Vonzz be egy földsúrolót – Planetology Beszélgetések 7

Podcast újratöltve! Planetology Beszélgetések címmel régi/új podcasttal jelentkezik a Planetology.hu szerkesztői csapata.

A soron következő adásunkban a földsúrolókat mutatjuk be.

Milyen típusú csillagászati objektumokra gondoljunk? Vajon tényleg komoly hatással lehetnek a földi életre? Kiderül a „Vonzz be egy földsúrólót” című műsorból. Kisbolygókról, üstökösökről és egyéb égi vándorokról beszélget Kovács Gergő, visszatérő vendégünk, Dave és Tamás, valamint a debütáló Balázs társaságában.

A podcast az Impulzus következő platformjain érhető el:

Számvizsgáló bizottsági tagnak választotta szerkesztőinket a Tudományos Újságírók Klubja

Szerző: Rezsabek Nándor

A Tudományos Újságírók Klubja SZTNH-ban megtartott május 20-i rendes évi közgyűlése – az Akadémiai Újságírói Díjas Trupka Zoltán társaságában – Kovács Gergő Planetology.hu vezető és Rezsabek Nándor alapító főszerkesztőt egyhangú szavazással a 2022-2027-es időszakra a TÚK számvizsgáló bizottsági tagjává választotta. Az 1990 óta egyesületi keretek között működő társadalmi szervezet fő célja a tudományos újságírók, illetve tudományos ismeretterjesztést végző tudományos kutatók közötti szakmai és emberi kapcsolatok erősítése, a szakmai továbbképzés támogatása, illetve az utánpótlás, a tudományos újságírás oktatásának elősegítése. További információ a https://tudomanyosujsagirokklubja2.wordpress.com/ portálon és a https://www.facebook.com/TudomanyosUjsagirokKlubja közösségi média felületen érhető el

Leánykérés a sztratoszférában

Szerző: Góczán Bence

Az UPRA.space csapata mozgalmas tavasszal folytatja az idei tevékenységét. A nemzetközi Near Space Conference keretében szervezett workshop és hackathon mentorálás után két héten belül két sikeres ballonfelbocsátás került lebonyolításra.

Az április végi Near Space Hackathon repülésen az Alternatív Közgazdasági Gimnázium diákjai által készített CanSat kísérlet mellett, a csapat két oszlopos tagjának, Bodó Zsófi és Góczán Bence eljegyzési gyűrűje jutott közel 34 km-es magasságba.

Május 14-én, két héttel az előző repülés után ismét a magasba emelkedett az UPRA ballon platform, fedélzetén négy különböző kamerával. A repülés célja az UPRA.space csapata által fejlesztett multispektrális távérzékelő kamera tesztelése volt. Az eszköz korábbi verziója már többször repült, jelenleg a kamera továbbfejlesztésén dolgozik a csapat.

A Budapestről indított ballon 29 km-es magasságba jutott és lélegzetelállító felvételeket készített Magyarország természeti csodáiról. A repülés legmagasabb pontján egyszerre volt látható a Balaton, Dunakanyar, Velencei tó és Budapest is. A saját fejlesztésű távérzékelő kamera pedig infravörös és látható tartományban rögzített képeket, mely segítségével a növényzet aktuális állapota figyelhető meg.

A csapat azonban továbbra sem lazíthat, alig két hét múlva az UPRA.space képviselői a Müncheni Műszaki Egyetem (Technische Unversitat München – TUM) kisműholdas csapatával fognak magaslégköri ballont indítani. A repülés célja egy űrszemét detektáló cubesat műhold alrendszereinek a tesztelése. A ballon követésére használt rendszer az UPRA.space útmutatásával készült és ez lesz a harmadik repülése a TUM kisműholdas programjában.

