A VezĂșv az egyetlen aktĂ­v vulkĂĄn EurĂłpa kontinentĂĄlis rĂ©szĂ©n, a szĂĄrazföld legnagyobb vulkĂĄnkitörĂ©seit produkĂĄlta. OlaszorszĂĄg nyugati partjĂĄn talĂĄlhatĂł, NĂĄpoly vĂĄrosĂĄra Ă©s az öbölre nĂ©z. MagassĂĄga 1281 mĂ©ter, a VezĂșv maga az Ƒsi Somma vulkĂĄn krĂĄterĂ©ben ĂŒl. KrĂĄterĂ©nek mĂ©lysĂ©ge 230, ĂĄtmĂ©rƑje 650 mĂ©ter. A VezĂșv a leghĂ­resebb az i.sz. 79-es kitörĂ©srƑl, amely elpusztĂ­totta Pompeiit Herculaneumot, Oplontist, Stabiaet, Ă©s mĂ©g nĂ©hĂĄny kisebb telepĂŒlĂ©st. BĂĄr a vulkĂĄn utolsĂł kitörĂ©se 1944-ben volt, mĂ©g mindig nagy veszĂ©lyt jelent a körĂŒlötte lĂ©vƑ vĂĄrosokra, kĂŒlönösen a nyĂŒzsgƑ nĂĄpolyi metropoliszra. A környĂ©k mintegy hĂĄrom milliĂł lakosĂĄbĂłl 600 ezer közvetlenĂŒl a veszĂ©lyzĂłnĂĄban lakik.

A VezĂșv Ă©s az alatta levƑ metropolisz. A szerzƑ felvĂ©tele

A VezĂșv egy „pĂșpos” csĂșcs, amely egy nagy kĂșpbĂłl (Gran Cono) ĂĄll, amelyet rĂ©szben egy kaldera meredek pereme vesz körĂŒl, amelyet a Somma-hegynek nevezett korĂĄbbi (Ă©s eredetileg sokkal magasabb) hegycsĂșcs összeomlĂĄsa okozott (1). A Gran Cono az i.sz. 79-es kitörĂ©s sorĂĄn keletkezett. Emiatt a vulkĂĄnt Somma-VezĂșvnak is nevezik.

A Monte Somma kalderĂĄja a VezĂșv krĂĄtere felƑl. A szerzƑ felvĂ©tele

KialakulĂĄsa

A VezĂșv egy 25 ezer Ă©ves rĂ©tegvulkĂĄn, a campaniai vulkĂĄni Ă­v rĂ©sze, amely az afrikai Ă©s eurĂĄzsiai lemezek ĂĄltal lĂ©trehozott szubdukciĂłs, alĂĄbukĂł zĂłna felett alakult ki. A vulkĂĄn csak egyike a campaniai vulkĂĄni Ă­vet alkotĂł több tƱzhĂĄnyĂłnak. Ilyenek pĂ©ldĂĄul a Campi Flegrei, egy nagy kaldera nĂ©hĂĄny kilomĂ©terre Ă©szaknyugatra, az Epomeo-hegy 20 kilomĂ©terre nyugatra Ischia szigetĂ©n, Ă©s több tenger alatti vulkĂĄn dĂ©len. Ez az Ă­v OlaszorszĂĄg hosszĂĄban Ă©szaknyugat felĂ© hĂșzĂłdik egĂ©szen a dĂ©l-toszkĂĄnai Monte AmiatĂĄig (2). A VezĂșv az egyetlen, amely kitört a közelmĂșltban, bĂĄr a többi is kitört az elmĂșlt nĂ©hĂĄny szĂĄz Ă©vben. Sokuk vagy kialudt, vagy több tĂ­zezer Ă©ve nem tört ki. A VezĂșv abban is kĂŒlönleges, hogy a tƱzhĂĄnyĂł alatti alĂĄbukĂł lemez alsĂł rĂ©sze levĂĄlt a felsƑ rĂ©szrƑl, Ă­gy kialakult az Ășgynevezett „tektonikai ablak”. EzĂĄltal a VezĂșv kƑzetei kĂ©miailag kissĂ© eltĂ©rnek a többi campaniai vulkĂĄni kƑzettƑl.

