A Nemzetközi Csillagászati Unió megerősítette három, jelenleg névtelen hold létezését, melyek közül egy az Uránusz, kettő a Neptunusz körül kering.

A három holdat néhány évvel ezelőtt észlelték, de nemrégiben erősítette meg létezésüket a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) Minor Planet Center (MPC) nevű szervezete, amely a Naprendszer újonnan felfedezett objektumainak, például holdaknak, aszteroidáknak és üstökösöknek az elnevezéséért felelős. A számszerű megjelöléseket kapott új trió a következő években formai, irodalmi és mitológiai ihletésű neveket kap.

Az Uránusz és Neptunusz a HST képein. Forrás: NASA, ESA, A. Simon (NASA Goddard Space Flight Center), M.H. Wong és A. Hsu (University of California, Berkeley)

Az Uránusz új holdja, az S/2023 U1 mindössze 8 kilométeres átmérőjű, így az egyik legkisebb ismert hold a Naprendszerben a Mars kisebbik társa, a Deimos mellett. A kicsiny hold, amely körülbelül 680 nap alatt tesz egy keringést az Uránusz körül, a bolygó teljes holdszámát 28-ra növeli. A többi Uránusz-holdhoz hasonlóan az S/2023 U1 is egy, William Shakespeare drámáiból származó karakter után kapja majd a nevét, ahogy a korábban felfedezett holdak, például a Titania, az Oberon és a Puck.

A Neptunusz új holdjai, az S/2002 N5 és az S/2021 N1 körülbelül 23 kilométeres, illetve 14 kilométeres átmérőjűek. Az S/2021 N1 körülbelül 9 év alatt kering a Neptunusz körül, míg az S/2002 N5 csaknem 27 év alatt kerüli meg a Naptól legtávolabbi bolygót, amelynek így jelenleg 16 holdja van. A többi Neptunusz-holdhoz hasonlóan az újonnan felismert testeket is a Nereidákról nevezik majd el – a görög mitológiából származó Nereus tengeristen lányairól.

Az új holdak mindegyikét földi távcsövekkel észlelték, ami nem kis teljesítmény, figyelembe véve kicsiny méretüket és a bolygónktól való távolságukat.

„A három újonnan felfedezett hold a leghalványabb, amit valaha is találtak e két jégóriás bolygó körül földi távcsövekkel.” – mondta Scott Sheppard, a washingtoni Carnegie Institution for Science csillagásza, aki mindhárom felfedezésben részt vett. „Különleges képfeldolgozásra volt szükség ahhoz, hogy ilyen halvány objektumokat fedezzünk fel.”

Az új holdak olyan kicsik és olyan messze vannak, hogy mozgásuk általában túl kicsi ahhoz, hogy az Uránuszról vagy a Neptunuszról készült legtöbb földi felvételen észrevehető legyen, különösen a háttérben lévő távoli csillagokhoz és galaxisokhoz képest. E probléma kiküszöbölésére a csillagászok hosszú expozíciójú felvételeket készítettek, és azokat egymásra helyezve olyan képeket hoztak létre, amelyeken a háttérben lévő objektumok, például a csillagok és galaxisok elmosódottak. Az egymásra helyezésnek köszönhetően az egyes bolygókhoz viszonyított mozgású objektumok sokkal világosabban látszottak. Ez a technika lehetővé tette a csillagászok számára, hogy „kiemeljék a holdakat a háttérzaj mögül a képeken” – mondta Sheppard.

Az aprócska, 8 kilométeres S/2023 U1 (sárga nyíllal jelölve)
Forrás: Scott Sheppard

Az új triót alkotó holdak nem az elsők, amelyeket a közelmúltban fedeztek fel a Naprendszer bolygói körül. 2023 februárjában az IAU 12 új hold létezését erősítette meg a Jupiter körül, amivel az óriásbolygó összes holdja 92-re emelkedett, ami akkoriban a legtöbb volt a bolygók között. Tavaly májusban azonban az IAU 62 holdat katalogizált a Szaturnusz körül, amivel 145-re nőtt a Szaturnusz holdjainak száma, és visszavette a legtöbb holddal rendelkező bolygó címét a Jupitertől. Ezen új holdak többségét, amelyek többnyire csak néhány kilométeres átmérőjűek voltak, szintén földi távcsövekkel fedezték fel.

A mostani felfedezések azt mutatják, hogy az új technikák, mint például a „képhalmozás”, és a nagyobb teljesítményű földi távcsövek lehetővé teszik a kutatók számára, hogy még messzebbre és még tisztábban lássanak kozmikus szomszédságunk külsőbb területeire.

Forrás: livescience.com