A VezĂșv az egyetlen aktĂv vulkĂĄn EurĂłpa kontinentĂĄlis rĂ©szĂ©n, a szĂĄrazföld legnagyobb vulkĂĄnkitörĂ©seit produkĂĄlta. OlaszorszĂĄg nyugati partjĂĄn talĂĄlhatĂł, NĂĄpoly vĂĄrosĂĄra Ă©s az öbölre nĂ©z. MagassĂĄga 1281 mĂ©ter, a VezĂșv maga az Ćsi Somma vulkĂĄn krĂĄterĂ©ben ĂŒl. KrĂĄterĂ©nek mĂ©lysĂ©ge 230, ĂĄtmĂ©rĆje 650 mĂ©ter. A VezĂșv a leghĂresebb az i.sz. 79-es kitörĂ©srĆl, amely elpusztĂtotta Pompeiit Herculaneumot, Oplontist, Stabiaet, Ă©s mĂ©g nĂ©hĂĄny kisebb telepĂŒlĂ©st. BĂĄr a vulkĂĄn utolsĂł kitörĂ©se 1944-ben volt, mĂ©g mindig nagy veszĂ©lyt jelent a körĂŒlötte lĂ©vĆ vĂĄrosokra, kĂŒlönösen a nyĂŒzsgĆ nĂĄpolyi metropoliszra. A környĂ©k mintegy hĂĄrom milliĂł lakosĂĄbĂłl 600 ezer közvetlenĂŒl a veszĂ©lyzĂłnĂĄban lakik.
A VezĂșv egy „pĂșpos” csĂșcs, amely egy nagy kĂșpbĂłl (Gran Cono) ĂĄll, amelyet rĂ©szben egy kaldera meredek pereme vesz körĂŒl, amelyet a Somma-hegynek nevezett korĂĄbbi (Ă©s eredetileg sokkal magasabb) hegycsĂșcs összeomlĂĄsa okozott (1). A Gran Cono az i.sz. 79-es kitörĂ©s sorĂĄn keletkezett. Emiatt a vulkĂĄnt Somma-VezĂșvnak is nevezik.
KialakulĂĄsa
A VezĂșv egy 25 ezer Ă©ves rĂ©tegvulkĂĄn, a campaniai vulkĂĄni Ăv rĂ©sze, amely az afrikai Ă©s eurĂĄzsiai lemezek ĂĄltal lĂ©trehozott szubdukciĂłs, alĂĄbukĂł zĂłna felett alakult ki. A vulkĂĄn csak egyike a campaniai vulkĂĄni Ăvet alkotĂł több tƱzhĂĄnyĂłnak. Ilyenek pĂ©ldĂĄul a Campi Flegrei, egy nagy kaldera nĂ©hĂĄny kilomĂ©terre Ă©szaknyugatra, az Epomeo-hegy 20 kilomĂ©terre nyugatra Ischia szigetĂ©n, Ă©s több tenger alatti vulkĂĄn dĂ©len. Ez az Ăv OlaszorszĂĄg hosszĂĄban Ă©szaknyugat felĂ© hĂșzĂłdik egĂ©szen a dĂ©l-toszkĂĄnai Monte AmiatĂĄig (2). A VezĂșv az egyetlen, amely kitört a közelmĂșltban, bĂĄr a többi is kitört az elmĂșlt nĂ©hĂĄny szĂĄz Ă©vben. Sokuk vagy kialudt, vagy több tĂzezer Ă©ve nem tört ki. A VezĂșv abban is kĂŒlönleges, hogy a tƱzhĂĄnyĂł alatti alĂĄbukĂł lemez alsĂł rĂ©sze levĂĄlt a felsĆ rĂ©szrĆl, Ăgy kialakult az Ășgynevezett „tektonikai ablak”. EzĂĄltal a VezĂșv kĆzetei kĂ©miailag kissĂ© eltĂ©rnek a többi campaniai vulkĂĄni kĆzettĆl.
A vulkĂĄnt lĂĄva, hamu Ă©s vulkĂĄni salak rĂ©tegei alkotjĂĄk. ĂsvĂĄnyi szerkezetĂŒk vĂĄltozĂł, de ĂĄltalĂĄban szilĂcium-dioxidban szegĂ©ny Ă©s kĂĄliumban gazdag. Az 1631-es kitörĂ©s pĂ©ldĂĄul nagy rĂ©tegtani Ă©s kĆzettani vĂĄltozĂ©konysĂĄgot mutat: elĆször fonolitos lĂĄva tört ki, majd fonolit-tefrit következett, Ă©s vĂ©gĂŒl fonolitos tefrit (3).