Videó a lánykérésről: https://www.youtube.com/watch?v=Gfk09CdATlg
Videó a hackathonról: https://www.youtube.com/watch?v=iQfD9cIvVvY
További képek az UPRA Facebook és Instagram oldalán:
https://www.facebook.com/UPRA.space
https://www.instagram.com/upra.space

Növénytermesztés a holdi regolitban

Szerző: Séra Gábor

A kutatók először termesztették a szívós és jól tanulmányozott lúdfüvet (Arabidopsis thaliana) a tápanyagszegény holdi regolitban. A holdfelszíni anyagból vett mintákat az Apollo űrhajósainak köszönhetjük, melyekből most hármat sikeresen fel is használtak növények termesztésére.

Rob Ferl és Anna-Lisa Paul a minták megfigyelése közben. Ekkor még nem tudták, hogy a magok egyáltalán csírázni fognak-e a holdi talajban. Forrás: UF/IFAS/Tyler Jones

Az Eurázsiában és Afrikában őshonos lúdfú a mustárzöldek és más keresztesvirágú zöldségek rokona. Kis mérete és könnyű növekedése miatt a világ egyik legtöbbet tanulmányozott növénye, amelyet modellorganizmusként használnak a növénybiológia minden területének kutatásához. A tudósok már tudják, hogyan néznek ki a génjei, hogyan viselkedik különböző körülmények között, sőt még azt is, hogyan nő az űrben.

A kísérlet során egy kontrollcsoportot is felhasználtak a Floridai Egyetem tudósai, annak érdekében, hogy átfogóbb képet kapjanak a növekedésről, és a növény jellemzőiről. A kutatók azt a következtetést vonták le, hogy a növények képesek növekedni a holdi regolitban, igaz nem voltak olyan erősek, mint a földi talajban termesztett társaik, vagy akár a vulkáni hamuból készült holdi szimulánsban termesztett kontrollcsoport növényei, de valóban növekedtek. De tekintsük át picit részletesebben is, hogyan zajlott le az említett termesztési folyamat.

A kísérlet során termesztett növény elhelyezése a fiolába egy esetleges genetikai elemzés céljából. Forrás: UF/IFAS/Tyler Jones

A lúdfű termesztéséhez a csapat az Apollo-11, 12 és 17 küldetések során gyűjtött mintákat használta fel, és minden egyes növény számára maximum egy gramm regolitot különítettek el. Ezt követően vizet, majd magokat adtak a mintákhoz. A tálcákat terráriumdobozokba helyezték egy tiszta helyiségben, majd következett a naponta hozzáadott tápoldat. Két nap elteltével mind a holdmintában, mind a kontrollban található mag elkezdett csírázni. A két minta hasonlósága azonban csak a hatodik napig tartott, amikor már látszott, hogy a növények nem olyan erőteljesek, mint a vulkáni hamuban nevelkedő kontrollcsoport növényei. A holdi regolit növényei lassabban nőttek, és a gyökereik is fejletlenebbek voltak, továbbá egyes növények levelei is hasonló jellemzőket mutattak, és vöröses pigmentációval rendelkeztek.

Anna-Lisa Paul pipettával próbálja megnedvesíteni a holdi talajt. A tudósok azonban megállapították, hogy az taszítja a vizet (hidrofób), így a víz a felszínen gyöngyözik. Ezért szükséges volt a hidrofóbia áttörése a talaj egyenletes nedvesítéséhez. Forrás: UF/IFAS/Tyler JonesLunar Plants Research Documentation, Wednesday April 28th, 2021.

A 20. napot követően, közvetlenül azelőtt, hogy a növények virágzásnak indultak volna, a csapat begyűjtötte a növényeket, ledarálta őket, és tanulmányozta azok RNS-ét. Az RNS szekvenálása feltárta a gének mintázatát, ami azt mutatta, hogy a növények stressznek voltak kitéve. A lúdfű ugyanazt a reakciót produkálta, mint mikor másfajta zord környezetben próbál növekedni, például amikor a talaj túl sok sót vagy nehézfémet tartalmaz. Ezenfelül a növények különbözőképpen reagáltak attól függően, hogy melyik mintát használták, hiszen azok a Hold különböző területeiről származtak. Az Apollo-11 mintáiban termesztett növények nem voltak olyan erősek, mint a másik két csoportban termesztettek, de ennek ellenére mégis növekedtek.

