A holdi vulkanizmus nyomait már az égitest távcsöves felfedezésének kezdeteinél is feltételezte Galileo Galilei 1610-ben. Aztán ahogy az idő múlásával a technika fejlődött, felfedeztek lávafolyásokat, de még kráterek alatt beszakadt lávaalagutakat is. Közvetlen bizonyítékok is rendelkezésre állnak holdi meteoritok, az Apollo-, és más holdszondás küldetések által szolgáltatott kőzetmintákban talált vulkanikus kőzetdarabok formájában. A mintákban általában bazalt és gránit volt megtalálható.
Egy kráter alatt beszakadt lávaalagút. LRO (Lunar Reconaissance Orbiter) felvétele.
Ezek a felszíni alakzatok és minták közelebb vitték a kutatókat a 3,5 milliárd évvel ezelőtti holdi vulkanizmus és a felszínformálódás megismeréséhez. Most az arizonai Planetary Science Institute csapatának Matthew Siegler bolygókutató vezetésével sikerült egy komoly felfedezést tenni.
Nagy kiterjedésű gránit test jelenlétét sikerült azonosítani a Hold túloldalán található Compton-Belkovich területen. (A gránit egy mélységi magmás kőzet, ami nagyon lassan hűl ki. Valamint előfordulnak bennük radioaktív elemek.) A Hold körül keringő Chang’e-1, és Chang’e-2 holdszondák mikrohullámú mérései során azt tapasztalták, hogy a Compton-Belkovich területen a hősugárzás nagyjából 20-szorosa a környéken mérhetőnek, ami 180 mW/m2-t jelent. Az eltérés jelentős, és ez is tette érdeklődésre méltóvá. A bővebb megismerés érdekében radiometrikus méréseket is végeztek a műholdak áthaladásai során. A mérések a gamma sugárzás emelkedését mutatták, ami radioaktív elemek jelenlétére utal. Ezzel bizonyítani lehetett, hogy a hőmérsékleti kiugrást radioaktív elemek bomlása okozza. A mérések alapján a kőzettest átmérője nagyjából 50 km, és egészen 30 km mélységig húzódik.
A kutatók ki tudták mutatni, hogy a sugárzást tórium radioaktív bomlása okozza, és ez melegíti a gránittestet. Összehasonlító méréseket is végeztek az Apollo küldetések mintáiban megtalálható gránitdarabokon, melyekben szintén nagyobb tórium mennyiség volt kimutatható, mint más holdi kőzetekben.
A kép a tórium jelenlétét mutatja a Compton és a Belkovich kráterek között. Ezen a területen mértek hő-, és gamma sugárzás többletet.
A földi gránitok kialakulásában a vízgőz is részt vesz. Ez azt a kérdést veti fel, hogy a holdi gránit kialakulása során is jelen volt-e elég vízgőz, vagy más folyamat kellett a létrejöttéhez. Illetve felveti a holdi lemeztektonika kérdését is. Ezen kérdések megválaszolásához még több mérésre lesz szükség, valamint helyszíni mintavételezésre is, melyet semmi sem tud pótolni.
