Egy fogyatkozás képei

Szerző: Kovács Gergő

Túl vagyunk egy – fázisában és észlelésének sikerességében is – részleges napfogyatkozáson, mely hazánk nyugati részeiről jobban, keleti tájairól pedig kevésbé látszódott. Mégis szerencsénk volt, ugyanis számtalan helyről látszódott e ritka esemény, hol derült, hol pedig borult-felhőlyukas ég alól. Jöjjön hát egy gyűjtemény – a teljesség igénye nélkül – a 2022. október 25-ei részleges napfogyatkozásról!

Bakos Liza – Székesfehérvár
Balázs Gábor – Dabas
Ivanics Ferenc – Úrkút
Kereszty Zsolt – Győr
Kovács Gergő – Agóra Tudományos Élményközpont, Debrecen
Lázok Zsanett – Dunakeszi
Mitre Zoltán – Kövesligethy Csillagda, Szombathely
Szabó Gergely – Debrecen
Szklenár Tamás – Róma
Veisz András – Veszprém
Zajácz György – Debrecen

Debreceni csillagász kapta az idei Kulin György díjat

Szerző: Kovács Gergő

Fél évszázados, fáradhatatlan ismeretterjesztő munkájáért, továbbá mozgalomépítő munkájáért, valamint változócsillagászati tevékenységéért Kulin György díjas lett partnerszervezetünk, a debreceni Magnitúdó Csillagászati Egyesület elnöke, Zajácz György. A 2022-es Kulin györgy-díj átadására október 8-án, az MCSE változócsillag-találkozóján került sor, a debreceni ATOMKI-ban.

Az 1972 március végén megalakult debreceni csillagászati szakkör alapító tagjaként, majd később, mint egyesület elnökeként, az elmúlt közel öt évtizedben rendkívül sokat tett a csillagászati tudományok népszerűsítéséért, oktatásáért.

Számtalan amatőr, és tudományos csillagászati megfigyelést végzett, több kiskiadványt írt, számos ismeretterjesztő cikket publikált. Több debreceni tudománytörténeti érdekességet feltárt és népszerűsített. 2015-től egészen 2020-as nyugdíjazásáig a debreceni Agóra Tudományos Élményközpont munkatársaként, planetáriumi programok és esti távcsöves bemutatók levezénylésével tett sokat a csillagászati ismeretek terjesztésében.

Zajácz György rendíthetetlen odaadással vezeti ma is a Magnitúdó Csillagászati Egyesületet.

Ezúton is gratulálunk neki!

Fotók: Károlyi Gábor. Szöveg: Szoboszlai Endre, Kovács Gergő

Tapintható univerzum – a Planetology.hu szakmai támogatásával

Szerző: Rezsabek Nándor

2022. október 15-én a Bakonyi Csillagászati Egyesület (BCSE) „Tapintható univerzum” vándorkiállítása a 90. születésnapját ünneplő, XII. kerületi Németvölgyi Általános Iskolába “csapódott be”. A program szervezője a Coolstarz csillagászati szakkör, szakmai támogatója Planetology.hu bolygótudományi portál volt. A bakonyiak rövid előadásokkal és tárlatvezetésekkel ismertették a tornatermet rendre megtöltő osztályoknak a kifejezetten vakok és gyengénlátók számára készített, megfogható-megtapintható égitestmodelleket. Ezek nagyszerűsége a látó tanulók és tanárok számára is revelációszerűen hatott. Volt itt minden, ami a planetológiai iránt érdeklődőknek maga a Kánaán: Bolygók, törpe- és kisbolygók, a Hold és holdak, üstökösmagok és -csóvák modellje. Valódi mennykövek, tektitek és meteoritmakettek. Földi, holdi, marsi és vénuszi felszínalaktani formák és légköri képződmények (becsapódási kráterek, tűzhányók, hegységek, völgyek, gleccserek, hurrikánok) ábrázolása. Non plus ultrának a Föld csempemozaikból kirakott térképe bizonyult. Nagyszerű élmény volt, köszönjük, hogy lebonyolítóként részesei lehettünk.