Kitörések
A legegyszerƱbb felosztĂĄs szerint kĂ©tfĂ©le vulkĂĄni tevĂ©kenysĂ©get kĂŒlönböztetĂŒnk meg a kitörĂ©s hevessĂ©ge szerint: az effĂșzĂv, (kiömlĂ©ses), Ă©s az explozĂv (robbanĂĄsos). A bazaltos összetĂ©telƱ magmĂĄk pĂ©ldĂĄul a leggyakoribb effĂșzĂv kitörĂ©sek, mivel alacsony viszkozitĂĄsĂșak, hĂgabbak. A szilĂcium-dioxidban gazdagabb, sƱrƱbb magmĂĄt tartalmazĂł tƱzhĂĄnyĂłk viszont az utĂłbbi csoportba tartoznak. A VezĂșv sokszor kitört mĂĄr a mĂșltban. A hĂres i.sz. 79-es kitörĂ©st szĂĄmos mĂĄsik elĆzte meg az Ćskorban is, köztĂŒk legalĂĄbb hĂĄrom lĂ©nyegesen nagyobb; pĂ©lda erre az i.e. 1800 körĂŒli Avellino kitörĂ©s, amely több bronzkori telepĂŒlĂ©st is elpusztĂtott. I.sz. 79 Ăłta a vulkĂĄn is többször kitört: az Ăłkorban mĂ©g hatszor, a közĂ©pkorban tizenhĂ©tszer. A vulkĂĄn 1631-ben ismĂ©t kitört, hatszor a 18. szĂĄzadban, nyolcszor a 19. szĂĄzadban, valamint 1906-ban, 1929-ben Ă©s 1944-ben. 1944 Ăłta nem volt kitörĂ©s (4, 5).
Az i.sz. 79-es kitörĂ©s elĆtt
A vulkĂĄn korĂĄbbi, a kitörĂ©s elĆtti alakjĂĄrĂłl nagyon kevĂ©s forrĂĄsunk van. Az i.sz. 79-es kitörĂ©sben elpusztult Pompeii Ă©s Herculaneum freskĂłin mĂ©g a VezĂșv egyetlen kĂșpbĂłl ĂĄllt. Ifjabb Plinius leĂrĂĄsĂĄbĂłl is tudjuk, hogy mai alakja ennĂ©l kitörĂ©snĂ©l jött lĂ©tre, amikor is a hegy nagy rĂ©sze felrobbant.
I.sz. 62-ben Ă©s 64-ben is voltak földrengĂ©sek, ezeket Suetonius Ă©s Tacitus is megemlĂtettĂ©k. Sok Pompeii hĂĄzon lĂĄthatĂłk ezeknek a földrengĂ©seknek a nyomai, nĂ©hĂĄny hĂĄzat mĂ©g nem hoztak rendbe a rengĂ©sek utĂĄn. A földrengĂ©sek azonban gyakoriak voltak ezen a terĂŒleten, senki nem tulajdonĂtott ezeknek jelentĆsĂ©get. Ifjabb Plinius is leĂrta, hogy nem kĂŒlönösebben riasztĂłak a campaniai földrengĂ©sek ezek gyakorisĂĄga miatt.
A kitörĂ©s idĆpontja
Az i.sz. 79-es kitörĂ©s dĂĄtumĂĄra sokĂĄig augusztus 24-Ă©t fogadtĂĄk el. A rĂ©gĂ©szeti feltĂĄrĂĄsok azonban arra engedtek következtetni, hogy a vĂĄros nĂ©hĂĄny hĂłnappal kĂ©sĆbb pusztult el. Az ĂĄldozatokrĂłl kiderĂŒlt, hogy melegebb ruhĂĄt viseltek, mint a könnyƱ nyĂĄri tunikĂĄk. Az ĂŒzletekben talĂĄlt gyĂŒmölcsök Ă©s zöldsĂ©gek is oktĂłberre jellemzĆek. Egy ĂĄldozat erszĂ©nyĂ©ben talĂĄlt emlĂ©kĂ©rmĂ©t szeptember vĂ©gĂ©n vertĂ©k. Egy graffiti, amelyet a vĂĄros V. rĂ©giĂłjĂĄban talĂĄltak, a XVI K NOV (XVI (ante) K(alendas) Nov(embres) idĆpontot Ărja, tehĂĄt a novembert megelĆzĆ tizenhatodik napot, vagyis oktĂłber 17-Ă©t (6, 7). A kitörĂ©s pontos idĆpontjĂĄt oktĂłber 24-25-ben hatĂĄroztĂĄk meg (8).
