Az elmúlt napokban szinte felrobbant az Internet attól a cikktől, melyet a Harvard Smithsonian Asztrofizikai Központ két munkatársa, Shmuel Bialy és Avi Loeb írt az ‘Oumuamua-ról (melyről itt írtunk egy összefoglalót). A publikáció szerint a Naprendszerünkbe első alkalommal kívülről érkező égitest valójában egy idegen civilizáció alkotta űreszköz volt, mely véletlenül vagy a készítői által szándékosan sodródott Naprendszerünkbe.

Fantáziarajz az ’Oumuamua-ról (ESO / M. Kornmesser)

Az elmélet meglehetősen vad és gyenge lábakon álló. Mégis, mik azok a dolgok, melyek szokatlanná teszik ezt az égitestet?

  • A pályája: ellipszis vagy parabola helyett hiperbola, ami azt jelenti, hogy „nem ér körbe”, az ‘Oumuamua így soha nem tér vissza Naprendszerünkbe.
  • Az alakja: egyáltalán nem illik bele a Naprendszer égitestjei közé: az ‘Oumuamua 400 méter hosszú, 40 méter széles, szivar-alakú égitest.
  • A sebessége: a csillagközi térből Naprendszerünkbe 26,4 km/s-mal (95040 km/h) érkezett, perihéliumban 87,3 km/s-ra (314280 km/h) gyorsult fel.

Ezek miatt természetes, hogy sokakban felmerül a gondolat, hogy az ‘Oumuamua nem természetes eredetű objektum. És bár nem lehet száz százalékosan kizárni a mesterséges eredetet, az égitestet körüllengő bizarr dolgokra van tudományos magyarázat:

Az Oumuamua pályája (Wikipédia)

  • A pályája: bár szokatlan de akárcsak a parabola vagy az ellipszis, a hiperbola is szabályos pályának tekinthető.
  • Az alakja: szokatlan formáját teljes mértékben megmagyarázza egy tanulmány, mely szerint ha egy monolitikus (egy tömbből álló) égitest elég hosszú ideig (milliárd évek) bolyong az űrben, akkor a mikrometeoritok okozta természetes kopás végállapotában létrejöhet ez a hosszú, keskeny forma.
  • A sebessége: nemrég már hírt adtunk arról, hogy kutatók egy csoportja talált néhány csillagot, melyek az ‘Oumuamua forrás-égitestjei lehetnek. Ezen csillagok valamelyikének létrejöttekor lökődhetett ki az ‘Oumuamua az intersztelláris térbe. A sebességét azonban jobban magyarázhatjuk egy kettős rendszerből való kilökődéssel, ilyet azonban (még) nem találtak. Így lehetséges, hogy az égitest sokkal régebb ideje járja a csillagközi teret.

Az ‘Oumuamua-val kapcsolatban egy klasszikus idézet jut eszembe:

„A bizonyíték hiánya nem a hiány bizonyítéka!”

A bulvársajtó által felfújt és mára tényként kezelt hírt olvasva mind szeretnénk hinni, hogy nem vagyunk egyedül a Világegyetemben, de addig, amíg nincsenek perdöntő bizonyítékok, nem jelenthetjük ki biztosan, hogy az ‘Oumuamua egy (talán már letűnt) civilizáció küldötte. Az esély természetesen mindenre, úgy erre is megvan, azonban, ha nem tudjuk ezt mivel alátámasztani, hiba lenne valótlant feltételezni. Az ‘Oumuamua pedig már jóval túl van a Jupiter pályáján, így elég kétséges, hogy sok újat fogunk róla megtudni a jövőben.