Részleges napfogyatkozás október 25-én

Szerző: Kovács Gergő

Részleges napfogyatkozás lesz 2022. október 25-én, magyar idő szerint 11:17:50-kor, mely 13:32:57-kor ér véget. A részleges fogyatkozás Izlandon, Európában, a Közel-Keleten, Ázsia nyugati és középső részén, illetve Afrika észak-keleti részén lesz látható. A jelenség a 124-es Szárosz-család 13. tagja. Hazánkból a Hold korongja a Nap 28-39%-át takarja ki, a kitakarás mértéke északkelet felé nő. Legutóbb 2021. június 10-én láthattunk egy, mindössze <3%-os részleges napfogyatkozást.

A következő, Magyarországról látható, szintén részleges napfogyatkozásra egészen 2025. március 29-ig kell várnunk, mely egy 5-10%-os, részleges fogyatkozás lesz.

Nem lehet elégszer mondanunk, hogy csak és kizárólag biztonságos szűrőn keresztül észleljük a Napot és a napfogyatkozást! Szigorúan TILOS távcsővel a Napba nézni!! A koncentrált hő- és fényhatás azonnali vakságot okoz!!!

Forrás: http://saros139.hu/eclipse/PSE2022okt25.htm

A NASA forgószárnyas repülőgépet küld a Titanra 2027-ben

Szerző: Ivanics-Rieger Klaudia

A folyékony szénhidrogének sekély tavait rejtő, ködös légkörbe fulladó Titan egy különös világ. Az ember régóta vágyik, már hogy közelebbről is felfedezhesse. Ezért is készül a NASA egy robotikus forgószárnyas légijármű indítására, hogy 2027-ben feltárja a holdat. A tudósoknak most már jobb elképzelésük van arról, hogy milyen vidék várja majd a NASA Dragonfly (magyarul: Szitakötő) küldetését. A szerkezet 2034-ben érkezik meg a Szaturnusz legnagyobb holdjára, a leszállóegység végül a Selk-kráter közelében található Shangri-la* dűnemezőben száll majd le. A kutatók “tudományosan figyelemre méltó területként” írják le ezt a helyet, amelyet érdemes feltárni, hiszen bőven van még mit megtudni róla. Egy új tanulmány ennek a régiónak hat konkrét részét térképezi fel: olyan helyként azonosítja, amelyet valószínűleg töredezett, jeges talaj és homokdűnék borítanak. Ez a tanulmány olyan modellekhez és hipotézisekhez biztosít alapot, amelyeket a Dragonfly a leszállása után már tesztelhet is. “A Dragonfly a Titan egyenlítői, száraz régiójában fog landolni; egy rideg, vastag légkörű szénhidrogén-világban” – nyilatkozta Léa Bonnefoy , a New York-i Cornell Egyetem kutatója. – “Néha folyékony metán esik, de ez inkább hasonlít egy földi sivatagra, ahol dűnék, kis hegyek és becsapódási kráterek találhatók. Közelről vizsgáljuk majd meg a leszállóhelyet, annak szerkezetét és felszínét.”

Illusztráció a Dragonfly helikopterről (NASA/JHU-APL)

Ez a tüzetes vizsgálat már magába foglalta a Cassini űrszonda által készített radarképek részletes elemzését is: a radarjelek változásának és visszaverődésének módja különböző szögekből (szakkifejezéssel élve visszaverődési görbékből) a kutatók jól megalapozott becsléseket tudtak tenni a Titan felszínével kapcsolatban. Mivel a Cassini képeinek felbontása csak körülbelül 300 méter pixelenként, a csapat figyelembe vette a Huygens leszállóegység által gyűjtött adatokat is, amely az új leszállási helytől délre ért talajt. Azonban rengeteg részlet eddig alig több, mint becslés. Ilyen például a Selk-kráter magassága és alakja. Ez azt jelenti, hogy még rengeteg elemzést kell elvégezni 2034-ig. “Az elkövetkező néhány évben nagy figyelmet fogunk fordítani a Selk-kráter területére” – nyilatkozta Alex Hayes, a Cornell Egyetem bolygókutatója. A Dragonfly egy úgynevezett forgószárnyas, helikopter-szerű szerkezet lesz, amely a hagyományos drónokhoz hasonlóan fog működni. A tervek szerint körülbelül 450 kilogramm súlyú lesz, nyolc rotorral, amelyek mindegyike körülbelül egy méter átmérőjű. A Titan gyenge szelű, alacsony gravitációs légkörében a Dragonfly maximálisan 36 km-es óránkénti sebességgel fog repülni, és egyre hosszabb repüléseket tesz majd meg a kezdeti leszállóhelyétől. Mivel a Titan sok tekintetben hasonlítható a korai Földhöz, a tudósok azt remélik, hogy többet megtudhatnak saját bolygónkról is. Végső soron a Titannal kapcsolatos ismereteink várhatóan jelentősen növekedni fognak, amint megérkezik oda a Dragonfly; ugyanúgy, ahogy a Curiosity rover is sokkal többet mutatott meg nekünk a Marsról…
Ahogy Bonnefoy nyilatkozta: „A Dragonfly végre megmutatja nekünk, hogyan néz ki a régió és a Titan.”

