A vikingek Skandináviából (a mai Dániából, Norvégiából és Svédországból) származó tengerjáró emberek modern elnevezése, akik a 8. század végétől a 11. század végéig portyáztak, kalózkodtak, kereskedtek, és Európa egyes részein le is telepedtek. Eljutottak a Földközi-tengerre, Észak-Afrikáig, a Volgai Bulgárokhoz, a Közel-Keletre, Grönlandra és Észak-Amerikáig is.

A vikingek utazásai (Wikipedia)

Ezt az időszakot közismerten viking kornak nevezik, és a „viking” kifejezés általában a skandináv őshaza lakóit is magában foglalja ma már. A korabeli szó „víkingr” akkoriban tengeri kalózt, portyázót jelentett, nem az általános népességet, amit inkább a „norðmaðr” elnevezéssel jelezték.

A „viking” szó az Ög 8 korabeli rúnakövön (Wikipedia)

A vikingek előtti hajózás gyakorlatilag csak tengerparti volt, hogyan tudták tehát a vikingek tartani az egyenes irányt ezeken a hatalmas távolságokon a nyílt óceánon?

Az alacsonyabb földrajzi szélességeken megszoktuk, hogy nappal látjuk a Napot, éjjel a csillagokat. De az Északi-sarkkörtől északra nyáron hónapokig folyamatos nappali fény van. És még az északi szélesség 62. fokán is nagyon kevés csillag van a nyár közepén, a vikingek pedig főleg nyaranta hajóztak.

Sikereik egyik záloga különleges, gyors hajóik voltak, melyeket kezdetben csak part menti hajózásra használtak, de hamar kifejlesztették a nyílt óceánon is használható „knarr” típust, mely naponta 120 kilométert is meg tudott tenni. Másik titkuk a navigáció volt. Bár a vikingek nem rendelkeztek mágneses iránytűvel, három évszázadon át uralták az Atlanti-óceán északi részét, körülbelül i.sz. 900 és 1200 között.

Tengeri navigáció

Maga a csillagászati navigáció a csillagok és más égitestek segítségével történő pozíciómeghatározást jelenti, amely lehetővé teszi a tengerész számára, hogy pontosan meghatározza aktuális fizikai helyzetét a Föld felszínén. Ismerete a mai napig fontos tengerészek, katonák körében, hiszen szükség esetén teljesen autonóm helymeghatározási opciót ad, működése nem függ az elektronikus infrastruktúrától, eszközöktől.

Helyzetünket a Föld felszínén földrajzi koordinátáink adják meg, a szélesség és a hosszúság koordinátái. A földrajzi hosszúság meghatározása csak a modern időkben vált lehetségessé, hiszen ehhez nagyon pontos órákra van szükség, mert azt a helyi középidő és a világidő különbsége adja meg.

A viking hajósoknak erre az óceánon szerencsére kevésbé volt szükségük, útvonalaik Skandinávia és Izland, Amerika között főként Kelet-Nyugat irányban voltak, legyakrabban a 60. és 64. fok között. Iránytűik természetesen még nem voltak, ez az eszköz csak később, a 13. században került Európába.

A kék sáv jelöli a leggyakoribb hajózási útvonalak helyzetét (Wikipedia)

A földrajzi szélesség meghatározása ebben a korban jóval egyszerűbb volt. Alapvetően két égitestet használtak a helyzetmeghatározásra, a Sarkcsillagot és a Napot. A Sarkcsillag horizont feletti magasságának szöge ugyanis megközelítőleg egyezik helyünk földrajzi szélességével.

A Sarkcsillagot úgy a legkönnyebb megtalálni, hogy a Göncölszekér két utolsó csillagja közti távolságot képzeletben ötször felmérjük a szekérhez képest felfelé
(a Szerző saját munkája)

A Sarkcsillag horizont feletti magasságának szöge megközelítőleg egyezik helyünk földrajzi szélességével
(a Szerző saját munkája)

A másik égitest, mellyel meghatározhatjuk a földrajzi szélességet, az a Nap, valamint csillagunk egyben az égtájak meghatározására is kiváló, hiszen keleten kel, délen delel, és nyugaton nyugszik. A Nap segítségével megkapjuk a földrajzi szélességet. Ha a Nap például 30°-kal van a horizont felett délben, akkor a földrajzi szélességünk 60° (90°-30°=60°). Természetesen ez csak megközelítő eredményt ad, pontosan csak a tavaszi és őszi napéjegyenlőségek idején működik, amikor a Nap az egyenlítővel szemben van.

A Nap segít az égtájak meghatározásában, délben a déli irányban látjuk (a Szerző saját munkája)

Földrajzi szélességünk =90°-α (a Szerző saját munkája)

Viking navigáció

Erre a problémára kiváló megoldást adott a vikingek úgynevezett napiránytűje. Ez természetesen nem mágneses iránytű volt, hanem egy módosított napóra. A legegyszerűbb napiránytűk rudacskája, a gnómon egy árnyékvető pálca volt egy korong közepén. Előre bejelölték a kívánt földrajzi szélességnek megfelelő helyen a Nap árnyékvonalát. Ez az ív jelölte azt az útvonalat, amit reggeltől estig kijelöl a pálcika árnyéka. Egy másik kör a gnómon körül pedig a pálcika árnyékát jelezte, minden délben. Ha a délben lemért árnyék hosszabbodott, azt jelentette, hogy a hajó észak felé tért le a meghatározott útvonalról, hiszen a Nap sugarai alacsonyabb szögben érték azt. Ha azonban a rúd árnyéka rövidült, dél felé tért le a hajó, hiszen a Nap magasabb szögben sütött.

