Egy kedves barátom hívta fel a figyelmemet arra, hogy április 14-én kedvencemet, Gustav Holst – Planéták szvitjét fogják előadni Budapesten, a Zeneakadémián, a Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar előadásában. Már akkor tudtam, hogy bármi is lesz, ott leszek…

Maga a koncert a „Megérthető zene” c. sorozat 5. része volt, és azt kell mondjam, tökéletesen sikerült közel hozni a zenét a hallgatósághoz. A karmester, Hollerung Gábor mérhetetlen profizmussal magyarázta el az egyes bolygókról szóló fejezeteket, méghozzá motívumról-motívumra, mindezt nem kevés humorral fűszerezve.

Természetesen, aki sokszor hallgatta a Bolygókat/Planétákat, netán sok leírást-kommentet olvasott, az már valamit kapisgálhat, melyik miről szól, de természetesen megfelelő zeneelméleti tudás nélkül a dolog egy pontnál megáll. Ha viszont egy, a témához értő profi zenész magyarázza el, mi és miért okoz például a Marsnál diszkomfortérzést, milyen stílusra vezethetőek vissza a Jupiter fennséges dallamai, vagy milyen módon éreztették a Neptunusz esetében a végtelenséget, akkor már teljesen más szemmel (és füllel) nézzük Holst művét. És onnantól kezdve már nem tudunk úgy gondolni rájuk, mint addig.

Míg az előadás első felében a karmester, kezünket fogva vezetett végig minket az egyes művek egyes részletein, addig a szünet utáni második részben teljes egészben hallgathattuk meg a bolygókról (Mars, Vénusz, Merkúr, Jupiter és Neptunusz – a Szaturnusz és Uránusz sajnos kimaradt a műsorból) komponált műveket. Eddig csak egy alkalommal voltam klasszikus koncerten (arról itt írtam), de akkor, és most is megdöbbentett, mennyivel több élőben hallgatni, mint felvételről-hangszórón át. A Mars hihetetlen brutalitással taglózott le, néhány pillanat erejéig szinte „fülrepesztő” erővel szólt. A Vénusz szintén hatványozottan hozta a formáját, nem kevésbé a Merkúr és a Jupiter. A Neptunusz pedig egy igazán stílusos befejezése volt a Planétáknak: végén a női kórus egy átadhatatlan, leírhatatlan érzést kölcsönzött, melyet nem lehet átérezni, ha felvételről hallgatja az ember…

Bánkódom-e, hogy nem hallhattam a Szaturnuszt és az Uránuszt? Egyáltalán nem! Kárpótolt az öt másik bolygó által nyújtott élmény, melyet így is elegendő idő volt, mire feldolgoztunk. A Marsnál is agresszívebb zenéjű Szaturnusz és a Merkúrnál is dinamikusabb Uránusz pedig reményeim szerint egyszer a jövőben szintén hallható lesz…