A VezĂșv a szubdukciĂłs zĂłna felett. A szerzƑ sajĂĄt munkĂĄja

A vulkĂĄnt lĂĄva, hamu Ă©s vulkĂĄni salak rĂ©tegei alkotjĂĄk. ÁsvĂĄnyi szerkezetĂŒk vĂĄltozĂł, de ĂĄltalĂĄban szilĂ­cium-dioxidban szegĂ©ny Ă©s kĂĄliumban gazdag. Az 1631-es kitörĂ©s pĂ©ldĂĄul nagy rĂ©tegtani Ă©s kƑzettani vĂĄltozĂ©konysĂĄgot mutat: elƑször fonolitos lĂĄva tört ki, majd fonolit-tefrit következett, Ă©s vĂ©gĂŒl fonolitos tefrit (3).

A VezĂșv krĂĄtere. A szerzƑ felvĂ©tele

Kitörések

A legegyszerƱbb felosztĂĄs szerint kĂ©tfĂ©le vulkĂĄni tevĂ©kenysĂ©get kĂŒlönböztetĂŒnk meg a kitörĂ©s hevessĂ©ge szerint: az effĂșzĂ­v, (kiömlĂ©ses), Ă©s az explozĂ­v (robbanĂĄsos). A bazaltos összetĂ©telƱ magmĂĄk pĂ©ldĂĄul a leggyakoribb effĂșzĂ­v kitörĂ©sek, mivel alacsony viszkozitĂĄsĂșak, hĂ­gabbak. A szilĂ­cium-dioxidban gazdagabb, sƱrƱbb magmĂĄt tartalmazĂł tƱzhĂĄnyĂłk viszont az utĂłbbi csoportba tartoznak. A VezĂșv sokszor kitört mĂĄr a mĂșltban. A hĂ­res i.sz. 79-es kitörĂ©st szĂĄmos mĂĄsik elƑzte meg az Ƒskorban is, köztĂŒk legalĂĄbb hĂĄrom lĂ©nyegesen nagyobb; pĂ©lda erre az i.e. 1800 körĂŒli Avellino kitörĂ©s, amely több bronzkori telepĂŒlĂ©st is elpusztĂ­tott. I.sz. 79 Ăłta a vulkĂĄn is többször kitört: az Ăłkorban mĂ©g hatszor, a közĂ©pkorban tizenhĂ©tszer. A vulkĂĄn 1631-ben ismĂ©t kitört, hatszor a 18. szĂĄzadban, nyolcszor a 19. szĂĄzadban, valamint 1906-ban, 1929-ben Ă©s 1944-ben. 1944 Ăłta nem volt kitörĂ©s (4, 5).

Az i.sz. 79-es kitörĂ©s elƑtt

A vulkĂĄn korĂĄbbi, a kitörĂ©s elƑtti alakjĂĄrĂłl nagyon kevĂ©s forrĂĄsunk van. Az i.sz. 79-es kitörĂ©sben elpusztult Pompeii Ă©s Herculaneum freskĂłin mĂ©g a VezĂșv egyetlen kĂșpbĂłl ĂĄllt. Ifjabb Plinius leĂ­rĂĄsĂĄbĂłl is tudjuk, hogy mai alakja ennĂ©l kitörĂ©snĂ©l jött lĂ©tre, amikor is a hegy nagy rĂ©sze felrobbant.

Egy pompeii freskón még låtható a vulkån korabeli alakja. Forrås: Wikipedia

I.sz. 62-ben Ă©s 64-ben is voltak földrengĂ©sek, ezeket Suetonius Ă©s Tacitus is megemlĂ­tettĂ©k. Sok Pompeii hĂĄzon lĂĄthatĂłk ezeknek a földrengĂ©seknek a nyomai, nĂ©hĂĄny hĂĄzat mĂ©g nem hoztak rendbe a rengĂ©sek utĂĄn. A földrengĂ©sek azonban gyakoriak voltak ezen a terĂŒleten, senki nem tulajdonĂ­tott ezeknek jelentƑsĂ©get. Ifjabb Plinius is leĂ­rta, hogy nem kĂŒlönösebben riasztĂłak a campaniai földrengĂ©sek ezek gyakorisĂĄga miatt.

