A korai Mars szuperkitörései

Szerző: Rezes Dániel

A NASA Mars Reconnaissance Orbiter (MRO, Mars Felderítő Orbiter) keringőegység nagyfelbontású képeit felhasználva kutatók egy csoportja olyan 4 milliárd éves rétegzett üledékeket fedezett fel, melyekben vulkáni hamu átalakulásával keletkezett ásványok azonosíthatóak. A felfedezést a Mars északi részén elhelyezkedő Arabia Terra nevű területen tették. A becslések szerint ezeket a vulkáni anyagból álló rétegeket az eddig ismert leghevesebb, 1000 és 2000 közötti számú egyedi kitörés hozta létre egy 500 millió éves időszakban.

Az Arabia Terra elhelyezkedése a vörös bolygón, a Mars Global Surveyor űrszonda MOLA (Mars Orbiter Laser Altimeter) elnevezésű lézeres magasságmérő műszerének képén. A lila szín a legmélyebben, míg a vörös szín a legmagasabban elhelyezkedő területeket mutatja

A szakemberek az Arabia Terra területén található számos, nagy méretű pateráról (lapos, sugárirányú mintázatú, komplex kalderákkal rendelkező vulkáni kiemelkedések) feltételezték, hogy korábban hatalmas méretű robbanásos vulkáni kitöréseket (szuperkitöréseket) produkáltak. A kitörések mindegyikének jelentős hatása lehetett a bolygó klímájára az atmoszférába juttatott vízgőz, szén-dioxid és kén-dioxid miatt. A területen található kiterjedt piroklasztit takaró jelenlétét már korábban megállapították, azonban nem kötötték egyértelműen a kalderákhoz. Az újonnan megjelent tanulmányban a kutatócsoport az MRO Compact Reconnaissance Imaging Spectrometer (Kompakt Felderítő Képalkotó Spektrométer) nevű műszerét alkalmazta az Arabia Terra területén előforduló ásványok meghatározására.

A HiRISE kamera felvétele az Arabia Terra területén található egyik kiemelkedésről. Megfigyelhető a domb rétegzett vulkáni anyagból álló felépítése, tetején kemény fedőréteggel, mely megvédte az alatta található kőzeteket a lepusztulástól

A vizsgálatok eredményeként többek között olyan vulkanikus anyagokból, víz hatására keletkezett agyagásványokat azonosítottak, mint a montmorillonit, imogolit és allofán. Emellett a kutatók a vizsgált területről 3D modelleket is készítettek, melyeken megfigyelhető, hogy a kalderáktól távolodva a rétegek 1 km vastagságról 100 m vastagságra vékonyodnak ki. Az ásványtani adatokat kombinálva a kanyonok és kráterek topográfiai adataival kiderült, hogy az átalakult hamurétegek igen jól megőrződtek, így tükrözik ülepedésük egykori körülményeit. Ezeken felül a kutatók egy korábbi tanulmányból vett adatok segítségével kiszámolták, hogy mekkora számú kitörésre van szükség ahhoz, hogy az általuk felfedezett vastagságú hamuréteget létrehozza. Ez a számolás azt a meglepő eredményt hozta, hogy több ezer ilyen kitörésnek kellett megtörténnie a napjainkban megfigyelhető vastagságú képződmény kialakulásához.

Az Aleut-szigeteken található Mt. Cleveland rétegvulkánból felszálló hamufelhő

Az Arabia Terra eddig az egyetlen bizonyítéka annak, hogy a Marson robbanásos kitörést produkáló tűzhányók léteztek. Vajon hogyan volt képes a Mars (0,107 földtömeg) akkora tömegű kőzetet megolvasztani, hogy szuperkitörések ezreit hozza létre egyetlen területen? A Földön a szuperkitörésekre alkalmas vulkánok a bolygó számos pontján elszórva találhatóak és más típusú tűzhányókkal is együtt léteznek. Ezzel szemben a szintén számos más vulkántípussal bíró Marson ez eltérő módon jelenik meg. Lehetséges, hogy a szupervulkánok a földtörténeti múltban a Földön is egy területen koncentrálódtak, azonban tektonikai hatásra ennek területi eloszlása megváltozott. Ezek a típusú, robbanásos kitörést produkáló vulkánok a Jupiter Io holdján is létezhettek vagy a Vénuszon is csoportosulhattak.

