A Merkúr geomágneses viharai

Szerző: Gombai Norbert

Egy kanadai, amerikai és kínai tudósokból álló csoport bebizonyította, hogy a Merkúron, Naprendszerünk legkisebb bolygóján a földihez hasonló geomágneses viharok keletkeznek. A felfedezés egyértelmű választ ad arra a kérdésre, hogy más bolygókon – beleértve a Naprendszerünkön kívülieket is – kialakulhatnak-e napkitöréseket követő geomágneses viharok, függetlenül a magnetoszférájuk méretétől, szerkezetétől, illetve attól, hogy rendelkeznek-e a Földünkhöz hasonló ionoszférával.

A Merkúr bolygó a Messenger űrszonda felvételén (forrás: NASA)

Geomágneses viharokat, vagyis egy bolygó magnetoszférájának jelentős, de átmeneti zavarait a napszél nagy sebességű áramlása, valamint a központi csillag koronakidobódása eredményezhet. A koronakidobódás (CME – Coronal Mass Ejection) a Nap plazmájának töltött részecskékből álló, kilövellő felhője. Az ilyen viharoknak köszönhetően jönnek létre a Föld magnetoszférájában megfigyelhető sarki fény jelenségek, de a jelenség adott esetben kommunikációs, navigációs, vagy éppen energiaellátási zavarokat is okozhat.

Koronakidobódás a NASA számítógépes grafikáján (forrás: NASA)

A felfedezést tárgyaló tanulmányok, amelyeket az Alaszkai Egyetem (Fairbanks) tett közzé, egy véletlen egybeesésnek köszönhető kutatás eredményei alapján készültek. A Napon 2015. április 8-18. között sorozatos koronakidobódások történtek. Eközben, a NASA 2004-ben indított bolygókutató űrszondája a Messenger 2015. áprilisában küldetésének végére ért és a Merkúr felszíne felé közelítve egyre lejjebb ereszkedett, mígnem április 30-án a bolygó felszínébe csapódott.

A Messenger űrszonda becsapódási területe a Merkúron (forrás: NASA)

Egy 2015. április 14-én megfigyelt koronakidobódás kulcsfontosságúnak bizonyult a tudósok számára. A napkitörés a felszín felé süllyedő Messenger adatainak tanúsága szerint összenyomta a Merkúr körül fánk alakban, oldalirányban áramló töltött részecskékből álló mágneses mezejét a Nap felé néző oldalon, és megnövelte az áram energiáját. A gyűrűáramlás felerősödése – a Földhöz hasonlóan – a geomágneses vihar fő fázisát jelentette.

A Merkúr felszíne a Messenger felvételén (forrás: NASA)

Mivel a Merkúron nincsen olyan légkör, amelynek részecskéi kölcsönhatásba tudnának lépni a napszéllel, így a geomágneses viharok nem okoznak sarki fény jelenségeket. A napszél akadálytalanul éri el a felszínt jelentősen megnövelve a röntgen- és gammasugárzást. Bár a Merkúr mágneses tere sok szempontból eltér a Föld magnetoszférájától, a megfigyelt folyamatok mégis nagyon hasonlóak voltak a Földön észlelt mágneses viharokoz.

A búcsúzó Messenger segítségével kapott eredmények további lenyűgöző betekintést nyújtanak a Merkúr bolygónak a Naprendszer fejlődésében elfoglalt helyére.