Szerző: Rezsabek Nándor
November 11-én az idei esztendő legfontosabb csillagászati eseményére vagyunk „hivatalosak”: a Merkúr bolygó átvonul csillagunk, a Nap előtt. Reméljük, Olvasóink kedvező időjárási körülmények között, derült időben lehetnek részesei a természeti jelenségnek. A megfigyelés kapcsán fontos megjegyezni, hogy az kizárólag biztonságos napszűrővel ellátott csillagászati távcsőbe pillantva lehetséges. Erre az ország számos pontján, csillagvizsgálókban, továbbá csillagászati szervezetek által tartott távcsöves bemutatókon lesz lehetőség. A megfigyelők a Nap korongja előtt elvonuló foltként láthatják a belső bolygó fekete sziluettjét.
Csillagászattörténeti kutatások szerint minden idők egyik legnagyobb hatású asztronómusa, a heliocentrikus világkép megalkotója, Kopernikusz sohasem látta a Merkúr bolygót. Nemhogy távcsővel – hiszen azt csak évtizedekkel később alkották meg, majd használták csillagászati célokra –, de szabad szemmel sem. A dolog magyarázata, hogy a Merkúr kizárólag napnyugta után és napkelte előtt látható, de központi égitestünkhöz valóközelsége miatt igencsak rövid ideig. Fényessége pedig jóval elmarad a népnyelvben Esthajnalcsillagnak nevezett, a Szentírásban egyedüliként konkrétan említett bolygótól, a Vénusztól. Így megtalálása nem is olyan könnyű feladat, megpillantása minden esetben kizárólag a horizonthoz közel lehetséges.
Szabad szemmel fényes csillagnak tűnik; csillagászati távcsővel vizsgálva kisméretű korongja a Holdhoz, valamint a Vénuszhoz és a Marshoz hasonlóan fázisokat mutat. Naprendszerünk központi csillagához legközelebb rója köreit, emiatt napsütötte oldalán közel félezer fokos pokol uralkodik, árnyékos felén pedig majdnem mínusz kétszáz fok a hőmérséklet. Tengely körüli forgása igen lassú, három fordulata alatt kétszer is megkerüli a Napot. Így ottani időszámítás szerint egy Merkúr-esztendő mindösszesen másfél Merkúr-napig tart. Ha léteznének értelmes élőlények a felszínén – valójában primitív organizmusok sincsenek arrafelé –, másfél naponta ünnepelnék születésnapjukat. A bolygó külső megjelenésében megtévesztésig hasonlatos a Föld Holdjához. Ugyanúgy kozmikus sebhelyek borítják felszínét, melyeket a Naprendszer életének korai szakaszában bekövetkezett intenzív kisbolygó- és meteoritbecsapódások okoztak. Ezek közül a Caloris-medencét kialakító olyan pusztító volt, hogy az 1300 km átmérőjű óriáskráter mellett a szilárd bolygófelszínen végigfutó hullámok az égitest átellenes pontjában találkozva kaotikus felszíni formákat hoztak létre.
S’ bármily furcsán hangzik, a Merkúrnak van magyar vonatkozása! Felszínén ugyanis Bartókról, Jókairól, Lisztről, valamint (utolsóként 2013-ban, a MESSENGER űrszonda felvételeire alapozva, a keresztelésre hivatott Nemzetközi Csillagászati Unió jóvoltából) Petőfiről neveztek el egy-egy krátert.
