Szerző: Kuti Zoltán

Start-up fordítóként és kiadóként ez volt a második könyv-projektem. Az elsőbe még egy évvel korábban egy hirtelen jött ötletként vágtam bele. Korábban foglalkoztatott már a – hobby szintű – fordítás gondolata, de amikor szembe jött az első könyvfordításom témája – egy amerikai gyorsétteremlánc történetéről szóló film, amely az alapító könyve alapján készült – úgy éreztem, hogy itt az idő a korábbi kósza gondolat megvalósítására.

Először csak abban gondolkodtam, hogy elkészítem a fordítást, és megkeresek egy kiadót az ötlettel, de aztán hamar úgy döntöttem, hogy úgy izgalmas, ha A-tól Z-ig én viszem végig a dolgot, minden kockázatával és/vagy nyereségével együtt. Miután az első könyv fordításom és kiadásom a saját mércém szerint siker lett – tehát nem buktam bele sem szakmailag, sem anyagilag – elkezdtem keresni a következő ötletet.

Szerencsére megtehettem azt, hogy olyan témát válasszak, amely hozzám közel áll, persze azt is figyelembe kellett venni, hogy nincs szépirodalmi vénám, tehát inkább a non-fiction-ben gondolkodtam, valamelyest határt szab a terjedelem is, illetve azt is figyelembe kell venni, hogy a nagy nemzetközi kiadók nehezen állnak szóba egy ilyen mikro-szereplővel mint én, úgyhogy a realitás talajáról sem szabad – teljesen – elrugaszkodni.

Régi kedvenc témám az űrhajózás, de csak az amatőr érdeklődés szintjén. Megjelenése óta minimum egyszer egy évben megnéztem az Apollo-13 című filmet, amelyben kedvenc karakterem éppen a houstoni repülésirányítás vezetője volt. És eszembe jutott, hogy közeledik 2019, a Holdra szállás 50. évfordulója. Innentől kezdve adta magát a gondolat, hogy ebben a témában fogok keresni egy művet. Meglepetésemre azt találtam, hogy nagyon kevés visszaemlékezés jelent meg magyarul a témáról és a korszakról – és ami hozzáférhető volt, azokkal kapcsolatban is az volt az érzésem, hogy minőségibb fordítást érdemelt volna. Szóval úgy éreztem, hogy van betöltendő űr – annak ellenére, hogy várható volt, hogy a kerek évfordulóra bizonyára más könyvek is meg fognak jelenni (így is lett).

Elég gyorsan kikötöttem Gene Kranz, „Failure is not an option” című könyvénél, amely a szokásostól eltérő aspektusból mutatja be a Mercury, Gemini és Apollo programokat. Nem könnyű téma és nyelvezet, sőt a terjedelme is viszonylag komoly, de úgy gondoltam, hogy ha gyorsan meg tudom szerezni a jogokat, akkor még beleférünk az időbe. A jogtulajdonosra, egy kis new jersey-i ügynökségre gyorsan rátaláltam, de a vezetőjét – és rajta keresztül a szerzőt – így is majdnem fél évembe telt meggyőzni, hogy mennyire jó lesz mindenkinek, ha a könyv megjelenik magyarul is. De végül sikerült – bár a várakozás utolsó hónapjaiban már kockáztatni kellett – mert ha nem kezdem el a munkát, kifutok az időből, és lemaradok a 2019. júliusi évfordulóról.

Viszont semmiképpen nem akartam összecsapni, mert nem szerettem volna, ha a sietség a minőség rovására megy. Szerkesztőm főleg a stilisztikában segített, kifejezett szakmai lektorom nem volt – bár azt is el kell mondani, hogy manapság már sokkal szélesebb körben elérhető az a szakirodalom vagy referenciák, amely – kellő óvatossággal – megbízható támaszt jelentenek egy ilyen szakszöveg fordításában. Az egyik biztos pont az Almár Iván által szerkesztett Űrhajózási Lexikon volt, amelyet gyakorlatilag naponta forgattam.

A címválasztásról: a mű eredeti címe egy angolul sokat idézett mondat, de az eredeti megfogalmazás ütősségét nehéz – én legalábbis nem tudtam – „tükörfordításban” visszaadni. Ezért döntöttem a bevett szófordulatként használt, és talán drámaibban hangzó magyar cím mellett.

Egyetlen szomorúságom a projektben az volt, hogy sajnos nem sikerült a szerzővel kapcsolatba kerülnöm, Gene Kranz már 87 éves, a jogok egyeztetésekor betegeskedett is, úgyhogy tiszteletben tartottam, hogy csak a képviselőjén keresztül tudtunk kommunikálni.