Helyszíni tudósítás a IV. Országos Meteoritikai Konferenciáról

Szerző: Ivanics-Rieger Klaudia

Szombaton végre újra élőben rendezte meg a IV. országos meteoritikai konferenciát a Magyar Meteoritikai Társaság, Kereszty Zsolt vezetésével. Az előadók közt a Planetology.hu több tagja is képviseltette magát. A köszöntő után rögtön Rezsabek Nándor főszerkesztő kezdett egy (szak)irodalmi szövegkollázzsal. Többek között Hédervári Péter és Cholnoky Jenő írásaiból olvasott fel egy-egy bekezdést, melyek mind vélt vagy valós impakt eseményekhez kapcsolódtak. Az előadás címe – Meteorit(kráter) (tév)eszmék a magyar tudományban – is híven tükrözte ezt. Utána Ivanics-Rieger Klaudia tartalomszerkesztő következett: bemutatta az általa képviselt Bakonyi Csillagászati egyesület meteorit gyűjteményét és ide vonatkozó ismeretterjesztői tevékenységét, egyúttal egy eszköztárat vonultatott fel, mely egyfajta segítséget ad ehhez a tevékenységhez. A szünet után Szklenár Tamás tartalomszerkesztő és az MMT Oktatási és ismeretterjesztési tagozatának egyik vezetője ismertette meg a hallgatóságot a NEO (Near Earth Object) égitestekkel. Témája a Földközeli aszteroidák és bekövetkezett ütközések voltak. A program harmadik részében Rezes Dániel tartalomszerkesztő az NWA 13637 holdi meteorit kőzettani és geokémiai vizsgálati eredményeit. A konferenciát egy, Szklenár Tamás által vezetett meteoritikai kerekasztal zárta.

KG.art: csillagászati alkotásaim

Vezető szerkesztőnk, Kovács Gergő június 9-én “KG.art: csillagászati alkotásaim” címmel tart előadást a debreceni Magnitúdó Csillagászati Egyesület (MACSED) foglalkozásán az Újkerti Közösségi Ház (Debrecen, Jerikó u. 17-21.) 106-os termében, este 6 órakor! A programra minden érdeklődőt sok szeretettel várunk!

Apollo-17 “Rock Star”, avagy 2025-ben visszatérünk a Holdra?

Szerző: Mitre Zoltán

Az Amerikai Egyesület Államok magyarországi Nagykövetsége és az „Amerikai Kuckó” (American Corner) közös szervezésében lehetőség nyílt az Európában tartózkodó két NASA szakemberrel Raphael „Ralph” Grau-val és Jennifer „Jenny” Knotts-al találkozni május 25-én szerdán kora este. A programnak a Corvinus Egyetem “Sóház” campusa adott otthont Budapesten, ahol évek óta működik a nagykövetség tehetséggondozó műhelye, az “Amerikai Kuckó”.

A találkozó egyik nagy eseménye volt az 50 évvel ezelőtti Apollo-17 missziói által visszahozott holdkőzet mintadarabjának megtekintési lehetősége. A programot teljessé tette, hogy Rezsabek Nándor tudományos szakíró és környezetkutató, Planetology.hu főszerkesztő a Földön található kozmikus kőzetekről mutatott be előadást. Az alagsori előadótermet megtöltő közönséget Kovács Tibor, az amerikai nagykövetség tudományos ügyekért felelős attaséja köszöntötte. Ő a program során szinkrontolmácsolásban is szerepet vállalt.

A köszöntő után Raphael Grau tartott előadást. Raphael 35 éve dolgozik a NASA-nál, a Nemzetközi Űrállomás tervezésében is részt vett. Prezentációjában főleg az űrállomás paramétereiről, működéséről kaptunk részletes információkat, beleértve a jelenlegi és jövőbeli kutatásokat. Megtudtuk, hogy az ISS-en zajló jelenlegi kutatások főleg a növényi és emberi élettani folyamatok súlytalanságban történő megváltozását teszik ki. A NASA nagyon készül a hosszú súlytalanságban töltött időt igénylő űrmissziókra. A teljesség igénye nélkül két érdekes példa az elhangzott előadásból:

Az űrhajósok körében régi probléma, hogy az űrbeli tartózkodás után szemük olyan deformációt szenved, ami egyeseknél visszatérés után szemüveg viselését igényli, véglegesen. Másoknál viszont visszaáll az eredeti állapot. Sokáig nem értették ennek az okát. A közelmúlt egyik jelentős eredménye, hogy B12 vitamin folyamatos adagolásával ez a probléma megelőzhető.

