Sokat vártunk és nem keveset hallhattunk az 50 ezer éve nem látott C/2022 E3 (ZTF) üstökös visszatéréséről. Hogy a Neander-völgyiek valóban látták-e vagy sem, az örök rejtély marad, de annyi biztos, hogy januárban, de inkább februárban mi láthattuk, sőt le is fotózhattuk. Noha ez nem azt jelenti, hogy a következő pár hónapban már nem figyelhető meg, de már közel sem olyan fényesen, mint „fénykorában”. De, hogy a legelejétől kezdjük a ZTF üstökös történetét, beszéljünk a felfedezéséről. Az üstököst a Zwicky Transient Facility (ZTF) fedezte fel 2022. március 2-án. A neve is ezen információkból tevődik össze. mivel a pályaszámítások alapján is egy hosszú keringési periódusú üstökösről van szó, ezért a C (Comet) jelzést kapta meg. A következő szakasz a nevében a felfedezésének dátumára utal: 2022 március első félhónapjában felfedezett második üstökösről van szó. Végezetül zárójelben a felfedező személy vagy obszervatórium áll, jelen esetben ez a fentebb említett ZTF.

Az időjárás majdnem egész januárban tökéletes volt arra, hogy ne lássuk meg az akkor még közeledő üstököst, így a január 12-én történt napközelsége után való további fényesedéséről lemaradtunk, ám 25-én adódott egy kellemes, derült éjszaka. Mindegyik éjszaka megfigyeltem mindenhogy, megpróbáltam szabad szemmel megkeresni, majd binokulárral, amit a nagyobb távcsövek követtek. Ugyanígy volt 25-én éjjel is. Előkészítettem a fotografikus megfigyeléseim fő eszközeit, egy Star Adventure égboltkövető mechanikát, amin egy Canon fényképezőgép kapott helyet egy 135 mm-es Zeiss objektívvel. Fotózás előtt binokulárral kerestem meg, melyben szürke, életlen pacaként látszott. Ekkor láttam először. Ezen az estén egyébként nagyon nehezen, de látható volt szabad szemmel. Kellett az, hogy binokulárral megtaláljam az égen, hogy meg tudjam mondani, hogy igen, ez lesz az. Távcsőben szintén szép látvány volt, de az igazi részletek az első fotókon jöttek elő. Az üstökösre ekkor pont a magja felől láttunk rá ezért úgy látszódott, mintha három csóvája lenne: egy porcsóva egy ellencsóva és az ioncsóva. Valójában az ellencsóva a porcsóva, csak a látóirány miatt úgy látjuk, mintha elkülönülne, és azt mondjuk, hogy az egy ellencsóva. Az ioncsóvával bezárt szögét is érdemes megfigyelni a fotón. De feltűnik még valami, méghozzá az, hogy zöld. Ha már említem, akkor jogos a kérdés, hogy miért zöld? Mivel a ZTF üstökös nem sűrű látogatója a Naprendszer belső régióinak, ezért még sok illóanyag található benne. Ezek az anyagok kipárolognak az üstökös magjából, létrehozva ezzel az ún. kómát. Ebben megtalálható a kétatomos szén (C2) is, ami számos üstökös zöld fényét adja.

Az első fotóm a C/2022 E3 (ZTF) üstökösről. A fotón több fok hosszúságban megfigyelhető az ioncsóva, mellyel igen nagy szöget zár be az üstökös porcsóvája.

Ezután újabb hosszas borult időszak jött. Földközelben pedig február 1-én volt, mindössze 42 millió km távolságban, és ekkor volt a legfényesebb is. Az észlelések szerint ekkor 5,1 magnitúdós volt az üstökös. Ennek megfigyeléséről sajnos a legtöbben lemaradtunk, 25-e után az első észlelésre alkalmas este február 5-én volt. Ekkor már azon látszó útjának elején járt, ahol olyan égrészen halad át, ahol sok szép objektum mellett látszódik, csodás fotótémákat adva az asztrofotográfia művelőinek. Elhalad a Szekeres (Auriga) csillagkép mellett, majd a még mindig fényes Mars bolygót közelíti meg, miután a Bika csillagkép fejében lévő halmazoknál tesz látogatást.