A 16. napra egyértelmű fizikai különbségek mutatkoztak a vulkáni hamuból készült holdi szimulánsban termesztett növények (balra), és a holdi talajban termesztett növények (jobbra) között. Forrás: UF/IFAS/Tyler Jones

Forrás: Spacejunkie.hu

IV. országos meteoritikai konferencia – 2022. május 28.

A Magyar Meteoritikai Társaság éves szakmai összejövetele

Szerző: Kereszty Zsolt

Helyszín: Polaris Csillagvizsgáló, 1037 Budapest, Laborc u. 2/c.
Időpont: 2022. május 28. 10:00 – 15:00

A IV. országos meteoritikai konferenciára a Magyar Meteoritikai Társaság (MMT) szervezésében kerül sor. A 2015 óta megrendezett szakmai összejövetelt a Covid-19 vírus okozta korlátozások miatt az elmúlt években sajnos nem tudtuk megtartani. Mostani konferenciánkon szerencsére már személyesen is találkozhatnak az MMT tagjai, kutatók, szakemberek, gyűjtők és az érdeklődők.

Összejövetelünk érdekesnek ígérkező, változatos és magas szakmai színvonalat képviselő előadásai mellett, magyar gyűjtők hazai és külföldi meteoritjait is megcsodálhatjuk. Az előadásokat szakmai kerekasztal beszélgetés zárja, ahol hazai kutatók, amatőrcsillagászok, gyűjtők, érdeklődők vitathatják meg az aktuális meteoritikai, meteorcsillagászati kérdéseket, aktualitásokat.

Külön köszönet illeti a Magyar Csillagászati Egyesületet, ami otthont biztosít a rendezvény számára. A konferencián mindenkit örömmel fogadunk, viszont kérjük, hogy a 10:00 órakor kezdődő programra pontosan érkezzünk, lehetőleg negyedórával a kezdés előtt, ugyanis az előadóterem korlátozott befogadóképességű és emiatt csak maximum 35 fő számára tudunk helyet biztosítani. Belépődíj nincs.

Program:

10:00 – Köszöntő
10:05 – Rezsabek Nándor – Meteorit(kráter) (tév)eszmék a magyar tudományban – (szak)irodalmi szövegkollázs
10:25 – Ivanics-Rieger Klaudia – Eszköztár interaktív meteorit bemutatókhoz
10:45 – Jánosi Melinda – Pavlodar (Semiplatinsk) pallazit az MTM gyűjteményében
11:05 -11:20 – Szünet
11:20 – Szklenár Tamás – NEO – Földközeli aszteroidák és bekövetkezett ütközések
11:40 – Hegedűs Tibor – Miről árulkodnak a meteorit szórásmezők?
12:00 – Kereszty Zsolt – Vasmeteoritok
12:20 – 13:00 – Ebédszünet – pizza mindenkinek biztosított
🙂
13:00 – Rezes Dániel – Az NWA 13637 holdi meteorit kőzettani és geokémiai vizsgálati eredményei
13:20 – Fürj János – Sokkmetamorfózis és raman spektroszkópia
13:40 -15:00 – Meteoritikai kerekasztal – vezeti Szklenár Tamás
Az összejövetel során lehetőség van az MMT-be belépni. A tagságnak számos előnye van, az éves tagdíj 2500 Ft.


További részletek weblapunkon: www.meteoritok.org

“Ajtó” a Marson

Szerző: Kovács Gergő

Zavarba ejtő alakzatot fotózott a NASA Curiosity roverje küldetésének 3466. napján: a felvételen egy alagút bejáratára hasonlító felszíni alakzat látszik, melyet elsőre egy mesterséges marsi üreg bejáratának is gondolhatnánk.