Az ún. “iker összehasonlítás” vizsgálat különösen figyelemfelkeltő volt. Itt nem a relativitáselmélet bizonyításáról van szó! Tehát nem azt vizsgálják, hogy a nagy sebességgel Föld körül keringő ikerpár egyike lassabban öregszik-e a földi társához képest! Hanem visszatérés után az űrhajós és a földön maradt ikerpár egészségi állapotát mérik fel alaposan és az eltérés alapján tudnak következtetni a súlytalanság és kozmikus tér okozta változásokra.

Jennifer Knotts PR szakember a NASA-nál, szinte első megszólalása alapján azonnal érezni lehetett ezirányú profizmusát. Jennifer az Artemis programban dolgozik most, előadása elején egy PR filmet mutatott be, ahol a NASA vezetői határozottan megígérték, hogy 2025-ben újra a Holdra lépnek. A filmet Jennifer annyival egészítette ki, hogy két misszió előzi meg ezt, egy ember nélküli és egy Holdat megkerülő emberes misszió (akárcsak az Apollo programok során).

Mint kommunikációs szakember, szakterületének fontosságáról és az űrmissziók irányítótermében a kommunikációs szakember vezető szerepéről beszélt. Mint Jennifer elmondta, a mérnökök és szakértők legalább egy tucat helyre kell, hogy figyeljenek, és közben mindenkinek a saját feladatára is koncentrálni kell. Az űrhajósokkal egy fő, a kommunikációs szakember beszél csak. Ő az, aki összegyűjti a irányítóteremben a szakmai információkat és érthetően kommunikálja az űrhajósok felé a feladatokat, valamint az űrhajósok visszajelzéseit a szakemberek felé. Fontos szerepet tölt be az űrhajósok napjának tervezésében is, amelyet öt perces pontossággal készítenek el. Szemléltetésként még saját asztalát is megmutatta az ISS irányítóközpontjában, és elmagyarázta az egyes feladatokat.

A két szakember előadása után Rezsabek Nándor főszerkesztő tartott előadást a Földön fellelhető, és szülőégitestek szempontjából azonosítható kozmikus anyagokról. Ismertette a holdi eredetű meteoritok típusait, összetételét. A rövid szakmai előadás ideálisan vezette fel a meeting záró akkordját, az eredeti Apollo-17 holdkőzetet, amit az illetékesek közben előkészítettek. A szakmai előadások után ezt meg lehetett tekinteni és konferenciabeszélgetésre is volt lehetőség a NASA szakembereivel. A találkozó egyik nagy előnye volt, hogy lehetett négyszemközt is részletesen konzultálni a két előadóval: Raphael az ISS-el kapcsolatos kérdésekre válaszolt, míg Jennifert az Artemis programról lehetett kérdezni.

Készültek közös fényképek, a vendégek ajándékokat vihettek haza, mondhatni az igazi profi amerikai PR mindenki számára nagyon jó benyomást gyakorolt és élményként hatott. A Planetology.hu szerkesztőségéből Kocsis ERzsóval valamint Farkas Csabával az Impulzus podcast főszerkesztőjével közösen változatos szakmai kérdéseket tehettünk fel Raphaelnek és Jennifernek. Tehetséggondozásról, Star Trek-ről és égi mechanikai kérdésekről is beszéltünk.

A találkozóról elmondhatjuk, hogy szakmailag és azon túl is hasznos és motiváló volt. Bár nem lett kimondva, de érezhető volt, hogy a NASA kifejezetten felerősítette a lépéseket az űrkutatás terén. Közismert, hogy mind az orosz, mind a kínai űrprogramok nagy ambíciókat dédelgetnek, így talán majdhogynem fix ígéretnek vehető, hogy 2025-ben újabb emberes NASA misszió indul útnak a Holdra.

A fotókat Kocsis ERzsó, Rezsabek Nándor és Wollner Tibor készítette

Vonzz be egy földsúrolót – Planetology Beszélgetések 7

Podcast újratöltve! Planetology Beszélgetések címmel régi/új podcasttal jelentkezik a Planetology.hu szerkesztői csapata.

