UPRA.space távérzékelő ballon Budapest felett

Szerző: Góczán Bence

Augusztus közepe kiváló időszak a magaslégköri ballon indításra, amit az UPRA.space csapata rendszeresen kihasznál. Idén augusztus 15-én bocsátottak fel egy távérzékelő ballont, mely segítségével képeket és videókat készítettek Budapestről és a környező területekről.

A ballon fedélzetén helyet kapott a csapat UPRACAM névre hallgató, saját fejlesztésű multispektrális kamerája is, mely látható fény és infra tartományban képes egyidejűleg képeket készíteni. A növények leginkább az infravörös fényt verik vissza, mely szabad szemmel nem látható, viszont a visszavert fény mennyisége fontos információ a vegetáció állapotáról. Kombinálva a látható spektrumban gyűjtött adatokkal, olyan kompozit képek készülhetnek, melyek segítségével pontosan fel lehet mérni a növényzet állapotát. Az idei nyárhoz hasonló hosszan tartó száraz időszakokban hasonló repülések értékes információkat szolgáltatnak többek között a mezőgazdaságnak.

Az augusztusi repülésen az UPRACAM új lencsékkel repült, mely sokkal részletesebb és jobb minőségű képek készítését teszi lehetővé, mint korábban. A csapat folyamatosan dolgozik a kamera továbbfejlesztésén valamint a távérzékelt adatok feldolgozásának pontosságán.

Az UPRACAM által gyűjtött adatokból kompozit képek készültek. A csapat kétféle feldolgozási módszert alkalmaz a képek kiértékelésére. Az NRG képeken a színek eltolása után az infra információ pirosként jelenik meg. Minél pirosabb árnyalatú valami a képen az növényzet vagy hőforrás jelenlétét jelzi.

Az NDVI kompozit képeken egy számolt vegetáció indexet jelenítünk meg vizuálisan. Minél zöldebb valami a képen, annál egészségesebb a növényzet az adott területen, míg a mesterséges tereptárgyak kékes-lilás árnyalatban jelennek meg.

Ez a legutóbbi repülés közel három óráig tartott, mely során a ballon Budapest felett tett egy kört, majd Szentendre közelében biztonságosan landolt. A repülést több fedélzeti kamera is rögzítette, melyek felvételein látszik, ahogy a felhőtakaró feloszlik a város felett és Budapest egyre több részletét lehet kivenni a felvételeken.

A ballon közel harminc kilométeres magasságig emelkedett, ami már elég magas ahhoz, hogy a Balaton is, majdnem teljes hosszában látszódjon a felvételeken. Magyarország természeti látványosságai mellett különböző felhőformációk is megfigyelhetők nem mindennapi szögekből. Mivel a ballon átrepül a felhőrétegeken, ezért közvetlen közelről is láthatunk képeket róluk.

A repülés során rögzített képanyagból készült egy összefoglaló videó, melyen a repülés legizgalmasabb pillanatai láthatók.

Az UPRA.space csapata most elkezdte a felkészülést az őszi szezonra, mely remények szerint izgalmas projekteket és fejlesztéseket hoz majd.

Artemis-1: Vissza a Holdra!

Szerző: Kovács Gergő

Hosszú-hosszú idő után végre eljön ez a nap is, a NASA Artemis nevű holdprogramjának első felvonása: a világ jelenleg legnagyobb rakétája, az SLS (Space Launch System) Hold körüli pályára állítja a (most még) személyzet nélküli Orion űrhajót, mely két hétig tartó ottlét (mely során egy rekordot is felállít, ugyanis az Apollo-13-at megelőzve az Orion lesz a valaha legtávolabbra kerülő, emberek szállítására alkalmas űrhajó) után, a küldetés 43. napján visszajön a Földre.

Az SLS rakéta. Kép forrása: NASA HQ PHOTO/Flickr

Maga az Artemis-program több fázisból áll:

  • az Artemis-1 a Space Launch System rakétát, illetve az Orion-űrhajót fogja letesztelni
  • az Artemis-2 küldetésen három amerikai és egy kanadai asztronauta fogja megkerülni égi kísérőnket 2024-ben
  • az Artemis-3 misszión két amerikai űrhajós, és egyben az első nő fog leereszkedni a Hold déli pólusára a SpaceX Starship leszállóegységével 2025-ben

A várva-várt eseményt szakmai partnerünk, a Spacejunkie.hu élőben közvetíti, közvetíti 13:45-től, Dr. Vincze Miklós fizikus társaságában:

A küldetésről bővebben partnerünk, a Spacejunkie.hu cikkében olvashatunk!

Ritka ásvány a marsi Gale-kráterben

Szerző: Rezes Dániel

Az Amerikai Egyesült Államokban tevékenykedő kutatók arról számoltak be az Earth and Planetary Science Letters nevű szaklapban megjelent tanulmányukban, hogy a marsi Gale-krátert vizsgáló Curiosity (Kíváncsiság) rover által begyűjtött egyik mintában jelentős mennyiségű tridimitet azonosítottak.

A tridimit nevű ásvány az SiO2 (szilícium-dioxid) alacsony nyomás és magas hőmérsékleti értékek között keletkező polimorf módosulata. A polimorfia olyan ásványokra utal, melyeknek azonos a kémiai összetételük, azonban eltérő a kristályszerkezetük. A Curiosity által a Buckskin agyagkőből vett mintában a kutatók ~16 tömeg% monoklin tridimitet azonosítottak. Ez azért szokatlan ebben az egykoron tavi környezetben, mert a monoklin kristályrendszerben megjelenő tridimit a földi rendszerekben is csak igen ritkán található meg, kizárólag felzikus vulkáni környezetekből, magas hőmérsékletű impakt (becsapódásos eredetű) struktúrákból és meteoritokból ismerjük bolygónkon. A kőzetben a tridimit mellett a Curiosity röntgen diffraktométere (XRD) földpátokat, cristobalitot (szintén SiO2 polimorf módosulat), opált (±Si-üveget) és magnetitet azonosított.