A Mars Arabia Terra nevű területe a tudósoknak a jövőben új ismeretekkel fog szolgálni a Naprendszerben végbemenő, eddig ismeretlen geológiai folyamatokról. A tanulmány egyik szerzője, Dr. Jacob Richardson lelkesen így nyilatkozott: „Remélem a kérdések még sok más kutatáshoz fognak vezetni.”


Források:
[1] http://www.sci-news.com/space/early-mars-volcanic-supereruptions-10075.html
[2] Whelley, P., Matiella Novak, A., Richardson, J., Bleacher, J., Mach, K., & Smith, R. N. (2021). Stratigraphic Evidence for Early Martian Explosive Volcanism in Arabia Terra. Geophysical Research Letters, 48(15), e2021GL094109.
[3] https://mars.nasa.gov/news/9039/nasa-confirms-thousands-of-massive-ancient-volcanic-eruptions-on-mars/

Könyvismertető – Asimov: A robbanó Napok

Szerző: Rezsabek Nándor

Talán nem vagyok egyedül azzal, hogy egy-egy könyv borítója belevésődik az agyamba, és évek, sőt évtizedek múltán sem tűnik el emlékképe. Az antikváriumok polcán megpillantva pedig úgy köszön vissza rám, mintha a találkozás csak tegnap lett volna. Ez a fajta emlékezőtehetség személy szerint két tematikánál érhető tetten: a tudományos népszerűsítő, valamint a tudományos-fantasztikus művek esetében. Talán az sem véletlen, hogy a közelmúltban két podcast-sorozatban is ezeket a tématerületeket próbáltam szerkesztő- és műsorvezető társaimmal áthidalni. A visszajelzések alapján sikerrel, hiszen nincsen közöttük óriási szakadék.

De miért is ez a személyes bevezető egy könyvismertető apropóján? Azért, mert Isaac Asimov (1920-1992) „A robbanó Napok” című 1987-es („The Exploding Suns” címmel angol nyelvű eredetiben 1985-ös) klasszikusával pontosan így jártam: hányszor, de hányszor láttam a kötet első változatát a maga fizikai valójában, majd netes antikváriusok képernyőtartalmaként. A jeles sci-fi szerző nemcsak fantáziának szánta a fantasztikumot, hiszen ebben a tekintetben betonbiztos alapjai voltak: tudományos fokozattal rendelkezett, kutatott és egyetemi oktatóként is tevékenykedett. Ebből kifolyólag tudományos népszerűsítő énje is kellő ismeretanyaggal volt felvértezve. A most idézett kötete is utóbbi kategóriába sorolandó.

Igazán örömteli, hogy a Corvina Kiadó (https://www.corvinakiado.hu/; https://www.facebook.com/corvinakiado) jóvoltából a kezemben foghatom ennek friss, 2021-es kiadását! Őszinte leszek: már a kiállítása is sokkal megnyerőbb. Az eredeti borító ugyan a retinámba égett, de valójában soha nem fogott meg. A mostani – bár tartalmából adódóan ugyancsak csillagászati motívumokkal operál – sokkal inkább szemet gyönyörködtető, így vélhetően vásárló-vonzó. A 239 oldalnyi tartalmat rejtő keményborító strapabíróvá teszi a művet – kell is, hiszen bízzunk benne, olvasói többször is befalják. A fordítás az eredeti, egyező az első, 1987-es magyar kiadással, és Szegedi Péter munkáját dicséri.