A soron következő adásunkban a földsúrolókat mutatjuk be.

Milyen típusú csillagászati objektumokra gondoljunk? Vajon tényleg komoly hatással lehetnek a földi életre? Kiderül a „Vonzz be egy földsúrólót” című műsorból. Kisbolygókról, üstökösökről és egyéb égi vándorokról beszélget Kovács Gergő, visszatérő vendégünk, Dave és Tamás, valamint a debütáló Balázs társaságában.

A podcast az Impulzus következő platformjain érhető el:

Számvizsgáló bizottsági tagnak választotta szerkesztőinket a Tudományos Újságírók Klubja

Szerző: Rezsabek Nándor

A Tudományos Újságírók Klubja SZTNH-ban megtartott május 20-i rendes évi közgyűlése – az Akadémiai Újságírói Díjas Trupka Zoltán társaságában – Kovács Gergő Planetology.hu vezető és Rezsabek Nándor alapító főszerkesztőt egyhangú szavazással a 2022-2027-es időszakra a TÚK számvizsgáló bizottsági tagjává választotta. Az 1990 óta egyesületi keretek között működő társadalmi szervezet fő célja a tudományos újságírók, illetve tudományos ismeretterjesztést végző tudományos kutatók közötti szakmai és emberi kapcsolatok erősítése, a szakmai továbbképzés támogatása, illetve az utánpótlás, a tudományos újságírás oktatásának elősegítése. További információ a https://tudomanyosujsagirokklubja2.wordpress.com/ portálon és a https://www.facebook.com/TudomanyosUjsagirokKlubja közösségi média felületen érhető el

Leánykérés a sztratoszférában

Szerző: Góczán Bence

Az UPRA.space csapata mozgalmas tavasszal folytatja az idei tevékenységét. A nemzetközi Near Space Conference keretében szervezett workshop és hackathon mentorálás után két héten belül két sikeres ballonfelbocsátás került lebonyolításra.

Az április végi Near Space Hackathon repülésen az Alternatív Közgazdasági Gimnázium diákjai által készített CanSat kísérlet mellett, a csapat két oszlopos tagjának, Bodó Zsófi és Góczán Bence eljegyzési gyűrűje jutott közel 34 km-es magasságba.

Május 14-én, két héttel az előző repülés után ismét a magasba emelkedett az UPRA ballon platform, fedélzetén négy különböző kamerával. A repülés célja az UPRA.space csapata által fejlesztett multispektrális távérzékelő kamera tesztelése volt. Az eszköz korábbi verziója már többször repült, jelenleg a kamera továbbfejlesztésén dolgozik a csapat.

A Budapestről indított ballon 29 km-es magasságba jutott és lélegzetelállító felvételeket készített Magyarország természeti csodáiról. A repülés legmagasabb pontján egyszerre volt látható a Balaton, Dunakanyar, Velencei tó és Budapest is. A saját fejlesztésű távérzékelő kamera pedig infravörös és látható tartományban rögzített képeket, mely segítségével a növényzet aktuális állapota figyelhető meg.

A csapat azonban továbbra sem lazíthat, alig két hét múlva az UPRA.space képviselői a Müncheni Műszaki Egyetem (Technische Unversitat München – TUM) kisműholdas csapatával fognak magaslégköri ballont indítani. A repülés célja egy űrszemét detektáló cubesat műhold alrendszereinek a tesztelése. A ballon követésére használt rendszer az UPRA.space útmutatásával készült és ez lesz a harmadik repülése a TUM kisműholdas programjában.

Videó a lánykérésről: https://www.youtube.com/watch?v=Gfk09CdATlg
Videó a hackathonról: https://www.youtube.com/watch?v=iQfD9cIvVvY
További képek az UPRA Facebook és Instagram oldalán:
https://www.facebook.com/UPRA.space
https://www.instagram.com/upra.space

Növénytermesztés a holdi regolitban

Szerző: Séra Gábor

A kutatók először termesztették a szívós és jól tanulmányozott lúdfüvet (Arabidopsis thaliana) a tápanyagszegény holdi regolitban. A holdfelszíni anyagból vett mintákat az Apollo űrhajósainak köszönhetjük, melyekből most hármat sikeresen fel is használtak növények termesztésére.

Rob Ferl és Anna-Lisa Paul a minták megfigyelése közben. Ekkor még nem tudták, hogy a magok egyáltalán csírázni fognak-e a holdi talajban. Forrás: UF/IFAS/Tyler Jones

Az Eurázsiában és Afrikában őshonos lúdfú a mustárzöldek és más keresztesvirágú zöldségek rokona. Kis mérete és könnyű növekedése miatt a világ egyik legtöbbet tanulmányozott növénye, amelyet modellorganizmusként használnak a növénybiológia minden területének kutatásához. A tudósok már tudják, hogyan néznek ki a génjei, hogyan viselkedik különböző körülmények között, sőt még azt is, hogyan nő az űrben.

A kísérlet során egy kontrollcsoportot is felhasználtak a Floridai Egyetem tudósai, annak érdekében, hogy átfogóbb képet kapjanak a növekedésről, és a növény jellemzőiről. A kutatók azt a következtetést vonták le, hogy a növények képesek növekedni a holdi regolitban, igaz nem voltak olyan erősek, mint a földi talajban termesztett társaik, vagy akár a vulkáni hamuból készült holdi szimulánsban termesztett kontrollcsoport növényei, de valóban növekedtek. De tekintsük át picit részletesebben is, hogyan zajlott le az említett termesztési folyamat.

A kísérlet során termesztett növény elhelyezése a fiolába egy esetleges genetikai elemzés céljából. Forrás: UF/IFAS/Tyler Jones

A lúdfű termesztéséhez a csapat az Apollo-11, 12 és 17 küldetések során gyűjtött mintákat használta fel, és minden egyes növény számára maximum egy gramm regolitot különítettek el. Ezt követően vizet, majd magokat adtak a mintákhoz. A tálcákat terráriumdobozokba helyezték egy tiszta helyiségben, majd következett a naponta hozzáadott tápoldat. Két nap elteltével mind a holdmintában, mind a kontrollban található mag elkezdett csírázni. A két minta hasonlósága azonban csak a hatodik napig tartott, amikor már látszott, hogy a növények nem olyan erőteljesek, mint a vulkáni hamuban nevelkedő kontrollcsoport növényei. A holdi regolit növényei lassabban nőttek, és a gyökereik is fejletlenebbek voltak, továbbá egyes növények levelei is hasonló jellemzőket mutattak, és vöröses pigmentációval rendelkeztek.

Anna-Lisa Paul pipettával próbálja megnedvesíteni a holdi talajt. A tudósok azonban megállapították, hogy az taszítja a vizet (hidrofób), így a víz a felszínen gyöngyözik. Ezért szükséges volt a hidrofóbia áttörése a talaj egyenletes nedvesítéséhez. Forrás: UF/IFAS/Tyler JonesLunar Plants Research Documentation, Wednesday April 28th, 2021.

A 20. napot követően, közvetlenül azelőtt, hogy a növények virágzásnak indultak volna, a csapat begyűjtötte a növényeket, ledarálta őket, és tanulmányozta azok RNS-ét. Az RNS szekvenálása feltárta a gének mintázatát, ami azt mutatta, hogy a növények stressznek voltak kitéve. A lúdfű ugyanazt a reakciót produkálta, mint mikor másfajta zord környezetben próbál növekedni, például amikor a talaj túl sok sót vagy nehézfémet tartalmaz. Ezenfelül a növények különbözőképpen reagáltak attól függően, hogy melyik mintát használták, hiszen azok a Hold különböző területeiről származtak. Az Apollo-11 mintáiban termesztett növények nem voltak olyan erősek, mint a másik két csoportban termesztettek, de ennek ellenére mégis növekedtek.

A 16. napra egyértelmű fizikai különbségek mutatkoztak a vulkáni hamuból készült holdi szimulánsban termesztett növények (balra), és a holdi talajban termesztett növények (jobbra) között. Forrás: UF/IFAS/Tyler Jones

Forrás: Spacejunkie.hu

IV. országos meteoritikai konferencia – 2022. május 28.

A Magyar Meteoritikai Társaság éves szakmai összejövetele

Szerző: Kereszty Zsolt

Helyszín: Polaris Csillagvizsgáló, 1037 Budapest, Laborc u. 2/c.
Időpont: 2022. május 28. 10:00 – 15:00

A IV. országos meteoritikai konferenciára a Magyar Meteoritikai Társaság (MMT) szervezésében kerül sor. A 2015 óta megrendezett szakmai összejövetelt a Covid-19 vírus okozta korlátozások miatt az elmúlt években sajnos nem tudtuk megtartani. Mostani konferenciánkon szerencsére már személyesen is találkozhatnak az MMT tagjai, kutatók, szakemberek, gyűjtők és az érdeklődők.

Összejövetelünk érdekesnek ígérkező, változatos és magas szakmai színvonalat képviselő előadásai mellett, magyar gyűjtők hazai és külföldi meteoritjait is megcsodálhatjuk. Az előadásokat szakmai kerekasztal beszélgetés zárja, ahol hazai kutatók, amatőrcsillagászok, gyűjtők, érdeklődők vitathatják meg az aktuális meteoritikai, meteorcsillagászati kérdéseket, aktualitásokat.

Külön köszönet illeti a Magyar Csillagászati Egyesületet, ami otthont biztosít a rendezvény számára. A konferencián mindenkit örömmel fogadunk, viszont kérjük, hogy a 10:00 órakor kezdődő programra pontosan érkezzünk, lehetőleg negyedórával a kezdés előtt, ugyanis az előadóterem korlátozott befogadóképességű és emiatt csak maximum 35 fő számára tudunk helyet biztosítani. Belépődíj nincs.

Program:

10:00 – Köszöntő
10:05 – Rezsabek Nándor – Meteorit(kráter) (tév)eszmék a magyar tudományban – (szak)irodalmi szövegkollázs
10:25 – Ivanics-Rieger Klaudia – Eszköztár interaktív meteorit bemutatókhoz
10:45 – Jánosi Melinda – Pavlodar (Semiplatinsk) pallazit az MTM gyűjteményében
11:05 -11:20 – Szünet
11:20 – Szklenár Tamás – NEO – Földközeli aszteroidák és bekövetkezett ütközések
11:40 – Hegedűs Tibor – Miről árulkodnak a meteorit szórásmezők?
12:00 – Kereszty Zsolt – Vasmeteoritok
12:20 – 13:00 – Ebédszünet – pizza mindenkinek biztosított
🙂
13:00 – Rezes Dániel – Az NWA 13637 holdi meteorit kőzettani és geokémiai vizsgálati eredményei
13:20 – Fürj János – Sokkmetamorfózis és raman spektroszkópia
13:40 -15:00 – Meteoritikai kerekasztal – vezeti Szklenár Tamás
Az összejövetel során lehetőség van az MMT-be belépni. A tagságnak számos előnye van, az éves tagdíj 2500 Ft.


További részletek weblapunkon: www.meteoritok.org

“Ajtó” a Marson

Szerző: Kovács Gergő

Zavarba ejtő alakzatot fotózott a NASA Curiosity roverje küldetésének 3466. napján: a felvételen egy alagút bejáratára hasonlító felszíni alakzat látszik, melyet elsőre egy mesterséges marsi üreg bejáratának is gondolhatnánk.

Az “ajtó” a kép jobb oldalán (NASA/JPL-Caltech/MSSS)

A Curiosity felvételeiből fotogrammetriai módszerrel megállapították, hogy az alakzat mindössze 30 centiméter magas lehet; a furcsa alakzat pedig az aprózódás, mállás és a fény-árnyékok játékának eredménye: a felvételen látható, hogy a lyuk előtt heverő kő egy nagyjából háromszög alakú bemélyedést hagyott maga után a sziklafalban.A lyukat feltehetően egy ún. “nyírási törés” hozhatta létre, melynek során két, egymás fölötti réteg ellentétes irányba tolódott el.

A háromszög alakú lyuk (NASA/JPL-Caltech/MSSS nyomán a szerző szerkesztése)

A jelenség, mely a marsi arc, illetve a marsi jeti, combcsont, piramis, patkány stb. (bővebben itt) alakzatokat is különlegessé teszi, és mely miatt minden, számunkra ismeretlen dologba valami ismerőset látunk bele, a pareidolia nevet viseli. Ez már az emberiség hajnala óta velünk van. Az ősember számára evolúciós előny volt, hogy felismerte például a rejtőző préda állatokat, ragadozókat vagy az ellenséges törzsek szintén rejtőzködő tagjait. Viszont, ha nincsenek egy bizonyos alakzatról különböző szögből/különböző megvilágításban készült képek, akkor nem mindig lehet tudni elsőre, mit is nézünk. Agyunk az ősidők óta nem tudja elfogadni azt, hogy bizonyos dolgoknak “nincs értelmük”, mindenbe valami ismerős dolgot igyekszik belelátni. Ilyen többek között a marsi arc is, melybe bár még ma is sokan látják bele egy letűnt marsi civilizáció emlékét, valójában csak az ősember elődeinktől örökölt beépített “arcfelismerő szoftverünk” játszik velünk. És jó eséllyel ilyen a “marsi ajtó” is, melyről feltételezésem szerint további, minden kétséget eloszlató felvételek fognak még készülni.

Az “ajtóról” készült felvételt tartalmazó színezett, zoomolható kép itt tekinthető meg.

Rekorderősségű rengést észlelt az InSight a Marson

Szerző: Oláh Tamás

Az InSight szonda már korábban is rögzített nagy erősségű rengéseket a Marson, amelyek segítségével sikerült minden eddiginél pontosabban feltárni a Vörös Bolygó belső szerkezetét. Most a bizonytalan sorsú eszköz a valaha mért legnagyobb ilyen jellegű eseményt észlelte, ami egy másik bolygón bekövetkezett.

A becslések szerint 5-ös erősségű rengés 2022. május 4-én, a küldetés 1222. marsi napján (sol) történt. Ekkora mértékű rengés a Földön bekövetkező földrengésekhez képest közepes méretűnek mondható, de közel van ahhoz a felső határhoz, amit a tudósok az InSight küldetése során reméltek. A tudományos csapatnak tovább kell tanulmányoznia a mostani eseményt, mielőtt olyan részletekkel tudna szolgálni, mint a rengés helye, forrásának jellege és az, hogy mit mondhat még el a Mars belsejéről. Az eddigi legnagyobb regisztrált rengés a 2021. augusztus 25-én történt, erősségét 4,2 magnitúdójúra becsülték.

Ez a szeizmogram a valaha egy másik bolygón észlelt legnagyobb rengést mutatja. – Kép forrása: NASA/JPL-Caltech

A mostani nagy rengés épp szerencsés időben következett be, az InSight ugyanis újabb kihívásokkal néz szembe: ahogy a szonda tartózkodási helye, az Elysium Planitia a téli évszakba lép, több por van a levegőben, ami csökkenti a rendelkezésre álló napfényt, így az energiaellátást is. Május 7-én a leszállóegység rendelkezésre álló energiája épphogy a határérték alá esett, amely aktiválta az úgynevezett csökkentett üzemmódot, amelyben az eszköz a legszükségesebb funkciók kivételével minden mást felfüggeszt. Ez a reakció a leszállóegység védelmét szolgálja és korábban már számos alkalommal bekövetkezett, legutóbb január 7-én.

A rekorderősségű rengésről készült spektogram. – Kép forrása: NASA/JPL-Caltech

A 2018-as landolása óta az InSight több mint 1313 rengést észlelt a francia Centre National d’Études Spatiales (CNES) által biztosított, rendkívül érzékeny szeizmométere segítségével. Ahogy a szeizmikus hullámok áthaladnak a Mars kérgében, köpenyében és magjában lévő anyagon, vagy visszaverődnek róla, olyan módon változnak, hogy ezek segítségével meghatározható e rétegek vastagsága és összetétele, feltárva így a Vörös Bolygó szerkezetét. Amit a tudósok a Mars belső felépítéséről megtudnak, az segíthet az összes kőzetbolygó, köztük a Föld kialakulásának jobb megértésében.

Az InSight robotkarja és szeizmométere. – Kép forrása: NASA/JPL-Caltech

Miután a leszállóegység 2020 végén befejezte elsődleges küldetését, és teljesítette eredeti tudományos céljait, a NASA 2022 decemberéig meghosszabbította a küldetését, kérdés, hogy a napelemeire lerakódott por miatt ezt sikerül-e teljesítenie.

Forrás: Spacejunkie.hu