Az “ajtó” a kép jobb oldalán (NASA/JPL-Caltech/MSSS)

A Curiosity felvételeiből fotogrammetriai módszerrel megállapították, hogy az alakzat mindössze 30 centiméter magas lehet; a furcsa alakzat pedig az aprózódás, mállás és a fény-árnyékok játékának eredménye: a felvételen látható, hogy a lyuk előtt heverő kő egy nagyjából háromszög alakú bemélyedést hagyott maga után a sziklafalban.A lyukat feltehetően egy ún. “nyírási törés” hozhatta létre, melynek során két, egymás fölötti réteg ellentétes irányba tolódott el.

A háromszög alakú lyuk (NASA/JPL-Caltech/MSSS nyomán a szerző szerkesztése)

A jelenség, mely a marsi arc, illetve a marsi jeti, combcsont, piramis, patkány stb. (bővebben itt) alakzatokat is különlegessé teszi, és mely miatt minden, számunkra ismeretlen dologba valami ismerőset látunk bele, a pareidolia nevet viseli. Ez már az emberiség hajnala óta velünk van. Az ősember számára evolúciós előny volt, hogy felismerte például a rejtőző préda állatokat, ragadozókat vagy az ellenséges törzsek szintén rejtőzködő tagjait. Viszont, ha nincsenek egy bizonyos alakzatról különböző szögből/különböző megvilágításban készült képek, akkor nem mindig lehet tudni elsőre, mit is nézünk. Agyunk az ősidők óta nem tudja elfogadni azt, hogy bizonyos dolgoknak “nincs értelmük”, mindenbe valami ismerős dolgot igyekszik belelátni. Ilyen többek között a marsi arc is, melybe bár még ma is sokan látják bele egy letűnt marsi civilizáció emlékét, valójában csak az ősember elődeinktől örökölt beépített “arcfelismerő szoftverünk” játszik velünk. És jó eséllyel ilyen a “marsi ajtó” is, melyről feltételezésem szerint további, minden kétséget eloszlató felvételek fognak még készülni.

Az “ajtóról” készült felvételt tartalmazó színezett, zoomolható kép itt tekinthető meg.

Rekorderősségű rengést észlelt az InSight a Marson

Szerző: Oláh Tamás

Az InSight szonda már korábban is rögzített nagy erősségű rengéseket a Marson, amelyek segítségével sikerült minden eddiginél pontosabban feltárni a Vörös Bolygó belső szerkezetét. Most a bizonytalan sorsú eszköz a valaha mért legnagyobb ilyen jellegű eseményt észlelte, ami egy másik bolygón bekövetkezett.

A becslések szerint 5-ös erősségű rengés 2022. május 4-én, a küldetés 1222. marsi napján (sol) történt. Ekkora mértékű rengés a Földön bekövetkező földrengésekhez képest közepes méretűnek mondható, de közel van ahhoz a felső határhoz, amit a tudósok az InSight küldetése során reméltek. A tudományos csapatnak tovább kell tanulmányoznia a mostani eseményt, mielőtt olyan részletekkel tudna szolgálni, mint a rengés helye, forrásának jellege és az, hogy mit mondhat még el a Mars belsejéről. Az eddigi legnagyobb regisztrált rengés a 2021. augusztus 25-én történt, erősségét 4,2 magnitúdójúra becsülték.

Ez a szeizmogram a valaha egy másik bolygón észlelt legnagyobb rengést mutatja. – Kép forrása: NASA/JPL-Caltech

A mostani nagy rengés épp szerencsés időben következett be, az InSight ugyanis újabb kihívásokkal néz szembe: ahogy a szonda tartózkodási helye, az Elysium Planitia a téli évszakba lép, több por van a levegőben, ami csökkenti a rendelkezésre álló napfényt, így az energiaellátást is. Május 7-én a leszállóegység rendelkezésre álló energiája épphogy a határérték alá esett, amely aktiválta az úgynevezett csökkentett üzemmódot, amelyben az eszköz a legszükségesebb funkciók kivételével minden mást felfüggeszt. Ez a reakció a leszállóegység védelmét szolgálja és korábban már számos alkalommal bekövetkezett, legutóbb január 7-én.