A kitörĂ©s idƑpontja

Az i.sz. 79-es kitörĂ©s dĂĄtumĂĄra sokĂĄig augusztus 24-Ă©t fogadtĂĄk el. A rĂ©gĂ©szeti feltĂĄrĂĄsok azonban arra engedtek következtetni, hogy a vĂĄros nĂ©hĂĄny hĂłnappal kĂ©sƑbb pusztult el. Az ĂĄldozatokrĂłl kiderĂŒlt, hogy melegebb ruhĂĄt viseltek, mint a könnyƱ nyĂĄri tunikĂĄk. Az ĂŒzletekben talĂĄlt gyĂŒmölcsök Ă©s zöldsĂ©gek is oktĂłberre jellemzƑek. Egy ĂĄldozat erszĂ©nyĂ©ben talĂĄlt emlĂ©kĂ©rmĂ©t szeptember vĂ©gĂ©n vertĂ©k. Egy graffiti, amelyet a vĂĄros V. rĂ©giĂłjĂĄban talĂĄltak, a XVI K NOV (XVI (ante) K(alendas) Nov(embres) idƑpontot Ă­rja, tehĂĄt a novembert megelƑzƑ tizenhatodik napot, vagyis oktĂłber 17-Ă©t (6, 7). A kitörĂ©s pontos idƑpontjĂĄt oktĂłber 24-25-ben hatĂĄroztĂĄk meg (8).

Az i.sz. 79-es kitörés

A kitörĂ©s kĂ©t fĂĄzisban bontakozott ki, az Ășgynevezett pliniusi Ă©s a pelei fĂĄzisban, amelyek hatszor vĂĄltakoztak (9). A pliniusi kitörĂ©seket vulkĂĄni törmelĂ©kbƑl Ă©s forrĂł gĂĄzokbĂłl ĂĄllĂł kitörĂ©si oszlopok jellemzik, amelyek magasan a sztratoszfĂ©rĂĄba jutnak. Gyakoriak a nagy mennyisĂ©gƱ törmelĂ©k kilökĂ©sei Ă©s a nagyon erƑs, folyamatos kitörĂ©sek. A pelei kitörĂ©sek akkor fordulhatnak elƑ, ha viszkĂłzus magma, jellemzƑen riolitos vagy andezit tĂ­pusĂș van jelen. Az ilyen kitörĂ©sek kĂ­sĂ©rƑi a forrĂł piroklasztikus ĂĄrak.

A kitörĂ©s elsƑ napjĂĄn több ĂłrĂĄn ĂĄt hullott a fehĂ©r habkƑ, amely hĂĄrom centimĂ©teres törmelĂ©kdarabokat is tartalmazott. A tetƑcserepeket 120–140 °C-ra melegĂ­tette fel. Ez az idƑszak lett volna az utolsĂł lehetƑsĂ©g a menekĂŒlĂ©sre. Ezt követƑen egy mĂĄsodik oszlopban szĂŒrke habkƑ rakĂłdott le 10 cm vastagsĂĄgban, mintegy 18 ĂłrĂĄn keresztĂŒl. EzutĂĄn következett be az elsƑ piroklasztikus ĂĄr, mely biztosan pusztĂ­tĂł hatĂĄst gyakorolt Herculaneumra, de nem jutottak el Pompeibe (10). Ezt követƑen megnyĂ­lt a vulkĂĄni kĂŒrtƑ egy sor erƑs robbanĂĄs sorĂĄn, ekkor robbant fel a Monte Somma kalderĂĄja, Ă©s ennek közepĂ©n kialakult az Ășj vulkĂĄni kĂșp, a Gran Cono.