Az oroszországi születésű amerikai szerző a tartalomra (ha a cím kevés lenne) alcímében egészen pontosan rávilágít: „A szupernóvák titkai”. A „vendég-” vagy „új csillagok” bemutatását azok ó- és középkori feltűnéseivel vezeti fel. Valljuk be, Asimov csillagászattörténésznek sem rossz. Mindezt kellő részletességű asztrofizikai ismeretanyag átadásával folytatja: a csillagok osztályozásán át a szupernóva-robbanások fajtáin keresztül a végállapotot jelentő neutroncsillagokig és szupernóva-maradványokig. Kozmológiai húrokat is megpendít, és a Big Bangtól a táguló világegyetemig beláthatjuk univerzumunk fejlődését.

És, hogy a szakterületemnél maradjak: van itt kérem szépen planetológia is! Szó esik a Föld kialakulásáról éppúgy, mint a tömeges kihalások lehetséges magyarázatairól. Mindenből van tehát egy kevés, mégis a kötet egységes egésszé formálódik. Végezetül annyit: Asimov ezúttal bár tudományos ismeretet terjeszt, és nem a tudományos-fantasztikus mezsgyén halad, így még izgalmasabb, hiszen a valóság sokszor felülmúlja a képzelet játékát. Keressük tehát a könyvesboltokban vagy online rendeléssel a Corvina Kiadótól Isaac Asimov „A robbanó Napok” című klasszikusát – megéri.

Sikeres részvétel az európai döntőn, új verseny hirdetés

Szerző: Balázs Gábor

1988-ban, a tudományt a fiatalok körében népszerűsítő céllal szervezték meg először az EU Fiatal Tudósok Versenyét, melyhez Magyarország 1991-ben csatlakozott, amikor meghirdették az első Ifjúsági Tudományos Innovációs Tehetségkutató Versenyt. Az megmérettetésekre minden évben rendkívül nívós tudományos, innovációs projektek érkeznek és az utóbbi verseny nyertesei jutnak ki az európai döntőre.

2021-ben már a 32. EU Fiatal Tudósok Versenye került megrendezésre szeptember 17. és 19. között, ezúttal Spanyolországban, a Salamancai Egyetemen. Az idei évben összesen 34 országból 114 projekt érkezett. A vírushelyzet kettő változást hozott: a versenyt és a kiállítást online formában rendezték meg, illetve a 2020-ban elmaradt verseny résztvevői a 2021-es versenyen indultak, külön szekcióban.

Magyarországot a 2020-as szekcióban kettő, míg a 2021-es versenyen három fiatal képviselte. Utóbbin az egyik én lehettem.

A szerző projektje az online kiállításon. A szerző fotója

A zsűriinterjúkat követően 19-én vasárnap került sor a hivatalos eredményhirdetésre. A magyar versenyzők közül hárman különdíjat nyertek! A versenyzők nevét is mindenképp érdemes megemlíteni: Seitz Erik a Salamancai Egyetem Salamanca Rákkutató Központjának (CIC) különdíját, Ecsedi Boglárka az Európai Bizottság Joint Research Centre különdíját, Balázs Gábor (A szerző) pedig Wolfram Kutatói Díjat nyert.

Akikben viszont eme sorok olvasása közben felmerült, hogy részt vegyen Európa egyik legrangosabb versenyén, azoknak ismét megvan a lehetőség! Az európai verseny kvalifikációs folyamata a Magyar Innovációs Szövetség Ifjúsági Tudományos Innovációs Tehetségkutató Versenyével kezdődik, melyet szeptember 20-án, immáron 31. alkalommal hirdettek meg. A verseny leírása az alábbi linken érhető el: https://www.innovacio.hu/3a_hu_31_felhivas.php

A szerző a 31. Ifjúsági Tudományos Innovációs Tehetségkutató Versenyének meghirdetésén. Forrás: Magyar Innovációs Szövetség

A tavalyi verseny egyik győzteseként személyesen is biztatok minden tehetséges fiatalt, hogy innovatív ötletével vagy tudományos projektével nevezzen a versenyre. A magas nyeremények mellett a megmérettetés győztesei képviselhetik az országot a 33. EU Fiatal Tudósok Versenyén, sőt az 1-3. helyezés 100 (!) többletpontot ér a felsőfokú felvételi eljárásban.

Forrás és hivatalos sajtóközlemény: https://www.innovacio.hu/index_2021EUCYS.html