A Chicxulub-impaktor eredete és a hasonló méretű becsapódások gyakorisága

Szerző: Rezes Dániel

Az USA-beli Délnyugati Kutatóintézet Űrtudományi Részlegének (Southwest Research Institute, Department of Space Studies) kutatói összetett számítógépes modellek segítségével vizsgálták az ún. Chicxulub-események bekövetkezésének gyakoriságát. Az aszteroidák fejlődésére vonatkozó modellekhez a jelenleg ismert kisbolygók megfigyeléseit használták fel az űrkutató szakemberek.

A Chicxulub-esemény a kréta időszak végén, ~66 millió évvel ezelőtt következett be, amikor egy ~10 km átmérőjű aszteroida csapódott a Földbe a mai Chicxulub nevű mexikói kisváros közelében. Az impaktor (becsapódó test) által létrehozott kráter az ismert harmadik legnagyobb bolygónkon, átmérője ~180 km. A becsapódás és az azt követően a légkörbe juttatott gázok által előidézett globális éghajlatváltozás nagy volumenű kihalási eseményt okozott az élővilágban a kréta-paleogén (K/Pg) határon. Többek között eltűntek a dinoszauruszok és velük együtt a bolygó élővilágának ~75%-a is.

A Yucatán-félsziget domborzatárnyékolásos térképe, melyen jól látható a Chicxulub-kráter halvány, ugyanakkor vitathatatlan lenyomata. A tudósok mára egyetértenek abban, hogy a 65 millió éve bekövetkezett esemény a felelős a Kréta-Harmadidőszaki kihalási periódusért.
Kép forrása: NASA/JPL-Caltech, David Fuchs szerkesztésével

A becsapódást övező kérdések közül már számos megoldódott, de mind újabb kérdések is felvetődnek a rendelkezésünkre álló ismeretanyag bővülésével. Ezek közül a két legfontosabb, hogy az impaktor milyen forrásból származott, valamint hogy a hasonló méretű becsapódások milyen gyakoriságban fordulhattak elő a földtörténet folyamán.

A kutatás eredményeként fény derült arra, hogy a becsapódó kiségitest a szenes kondrit típusú meteoritok szülőégitestjeivel rokonítható, melyek Naprendszerünk igen primitív (korai) termékei. Habár a Földet megközelítő szenes kondritos kisbolygók között gyakoriak a nagy méretűek, azonban napjainkban már egyik sem lenne képes a Chicxulub-esemény nagyságával vetekedő becsapódást előidézni.

A Chicxulub-kráter gravitációanomália-térképe. Jól láthatóak a koncentrikus körök, melyek közül a legkülső a kráter határa. A fehér pontok vízzel teli töbröket jeleznek.
Kép forrása: Geological Survey of Canada Alan Hildebrand Athabasca University Universidad Nacional Autónoma de México Universidad Autónoma de Yucatán

A kutatók a Chicxulub-impaktor lehetséges testvérét keresve számítógépes modelleket alkalmaztak a Mars és a Jupiter között található fő kisbolygóövi testek kiszökésének nyomon követésére. Az itt található testek a bolygók perturbáló (zavaró) hatása révén állnak be a Földet megközelítő pályákra. A NASA Pleiades Szuperszámítógépén végzett modellfuttatások megmutatták, hogy a fő kisbolygóöv külső, Naptól távolabb található régiójából származó 10 km átmérőjű aszteroidák a korábban számított gyakorisággal ellentétben legalább tízszer gyakrabban keresztezik bolygónk pályáját. Ezen felül a szakemberek megállapították, hogy az ilyen mérettel rendelkező égitestek a Földbe átlagosan 250 millió évente egyszer csapódnak és a becsapódó testek nagyjából felének az anyaga a szenes kondritokhoz köthető.

Dr. David Nesvorny – a tanulmány elsőszerzője – így nyilatkozott a felfedezésről: „Ez a munka segíti a Chicxulub-esemény természetének jobb megértését, valamint arról is számot ad nekünk, hogy a földtörténeti múltban a nagy méretű becsapódásokat létrehozó égitestek honnan származhattak.”

Források:
[1] http://www.sci-news.com/space/chicxulub-asteroid-main-belt-09919.html?fbclid=IwAR0RKWVze-R7CaCZI3ZDSiX0IP6U4QMWwu61zqbL_wrH30uwAnR7ginMkqw
[2] Nesvorný, D., Bottke, W. F., & Marchi, S. (2021). Dark primitive asteroids account for a large share of K/Pg-scale impacts on the Earth. Icarus, 114621.