“Ajtó” a Marson

Szerző: Kovács Gergő

Zavarba ejtő alakzatot fotózott a NASA Curiosity roverje küldetésének 3466. napján: a felvételen egy alagút bejáratára hasonlító felszíni alakzat látszik, melyet elsőre egy mesterséges marsi üreg bejáratának is gondolhatnánk.

Az “ajtó” a kép jobb oldalán (NASA/JPL-Caltech/MSSS)

A Curiosity felvételeiből fotogrammetriai módszerrel megállapították, hogy az alakzat mindössze 30 centiméter magas lehet; a furcsa alakzat pedig az aprózódás, mállás és a fény-árnyékok játékának eredménye: a felvételen látható, hogy a lyuk előtt heverő kő egy nagyjából háromszög alakú bemélyedést hagyott maga után a sziklafalban.A lyukat feltehetően egy ún. “nyírási törés” hozhatta létre, melynek során két, egymás fölötti réteg ellentétes irányba tolódott el.

A háromszög alakú lyuk (NASA/JPL-Caltech/MSSS nyomán a szerző szerkesztése)

A jelenség, mely a marsi arc, illetve a marsi jeti, combcsont, piramis, patkány stb. (bővebben itt) alakzatokat is különlegessé teszi, és mely miatt minden, számunkra ismeretlen dologba valami ismerőset látunk bele, a pareidolia nevet viseli. Ez már az emberiség hajnala óta velünk van. Az ősember számára evolúciós előny volt, hogy felismerte például a rejtőző préda állatokat, ragadozókat vagy az ellenséges törzsek szintén rejtőzködő tagjait. Viszont, ha nincsenek egy bizonyos alakzatról különböző szögből/különböző megvilágításban készült képek, akkor nem mindig lehet tudni elsőre, mit is nézünk. Agyunk az ősidők óta nem tudja elfogadni azt, hogy bizonyos dolgoknak “nincs értelmük”, mindenbe valami ismerős dolgot igyekszik belelátni. Ilyen többek között a marsi arc is, melybe bár még ma is sokan látják bele egy letűnt marsi civilizáció emlékét, valójában csak az ősember elődeinktől örökölt beépített “arcfelismerő szoftverünk” játszik velünk. És jó eséllyel ilyen a “marsi ajtó” is, melyről feltételezésem szerint további, minden kétséget eloszlató felvételek fognak még készülni.

Az “ajtóról” készült felvételt tartalmazó színezett, zoomolható kép itt tekinthető meg.