Mint korábban jelentettük 2024. január 21.-én 00:32:38 UT-kor egy kb. 1-1,2 méter átmérőjű meteoroid/aszteroida ( a határ itt éppen pont az 1 méter, az alatt meteoroid a felett aszteroida ) lépett Földünk légkörébe Berlintől nyugatra és értek földet darabjai Ribbeck, Berge és Lützow falvaktól kissé délre. A kisbolygót a becsapódás előtt alig 3 órával a magyar csillagász Sárneczky Krisztián fedezte fel, neki ez 2. olyan előrejezett jellegű felfedezése ahol meg is találták a meteoritokat, összesen 4 ilyet ismerünk a Földön, ebből kettő Sárneczkyé, ami valljuk meg hatalmas és világhírű teljesítmény.
A hullás másnapján a Magyar Meteoritikai Társaság azonnal megkezdte a német helyszínre induló kereső expedíciójának szervezését, mint ahogy azt már korábban is tettük számos esetben.
Szakmai támogatónk ezúttal is a Magyar Tudományos Akadémia Geónómiai és planetológiai Albizottsága volt, külön köszönet ezért Dr. Kordos László Elnök Úrnak, akadémikusnak.
Az expedíció létszáma 3 és 6 fő között váltakozott, január 26. és február 1. között. Az ekkor bejárt úthossz kb. 100 km volt, ami nagyjából 0,7-0,8 km2 átnézett területet jelent. A számított szórásmező a modell alkotóitól függően kb. 7-8 km x 1,5-2,5 km méretű azaz 15-20 km2 (hatalmas) de ha a Gauss valószínűség eloszlással jellemzett 3 szigma szabályt nézzük, a szórásmező ennek még többszöröse is lehet. A keresés során, most nem a szokásos fekete színű olvadási kéreggel borított normál kondritokat kerestük, hanem az első lengyel megtalálók által mutatott szürkés-fehéres akondritot, amiről ekkor még csak sejtettük, hogy a különleges aubrit típus. Olvadási kérget alig, vagy fehéres, üvegesedettet, mattot láttunk a meteoritokon a rendelkezésre álló publikus vagy nem publikus képeken. Időközben egyre több helyi és külföldi kereső jelentett megtalált példányt. Kereső csapatunk 2024. január 30.-án 09:50-kor CET talált rá az első megtalált és valódi meteoritra, a kis 10,6 gr-os példány egy őszi vetésben az egyik növény mellett feküdt: Érdekes módon, pont mint a múlt évi francia Saint-Pierre-le-Viger kondrit általunk megtalált hullásánál, itt is egy növénylevelet nyomott maga alá a magasból hulló test. A megtaláló csoport tagjai ekkor: Emődi Csaba, Nagy Olivér, Kereszty Zsolt voltak. A meteorit hullásakor a területen fagyos talaj és 5-10 cm-es hó volt, ezért a pár száz km/h-s sebességgel felszínre hulló meteoritok nem nyomódtak bele a talajba, hanem annak felszínén jól láthatóan hevertek. Később ahogy az olvadással viszkózusabbá vált a talaj, a példányok 0,5-2 mm mélyebbre süllyedhettek. A szokásos dokumentálás – fényképek, pozíció adatok, talaj és növény minta, a környező terület átnézése 40-50 m-es körzetben, csoportkép – után folytattuk a keresést. Nemsokára ezután találtunk egy másik, de valamivel nagyobb törött példányt 21 gr körülit (ez a nedvesen in-situ mért érték), a minta jelenleg a Museum für Naturkunde-ban van további vizsgálatokra, mert elsőre nekünk is furcsa volt a megjelenése és pozíciója. A bejárt track útvonalakat és megtalált meteoritok pozíció adatait a világon elsőként az MMT expedíciója osztotta meg a szakmai és közösségi médiás felületeken. Ennek oka az volt, hogy a korábbi keresők – hasonlóan a 2023-as francia hulláshoz – nem osztják meg bejárt útvonalaikat és pozíció adataikat, csupán nagyon kevesen, itt jegyezzük meg, hogy az MMT-nek nem tiszte ezt minősíteni. A privát szervezésben induló más, sikeres magyar keresők sem tették meg ezt. Pedig a pozíció adatok, trackek megosztása keresési munkájukban jól segíti a későbbi találókat, ezáltal a valós szórásmező még jobban megismerhető, amivel pontosíthatók a hullási számítógépes modellek. Emiatt nyilvánosak pl. a professzionális pálya és sötétrepülés számítók által közreadott szórásmező térképek is.
Később február 2. és 5. között egy újabb expedíció ment ki Németországba, de ez már nem MMT hanem privát szervezésű volt. Ők február 3.-án találtak egy szép, gömbölyded 9,2 gr-os matt olvadási kéreggel borított példányt, egy már korábban erősen átnézett területen, nekik 40 km-ert sikerült átnézniük. További keresési expedíciók is szervezés alatt állnak.
Fontos megemlíteni, hogy más MMT tag is talált meteoritot, a berlini DLR-nél dolgozó Dr. Csizmadia Szilárd szakcsillagász személyében, ő a DLR + Naturkunde professzionális, Dr. Peter Jenniskens (NASA) által vezetett kereső csapathoz csatlakozva vett észre egy kisebb darabot. Így eddig az MMT tagok által talált meteoritok száma 4 db !!! ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az MMT az egyik legsikeresebb terepi kereső csapat. Köszönjük mindezt a résztvevőknek és támogatóinknak, partnereinknek: MTA, budapesti Természettudományi Múzeum, VCSE, planetology.hu, IMCA, GMA, allsky7 team, strewnify.com, FB Meteoritok csoport, sok magánszemély, stb.