*Shangri-la: James Hilton angol szerző által kitalált hely a Kunlun hegységben, melyet 1933-ban írt Lost Horizon című művében írt le, de a leírás különböző tibeti szentírásokon alapul. Mára Shangri-la minden földi paradicsom szinonimájává vált.

Forrás: sciencealert.com

Ritka lonsdaleit kristályok az ureilit meteoritokban

Szerző: Rezes Dániel

Ausztrál és angol kutatók egy csoportja a Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) nevű tudományos folyóiratban frissen megjelent tanulmányában az ureilit típusú meteoritokban megfigyelhető ritka lonsdaleit kristályokat vizsgálta. A tanulmány rámutatott arra, hogy az ősi, belső naprendszerbeli törpebolygóban – melyből az ureilitek származnak – a lonsdaleit kristályok nem sokkal azután keletkeztek, miután az égitest egy nagy méretű aszteroidával ütközött hozzávetőlegesen 4,5 milliárd évvel ezelőtt.

A szibériai Popigaj-kráterből előkerült gyémántok. Az (A) képen egy tiszta gyémánt látható, míg a (B) képen található gyémánt lonsdaleit szennyeződéseket tartalmaz. Kép forrása: Hiroaki Ohfuji et al. – http://www.nature.com/articles/srep14702

A lonsdaleit nevű ásvány a szén hexagonális kristályrendszerben megjelenő polimorf módosulata. A polimorfia olyan ásványokra utal, melyeknek azonos a kémiai összetételük, azonban eltérő a kristályszerkezetük. Az ásvány a híres, úttörő munkásságú brit krisztallográfus, Dame Kathleen Lonsdale után kapta nevét, aki a Királyi Természettudományos Társaság (Royal Society) első női tagja volt. Ezt a különleges ásványt tartalmazó, ureilit típusú akondrit meteoritok olyan széntartalmú ultramafikus kőzetek, melyeket legnagyobb részben olivin és döntően alacsony Ca-tartalmú piroxén épít fel. Ehhez még ≤10 térfogat% fekete színű térkitöltő anyag társul, melynek elegyrészei a szén, vas-nikkel, szulfidok és finomszemcsés szilikátok. Az ureilitek két nagy csoportra bonthatóak, a ~95%-ot kitevő, főcsoportba tartozó (main-group) és a ~5%-ot kitevő polimikt ureilitekre (pl. a híres Almahata Sitta meteorit). Ezek a kőzetek jellemzően nagyobb gyakoriságban tartalmaznak gyémántokat, mint bármely más, napjainkig megismert kőzet.

A kutatók által talált lonsdaleit kristályok az eddig megfigyelt legnagyobbak, melyek még így is alig hosszabbak egy mikrométernél. Méretük sokkal kisebb az emberi hajszál vastagságánál. A kutatók azt feltételezik, hogy a lonsdaleit hexagonális kristályszerkezete potenciálisan keményebbé teszi az ásványt a köbös rendszerben kristályosodó gyémántoknál. Ez alapján a csapat valószínűnek tartja, hogy a lonsdaleit szokatlan szerkezete lehetőséget biztosít számunkra újfajta, a bányászatban hasznosítható, nagy keménységű anyagok gyártási technológiájának fejlesztéséhez.

