Őseink aszteroida-becsapódás miatt jöhettek le a fáról

Szerző: Ivanics-Rieger Klaudia

Amikor 66 millió évvel ezelőtt egy aszteroida becsapódott, és kiirtotta a nem madár-szerű dinoszauruszokat, illetve a földi élőlények háromnegyedét, a főemlősök és az erszényesek ekkor még egyedüliként a fán élő emlősök közé tartoztak. A fán élő fajokat pedig különösen veszélyeztette az aszteroida becsapódása miatt kialakult erdőtüzek által okozott pusztítás. Egy új tanulmányban a számítógépes modellek, fosszilis minták és ma is élő emlősöktől származó genetikai információk feltárják, hogy – bár a túlélő emlősök többsége nem függött úgy a fáktól – az a néhány fán élő emlősfaj (mint az ember ősei is) elég alkalmazkodó volt, hogy túlélje a veszteséget. A tanulmány rámutat a kréta-tercier (K-T) határként ismert kihalási eseménynek az emlősök korai evolúciójára és diverzifikációjára gyakorolt ​​hatására. „Az egyik lehetséges magyarázata annak, hogy a főemlősök hogyan élték túl a K-T eseményt – annak ellenére, hogy fákon élő lények voltak – bizonyos viselkedési rugalmasságnak tulajdonítható, ami kritikus tényező lehetett a túlélésükben.” – nyilatkozta Jonathan Hughes, tudományos munkatárs. ­– „A legkorábbi emlősök nagyjából 300 millió évvel ezelőtt jelentek meg, és a virágzó növények terjeszkedésével párhuzamosan diverzifikálódhattak körülbelül 20 millió évvel a K-T esemény előtt. Amikor az aszteroida becsapódott, az emlősök közül sok elpusztult. Ugyanakkor a túlélő emlősök kitöltöttek minden új ökológiai rést, amelyek akkor nyíltak meg, amikor a dinoszauruszok és más fajok kihaltak.” – fejezte be Hughes.

A tanulmányban a kutatók megvizsgálták a filogenetikai, vagyis a különböző élőlénycsoportok közötti evolúciós rokonságokat az emlősök között. Ezután az egyes, ma is élő emlősöket három kategóriába sorolták a preferált élőhelyük alapján: fán lakó, félig fán lakó és talajlakó. Olyan számítógépes modelleket is terveztek, amelyek rekonstruálták az emlősök evolúciós történetét. A K-T réteg környékéről származó emlőskövületek nagyon ritkák és nehezen használhatók fel az állatok élőhely-preferenciájának értelmezésére. A kutatók összehasonlították az élő emlősöktől ismert információkat a rendelkezésre álló kövületekkel, hogy ezekből további következtetéseket vonjanak le. Általában a modellek azt mutatták, hogy a túlélő fajok túlnyomórészt nem fán lakó voltak, de akadt két lehetséges kivétel: a főemlősök és az erszényes állatok ősei. A főemlős ősökről és legközelebbi rokonairól minden modellben azt találták, hogy közvetlenül a K-T esemény előtt is fán éltek. A modellrekonstrukciók felénél az erszényes ősökről is kiderült, hogy fán élők voltak.  A kutatók azt is megvizsgálták, hogy az emlősök csoportja hogyan változhatott az idők során. Hughes végül így zárta a nyilatkozatát: „Kiderült, hogy a K-T eseményt megelőző szűk időszakban nagy kiugrás történt. A fán élő és félig fán élő fajok nagyon gyorsan átköltözködtek a fátlan területekre és talajlakó élőlényekké váltak.”

Napfogyatkozás a Déli-sarkon

2021. december 4-én, magyar idő szerint reggel fél héttől fél tizenegyig zajlott az év utolsó, teljes napfogyatkozása, mégpedig az Antarktiszon. A napfogyatkozások ciklusában, az ún. Szárosz-ciklusban ez a fogyatkozás a 152-es Szárosz-család 13. tagja volt. A teljes fogyatkozás két percnél rövidebb ideig tartott, a totalitás sávja az Atlanti-óceán legdélebbi részén, a Weddell-tengeren, az Antarktisz nyugati felén, a Marie Byrd-földön, és az Amundsen-tengeren volt látható. Különlegessége, hogy a Hold árnyéka keletről nyugatra haladt, míg normális esetben nyugatról keletre halad. Ez csupán a sarkvidéki régiókban történhet meg.

A fogyatkozás sávja. Forrás: Eclipse Predictions by Fred Espenak, NASA’s GSFC – http://eclipse.gsfc.nasa.gov/
Az év utolsó napfogyatkozása repülőgépről szemlélve.
Fotó: Petr Horálek/Institute of Physics in Opava

A fogyatkozást a Galileo Webcast is közvetítette (NASA Live Feed):

A jelenséget egy két fős magyar csapat, az Eclipseman is megörökítette:

A jövő év első (részleges) napfogyatkozása április 22-én; míg az első, hazánkból is látható (részleges) napfogyatkozás október 25-én lesz.

Forrás:
http://saros139.hu/eclipse/TSE2021dec04.htm
https://en.wikipedia.org/wiki/Solar_eclipse_of_December_4,_2021
https://www.facebook.com/PetrHoralekPhotography/photos/a.842176325897979/4602330533215854/

A késő-pleisztocén korú Pica-üveg eredete

Szerző: Rezes Dániel

Az idei év egy érdekes és fontos új felfedezéséről szóló tanulmány a közelmúltban került publikálásra és azóta is közkézen forog a meteoritok és kapcsolódó képződmények kedvelői és szakértői között, a tanulmány témáját adó impakt (becsapódásos) eredetű üveg darabjai pedig hirtelen a figyelem középpontjába kerültek. De mi is és hogyan keletkezett ez a különleges képződmény, mely Pica-üveg néven vált ismertté?

2012-ben az észak-chilei Atacama-sivatagban található Pica kisváros közelében, attól déli irányban, egy 75 km hosszúságú, É-D irányú területen megszámlálhatatlanul sok késő-pleisztocén korú (kb. 12,3-11,5 ezer éves), szilikátüveg anyagú blokkot fedeztek fel. A képződményeket öt különböző, egymáshoz közeli helyszínen azonosították. Ezeken a területeken a sivatagot 1-100 m2 területű foltokban borítják a gyakran fél méteres méretet is elérő, gyűrt-csavart, tipikusan zöld-fekete színű, hólyagüreges üvegblokkok.

(A) A Pica-üveg eddig ismert lelőhelyei É-Chilében. A 2-es számmal jelzett terület közelében fekszik a Pica nevű település. (B) Nagy méretű, sötét árnyalatú üvegből álló táblák eredeti helyzetükben a sivatagi környezetben (Schultz et al. 2021).

A Pica-üveg keletkezésére több elmélet is született, eleinte felszínközeli bolidák (hangrobbanással járó tűzgömbök) termékeként tartották számon, később viszont heves bozóttüzeknek tulajdonították a képződmény létrejöttét. Utóbbi feltételezést azonban az üveg tulajdonságai (pl. morfológia, összetétel) nem erősítik meg, így időszerűvé vált a mélyreható vizsgálat az igazság felderítésére. A friss tanulmányban elvégzett terepi és laborvizsgálatok során a kutatók visszatértek a korábbi elmélethez és nem csupán bizonyították az alacsony magasságban bekövetkezett légköri robbanás üvegképző szerepét, hanem megbecsülték a bolida természetét is.

(A) Nagy méretű gyűrt üvegblokk. (B) Üvegblokk, mely két eltérő tulajdonságú oldallal rendelkezik. Az egyik oldal üledékekben gazdag, érdes felületű, míg a másik oldal sima és folyásnyomokkal tarkított. (C) Tipikus zöld, gyűrt, hólyagüreges üveg vékonycsiszolatának képe. (D) Olvadt állapotában egymásra hajtott rétegekből álló üvegtömb vágott felülete (Schultz et al. 2021).

A kutatók egymástól 30 km-re található két helyszínről összesen több, mint 300 mintát gyűjtöttek, melyekből több, mint 70 vékonycsiszolatot készítettek a vizsgálatok elvégzéséhez. A vékonycsiszolatok ezres nagyságrendben tartalmaztak olyan ásványszemcséket és kőzettörmelékeket, melyek a helyi üledékektől idegenek. Ilyen ásványszemcsék például a Ni-troilit, buchwaldit, Si-tartalmú klórapatit, kalcium-alumínium-gazdag zárványok (CAI; calcium-aluminium-rich inclusion), korundot és perovszkitot tartalmazó Ca-Al-Ti-gazdag refraktórikus szemcsék, illetve vizes átalakulást szenvedett, Mg-gazdag szilikátokat és troilitet tartalmazó szemcsék. Az üveg olyan ZrO2 polimorf módosulatokból (pl. baddeleyit) és kovából álló képződményeket is tartalmaz, melyek cirkon szemcsék szételegyedéséből jöttek létre több, mint 1670°C hőmérsékleten. Ez utóbbi gyakori indikátora a jelentős méretű becsapódásoknak. Az extraterresztrikus ásványok és klasztok arra utalnak, hogy a Pica-üveget létrehozó bolida igen változatos összetételű volt, nagy valószínűséggel egy heterogén anyagú üstökös. Az üstökös-eredetet erősíti meg az egzotikus ásványszemcsék hasonlósága a NASA Stardust küldetése által a 81P/Wild üstökösből gyűjtött ásványszemcsékkel, valamint az, hogy vizes átalakulást szenvedett szemcsék is megtalálhatóak az üvegben.

Ősi Ca-Al-Ti-gazdag refraktórikus klaszt Pica-üvegben, mely perovszkit, geikielit, korund és Fe-szulfid ásványfázisokból épül fel (Schultz et al. 2021).

Az öt elkülönülő területen fellelhető üvegek egyidejű keletkezésére két különböző elképzelést valószínűsítenek a tanulmány szerzői. Az egyik szerint az üvegek egyetlen égitest alacsony magasságú és kis beesési szöggel rendelkező röppályájú, egymást követő darabolódása során bekövetkező robbanásaikor keletkeztek, míg a másik szerint az üvegek keletkezéshez egy már korábban feldarabolódott égitest különböző darabjainak magas beesési szöggel (>30° a vízszintestől) történő légkörbe lépésére és robbanásaira volt szükség.

A szerzők az összegzésben kiemelik, hogy a Pica-üveg képződésének ideje egybeesik a dél-amerikai jégkori megafauna eltűnésével, mely egy olyan esemény volt, ami minden más kontinensen bekövetkező hasonló eseménynél nagyobb léptékkel rendelkezett. A feltételezésnek – miszerint a jelentős területet érintő légköri robbanásnak meghatározó szerepe lett volna a kihalásban – a bizonyítása még várat magára, napjainkban még csak érdekes egybeesésként könyvelhető el.

Források:
[1] Schultz, P. H., Harris, R. S., Perroud, S., Blanco, N., & Tomlinson, A. J. (2021). Widespread glasses generated by cometary fireballs during the late Pleistocene in the Atacama Desert, Chile. Geology, 5 p.

Plusz egy „csillag” a Hyadok nyílthalmazban

Szerző: Balázs Gábor

Novemberben, az elsőként felfedezett, a Mars és a Jupiter közötti aszteroidaöv legnagyobb objektuma, a 946 km átmérőjű és az öv tömegének 1/3-át adó (1) Ceres kisbolygó a Bika (Taurus) csillagkép fejében található Hyadok (Melotte 25) nyílthalmazon ment keresztül. Persze csak látszólag.

A szabad szemmel is látható, 501 darab csillagot számláló halmaz a hozzánk legközelebb eső nyílthalmaz a maga 150 fényéves távolságával. A V alakú halmazt a téli-tavaszi égen van lehetőségünk észrevenni, a jól ismert Fiastyúk (M 45) nyílthalmazhoz közel.

A Fiastyúk és a Hyadok nyílthalmazok látványa kertvárosi égen a szerző felvételén. (2021. 11. 29.)

Az első dátum november másodika, amikor a kisbolygó a legközelebb merészkedett a Bika csillagkép szeméhez, az Aldebaranhoz. Ekkor mindössze néhány ívpercre közelítette meg a fényes csillagot.

Ezen az estén született meg a gondolat, hogy a Ceres halmazon belüli útján megörökítsem. A terv az alábbi volt:

Másodikát követően néhány felhős nap következett, de ötödikén volt annyi derült, hogy egy másik kép is készülhessen. A két képet összevetve jól látszott, mennyit is mozdult el a törpebolygó, így alakult ki, hogy a kompozit képhez három naponta csináljak képet. Természetesen a kompozithoz szükséges képeken kívül is készültek fotók.

A következő napokban a növekvő Hold egyre inkább zavarta az észleléseket, ezért néhány változtatást kellett eszközölnöm, mind a képkészítésben, mind a feldolgozásban. Egyik ilyen fontosabb, a fényképezőgép ún. ISO érzékenységének (fényérzékenység) fokozatos csökkentése. A technikai rész megvolt, de a tiszta ég az, amire a leginkább szükség van. Több napon is a köd vagy a fátyolfelhők miatt kétségessé vált egy-egy szükséges fotó elkészítése, de az időjárás ellenére mégis sikerült. A végső kép összesen hét észlelést foglal magában november másodika és huszadika között. Segítségképp bevonalaztam a Bika csillagkép fejét alkotó csillagokat.

És íme a kész kép:

A (1) Ceres útja november 2. és 20. között a szerző felvételén. A képek fix állványról, teleobjektívvel készültek 168 mm-es gyújtótávolsággal

Viszont nem csak a Hyadok nyílthalmaz található ezen a területen. Készítettem egy két képes panorámát is, hogy a Patkó aszterizmus is látható legyen a képen. Az aszterizmusok olyan csillagalakzatok, melyek csak látszólag tartoznak egymáshoz, mindössze a távoli csillagok látszódnak egymás mellettinek.

Akik pedig meg szeretnék pillantani a törpebolygót, azoknak mindenképp szüksége lesz egy binokulárra vagy egy kisebb távcsőre, ugyanis a 7,2 magnitúdós Ceres nem a szabadszemmel látható fényességű objektumok közé tartozik. Segítségül itt egy térkép a kereséshez:

A (1) Ceres útja az elkövetkező 3 hónapban. Forrás: Dominic Ford; SkyView

A kép továbbá a csillagaszat.hu csillagászati hírportálon is megtekinthető, ugyanis az a megtiszteltetés ért, hogy a Magyar Csillagászati Egyesület a fenti képet a hét képének választotta: https://www.csillagaszat.hu/a-het-kepe/torpebolygo-a-nyilthalmazban/

Decemberi bolygórandevú(k)

2021 utolsó hónapjának elején, a nyugati égen többszörös bolygóegyüttállásban gyönyörködhetünk: a Hold, Vénusz, Szaturnusz és Jupiter négyese több napon át is a napnyugta utáni égbolt ékköve lesz! A Vénusz-Jupiter-Szaturnusz bolygók szinte mozdulatlan hármasát Holdunk vékony, majd egyre növekvő sarlója egészíti ki december 6-10. között. Hatodikán a Hold leheletvékony sarlójától keletre a Vénusz fényes, sárga “csillaga” következik, mely kisebb távcsővel is elegáns sarlónak mutatkozik. Majd a Szaturnusz és a Jupiter következnek. A napok múlásával Holdunk vastagodó sarlója hol a Vénusz és Szaturnusz között, hol a Szaturnusz és Jupiter között, hol pedig a Jupiter mellett helyezkedik majd el. December 10-én pedig a négy égitest egymástól egyenlő távolságra fog elhelyezkedni. Ne hagyjuk ki ezt a több napos égi randevút!
(Képek forrása: Stellarium)

Szabadszemes üstökös lesz látható év végén…vagy mégsem?

Nemrég robbant a hír, miszerint az idén januárban felfedezett C/2021 A1 (Leonard) üstökös december közepén, tiszta égbolt esetén szabad szemes látványossággá válik, fényessége a 4 magnitúdót is elérheti. A helyzet azonban sajnos nem ennyire derűs. Csillagunk körül minden évben van 3-4 magnitúdós üstökös, a tavalyi, C/2020 F3 (NEOWISE) üstökös látványára azonban ne számítsunk.

A C/2021 A1 (Leonard) üstökös helyzete 2021. december elsején. Forrás: astro.vanbuitenen.nl

Miért? Sajnos az üstökös láthatósága a Nap közelsége miatt igencsak korlátozott lesz, legfőképp a földközelsége idejében. Az égitest megpillantására csak napnyugta után egy órával lenne minimális lehetőség, de az előrejelzések szerinti 4 magnitúdós fényessége rendkívül bizonytalanná teszi észlelhetőségét.

A C/2021 A1 üstökös elmozdulása. Forrás: Stellarium

Hogy mire számíthatunk, azt jól szemlélteti Stuart Atkinson montázsa a C/2020 F3 (NEOWISE) és a C/2021 A1 (Leonard) üstökösökről, mely képek ugyanazzal a 300 mm fókuszú objektívvel készültek. A NEOWISE legnagyobb kiterjedésében, míg a Leonard üstökös 2021. november 28-ai állapotában látható. Az előrejelzések, illetve Napunk közelsége miatt nem számíthatunk a tavalyi, káprázatos látványra.

A C/2020 F3 (NEOWISE) és a C/2021 A1 (Leonard) üstökösök összehasonlító montázsa.
Forrás: Stuart Atkinson

Naprendszerünkben minden évben számos üstököst lehet távcsövön keresztül, esetleg szabad szemmel megpillantani, de ezen égitesteknél hiba előre “megkongatni a szenzációharangot”.

Az üstökös jövőbeli pályája. Forrás: astro.vanbuitenen.nl

A Bocskai-csata égboltja

Szerző: Szoboszlai Endre

A Bocskai István fejedelem vezette felkelés és szabadságharc első győztes csatájának csillagászati érdekessége

A történelem-tanulmányainkból tudhatjuk, hogy 1604. október 14-ről, 15-re virradó éjszakán vezette a szilaj és harcias hajdúk seregét Bocskai István (1557-1606) fejedelem győzelemre, Álmosd határában. A csata pontosan a ma Romániához tartozó Bihardiószeg határában húzódó Nyúzóvölgyben zajlott le. Ezzel a csatával indult el a Bocskai vezette felkelés, mely nem csak győzedelmesen lezárt magyar szabadságharc volt, hanem a reformáció, és a vallásszabadság melletti kiállás is! Bocskai fejedelem történelmi nagyságát a győzedelmes szabadságharc és az azt lezáró Bécsi béke, majd a zsitvatoroki békekötés (1606) ma is hirdeti!

Az első győztes csata egy kevésbé ismert érdekességét szeretném most megosztani az Olvasókkal.

Ennek lényege, hogy jómagam – mint olyan huszárhagyomány-őrző, aki egyben csillagász-ismeretterjesztő, újságíró is – nem hagyott békén egy gondolat: az éjszaki harc gondolata…

Ugyanis a történészek, és a hadtörténészek szerint is, a Bocskai István fejedelem vezette felkelés első győztes csatáját 1604. október 14-ről 15-re virradó éjszaka vívták a vitéz hajdúk, Álmosd és Bihardiószeg határában. Az akkori égbolt látványosságának a feltárása ezért jutott eszembe!

Szoboszlai Endre megemlékező beszédet tart a Bocskai-csatáról az ütközet helyszínén állított szobornál, a korabeli csillagos égboltról. Fotó: Hajdú-Bihari Napló, HAON. Fotó: Kovács Péter, 2020.10.15.

Kíváncsi voltam, hogy nem a Hold fénye segíthette-e az éjszakai csatát? – hisz’ akkor még nem volt modern éjjellátó haditechnikai készülék vagy „közvilágítás”, ezért nem feltétlen volt akkoriban jellemző és éjszaki csatározás! Így bizony előre sejtettem: valószínűleg olyan holdfázis volt akkor, mely fázis esetén éjszaka viszonylag jó látási körülmények vannak.

Ez a sejtésem igazolódott is! Mindössze hat nappal volt holdtölte után a Hold fázisa [mely 62,6%-os volt – a szerk.]. Ilyenkor viszonylag jók a látási körülmények, még éjszaka is!

A Hold fázisa a Bocskai-csata éjszakáján. Forrás: Stellarium

Erre voltam tehát kíváncsi, mint huszár, és egyben csillagász-ismeretterjesztő is, már több évvel ez előtt és így ennek utána is néztem. És lám, a Hold fénye valóban segíthetett – ha nem volt felhős ég. No persze, az ellenség is jobban látott, de ekkor Bocskainak kedvezett a hadiszerencse… Egy bizonyos, ha felhőmentes égbolt volt a nevezetes éjszakán, akkor a Hold fénye segíthette a Bocskai seregét. (Holdtölte után körülbelül 6 nappal lehetett a Hold, vagyis utolsó negyed felé haladt már, de még jócskán „kövérkés” volt, 63%-os. A fényessége –11 magnitúdó, delelése 5 óra körül volt, kb. 18 fok deklinációval!) Ilyenkor tehát éjjel viszonylag magasan jár az égen a Hold. A szóban forgó napon kb. 21 órakor kelt fel a Hold. Egyébként majd 1064. október 24-én lett újhold fázisú égi kísérőnk.)

Hármas bolygóegyüttállás

Az égbolt nyugati irányában, közel a horizonthoz, szép bolygó-együttállás is látható volt ekkortájt, három égitest látszott egymáshoz közel, a Mars, a Jupiter és a Szaturnusz. A Mars ugye eleve a római hadisten bolygója. Ezen bolygók szép látványt nyújthattak. Lenyugvásuk 19 óra felé történt meg.

Igazi szenzáció is volt: az SN 1604-es szupernóva

Mind a történelmi csodát, mind az égi csodát tovább növelte egy ekkor látható égi tünemény is! Ekkortájt ragyogott az égen egy szupernóva is, amit pár nappal később a híres Johannes Kepler (1571-1630) német tudós is észlelni kezdett. Azt tudjuk, hogy a híres német csillagász és matematikus október 17-én már látta a szupernóvát – előbb nem, mert felhős ég volt, ahol akkor ő éppen dolgozott.

Az 1604 október közepén látható égboltrészlet, a bolygóegyüttállással és az 1604-es szupernóvával. Forrás: Stellarium

Ez a szupernóva volt az utolsó galaktikus szupernóva, amit felfedeztek. Tehát ez után a mi Tejútrendszerünkben már nem látott az emberiség ilyen csillagfellángolást! Fényessége körülbelül -2,5 magnitúdó lehetett, ami rendkívüli látványt nyújthatott, mert egy fényesebb bolygóhoz hasonlatos lehetett a ragyogása. A szupernóva az Ophiuchus (Kígyótartó) csillagképben látszott. A Kígyótartó csillagkép ekkor szépen látszott az égbolton, a jól ismert Skorpió csillagkép felett! Kepler a benyomásait a De Stella nova in pede Serpentarii – „A Kígyótartó lábában megjelent új csillagról” – című könyvében jelentette meg…

A Kepler által megfigyelt szupernóva (SN 1604) mai maradványa a híres Hubble űrtávcső és a Chandra nevű röntgen-csillagászati műhold képeiből összedolgozva. Forrás: NASA/ESA/JHU/R.Sankrit & W.Blair

Ekkor a Vénusz, vagyis az Esthajnalcsillag, a hajnali égbolton tündökölt! Hajnali 4 órakor kelt fel, két órával korábban mint a Nap. Így köszöntve a reggelre győztes sereget, akik akkor vonultak be Álmosdra, majd ez után Debrecenbe és Nagyváradra is, november 11-én pedig Kassára. Így és ilyen égbolttal indult a Bocskai István erdélyi fejedelem vezette dicsőséges felkelés…

Űrbányászat – jelen vagy távoli jövő?

Szerző: Szklenár Tamás

Az elmúlt évek során a különböző csillagászati megfigyelések, földi és űrtávcsövek, szondák mérései alapján nagy mértékben nőttek ismereteink a különböző égitestek belső szerkezetéről. Az űrkorszak fellendülése során, tudományos-fantasztikus filmekbe illő gondolatként jelent meg a más bolygókra, holdakra utazás mellett az űrbányászat ötlete is. Vissza-visszatérő ötlet ez, hogy esetlegesen ásványokban gazdag aszteroidákat bányásszanak, amelyek a mérések alapján lényegesen gazdagabb lelőhelyei bizonyos ásványoknak, mint saját bolygónk.

A Földön jelenleg igen nagy problémát jelent a különböző ásványok fellelhetősége, illetve azok gazdaságilag is megtérülő kitermelése. Aktuális problémaként gondoljunk csak például a különböző akkumulátorok alkotóelemeként szolgáló lítiumra és más olyan nyersanyagokra, melyeknek kitermelése sokszor már nem gazdaságos. A Naprendszerben keringő aszteroidák anyagát hasonló anyagösszetétel jellemzi, mint a Földet, hiszen ugyanabból az anyagkorongból álltak össze. Azonban míg bolygónk esetében a nehéz elemek többsége a magban, illetve annak környékén található, az aszteroidák igen kicsi gravitációja miatt elegendő lenne csak azok felszíni régióit kitermelni.

Az aszteroidákat összetételük alapján három fő csoportba sorolhatjuk, mindegyik csoport neve annak belső szerkezetére utal:

C-típusú aszteroidák: Ezek szénben gazdag égitestek („carbonaceous”), az összes ismert aszteroida 75 százalékát ez a típus alkotja, így a leggyakoribb aszteroidák, sőt az aszteroida-öv külső részein az ott található testek majd mindegyike ebbe a típusba sorolható (több, mint 80 százalékuk). Kőzetszöveteik akár igen jelentős vízkészlettel is rendelkezhetnek. Anyagösszetételük nagyon hasonló összetételt mutat, mint a Földre érkezett szenes meteoritok.

A C-típusba tartozó 253 Mathilde

M-típusú aszteroidák: Fémben gazdag égitestek („metal-rich”), amelyek összetétele igen magas vas-nikkel tartalmat mutat, így valószínűsíthetően egykori proto bolygók magjai vagy azoknak széttöredezett maradványai. Legnagyobb képviselőjük a 16 Psyche (278x232x164 km), mely felszínének fémtartalma (valószínűleg főleg vas és nikkel) meghaladja a 90 százalékot, míg a fennmaradó rész szilikátos kőzetekből áll. Sűrűsége nagyon hasonló a Földre hullott mezosziderit meteoritokéhoz (4 g/cm3), de spektruma azoktól különbözik, így nem valószínű, hogy a mezoszideritek szülőégiteste.

A 16 Psyche kisbolygó (Kép forrása: Maxar/ASU/P.Rubin/NASA/JPL-Caltech)

S-típusú aszteroidák: Az aszteroidák második legnépesebb csoportja, szilikátos ásványokban gazdagok („siliceous”), összetételüket főleg vas és magnézium szilikátok alkotják. Legnagyobb képviselőjük a 3 Juno (320x267x200 km).

Az S-típusú aszteroidák egy másik jeles képviselője, a 433 Eros

A kisbolygóövet alkotó égitestek távolsága miatt átirányult a figyelem a bolygónk pályájához közel keringő (akár azt metsző) égitestekre, melyek összefoglaló neve „NEO” (Near Earth Object – Föld közeli objektum), ezekből napjainkra több, mint 27 ezret ismerünk. Egy 2013-as kutatás 12 olyan aszteroidát választott ki ezek közül, melyek elérhetőek lennének a jelenlegi rakéta technológiákkal. A kutatócsoport által „ERO”-nak („easily recoverable objects” – könnyen visszaszerezhető objektumok) nevezett igen kicsiny égitestek, így akár egy jövőbeli projektben bolygónkhoz vontathatóak.

Ezek mellett természetesen több távolabbi égitest is felkerült a potenciálisan megtérülő űrbányászati objektumok listájára. A már említett magas vas, nikkel, kobalt és arany tartalommal bíró 16 Psyche bányászati értéke mintegy 27.7 ezer milliárd dollár, ebből a profit akár 1.8 ezer milliárd dollár is lehet. Viszont ne feledjük el azt a tényt, hogy az eddig más égitestekről a Földre visszajuttatott anyagmennyiség mindösszesen csak alig pár grammot ér el. Így az űrbányászat sci-fi filmekbe illő ötlete egyelőre az űrtechnológia távoli jövője.

Források:
„Easily Retrievable Objects among the NEO Population” – https://arxiv.org/abs/1304.5082
„Asteroid mining” – https://en.wikipedia.org/wiki/Asteroid_mining
„16 Psyche” – https://en.wikipedia.org/wiki/16_Psyche

Bolygó a bolygónkon

Szerző: Kocsis ERzsó

2.rész: Gőzölgő, fortyogó csodák, sziszegő források

Miután szeges bakancsunkban bejártunk számos gleccsert és jégbarlangot, ideje átmelegíteni dermedt végtagjainkat. Szigetünk ehhez is tálcán kínálja a változatosabbnál változatosabb lehetőségeket. Gőzölgő fürdőben ejtőznénk, vagy kénes illatú pöfögő mezőkön járnánk? Megtehetjük szabadon, de miért is? Geológiai szempontból Izland egyedülálló. Létezését a közép-atlanti gerincben lévő nagy vulkáni hasadéknak köszönheti, ahol az eurázsiai és az észak-amerikai tektonikus lemezek távolodnak egymástól, ami miatt az ország területe még ma is évente körülbelül 5 cm-rel növekszik. Bárhová is indulnánk, legyen az nyugat vagy kelet, esetleg észak, számos mesterséges geotermikus medencét is találhatunk.

Ha Angrboða, az óriásasszony valamilyen különleges helyen szerette volna megvendégelni a letelepedő őslakosokat, akkor egy „mudpot” vagy „mud pool” tökéletes választás lett volna. Extrém, igazán kemény vikinges helyszín ez a savas forró forrás. Színpompás, hiszen iszapja fehér vagy szürkés, néha vöröses vagy rózsaszínű foltokkal tarkított a vasvegyületek miatt. Magas hőmérsékletű geotermikus területeken alakulnak ki ezek a fumarolák. A kevés rendelkezésre álló víz található itt, ami olyan helyen tör a felszínre, ahol a talaj vulkáni hamuban, agyagban és egyéb finom részecskékben gazdag. Az iszap vastagsága általában a talajvízszint vastagságával együtt változik. Képzeljünk el egy bugyborékoló iszapból álló medencét, ahol a sav és a mikroorganizmusok a környező kőzetet agyaggá és iszappá bontják! Némelyek segítenek a gázt kénsavvá alakítani, ez bontja a kőzetet agyaggá. Az eredmény egy ragadós képződmény, amin keresztül a szagos gázok pöfékelnek. A felszíni víz sekély, ami az agyagbélése miatti vízzáró mélyedésben gyűlik össze. Ennek nincs közvetlen kapcsolata a földalatti vízfolyással. Az alatta található termálvíz gőzt bocsát ki. Ekkor kezd pöfékelni a talaj, felmelegítve az összegyűjtött felszíni vizet. Hidrogén-szulfid gáz jelenléte adja az iszapfoltok jellegzetes, záptojásra emlékeztető szagát.  A forrásban lévő iszap gyakran a „mudpot” peremére spriccel, mintha egy mini-vulkán keletkezne. Mini? Meggondolandó a kisebbítendő jelző, hiszen akár egy-másfél méter magasságot is elérheti ez a kispriccelés! Mégsem hívjuk őket “sárvulkánoknak”, azok természetükben nagyon eltérőek.

Pattanjunk be hát négykerék-meghajtásos autónkba és irány a héthatár! Azért nagyszerű Angrboða, az óriásasszony vendégének lenni, mert random találhatunk utunk alatt geotermikus medencéket.  Nem messze a kis Bíldudalurtól, a nagy Arnarfjörður-fjord egy kisebb fjordos részében Reykjarfjarðarlaug „fazeka” is vár minket: Itt betonozott, és egy forró természetes körülbelül 45 Celsius-fokos geotermikus medence is található. Nem hiába említettem viszont az össszkerék-meghajtást, hiszen télen nehézkes megközelíteni. Ha igazán autentikus, ősi izlandi érzést szeretnénk, akkor irány az ország legrégibb régiójában található Krossneslaug! Bár az út meglehetősen hosszú és kihívásokkal teli: a 643-as kavicsos út nehéz és néhol kissé ijesztő is, elkél a viking virtus. Medencénk végtelen: szinte összeér a geotermikus víztükör az óceán kékjével. Sőt, púpos bálnákat is lehet láthatunk meleg vizes ejtőzés közben, ahogy felszínre törnek, és felemelik uszonyukat. De repkednek körülöttünk tengeri madarak is. Pihenő fókákat, akár még delfineket is láthatunk a távolban. Szintén csak a nyári időszakban, amikor nyugodtan csodálhatjuk a tenger vad, fekete kavicsos tengerpartját ezen geotermikus medencénk széléről. Mivel a Snaefellsnes-félsziget fő útvonalától távol esik, nem sokan tudnak Landbrotalaug titkos melegvízforrásáról. A körülbelül 25 perces út után meglátni az Eldborgot. A tűzhányó egy rövid vulkáni hasadékon fekszik. Átmérője mindössze 200, mélysége pedig 50 méter. Egy 5000 és 6000 évvel ezelőtti kitörés során keletkezett. Formája kecses, klasszikus vulkáni: sima lejtős oldalakkal és egy nagyon karakteres kráterrel. Az Elborg egy fröccsenőkúp, azaz robbanásszerűen tört ki, nagy viszkózus lávát lövellve a levegőbe. Ez félig szilárdan landolt vissza a kráterbe. Majd annak oldalain lecsöpögött, mintegy összehegesztve a vastag kőzetdarabokat. Így alakult ki az egyedi megjelenése. A területen található öt kráter közül ez a legnagyobb. Gyakran fészkelnek hollók a falában lévő lávaüregekben – ki tudja talán Huginn („Gondolat”) és Muninn („Memória”) Odin két kísérője is meg-megpihen itt, miután kilenc világon keresztülrepült. Elbúcsúzva hercig vulkánunktól érjük el Landbrotalaugot. Igen, jó helyen járunk! Egy itthoni kék artézi kútra emlékeztető valamiből folyik a tagjainkat kellemesen elzsibbasztó meleg víz. A Snaefellsnes-félszigeten található kicsiny tóba valóban csak két, maximum három ember fér el egyszerre. A hozzá vezető út szintén számos hagyományos és történelmi helyszínt keresztez. Ha valahogy elakadtál Reykjavíkban, vagy nincs kedved egy hosszú, egész napos melegvíz-misszióhoz, de mégis szeretnél valami geotermikusat, irány Reykjadalur! A Seltjarnarnes partján egy pinduri, inkább egy lábfürdő, mint medence található. Ám hozzá is jár a lenyűgöző kilátás: Esja és a Snæfellsjökull gleccser lehet a meditációnk háttere! Esja kialakulása az utolsó jégkorszak elejére tehető. A kitörésekből felemelkedő magma egy gleccser alatt lávaréteget hozott létre. Amikor a jég visszahúzódott, ennek részét leaprította, létrehozva a hegy a jelenlegi formáját. A vulkán már rég nem aktív, így ez a kinézete megmaradt. Az Esja bazalt- és tufakőzetekből áll. Izland két tektonikus lemez (Eurázsia és Észak-Amerika határán) fekszik, a folyamatos feszültség állandóan nyugat felé tolja az üledékes talajt. Ezért a hegység nyugati része a legidősebb (kb. 3,2 millió éves), a keleti pedig a legfiatalabb (kb. 1,8 millió éves). Svínafellsjökull pedig az Öraefajökull vulkán közelében található.

A Disznóhegy lusta lejtőit évszázadok óta koptató természetes képződmény, az UNESCO világörökség része. Még a déli régióban parkolsz és egy igazán illatos élményre vágsz? Akkor érdemes megkeresni a Seltún – Krýsuvíkurhverir hévízforrásokkal szembeni egyik iszapmedencét.

Azt, amit Fúlipollurnak, azaz bűzös szagú pocsolyának is neveznek. Színes, mesebelien változatos formákkal teli világa talán kárpótol a záptojás illatodért. Fából készült ösvényeken eljuthatsz két kilátóba is. Seltún közelében található egy másik több, mint érdekes geotermikus terület. Ez egy szellemről kapta a nevét. Gunnuhver iszapmedencéjénél a gőz itt olyan hatalmas, hogy akár el is tévedhetsz benne. Igazán zabolázatlan vidék: a gyakori földrengések miatt hatalmas agyagkilövések is megszakítják a fehér ködöt. Igazán földöntúli élmény: körbeburkolva hószínű felhőben, meg-megremeg a lábunk alatt a talaj, közben pöfékel és köpköd Gunnuhver…! Még mindig Reykjavík közelében, Nesjalaugar és a Köldulaugar geotermikus területén ámulhatunk a barna, sárga, narancssárga árnyalatok sokaságától kezdve a legvilágosabb vörös színeken, miközben a geotermikus víz legélénkebb kékje is elvarázsol. A Hverahólmi meleg vízében való fürdés több évtizedes hagyomány. A meleg, tiszta, kénben gazdag, egész évben 38-40 Celsius-fokos vizet Vaðmálahverben az emberek ruhamosásra is használták. Sőt, 1894-ig itt működött Flúðir közösség törvényhozó testülete is. A Secret Lagoon, azaz Gamla Laugin, Izland legrégebbi „uszodája”. A Flúðir melletti Hverahólmi geotermikus területén található. A Vaðmálahver, (Básahver vagy a Litli Geysir) biztosítja teljes egészében a lagúna vízkészletét. Folyamatos a vízpótlás, a teljes kicserélődés 24 óra alatt megtörténik. 1909-ben a Gamla Lauginban tartották az első úszóleckéket a szigeten, egészen 1947-ig. Majd egy hosszú, évekig tartó álom következett, ami 2005-ben ért véget, majd 2014. június 7-én újranyitották.

A Köldulaugar (Hideg hévízforrások) fumarolák és szolfatárák (iszapforrások), társaságában látogatható. Itt inkább barnás és sárgás színű kovasav- és kénlerakódásokat látható. Ezt kis patakokban vörös erek tarkítanak, ami a jelen lévő vasvegyület piros színe. A legismertebb északi geotermikus terület a Hverir/Hverarönd, a Námafjall-hegy mellett. Ez Izland egyik legnagyobb kénes forrásvidéke. A bugyborékoló és sziszegő varázslat mintegy 4 km2 -en terül el. Óriási fumarolák, gőzölgő nyílások miatt az „ Eldhús djölfulsins”, azaz Pokol Konyhája fedőnéven található Angrboða, az óriásasszony turisztikai katalógusában. Krafla területén találjuk meg Leirhnjúkurt (Agyaghegy), a maga gyönyörű, ragyogó geotermikus színeivel.

Igazi planetológiai kaland részese lehetünk, ha erre járunk: mintha holdbéli tájon barangolnánk. Leirhnjúkurban annyi kontraszt van: a vulkán piros, rózsaszín és narancssárga, a geotermikus víz átláthatatlan kék és fehér, a fekete a még mindig füstölgő láva. Számtalan fumarolát és színes, bugyborékoló forró forrás teszi még inkább interplanetárissá az élményt. Holdkőzetek helyett pedig sárga kéngolyókat gyűjthetünk be. A Leirhnjúkur 592 méterrel emelkedik a tengerszint fölé, de ennek csak 50 métere van a föld felett. Ha nem tudnánk, észre sem vennénk, hogy ez egy valódi vulkán! Van egy másik gyönyörű geotermikus terület északon, amely sokkal kevésbé látogatott, mint Hverarönd és a Krafla.

A Þeistareykirt akkor érdemes meglátogatni ha egyedül szeretnél elmerülni a természetben. Ez is egy fumarola-paradicsom szolfatárokkal és agyagmedencékkel. Itt is narancssárga, élénkvörös, fehér és sárga színű a talaj. A szürke iszaptócsák és a földből felszálló füstök titokzatos hangulatot kölcsönöznek ennek a területnek. Mintha valósággá válnának a régi szellemtörténetek. Saudarkrokur várostól északra, a Skagafjordur fjordban található Grettislaug. Itt a víz hőmérséklete egész évben körülbelül 39 °C, bár természetesen az időjárás befolyásolhatja ezt. Grettislaug az egyik leghíresebb izlandi monda, a Grettis Saga főszereplőjéről kapta a nevét. A mese a hatalmas, erős ember életét követi nyomon, aki húsz évig élt törvényen kívüliként Izlandon. Számos hely, ahol állítólag megfordult, az ő nevét viseli. A 20. század elején a fürdő megsemmisült egy viharban. A helyhez kapcsolódó legendák miatt azonban a helyiek úgy döntöttek, hogy 1992-ben újjáépítik. Egy második medence is került ide, ami Jon Eiriksson nevű helybéli után kapta a nevét. Nagy Drangey-szigetre tett túrái miatt a “Drangey Jarlja” becenéven emlegetik. Ölfusvatnslaugarra geotermikus területet átszelő hasadékzónára is a fumarolák és szolfatárok jellemzőek. A Hengill (804 m) kivétel, de körülötte (az északnyugati oldalon nem) számos forró forrás található. A Hengilltől keletre feltörő forró források meglehetősen sok szén-dioxidot tartalmaznak: a vizet felszálló gázbuborékok kavarják, de a csordogáló víz hőmérséklete is csak kb. 70 °C.  A szén-dioxid magmás eredetű. Az intrúziók megszilárdulásakor kerül ki, majd keveredik a talajvízzel. Ilyen a magas hőmérsékletű geotermikus rendszerekben fordul elő. A Hengill lábánál, Ölfusvatnslaugarnál egy nagy tufalerakódást is tanulmányozhatunk. Régebben még gejzírek voltak aktívak errefelé. Nem lehet betelni a sok színnel (az kénes illattal annál inkább…), a tagjainkat kellemesen átmelengető forrásokkal….! Hosszasan járhatnánk még be észak, dél és nyugat döbbenetes formájú geotermikus területeit. Még a Blue Lagoon-ról szó sem volt, pedig a Golden Circle egyik fő állomása… De majd legközelebb elugrunk oda is! Ám esztétikai oldala mellett másik aspektusa is van a sok hőforrásnak. Mint ahogy a jégbarlangok kapcsán már felmerült a fenntarthatóság, így erről most is szót kell ejtenünk röviden.

Izland Európa egyik legszegényebb, tőzegtől és importált széntől függő országából magas életszínvonalú országgá vált. A geotermikus energia helyiségek fűtésére történő felhasználásában úttörő szerepet játszik. A geotermikus erőművek jelenleg az ország teljes villamosenergia-termelésének 25%-át állítják elő. 2014-ben a elsődleges energia-felhasználás nagyjából 85%-a származott hazai megújuló erőforrásokból. A geotermikus források pedig Izland elsődleges energia-felhasználásának 66%-át teszik ki. Izland köztudottan világelső a geotermikus távfűtés alkalmazásában, a háztartások mintegy 9/10-ét geotermikus energiával fűtik.  Míg a jégbe zárt buborékok megszűnésén aggódunk, ez a bio-energia-felhasználás egyfajta reményre adhat okot. Hiszen ha egy ország ennyire komolyan veszi a megújuló erőforrások alkalmazását, akkor Angrboða, az óriásasszony turisztikai katalógusában nemcsak a fumarolák és szolfatárok lesznek benne, hanem Huginn és Muninn, Odin két kísérő hollója is meg-megpihenhet sokáig a gleccsereken is, miután kilenc világon keresztülrepült.

Források:
https://www.researchgate.net/publication/251136570_Introduction_to_the_Nature_and_Geology_of_Iceland
https://notendur.hi.is/oi/Pdf%20reprint%20library/Geology%20and%20geodynamics%20of%20Iceland.pdf
https://www.iceland.is/the-big-picture/nature-environment/geography
https://wakeupreykjavik.com/must-visit-natural-hot-springs-in-iceland
https://nea.is/geothermal/
https://www.re.is/hot-springs-and-pools/
https://www.geologypage.com/2016/05/mudpot.html
https://hiticeland.com/iceland/notes/reykjarfj%C3%B6r%C3%B0ur-and-reykjarfjar%C3%B0arlaug
https://guidetoiceland.is/travel-iceland/drive/krossneslaug
https://icelandtravelguide.is/locations/landbrotalaug-hot-spring/
https://guidetoiceland.is/travel-iceland/drive/eldborg
https://vikingshop.hu/viking_szimbolumok
https://guidetoiceland.is/travel-iceland/drive/mt-esja
https://secretlagoon.is/
https://guidetoiceland.is/connect-with-locals/regina/a-local-s-favourite-geothermal-areas-in-iceland
https://hiticeland.com/places_and_photos_from_iceland/grettislaug
https://en.isor.is/29-olfusvatnslaugar-mineral-springs

Apollo-holdkőzet testközelből

Szerző: Rezsabek Nándor

A NASA Apollo-missziói által Földünk hűséges kísérőjén gyűjtött, majd anyabolygónkra fuvarozott holdkőzetekhez szoros barátság fűz. A Magyar Természettudományi Múzeum (MTM) gyűjteményében levő Apollo-11 és -17 mintákról 2018-ban még a kiállítói téren kívüli hatalmas raktárrendszerből tudósítottam az Élet és Tudomány hasábjain (Holdszilánkok. Apollo kőzetminták a Természettudományi Múzeumban. 2018/45.). Ennek beharangozója blogoldalamon itt jelent meg: https://rezsabeknandor.blogspot.com/2018/10/apollo-holdkozetek-termeszettudomanyi_95.html. 2019-ben az évfordulós Apollo 50 tárlaton a felbecsülhetetlen értékű példányok, valamint a legnagyobb méretű-tömegű hazai holdi meteorit mellett megtisztelő módon saját holdkutatás-ereklyéim is kiállításra kerültek: https://rezsabeknandor.blogspot.com/2019/10/a-hold-opusz-es-relikviaim.html. A mostani hétvégén a Juhari Zsuzsanna-díj elismerő oklevelével jutalmazott blogoldalam pedig az Apollo-17 űrhajó legénysége által a Földre hozott holdkőzetről tudósít – testközelből!

Természetesen az MTM „A Hold felfedezése” címmel illetett időszaki kiállításának volt és van más vonatkozása is. A november 3-i megnyitón felvonultak a nemzetközi űrhajós kongresszus tagjai, a Holdra sosem jutott Puli rover manőverezett, nemcsak kiállítási tárgyként díszelgett, továbbá folyamatosan zajlottak és zajlanak a témában viszont kétségkívül szakértő Bérczi-Hargitai-Kereszturi planetológus-triumvirátus előadásai. A tárlaton látható továbbá az említett Apollo-11 és -17 goodwill, látványos Armstrong űrruhájának méretarányos 3D-es replikája. Sok az információ, és szerencsére a kiállított holdtérkép magyar vonatkozású elnevezései között a Hédervári-kráter is ott virít, viszont a hatalmas holdi panorámakép elől egy fotó kedvéért sem mozdul el a teremőr néni.

De lehet itt bármi, a lényeg a 70215,41 jelzetű holdi mare bazalt! Az eredeti, 70215-ös, 8110 g-os, 230x130x105 mm-es, mikrometeoritok becsapódásának nyomát őrző kőzetmintát 1972 decemberében a Derültség tengerének peremén, a Taurus-Littrow-völgyben a holdkomptól 60 m-re az a Harrison Schmitt geológus gyűjtötte, aki az első KUTATÓ volt a holdfelszínen. Ne feledjük (a számomra példaképként szolgáló Jack Schmitt kivételével), az Apollo-missziók katonai pilótákból űrhajóssá avanzsált tagjai (korábbi űrrepüléseik felkészítését leszámítva) természettudományos ismeretek, valamint terepi munka gyakorlatának híján voltak. A gondos kezek aztán már földi laboratóriumban vágták a 3,84 milliárd éves magmás kőzetet, geokémiai, ásvány- és kőzettani vizsgálatain túl darabjait tudományos kísérletekre is felhasználtak. Kémiailag a szilícium-dioxid (SiO2) mellett magas titán-dioxid (TiO2) tartalma érdemel figyelmet, valamint vas-oxidot (FeO) tartalmaz legnagyobb arányban. Ásványtani szempontból a piroxén, a plagioklász és az olivin a meghatározó.

Az Amerikai Egyesült Államok kormánya által támogatott, belsős és külsős kurátorok-kreátorok, valamint közreműködő partnerek révén megvalósult tárlat a Magyar Természettudományi Múzeum (1083 Budapest, Ludovika tér 2-6.) Kupolacsarnokában az év végéig védettségi igazolvány felmutatásával a nyitvatartási időben díjmentesen látogatható. A kiállított 120 g-os 70215,41 kifejezetten bemutató célokat szolgál, valódi „rock star”-ként turnézza körül a Földet. Ne mulasszuk el magyarországi vendégszereplését.