A viking napiránytű (a Szerző saját munkája)

A másik nagy probléma a Nap helyzetének meghatározására az északon oly gyakori erősen borult idő, amikor csillagunk egyáltalán nem látszik az égen, az egész égbolt felhős. Erre adott megoldást a vikingek napköve (sólarsteinn). A napkő nem más, mint az izlandi pát, tehát víztiszta, nagykristályos kalcit, a kalcium-karbonát trigonális kristályrendszerű ásványa, alakja romboéder.

Az izlandi pát különlegessége az úgynevezett kettőstörés. A kristályon áthaladó fénysugarat két különböző szögben megtörő sugárra osztja. Ez a kettős fénytörés azt eredményezi, hogy a kristályon keresztül látható tárgyak képei megkétszereződnek.

Az izlandi pát kettőstörése (a Szerző saját munkája)

A vikingek észrevették, hogy ha egy kis piszok van a kristály túloldalán, annak egyik képe erősebben látszik, mint a másik. Viszont borult időben forgatva van egy szög, amikor egyforma erősségben látjuk mindkettőt.

Egy vastag vonalat helyezve a kristály túloldalára, véletlenszerű helyzetben az egyik vonal mindig erősebben látszik.

Véletlenszerű helyzetben az egyik vonal mindig erősebben látszik (a Szerző saját munkája)

Ha azonban megfelelő szögben elfordítjuk a napkövet, úgy, hogy a két vonal egyforma erősen látszódjon, meghatároztuk a felhők mögött bujkáló Nap irányát. Ez azonban még nem elegendő, hiszen a Nap ezen a vonalon bárhol tartózkodhat. Kicsit elfordulva megismételjük a kísérletet, így egy új irányt kapunk, mely metszi az előzőt. A metszéspontban van a Nap.

A metszéspontban van a Nap (a Szerző saját munkája)

Így az előbbiekben látott módon már megtaláltuk a déli irányt, és így természetesen a többi égtájat is.

Egy 2018-ban publikált tanulmány szerint, (2.) számítógépes modellek alapján a napkövek nagyon pontos navigációt biztosítottak. A pontos hajózás záloga a leolvasás gyakorisága volt. Négy óránkénti, vagy ennél ritkább leolvasási gyakoriságnál a kívánt célpontot 59%-ban érték el, de ha három óránként legalább egyszer ellenőrizték a Nap helyzetét, a hajók az esetek 92-100%-ában precízen célba értek.

Források:

1. How did the Vikings navigate? https://thevikingherald.com/article/how-did-the-vikings-navigate/208?utm_content=cmp-true
2. Success of sky-polarimetric Viking navigation. https://royalsocietypublishing.org/doi/10.1098/rsos.172187
3. Instrument navigation in the Viking Age? https://www.vikingeskibsmuseet.dk/en/professions/education/knowledge-of-sailing/instrument-navigation-in-the-viking-age
4. Archaeological Finds of ‘Sun Compasses’. http://viking.archeurope.com/ships/navigation/sun-compasses/
5. Orientation with a Viking sun-compass, a shadow-stick, and two calcite sunstones under various weather conditions. https://www.researchgate.net/publication/257301232_Orientation_with_a_Viking_sun-compass_a_shadow-stick_and_two_calcite_sunstones_under_various_weather_conditions
6. The Viking Sun Compass. https://www.ips-planetarium.org/page/a_pettersen1993
7. Viking Sunstone – Iceland Spar. https://skjalden.com/viking-sunstone/#google_vignette
8. Helgadóttir, Guðrún P (ed.). 1987. Hrafns Saga Sveinbjarnarsonar. Oxford: Clarendon Press. ISBN 0-19-811162-2.
9. Karlsson, Stefán (ed.).1983. Guðmundar sögur biskups I: Ævi Guðmundar biskups, Guðmundar saga A. Editiones Arnamagnæanæ, Series B (6). København: C.A. Reitzels Forlag. ISBN 87-7421-387-3. 262 pp.
10. Vilhjalmsson, Thorsteinn. 1997. „Time and Travel in Old Norse Society”. Disputatio, (II): 89–114.
11. Iceland Spar, https://www.mindat.org/min-4900.html
12. Fortællingen om Rødulf og hans sønner i Oldnordiske Sagaer udgivne i oversættelse af det Kongelige Nordiske Oldskriftselskab, Femte Bind, København, 1831.
13. lmar Næss: Hvor lå Vinland, Dreyers Forlag, Oslo 1954.
14. S. Thirslund és CL Vebæk: The Viking Compass, Handels og Søfartsmuseet på Kronborg 1992, ISBN 87-981869-8-1.
15. How Vikings navigated the world. https://sciencenordic.com/denmark-history-society–culture/how-vikings-navigated-the-world/1377436