Az i.sz. 79-es kitörés
A kitörĂ©s kĂ©t fĂĄzisban bontakozott ki, az Ășgynevezett pliniusi Ă©s a pelei fĂĄzisban, amelyek hatszor vĂĄltakoztak (9). A pliniusi kitörĂ©seket vulkĂĄni törmelĂ©kbĆl Ă©s forrĂł gĂĄzokbĂłl ĂĄllĂł kitörĂ©si oszlopok jellemzik, amelyek magasan a sztratoszfĂ©rĂĄba jutnak. Gyakoriak a nagy mennyisĂ©gƱ törmelĂ©k kilökĂ©sei Ă©s a nagyon erĆs, folyamatos kitörĂ©sek. A pelei kitörĂ©sek akkor fordulhatnak elĆ, ha viszkĂłzus magma, jellemzĆen riolitos vagy andezit tĂpusĂș van jelen. Az ilyen kitörĂ©sek kĂsĂ©rĆi a forrĂł piroklasztikus ĂĄrak.
A kitörĂ©s elsĆ napjĂĄn több ĂłrĂĄn ĂĄt hullott a fehĂ©r habkĆ, amely hĂĄrom centimĂ©teres törmelĂ©kdarabokat is tartalmazott. A tetĆcserepeket 120â140 °C-ra melegĂtette fel. Ez az idĆszak lett volna az utolsĂł lehetĆsĂ©g a menekĂŒlĂ©sre. Ezt követĆen egy mĂĄsodik oszlopban szĂŒrke habkĆ rakĂłdott le 10 cm vastagsĂĄgban, mintegy 18 ĂłrĂĄn keresztĂŒl. EzutĂĄn következett be az elsĆ piroklasztikus ĂĄr, mely biztosan pusztĂtĂł hatĂĄst gyakorolt Herculaneumra, de nem jutottak el Pompeibe (10). Ezt követĆen megnyĂlt a vulkĂĄni kĂŒrtĆ egy sor erĆs robbanĂĄs sorĂĄn, ekkor robbant fel a Monte Somma kalderĂĄja, Ă©s ennek közepĂ©n kialakult az Ășj vulkĂĄni kĂșp, a Gran Cono.
A kitörĂ©s mĂĄsodik napjĂĄnak reggelĂ©n a vulkĂĄni felhĆ Ă¶sszeomlĂĄsa, mely elĆzĆleg 6Ă105 köbmĂ©ter mĂĄsodpercenkĂ©nti mennyisĂ©ggel gyarapodott, Ă©s 32 km magassĂĄgig is emelkedhetett, felgyorsult. KĂ©t nagy hullĂĄmban sĂșjtotta Ă©s pusztĂtotta el Pompeiit. Herculaneum Ă©s teljes lakossĂĄga ekkor mĂĄr nem lĂ©tezett. Az elsĆ hullĂĄm hĆmĂ©rsĂ©kleti tartomĂĄnya legalĂĄbb 180â220 °C között volt, a mĂĄsodikĂ© mĂĄr 220â260 °C (10). EbbĆl az feltĂ©telezhetĆ, hogy kitörĂ©skor a felhĆ hĆmĂ©rsĂ©klete elĂ©rte a 850 °C-t. DĂ©lutĂĄn Ășjabb kitörĂ©si oszlop alakult ki a vulkĂĄni gĂĄzokbĂłl Ă©s hamubĂłl, amely az elĆzĆnĂ©l kisebb volt, viszont elĂ©rte Misenum tĂ©rsĂ©gĂ©t. Ebben a fĂĄzisban kb. 3â4 kmÂł lĂĄva kerĂŒlt a felszĂnre.
Ifjabb Plinius ĂrĂĄsaibĂłl tudjuk, hogy a vulkĂĄnkitörĂ©st követĆ földrengĂ©sek sorĂĄn a tengervĂz elĆbb visszahĂșzĂłdott, majd cunami Ă©rte el a partokat.
