Miután az elmúlt időszakban bőséggel hódoltam a Star Trek univerzumnak, nem feledkezhetem meg a Star Wars híveiről sem. Az első (legyártott) epizód után akkori terminussal elnevezett „Csillagok háborújával” kapcsolatos személyes emlékeimet szeretném feleleveníteni. Viszont már az elején le kell szögezni, hogy számomra (minden bájukkal és borzalmukkal) az alulproducelt magyar tudományos-fantasztikus filmek a királyok. A „Pirx kalandjai”, vagy éppen (objektíven tekintve) minden idők legjobbja, az egy filmetűd részeként vetített „Android”. Továbbá a furcsa színes borítóikkal az unokatesóm polcán kisgyerekként csodált „Kozmosz Fantasztikus Könyvek”. A saját könyvtárunkban meglevő, Sztrugackij tesók jegyezte „Fogadó a Halott Alpinistához” dizájnja főképp belém égett, bár intellektuális kalandozását akkor még alig értettem.

De vissza a Star Warshoz! A „Csillagok háborúját” („Egy új remény”) 1980-1981-ben a valamikori Bástya moziban láttam. Feliratosan, egy kora délutánban nyúló délelőtti matinéelőadáson néztük meg anyukámmal. Otthon aztán a birodalmi lézerfegyverekre (kicsit…) hasonlító (zöld-)fehér vízipisztolyommal hangos „tyiű-tyiű” hanghatások közepette számoltam le Darth Vader galád alattvalóival.

„A Birodalom visszavágot” az 1982-es hazai premier első napján nézhettem meg! Apukám Luke Skywalkernél kevésbé sem hősies módon szerzett három belépőt az egykori Vörös Csillag filmszínházba. A vetítés vasárnap volt, de a szombat délutáni iskolai farsangon már csak erre tudtam gondolni, és a ruhatárként szolgáló tanteremben elbújva ugyancsak azon a héten (!) kiadott képregényváltozatot bújtam.

„A Jedi visszatért” az 1984-es magyarországi megjelenés évében láttam, az akkori lehetőség szerint ugyancsak moziban. Annyi emlékem maradt, hogy ez is elvarázsolt, akárcsak az előzőek. Melyik volt a három eredeti epizód közül a legjobb? Mind jó volt, de a legkarakteresebb, számomra legnagyobb hatású egyértelműen „A birodalom visszavág”!

Az „Egy új remény” 1984-es első tévés (egyben első magyar szinkronos!) adása során a BRG MK-29 (Juno) kazettás magnómmal DIN-csatlakozós hangkábel segítségével a teljes filmet felvettem. „Csak” a hangot, ami már a beszivárgó VHS-videók világában akkor is elmaradott volt, de visszajátszva így is élveztem. Mondjuk képpel sem lett volna nagyobb élmény, hiszen ekkoriban még fekete-fehér tévékészülékünk volt.

Kiadványok! A „Csillagok háborújának” a „Kozmosz Fantasztikus Könyvek” sorozatban 1980-ben (első kiadásban) megjelent könyvváltozata (nagyon klassz borítóval) máig megvan! A képregények közül az említett „Birodalom visszavág” már sajnos elveszett… viszont az ugyancsak 1982-ben, de a második epizód után (!) napvilágot látott „Csillagok háborúja” kétfüzetes képregény úgyszintén tudományos(-fantasztikus) könyvtáram igazi relikviáját jelenti. Sem a könyv, sem a képregény állapota nem tökéletes, de saját és korhű beszerzés! Azazhogy drága jó anyukám vette nekem, de én őriztem, és őrzöm is mindörökre.

Emellett megmaradt számtalan egyéb érdekesség. A trafikokban beszerezhető („természetesen” akkoriban mindenféle szerzői jogi aggály nélkül gyártott) játékkártyákat, kártyanaptárakat, valamint legfőképpen fotokópiákat a többi gyerekkel egyetemben én is gyűjtöttem. Hála ég, ezekből egy kollekció úgyszintén túlélt négy évtizedet! Már nincs köztük, de az egyik kedvencem egy X-szárnyút hátulról lencsevégre kapó fotó volt.

Ejtsünk szót a Star Wars akciófigurákról is. Bene Laci barátomnak a 80-as évek elején kanadai nagybátyjától nemcsak eredeti figurái, de a tatuini terepsikló nagy léptékű játékváltozata is megvolt. Nekem csak az itthon lekoppintott másolatok. A talán Balatonon beszerzett, ruhába bújtatott Yodámra emlékszem konkrétan: magyar fröccsöntő kisiparosának köszönhetően valós karakterénél is nyomottabb volt szegényke. Azzal, hogy ez akkor senkit nem zavart, sőt ez volt a természetes, így imádtam én is.

Végezetül a befejezés, remélve, hogy nem fognak megorrolni rám a hardcore Star Wars fanok… A „Baljós árnyakat” 1999-ben még láttam az ugyancsak megboldogult Duna moziban. „A klónok támadásáról” is vannak emlékképeim, de a fonalat körülbelül itt vesztettem el, és igazából azóta se kép, se hang. Lássuk be, a valódi varázslat, no meg a nosztalgia, kizárólag az eredeti sorozathoz fűz – de ezzel korántsem vagyok egyedül. Azzal viszont kiengesztelem a rajongókat, hogy az egész sorozatot minden idők egyik legnagyobb sci-fi-jének tartom, és hozzáteszem, az újabb epizódok is kiválóak, csak az már nem az én világom, ellenben minden elismerésem azok alkotóinak is.