Az ureilitekben megjelenő grafit, lonsdaleit és gyémánt ásványfázisok megjelenési formái: (A) az NWA (Northwest Africa) 5884 meteoritban található gyűrt, kristályos grafit reflexiós mikroszkópi képe (kink band=deformációs sáv); (B) az NWA 7983 meteoritban megfigyelt átöröklött, gyűrt morfológiát mutató lonsdaleit (Lon) reflexiós mikroszkópi képe; (C) a (B) képen lévő területről készült katódlumineszcens térkép (gyémánt (Dia) vörös színnel, lonsdaleit (Lons) zöld színnel jelölve); (D) pásztázó transzmissziós elektronmikroszkópi (STEM) kép a (C) ábra sárga körrel jelölt területéről (a sötét árnyalatú területek a lonsdaleit kristályok) (Tomkins et al. 2022).

A vizsgálatok eredményeképpen a kutatók mind a lonsdaleit, mind pedig a gyémántok képződésére is fel tudtak állítani egy új elméletet. Ez a képződési mechanizmus azután játszódhatott le, miután a törpebolygó jelentős mértékű ütközést szenvedett el egy másik égitesttel. Az elemzések azt mutatták, hogy a lonsdaleit leginkább polikristályos formában, néha gyűrt morfológiát mutatva és részben gyémántból és grafitból álló szegélyekkel és harántoló erekkel jelenik meg. Ez a megjelenés arra engedte következtetni a kutatókat, hogy a lonsdaleit pszeudomorf módon megőrizte az elsődleges grafit eredeti alakját, képződését elősegítette egy gyors dekompressziós és hűlési folyamat során jelenlevő, szuperkritikus C-H-O-S fluidum. A gyémánt és a grafit a lonsdaleit képződése után keletkezett és részben helyettesítette azt, a C-H-O-S gáz jelenlétében lezajló folyamatos reakció következtében.

Amellett, hogy a mostani felismerések megoldhatják azt a régóta fennálló rejtélyt, hogy miként keletkeztek az ureilitekben található szénfázisok, a kutatók remélik, hogy a természetes folyamatok reprodukciója által olyan apró, lonsdaleitből álló, ultrakemény alkatrészeket leszünk képesek létrehozni, melyek forradalmasíthatják az ipari eszközöket.

Források:
[1] https://www.sci.news/space/meteoritic-lonsdaleite-11191.html
[2] https://www.rmit.edu.au/news/all-news/2022/sep/space-diamonds
[3] Krot A. N. et al. (2014). Classification of meteorites and their genetic relationships. In: Holland H. D. and Turekian K. K. (eds.): Treatise on Geochemistry (2nd ed.), Vol. 1: Meteorites and cosmochemical processes, Elsevier, Amsterdam, pp. 1–63.
[4] Tomkins, A. G. et al. (2022). Sequential Lonsdaleite to Diamond Formation in Ureilite Meteorites via In Situ Chemical Fluid/Vapor Deposition. PNAS, 119(38): e2208814119.

„Fél évszázados kalandozások” – Rezsabek Nándor új kötetének könyvbemutatója a MoM Sport ÁsványBörzén

Szerző: Rezsabek Nándor

2022. október 9-én a 13. MoM Sport ÁsványBörzén került sor Rezsabek Nándor új, „Fél évszázados kalandozások” című kötetének könyvbemutatójára. A XII. kerületi MoM Sportban Farkas Csaba (Impulzus Podcast) moderálásával Kocsis ERzsó (szerkesztő, Coolstarz, Planetology.hu), Rezsabek Nándor (szerző, Rezsabek Nándor ScienceBlog, Planetology.hu), Dr. Vincze Miklós (MTA-ELTE) és Ivanics Ferenc (BCSE) ismertette az alkalmazott környezetkutató, tudományos újságíró ez évi 50. születésnapjára szerkesztett tiszteletkötetet, amely a szerző legnépszerűbb környezet- és földtudományi blogbejegyzéseiből válogat. A Lelkes ÁsványBörze támogatásával megvalósult, szépszámú érdeklődőt vonzó esemény a kötet dedikálásával zárult.

Fotó: Ivanics-Rieger Klaudia