A kĂ©t elpusztĂtott vĂĄros, lakosainak szĂĄmĂĄrĂłl csak becslĂ©sek vannak, Ăgy nem ismert pontosan a kitörĂ©sben elhunytak szĂĄma. Pompeiiben több mint ezer holttest ĂŒregĂ©re bukkantak, Herculaneumban pedig több mint hĂĄromszĂĄz csontvĂĄzat talĂĄltak. Ezek a szĂĄmok azonban nem tĂŒkrözik a teljes lĂ©tszĂĄmot, mely a becslĂ©sek szerint elĂ©rhette a hĂșszezret is (11).
A pompeii ĂĄsatĂĄsok sorĂĄn a Kr.u. 79-es kitörĂ©s több mint ezer ĂĄldozatĂĄnak maradvĂĄnyait talĂĄltĂĄk meg. A kitörĂ©s elsĆ szakaszĂĄban azok, akik nem hagytĂĄk el idĆben a vĂĄrost, otthonukban vagy menedĂ©keikben rekedtek, körĂŒlbelĂŒl hĂĄrom mĂ©ter magas habkĆ Ă©s lapilli temette el Ćket. Ezt követĆen egy magas hĆmĂ©rsĂ©kletƱ piroklasztikus ĂĄr Ă©rte a vĂĄrost. Ezen ĂĄldozatok teste ugyanabban a helyzetben maradt, mint amikor a piroklasztikus ĂĄramlĂĄs elĂ©rte Ćket, Ă©s mivel a megkövesedett hamurĂ©teg beborĂtotta Ćket, testĂŒk formĂĄja a szerves anyag lebomlĂĄsa utĂĄn is megmaradt. Az Ăgy keletkezett ĂŒregeket gipsszel kiöntve lĂĄthatĂł vĂĄlt az ĂĄldozatok alakja.
A VezĂșv kĆzetei
ForrĂĄsok:
„Summary of the eruptive history of Mt. Vesuvius”. Osservatorio Vesuviano, Italian National Institute of Geophysics and Volcanology. http://www.ov.ingv.it/inglese/vesuvio/storia/storia.htm
Milia, A. (2006). „Rapid changes of the accommodation space in the Late Quaternari succession of Naples Bay, Italy: the influence of volcanism and tectonics”. In DeVivo, Benedetto (ed.). Volcanism in the Campania Plain, Vesuvius, Campi Flegrei and Ignimbrites. et al. Amsterdam: Elsevier Science
Stoppa, Francesco; Principe, Claudia; Schiazza, Mariangela; Liu, Yu; Giosa, Paola; Crocetti, Sergio (15 March 2017). „Magma evolution inside the 1631 Vesuvius magma chamber and eruption triggering”. Open Geosciences. 9: 24â52.
„Vesuvius”. Global Volcanism Program. Smithsonian Institution. https://volcano.si.edu/volcano.cfm?vn=211020
Sbrana, Alessandro; Cioni, Rafaello; Marianelli, Paola; Andronico, Daniele; Pasqiuni, Giuseppe (January 2020). „Volcanic Evolution of the Somma-Vesuvius Complex (Italy)”. Journal of Maps. 16 (2): 137â147.
Smithsonian Magazine, https://www.smithsonianmag.com/history/new-treasures-pompeii-180972829/
Rolandi, G.; Paone, A.; De Lascio, M.; Stefani, G. (January 2008). „The 79 AD eruption of Somma: the relationship between the date of the eruption and the southeast tephra dispersion”. Journal of Volcanology and Geothermal Research. 169 (1): 87â98
Doronzo, DM; Di Vito, MA; Arienzo, I; Bini, M; et al. (2022). „The 79 CE eruption of Vesuvius: A lesson from the past and the need of a multidisciplinary approach for developments in volcanology”. Earth-Science Reviews. 231: 104072.
Sigurðsson, Haraldur; Cashdollar, Stanford; Sparks, R. Stephen J. (January 1982). „The Eruption of Vesuvius in A. D. 79: Reconstruction from Historical and Volcanological Evidence”. American Journal of Archaeology. 86 (1): 39â51.
Zanella, E.; Gurioli, L.; Pareschi, M.T.; Lanza, R. (2007). „Influences of Urban Fabric on Pyroclastic Density Currents at Pompeii (Italy)” (PDF). Journal of Geophysical Research. 112 (112): B05214.
Francis, Peter. Three classic volcanic eruptions (Vesuvius AD 70), Volcanoes
The eruption of A.D. 79, www.geo.mtu.edu/volcanoes/boris/mirror/mirrored_html/VESUVIO_79.html