A történések további részleteiről hamarosan szakcikkek és előadások várhatók, utóbbiak közül elsőként az említett Magyar Tudományos Akadémia Geonómiai és planetológiai Albizottságában 2024. március 6. ELTE Matematika Történeti Labor, 2024. március 11. 18:00 VCSE online szakmai előadás. A nagyközönség az MMT által talált meteoritokat először a Lelkes féle 2024. február 24-25.-i budapesti MOM Sportban megrendezett országos ásványbörzén láthatja először egy rögtönzött kiállítás keretében.
Érdekesség, hogy az MMT kereső expedíciói a Sárneczky Krisztián által felfedezett múlt évi 2023. február 13.-án hullott francia és ma már Saint-Pierre-le-Viger nevet viselő L5-6 típusú meteoritból és a mostani német aubrit hullásból is találtak meteoritokat. Jelenleg ez Magyarországon egyedülálló, senki más nem tudott ilyet produkálni. Igaz a keresők ezekért a meteoritokért több, mint 200 km-t gyalogoltak, tehát nem adta könnyen magát az eredmény.
Az aubritokról röviden:
Az olyan meteoritokat, amiknek eredeti szűlőégitestje igen nagy részben vagy teljesen átolvadt a Naprendszer keletkezése hajnalán, tehát kb 4,5 milliárd éve, differenciált anyagú meteoritoknak nevezzük. Ide tartoznak az akondritok, azaz olyan meteoritok, melyek nem tartalmazzák a differenciálatlan meteoritokban jelenlévő jellegzetes mm-es üvegszerű ásványi gömböcskéket a kondrumokat. Az akondritok a vas-, kő-vas meteoritok, holdi, marsi és 4 Vesta aszteroida eredetű meteoritok és a különleges angrit és aubrit meteoritok. Létezik olyan alternatív típusbesorolás ahol az aubriteket az E jelű ensztatit meteoritok csoporthoz sorolták. Tehát az aubrit – az akondritok egyik fajtája, mely erős rokonságot, egyben klánkapcsolatot mutat az ensztatit kondritokkal, ugyanis elsődleges alkotó ásványa a főként ortopiroxénes ensztatit, ezért régebben ensztatit akondritnak is nevezték. Az ensztatit ( Mg2Si2O6 ) a földön is előforduló és a piroxéncsoporthoz tartozó gyakoribb ásvány, szilikátos kőmeteoritokban is gyakori. Az aubritok vasban szegény, magnéziumban gazdag ortopiroxén vagy ensztatit ásványok nagy fehér kristályaiból állnak, emellett albitos plagioklász földpátot, FeO mentes diopszidot, kevesebb olivint ( forsterit Mg2SiO4 ), vas-nikkelt és ez utóbbi szulfidos változatát, a troilitot tartalmaznak, ami rendkívül redukáló körülmények közötti magmás képződést jelez. Egyes aubritok kondritikus xenolit kristályokat is tartalmazhatnak, ezért valószínű, hogy az aubrit szülőégitetje korábban egy “F-kondritos” összetételű aszteroidával ütközhetett. 365 nm-es UV lámpával megvilágítva egyes példányaik színváltást mutatnak (sárga, esetleg kissé vörös színben). Kozmikus Kitettségi Idejük (CRE=Cosmic Exposure Age) tehát a Földre való hullásuk és az eredeti forráségitestből való kilökődésük között eltelt idő nem kevés, 12 és 117 millió év közötti, átlagosan 50-60 millió év.
Az aubritok helye a modern meteorit osztályozási sémában, pirossal jelölve (Dr. Wasson)
A legtöbb aubrit erősen breccsás szerkezetű, belül világos színű, esetleg barnás, narancs olvadási kéreggel borított meteorit, de mint a német Ribbeck melletti hullásnál ez a kéreg teljesen egyedi is lehet, átlátszó, fehéres, matt, fényes, stb. Valószínű szülőégitestjeik az E színképtípusú aszteroidák így szóba jön a (3103) Eger és 44 Nysa kisbolygó is. Egy új tanulmány szerint kapcsolatban állhatnak a Merkúr kérgét részben elpusztító és szétrobbantó hatalmas energiájú, kataklizmikus ütközéssel, tehát eredetük akár merkúri is lehet.
Névadó hullásuk az 1836-ban Franciaországban hullott Aubres nevű aubrit meteorit. Az aubritek nagyon ritkák, hiszen az összes nyilvántartott meteorit, mindössze 0,12 %-át adják. Csupán 11 szemtanús hullású aubritról tudunk, ami a szemtanús hullásúak 0,8 %-a. Az aubritok ritkasága a valós értékben kifejezett piaci árukban is látható, egy előre kiszámított becsapódású szemtanús hullású aubrit esetén – annak egyedisége, unikalitása miatt – a múzeumok, gyűjtemények által megfizetett összeg akár csillagászati is lehet.
A megtaláláskori in-situ fotók, bal: ahogy megtaláltuk a példányt, jobb: a mélyedés amiben a meteorit ült
Bal: a meteorit az 1 cm -es mérőkockával. Jobb: a boldog megtaláló csapat a meteoritra mutat
Sárgával az 1. MMT expedícióval bejárt terület, kékkel a Cseh Akadémia (Spurny et al.) által számított, de a találási adatok miatt már a terepen módosított ún. szórásmező
Az alábbiakban a francia és a német hullás MMT által megtalált meteorit darabjait adjuk közre:
