Csillagászati szakmai út La Palma szigetére – első kézből

Szerző: Balázs Gábor

Miért pont La Palma? Tiszta égbolt, óriási távcsövek, és tökéletesen fényszennyezésmentes égbolt. Ezek csak azok a jellemzők, melyek már okot adnak a csillagászat iránt rajongóknak, hogy La Palma szigetére látogassanak. Ezekhez társul, hogy mivel délebbre van Magyarországtól, több mindent és azt is talán szebben láthatjuk innen. Legyen szó a Tejút középpontjáról, vagy arról az üstökösökről, melyekről Magyarországról lemaradtunk, de innen csodás fotókat készítettek róla. De hol kezdődött mindez? 2021. nyarán a Magyar Innovációs Szövetség 31. Ifjúsági Tudományos és Innovációs Tehetségkutató Versenyén I. helyezést értem el, melyhez társult egy különdíj is. A Kárpát-medencei Tehetségkutató Alapítvány jóvoltából egy öt napos szakmai út La Palma szigetén.

Elsőként 2021. szeptemberére volt tervezve az út, de a Cumbre Vieja vulkán kitörése és a koronavírus miatt végül 2022. tavaszán, május 23-án, hétfőn délután szálltunk fel a repülővel. Öt órával később már egy másik időzónában, az Atlanti-óceán közepén voltunk. Megérkeztünk Tenerifére. Innen hajóval indultunk tovább La Palma szigetére. Az út során a Teide látványa és a La Gomera szigetén látott Tyndall-jelenség megfigyelése volt a hajóút legszebb része.

Tyndall-jelenség La Gomera kikötőjéből a szerző felvételén.

Tíz óra elmúlt mikor megérkeztünk La Palma szigetére. Akkor még a vastag felhőréteg miatt nem láttuk a csillagos eget, de ez a partról nem volt másképp a további napokon sem. A következő napra volt először betervezve, hogy felmegyünk a hegyre, így felkészültem a másnapra.

Reggel már útnak is indultunk, a sziget alsó részét igyekeztünk megismerni, ellátogattunk a sziget déli csúcsához. Érdekes volt látni, ahogy a városi környezettől az alacsony, cserjés növényzet uralja a látképet, majd fekete és üres vulkanikus pusztát láttunk az ablakból. Első úticélunk a déli csúcs világítótornya és az itt található, Fuencaliente sólepárlók voltak. Előbbi piros-fehér csíkos festésével kitűnt a sötétszínű látképből, de mellette ott volt a szürke, 1903-ban felépített, 12 méter magas világítótorony is. Lefelé haladva a parthoz mellettünk egyre több sólepárló medencét láthattunk. A Spanyol Tudományos Örökség részének nyilvánított Fuencaliente sólepárlóknál a fekete vulkáni táj és a kék óceán közötti fehér sórétegek különleges látképet alkotnak. Teljesen más tanulni róla, mint elmenni és megnézni, hogyan is történik az effajta „sóbányászat”.

Következő cél a sziget nyugati részén található friss vulkáni táj volt. A szeptemberi vulkánkitörés helyszínén járva a vulkanikus tevékenység pusztító hatását láttuk. A kőfalak még érezhetően melegebbek voltak. A helyszínen a fekete, megszilárdult hosszú lávafolyam mellett a sötétszürke színű, több centiméter vastagon lerakódott vulkáni hamu és kisméretű törmelék réteget láttunk. Még a városban is. Az utak egy része még le volt zárva és vulkanológusok dolgoztak a helyszínen. Itt-ott zöld növények látszottak a vastag vulkáni törmeléklerakódás között. A távolban kiszárított kopasz fák és a vulkáni törmelékár nyoma látszódott.

Négy óra körül lehetett mikor indultunk fel, a hegyre. Hosszú út vezetett a hegycsúcsra. Az út szélén furcsa, de szép, lila világokat láttunk. Úgy néztek ki, mint egy lila torony. Ám ha a virágok mögé néztünk: a felhők már alattunk voltak. Folytatva utunkat a hegyre egyszer csak kupolák tűntek fel az ablakban. Az első megállónk a 10,4 méteres Gran Telescopio Canarias (GTC) volt. Mikor megérkeztünk, egy kis ideig csodáltunk a tájat, majd elindultunk belülről is megnézni az obszervatóriumot.

A GTC kupolája közelről.

Először a GTC vezérlőtermében jártunk ahol láttuk, hogyan készül fel a két ügyeletes csillagász az aznap esti mérések elvégzésére.

A GTC vezérlőterme.

Ezután felvettük védőfelszerelést és már mehettünk is a teleszkóphoz. Grandiózus látvány volt a 10,4 méter átmérőjű távcső. Főtükre hatszögletű tükörszegmensekből épül fel, melyek egyenként is jóval nagyobbak voltak, mint az általam eddig látott legnagyobb távcsövek. A 30 méter átmérőjű kupola alatt eltöltött időben végig vettük a műszereket, láttuk mozogni a távcsövet.  És persze képek is készültek. Több objektívet vittem, de a legkisebb gyújtótávolságú objektívem sem volt elég ahhoz, hogy minden beférjen egy képbe, így maradtak a panorámafelvételek:

A 10,4 méteres Gran Telescopio Canarias (GTC) távcsőről készült légyszemillesztett panorámafelvétel.

Úton a második állomásunkhoz feltűnt a Caldera de Taburiente vulkán krátere. A GTC után a Nordic Optical Telescope-hoz (NOT) látogattunk el. Ez a távcső már egy tüköregységből állt, illetve a NOT „csak” 2,5 méter átmérőjű. Itt az R2D2 tartály lepett meg a legjobban. A távcső akkor még parkolópozícióban volt, de mozogni ezt is láttuk, illetve a főtükrének fedőjét a kedvünkért fel is nyitották, így a 2,5 méteres tükröt is szemügyre vehettük. A kupolából csodás kilátás volt a távolabbi távcsövekre.

Kilátás a Nordic Optical Telescope kupolájából.

A harmadik obszervatórium, amit meglátogattunk, a MAGIC távcsőegyüttes és a Large Size Telescope (LST) volt. Ez a három távcső nem az optikai tartományban „lát”, hanem gamma sugarakat észlelnek velük. Ezek voltak a legnagyobb távcsövek, amiket ott láthattunk. Kettő 17 méter átmérőjű, az LST 23 méteres. Meglepő tény volt, hogy teljesen tiszta időben neutrínók észleléséhez az óceánt figyelik. Obszervatórium látogatásainkat egy igazán különleges téma fotózásával zártuk. Az utóbbi három távcső tükrén a naplemente látható. Csodás képek készültek itt.

A képek készítésénél viszont volt egy meglehetősen aggasztó gond: már pirosban villogott a fényképezőgép, merült az akkumulátor. Szerencsére az összes képet, amit szerettem volna el tudtam készíteni, így fáradtan és semmiképp sem csalódottan kezdtem meg a lefelé vezető utat. De előtte még megnéztük az LST teljesen sebességű mozgását is, ami egyben a teleszkóp kalibrációja is.Mikor visszaértünk a szállásra, feltettem az akkumulátort töltőre és letöltöttem a memóriakártyáról a frissen készített képeket. Mire végeztem már elmúlt 2 óra. Viszont volt egy jó időzítésünk is. Egy ritka bolygóegyüttállást volt látható 25-én hajnalban. Fel kellett készülnöm erre is.

25-e hajnali 3 óra, szól az ébresztő. Mellettem a fényképezőgép akkumulátorán a zöld led világít. Gyorsan leellenőriztük, hogy érdemes-e elindulni, fotózni. A GTC teljes égbolt kamerája alapján ígéretesnek tűnt az ég. Fél öt környékén már fent is voltunk a hegyen. Itt-ott felhők voltak az égen, de megérte a látványért felkelni. Végtelen mennyiségű csillag, a Tejút sávja már szinte vakít a magasban. Eddig még nem láttam annyi csillagot az égen, mint ott. A fő cél egy szép együttállás és a hajnali bolygósor megörökítése volt, előtte tejútfotózással. Itt a Tejút középpontja a szélességi körből adódóan magasabban van, a szinte zéró fényszennyezettség miatt a képeken is részletesebben látszódnak a fekete porködök. Na de nézzük a képet:

A Tejút középpontja La Palma szigetéről.

Dél felől most keletre fordulunk. Egy felhő takarja a Holdat, a felhő felett pedig már látszik a Mars és a Jupiter. Mintha egy szempár figyelt volna a felhő felett. Megmondani is nehéz, milyen benyomást keltett a látvány. Kis várakozás után elvonult a felhősáv, láthatóvá vált az, amire vártunk: a Jupiter, a Mars és a Hold együttállása. Nem csak maga az együttállás volt különleges, hanem a helyszín is, ahol fotóztam. Ekkor már néhány fátyolfelhő volt az égen, így Jupiter koszorút is tudtam észlelni és megörökíteni.

Elérkezett a pirkadat. Először a Szaturnusz kelt fel, majd a Neptunusz, őt követte a Jupiter-Mars-Hold szoros együttállása és végül a Vénusz is a horizont fölé került. Láthatóvá vált a bolygósor. Ekkor a média már a júniusi bolygósorról ír, én ezt lefotóztam innen. A helyszín a sziklás terepről a lila toronyvirágok sávjára változott.

A hajnali bolygósor május 25-én La Palmáról. Ekkor még a Mars és a Jupiter közelebb látszott egymáshoz.

Jött fel a Nap, egyre fényesebb az égbolt, „eltűnnek” az égitestek. Hajnal van. Ekkor a kaldera másik oldalán voltunk, a felhők felett. Napfelkelte van. Elnézünk jobbra és csodás látványban van részünk: rózsaszínfényben úszik a keménylombú fák között a Teide:

A napfelkelte színeiben úszó Teide, a Kanári-szigetek legmagasabb hegye.

Megvan a kép. Már épp indulnánk, mikor újabb fotótémát fedezünk fel. A felhők gyorsan mozogtak. Tökéletes hosszú expozíciós felvételekhez. De a lényeg: a látvány leírhatatlan. A fák a felhők között elég misztikus képet adnak. Elég hosszú ideig fotóztam a témát. Érdemes megjegyeznem, hogy itt már az alattunk lévő felhők felső határánál voltunk.

Végeztünk, indulunk. Majdnem elmúlt már 9 óra, így alvás nélkül mentem reggelizni. Persze az aksi ment a töltőre. Pihenésképp Santa Cruz de La Palma városát jártuk körbe. De gyorsan érkezett a 3 óra. Újra indulunk fel a hegyre. Először most a látogatóközpontba indultunk, majd ezt követően ismét a távcsövekhez. A látogatóközpontban már a távcsövekkel készült mély-ég felvételeket is láthattuk, illetve az összes itt található távcsőről megtudtunk mindent, amit érdemes.

A látogatás után ismét La Palma legmagasabb pontján voltunk. Alattunk vastag felhőréteg, de a kalderát így is szemügyre tudtuk venni. Itt fent egy igazán szép túraút található, egészen a kaldera közepéig. Igaz, én nem mentem el az út végéig, de a köztes pihenőn is nagyszerű kilátás volt.

Innen érdemes egyenként megnézni az obszervatóriumokat is.

Derült este elé nézünk, így már a naplemente előtt nyitott állapotban láthatjuk a kupolákat, ugyanis a távcsöveknek üzemi hőmérsékletre kell hűlniük. A szerző felvétele a GTC 10,4 méteres távcsövét mutatja.
A Galileo National Telescope kupolája.

A Nap már egyre közeledett a horizonthoz, így visszaindultam a hegycsúcsra. Ha valaki ott jár, mindenképp nézze meg, ahogy a lemenő Nap fényében La Palma szigete hogyan vet ilyen különleges formájú árnyékot Tenerifére. Ekkor keletre fotóztam, de most forduljunk nyugatra. Fotósok készülnek az estére. Egy különleges jelenséget terveznek megörökíteni, ahogy én is. Beálltam közéjük én is és elfoglaltam egy jó helyet. Közben egyre több fotós érkezett meg Roque del Los Muchachos tetejét jelző kőhöz.

De mire készült mindenki? A Roque de los Muchachos tetején, a felhők felett a tökéletes horizont lehetőséget adott arra, hogy egy, a Nappal kapcsolatos jelenséget is megörökítsek. Naplemente során a Napból érkező fény egyre vastagabb légtömegen halad keresztül, korongja oválissá torzul, színe egyre inkább a narancssárga felé tolódik. Horizonthoz való közelsége miatt a légkör más torzító jellegét is figyelembe kell venni, ez a légköri diszperzió. Lényege: a légkör a vörös, a zöld és a kék színeket elválasztja egymástól. Ezek együttese okoz ritka, alig pár másodpercig tartó jelenségeket, az ún. zöld villanást (green flash) és zöld permet. A légköri diszperzió miatt a rövid hullámhosszú (zöld, kék) színek fentebb csúsznak, ezért a jelenség minden esetben a Nap felső peremén jelentkezik. Dolgozik a gép, eredmény csak naplemente után lesz. Pár perccel később: SIKER! Az egyik képen látható a zöld perem:

Ritka, ún. zöld perem a szerző felvételén.

Ez az a jelenség, amit életemben először itt sikerült megfigyelnem. Oka lehet, hogy megfigyeléshez tiszta, pormentes levegő és nagy látótávolság szükséges.Innen picit lentebb kellett mennünk éjszakára, a MAGIC teleszkópok alá, de indulás előtt még készítettem innen egy nagyobb panorámafelvételt. A Nap egyre mélyebbre „kúszott” a horizont alá, megjelentek az első csillagok. Elkezdtem felkészülni az esti fotózásra. Helyszín, fókusz, objektívek. Mikor kész lettem a beállításokkal, elkészült az első esti kép.

A program része volt egy távcsöves bemutató is. Egy Dobson rendszerű tükrös távcsővel néztük mélyebbre az univerzumban. Galaxisok, gömbhalmazok, kettőscsillagok egymás után kerültek sorra. Hasonló érzés volt ez a távcsöves bemutató, mint 8 évvel ezelőtt, amikor elkezdtem a megfigyelő csillagászatot. Csak most egy tökéletesen fényszennyezésmentes éjszakai égen néztem mindezeket. Az idő tisztább volt, mint hajnalban. Temérdek csillag volt az égen és olyan dolgokat láthattam szabad szemmel, melyeket eddig még soha. De várjuk egy picit. Éjszaka van és nyugat felé valami mégis valami kúp alakú fény fénylik az égen. „Vajon mi lehet az?” hangzott el a kérdésem. „Oh, it’s the zodiacal light! (Az az állatövi fény!)” hangzott a válasz. Szóval itt láttam életemben először állatövi fényt is. Az általában halvány jelenséget csak a tiszta és igen sötét éjszakai égbolton lehet megfigyelni. Létrejöttét pedig a bolygóközi anyagot alkotó igen pici (<1 mm) porszemcsék okozzák, melyek az ekliptika vonalában visszaverik a Nap fényét. Az ottani csillagászok állítása is bebizonyosodott. A tökéletesen sötét éjszakai égbolt miatt állatövi fény kúpja nem elhalványodik, hanem az idő előrehaladtával lenyugszik a horizonton. Nem csak csodás látvány, hanem csodás élmény is volt a megfigyelése. Eljöttem a távcsöves bemutatóról, így megszületett az alábbi kép is:

Fényes állatövi fény La Palma egén és a szerző felvételén. Az előtéren látszik, hogy ilyenkor is van élet 2400 méter magasságban.

De mit is látunk? Az égen egészen a Jászol-halmazig nyúlik fel az állatövi fény, miközben alul egy asztrofotós kolléga keresi magának az ideális helyet éjszakára. De miközben fotózunk, a hegyről is elindulnak lefelé, így a képen egy autó fényszórójának vonala is feltűnik. Szó szerint mindenki mozgásban az állatövi fény alatt.

Ezt rövid képértékelés követte, egészen hajnali fél 1-ig. Ekkor már a Tejút sávja kezdett egyre magasabbra jönni, ideális helyen ahhoz, hogy megcsináljam életem első tejútpanorámáját is. Egy óra körül lehetett mikor elkezdtem elkészíteni a fotókat. Nem volt kis munka a panelekhez szükséges képek elkészítése, de végül sikerült. Száz képből és három hét munka után készült el az alábbi kép:

Tíz képes panorámafelvétel a kelő Tejútról. Előtérben a méréseiket végző távcsövekkel.

Elindultunk vissza, a szállásra. Ideje volt aludnom is.

26-án a sziget északi részét indultunk felfedezni, de aznap reggel már fürödtünk az óceánban is. Ebéd után az első állomás Los Tilos vízesése volt. Út közben rengeteg banánültetvényt láttunk, de néhol a teraszos növénytermesztést alkalmazták. Különös látvány volt a zöld, erdei környezet a fekete, vulkáni látkép után. A vízeséshez érve gyenge eső volt, és az esőkabátom a hotelben maradt, így kicsit el is áztam és a fényképezőgép is a kocsiban maradt. Ezután egy még különlegesebb helyre mentünk. Egy igen meredek útszakasz után egy különleges városkát látogattunk meg, de itt már jóval kellemesebb idő volt. A le- és feljutás meglehetősen fárasztó volt, és rájöttünk, hogy a postást sem fogjuk irigyelni, aki jogosan lehet szomorú, ha éppen ide kell levelet hoznia. A Proís de Candelaria városka különlegessége abban rejlik, hogy régen a kalózok elől menekültek ide, így egy barlangba építették fel a házakat. Szintén csodás volt, hogy a barlang bejáratának alakja belülről nézve a sziget alakját mutatja.

Esteledett mikor a vacsorahelyhez értünk. A teraszról a szeptemberben kitört vulkánt és a megszilárdult lávafolyamot a másik oldaláról vettük szemügyre, és az újonnan keletkezett szigetrészeket is láttuk már innen. Innen a vulkán tetejét is láthattuk már. A teraszról solfatara (kénes) kigőzölgést is láthattunk, ami egyértelműen jelzi az 50 év után kitört vulkán akkori aktivitását. Közben pedig az étterem rendkívül barátságos tulajával próbáltam beszélni, valami olasz angol keveréknyelven.

Ezek voltak kalandjaim La Palma szigetén. 27-én, pénteken reggel a La Palma-i reptérről indultunk át Tenerifére, majd onnan elkezdtük újabb 5 órás repülőutunkat haza, Magyarországra. A hazafelé tartó repülőút szintén egy emlékezetes látvány marad. Az ablakon át a magasból Dél-Európa nagyvárosait láttam éjszakai fényükben. Talán a spanyol városok látványa lett a legmaradandóbb a repülőútról.

Újabb naplemente, de már több mint tíz kilométer magasból..

Szombaton hajnali egy óra előtt landoltunk Budapesten. Összességében egy csodás utazás volt, remek lehetőségeink voltak éjszakai megfigyelésekre és még új dolgokat is láthattam innen. Fantasztikus látvány volt a természetes éjszakai égbolt látványa, a végtelen mennyiségű látható csillaggal és a Tejút fényes sávjával. Ha a Kanári-szigeteken járunk, már az éjszakai égbolt és a távcsövek látványa miatt mindenképp érdemes La Palmára ellátogatni. Az utazás és az elvégzett megfigyelések a Kárpát-Medencei Tehetségkutató Alapítvány támogatásával valósultak meg.

Meteoritkeresés Balatonlellén

Szerző: Rezes Dániel

Október 26-án, kedden 5:15-kor ébresztőm hangjára hűvös hajnalra ébredtem. Korai kelésemnek nem kisebb célja volt, mint elutazni Balatonlellére és ott megtalálni hazánk legújabb, frissen hullott meteoritját. Kiugrottam tehát az ágyamból és egy bő óra múlva már dideregve álltam a kelenföldi vasútállomás peronján a 6:42-es Balaton InterCity-re várakozva…

Schmall Rafael fényképe a „balatoni tűzgömb”-ről

A „balatoni tűzgömb” október 20-án 18 óra 28 perckor húzott át hazánk felett, melyet több kamera is lencsevégre kapott. A nagy fényességű meteor a mérések alapján közelítőleg ÉÉNy-DDK-i irányban haladt, beesési szöge 70 fokos meredekségű volt. A jelenség – több szemtanú beszámolója és szeizmológiai mérőállomás adatai alapján – hangrobbanással is járt. A számítások szerint a légköri áthaladást túlélő és földre hulló kőzetdarab(ok) tömege nem érhette el az 1 kilogrammot. A szórásmező számítását K. Gábor végezte el, aki a deles (UT) és éjfeles (UT) modellek adataival számolva két eltérő szórásmezőt határozott meg egymástól nem messze, Balatonlelle határában. (Jelen cikkben a deles széllel számolt szórásmező „déli szórásmező”-ként, míg az éjfeles széllel számolt szórásmező „északi szórásmező”-ként van feltüntetve.)

…a vonatút végén 8:23-kor nagy kedvvel szálltam le a balatonlellei vasútállomáson. A síneket magam mögött hagyva már a városban is a földre szegeztem tekintetemet, azonban kis idő elteltével rá kellett jönnöm, hogy a városban az utakon aszfaltozás zajlik (ami nem használ annak, ha egy fekete olvadási kéreggel bevont kőzetet keresünk), így inkább a házak és a kertek kerültek figyelmem középpontjába, míg a településen átgyalogoltam.

Érkezésem a balatonlellei vasútállomásra

A város végén lekanyarodva elhagytam a vasút irányába tartó utat és rátértem a szántóföldek és szőlősbirtokok irányába tartó műútra. Itt az út mentén a tárcsázott földek oldalában haladtam szememmel már folyamatosan a felszínt pásztázva, közben egy-egy kisebb földterületre is betértem, ahol térdmagasan álltak a levágott kukoricaszárak. Utam során többször is kereszteztem a szórásmező középvonalát és a számolt terület tágabb környezetében is jártam. A kutatást nehezítette, hogy a házak, zárt kertek, szőlőbirtokok és a szórásmező nyomvonalával nagy szögben telepített szőlőültetvények sorai miatt nem lehetett a feltételezett szórás vonalán haladni. A déli szórásmező DNy-i végén található szántóra érve, az M7-es autópálya mellett több időt töltöttem a kereséssel, majd visszaindultam az északi szórásmező irányába.

Az általam bejárt útvonal (vörössel) és a számított szórásmezők középvonalai (kékkel)
A déli szórásmező DNy-i vége az M7-es autópálya felüljárójával
Szőlőültetvények a déli szórásmező területén
A két számított szórásmező között elterülő hatalmas, tárcsázott földterület
Legelő az északi szórásmező területén
Szarvasmarhák legelnek az északi szórásmező területén. Itt hatalmas területen villanypásztor akadályozta a továbbhaladást
Magányosan álló fák az északi szórásmező területén található legelőn

A két számított szórásmező között található terület átnézése reménytelinek tűnt, mivel a két szórásmező számítása két eltérő szélértékkel valósult meg, a jelenség pedig a két időpont között történt. Így az ezen a területen található, már kiforgatott krumpliföldön is jelentősebb időt töltöttem fel-alá járva. A hátrahagyott burgonyán kívül itt sem találtam meg a keresett darabokat, így továbbhaladtam a Balaton irányába.

Teknőspáncél a legelőn, melyből lakója már régen „kiköltözött”
Az egyik „találat” a legelőn. Első pillanatra megörül az ember, de kézbe fogva egyből kiderül az igazság…

Az északi szórásmező alapvetően más tereppel jellemezhető, mint a déli. Itt legnagyobb részben legelők találhatóak, melyeken szarvasmarhák élvezik a legelészést, miközben megcsodálják az odatévedt meteoritvadászt. Sajnos a jószágokat hatalmas területen villanypásztorral kerítették körül, mely megakadályozta a keresés folytatását, ezért a fennmaradó terület dús, zöld füvén folytattam a kutatást, sajnos kevés sikerrel. Néha megakadt a szemem egy-egy kisebb darab, szürke kőzettöredéken, azonban ezeket kézbe véve egyértelmű volt, hogy azok nem a keresett meteoritfragmentumok. Meglepődtem azonban, amikor a legelő közepén egy teljes teknőspáncélba botlottam.

A borvidékekre jellemző csatos üvegek porcelán dugói
Érdekes alkotás az egyik balatonlellei ház kapubejárójában

Az északi szórásmezőn végezve a vasút irányába kitérővel mentem, és újra átvágtam olyan területeken, melyeken már jártam, hátha keresztezik egymást útjaink az áhított meteorittal. Ez sajnos nem így történt, azonban csüggedésre nincs okom, mivel az időjárás kegyes volt hozzám a 16 kilométeres túra megtételéhez, kellemes, napfényes utam volt a nap folyamán. Emellett a borvidékekre jellemző olyan tárgyakat találhattam, mint a csatos üvegek porcelán dugói és megtekinthettem a településen eldugott érdekes, egyedi alkotásokat is.

Források:
[1] https://meteorlaboratory.blogspot.com/2021/10/balatoni-tuzgomb.html
[2] https://meteorlaboratory.blogspot.com/2021/10/a-balatoni-tuzgomb-feltetelezett.html

Göncölszekér útján

Szerző: Kocsis Erzsó

A Planetology.hu szakmai partnere, a COOLSTARZ csillagászati szakkör sikeres gyereknapi napészlelő- és bolygótudományi programja után egy újabb eseményt pipálhat ki a nagy nyitás óta. Az utánpótlás csapattal osztálykirándulás keretében ellátogattak a váci Göncöl Alapítványhoz és Göncöl Szövetséghez. Kiszel Vili bácsi (ahogy egész nap a ”csillagász-palánta kiskrumplik” emlegették) még nem is sejtette, hogy amikor reggel kigördült a busz a nógrádsápi Fekete István Általános iskola elől, miféle kalandos nyári napban lesz neki is része.

A gyereksereg meg sem csodálta a nógrádi dombokat, hiszen nekik ez a cserháti vidék mindennapos látvány. Bele sem gondolnak, hogy kb. 40 millió évvel ezelőtt tenger hömpölygött ezen a tájon…! A Göncöl ház udvarára begördülve házigazda már várta őket.

Egy rövid ismerkedés után a gyereksereg a Duna-parti őserdőt vette be először. Majdnem csendben, ahogy a vezetőjük mondta a „Természet anyát tiszteletben tartva” indultak el az 1993-1994-ben a Göncöl Alapítvány által létrehozott tanösvényen. Az áradó folyó időről időre megrongálja a Nagy Gábor építész tervei alapján készült utat. Ottjártukkor is kisebb kalandtúra volt néha haladni a hiányzó deszkák miatt. A tanösvény ugyanis cölöpökön álló fapallón nyugszik. De bátrak, akarom mondani cool-ok a kiskrumplik, igaz, kisebb pánikkal, egy lehorzsolt lábacskával és egy vizes cipővel, de sikeresen vették az akadályokat. Vezetőjük beavatta őket az ártéri erdők különleges világába, de a figyelmek mindig elterelődtek egy-egy kék szitakötő, barna varangy vagy egy kacsamama felbukkanásakor. Az apró halacskák és ebihalak társaságában is hosszasan időztek a 2-3 méter magas nádas hűs árnyékában.

A séta sok energiát elvett, amit sürgősen pótolni kellett, mielőtt bevackolták magukat az ásványok, kőzetek és ősmaradványok közé. Felpattanva a Göncölszekérre több millió éves földtörténeti utazás kezdődött. Vili bácsi prezentációjában találkozhattak a változatos típusú vulkanitok mellett homokkövekkel, agyagmárgákkal, mészkövekkel és dolomitokkal, kvarcokkal, kalcitokkal is. Külön érdekes volt, hogy megtudhatták lakóhelyüknek, Vác környékének milyen a földtani felépítése, milyen kőzet- és nyersanyagokkal találkozhatnak. A főbb földi kőzettípusokat (magmás, üledékes, metamorf) is megismerhették egyik vitrintől a másikig haladva. A geológiai gyűjtemény egyes darabjai ezután a nebulók kezébe kerülhettek: duplumaikat meg kellett találniuk. Mikor meg-megakadtak, kedvesen útba lettek igazítva, merre keresgéljenek tovább.

Ez a segítő jószándék volt velük egész nap: a tudomány átadása alázattal, a kisebbek szelíd támogatása, kérdéseikre türelmes feleletek. Mint kiscsirkék, úgy nyüzsögtek a jóságos, melegszívű tudós-bácsi körül. Biztos állíthatom, a lehető legjobb kezekben voltak: egy kongruens csillagásztól hallhatták a Naprendszer kialakulásának, meteoritok keletkezésének történetét. Olyan embertől, aki teljesen komolyan vette őket, a kíváncsi kiskrumplikat és abszolút szakszerűen vezette őket a Göncölszekéren. Mikor csordultig teltek a tudással, jöhetett egy utolsó nagy séta a Dunaparton, fagyizva, játszóterezve – a felnőtteknek végső kifulladásig, míg az aprajának ez a fogalom egyszerűen ismeretlen… Ők csurig töltekeztek égi csodákkal és ez hajtotta őket tovább, tovább, egészen a másnapi részleges napfogyatkozáson át a péntek délelőtti csillagászati versenyig.


Források:
https://turaotletek.hu/a-vaci-arteri-tanosveny-sejtelmes-barangolas-a-csaladdal/
http://weberdo.hu/cserhat-foldtan
https://archiv.magyarmuzeumok.hu/latogato/186_a_foldanya_ekessegei

Debrecentől Kabáig

A debreceni Magnitúdó Csillagászati Egyesület néhány oszlopos tagja 2020. október 3-án, egy szakmai kirándulás keretében Kabára utazott, hogy felkeresse az 1857-ben hullott meteorit emlékműveit. Szoboszlai Endre cikke.



Ellátogattunk a híres kabai meteorit lezuhanási helyére

Október első szombatján kirándulást szerveztünk a kabai meteorit lezuhanási helyére, Kaba város határába. Először a város központjában megnéztünk minden látnivalót, szobrokat, épületeket… Többek között láttuk a központban felállított emlékkövet is, melyre a meteorithullás tényét “vésték” kőbe, majd kimentünk a határ azon pontjához, ahol a lezuhanás helyén felállított emlékkövet találhatja meg minden “csillagász-zarándok“.

A hullás helyén. Fotók: Károlyi Gábor, Zajácz György


A szenzációs esemény még 1857. április 15-én este történt Kaba város határában.

Ekkor hullott le a világ talán leghíresebb, majd három kilogrammos szenes kondrit meteoritja, melyről kevesen tudják, hogy megtalálása lényegében egy lovasgazdának és annak lovának köszönhető… A korabeli híradások kisebb nagyobb eltérésekkel számolnak be az eseményről. A történés valószínűleg a következő lehetett: Szilágyi Gábor a házának tornácán elszenderült. Majd a szabadtéri szundikálásból arra riadt fel, 22 óra körül, hogy nagy robaj van! Pillanatokon belül az égbolton megpillantott egy fényes tűzgolyót, mely lángoló csóvát húzott, majd pár pillanat múlva becsapódott, vélhetően a közelben. A földi légkörbe beérkező, száguldó meteoritot látta a gazda. A meteorit a súrlódás miatt felizzott, külső része elégett, de így is egy közel három kilogramm tömegű szenes kondrit meteorit kerülhetett a tudomány kezébe…



A maga módján a derék ló is jelzett

Másnap a figyelmes gazda kilovagolt a tanyájára, de útközben, a becsapódás közvetlen közelében a lova megbokrosodott, majd horkantott és végül nem akart tovább menni! Ekkor Szilágyi Gábor meglátta a becsapódás helyét, melyet röviddel a megtalálás után több ismerősével feltárt. Ezt követően szerencsére a település elöljárósága is hírt kapott a ritka égi-földi eseményről, majd értesítették a Debreceni Református Kollégiumot. A tudósoknak köszönhetően ezt követően indult a világhírnév felé a ritka égi ajándék. Az évtizedek során sok város (Göttingen, Bécs, London, Moszkva, Párizs stb.) világhírű intézeteibe is elkerült a kő pár lenyesett darabja, elemzésekre. A kabai meteorit korabeli vizsgálata számos új felismeréssel ajándékozta meg a tudományt, mivel különleges, ritka összetételű (szerves anyagot is találtak benne). Ráadásul ez a meteorit a Naprendszerünk kezdeti időszakának a hírnöke lett, hiszen anyaga a jó négymilliárd évvel ez előtti ősi állapotokat őrizte meg!

A város több helyen is példamutatón megőrizte az esemény emlékét


A Debreceni Kollégium nem hagyta elvinni a követ

A világhírnévre szert tett kabai meteoritot a korabeli Habsburg-udvar szerette volna megkaparintani, azonban a Debreceni Református Kollégium vezetősége ezt ügyes fondorlatokkal meghiúsította! Így a ritka égi ajándék eredeti fődarabja, mely a mintavételezések miatt ma már csak körülbelül 2,6 kg, jelenleg is a Debreceni Református Kollégium féltve őrzött kincse.
Kaba város a becsapódás napját, április tizenötödikét, a közelmúltban a Város Napja ünnepének nyilvánította, és emlékhelyet létesített a helyszínen.

Akik részesei voltak a kirándulásnak: Gyarmathy István, Károlyi Gábor, Károlyi Gáborné Eta, Kocsis István, Simándiné Éva, Szoboszlai Endre, Zajácz György.

Forrás: MACSED

Meteoritkráter Expedíció – 2021-ben a svéd Mien romkráterhez és krátertavához

A koronavírus-járvány okán a Meteoritkráter Expedíció csapata a korábban tervezettel ellentétben a jövő nyáron kel ismételten útra! A 2021-es esztendő kiemelt célpontja a 121 millió éve kőmeteorit formálta, 9 km átmérőjű, tóval fedett svéd Mien romkráter.

A korábban felkeresett lengyel Morasko-krátermezőhöz, majd Ries és Steinheim ikerkráterekhez hasonlóan a svédországi expedíció is az asztroblém felszínalaktani formáit, impaktitjait, – környezettudományi szemmel – talajviszonyait, hidrológiáját, állat- és növényvilágát, természetvédelmét, kultúrtörténetét teszi vizsgálat tárgyává. Mindezt kiegészíti az az ismeretterjesztő jelleg, amelynek során a természettudományok iránt fogékony nagyközönség figyelmét felhívja a meteoritika, a geológia, a geográfia és a környezettudomány aktuális kérdéseire és érdekességéire.

A Meteoritkráter Expedíció kibővített létszámú 2021-es svédországi útjának társszervezője a Bakonyi Csillagászati Egyesület. (Folyamatosan bővülő) szakmai, támogató és médiapartnere a Magyar Meteoritikai Társaság, a WJLF Környezetbiztonsági Tanszék, a Gothard Jenő Csillagászati Egyesület, az UtazniJó Utazási Iroda, Wollner Tibor, a Galileo Webcast, az Élet és Tudomány folyóirat, az Origo Tudomány rovat, a Planetology.hu honlap, a Gravitáció és a Rezsabek Nándor ScienceBlog.

Meteoritkráter Expedíció 2020 – a svéd Mien romkráterhez és krátertavához

Szerző: Rezsabek Nándor

Nyáron ismételten útra kel a Meteoritkráter Expedíció csapata! A 2020-as esztendő kiemelt célpontja a 121 millió éve kőmeteorit formálta, 9 km átmérőjű, tóval fedett svéd Mien romkráter.  

A korábban felkeresett lengyel Morasko-krátermezőhöz, majd Ries és Steinheim ikerkráterekhez hasonlóan a svédországi expedíció is az asztroblém felszínalaktani formáit, impaktitjait, – környezettudományi szemmel – talajviszonyait, hidrológiáját, állat- és növényvilágát, természetvédelmét, kultúrtörténetét teszi vizsgálat tárgyává.

Mindezt kiegészíti az az ismeretterjesztő jelleg, amelynek során a természettudományok iránt fogékony nagyközönség figyelmét felhívja a meteoritika, a geológia, a geográfia és a környezettudomány aktuális kérdéseire és érdekességéire.

A Meteoritkráter Expedíció kibővített létszámú 2020-as svédországi útjának társszervezője a Bakonyi Csillagászati Egyesület (BCSE). (Folyamatosan bővülő) szakmai, támogató és médiapartnere a Magyar Meteoritikai Társaság, a Gothard Jenő Csillagászati Egyesület, az UtazniJó Utazási Iroda, az Élet és Tudomány folyóirat, a Planetology.hu honlap, a Gravitáció és a Rezsabek Nándor ScienceBlog.

Meteoritkráter Expedíció: Mien 2020!

Szerző: Planetology.hu

A Meteoritkráter Expedíció csapata alig érkezett haza a 15 millió éve ikerkisbolygó ütötte, Bajorország és Baden-Württemberg határán fekvő Ries és Steinheim impakt kráterektől – hatékony népszerűsítő tevékenységének eredményeképp -, újabb hazai érdeklődők keresték fel az általunk bejárt helyszíneket.

Csapatunk 2019-2020-ban folytatja a történelmi magyar meteorithullások szórásmezőinek bejárását, valamint végzi népszerűsítő tevékenységét. 2020 kiemelt célpontja pedig a 121 millió éve keletkezett, 9 km-es, krátertóval fedett Mien-asztroblém Svédországban!

Meteoritkráter Expedíció az Apollo-terepgyakorlati helyszínen

Szerző: Rezsabek Nándor

A Meteoritkráter Expedíció ugyan néhány napja már maga mögött hagyta a németországi Ries és Steinheim ikerkátereket, egy-egy poszt erejéig azonban még vissza-visszatérünk a kutatóút érdekes részleteire.

Háttérben az Apollo-terepgyakorlati helyszín, a Siegling kőbánya.

Számomra az egyik legfelemelőbb momentum az Apollo-terepgyakorlati helyszínek felkeresése volt a nagyobbik, 24 km-es kráterben. Az UNESCO Geopark Ries Lindle geotopján, a Siegling kőbánya adott helyszínt 1970-ben négy Apollo-asztronauta geológiai kiképzésének.

Az Apollo-terepgyakorlatról (is) tájékoztató geopark-tábla.

Két fő közülük utóbb az Apollo-14-el a Holdra repült (Mitchell, Shepard), egy űrhajós a tartalékszemélyzet tagja volt (Engle), s az Apollo-17 egy további asztronautája (Cernan) is részesévé vált a felkészítésnek.


Korhű újságbejegyzés a St. Georg templom kiállítási anyagából.

A Meteoritkráter Expedícióhoz hasonlóan három napot töltöttek a terepen, s bár eleinte nem tűntek többnek amerikai turistáknál, idővel igen keményen dolgozva hajtották végre előírt geológiai vonatkozású feladataikat.

(Köszönjük támogatóink segítségét: Geopark Ries, Geopark Schwäbische Alb, Lelkes ÁsványBörze, Élet és Tudomány, UtazniJó Utazási Iroda, Dome Facility Services Group.) 

Meteoritkráter Expedíció: a Ries geopark konyhaművészete

Szerző: Rezsabek Nándor

A Meteoritkráter Expedíció ugyan néhány napja már maga mögött hagyta a németországi Ries és Steinheim ikerkátereket, egy-egy poszt erejéig azonban még vissza-visszatérünk a kutatóút érdekes részleteire.

A nagyobbik, 24 km-es kráter látogatói nonstop kulináris élvezeteknek is hódolhatnak. “Geopark Ries kulinarisch” címkével éttermek, kávézók, valamint termékek bírnak. Ilyen a “kráter söre“, a Fürst Wallerstein, mely szénsavas ízvilágát a terület remek ásványvizeinek köszönheti. Támogatónknak, a Geopark Ries-nek köszönhetően jártunk a jelenleg is a hercegi család birtokában levő sörgyár területén is. A barna különösen finom… Remek volt az eszpresszó, valamint az eredetileg kémikus panzióvezető asszony házi tortája a Literaturcaféban, a Lindle geotop szomszédsáságban.

Az Altenbürg suevitbreccsa-lelőhely melletti vadászétterem ugyan nincs a listában, de ízletesek voltak a vadkanból készült hideg ételek – kovászos uborkával, tormával, vagy épp ribizlilekvárral…. Megleltük a szintén “rendszeren kívüli“, ugyanakkor igazi bajor koszttal szolgáló legjobb nördlingeni éttermet is, Blaue Glocké-t, ami annyira szimpatikusnak bizonyult, hogy valamennyi vacsoránkat ott költöttük el.

(Köszönjük támogatóink segítségét: Geopark Ries, Geopark Schwäbische Alb, Lelkes ÁsványBörze, Élet és Tudomány, UtazniJó Utazási Iroda, Dome Facility Services Group.)