A rekorderősségű rengésről készült spektogram. – Kép forrása: NASA/JPL-Caltech

A 2018-as landolása óta az InSight több mint 1313 rengést észlelt a francia Centre National d’Études Spatiales (CNES) által biztosított, rendkívül érzékeny szeizmométere segítségével. Ahogy a szeizmikus hullámok áthaladnak a Mars kérgében, köpenyében és magjában lévő anyagon, vagy visszaverődnek róla, olyan módon változnak, hogy ezek segítségével meghatározható e rétegek vastagsága és összetétele, feltárva így a Vörös Bolygó szerkezetét. Amit a tudósok a Mars belső felépítéséről megtudnak, az segíthet az összes kőzetbolygó, köztük a Föld kialakulásának jobb megértésében.

Az InSight robotkarja és szeizmométere. – Kép forrása: NASA/JPL-Caltech

Miután a leszállóegység 2020 végén befejezte elsődleges küldetését, és teljesítette eredeti tudományos céljait, a NASA 2022 decemberéig meghosszabbította a küldetését, kérdés, hogy a napelemeire lerakódott por miatt ezt sikerül-e teljesítenie.

Forrás: Spacejunkie.hu

A Pluto hatalmas jégvulkánjai

Szerző: Rezes Dániel

A New Horizons űrszonda által visszaküldött felvételek és összetételi adatok azt mutatják, hogy a Pluto felszínének kora nagyon változatos. Ezeknek a koroknak az intervalluma a relatíve ősi, erősen kráterezett felszínektől a nagyon fiatal, kráterekkel nem vagy csak igen kis számban borított felszínekig terjed – számoltak be róla amerikai és francia kutatók a Nature Communications nevű szaklapban megjelent cikkükben.

A New Horizons űrszonda által a Pluto törpebolygóról készített nagy felbontású, kontrasztosított MVIC (Multispectral Visible Imaging Camera) kép,
mely a felszín összetételi különbségeit hivatott kiemelni.
Forrás: NASA/Johns Hopkins University Applied Physics Laboratory/Southwest Research Institute

Az 1930-ban felfedezett Pluto sokáig Naprendszerünk kilencedik bolygójának számított, azonban a Kuiper Öv távoli szegleteiben felfedezett hasonló égitestek (pl. Eris) felfedezése után a jeges Pluto törpebolygó besorolást kapott a Nemzetközi Csillagászati Uniótól (IAU, International Astronomical Union). Az égitestnek öt holdja van, melyeknek nevei Charon, Nix, Hydra, Kerberos és Styx. A Hold átmérőjének kétharmadával rendelkező Plutonak valószínűleg kőzetekből álló magja van, melyet vízjégből (és esetleg folyékony vízből) álló köpeny burkol. A törpebolygó felszínét metánból és nitrogénből álló jegek boríthatják. A -232°C átlagos felszíni hőmérsékletű Pluto vékony atmoszféráját nitrogén, metán és szén-monoxid alkotja. Az égitest légköre az üstökösökhöz hasonlóan napközelségben terjeszkedik, míg naptávolban összeomlik és kifagyva hóként a felszínre hull.

