született, hisz’ soha nem is létezett ez a planéta. Majd 1915-ben bombaként robbant a tudományos világba Einstein relativitáselmélete, mely tökéletesen megmagyarázott mindent, így a Vulcan nemlétét is: az einsteini fizika szerint a Nap óriási tömege miatt képes „meggörbíteni a teret és időt”, a Merkúr pedig olyan közel kering központi csillagunkhoz, hogy már ebben az eltorzult téridőben kering. Az einsteini fizika így magyarázatot adott a Merkúr különös mozgására, többek között a bolygó perihéliumvándorlására is. Ezt a jelenséget, vagyis az égitest napközelpontjának folyamatos mozgását a klasszikus, newtoni fizika csupán egy másik égitest zavaró hatásával tudta megmagyarázni.
Ahogy Isaac Asimov mondta, a Vulcan örökre le lett radírozva az égboltról. A csillagászok nyilvántartásaiból ki-, a térképekről lekerült. A korábban történt bolygóészlelések pedig minden bizonnyal napfoltok vagy csillagok voltak. A Vulcan története pedig arra tanította az embert, hogy a természet törvényei bonyolultabbak, mint hinné.
Szerk.: felelős szerkesztőnk a Bakonyi Csillagászati Egysület (BCSE) 2020. augusztusi nyári táborán is előadta a sosemvolt bolygó történetét:
