A 66 millió éve történt becsapódásnak köszönhetjük az amazóniai esőerdőt

Szerző: Ivanics-Rieger Klaudia

Egy nemrég megjelent tanulmány szerint a fosszilizálódott pollenek és levelek kimutatták, hogy az aszteroida, mely a dinoszauruszok kipusztulását okozta, egyúttal át is formálta Dél-Amerika növénytársulását, hogy így létrejöjjön a bolygó legnagyobb esőerdője. A tanulmányt Carlos Jaramillo, a panamai Smithsonian Trópusi Kutatóintézet paleobiológusa és Bonnie Jacobs, a Déli Metodista Egyetem paleobiológusa írta. Jarmillo kolumbiai származású és kifejezetten hazája trópusi erdőinek eredetét akarta megvizsgálni. A dinoszauruszok és fosszíliák rajongóinak körében igen jól ismert az aszteroida-becsapódás, mely 66 millió évvel ezelőtt kipusztította a dinoszauruszokat, mint amilyen a Tyrannosaurus rex. De azt gyakran figyelmen kívül hagyják, hogy a becsapódás más ökoszisztémákat is eltörölt. Egy új tanulmány kimutatta azonban, hogy ezen események egy másik, különösen fontos eredményhez vezettek, méghozzá az amazóniai esőerdő kialakulása, ami a bolygó leglátványosabb és legváltozatosabb környezete. A tanulmányhoz több tízezernyi növényfosszíliát elemeztek. Kimutatták, hogy a kihalás egyben egy hatalmas újraindító esemény is volt a neotropikus ökoszisztémák számára: teljesen új ösvényre terelte az evolúciójukat, ami a mai változatos és látványos ökoszisztémájához vezetett. Ezen felismerés alapvető előrelépést jelent a tudásban és új lendületet ad a trópusokon élő evolúciós örökség megőrzésének. Ez nagyon fontos, hiszen a terület olyan, ember által okozott fenyegetéssel áll szemben, amely hatalmas pusztításokat okoz Amazóniában. Pedig az esőerdő fajok millióinak létét alapozza meg, beleértve az emberét is. A szerzők szerint a becsapódott aszteroida evolúciós és ökológiai kihatással volt az amazóniai esőerdő kialakulására és más, kulcsfontosságú élőhelyekre az egész bolygón. A mai esőerdők tehát szerves részét képezik a földi életnek. Különösen az amazóniai játszik döntő szerepet a bolygó édesvízi körforgásának és éghajlatának szabályozásában. Sok akadémikus és amatőr kövületvadász eddig nem sok figyelmet fordított a trópusi területekre, mivel feltételezték, hogy a meleg, nedves helyek körülményei megakadályozzák a szerves anyagok megkövülését.

Késő-karbon kori megkövült páfránylevél Ohioból. Forrás: Wikipedia

Ám körülbelül 50 000 pollenszemet és 6000 fosszilizálódott levelet elemeztek 12 év alatt úgy, hogy a nulláról kellett elindulni. A vizsgálatokból kiderült, hogy az aszteroida – mely feltételezhetően az úgynevezett Baptistina-család tagja volt és már 160 millió évvel ezelőtt leszakadt a csoportjától, elszabadulva a Mars és Jupiter közti aszteroida-övezetből – bár kipusztította a dinoszauruszokat, ugyanúgy az amazóniai esőerdőt is kialakította. Ismert tény az is, hogy a becsapódás okozta hatások és annak közvetlen illetve közvetett következményei függenek a helyi viszonyoktól és a krátertől való távolságtól, amely a Yucatán félszigeten található és a Chicxulub nevet viseli.

A 66 millió évvel ezelőtt történt kihalást okozó Chixculub-kráter feltételezett becsapódási helye, a mexikói Yucatán-félsziget.
Forrás: NASA/JPL-Caltech

Az új-zélandi erdők például viszonylag sértetlenül megúszták, de a kutatóknak fogalmuk sem volt, hogy az esemény miként változtatta meg Afrika vagy Dél-Amerika trópusi esőerdőit. Ahogy ritkák a komplett csontváz kövületek, úgy egész fák sem őrződnek így meg. Jaramillo és kollégái ezért vizsgálták a levélmaradványokat, sőt, a mikrofosszíliának számító polleneket, a virágport. Ezek sajnos eléggé alulértékeltek, hisz nem olyan látványosak, mint egy dinoszaurusz. Pedig ugyanúgy rengeteg fontos információt hordoznak, mint a csontok. Például szépen fel lehet mérni belőle, hogy milyenek volt az adott kor növénytársulásai. Jaramillo és munkatársai egész Kolumbiában mintegy 53 helyszínt tanulmányoztak. Olyan helyeket kerestek, melyek egyrészt közvetlenül a becsapódás előtt illetve a következő tízmillió évben, a paleogén időszakban keletkeztek. Itt találták a rengeteg fosszilis levelet és pollent, melyek alapján már le tudták írni azokat a növényeket, melyektől származtak. Friss, ettől különálló tanulmányok már kimutatták, hogy a több fényt kapó leveleknek nagyobb a vénasűrűsége valamint a 13-as izotóp aránya. A falevelek formája az éghajlatra vagy annak változására is utal: a lekerekített szélűek a meleg, a fogas szélűek illetve az osztott levelek a hidegebb éghajlatokra jellemzők inkább. A csapadékot pedig a levelek mérete jelzi: a nagyméretű levelek több csapadékra utalhatnak. A kutatók a kövületek ezeket a jellemzőket tanulmányozták, hogy bemutassák a becsapódás utáni állapotokat. Más tanulmányokból szintén ismertek a következő tények: a becsapódás után a környezeti hatások miatt elindult nagytömegű fajkipusztulás először a gombák elszaporodását okozta, majd az olyan páfrányok vették át az uralmat, mint amilyenek a pajzsikafélék. Nagyobb erdők csak ezután jelentek meg. Ezen fák nagyrészét hüvelyesek alkották, melyek termése rengeteg tápanyagot tartalmazott. Ez az addig inkább mindenevő emlősök (jórészt rágcsálófélék) táplálkozását is átalakította, illetve segített az emlősök gyors elterjedésében és a különböző fajok kialakulásában. Tehát a becsapódás utáni új növénytársulások létrejötte elősegítette azt a fejlődési utat, mely végül az ember kialakulásához vezetett. A kataklizmikus megsemmisülésből főnixmadár-szerűen új élet sarjadt. A jelen kutatásból a tudósok ezt Dél-Amerikára is le tudták vetíteni. A becsapódás előtt ezt a régiót főként tűlevelű növények jellemezték, a nyitott lombkorona alatt a páfrányoknak is lehetőségük volt a burjánzásra. A dinoszauruszok valószínűleg kulcsfontosságú szerepet játszottak ezen erdők fenntartásában, például a növényzet kitisztításával, a fák ledöntésével. Az aszteroida becsapódásával azonban ez az ökoszisztéma egy pillanat alatt és visszavonhatatlanul megváltozott. A kataklizma után a valószínűleg több évig tartó tüzek elnyelték Dél-Amerika déli erdőit. A szerzők számításai szerint számos állat mellett a trópusi növényfajok mintegy negyvenöt százaléka is eltűnt a területről. Hatmillió évbe telt, mire az erdők egyáltalán visszanyerték a biodiverzitás azon szintjét, amely a becsapódás előtt volt. Ám a lassan visszanövő fajok teljesen mások voltak, mint korábban. A megjelenő hüvelyesek olyan növények, melyek szimbiotikus kapcsolatot alakítanak ki azon baktériumokkal, melyek lehetővé teszik számukra a nitrogén megkötését, ezáltal gazdagították a korábban tápanyagokban szegény talajt. Ez és a kataklizma után keletkező hamu foszforja lehetővé tette, hogy a hüvelyesek mellett más virágos növények is kifejlődjenek, így kiszorítva a tűlevelűeket. Ezen fajok már sűrű lombkoronát alakítottak ki, így versenyezniük kellett a fényért. Ezáltal alakult ki a ma ismert, több szintből álló amazóniai esőerdő.


Forrás:
Rachel Nuwel – The asteroid that killed the dinosaurs created the Amazon rain forest (Scientific American 2021. ápr.1.)
A cikk az eredeti, angol nyelvű cikk felhasználásával készült.

Göncölszekér útján

Szerző: Bardóczné Kocsis Erzsó

A Planetology.hu szakmai partnere, a COOLSTARZ csillagászati szakkör sikeres gyereknapi napészlelő- és bolygótudományi programja után egy újabb eseményt pipálhat ki a nagy nyitás óta. Az utánpótlás csapattal osztálykirándulás keretében ellátogattak a váci Göncöl Alapítványhoz és Göncöl Szövetséghez. Kiszel Vili bácsi (ahogy egész nap a ”csillagász-palánta kiskrumplik” emlegették) még nem is sejtette, hogy amikor reggel kigördült a busz a nógrádsápi Fekete István Általános iskola elől, miféle kalandos nyári napban lesz neki is része.

A gyereksereg meg sem csodálta a nógrádi dombokat, hiszen nekik ez a cserháti vidék mindennapos látvány. Bele sem gondolnak, hogy kb. 40 millió évvel ezelőtt tenger hömpölygött ezen a tájon…! A Göncöl ház udvarára begördülve házigazda már várta őket.

Egy rövid ismerkedés után a gyereksereg a Duna-parti őserdőt vette be először. Majdnem csendben, ahogy a vezetőjük mondta a „Természet anyát tiszteletben tartva” indultak el az 1993-1994-ben a Göncöl Alapítvány által létrehozott tanösvényen. Az áradó folyó időről időre megrongálja a Nagy Gábor építész tervei alapján készült utat. Ottjártukkor is kisebb kalandtúra volt néha haladni a hiányzó deszkák miatt. A tanösvény ugyanis cölöpökön álló fapallón nyugszik. De bátrak, akarom mondani cool-ok a kiskrumplik, igaz, kisebb pánikkal, egy lehorzsolt lábacskával és egy vizes cipővel, de sikeresen vették az akadályokat. Vezetőjük beavatta őket az ártéri erdők különleges világába, de a figyelmek mindig elterelődtek egy-egy kék szitakötő, barna varangy vagy egy kacsamama felbukkanásakor. Az apró halacskák és ebihalak társaságában is hosszasan időztek a 2-3 méter magas nádas hűs árnyékában.

A séta sok energiát elvett, amit sürgősen pótolni kellett, mielőtt bevackolták magukat az ásványok, kőzetek és ősmaradványok közé. Felpattanva a Göncölszekérre több millió éves földtörténeti utazás kezdődött. Vili bácsi prezentációjában találkozhattak a változatos típusú vulkanitok mellett homokkövekkel, agyagmárgákkal, mészkövekkel és dolomitokkal, kvarcokkal, kalcitokkal is. Külön érdekes volt, hogy megtudhatták lakóhelyüknek, Vác környékének milyen a földtani felépítése, milyen kőzet- és nyersanyagokkal találkozhatnak. A főbb földi kőzettípusokat (magmás, üledékes, metamorf) is megismerhették egyik vitrintől a másikig haladva. A geológiai gyűjtemény egyes darabjai ezután a nebulók kezébe kerülhettek: duplumaikat meg kellett találniuk. Mikor meg-megakadtak, kedvesen útba lettek igazítva, merre keresgéljenek tovább.

Ez a segítő jószándék volt velük egész nap: a tudomány átadása alázattal, a kisebbek szelíd támogatása, kérdéseikre türelmes feleletek. Mint kiscsirkék, úgy nyüzsögtek a jóságos, melegszívű tudós-bácsi körül. Biztos állíthatom, a lehető legjobb kezekben voltak: egy kongruens csillagásztól hallhatták a Naprendszer kialakulásának, meteoritok keletkezésének történetét. Olyan embertől, aki teljesen komolyan vette őket, a kíváncsi kiskrumplikat és abszolút szakszerűen vezette őket a Göncölszekéren. Mikor csordultig teltek a tudással, jöhetett egy utolsó nagy séta a Dunaparton, fagyizva, játszóterezve – a felnőtteknek végső kifulladásig, míg az aprajának ez a fogalom egyszerűen ismeretlen… Ők csurig töltekeztek égi csodákkal és ez hajtotta őket tovább, tovább, egészen a másnapi részleges napfogyatkozáson át a péntek délelőtti csillagászati versenyig.


Források:
https://turaotletek.hu/a-vaci-arteri-tanosveny-sejtelmes-barangolas-a-csaladdal/
http://weberdo.hu/cserhat-foldtan
https://archiv.magyarmuzeumok.hu/latogato/186_a_foldanya_ekessegei

Bolygós rövidhírek: megérkeztek az első friss képek a Ganymedesről

Ahogy korábbi hírünkben beszámoltunk róla, június 7-én a Juno űrszonda eddig páratlanul közel, 1038 kilométerre repült el a Jupiter legnagyobb holdja, az 5262 kilométeres Ganymedes mellett. Egy nappal a Ganymedes-közelítés után már meg is érkeztek az első képek a Naprendszer legnagyobb holdjáról – olvasható a NASA oldalán.

A Juno űrszonda közelebb repült a Jupiter legnagyobb holdjához, mint eddig bármelyik űrszonda az elmúlt több, mint két évtizedben.

Az első két felvételt a JunoCam, valamint a Stellar Reference Unit – Csillagászati Referenciaegység nevű kamerák készítették a Ganymedesről, olyan figyelemre méltó részleteket mutatva, mint meteoritkráterek, egymástól elkülönülő sötét és világos foltok, valamint olyan felszínformák, melyek tektonikus törésekhez köthetőek.

“Ez volt az az űrszonda, mely legközelebb repült ehhez az óriási holdhoz, egy nemzedék alatt.” – fogalmazott Scott Bolton, a Southwest Research Institute munkatársa, a Juno fő kutatásvezetője. “Időbe fog telni, mire bármilyen tudományos következtetést levonunk, de addig is egyszerűen csak csodálhatjuk ezt az égi csodát.”

A Ganymedes a Juno jún 7-ei felvételén. Kép forrása: NASA/JPL-Caltech/SwRI/MSSS

Az űrszonda, JunoCam nevű, látható fényben operáló kamerájának zöld csatornájában, a hold csaknem egy teljes oldalát megörökítette. Később, ha a kamera vörös és zöld csatornáinak képei is megérkeznek, a felvételekből képesek lesznek egy valódi színes kompotizot is készíteni, melyen a képfelbontás pixelenként 1 kilométer lesz. Az űrszonda továbbá a Stellar Reference Unit nevű, a Juno-t a pályán tartó navigációs kamerával is készített egy felvételt a hold árnyékos, pusztán a Jupiter fényében derengő feléről.

Ez a felvétel a Ganymedes árnyékos oldaláról készült a Stellar Reference Unit nevű kamerával. A kép felbontása 600 és 900 méter/pixel közé esik. Kép forrása: NASA/JPL-Caltech/SwRI

Az űrszonda a közeli jövőben további felvételeket fog küldeni a Ganymedesről. Emellett a Juno mélyebb betekintést fog nyújtani a hold összetételébe, mágneses terébe, ionoszférájába és jégburkába. A ’70-es évek óta feltételezzük, hogy a Ganymedes felszíne alatt a Naprendszer egyik (ha nem “a”) legnagyobb óceánja rejtőzhet két jégréteg közé szorulva. Itt feltétlen meg kell említeni, hogy az óceán alatti jégrétegre már más nyomás hat, így a jég a Földön is ismert I-es (hexagonális) fázis helyett VI-os (tetragonális) fázisban van, mely jégréteg alatt egy sziklás köpeny, illetve egy részben olvadt fémes mag található.

A Ganymedes felépítése. A két, eltérő sűrűségű jégréteg között a Naprendszer egyik legnagyobb óceánja lehet.
Forrás: Kelvinsong – Wikipedia; CC BY-SA 3.0

Akárcsak az Europa, úgy a Ganymedes hold is ideális feltételeket biztosít az élet kialakulása számára. Későbbi kutatások felfedték, hogy a hold mágneses terére, és így a sarki fényére is hatással vannak a felszín alatti tengeráramlatok, bizonyítva a nagy mennyiségű folyékony víz jelenlétét.

A Juno a későbbiekben a Jupiter két másik holdja, az Europa és az Io mellett is elrepül, mielőtt küldetése végéhez érne.

Bolygós rövidhírek: gyűrűs napfogyatkozás – a messzi Északon

Június 10-én gyűrűs napfogyatkozás lesz látható Európa, Észak-Amerika és Észak-Ázsia területén, a gyűrűs fogyatkozás sávja Északnyugat-Kanadán, az Északi-sarkon és Kelet-Szibérián halad át. Az esemény gyűrűs napfogyatkozás lesz, melynek során a földtávolban lévő Hold nem képes teljesen eltakarni a Napot, így csillagunk a totalitáskor egy gyűrű képében ragyog tovább.

A fogyatkozás Budapestről 12:04 és 13:27 közt lesz látható, a maximumot pedig 12:45-kor figyelhetjük meg. Az ország nyugati és keleti felén az időpontok néhány percet eltérnek. Forrás: Balázs Gábor/Stellarium/Parallaxis

Hazánkból a fogyatkozás mindössze 0,75-3,8%-os fázisú lesz, mely szabad szemmel nem/nagyon nehezen lesz érzékelhető. A Napot és a rajta lévő lévő apró “beharapást” kizárólag megfelelő napszűrővel vagy naptávcsővel nézzük! SOHA ne nézzünk távcsővel a Napba! A koncentrált fény- és hőhatás azonnali vakságot okoz!

A fogyatkozás láthatósága. Forrás: NASA

Csillagfényes gyereknap

Szerző: Bardóczné Kocsis Erzsó

A gyermekek a szemünk fényei, lehoznánk nekik a csillagot is. A Coolstarz csillagászati szakkörnek ez az egyik küldetése. Ezt igyekszik megvalósítani, mint a Planetology.hu szakmai partnere az ismeretterjesztésben. Az elmúlt pandémia időszakban ezt főleg online keretek közt próbálta megoldani, a heti egyszeri online szakköri alkalmaival, de az enyhítések meghozták végre a jelenléti programokat is.

Legutóbb egy pénteki napon a nógrádsápi Fekete István Általános iskola gyerekei láthatták Naprendszerünk fényes csillagát. A gyereknap keretében az iskola nebulói csapatokat alkottak, majd a különböző állomásokon érdekes feladatokat várták őket. A hűsítő szökőkút mellett lett felállítva egy Sky-Watcher BK 707AZ2 teleszkóp, természetesen a megfelelő napszűrővel ellátva. Míg néhány gyermek ügyességi feladatot oldott meg, a várakozók belenézhettek a 70/700-as akromatikus refraktorba.

Mindannyiszor megtörtént az, ami miatt érdemes elővenni egy távcsövet: a felragyogó arcocskák látványa, a meglepett felkiáltások (nahát, hűűűhaaa és egyéb „nem kanonizált csillagászati szakkifejezések”, amik néha nem bírnák a nyomdafestéket…) miatt mindig megéri egy ilyen eseményt szervezni. Jó látni, hogy az elsős Coolstarz-utánpótlás csoport milyen korrektül rakja sorrendbe a bolygókat egy szempillantás alatt. Látszik, hogy lelkesen készülnek a Gothard Jenő Csillagászati Egyesület versenyére, hiszen felsősöket megszégyenítő módon sorolják fel a különbségeket a gáz- illetve a kőzetbolygók közti különbségeket illetve válaszolnak a legkacifántosabb kérdésekre is. Ám a nagyobbak is ügyesebbek lettek az online alkalmak hatására, nekik is egyre kevesebb beugrató kérdést sikerül feltennem.

Hogyan tovább? Marad a szerdai digitális szakkör hetente, hiszen abba a Coolstarz mátészalkai tagozata is be tud csatlakozni – a móriczos gyerekek meglátogatása szeptemberben prioritást élvez! Valamint amint az egünk és időnk engedi, járdacsillagászkodunk, hiszen jön a nyár, és végre megmutathatom a nógrádi ifjoncoknak a bolygók királyát és királynőjét. De szerintem a Hold kráterei is ugyanolyan káprázatosak tudnak lenni egy tücsökciripeléses nyári éjszakán, mint a Jupiter felhősávjai és a Szaturnusz gyűrűje…

Bolygós rövidhírek: a Juno közelről is megvizsgálja a Ganymedest

CIKKÜNK FRISSÜLT!

Június 7-én a Juno űrszonda eddig páratlanul közel, 1038 kilométerre repül el a Jupiter legnagyobb holdja, az 5262 kilométeres Ganymedes mellett – számol be a NASA a Juno misszió oldalán. A fényképfelvételek mellett a Juno mélyebb betekintést nyújt a hold összetételébe, mágneses terébe, ionoszférájába és jégburkába.

A Ganymedes Jupiterrel átellenes féltekéje a Galileo űrszonda felvételén. (NASA/JPL)

“A Juno olyan érzékeny műszerek sorát foglalja magába, melyekkel úgy láthatjuk a Ganymedest, mint soha azelőtt” – fogalmazott Scott Bolton, a Southwest Research Institute munkatársa, a Juno fő kutatásvezetője. “Azzal, hogy ilyen közel repülünk el mellette, a Ganymedes kutatását XXI. századi szintre emeljük, kiegészítve a jövőbeli küldetéseket páratlan szenzorainkkal, és segítve a Jupiter-rendszerbe irányuló küldetések következő generációinak előkészítését.”

A Ganymedes geológiai térképei a NASA Voyager 1 és 2 űrszondáinak és a NASA Galileo űrszondájának legjobb rendelkezésre álló képeinek felhasználásával. Kép forrása: USGS Astrogeology Science Center/Wheaton/NASA/JPL-Caltech

A Juno műszerei már három órával a legnagyobb közelség előtt elkezdik az adatok gyűjtését. Az űrszonda ultraibolya spektrométerével (UVS), infravörös sarkifény-térképező műszerével (JIRAM) és mikrohullámú radiométerével (MWR) pillant a hold jégburka alá, új ismereteket gyűjtve az összetételéről és belső hőmérsékletéről.


UPDATE: június 8-án megérkeztek a Juno első képei a Ganymedesről:

A Ganymedes a Juno jún 7-ei felvételén. Kép forrása: NASA/JPL-Caltech/SwRI/MSSS

Bolygós rövidhírek: vulkánok lehetnek az Europa óceánja alatt

Szerző: Kovács Gergő

A Geophysical Research Letters-ben megjelent friss tanulmány szerint a Jupiter Europa holdja belsejében elégséges a hő tenger alatti vulkánok működtetéséhez, számol be a Phys.org. Egy új kutatás és számítógépes szimulációk szerint a hold jeges felszíne tekintélyes méretű óceánt rejteget, mely alatt a sziklás köpeny elég forró lehet ahhoz, hogy olvadt állapotban legyen. A modell szerint a legtöbb hő és így a legaktívabb vulkanizmus a hold pólusai közelében lehet.

A 2024-ben induló, az Europahoz 2030-ban megérkező Clipper. Forrás: NASA/JPL-Caltech

A NASA 2024-ben induló, és a holdat 2030-ban elérő Clipper űrszondája több alkalommal is igen közel fog elszáguldani az Europa mellett, hogy részletesen feltérképezze annak felszínét és megvizsgálja a hold ritka légkörét is. Ahogy az űrszonda feltérképezi a holdat, annak felszínét, gravitációs és mágneses mezejét, illetve az ezekben jelentkező anomáliákat, megerősítést kaphatunk a vízalatti vulkanizmus létéről.

Az Europa jégpáncélja alatt folyékony vízréteg, egy olvadt szilikátköpeny és egy vasmag található; az új kutatás segít megérteni, hogyan képes a belső hőtermelés működésben tartani a tenger alatti vulkánokat. Forrás: NASA/JPL-Caltech/Michael Carroll

Bár a Clipper nem egy életnyomok után kutató misszió, segít jobban megismerni az Europa fizikai felépítését, így képes alátámasztani azt a feltevést, hogy az égitest képes lehet-e az élet kialakulásához szükséges feltételeket biztosítani. Továbbá segít jobban megértetni az élet kialakulását saját bolygónkon, valamint útmutatást adni az életnyomok más égitesteken történő kereséséhez.

Tapintható Univerzum: a 0. program

– avagy csillagászati bemutató látássérülteknek –

Szerző: Ivanics Ferenc, Bakonyi Csillagászati Egyesület

Amikor először felmerült bennünk, hogy látássérülteknek tartsunk csillagászati ismeretterjesztést, a legtöbben azt mondták, hogy ez lehetetlen. Pedig külföldön, nyugaton már találtunk hasonlóra példát. Tudomásunk szerint mi leszünk az elsők, akik hasonlóba kezdenek Magyarországon. Miután azonban elkészültünk a programmal, még nem tudtuk, hogy miként is fog ez működni.

Ezért (is) vettük fel a kapcsolatot a Vakok és Gyengénlátók Veszprém Megyei Egyesületének vezetőjével, Csehné Huszics Mártával, hogy segítsen a program tesztelésében. Ezáltal sikerült egy baráti találkozót szerveznünk a két szervezet között. Május 29-én találkoztunk a veszprémi központjukban. Elsődlegesen elmondható, hogy mindkét egyesület tagjai nagy izgalommal várták a 0. programnak nevezett találkozót.

Mi főként arra voltunk kíváncsiak, hogy valóban megvalósítható-e a program, vagyis sikerül-e átadni a látássérülteknek az élményt? Nos, bátran kijelenthetjük, hogy igen! Azzal, hogy végigtapogatják a maketteket, a felszínformákat vagy olyan folyamatokat, mint egy becsapódásos kráter képződése, illetve meghallgatják a hozzájuk tartozó magyarázó szövegeket, abszolút képesek megérteni azt, ami előttük van, pedig egy-egy folyamat sokszor még a látó ember számára is bonyolult vagy hihetetlen.

Az élmény, amit megtapasztaltunk, mindkét fél számára fantasztikus volt. A látássérültek igazán hálásak voltak nekünk, amiért egy olyan világot tettünk számukra elérhetővé, tapinthatóvá, mely – elmondásuk szerint – eddig teljesen kiesett számukra. Azonban nekünk is ki kell fejeznünk a hálánkat, ugyanis mi is rengeteg élményt és tapasztalatot szereztünk általuk. Tulajdonképpen elmondható, hogy mindkét fél „profitál” ebből a programból. Kölcsönösen adtunk egymásnak, s általuk mi is gazdagabbá váltunk. Így végül valamennyien sok újdonságot „vittünk haza”.

Egyesületünk számára ez volt az egyik legszebb élmény. A látássérültek hihetetlen partnerek, emellett fantasztikus nyitottsággal élik életüket a világ dolgaira. Mivel mindkét fél segített a másiknak, ezért ez egy közös projekt volt, melyben együtt dolgoztunk, s tudjuk, érezzük, így lesz ez a jövőben is. E közös munka pedig számunkra is szemléletformáló erőként hatott. Nekünk ugyanis eddig szinte semmilyen tapasztaltunk nem volt a látássérültekkel. Így meg kellett tanulnunk boldogulni az ő világukban. Szerencsére azonban nagyon segítőkészek voltak, így tagjaink hamar megtanulták kezelni a helyzetet.

Miközben kölcsönösen segítettük egymást, számunkra hatalmas élményt jelentett bevezetni egy látássérültet a csillagászat világába. Ezen élmény hatására úgy döntöttünk, hogy egy újabb állomással egészítjük ki a programot. Mivel e projekt részben látóknak is készült, úgy döntöttünk, hogy egy érzékenyítés keretében bevezetjük őket a vakok világába, méghozzá játékos formában.

Ehhez egy úgynevezett mystery boxot készítünk. Ez egy olyan doboz, melybe nem lehet belátni semelyik irányból, csak egy fekete szövettel fedett nyílás van rajta, melyen a kezeket lehet bedugni. Előzetesen elhelyezünk benne egy makettet, majd megkérjük a látó személyt, hogy pusztán a tapintás alapján próbálja meg kitalálni, melyik makettet tartja a kezében. Annyiban puskázhat, hogy lát maga előtt egy kártyát, melyen négy hasonló alakzat van (például kráterek) és ebből kell kitalálnia, hogy melyiket tapintja.

Mindezzel hazánkban egy olyan egyedi programot szeretnénk létrehozni, mely vakok és látók számára is egyenlő élményt nyújt, ezáltal közelebb hozva egymáshoz mindkét felet. Miközben együtt dolgoztunk, folyamatosan elcsodálkozunk azon, hogy a látássérülteknek mennyire fantasztikus a háttértudásuk és a tájékozottságuk. Mindabból, amit átéltünk, ki merjük jelenteni, hogy ez egy „gyönyörű barátság kezdete lehet”.

A 0. programon nagyon sokat tanultunk és rengeteg tanácsot kaptunk. Ezeket mind hasznosítjuk a projekt folytatásában. Már most elkezdjük a módosításokat az eszközparkon, illetve elindítjuk a további programok szervezését. Zárásként elmondhatjuk, hogy eddig ez az egyik legnehezebb, mégis legtöbb élményt adó programunk. Nehéz, mert rengeteg odafigyelést és új magatartásformák kiépítését teszi szükségessé, hiszen látássérültekkel dolgozunk. Oda kell figyelni a mozgásunkra, a beszédünkre stb., ami hihetetlen módon kifárasztja az embert. Ezt a fáradtságot mégis pozitívan éljük meg, hiszen a program közben a legnagyobb élményt nyújtja számunkra. Ahogy együtt örülünk a látássérültekkel, mikor figyeljük, ahogy érintés útján megértik a csillagászat világát, s akkor tudjuk, hogy ez a program igenis működőképes. S aztán halljuk a rengeteg hálát, a köszönetet, a szívből jövő öleléseket…És ezek azok a dolgok, melyek miatt e projekt vált számunkra – az összes eddigi közül – a legkedvesebbé.

Most már tudjuk, hogy megérte a sok befektetett munka, és igenis lehetséges ez a program. Úgy véljük, hogy képesek vagyunk egy hidat létrehozni e két világ között, s így egy új univerzum nyílik meg mindkét fél számára. A látássérültekkel kialakított különleges kapcsolat miatt pedig azt érezzük, hogy minden eddigi formabontó programunk közül ez a legemberibb.

A 16 Psyche planetológiája

Szerző: Balogh Gábor

A Psyche kisbolygót 1852. március 17-én fedezte fel Annibale de Gasparis Nápolyban. Psyche-ről (Ψυχή), az emberi lelket megszemélyesítő mondabeli királylányról kapta a nevét. Átmérője 278×232× 164 km, a 12 legnagyobb tömegű kisbolygó egyike, legnagyobb az M típusúak, a fémes kisbolygók között.

Fantáziarajz a Psyche kisbolygóról. Forrás: Maxar/ASU/P.Rubin/NASA/JPL-Caltech

Ami egyedülállóvá teszi ezt az égitestet, az a keletkezése utáni története, hiszen egy olyan, erdetileg mintegy 500 kilométer átmérőjű, a Vestához hasonló protoplanétáról, törpebolygóról van szó, mely ütközések során elvesztette kérgét és köpenyét, hátrahagyva a protoplanéta lehámozott vasmagját (1). Tömege 2.41×10^19 kg, sűrűsége csaknem 4 g/cm3 (2).

A Psyche kisbolygó a Very Large Telescope felvételén. Forrás: ESO/LAM/Wikipedia; CC BY 4.0

Földi elemzése azt mutatja, hogy alakja szabálytalan. Hatalmas tömeghiány van az egyenlítő közelében, mely a Vesta Rhestailvia kráterére emlékeztet. A déli pólus közelében két további kisebb (50–70 km átmérőjű) kráterszerű mélyedés is található (3).

Hatalmas tömegű vasról és egyéb fémekről van szó tehát. Az amerikai Forbes üzleti magazin 1×10^15 dollárra becsüli az értékét (4). Természetesen ez az érték a hipotetikus, de jól jelzi esetleges jövőbeli anyagi értékét, amennyiben ez az ásványkincs kiaknázható lesz. Tudományos szempontból is rendkívüli fontossággal bír. A NASA Psyche küldetése 2022-re tervezett, kilövése egy SpaceX Falcon Heavy rakétával fog történni, várhatóan 2026 januárjában érkezik majd meg a kisbolygóhoz (5).

Jelenlegi megfigyelések azt mutatják, hogy a Psyche fém-piroxén összetételű. Ez, és mért sűrűsége egyaránt összhangban van a mezosziderit meteoritokkal (≈ 4,25 g/cm3) és a Steinbach meteoritokkal (≈ 4,1 g/cm3) (6, 7). Felszínének mintegy 90%-a fémes (vas és nikkel), 10%-a szilikátos kőzet, mely 6% ortopiroxént tartalmaz (8, 9).

A Bondoc meteorit. Forrás: Wikipedia

További érdekesség, hogy a NASA Mauna Kea-i NASA IRTF teleszkópja 2016 októberében hidroxil-ionokat talált az aszteroida felszínén, melyek vízjégre utalhatnak. Mivel úgy tudjuk, hogy a Psyche száraz körülmények között képződött, víz jelenléte nélkül, a hidroxil-ionok bizonyára jeges planetezimálok, üstökösök segítségével érhették el a Psychét (10, 11)

A Steinbach meteorit. Forrás: Wikipedia; CC BY-SA 4.0

Kialakulása és további sorsára vonatkozó hipotézisek szerint tehát az eredeti, 500 kilométer átmérőjű protoplanétát ért, legalább három, hatalmas impakt esemény lecsupaszította a kérgét és a köpenyt. A megmaradt fémes magot vékony szilikátos mezosziderit réteg borítja. Planetológiailag ebben az esetben a Psyche analóg lenne a Merkúrral, mely szintén elvesztette külső rétegeit (12).

A mezoszideritek vitathatatlanul a differenciált meteoritok egyik legrejtélyesebb csoportja. A mezoszideritek nagyjából azonos arányú Fe-Ni fémből és szilikátokból álló breccsák. A pallazitokkal ellentétben, ahol a szilikátok mély köpenyi eredetűek, a mezoszideritekben lévő szilikátok bazaltos, gabbrós és piroxenites összetételűek (13), hasonlóak a Vestai eukritokhoz. A mezoszideritek fémösszetétele egyforma, ami arra utal, hogy a fém olvadt volt, amikor a szilikátokkal keveredett (14). Számos innovatív modell megpróbálta megmagyarázni a kéreganyag és a protoplanéta magjának fémes keverékét (15), ezek a modellek olvadt planetezimálok nagy, differenciált aszteroidák felszínére gyakorolt hatását kutatják (16, 17) kis sebességű impakt esemény keretében.

A mezoszideritek másik szokatlan jellemzője a nagyon lassú metallográfiai hűlési idő (18, 19). Ez arra utal, hogy a mezosziderit szülőégitestnek nagynak kellett lennie. A mezoszideritek fiatal 39Ar-40Ar kora (3,95 milliárd év) szintén ezt igazolja (20), valamint a tény, hogy sok mezosziderit esetében tapasztalták metamorfizmus jeleit. Ez a változás elsősorban hő és nyomás hatására következik be.

Sok jel arra mutat tehát, hogy a mezoszideritek szülőégiteste a Psyche kisbolygó (25) – ez azonban további kérdéseket vet fel. Hol van a hatalmas impakt esemény által létrehozott Psyche kisbolygócsalád, miként ezt a Vesta esetében tapasztaljuk? (21, 22). A mezoszideritek oxigén-izotópos elemzései azt mutatják, hogy ezek a Vestai eredetű HED meteoritokkal (Howardit-Eukrit-Diogenit) kapcsolatosak, vagy esetleg egy olyan másik szülőégitestről, mely a Vesta környezetében alakult ki a szoláris ködben (23, 24). A Psyche kisbolygó jelenlegi átlagos naptávolsága 2,921 CSE, a Vestáé pedig 2,362 CSE.

A Dhofar 007 eukrit polimikt breccsa (26) durvaszemcsés gabbrós klasztere például arról tanúskodik, hogy eredetileg kumulált kőzet volt, amely az anyaégitest kérgében kristályosodtak ki, tehát kétlépcsős utókristályosodási folyamaton ment át: gyors lehűlés magas hőmérsékleten és lassú lehűlés alacsonyabb hőmérsékleten. Ez utóbbi a mezoszideritekhez hasonló ütem. Ez a kétlépcsős hőtörténet és a mezoszideritek fémes részeihez hasonló sziderofil elemek relatív bősége arra utalhat, hogy a Dhofar 007 meteorit egy mezosziderit-zárvány (27).

Sok a fehér folt tehát a Psyche kialakulása és későbbi fejlődése, valamint a mezoszideritek eredete körül. A NASA 2022-es küldetése remélhetőleg a kérdések egy részére választ fog adni, de erre 2026-ig, a szonda megérkezéséig várnunk kell.


Források:

  1. Elkins-Tanton, L.T.; Asphaug, E.; Bell, J.; Bercovici, D.; Bills, B.G.; Binzel, Richard P.; et al. (March 2014): “Journey to a Metal World: Concept for a Discovery Mission to Psyche”, https://www.hou.usra.edu/meetings/lpsc2014/pdf/1253.pdf
  2. Viikinkoski, M.; Vernazza, P.; Hanuš, J.; Le Coroller, H.; Tazhenova, K.; Carry, B.; et al. (6 November 2018). “(16) Psyche: A mesosiderite-like asteroid?” https://www.aanda.org/articles/aa/pdf/2018/11/aa34091-18.pdf
  3. Hanuš, J.; Viikinkoski, M.; Marchis, F.; Ďurech, J.; Kaasalainen, M.; Delbo’, M.; Herald, D.; Frappa, E.; Hayamizu, T.; Kerr, S.; Preston, S.; Timerson, B.; Dunham, D.; Talbot, J. (2017). “Volumes and bulk densities of forty asteroids from ADAM shape modeling”, https://www.aanda.org/articles/aa/pdf/2017/05/aa29956-16.pdf
  4. NASA Will Reach Unique Metal Asteroid Worth $10,000 Quadrillion Four Years Early, https://www.forbes.com/sites/bridaineparnell/2017/05/26/nasa-psyche-mission-fast-tracked/?sh=3efc908d4ae8
  5. The Psyche mission, https://www.jpl.nasa.gov/missions/psyche
  6. Bondoc meteorite, https://www.lpi.usra.edu/meteor/metbull.php?code=5103
  7. Steinbach meteorite, https://www.lpi.usra.edu/meteor/metbull.php?code=23722
  8. Mission to a Metallic World: A Discovery Proposal to Fly to the Asteroid Psyche. Future Planetary Exploration
  9. Callahan, Jason (30 March 2015). “Discovery lives”, https://www.thespacereview.com/article/2722/1
  10. Atkinson, Nancy. “Pure Metal Asteroid Has Mysterious Water Deposits”. Universe Today, https://www.universetoday.com/131738/pure-metal-asteroid-found-with-mysterious-water-deposits/
  11. Takir, Driss; Reddy, Vishnu; Sanchez, Juan A.; Shepard, Michael K.; Emery, Joshua P. (2016). “Detection of water and/or hydroxil on asteroid (16) Psyche”. The Astronomical Journal. 153 (1): 31., https://arxiv.org/abs/1610.00802
  12. Asphaug, E.; Reufer, A. (2014). “Mercury and other iron-rich planetary bodies as relics of inefficient accretion”. Nature Geoscience. 7 (8): 564–568., https://ui.adsabs.harvard.edu/abs/2014NatGe…7..564A/abstract
  13. Assessment of the Mesosiderite-Diogenite Connection and an Impact Model for the Genesis of Mesosiderites, https://www.hou.usra.edu/meetings/lpsc2014/pdf/2554.pdf
  14. Compositions of large metal nodules in mesosiderites: Links to iron meteorite group IIIAB and the origin of mesosiderite subgroups, https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/0016703790901347
  15. Impact versus internal origins for mesosiderites, https://agupubs.onlinelibrary.wiley.com/doi/abs/10.1029/JB088iS01p0B257
  16. Evolutionary History of the Mesosiderite Asteroid: A Chronologic and Petrologic Synthesis, https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S0019103583710183
  17. Formation of mesosiderites by low-velocity impacts as a natural consequence of planet formation, https://www.nature.com/articles/318168a0
  18. Thermal and shock history of mesosiderites and their large parent asteroid, https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/001670379600110X
  19. The metallographic cooling rate method revised: Application to iron meteorites and mesosiderites, https://onlinelibrary.wiley.com/doi/pdf/10.1111/j.1945-5100.2001.tb01815.x
  20. Bogard and Garrison, (1998): 39Ar-40Ar ages and thermal history of mesosiderites. Geochim. Cosmochim. Acta, 62, 1459-1468.
  21. Davis, D. R.; Farinella, Paolo & Francesco, M. (1999). “The Missing Psyche Family: Collisionally Eroded or Never Formed?”. Icarus. 137 (1): 140., https://ui.adsabs.harvard.edu/abs/1999Icar..137..140D/abstract
  22. Fugitives from the Vesta family, https://ui.adsabs.harvard.edu/abs/2008Icar..193…85N/abstract
  23. Chronological Evidence for Mesosiderite Formation on Vesta, https://www.hou.usra.edu/meetings/metsoc2019/pdf/6242.pdf
  24. New enclaves in the Vaca Muerta mesosiderite: Petrogenesis and comparison with HED meteorites, http://adsabs.harvard.edu/pdf/1991AMR…..4..263K
  25. 16 Psyche: A mesosiderite-like asteroid? https://www.aanda.org/articles/aa/full_html/2018/11/aa34091-18/aa34091-18.html
  26. Dhofar 007, https://www.lpi.usra.edu/meteor/metbull.php?code=6706
  27. Yamaguchi, A., Setoyanagi, T., & Ebihara, M. (2006). An anomalous eucrite, Dhofar 007, and a possible genetic relationship with mesosiderites. Meteoritics & Planetary Science, 41(6), 863-874.