A New Horizons által készített panorámafelvétel a Pluto jégből felépülő hegyeiről és síkságairól. A kép a legközelebbi távolság elérését követő 15 perc múltán készült. A Pluto felszíne felett található légköri rétegek a Nap hátsó megvilágításában figyelhetőek meg.
Forrás: NASA/JHUAPL/SwRI

A Pluto megismerésében kulcsszerepet játszó New Horizons űrszonda 2006-ban indult útjára, hogy az első műszerként segítsen megismerni a Naprendszerünk peremén található Plutot és a távoli Kuiper Öv objektumait. Ezeknek az égitesteknek az építőelemei a Naprendszer keletkezéséből visszamaradt reliktum anyagok. A New Horizons olyan alap tudáshoz juttat minket útja során, mint az égitestek felszíni tulajdonságai, geológiai jellemzőik, belső felépítésük és légkörük.

A New Horizons felvétele a Wright Mons térségéről. A kiemelkedés a Pluto két potenciális kriovulkánja közül az egyik. A Wright Mons ~4-5 km magasságú
és ~150 km átmérőjű. Forrás: (Singer et al. 2022).

A kutatás középpontjában álló jégvulkánok (kriovulkánok) hasonlítanak a Földön is megfigyelhető vulkánokhoz, azonban forró kőzetolvadékból kristályosodott kőzetek helyett folyékony ammónia és víz fagyásából keletkezett jegekből épülnek fel. A felvezető bekezdésben említett fiatal, kevéssé kráterezett felszínek közé tartozik a Sputnik Planitia jégmezőtől délnyugatra található Wright és Piccard Montes, melyet hatalmas kiemelkedések és dimbes-dombos felszínek tarkítanak. Ehhez hasonló régiók a Naprendszer más pontjaiban nem találhatóak meg. A feltételezések szerint a Pluto ezen felszínformáját kriovulkáni folyamatok alakítják. Ezeknek a folyamatoknak a típusa és méretei egyedülállóak az általunk jelenleg ismert égitestek körében. A fő topográfiai kiemelkedés a Wright Mons, mely a környező területek fölé kb. 4-5 kilométerrel magasodik és nagyjából 150 kilométer szélességben terül el, valamint a Piccard Mons, mely nagyjából 225 km szélességű és csúcsa kb. 7 km magasságú. A Wright Mons fő topográfiai kiemelkedésének térfogata ~2,4×104 km3, mely hasonló a Mauna Loa térfogatához. Utóbbi Földünk egyik legnagyobb vulkánja.

A Wright és Piccard Montes terület geomorfológiájának és összetételi tulajdonságainak vizsgálatával a szakemberek megállapították, hogy a Pluto más területeivel ellentétes csekély kráterszám létrejöttéhez számos kitörési terület több 10 km3-nyi anyagának felszínformáló hatása szükséges. Ezeket figyelhetjük meg napjainkban több km magas dómokként, melyek időnként összeolvadva még komplexebb felszínformákat hoznak létre. A kutatók azt feltételezik, hogy ezeknek a fiatal, jégből álló masszív képződményeknek a létrejöttéhez a bolygó keletkezéskor visszamaradt (reziduális) belső hőjének hatékony visszatartására, valamint a korábban gondoltnál több hő jelenlétére volt szükség annak érdekében, hogy az égitest ennyire kései szakaszában is képes legyen ilyen vízjégben gazdag anyagokat mobilizálni.

Források:
[1] http://www.sci-news.com/space/pluto-cryovolcanoes-10663.html
[2] Singer, K. N. et al. (2022). Large-scale cryovolcanic resurfacing on Pluto. Nature Communications, 13(1):1-9.
[3] https://www.nasa.gov/mission_pages/newhorizons/overview/index.html
[4] https://solarsystem.nasa.gov/planets/dwarf-planets/pluto/in-depth/
[5] https://www.nasa.gov/image-feature/pluto-s-wright-mons-in-color

Cats of NASA

Szerzők: Bardócz Mátyás Vince, Pető Bercel, Szalay Tia (Coolstarz Csillagászati Szakkör, Nógrádsáp, Negyedik osztály)