Tridimit kristályok (középen) a szlovákiai Vechec kőfejtőből (https://www.mindat.org/photo-107020.html)

A vörös bolygón 2012 óta tevékenykedő Curosity rover mintagyűjtési területe a Gale-kráterben található. A kráter nagyjából 3,8 milliárd éves és azért választották a küldetés helyszínéül, mivel valószínűleg egykor vizet tartalmazott, így tökéletes terület a küldetés fő kérdésének megválaszolására, miszerint „A Marson léteztek egykor megfelelő környezeti feltételek, melyek elősegítették a mikrobiális élet létrejöttét és fennmaradását?”. A rover segítségével már tudjuk azóta, hogy a Gale-kráterben egy tó hullámzott, melynek képződményei sok szempontból nagyszerűek a vizsgálatokra, de számos új kérdést is felvetnek.

Az XRD elemzéshez használt pormintát a rover fúrással nyerte ki a már említett Buckskin helyszínen 2015 júliusában, majd CheMin (Chemistry and Mineralogy) nevű műszerével vizsgálta azt. A tridimit jelenléte az agyagkő mintában a Curiosity 10 évének egyik legmeglepőbb felfedezései közé tartozik. A tridimit általában a fejlett, robbanásos vulkáni rendszerekben jelenik meg a Földön, azonban jelen esetben egy olyan bolygó ősi tavának fenekén képződött összletben találjuk, ahol a vulkanizmus döntő többségében nagyon primitív kőzetanyagot juttatott a felszínre.

(A) A Curiosity rover útja a Bradbury leszállási helytől (Bradbury Landing) a Maria-hágón (Maria’s Pass) keresztül. A vörös csillag a Buckskin agyagkőből vett minta gyűjtési helyét jelöli. Az ábra jobb alsó sarkában a Maria-hágó kinagyított részlete látható. (B,C) A Curiosity rover Mars Hand Lens Imager (MAHLI) nevű kamerájának képe a Buckskin és az ahhoz közel fekvő, laminációt mutató Lamoose kőzetekről (Payré et al. 2022).

A kutatók a rovertől kapott adatokat összevetették az összes olyan földi magmás rendszer tulajdonságaival, melyek termékei tridimitet tartalmaznak, valamint a marsi vulkanizmus modelleivel és a Gale-kráter egykori tavának eddig megismert üledékes rétegeivel is. A vizsgálatok eredményeként a tudósok kidolgoztak egy új elméletet a megfigyeléseik (ún. nagy mennyiségű tridimit, az agyagkő magas SiO2 és alacsony Al2O3 tartalma és az alacsony hőmérsékletű környezet) magyarázatára. Egy eddig még nem ismert fejlett, felzikus kemizmusú vulkán Si-gazdag hamut juttatott a Gale-kráter vízgyűjtő területére abban az időszakban, amikor a kráter területét még tó töltötte ki. Ez a folyamat a Mars heszperiai (3,7-3,0 milliárd évvel ezelőtt) korszakában játszódhatott le. A hamu tridimitben gazdag volt, melyhez a társuló ásványfázisok cristobalit, földpát, Ti-oxid és Si-gazdag üveg voltak. A víz segített lebontani a Si-gazdag üveget, valamint a folyók általi szállítás koncentrálta a tridimit szemcséket, így kialakulhatott egy markáns, nagy tridimit-tartalmú réteg, mely egy olyan átmeneti időszakban keletkezett, amikor a Mars egy nedvesebb és melegebb éghajlatból a ma is megfigyelhető száraz és sivár éghajlatra váltott.

A Buckskin agyagkőben megjelenő, nagy mennyiségű tridimit képződésének és felhalmozódásának folyamatát bemutató vázlat. A tűzhányó helye jelenleg még nem ismert, azonban akár több ezer kilométerrel távolabb is lehet a Gale-krátertől (Payré et al. 2022).

A tanulmányban vizsgált ásványegyüttes és az általuk feltárt felzikus magmás tevékenység rávilágít arra, hogy a marsi vulkanizmus összetettebb és szövevényesebb, mint azt a Curiosity rover vizsgálatai előtt gondoltuk.

Források:
[1] https://www.sci.news/space/gale-crater-tridymite-11034.html
[2] Payré, V. et al. (2022). Tridymite in a lacustrine mudstone in Gale Crater, Mars: Evidence for an explosive silicic eruption during the Hesperian. Earth and Planetary Science Letters, 594, 117694., 14 p.
[3] https://mars.nasa.gov/msl/mission/overview/

Hogyan észlelhetik ballonok egy nap a rengéseket a Vénuszon?

– A sikeres földi teszt egy újabb lépés más bolygók geológiájának tanulmányozása felé

Szerző: Ivanics-Rieger Klaudia

A léggömb a Csendes-óceán felett lebegett, amikor az első hanghullámok becsaptak. A nagy, átlátszó ballon alatt lógó apró eszköz 11 másodpercig rögzítette a légnyomás hirtelen, szaggatott ingadozásait: egy földrengés visszhangját több mint 2800 kilométerre. Ez a tudományos műszer egyike volt annak a négynek, amely 2021. december 14-én magasan lebegett a Maláj-szigetcsoport felett. Azon a napon ez a kvartett lett az első olyan eszközhálózat, amely a levegőből figyelt meg földrengést.

Ez a felfedezés segíthet a tudósoknak nyomon követni a földrengéseket a Föld távoli területein, de egy nap lehetőséget nyit arra is, hogy speciálisan felszerelt léggömböket küldjenek más világok geológiájának tanulmányozására, beleértve a legközelebbi bolygószomszédunkat. „A Vénusz a Föld testvérbolygója, de ő a gonosz ikertestvér” – mondja David Mimoun, a francia Toulouse-i Egyetem bolygókutatója. „Nem tudjuk, miért különbözik annyira a két bolygó. Ezért van szükségünk a mérésekre.”

Az ötlet, hogy léggömbökkel tanulmányozzák a Föld távoli morajlását, a hidegháborúban gyökerezik. Az 1940-es években az amerikai hadsereg szigorúan titkos projektet indított a szovjet nukleáris fegyverek tesztelésének kémkedésére magaslégkörben lebegő léggömbökhöz erősített mikrofonok segítségével. Amikor a talaj megremeg, alacsony frekvenciájú hanghullámokat bocsát ki, amelyek nagy távolságokat képesek megtenni a légkörben. A katonaság azt tervezte, hogy a mikrofonok segítségével érzékeli a nukleáris robbanás következtében remegő föld hangját. De a projektet végül túl drágának ítélték és elvetették, főként miután az egyik léggömb lezuhant Új-Mexikóban, elindítva a roswelli összeesküvés-elméleteket.

A léggömbtudomány ezt követően évtizedekig többnyire a meteorológia kezében maradt. Aztán a 2000-es évek elején Mimoun és kollégái kísérletezni kezdtek a léggömbök űrkutatásban való használatára, kifejezetten a földönkívüli rengések tanulmányozására. A rengések elemzése az egyik fő módja annak, hogy a tudósok megismerjék a bolygó belsejét. A vékony légkörű világokon, például a Marson vagy a Holdon ez általában azt jelenti, hogy egy leszállóegységet küldenek a felszínre, és közvetlenül a talajon mérik a rengéseket.

De ezt a Vénuszon nem igazán lehet megtenni. A sűrű atmoszféra azt jelenti, hogy a bolygó felszínének nyomása nagyjából megegyezik a Föld mélytengerének nyomásával, ahol átlagosan 450 C° körüli a hőmérséklet. Ez elég meleg ahhoz, hogy megolvadjon az ólom.  „Alapvetően ez a pokol” – mondja Mimoun.

Fantáziarajz egy Venyera űrszondáról, a Vénusz felszínén. Vajon a jövőbeli űrszondák hogyan birkóznak meg a Vénusszal?

Landerek már korábban is jutottak fel a Vénusz felszínére. De ezek a szondák csak néhány órán át működtek, mielőtt megadták volna magukat a rendkívüli hőségnek és nyomásnak. Siddharth Krishnamoorthy, a NASA pasadenai (Kalifornia) Jet Propulsion Laboratory (JPL) kutatótechnológusa ugyan nem vett részt a vizsgálatban, de véleménye szerint ilyen rövid időn belül kicsi az esélye egy rengés megmérésének. Tehát, bár a Vénuszról készült radarfelvételek egy vulkánokkal tarkított világot tártak fel, a tudósok még mindig nem tudják biztosan, hogy a Vénusz geológiailag aktív-e.

A tudósok korábban kísérleteztek azzal az ötlettel, hogy orbiterek (a bolygó kerül keringő szondák) segítségével észleljék a rengéseket a Vénuszon. „Azonban a földrengést észlelő léggömbök felbontása jobb” – mondja Mimoun. Vagyis ezek jelenthetik a kulcsot a bolygó belső életének feltárásához. De először Mimounnak és kollégáinak meg kellett mutatniuk, hogy képesek olyan eszközöket tervezni, amelyek elég kicsik ahhoz, hogy léggömbök hordozzák őket, de elég érzékenyek ahhoz, hogy felfogják a mélyen lent lévő földrengéseket.

2021-ben a csapat 16 léggömbhöz erősített mikrobarométert a Seychelle-szigeteken, Kelet-Afrika partjainál. Decemberben négy ballon – amelyek több ezer kilométerre sodródtak egymástól – hasonló, alacsony frekvenciájú hanghullámokat rögzített. Ezek a légnyomás-változások az indonéz Flores sziget közelében lezajlott 7,3-as erősségű földrengés mérési eredményeire emlékeztettek, jelezve, hogy a hanghullámokat maga a földrengés okozta. A kutatók a légnyomás változásait felhasználva meghatározhatták a földrengés epicentrumát és kiszámították annak nagyságát is.

„Ez óriási előrelépés a technológia hasznosságának bemutatása terén” – mondja Paul Byrne, a St. Louis-i Washington Egyetem bolygókutatója. – „A léggömbök még ha nem is tudják majd érzékelni a rengéseket, de a tervezés miatt túlélik a Vénusz légkörét, képesek lehetnek a légnyomás változásainak észlelésére, amelyek árulkodhatnak a bolygó vulkánkitöréseiről és titokzatos hegyvidékeiről.

”A Vénusz az űrügynökségek érdeklődésének reneszánszába lép. Ennek az évtizednek a végére legalább két NASA-küldetést terveznek a bolygó meglátogatására. Mimoun abban reménykedik, hogy a következő nagy küldetés során a földrengést észlelő léggömbök is megjelennek majd, hangsúlyozva, hogy adataik segíthetnek a kutatóknak megérteni, hogy a Föld és a Vénusz – méretét és távolságát tekintve a Naptól, a többi bolygóhoz képest – miért fejlődött ennyire eltérő módon.  „Jelenleg erről fogalmunk sincs” – mondja Mimoun. – „Szóval vissza kell mennünk.”

A „Fekete Szépség” becenevű marsi meteorit származási helye

Szerző: Rezes Dániel

Egy nemzetközi kutatócsoport a Nature Communications nevű szaklapban megjelent friss tanulmányában arról számolt be, hogy gépi tanulás segítségével megtalálta azt a marsi krátert, ahonnan a legnagyobb valószínűség szerint a Fekete Szépség (Black Beauty) becenevű meteorit anyaga egy becsapódás során kiszakadhatott a vörös bolygóból. A kutatás fontos, mivel amellett, hogy megismerhetjük általa ennek a különleges meteoritnak a képződési környezetét, a benne foglalt módszerek segítenek más marsi meteoritok forrásterületének lehatárolásában. Emellett az algoritmus a Merkúr, a Hold és saját bolygónk titkainak feltárásában is segítséget nyújthat.

A „Black Beauty” (Fekete Szépség) becenevű, 320 gramm tömegű Northwest Africa (NWA, Északnyugat-Afrika) 7034 marsi polimikt breccsa meteorit vágott felülete. (NASA)

A szóban forgó meteorit a 2011-ben, Marokkóban talált Northwest Africa (NWA, Északnyugat-Afrika) 7034 nevű extraterresztrikus kőzet, melyről napjainkban tudományos körökben úgy tartják, hogy az egyik legidősebb marsi meteorit, melyet bolygónk felszínén találtak. A 320 gramm tömegű meteorit jellegzetes fekete színű külső felszíne és vágott felülete után kapta becenevét. Ezeket a meteoritdarabokat – melyeknek az első felfedezett példánya az NWA 7034 volt – egyedüliként tartjuk számon, mint a Marsról származó regolit breccsa meteoritok. Ezek olyan kőzetek, melyek egy becsapódás hatására szakadtak ki a bolygó felszínét fedő, felaprózódott idősebb kőzetek törmelékeiből álló, regolit elnevezésű képződményből. Ilyen törmelékek például ebben a meteoritban a különböző magmás, impakt olvadék és más breccsák klasztjai. A meteoritban olyan magmás klasztok is megjelennek, melyeknek kora 4,5 milliárd évre tehető, vagyis vetekszenek a Föld korával.

A szakemberek által elvégzett munkafolyamat részelemeit és a meteorit Földre hullását előidéző becsapódás helyét és idejét bemutató művészi ábra (Forrás: Curtin University).

A szakemberek a kutatáshoz a Pawsey Supercomputing Research Centre szuperszámítógépét és az ausztráliai Curtin Egyetemen található HIVE (Hub for Immersive Visualisation and eResearch) rendszert felhasználva nagy mennyiségű és felbontású felszíni képet tápláltak be egy gépi tanulási algoritmuson keresztül becsapódási kráterek detektálására. Az eredményként kapott 19 krátert a felszín számos tulajdonságával vetették össze, mint például a távérzékeléssel nyert mágneses tulajdonságokkal és bizonyos elemek koncentrációival, mígnem megtalálták a legmegfelelőbb krátert. Az NWA 7034 meteorit anyaga a számítások alapján nagyjából 5-10 millió éve lökődhetett ki a Mars déli féltekéjén található Terra Cimmeria-Sirenum provincia ÉK-i részén elhelyezkedő Karratha kráterből. A fiatal kráter a jóval idősebb, ~1,5 milliárd éves Khujirt kráterben fekszik. Mindkét kráter a tanulmány megjelenése előtt a tanulmány szerzőinek ajánlására, frissen kapta nevét a Nemzetközi Csillagászati Uniótól (International Astronomical Union, IAU), előbbi az ausztrál Karratha, míg utóbbi a mongol Khujirt településről. A kutatás felfedte, hogy a Terra Cimmeria-Sirenum provincia a differenciált, ősi marsi kéreg olyan maradványa, mely a bolygó akkrécióját (összeállását) követően, rövid időn belül képződött és ezért a bolygó unikális részét képezi.

A marsi meteoritok lehetséges forráskrátereinek helyzete. a) A 19 lehetséges forráskráter (vörös négyzet) elhelyezkedése a Mars felszínén a különböző marsi provinciák neveivel és a roveres küldetések (sárga háromszög) helyzetével. A háttér a Mars Global Surveyor (MGS) űrszonda Mars Orbiter Laser Altimeter (MOLA) nevű magasságmérő műszerének adatsorából készült. b,c) A marsi felszín mágneses intenzitása és remanens mágnesezettsége. d,e) A marsi felszín kálium és tórium eloszlása (Lagain et al. 2022).

A Fekete Szépség egy kiváló és az eddig ismert egyetlen breccsás minta a vörös bolygó összetett fejlődéstörténetének vizsgálatára és azáltal, hogy forráskrátere is ismert lett, a meteorit behelyezhető abba a geológiai kontextusba, amely nélkül nem lenne lehetséges a képződménynek a bolygóra kiterjedő értelmezése. A kutatók az első alkalommal nyerhettek bepillantást ennek a marsi meteoritnak a geológiai környezetébe, 8 évvel a NASA jelenleg is folyó mintagyűjtő küldetése, a Perseverance rover által a Jezero kráterből gyűjtött kőzetanyag tervezett Földre juttatása előtt. A Fekete Szépség forráskráterének megtalálása a jövőben olyan fontos ismeretekhez juttathat minket, mint a korai Mars környezeti és geográfiai tulajdonságainak megértése és rekonstruálása, valamint a Föld azon korai, rokon képződményeinek megismerése, melyeket bolygónkon a lemeztektonika és az erózió lepusztított.

Források:
[1] http://www.sci-news.com/space/home-crater-black-beauty-meteorite-10995.html
[2] https://interestingengineering.com/martian-meteorite-black-beauty-crater
[3] Lagain, A. et al. (2022). Early crustal processes revealed by the ejection site of the oldest martian meteorite. Nature Communications, 13(1):3782, 8 p.

„Fél évszázados kalandozások” címmel jelent meg főszerkesztőnk új kötete

Szerző: Planetology.hu

A Planetology.hu gondozásában és a Coolstarz Csillagászati Szakkör kiadásában megjelent az alapító főszerkesztőnk, Rezsabek Nándor ez évi 50. születésnapjára szerkesztett tiszteletkötet. A „Fél évszázados kalandozások” a szerző legnépszerűbb környezet- és földtudományi blogbejegyzéseiből válogat. A kötetben szereplő születésnapi ajánlásokat a szerkesztő Kocsis ERzsó, valamint Dr. Géczi Róbert, Dr. Juhász Árpád, Kovács Gergő, Mitre Zoltán és Dr. Vincze Miklós fogalmazta meg.

Föld és ég, ásványok, kőzetek, dolinák, sasbércek, hullócsillagok és asztroblémek – ez Rezsabek Nándor világa. Röpke főiskolai találkozásaink után így ismertem meg őt egy ásványtani kiállítás során tartott lelkes előadását hallgatva. Mindaz, amiről előadása szólt, nem elvont tankönyvekből szedett ismeret, hanem személyes kutatások, tapasztalatok eredménye. A természet csodáira való rácsodálkozás és e késztetés, hogy a szépségeket másokkal is megossza Nándor blogjának legfontosabb mozgatója. A rövid lélegzetű, érdekfeszítő kis szösszenetek arra ösztökélik az olvasót, hogy hétvégén túracipőt kössön és elinduljon a tőle nem is oly távol lévő, de eddig mégsem ismert természeti szépségek felkutatására.
(Dr Géczi Róbert)

Előrehaladott korom ellenére sűrűn használom az internetet, a facebookot is. Szakmámnak és érdeklődési körömnek megfelelően főleg természettudományos témák között böngészek. Így bukkantam a planetology.hu-ra. Eleinte főleg a naprendszerrel és a bolygókkal foglalkozó posztokra vadásztam, aztán kiderült, Rezsabek Nándor a magyar tájat is járja, a nyugati határtól az Északi – középhegységig. Nemcsak járja, hanem a geológia mellett biológiai, történelmi információkat gyűjt, méghozzá személyes élményekkel, időnként humorral is ötvözve írásait. Kíváncsivá is tett, mennyit változtak a régi kőfejtők, bazalthegyek, sziklás tájak fél évszázad alatt. És mennyit változtak a geológiai ismeretek ez idő alatt. Meggyőződhettem, hogy sétái során a legfrissebb földtani publikációk alapján értelmezi az objektumokat, ugyanakkor mindig közérthetően, a szakmai zsargon minimalizálásával készíti leírásait, megjegyzéseit. Magam is kedvet kaptam, hogy néhány általa felkeresett kőfejtőt meglátogassak, egy öreg geológus nosztalgiájával. Úgy gondolom, hogy Rezsabek Nándor könyve több mint egyféle természettudományos útleírás, hanem egyúttal izgalmas olvasmány évmilliók emlékeiről, kicsiknek és nagyoknak.
(Dr Juhász Árpád)

A kötet kézbevételekor egy kérdés fogalmazódik meg: mivel fogok találkozni? Hangulatos visszaemlékezésekkel, a tudományosabb leírásokkal? Kevésbé ismert vagy épp a populáris helyszínekkel? Mindenből találtam egy lélegzetnyit: érdekesen megírt kirándulásokat, természettudományos ismeretek bőséges és roppant szakszerű tárházát. Én is nagyszerű tájakon kalandozhattam e remek stílusú blogbejegyzések segítségével.
(Kocsis ERzsó)

Világunk átalakulóban van: az elmúlt évek, illetve a jelenkori történések megmutatták, mennyire nem állandó semmi sem, mennyire változóban van bolygónk, melyben egyre nagyobb értéket képvisel az érintetlen természet, az élővilág és az épített környezet. De vajon mennyire ismerjük világunk azon kis szegletét, melyet Magyarországnak hívnak? E könyvet fellapozva a Szerzővel együtt kelhetünk útra, hogy felfedezzük hazánk jobban, kevésbé, illetve alig ismert látványosságait. KÖTELEZŐ darab minden országjáró, túrázó és felfedező könyvespolcán!
(Kovács Gergő)

Környezetünk megismerése önmagunk megismerése. Az ember életét környezete évtizezredek óta meghatározza. Elértünk abba a korba, amikor felismertük a környezeti rendszerek egymásra hatását. Megérthetjük a múlt történéseit, ami segíthet a jövő megismerésében. E pár mondat közhelyesnek tűnhet. Viszont, a környezettudományban összpontosuló tudományágak vizsgálatai feltárták, hogy amit teszünk a környzeteünkért az úgy hat vissza ránk. Környezettudományi kalandozások tanulni hívják az embert. Megtanulni a múltat, megtanulni a jövőt! Vannak helyek, amelyek évmilliók tanúi. Árulkodnak az akkori körülményekről, akkori Földünkről és éghajlatunkról. Földünk („földanyánk”) a tanítómesterünk is. Bölcsességét és tapasztalatát továbbadni a világnak és utókornak az egyik legnemesebb feladat.
(Mitre Zoltán)

Néhány nappal azután, hogy megszületett e kötet írásainak szerzője, így szólt az Apollo-16 Holdra lépő parancsnoka: “Az ember felfedezésre született”. Ezekből az írásokból, csatlakozva egy született felfedező félévszázados kalandozásaihoz megérthetünk ezt-azt Földünk feltartóztathatatlan folyamataiból, a Naprendszer és a tudomány történetéből. “Elszakbarbárosodott” korunkban igazi gyöngyszemek ezek a mély és sokirányú tudásról tanúskodó, de könnyen emészthető vérbeli ismeretterjesztő írások!
(Vincze Miklós)

A könyvről további információ a tiszteletkotet.rn50@gmail.com e-mail címen kérhető!

Csillagászati szakmai út La Palma szigetére – első kézből

Szerző: Balázs Gábor

Miért pont La Palma? Tiszta égbolt, óriási távcsövek, és tökéletesen fényszennyezésmentes égbolt. Ezek csak azok a jellemzők, melyek már okot adnak a csillagászat iránt rajongóknak, hogy La Palma szigetére látogassanak. Ezekhez társul, hogy mivel délebbre van Magyarországtól, több mindent és azt is talán szebben láthatjuk innen. Legyen szó a Tejút középpontjáról, vagy arról az üstökösökről, melyekről Magyarországról lemaradtunk, de innen csodás fotókat készítettek róla. De hol kezdődött mindez? 2021. nyarán a Magyar Innovációs Szövetség 31. Ifjúsági Tudományos és Innovációs Tehetségkutató Versenyén I. helyezést értem el, melyhez társult egy különdíj is. A Kárpát-medencei Tehetségkutató Alapítvány jóvoltából egy öt napos szakmai út La Palma szigetén.

Elsőként 2021. szeptemberére volt tervezve az út, de a Cumbre Vieja vulkán kitörése és a koronavírus miatt végül 2022. tavaszán, május 23-án, hétfőn délután szálltunk fel a repülővel. Öt órával később már egy másik időzónában, az Atlanti-óceán közepén voltunk. Megérkeztünk Tenerifére. Innen hajóval indultunk tovább La Palma szigetére. Az út során a Teide látványa és a La Gomera szigetén látott Tyndall-jelenség megfigyelése volt a hajóút legszebb része.

Tyndall-jelenség La Gomera kikötőjéből a szerző felvételén.

Tíz óra elmúlt mikor megérkeztünk La Palma szigetére. Akkor még a vastag felhőréteg miatt nem láttuk a csillagos eget, de ez a partról nem volt másképp a további napokon sem. A következő napra volt először betervezve, hogy felmegyünk a hegyre, így felkészültem a másnapra.

Reggel már útnak is indultunk, a sziget alsó részét igyekeztünk megismerni, ellátogattunk a sziget déli csúcsához. Érdekes volt látni, ahogy a városi környezettől az alacsony, cserjés növényzet uralja a látképet, majd fekete és üres vulkanikus pusztát láttunk az ablakból. Első úticélunk a déli csúcs világítótornya és az itt található, Fuencaliente sólepárlók voltak. Előbbi piros-fehér csíkos festésével kitűnt a sötétszínű látképből, de mellette ott volt a szürke, 1903-ban felépített, 12 méter magas világítótorony is. Lefelé haladva a parthoz mellettünk egyre több sólepárló medencét láthattunk. A Spanyol Tudományos Örökség részének nyilvánított Fuencaliente sólepárlóknál a fekete vulkáni táj és a kék óceán közötti fehér sórétegek különleges látképet alkotnak. Teljesen más tanulni róla, mint elmenni és megnézni, hogyan is történik az effajta „sóbányászat”.

Következő cél a sziget nyugati részén található friss vulkáni táj volt. A szeptemberi vulkánkitörés helyszínén járva a vulkanikus tevékenység pusztító hatását láttuk. A kőfalak még érezhetően melegebbek voltak. A helyszínen a fekete, megszilárdult hosszú lávafolyam mellett a sötétszürke színű, több centiméter vastagon lerakódott vulkáni hamu és kisméretű törmelék réteget láttunk. Még a városban is. Az utak egy része még le volt zárva és vulkanológusok dolgoztak a helyszínen. Itt-ott zöld növények látszottak a vastag vulkáni törmeléklerakódás között. A távolban kiszárított kopasz fák és a vulkáni törmelékár nyoma látszódott.

Négy óra körül lehetett mikor indultunk fel, a hegyre. Hosszú út vezetett a hegycsúcsra. Az út szélén furcsa, de szép, lila világokat láttunk. Úgy néztek ki, mint egy lila torony. Ám ha a virágok mögé néztünk: a felhők már alattunk voltak. Folytatva utunkat a hegyre egyszer csak kupolák tűntek fel az ablakban. Az első megállónk a 10,4 méteres Gran Telescopio Canarias (GTC) volt. Mikor megérkeztünk, egy kis ideig csodáltunk a tájat, majd elindultunk belülről is megnézni az obszervatóriumot.

A GTC kupolája közelről.

Először a GTC vezérlőtermében jártunk ahol láttuk, hogyan készül fel a két ügyeletes csillagász az aznap esti mérések elvégzésére.

A GTC vezérlőterme.

Ezután felvettük védőfelszerelést és már mehettünk is a teleszkóphoz. Grandiózus látvány volt a 10,4 méter átmérőjű távcső. Főtükre hatszögletű tükörszegmensekből épül fel, melyek egyenként is jóval nagyobbak voltak, mint az általam eddig látott legnagyobb távcsövek. A 30 méter átmérőjű kupola alatt eltöltött időben végig vettük a műszereket, láttuk mozogni a távcsövet.  És persze képek is készültek. Több objektívet vittem, de a legkisebb gyújtótávolságú objektívem sem volt elég ahhoz, hogy minden beférjen egy képbe, így maradtak a panorámafelvételek:

A 10,4 méteres Gran Telescopio Canarias (GTC) távcsőről készült légyszemillesztett panorámafelvétel.

Úton a második állomásunkhoz feltűnt a Caldera de Taburiente vulkán krátere. A GTC után a Nordic Optical Telescope-hoz (NOT) látogattunk el. Ez a távcső már egy tüköregységből állt, illetve a NOT „csak” 2,5 méter átmérőjű. Itt az R2D2 tartály lepett meg a legjobban. A távcső akkor még parkolópozícióban volt, de mozogni ezt is láttuk, illetve a főtükrének fedőjét a kedvünkért fel is nyitották, így a 2,5 méteres tükröt is szemügyre vehettük. A kupolából csodás kilátás volt a távolabbi távcsövekre.

Kilátás a Nordic Optical Telescope kupolájából.

A harmadik obszervatórium, amit meglátogattunk, a MAGIC távcsőegyüttes és a Large Size Telescope (LST) volt. Ez a három távcső nem az optikai tartományban „lát”, hanem gamma sugarakat észlelnek velük. Ezek voltak a legnagyobb távcsövek, amiket ott láthattunk. Kettő 17 méter átmérőjű, az LST 23 méteres. Meglepő tény volt, hogy teljesen tiszta időben neutrínók észleléséhez az óceánt figyelik. Obszervatórium látogatásainkat egy igazán különleges téma fotózásával zártuk. Az utóbbi három távcső tükrén a naplemente látható. Csodás képek készültek itt.

A képek készítésénél viszont volt egy meglehetősen aggasztó gond: már pirosban villogott a fényképezőgép, merült az akkumulátor. Szerencsére az összes képet, amit szerettem volna el tudtam készíteni, így fáradtan és semmiképp sem csalódottan kezdtem meg a lefelé vezető utat. De előtte még megnéztük az LST teljesen sebességű mozgását is, ami egyben a teleszkóp kalibrációja is.Mikor visszaértünk a szállásra, feltettem az akkumulátort töltőre és letöltöttem a memóriakártyáról a frissen készített képeket. Mire végeztem már elmúlt 2 óra. Viszont volt egy jó időzítésünk is. Egy ritka bolygóegyüttállást volt látható 25-én hajnalban. Fel kellett készülnöm erre is.

25-e hajnali 3 óra, szól az ébresztő. Mellettem a fényképezőgép akkumulátorán a zöld led világít. Gyorsan leellenőriztük, hogy érdemes-e elindulni, fotózni. A GTC teljes égbolt kamerája alapján ígéretesnek tűnt az ég. Fél öt környékén már fent is voltunk a hegyen. Itt-ott felhők voltak az égen, de megérte a látványért felkelni. Végtelen mennyiségű csillag, a Tejút sávja már szinte vakít a magasban. Eddig még nem láttam annyi csillagot az égen, mint ott. A fő cél egy szép együttállás és a hajnali bolygósor megörökítése volt, előtte tejútfotózással. Itt a Tejút középpontja a szélességi körből adódóan magasabban van, a szinte zéró fényszennyezettség miatt a képeken is részletesebben látszódnak a fekete porködök. Na de nézzük a képet:

A Tejút középpontja La Palma szigetéről.

Dél felől most keletre fordulunk. Egy felhő takarja a Holdat, a felhő felett pedig már látszik a Mars és a Jupiter. Mintha egy szempár figyelt volna a felhő felett. Megmondani is nehéz, milyen benyomást keltett a látvány. Kis várakozás után elvonult a felhősáv, láthatóvá vált az, amire vártunk: a Jupiter, a Mars és a Hold együttállása. Nem csak maga az együttállás volt különleges, hanem a helyszín is, ahol fotóztam. Ekkor már néhány fátyolfelhő volt az égen, így Jupiter koszorút is tudtam észlelni és megörökíteni.

Elérkezett a pirkadat. Először a Szaturnusz kelt fel, majd a Neptunusz, őt követte a Jupiter-Mars-Hold szoros együttállása és végül a Vénusz is a horizont fölé került. Láthatóvá vált a bolygósor. Ekkor a média már a júniusi bolygósorról ír, én ezt lefotóztam innen. A helyszín a sziklás terepről a lila toronyvirágok sávjára változott.

A hajnali bolygósor május 25-én La Palmáról. Ekkor még a Mars és a Jupiter közelebb látszott egymáshoz.

Jött fel a Nap, egyre fényesebb az égbolt, „eltűnnek” az égitestek. Hajnal van. Ekkor a kaldera másik oldalán voltunk, a felhők felett. Napfelkelte van. Elnézünk jobbra és csodás látványban van részünk: rózsaszínfényben úszik a keménylombú fák között a Teide:

A napfelkelte színeiben úszó Teide, a Kanári-szigetek legmagasabb hegye.

Megvan a kép. Már épp indulnánk, mikor újabb fotótémát fedezünk fel. A felhők gyorsan mozogtak. Tökéletes hosszú expozíciós felvételekhez. De a lényeg: a látvány leírhatatlan. A fák a felhők között elég misztikus képet adnak. Elég hosszú ideig fotóztam a témát. Érdemes megjegyeznem, hogy itt már az alattunk lévő felhők felső határánál voltunk.

Végeztünk, indulunk. Majdnem elmúlt már 9 óra, így alvás nélkül mentem reggelizni. Persze az aksi ment a töltőre. Pihenésképp Santa Cruz de La Palma városát jártuk körbe. De gyorsan érkezett a 3 óra. Újra indulunk fel a hegyre. Először most a látogatóközpontba indultunk, majd ezt követően ismét a távcsövekhez. A látogatóközpontban már a távcsövekkel készült mély-ég felvételeket is láthattuk, illetve az összes itt található távcsőről megtudtunk mindent, amit érdemes.

A látogatás után ismét La Palma legmagasabb pontján voltunk. Alattunk vastag felhőréteg, de a kalderát így is szemügyre tudtuk venni. Itt fent egy igazán szép túraút található, egészen a kaldera közepéig. Igaz, én nem mentem el az út végéig, de a köztes pihenőn is nagyszerű kilátás volt.

Innen érdemes egyenként megnézni az obszervatóriumokat is.

Derült este elé nézünk, így már a naplemente előtt nyitott állapotban láthatjuk a kupolákat, ugyanis a távcsöveknek üzemi hőmérsékletre kell hűlniük. A szerző felvétele a GTC 10,4 méteres távcsövét mutatja.
A Galileo National Telescope kupolája.

A Nap már egyre közeledett a horizonthoz, így visszaindultam a hegycsúcsra. Ha valaki ott jár, mindenképp nézze meg, ahogy a lemenő Nap fényében La Palma szigete hogyan vet ilyen különleges formájú árnyékot Tenerifére. Ekkor keletre fotóztam, de most forduljunk nyugatra. Fotósok készülnek az estére. Egy különleges jelenséget terveznek megörökíteni, ahogy én is. Beálltam közéjük én is és elfoglaltam egy jó helyet. Közben egyre több fotós érkezett meg Roque del Los Muchachos tetejét jelző kőhöz.

De mire készült mindenki? A Roque de los Muchachos tetején, a felhők felett a tökéletes horizont lehetőséget adott arra, hogy egy, a Nappal kapcsolatos jelenséget is megörökítsek. Naplemente során a Napból érkező fény egyre vastagabb légtömegen halad keresztül, korongja oválissá torzul, színe egyre inkább a narancssárga felé tolódik. Horizonthoz való közelsége miatt a légkör más torzító jellegét is figyelembe kell venni, ez a légköri diszperzió. Lényege: a légkör a vörös, a zöld és a kék színeket elválasztja egymástól. Ezek együttese okoz ritka, alig pár másodpercig tartó jelenségeket, az ún. zöld villanást (green flash) és zöld permet. A légköri diszperzió miatt a rövid hullámhosszú (zöld, kék) színek fentebb csúsznak, ezért a jelenség minden esetben a Nap felső peremén jelentkezik. Dolgozik a gép, eredmény csak naplemente után lesz. Pár perccel később: SIKER! Az egyik képen látható a zöld perem:

Ritka, ún. zöld perem a szerző felvételén.

Ez az a jelenség, amit életemben először itt sikerült megfigyelnem. Oka lehet, hogy megfigyeléshez tiszta, pormentes levegő és nagy látótávolság szükséges.Innen picit lentebb kellett mennünk éjszakára, a MAGIC teleszkópok alá, de indulás előtt még készítettem innen egy nagyobb panorámafelvételt. A Nap egyre mélyebbre „kúszott” a horizont alá, megjelentek az első csillagok. Elkezdtem felkészülni az esti fotózásra. Helyszín, fókusz, objektívek. Mikor kész lettem a beállításokkal, elkészült az első esti kép.

A program része volt egy távcsöves bemutató is. Egy Dobson rendszerű tükrös távcsővel néztük mélyebbre az univerzumban. Galaxisok, gömbhalmazok, kettőscsillagok egymás után kerültek sorra. Hasonló érzés volt ez a távcsöves bemutató, mint 8 évvel ezelőtt, amikor elkezdtem a megfigyelő csillagászatot. Csak most egy tökéletesen fényszennyezésmentes éjszakai égen néztem mindezeket. Az idő tisztább volt, mint hajnalban. Temérdek csillag volt az égen és olyan dolgokat láthattam szabad szemmel, melyeket eddig még soha. De várjuk egy picit. Éjszaka van és nyugat felé valami mégis valami kúp alakú fény fénylik az égen. „Vajon mi lehet az?” hangzott el a kérdésem. „Oh, it’s the zodiacal light! (Az az állatövi fény!)” hangzott a válasz. Szóval itt láttam életemben először állatövi fényt is. Az általában halvány jelenséget csak a tiszta és igen sötét éjszakai égbolton lehet megfigyelni. Létrejöttét pedig a bolygóközi anyagot alkotó igen pici (<1 mm) porszemcsék okozzák, melyek az ekliptika vonalában visszaverik a Nap fényét. Az ottani csillagászok állítása is bebizonyosodott. A tökéletesen sötét éjszakai égbolt miatt állatövi fény kúpja nem elhalványodik, hanem az idő előrehaladtával lenyugszik a horizonton. Nem csak csodás látvány, hanem csodás élmény is volt a megfigyelése. Eljöttem a távcsöves bemutatóról, így megszületett az alábbi kép is:

Fényes állatövi fény La Palma egén és a szerző felvételén. Az előtéren látszik, hogy ilyenkor is van élet 2400 méter magasságban.

De mit is látunk? Az égen egészen a Jászol-halmazig nyúlik fel az állatövi fény, miközben alul egy asztrofotós kolléga keresi magának az ideális helyet éjszakára. De miközben fotózunk, a hegyről is elindulnak lefelé, így a képen egy autó fényszórójának vonala is feltűnik. Szó szerint mindenki mozgásban az állatövi fény alatt.

Ezt rövid képértékelés követte, egészen hajnali fél 1-ig. Ekkor már a Tejút sávja kezdett egyre magasabbra jönni, ideális helyen ahhoz, hogy megcsináljam életem első tejútpanorámáját is. Egy óra körül lehetett mikor elkezdtem elkészíteni a fotókat. Nem volt kis munka a panelekhez szükséges képek elkészítése, de végül sikerült. Száz képből és három hét munka után készült el az alábbi kép:

Tíz képes panorámafelvétel a kelő Tejútról. Előtérben a méréseiket végző távcsövekkel.

Elindultunk vissza, a szállásra. Ideje volt aludnom is.

26-án a sziget északi részét indultunk felfedezni, de aznap reggel már fürödtünk az óceánban is. Ebéd után az első állomás Los Tilos vízesése volt. Út közben rengeteg banánültetvényt láttunk, de néhol a teraszos növénytermesztést alkalmazták. Különös látvány volt a zöld, erdei környezet a fekete, vulkáni látkép után. A vízeséshez érve gyenge eső volt, és az esőkabátom a hotelben maradt, így kicsit el is áztam és a fényképezőgép is a kocsiban maradt. Ezután egy még különlegesebb helyre mentünk. Egy igen meredek útszakasz után egy különleges városkát látogattunk meg, de itt már jóval kellemesebb idő volt. A le- és feljutás meglehetősen fárasztó volt, és rájöttünk, hogy a postást sem fogjuk irigyelni, aki jogosan lehet szomorú, ha éppen ide kell levelet hoznia. A Proís de Candelaria városka különlegessége abban rejlik, hogy régen a kalózok elől menekültek ide, így egy barlangba építették fel a házakat. Szintén csodás volt, hogy a barlang bejáratának alakja belülről nézve a sziget alakját mutatja.

Esteledett mikor a vacsorahelyhez értünk. A teraszról a szeptemberben kitört vulkánt és a megszilárdult lávafolyamot a másik oldaláról vettük szemügyre, és az újonnan keletkezett szigetrészeket is láttuk már innen. Innen a vulkán tetejét is láthattuk már. A teraszról solfatara (kénes) kigőzölgést is láthattunk, ami egyértelműen jelzi az 50 év után kitört vulkán akkori aktivitását. Közben pedig az étterem rendkívül barátságos tulajával próbáltam beszélni, valami olasz angol keveréknyelven.

Ezek voltak kalandjaim La Palma szigetén. 27-én, pénteken reggel a La Palma-i reptérről indultunk át Tenerifére, majd onnan elkezdtük újabb 5 órás repülőutunkat haza, Magyarországra. A hazafelé tartó repülőút szintén egy emlékezetes látvány marad. Az ablakon át a magasból Dél-Európa nagyvárosait láttam éjszakai fényükben. Talán a spanyol városok látványa lett a legmaradandóbb a repülőútról.

Újabb naplemente, de már több mint tíz kilométer magasból..

Szombaton hajnali egy óra előtt landoltunk Budapesten. Összességében egy csodás utazás volt, remek lehetőségeink voltak éjszakai megfigyelésekre és még új dolgokat is láthattam innen. Fantasztikus látvány volt a természetes éjszakai égbolt látványa, a végtelen mennyiségű látható csillaggal és a Tejút fényes sávjával. Ha a Kanári-szigeteken járunk, már az éjszakai égbolt és a távcsövek látványa miatt mindenképp érdemes La Palmára ellátogatni. Az utazás és az elvégzett megfigyelések a Kárpát-Medencei Tehetségkutató Alapítvány támogatásával valósultak meg.