A kitörĂ©s mĂĄsodik napjĂĄnak reggelĂ©n a vulkĂĄni felhƑ összeomlĂĄsa, mely elƑzƑleg 6×105 köbmĂ©ter mĂĄsodpercenkĂ©nti mennyisĂ©ggel gyarapodott, Ă©s 32 km magassĂĄgig is emelkedhetett, felgyorsult. KĂ©t nagy hullĂĄmban sĂșjtotta Ă©s pusztĂ­totta el Pompeiit. Herculaneum Ă©s teljes lakossĂĄga ekkor mĂĄr nem lĂ©tezett. Az elsƑ hullĂĄm hƑmĂ©rsĂ©kleti tartomĂĄnya legalĂĄbb 180–220 °C között volt, a mĂĄsodikĂ© mĂĄr 220–260 °C (10). EbbƑl az feltĂ©telezhetƑ, hogy kitörĂ©skor a felhƑ hƑmĂ©rsĂ©klete elĂ©rte a 850 °C-t. DĂ©lutĂĄn Ășjabb kitörĂ©si oszlop alakult ki a vulkĂĄni gĂĄzokbĂłl Ă©s hamubĂłl, amely az elƑzƑnĂ©l kisebb volt, viszont elĂ©rte Misenum tĂ©rsĂ©gĂ©t. Ebben a fĂĄzisban kb. 3–4 kmÂł lĂĄva kerĂŒlt a felszĂ­nre.
Ifjabb Plinius Ă­rĂĄsaibĂłl tudjuk, hogy a vulkĂĄnkitörĂ©st követƑ földrengĂ©sek sorĂĄn a tengervĂ­z elƑbb visszahĂșzĂłdott, majd cunami Ă©rte el a partokat.

A kĂ©t elpusztĂ­tott vĂĄros, lakosainak szĂĄmĂĄrĂłl csak becslĂ©sek vannak, Ă­gy nem ismert pontosan a kitörĂ©sben elhunytak szĂĄma. Pompeiiben több mint ezer holttest ĂŒregĂ©re bukkantak, Herculaneumban pedig több mint hĂĄromszĂĄz csontvĂĄzat talĂĄltak. Ezek a szĂĄmok azonban nem tĂŒkrözik a teljes lĂ©tszĂĄmot, mely a becslĂ©sek szerint elĂ©rhette a hĂșszezret is (11).

A VezĂșv Pompeii felƑl. Szaggatott vonallal a vulkĂĄn i.sz. 79 elƑtti mĂ©rete. 1 a Monte Somma kalderĂĄja, 2 a Gran Cono. A szerzƑ felvĂ©tele alapjĂĄn

A pompeii ĂĄsatĂĄsok sorĂĄn a Kr.u. 79-es kitörĂ©s több mint ezer ĂĄldozatĂĄnak maradvĂĄnyait talĂĄltĂĄk meg. A kitörĂ©s elsƑ szakaszĂĄban azok, akik nem hagytĂĄk el idƑben a vĂĄrost, otthonukban vagy menedĂ©keikben rekedtek, körĂŒlbelĂŒl hĂĄrom mĂ©ter magas habkƑ Ă©s lapilli temette el Ƒket. Ezt követƑen egy magas hƑmĂ©rsĂ©kletƱ piroklasztikus ĂĄr Ă©rte a vĂĄrost. Ezen ĂĄldozatok teste ugyanabban a helyzetben maradt, mint amikor a piroklasztikus ĂĄramlĂĄs elĂ©rte Ƒket, Ă©s mivel a megkövesedett hamurĂ©teg beborĂ­totta Ƒket, testĂŒk formĂĄja a szerves anyag lebomlĂĄsa utĂĄn is megmaradt. Az Ă­gy keletkezett ĂŒregeket gipsszel kiöntve lĂĄthatĂł vĂĄlt az ĂĄldozatok alakja.