Az üstökös égi útja a cikkben leírt története során. Forrás: Stellarium

Ezt látva igen izgalmas időszak előtt álltunk. Igaz, ennek elején a telihold és a telihold környéki holdfázisok tették nehezebbé a fotózást, szabad szemmel esélytelen volt az erős fény mellett megtalálni és távcsőben sem látszódott olyan jól. Így volt ez 5-én, éjjel is. Az ekkor már távolodó és halványodó üstökös szépen látszódott az igen fényes égbolton készült felvételeken is, igaz a csóvájából csak kisebb részt lehetett megörökíteni, illetve az ioncsóvája sem látszódott. Ezen az éjjelen a Szekeres csillagkép legfényesebb csillaga, a Capella mellett láthattuk az égi vándort, távcsövekben is nagyon impozáns látványt nyújtottak együtt. Amikor én ezt a fotót készítettem az üstökös csóvája épp az NGC 1798-as katalógusszámú nyílthalmazt „takarta” részben el.

Alul a Szekeres csillagkép legfényesebb csillaga, a Capella, felette a C/2022 E3 (ZTF), aminek csóvájában ott az NGC 1798.

Másnap egy különleges égi találkozóra került sor. A C/2022 E3 (ZTF) és a C/2022 U2 (ATLAS) üstökösök egymás mellett látszódtak. Sajnos én ezt Dabasról nem láttam, de mindenképp egy szép képet akartam ide betenni, ezért itt fogadjátok szeretettel Majzik Lionel fotóját erről az „együttállásról”. Ekkor a Stellarium adatai szerint a C/2022 E3 (ZTF) már 49,41 millió km-re, míg a C/2022 U2 (ATLAS) 88,06 millió km-re „járt” Földünktől.

A C/2022 E3 (ZTF) és a C/2022 U2 (ATLAS) üstökösök Majzik Lionel felvételén, február 6-án éjjel

Ahogy már említettem, égi vándorunk útja során volt pár nagyon várt együttállás, melyek közül az egyik legjobban várt a Marssal való közelsége volt. Erre február 11-én került volna sor, de ekkor borult idő volt az országban, nem is nagyon láttam képet erről az eseményről, ami hazánkban készült volna. Előtte való nap (február 10.) viszont sikerült megörökítenem a Marssal való kicsit tágabb közelségét. Ekkor a Hold már nem zavart bele a fotózásba, szépen előjött az üstökös összes csóvája. Hosszabban is tudtam fotózni ezt a témát, ezért a háttérben található sötét csillagködök is előjöttek, köztük a halvány IC 2087 vagy másnéven Kis láng-köd is. Binokulárban is csodás látvány volt, hosszasan néztem a két objektumot, amíg a fotók készültek. Ekkor már a fényessége jóval a szabad szemmel való láthatósági határ alatt volt, így erre már nem is tettem kísérletet.

Bal oldalon a zöld C/2022 E3 (ZTF) és a csóvái, jobb oldalon a fényes Mars, felette pedig Kis láng-köd.

Ekkor már jócskán a távolodás útjára lépett a mi piszkos hógolyónk, ezért gyorsan halványodott napról-napra, ám még ekkor is fényesnek számított a maga 6,5 magnitúdójával. Következtek az objektíves fotósok várva várt estéi, amikor a C/2022 E3 (ZTF) a Hyadok csillaghalmaz közvetlen közelében járt. Kistávcsővel is remekül mutatott, és egy maradandó élményt adott. Az alábbi fotón február 13-a, 14-e és 15-e estéjén készült felvételekből összeállított panoráma látható, melyen jól látható, hogyan változott napról-napra nem csak a pozíciója az égi háttérhez képest, hanem maga az üstökös is. A 13-án megfigyelt helyzetekor látszólag közvetlenül az NGC 1647-es katalógusszámú nyílthalmaz mellett halad el, majd 14-én és 15-én a Hyadok nevezetű szabadszemes, a hozzánk egyik legközelebb elhelyezkedő nyílt csillaghalmaz mellett láthattuk.

Az üstökös három éjszakája

De hogy hol jár most? Elhalványodva járja égi útját az Orion csillagképben, majd a következő hónapokban az utolsó megfigyeléseinket is ebben a csillagépben való tartózkodása során fogjuk elvégezni, mielőtt újra eltűnik a végtelen űrben. De ne csüggedjünk, hanem hasonló lelkesedéssel várjuk az előrejelzések szerint a C/2022 E3 (ZTF)-nál is fényesebb C/2023 A3 (Tsuchinshan-ATLAS) üstököst, melyről már itt olvashattok.