– avagy csillagászati bemutató látássérülteknek –
Szerző: Ivanics Ferenc, Bakonyi Csillagászati Egyesület
Amikor először felmerült bennünk, hogy látássérülteknek tartsunk csillagászati ismeretterjesztést, a legtöbben azt mondták, hogy ez lehetetlen. Pedig külföldön, nyugaton már találtunk hasonlóra példát. Tudomásunk szerint mi leszünk az elsők, akik hasonlóba kezdenek Magyarországon. Miután azonban elkészültünk a programmal, még nem tudtuk, hogy miként is fog ez működni.
Ezért (is) vettük fel a kapcsolatot a Vakok és Gyengénlátók Veszprém Megyei Egyesületének vezetőjével, Csehné Huszics Mártával, hogy segítsen a program tesztelésében. Ezáltal sikerült egy baráti találkozót szerveznünk a két szervezet között. Május 29-én találkoztunk a veszprémi központjukban. Elsődlegesen elmondható, hogy mindkét egyesület tagjai nagy izgalommal várták a 0. programnak nevezett találkozót.
Mi főként arra voltunk kíváncsiak, hogy valóban megvalósítható-e a program, vagyis sikerül-e átadni a látássérülteknek az élményt? Nos, bátran kijelenthetjük, hogy igen! Azzal, hogy végigtapogatják a maketteket, a felszínformákat vagy olyan folyamatokat, mint egy becsapódásos kráter képződése, illetve meghallgatják a hozzájuk tartozó magyarázó szövegeket, abszolút képesek megérteni azt, ami előttük van, pedig egy-egy folyamat sokszor még a látó ember számára is bonyolult vagy hihetetlen.
Az élmény, amit megtapasztaltunk, mindkét fél számára fantasztikus volt. A látássérültek igazán hálásak voltak nekünk, amiért egy olyan világot tettünk számukra elérhetővé, tapinthatóvá, mely – elmondásuk szerint – eddig teljesen kiesett számukra. Azonban nekünk is ki kell fejeznünk a hálánkat, ugyanis mi is rengeteg élményt és tapasztalatot szereztünk általuk. Tulajdonképpen elmondható, hogy mindkét fél „profitál” ebből a programból. Kölcsönösen adtunk egymásnak, s általuk mi is gazdagabbá váltunk. Így végül valamennyien sok újdonságot „vittünk haza”.
Egyesületünk számára ez volt az egyik legszebb élmény. A látássérültek hihetetlen partnerek, emellett fantasztikus nyitottsággal élik életüket a világ dolgaira. Mivel mindkét fél segített a másiknak, ezért ez egy közös projekt volt, melyben együtt dolgoztunk, s tudjuk, érezzük, így lesz ez a jövőben is. E közös munka pedig számunkra is szemléletformáló erőként hatott. Nekünk ugyanis eddig szinte semmilyen tapasztaltunk nem volt a látássérültekkel. Így meg kellett tanulnunk boldogulni az ő világukban. Szerencsére azonban nagyon segítőkészek voltak, így tagjaink hamar megtanulták kezelni a helyzetet.
Miközben kölcsönösen segítettük egymást, számunkra hatalmas élményt jelentett bevezetni egy látássérültet a csillagászat világába. Ezen élmény hatására úgy döntöttünk, hogy egy újabb állomással egészítjük ki a programot. Mivel e projekt részben látóknak is készült, úgy döntöttünk, hogy egy érzékenyítés keretében bevezetjük őket a vakok világába, méghozzá játékos formában.
Ehhez egy úgynevezett mystery boxot készítünk. Ez egy olyan doboz, melybe nem lehet belátni semelyik irányból, csak egy fekete szövettel fedett nyílás van rajta, melyen a kezeket lehet bedugni. Előzetesen elhelyezünk benne egy makettet, majd megkérjük a látó személyt, hogy pusztán a tapintás alapján próbálja meg kitalálni, melyik makettet tartja a kezében. Annyiban puskázhat, hogy lát maga előtt egy kártyát, melyen négy hasonló alakzat van (például kráterek) és ebből kell kitalálnia, hogy melyiket tapintja.
Mindezzel hazánkban egy olyan egyedi programot szeretnénk létrehozni, mely vakok és látók számára is egyenlő élményt nyújt, ezáltal közelebb hozva egymáshoz mindkét felet. Miközben együtt dolgoztunk, folyamatosan elcsodálkozunk azon, hogy a látássérülteknek mennyire fantasztikus a háttértudásuk és a tájékozottságuk. Mindabból, amit átéltünk, ki merjük jelenteni, hogy ez egy „gyönyörű barátság kezdete lehet”.
A 0. programon nagyon sokat tanultunk és rengeteg tanácsot kaptunk. Ezeket mind hasznosítjuk a projekt folytatásában. Már most elkezdjük a módosításokat az eszközparkon, illetve elindítjuk a további programok szervezését. Zárásként elmondhatjuk, hogy eddig ez az egyik legnehezebb, mégis legtöbb élményt adó programunk. Nehéz, mert rengeteg odafigyelést és új magatartásformák kiépítését teszi szükségessé, hiszen látássérültekkel dolgozunk. Oda kell figyelni a mozgásunkra, a beszédünkre stb., ami hihetetlen módon kifárasztja az embert. Ezt a fáradtságot mégis pozitívan éljük meg, hiszen a program közben a legnagyobb élményt nyújtja számunkra. Ahogy együtt örülünk a látássérültekkel, mikor figyeljük, ahogy érintés útján megértik a csillagászat világát, s akkor tudjuk, hogy ez a program igenis működőképes. S aztán halljuk a rengeteg hálát, a köszönetet, a szívből jövő öleléseket…És ezek azok a dolgok, melyek miatt e projekt vált számunkra – az összes eddigi közül – a legkedvesebbé.
Most már tudjuk, hogy megérte a sok befektetett munka, és igenis lehetséges ez a program. Úgy véljük, hogy képesek vagyunk egy hidat létrehozni e két világ között, s így egy új univerzum nyílik meg mindkét fél számára. A látássérültekkel kialakított különleges kapcsolat miatt pedig azt érezzük, hogy minden eddigi formabontó programunk közül ez a legemberibb.