A gipsszel kiöntött ĂŒregek Pompeiiben. A szerzƑ felvĂ©tele

A VezĂșv kƑzetei

Fonolit a VezĂșv 1631. decemberi kitörĂ©sĂ©bƑl. Az 1631-es esemĂ©ny egy robbanĂĄsos, pliniusi kitörĂ©s volt, amely 131 Ă©vnyi inaktivitĂĄst követett. A szerzƑ felvĂ©tele

Lapilli a VezĂșv 1944. mĂĄrcius 22-26-i kitörĂ©sĂ©bƑl. A lapillik a vulkĂĄni kitörĂ©s sorĂĄn keletkeznek. AprĂł, 2-64 mm ĂĄtmĂ©rƑig terjedƑ kƑzetdarabok. A szerzƑ felvĂ©tele

VulkĂĄni salak. Piroklasztikus, erƑsen hĂłlyagos, vulkĂĄni kƑzet, amely olvadt ĂĄllapotban lökƑdik ki a vulkĂĄnbĂłl, Ă©s a levegƑben lehƱtve kĂŒlönĂĄllĂł szemcsĂ©ket vagy tömböket kĂ©pez. A szerzƑ felvĂ©tele

Az ignimbrit a piroklasztikus ĂĄrak lerakĂłdĂĄsaibĂłl kĂ©pzƑdik, amelyek aprĂł törmelĂ©k Ă©s gĂĄzok forrĂł elegye. A szerzƑ felvĂ©tele

Ignimbrit sziklafal Sorrento partjĂĄnĂĄl. MegfigyelhetƑk a kĂŒlönbözƑ mĂ©retƱ törmelĂ©k-darabok. A szerzƑ felvĂ©tele

ForrĂĄsok:
„Summary of the eruptive history of Mt. Vesuvius”. Osservatorio Vesuviano, Italian National Institute of Geophysics and Volcanology. http://www.ov.ingv.it/inglese/vesuvio/storia/storia.htm

Milia, A. (2006). „Rapid changes of the accommodation space in the Late Quaternari succession of Naples Bay, Italy: the influence of volcanism and tectonics”. In DeVivo, Benedetto (ed.). Volcanism in the Campania Plain, Vesuvius, Campi Flegrei and Ignimbrites. et al. Amsterdam: Elsevier Science

Stoppa, Francesco; Principe, Claudia; Schiazza, Mariangela; Liu, Yu; Giosa, Paola; Crocetti, Sergio (15 March 2017). „Magma evolution inside the 1631 Vesuvius magma chamber and eruption triggering”. Open Geosciences. 9: 24–52.

„Vesuvius”. Global Volcanism Program. Smithsonian Institution. https://volcano.si.edu/volcano.cfm?vn=211020

Sbrana, Alessandro; Cioni, Rafaello; Marianelli, Paola; Andronico, Daniele; Pasqiuni, Giuseppe (January 2020). „Volcanic Evolution of the Somma-Vesuvius Complex (Italy)”. Journal of Maps. 16 (2): 137–147.

Smithsonian Magazine, https://www.smithsonianmag.com/history/new-treasures-pompeii-180972829/

Rolandi, G.; Paone, A.; De Lascio, M.; Stefani, G. (January 2008). „The 79 AD eruption of Somma: the relationship between the date of the eruption and the southeast tephra dispersion”. Journal of Volcanology and Geothermal Research. 169 (1): 87–98

Doronzo, DM; Di Vito, MA; Arienzo, I; Bini, M; et al. (2022). „The 79 CE eruption of Vesuvius: A lesson from the past and the need of a multidisciplinary approach for developments in volcanology”. Earth-Science Reviews. 231: 104072.

Sigurðsson, Haraldur; Cashdollar, Stanford; Sparks, R. Stephen J. (January 1982). „The Eruption of Vesuvius in A. D. 79: Reconstruction from Historical and Volcanological Evidence”. American Journal of Archaeology. 86 (1): 39–51.

Zanella, E.; Gurioli, L.; Pareschi, M.T.; Lanza, R. (2007). „Influences of Urban Fabric on Pyroclastic Density Currents at Pompeii (Italy)” (PDF). Journal of Geophysical Research. 112 (112): B05214.

Francis, Peter. Three classic volcanic eruptions (Vesuvius AD 70), Volcanoes

The eruption of A.D. 79, www.geo.mtu.edu/volcanoes/boris/mirror/mirrored_html/VESUVIO_79.html