A Mars átlagos távolsága a Naptól 227 900 000 km, ez 1,52 csillagászati egységnek-nek felel meg, ami 12 fényperc. Bizonyos időközönként, mikor a Mars közelebb kerül a Naphoz, erős porviharok tombolnak a felszínén. Ez olyan bolygó, amit szabad szemmel is lehet látni. A Naprendszer legnagyobb hegyét itt láthatjuk: a marsi Olümposzt, azaz az Olympus Mons-t. Légköre 96% szén-dioxidot, 2% argont, 2% nitrogént és 1% egyéb elemet tartalmaz. (Szalay Tia, azaz Tíá)

A Marsnak két holdja van: a Phobos és a Deimos. Mindkét holdat Asaph Hall fedezte fel 1877-ben. Az ókori görög mitológia két figurájáról, Árész hadisten két fiáról nevezték el. A Phobos jelentése „rémület”, a Deimos jelentése pedig „rettegés”. A Phobos és a Deimos nem szabályos alakú. Egyes kutatók szerint a két kis hold egy valaha létezett nagyobb égitest darabjai, de ha összehasonlítjuk, nyilvánvaló különbségeket fedezünk fel. (Pető Bercel, Cheese)

A Marson folyók és tavak voltak, amik talán élőhelyet biztosítottak a apró élőlényeknek. A bolygó légköre elvékonyodott, ezért a víz elpárolgott. Az MRO vizsgálja a kialakult sivatagokat. Folyékony vízre utaló jeleket talált az elmúlt 15 évben. Új kérdés lett a kutatás tárgya: valóban éltek itt apró élőlények meddig éltek itt? (Bardócz Mátyás Vince, Cat)

Pályamű címe: Cats of NASA
Pályázók: Bardócz Mátyás Vince, Pető Bercel , Szalay Tia
Pályázat youtube linkje: https://www.youtube.com/watch?v=LHdgcsti00o

A CoolCatZ csapat eheti podcastját halljátok! A mikrofonnál ma is Tia-Tíá , Matyi-Cat és Bercó-Cheese. Mai rendkívüli adásunk keretében bejelentkezik a marsi Cats of NASA kolónia. Ne is húzzuk az időt, kapcsoljuk a bázist!

  • Halló, halló, Mars, halló, halló, Cats of NASA! Gertrúd parancsnok jelentkezz!
  • Vau, vau!!
  • Mi a szösz? Gertrúd, minden rendben?
  • Igen, csak Dogi itt rohangál a marsi mintámmal. Állj meg, teeee…! Kedves földlakók, ne hozzatok husky-kat a Marsra, mert folyton ellopják a kőzeteiteket! Amúgy is, minek kutya a CoolCatZ telepre?!
  • Rendben parancsnok, a tanácsod tolmácsoljuk!
  • De kedves Gertrúd, mutasd be, kérlek, mitől más ti kolóniátok, mint a kínaiaké vagy az araboké?
  • Az AAA-111 rakétánkkal érkezett ide több tucat macska. A macskák pozitív hatását az emberi szervezetre már a 21. században is kimutatták. Tudjuk, hogy a dorombolásuk által gerjesztett hangfrekvencia pozitív hatással van a csontnövekedésre. Itt, a vörös bolygón ez felettébb praktikus, hiszen el tudjuk vele kerülni vagy legalábbis csökkenteni a csontritkulás kialakulását.

Rakétánk üzemanyaga is kissé összetett. A megszokott folyékony mellett mi szilárd hajtóanyagokat használunk. Kissé furán hangozhat elsőre, de mivel sok a cicánk, akik sokat esznek, és aki sokat eszik, az…. Így a keletkező felesleges anyagot hasznos energiává tudjuk alakítani. Űrhajónk újrahasznosítható, ez a példány is már többször megjárta a Hold-Mars utat. Föld alatti bázisok, alagutak hálózatát építettük ki. Könnyebben ki lehet kerülni így a földrajzi akadályokat: hegyeket, völgyeket.

