Szerző: Marcu András

Az ember közösségi lény. Éppen ezért nagyon népszerűek a közösségi oldalak, ahol különböző, hasonló érdeklődésű emberek találkozhatnak, beszélhetnek.

Ezzel még nincs is semmi baj. Viszont, ahogy a vírusok is gyorsabban terjednek nagy közösségekben, úgy sajnos az áltudományok is virágoznak, amióta megjelentek ezek a közösségi oldalak.

Bár régebben is volt sok áltudományos könyv és előadás, amire mindig akadtak vevők, azért az ő hangjuk általában elvesződött a tömegben. Viszont most, a modern technikának hála, az ilyen emberek is csoportokat, közösségeket alkothatnak, ahol bőszen terjeszthetik is az ilyen anyagokat.

Engem már évek óta foglalkoztat az, hogy egyes emberek miért hiszik el ezeket az áltudományos írásokat, mi viszi rá őket arra, hogy ilyesmiket olvassanak, terjesszenek. Eddigi tapasztalataim során az a véleményem alakult ki, hogy az áltudományok terjedésének több oka is van:

  • oktatási hiányosságok
  • anekdoták
  • forráskritika hiánya
  • a média

Az oktatási hiányosságok talán a legfontosabbak, hiszen ha valaki nincs tisztában a tudományos alapokkal, akkor képtelen megkülönböztetni egy valódi tudományos cikket egy áltudományostól.

Ezért van az, hogy sokan félnek az 5G-től, vagy azt hiszik, hogy a HAARP-al irányítani lehet az időjárást.

Az anekdoták olyan személyes történetek, ami vagy az illetővel történtek meg, vagy valaki mesélte nekik. Általában az orvoslásellenes oldalakon találunk ilyesmiket. A tudomány nem hiába végzi úgy a tesztjeit (mint pl. a kettős vak teszt, amikor sem a kutató, sem az alany nem tudja, hogy gyógyszert vagy placebót kap), hogy kizárja belőlük a szubjektív véleményt.

Igen, a kis Pistike meggyógyult, de a nagyi homeopátiás szere mellett azért a rendes gyógyszereket is szedte. De az anyuka meséjében már csak a mágikus szerek szerepelnek.

Sokszor fordul elő, hogy az ok és az okozat közötti összefüggéseket nem veszik figyelembe, vagy ott is látnak összefüggéseket, ahol nincsenek. Például, ha én három napon át, minden este 9-kor kelet felé hármat tapsolok és másnap jó idő lesz, még nem jelenti azt, hogy a tapsomnak bármiféle hatása lenne az időjárásra.          

A forráskritika hiánya az oktatási hiányosságok egyik velejárója. Magyarán sok embernek egy köztudottan álhíreket osztogató weboldal írása is ugyanolyan súllyal bír, mint egy vezető tudományos szaklap cikke.

Sokan régen megszokták, hogy az információt a TV, az újság megírta és akkor az (nagyjából) úgy volt. De manapság, amikor már bárki (pl. én is) bármit felrakhat a netre, az emberek hozzáállása nem változott. Igaz, mert le van írva, vagy igaz, mert a Youtube-on van róla videó.

Itt el is jutunk a média hatásaihoz. Sajnos manapság már nem csak az álhírportálok osztanak meg félrevezető cikkeket. Sok weboldal hangzatos címekkel próbál olvasókat szerezni, mint például amikor a kínai fúziós reaktorról azt írták, hogy „Kína egy második Napot épít” (voltak olyan csoportok, ahol tényleg azt hitték, hogy egy konkrét csillagot fognak fellőni az égbe), vagy hogy a „Tudósok portált nyitottak más univerzumokba” (amikor megfigyelték a részecskék mozgását és elnyelődését).

Az efféle szalagcímekkel az a gond, hogy rengeteg ember csak ezeket olvassa el és máris kész a káosz. Nem fáradnak azzal, hogy belenézzenek rendesen a cikkbe, hogy lássák valójában nem is úgy vannak a dolgok.

Egy másik káros hatása a médiának az, hogy minden új elképzelést, máris tudományos elméletként prezentálnak. Emiatt sok emberben az az elképzelés alakul ki, hogy a tudósok egyik nap ezt mondják, másik nap azt és még ők sem tudnak semmit, csak találgatnak.

Véleményem szerint már az is problémás, hogy a tudomány világában az elmélet (egy többször is tesztelt, ellenőrzött kijelentés) nem ugyanazt jelenti, mint a normál életben (egy szimpla feltételezés). Ezért van sok evolúciótagadó, aki azonnal rávágja, hogy „ez csak elmélet„.

Ezek a problémák ellen szerintem igencsak nehéz és komplex dolog megfelelően harcolni. Igaz, hogy sok esetben ezek a konspirációs teóriák csak afféle bogarak amiken derülni lehet, viszont vannak esetek, amikor már komoly a dolog, mint például az oltásellenességnél.

„A tudás legnagyobb ellensége nem a tudatlanság, hanem a tudás illúziója.”
/Stephen Hawking/

Ezért tartom fontosnak küzdeni a tudatlanság és a naivitás ellen. Véleményem szerint, bár egy ember kevés dologra képes, több ember már elég komoly eredményeket érhet el. Gondolok itt az emberekkel történő párbeszédre, oktató jellegű cikkek írására, osztogatására.

Mindenkit nem lehet meggyőzni, de ha már egy embert sikerült, az is eredmény.