Csillagászati szakmai út La Palma szigetére – első kézből

Szerző: Balázs Gábor

Miért pont La Palma? Tiszta égbolt, óriási távcsövek, és tökéletesen fényszennyezésmentes égbolt. Ezek csak azok a jellemzők, melyek már okot adnak a csillagászat iránt rajongóknak, hogy La Palma szigetére látogassanak. Ezekhez társul, hogy mivel délebbre van Magyarországtól, több mindent és azt is talán szebben láthatjuk innen. Legyen szó a Tejút középpontjáról, vagy arról az üstökösökről, melyekről Magyarországról lemaradtunk, de innen csodás fotókat készítettek róla. De hol kezdődött mindez? 2021. nyarán a Magyar Innovációs Szövetség 31. Ifjúsági Tudományos és Innovációs Tehetségkutató Versenyén I. helyezést értem el, melyhez társult egy különdíj is. A Kárpát-medencei Tehetségkutató Alapítvány jóvoltából egy öt napos szakmai út La Palma szigetén.

Elsőként 2021. szeptemberére volt tervezve az út, de a Cumbre Vieja vulkán kitörése és a koronavírus miatt végül 2022. tavaszán, május 23-án, hétfőn délután szálltunk fel a repülővel. Öt órával később már egy másik időzónában, az Atlanti-óceán közepén voltunk. Megérkeztünk Tenerifére. Innen hajóval indultunk tovább La Palma szigetére. Az út során a Teide látványa és a La Gomera szigetén látott Tyndall-jelenség megfigyelése volt a hajóút legszebb része.

Tyndall-jelenség La Gomera kikötőjéből a szerző felvételén.

Tíz óra elmúlt mikor megérkeztünk La Palma szigetére. Akkor még a vastag felhőréteg miatt nem láttuk a csillagos eget, de ez a partról nem volt másképp a további napokon sem. A következő napra volt először betervezve, hogy felmegyünk a hegyre, így felkészültem a másnapra.

Reggel már útnak is indultunk, a sziget alsó részét igyekeztünk megismerni, ellátogattunk a sziget déli csúcsához. Érdekes volt látni, ahogy a városi környezettől az alacsony, cserjés növényzet uralja a látképet, majd fekete és üres vulkanikus pusztát láttunk az ablakból. Első úticélunk a déli csúcs világítótornya és az itt található, Fuencaliente sólepárlók voltak. Előbbi piros-fehér csíkos festésével kitűnt a sötétszínű látképből, de mellette ott volt a szürke, 1903-ban felépített, 12 méter magas világítótorony is. Lefelé haladva a parthoz mellettünk egyre több sólepárló medencét láthattunk. A Spanyol Tudományos Örökség részének nyilvánított Fuencaliente sólepárlóknál a fekete vulkáni táj és a kék óceán közötti fehér sórétegek különleges látképet alkotnak. Teljesen más tanulni róla, mint elmenni és megnézni, hogyan is történik az effajta „sóbányászat”.

Következő cél a sziget nyugati részén található friss vulkáni táj volt. A szeptemberi vulkánkitörés helyszínén járva a vulkanikus tevékenység pusztító hatását láttuk. A kőfalak még érezhetően melegebbek voltak. A helyszínen a fekete, megszilárdult hosszú lávafolyam mellett a sötétszürke színű, több centiméter vastagon lerakódott vulkáni hamu és kisméretű törmelék réteget láttunk. Még a városban is. Az utak egy része még le volt zárva és vulkanológusok dolgoztak a helyszínen. Itt-ott zöld növények látszottak a vastag vulkáni törmeléklerakódás között. A távolban kiszárított kopasz fák és a vulkáni törmelékár nyoma látszódott.

Négy óra körül lehetett mikor indultunk fel, a hegyre. Hosszú út vezetett a hegycsúcsra. Az út szélén furcsa, de szép, lila világokat láttunk. Úgy néztek ki, mint egy lila torony. Ám ha a virágok mögé néztünk: a felhők már alattunk voltak. Folytatva utunkat a hegyre egyszer csak kupolák tűntek fel az ablakban. Az első megállónk a 10,4 méteres Gran Telescopio Canarias (GTC) volt. Mikor megérkeztünk, egy kis ideig csodáltunk a tájat, majd elindultunk belülről is megnézni az obszervatóriumot.

A GTC kupolája közelről.

Először a GTC vezérlőtermében jártunk ahol láttuk, hogyan készül fel a két ügyeletes csillagász az aznap esti mérések elvégzésére.

A GTC vezérlőterme.

Ezután felvettük védőfelszerelést és már mehettünk is a teleszkóphoz. Grandiózus látvány volt a 10,4 méter átmérőjű távcső. Főtükre hatszögletű tükörszegmensekből épül fel, melyek egyenként is jóval nagyobbak voltak, mint az általam eddig látott legnagyobb távcsövek. A 30 méter átmérőjű kupola alatt eltöltött időben végig vettük a műszereket, láttuk mozogni a távcsövet.  És persze képek is készültek. Több objektívet vittem, de a legkisebb gyújtótávolságú objektívem sem volt elég ahhoz, hogy minden beférjen egy képbe, így maradtak a panorámafelvételek:

A 10,4 méteres Gran Telescopio Canarias (GTC) távcsőről készült légyszemillesztett panorámafelvétel.

Úton a második állomásunkhoz feltűnt a Caldera de Taburiente vulkán krátere. A GTC után a Nordic Optical Telescope-hoz (NOT) látogattunk el. Ez a távcső már egy tüköregységből állt, illetve a NOT „csak” 2,5 méter átmérőjű. Itt az R2D2 tartály lepett meg a legjobban. A távcső akkor még parkolópozícióban volt, de mozogni ezt is láttuk, illetve a főtükrének fedőjét a kedvünkért fel is nyitották, így a 2,5 méteres tükröt is szemügyre vehettük. A kupolából csodás kilátás volt a távolabbi távcsövekre.

Kilátás a Nordic Optical Telescope kupolájából.

A harmadik obszervatórium, amit meglátogattunk, a MAGIC távcsőegyüttes és a Large Size Telescope (LST) volt. Ez a három távcső nem az optikai tartományban „lát”, hanem gamma sugarakat észlelnek velük. Ezek voltak a legnagyobb távcsövek, amiket ott láthattunk. Kettő 17 méter átmérőjű, az LST 23 méteres. Meglepő tény volt, hogy teljesen tiszta időben neutrínók észleléséhez az óceánt figyelik. Obszervatórium látogatásainkat egy igazán különleges téma fotózásával zártuk. Az utóbbi három távcső tükrén a naplemente látható. Csodás képek készültek itt.

A képek készítésénél viszont volt egy meglehetősen aggasztó gond: már pirosban villogott a fényképezőgép, merült az akkumulátor. Szerencsére az összes képet, amit szerettem volna el tudtam készíteni, így fáradtan és semmiképp sem csalódottan kezdtem meg a lefelé vezető utat. De előtte még megnéztük az LST teljesen sebességű mozgását is, ami egyben a teleszkóp kalibrációja is.Mikor visszaértünk a szállásra, feltettem az akkumulátort töltőre és letöltöttem a memóriakártyáról a frissen készített képeket. Mire végeztem már elmúlt 2 óra. Viszont volt egy jó időzítésünk is. Egy ritka bolygóegyüttállást volt látható 25-én hajnalban. Fel kellett készülnöm erre is.

25-e hajnali 3 óra, szól az ébresztő. Mellettem a fényképezőgép akkumulátorán a zöld led világít. Gyorsan leellenőriztük, hogy érdemes-e elindulni, fotózni. A GTC teljes égbolt kamerája alapján ígéretesnek tűnt az ég. Fél öt környékén már fent is voltunk a hegyen. Itt-ott felhők voltak az égen, de megérte a látványért felkelni. Végtelen mennyiségű csillag, a Tejút sávja már szinte vakít a magasban. Eddig még nem láttam annyi csillagot az égen, mint ott. A fő cél egy szép együttállás és a hajnali bolygósor megörökítése volt, előtte tejútfotózással. Itt a Tejút középpontja a szélességi körből adódóan magasabban van, a szinte zéró fényszennyezettség miatt a képeken is részletesebben látszódnak a fekete porködök. Na de nézzük a képet:

A Tejút középpontja La Palma szigetéről.

Dél felől most keletre fordulunk. Egy felhő takarja a Holdat, a felhő felett pedig már látszik a Mars és a Jupiter. Mintha egy szempár figyelt volna a felhő felett. Megmondani is nehéz, milyen benyomást keltett a látvány. Kis várakozás után elvonult a felhősáv, láthatóvá vált az, amire vártunk: a Jupiter, a Mars és a Hold együttállása. Nem csak maga az együttállás volt különleges, hanem a helyszín is, ahol fotóztam. Ekkor már néhány fátyolfelhő volt az égen, így Jupiter koszorút is tudtam észlelni és megörökíteni.

Elérkezett a pirkadat. Először a Szaturnusz kelt fel, majd a Neptunusz, őt követte a Jupiter-Mars-Hold szoros együttállása és végül a Vénusz is a horizont fölé került. Láthatóvá vált a bolygósor. Ekkor a média már a júniusi bolygósorról ír, én ezt lefotóztam innen. A helyszín a sziklás terepről a lila toronyvirágok sávjára változott.

A hajnali bolygósor május 25-én La Palmáról. Ekkor még a Mars és a Jupiter közelebb látszott egymáshoz.

Jött fel a Nap, egyre fényesebb az égbolt, „eltűnnek” az égitestek. Hajnal van. Ekkor a kaldera másik oldalán voltunk, a felhők felett. Napfelkelte van. Elnézünk jobbra és csodás látványban van részünk: rózsaszínfényben úszik a keménylombú fák között a Teide:

A napfelkelte színeiben úszó Teide, a Kanári-szigetek legmagasabb hegye.

Megvan a kép. Már épp indulnánk, mikor újabb fotótémát fedezünk fel. A felhők gyorsan mozogtak. Tökéletes hosszú expozíciós felvételekhez. De a lényeg: a látvány leírhatatlan. A fák a felhők között elég misztikus képet adnak. Elég hosszú ideig fotóztam a témát. Érdemes megjegyeznem, hogy itt már az alattunk lévő felhők felső határánál voltunk.

Végeztünk, indulunk. Majdnem elmúlt már 9 óra, így alvás nélkül mentem reggelizni. Persze az aksi ment a töltőre. Pihenésképp Santa Cruz de La Palma városát jártuk körbe. De gyorsan érkezett a 3 óra. Újra indulunk fel a hegyre. Először most a látogatóközpontba indultunk, majd ezt követően ismét a távcsövekhez. A látogatóközpontban már a távcsövekkel készült mély-ég felvételeket is láthattuk, illetve az összes itt található távcsőről megtudtunk mindent, amit érdemes.

A látogatás után ismét La Palma legmagasabb pontján voltunk. Alattunk vastag felhőréteg, de a kalderát így is szemügyre tudtuk venni. Itt fent egy igazán szép túraút található, egészen a kaldera közepéig. Igaz, én nem mentem el az út végéig, de a köztes pihenőn is nagyszerű kilátás volt.

Innen érdemes egyenként megnézni az obszervatóriumokat is.

Derült este elé nézünk, így már a naplemente előtt nyitott állapotban láthatjuk a kupolákat, ugyanis a távcsöveknek üzemi hőmérsékletre kell hűlniük. A szerző felvétele a GTC 10,4 méteres távcsövét mutatja.
A Galileo National Telescope kupolája.

A Nap már egyre közeledett a horizonthoz, így visszaindultam a hegycsúcsra. Ha valaki ott jár, mindenképp nézze meg, ahogy a lemenő Nap fényében La Palma szigete hogyan vet ilyen különleges formájú árnyékot Tenerifére. Ekkor keletre fotóztam, de most forduljunk nyugatra. Fotósok készülnek az estére. Egy különleges jelenséget terveznek megörökíteni, ahogy én is. Beálltam közéjük én is és elfoglaltam egy jó helyet. Közben egyre több fotós érkezett meg Roque del Los Muchachos tetejét jelző kőhöz.

De mire készült mindenki? A Roque de los Muchachos tetején, a felhők felett a tökéletes horizont lehetőséget adott arra, hogy egy, a Nappal kapcsolatos jelenséget is megörökítsek. Naplemente során a Napból érkező fény egyre vastagabb légtömegen halad keresztül, korongja oválissá torzul, színe egyre inkább a narancssárga felé tolódik. Horizonthoz való közelsége miatt a légkör más torzító jellegét is figyelembe kell venni, ez a légköri diszperzió. Lényege: a légkör a vörös, a zöld és a kék színeket elválasztja egymástól. Ezek együttese okoz ritka, alig pár másodpercig tartó jelenségeket, az ún. zöld villanást (green flash) és zöld permet. A légköri diszperzió miatt a rövid hullámhosszú (zöld, kék) színek fentebb csúsznak, ezért a jelenség minden esetben a Nap felső peremén jelentkezik. Dolgozik a gép, eredmény csak naplemente után lesz. Pár perccel később: SIKER! Az egyik képen látható a zöld perem:

Ritka, ún. zöld perem a szerző felvételén.

Ez az a jelenség, amit életemben először itt sikerült megfigyelnem. Oka lehet, hogy megfigyeléshez tiszta, pormentes levegő és nagy látótávolság szükséges.Innen picit lentebb kellett mennünk éjszakára, a MAGIC teleszkópok alá, de indulás előtt még készítettem innen egy nagyobb panorámafelvételt. A Nap egyre mélyebbre „kúszott” a horizont alá, megjelentek az első csillagok. Elkezdtem felkészülni az esti fotózásra. Helyszín, fókusz, objektívek. Mikor kész lettem a beállításokkal, elkészült az első esti kép.

A program része volt egy távcsöves bemutató is. Egy Dobson rendszerű tükrös távcsővel néztük mélyebbre az univerzumban. Galaxisok, gömbhalmazok, kettőscsillagok egymás után kerültek sorra. Hasonló érzés volt ez a távcsöves bemutató, mint 8 évvel ezelőtt, amikor elkezdtem a megfigyelő csillagászatot. Csak most egy tökéletesen fényszennyezésmentes éjszakai égen néztem mindezeket. Az idő tisztább volt, mint hajnalban. Temérdek csillag volt az égen és olyan dolgokat láthattam szabad szemmel, melyeket eddig még soha. De várjuk egy picit. Éjszaka van és nyugat felé valami mégis valami kúp alakú fény fénylik az égen. „Vajon mi lehet az?” hangzott el a kérdésem. „Oh, it’s the zodiacal light! (Az az állatövi fény!)” hangzott a válasz. Szóval itt láttam életemben először állatövi fényt is. Az általában halvány jelenséget csak a tiszta és igen sötét éjszakai égbolton lehet megfigyelni. Létrejöttét pedig a bolygóközi anyagot alkotó igen pici (<1 mm) porszemcsék okozzák, melyek az ekliptika vonalában visszaverik a Nap fényét. Az ottani csillagászok állítása is bebizonyosodott. A tökéletesen sötét éjszakai égbolt miatt állatövi fény kúpja nem elhalványodik, hanem az idő előrehaladtával lenyugszik a horizonton. Nem csak csodás látvány, hanem csodás élmény is volt a megfigyelése. Eljöttem a távcsöves bemutatóról, így megszületett az alábbi kép is:

Fényes állatövi fény La Palma egén és a szerző felvételén. Az előtéren látszik, hogy ilyenkor is van élet 2400 méter magasságban.

De mit is látunk? Az égen egészen a Jászol-halmazig nyúlik fel az állatövi fény, miközben alul egy asztrofotós kolléga keresi magának az ideális helyet éjszakára. De miközben fotózunk, a hegyről is elindulnak lefelé, így a képen egy autó fényszórójának vonala is feltűnik. Szó szerint mindenki mozgásban az állatövi fény alatt.

Ezt rövid képértékelés követte, egészen hajnali fél 1-ig. Ekkor már a Tejút sávja kezdett egyre magasabbra jönni, ideális helyen ahhoz, hogy megcsináljam életem első tejútpanorámáját is. Egy óra körül lehetett mikor elkezdtem elkészíteni a fotókat. Nem volt kis munka a panelekhez szükséges képek elkészítése, de végül sikerült. Száz képből és három hét munka után készült el az alábbi kép:

Tíz képes panorámafelvétel a kelő Tejútról. Előtérben a méréseiket végző távcsövekkel.

Elindultunk vissza, a szállásra. Ideje volt aludnom is.

26-án a sziget északi részét indultunk felfedezni, de aznap reggel már fürödtünk az óceánban is. Ebéd után az első állomás Los Tilos vízesése volt. Út közben rengeteg banánültetvényt láttunk, de néhol a teraszos növénytermesztést alkalmazták. Különös látvány volt a zöld, erdei környezet a fekete, vulkáni látkép után. A vízeséshez érve gyenge eső volt, és az esőkabátom a hotelben maradt, így kicsit el is áztam és a fényképezőgép is a kocsiban maradt. Ezután egy még különlegesebb helyre mentünk. Egy igen meredek útszakasz után egy különleges városkát látogattunk meg, de itt már jóval kellemesebb idő volt. A le- és feljutás meglehetősen fárasztó volt, és rájöttünk, hogy a postást sem fogjuk irigyelni, aki jogosan lehet szomorú, ha éppen ide kell levelet hoznia. A Proís de Candelaria városka különlegessége abban rejlik, hogy régen a kalózok elől menekültek ide, így egy barlangba építették fel a házakat. Szintén csodás volt, hogy a barlang bejáratának alakja belülről nézve a sziget alakját mutatja.

Esteledett mikor a vacsorahelyhez értünk. A teraszról a szeptemberben kitört vulkánt és a megszilárdult lávafolyamot a másik oldaláról vettük szemügyre, és az újonnan keletkezett szigetrészeket is láttuk már innen. Innen a vulkán tetejét is láthattuk már. A teraszról solfatara (kénes) kigőzölgést is láthattunk, ami egyértelműen jelzi az 50 év után kitört vulkán akkori aktivitását. Közben pedig az étterem rendkívül barátságos tulajával próbáltam beszélni, valami olasz angol keveréknyelven.

Ezek voltak kalandjaim La Palma szigetén. 27-én, pénteken reggel a La Palma-i reptérről indultunk át Tenerifére, majd onnan elkezdtük újabb 5 órás repülőutunkat haza, Magyarországra. A hazafelé tartó repülőút szintén egy emlékezetes látvány marad. Az ablakon át a magasból Dél-Európa nagyvárosait láttam éjszakai fényükben. Talán a spanyol városok látványa lett a legmaradandóbb a repülőútról.

Újabb naplemente, de már több mint tíz kilométer magasból..

Szombaton hajnali egy óra előtt landoltunk Budapesten. Összességében egy csodás utazás volt, remek lehetőségeink voltak éjszakai megfigyelésekre és még új dolgokat is láthattam innen. Fantasztikus látvány volt a természetes éjszakai égbolt látványa, a végtelen mennyiségű látható csillaggal és a Tejút fényes sávjával. Ha a Kanári-szigeteken járunk, már az éjszakai égbolt és a távcsövek látványa miatt mindenképp érdemes La Palmára ellátogatni. Az utazás és az elvégzett megfigyelések a Kárpát-Medencei Tehetségkutató Alapítvány támogatásával valósultak meg.