Ha Mars, akkor az Olympus Mons neve akaratlanul is eszünkbe jut, mint a Naprendszer legnagyobb és legmagasabb vulkánja, melyhez hasonló kaliberűt Földünkön nem találhatunk: magassága több, mint 21 kilométer, egyik lábától a másikig pedig 500 kilométeres kiterjedésű.
Az Earth and Planetary Science Letters nevű folyóiratban publikálták azt a friss tanulmányt, mely szerint Naprendszerünk legmagasabb tűzhányója egykor egy vulkanikus sziget volt. A CNRS (Francia Nemzeti Tudományos Kutatóközpont) munkatársai Anthony Hildenbrand vezetésével azt állítják, hogy az Olympus Mons (kirábbi nevén Nix Olympica) a mára eltűnt marsi óceánból egy hatalmas szigetként emelkedett ki.
A Mars Global Surveyor (MGS) által készített (magassági színezéssel és magassági torzítással ellátott) felszínmodellen kitűnően ábrázolni lehet, hogyan nézhetett ki a marsi óceánból szigetként kiemelkedő Olympus Mons (MOLA)
Ha közelebbről is megnézzük a tűzhányóról készült felszínmodelleket, azt vesszük észre, hogy az Olympus Mons körül egy markáns és (az egyébként igen kis lejtőszögű vulkánhoz képest) meredek perem húzódik, mely hat kilométer magasan öleli körbe a tűzhányót. Ez a kutatók szerint a marsi tengervíz és a vulkánból kiömlő friss bazaltláva kölcsönhatásának az eredménye, mely kölcsönhatás körülbelül 3,7-3,4 milliárd évvel ezelőtt történhetett.
Bár a tudósok már korábban is megpróbálták a sziklák és a folyékony víz kapcsolatát összefüggésbe hozni, a pontos összefüggés eddig nem volt egyértelmű. Ha Hildenbrand csapatának igaza van, akkor a „meredélyek” teteje egy ősi partvonalat jelöl, tobábbá az esetleges jövőbeli in situ vizsgálatok akár valamikori abrázió jelenlétét is kimutathatják. Ma az Olympus Mons környékén egy nagy mélyedést találunk a felszínen, amelyet a hegy puszta súlya okozott. A vulkán körüli partfal magassága azt jelzi, hogy az óceán vize ezt a mélyedést 6 kilométer mélységig kitöltötte.
