A Vezúv

A Vezúv az egyetlen aktív vulkán Európa kontinentális részén, a szárazföld legnagyobb vulkánkitöréseit produkálta. Olaszország nyugati partján található, Nápoly városára és az öbölre néz. Magassága 1281 méter, a Vezúv maga az ősi Somma vulkán kráterében ül. Kráterének mélysége 230, átmérője 650 méter. A Vezúv a leghíresebb az i.sz. 79-es kitörésről, amely elpusztította Pompeiit Herculaneumot, Oplontist, Stabiaet, és még néhány kisebb települést. Bár a vulkán utolsó kitörése 1944-ben volt, még mindig nagy veszélyt jelent a körülötte lévő városokra, különösen a nyüzsgő nápolyi metropoliszra. A környék mintegy három millió lakosából 600 ezer közvetlenül a veszélyzónában lakik.

A Vezúv egy „púpos” csúcs, amely egy nagy kúpból (Gran Cono) áll, amelyet részben egy kaldera meredek pereme vesz körül, amelyet a Somma-hegynek nevezett korábbi (és eredetileg sokkal magasabb) hegycsúcs összeomlása okozott (1). A Gran Cono az i.sz. 79-es kitörés során keletkezett. Emiatt a vulkánt Somma-Vezúvnak is nevezik.

Kialakulása

A Vezúv egy 25 ezer éves rétegvulkán, a campaniai vulkáni ív része, amely az afrikai és eurázsiai lemezek által létrehozott szubdukciós, alábukó zóna felett alakult ki. A vulkán csak egyike a campaniai vulkáni ívet alkotó több tűzhányónak. Ilyenek például a Campi Flegrei, egy nagy kaldera néhány kilométerre északnyugatra, az Epomeo-hegy 20 kilométerre nyugatra Ischia szigetén, és több tenger alatti vulkán délen. Ez az ív Olaszország hosszában északnyugat felé húzódik egészen a dél-toszkánai Monte Amiatáig (2). A Vezúv az egyetlen, amely kitört a közelmúltban, bár a többi is kitört az elmúlt néhány száz évben. Sokuk vagy kialudt, vagy több tízezer éve nem tört ki. A Vezúv abban is különleges, hogy a tűzhányó alatti alábukó lemez alsó része levált a felső részről, így kialakult az úgynevezett „tektonikai ablak”. Ezáltal a Vezúv kőzetei kémiailag kissé eltérnek a többi campaniai vulkáni kőzettől.

A vulkánt láva, hamu és vulkáni salak rétegei alkotják. Ásványi szerkezetük változó, de általában szilícium-dioxidban szegény és káliumban gazdag. Az 1631-es kitörés például nagy rétegtani és kőzettani változékonyságot mutat: először fonolitos láva tört ki, majd fonolit-tefrit következett, és végül fonolitos tefrit (3).

Kitörések

A legegyszerűbb felosztás szerint kétféle vulkáni tevékenységet különböztetünk meg a kitörés hevessége szerint: az effúzív, (kiömléses), és az explozív (robbanásos). A bazaltos összetételű magmák például a leggyakoribb effúzív kitörések, mivel alacsony viszkozitásúak, hígabbak. A szilícium-dioxidban gazdagabb, sűrűbb magmát tartalmazó tűzhányók viszont az utóbbi csoportba tartoznak. A Vezúv sokszor kitört már a múltban. A híres i.sz. 79-es kitörést számos másik előzte meg az őskorban is, köztük legalább három lényegesen nagyobb; példa erre az i.e. 1800 körüli Avellino kitörés, amely több bronzkori települést is elpusztított. I.sz. 79 óta a vulkán is többször kitört: az ókorban még hatszor, a középkorban tizenhétszer. A vulkán 1631-ben ismét kitört, hatszor a 18. században, nyolcszor a 19. században, valamint 1906-ban, 1929-ben és 1944-ben. 1944 óta nem volt kitörés (4, 5).

Az i.sz. 79-es kitörés előtt

A vulkán korábbi, a kitörés előtti alakjáról nagyon kevés forrásunk van. Az i.sz. 79-es kitörésben elpusztult Pompeii és Herculaneum freskóin még a Vezúv egyetlen kúpból állt. Ifjabb Plinius leírásából is tudjuk, hogy mai alakja ennél kitörésnél jött létre, amikor is a hegy nagy része felrobbant.

I.sz. 62-ben és 64-ben is voltak földrengések, ezeket Suetonius és Tacitus is megemlítették. Sok Pompeii házon láthatók ezeknek a földrengéseknek a nyomai, néhány házat még nem hoztak rendbe a rengések után. A földrengések azonban gyakoriak voltak ezen a területen, senki nem tulajdonított ezeknek jelentőséget. Ifjabb Plinius is leírta, hogy nem különösebben riasztóak a campaniai földrengések ezek gyakorisága miatt.

A kitörés időpontja

Az i.sz. 79-es kitörés dátumára sokáig augusztus 24-ét fogadták el. A régészeti feltárások azonban arra engedtek következtetni, hogy a város néhány hónappal később pusztult el. Az áldozatokról kiderült, hogy melegebb ruhát viseltek, mint a könnyű nyári tunikák. Az üzletekben talált gyümölcsök és zöldségek is októberre jellemzőek. Egy áldozat erszényében talált emlékérmét szeptember végén verték. Egy graffiti, amelyet a város V. régiójában találtak, a XVI K NOV (XVI (ante) K(alendas) Nov(embres) időpontot írja, tehát a novembert megelőző tizenhatodik napot, vagyis október 17-ét (6, 7). A kitörés pontos időpontját október 24-25-ben határozták meg (8).

Az i.sz. 79-es kitörés

A kitörés két fázisban bontakozott ki, az úgynevezett pliniusi és a pelei fázisban, amelyek hatszor váltakoztak (9). A pliniusi kitöréseket vulkáni törmelékből és forró gázokból álló kitörési oszlopok jellemzik, amelyek magasan a sztratoszférába jutnak. Gyakoriak a nagy mennyiségű törmelék kilökései és a nagyon erős, folyamatos kitörések. A pelei kitörések akkor fordulhatnak elő, ha viszkózus magma, jellemzően riolitos vagy andezit típusú van jelen. Az ilyen kitörések kísérői a forró piroklasztikus árak.

A kitörés első napján több órán át hullott a fehér habkő, amely három centiméteres törmelékdarabokat is tartalmazott. A tetőcserepeket 120–140 °C-ra melegítette fel. Ez az időszak lett volna az utolsó lehetőség a menekülésre. Ezt követően egy második oszlopban szürke habkő rakódott le 10 cm vastagságban, mintegy 18 órán keresztül. Ezután következett be az első piroklasztikus ár, mely biztosan pusztító hatást gyakorolt Herculaneumra, de nem jutottak el Pompeibe (10). Ezt követően megnyílt a vulkáni kürtő egy sor erős robbanás során, ekkor robbant fel a Monte Somma kalderája, és ennek közepén kialakult az új vulkáni kúp, a Gran Cono.

A kitörés második napjának reggelén a vulkáni felhő összeomlása, mely előzőleg 6×105 köbméter másodpercenkénti mennyiséggel gyarapodott, és 32 km magasságig is emelkedhetett, felgyorsult. Két nagy hullámban sújtotta és pusztította el Pompeiit. Herculaneum és teljes lakossága ekkor már nem létezett. Az első hullám hőmérsékleti tartománya legalább 180–220 °C között volt, a másodiké már 220–260 °C (10). Ebből az feltételezhető, hogy kitöréskor a felhő hőmérséklete elérte a 850 °C-t. Délután újabb kitörési oszlop alakult ki a vulkáni gázokból és hamuból, amely az előzőnél kisebb volt, viszont elérte Misenum térségét. Ebben a fázisban kb. 3–4 km³ láva került a felszínre.
Ifjabb Plinius írásaiból tudjuk, hogy a vulkánkitörést követő földrengések során a tengervíz előbb visszahúzódott, majd cunami érte el a partokat.

A két elpusztított város, lakosainak számáról csak becslések vannak, így nem ismert pontosan a kitörésben elhunytak száma. Pompeiiben több mint ezer holttest üregére bukkantak, Herculaneumban pedig több mint háromszáz csontvázat találtak. Ezek a számok azonban nem tükrözik a teljes létszámot, mely a becslések szerint elérhette a húszezret is (11).

A pompeii ásatások során a Kr.u. 79-es kitörés több mint ezer áldozatának maradványait találták meg. A kitörés első szakaszában azok, akik nem hagyták el időben a várost, otthonukban vagy menedékeikben rekedtek, körülbelül három méter magas habkő és lapilli temette el őket. Ezt követően egy magas hőmérsékletű piroklasztikus ár érte a várost. Ezen áldozatok teste ugyanabban a helyzetben maradt, mint amikor a piroklasztikus áramlás elérte őket, és mivel a megkövesedett hamuréteg beborította őket, testük formája a szerves anyag lebomlása után is megmaradt. Az így keletkezett üregeket gipsszel kiöntve látható vált az áldozatok alakja.

A Vezúv kőzetei

Források:
„Summary of the eruptive history of Mt. Vesuvius”. Osservatorio Vesuviano, Italian National Institute of Geophysics and Volcanology. http://www.ov.ingv.it/inglese/vesuvio/storia/storia.htm

Milia, A. (2006). „Rapid changes of the accommodation space in the Late Quaternari succession of Naples Bay, Italy: the influence of volcanism and tectonics”. In DeVivo, Benedetto (ed.). Volcanism in the Campania Plain, Vesuvius, Campi Flegrei and Ignimbrites. et al. Amsterdam: Elsevier Science

Stoppa, Francesco; Principe, Claudia; Schiazza, Mariangela; Liu, Yu; Giosa, Paola; Crocetti, Sergio (15 March 2017). „Magma evolution inside the 1631 Vesuvius magma chamber and eruption triggering”. Open Geosciences. 9: 24–52.

„Vesuvius”. Global Volcanism Program. Smithsonian Institution. https://volcano.si.edu/volcano.cfm?vn=211020

Sbrana, Alessandro; Cioni, Rafaello; Marianelli, Paola; Andronico, Daniele; Pasqiuni, Giuseppe (January 2020). „Volcanic Evolution of the Somma-Vesuvius Complex (Italy)”. Journal of Maps. 16 (2): 137–147.

Smithsonian Magazine, https://www.smithsonianmag.com/history/new-treasures-pompeii-180972829/

Rolandi, G.; Paone, A.; De Lascio, M.; Stefani, G. (January 2008). „The 79 AD eruption of Somma: the relationship between the date of the eruption and the southeast tephra dispersion”. Journal of Volcanology and Geothermal Research. 169 (1): 87–98

Doronzo, DM; Di Vito, MA; Arienzo, I; Bini, M; et al. (2022). „The 79 CE eruption of Vesuvius: A lesson from the past and the need of a multidisciplinary approach for developments in volcanology”. Earth-Science Reviews. 231: 104072.

Sigurðsson, Haraldur; Cashdollar, Stanford; Sparks, R. Stephen J. (January 1982). „The Eruption of Vesuvius in A. D. 79: Reconstruction from Historical and Volcanological Evidence”. American Journal of Archaeology. 86 (1): 39–51.

Zanella, E.; Gurioli, L.; Pareschi, M.T.; Lanza, R. (2007). „Influences of Urban Fabric on Pyroclastic Density Currents at Pompeii (Italy)” (PDF). Journal of Geophysical Research. 112 (112): B05214.

Francis, Peter. Three classic volcanic eruptions (Vesuvius AD 70), Volcanoes

The eruption of A.D. 79, www.geo.mtu.edu/volcanoes/boris/mirror/mirrored_html/VESUVIO_79.html