Speciális kutatási- és csillagászati laborral rendelkezünk. Elsődleges kísérleti célunk: állatok képességeinek speciálisabbá tétele. Azaz emberek szállítását a nem túl praktikus roverek helyett velük szeretnénk megoldani. A cicatalp nem kopik el a marsi terepen, nem úgy, mint a régimódi gumik. Minket ezek a kedves jószágok szállítanak ide-oda kényelmes űr-foteljeinkben.

A kutatótornyunk elemeit is a marsi alapanyagból szereztük:. Az ittani kőzetek felhasználásával épült fel a körülbelül 100 földi méter magas obszervatórium. Távcsövünk megalkotója Dr. Selly Obama, a holdi egyetem egyik professzora. Ennek a helynek a különlegessége, hogy semmi sem működik napelemmel. Az energiát a cicák szolgáltatják. Marsi körülményekhez alkalmazkodó mókuskerekeket építettünk, azt hajtják éjjel-nappal váltott csapatokban.

A marsjáróinkat növénytermesztő laborrá alakítottuk, miután véglegesen tönkrementek a kerekeik. Az amerikai kollégák krumplit, a kínaiak salátát, az arabok céklát termesztenek a többi telepen. Mi viszont spenótot kivéve minden egyebet. Van banán ligetünk is. És bármilyen furcsa, a macskáink is előszeretettel fogyasztják a marsi banánt, mert teljesen más íze van, mint a földinek. Sokkal ízletesebb, laktatóbb. Igen, a hús, az egy nehéz kérdés…. A holdi kolóniával kötött szerződéseink keretében kapunk havonta szállítmányt. Mi ezért a felesleges marsjáróinkat belső részeit odaadjuk. A holdi terepen azok jól működnek újratervezve.

Cicáink másik speciális képessége, hogy roppant érzékenyek a marsi vízre. Tudjuk, hogy a macskák rendelkeznek egyfajta hatodik képességgel, megéreznek nem látott dolgokat: rossz energiákat, földrengések, özönvizek közeledtét. Nem egy példányunk talált már marsi-víz lelőhelyet ott is, ahol nem is sejtettük a jelenlétét annak…

  • Lassan műsorunk végére érünk. Mi az a tudományos munka, amit még meg szeretnél említeni?
  • A marsi kristályok…! Azon kívül, hogy szépek, könnyen be tudjuk azokat gyűjteni, rendelkeznek egyfajta mostanában felfedezett fényenergiával. Ez még új kutatási terület, de roppant ígéretesnek és hasznosnak bizonyul. Alapanyagként is fel fogják használni rakétajavításhoz, újabb kutató laborok alapanyagához is.

Etessétek meg a cicákat marsi banánnal! Akinek meg nincs cicája, szívesen küldünk, bár tudjuk, hogy a kék bolygó adottságai egészen mások. DE! A mi négylábúink remekül alkalmazkodnak minden körülményhez. Cicákat minden egyes kolóniára, holdira, földire, marsira!

Források:

http://www.bacse.hu/
https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Mars_(bolyg%C3%B3)
https://www.nasa.gov/feature/jpl/nasa-s-mro-finds-water-flowed-on-mars-longer-than-previously-thought
www.astro.u-szeged.hu
www.meteorologiainred.com

Képek: Kocsis ERzsó

Sztorik a jövőből – sci-fik a múltból – Planetology Beszélgetések 6

Podcast újratöltve! Planetology Beszélgetések címmel régi/új podcasttal jelentkezik a Planetology.hu szerkesztői csapata. A soron következő adásunkban egy elfeledett sci-fi filmetűdöt mutatunk be. Milyen mai üzenete van egy régi magyar tévéfilmnek? Kiderül a „Sztorik a jövőből – sci-fik a múltból” című műsorból. Ebben „jövőbeli históriákról” beszélget Kocsis ERzsó, Kovács Gergő és Rezsabek Nándi, visszatérő vendégünk, Dave társaságában. A podcast az Impulzus következő platformjain érhető el: