Meteoritkeresés Balatonlellén

Szerző: Rezes Dániel

Október 26-án, kedden 5:15-kor ébresztőm hangjára hűvös hajnalra ébredtem. Korai kelésemnek nem kisebb célja volt, mint elutazni Balatonlellére és ott megtalálni hazánk legújabb, frissen hullott meteoritját. Kiugrottam tehát az ágyamból és egy bő óra múlva már dideregve álltam a kelenföldi vasútállomás peronján a 6:42-es Balaton InterCity-re várakozva…

Schmall Rafael fényképe a „balatoni tűzgömb”-ről

A „balatoni tűzgömb” október 20-án 18 óra 28 perckor húzott át hazánk felett, melyet több kamera is lencsevégre kapott. A nagy fényességű meteor a mérések alapján közelítőleg ÉÉNy-DDK-i irányban haladt, beesési szöge 70 fokos meredekségű volt. A jelenség – több szemtanú beszámolója és szeizmológiai mérőállomás adatai alapján – hangrobbanással is járt. A számítások szerint a légköri áthaladást túlélő és földre hulló kőzetdarab(ok) tömege nem érhette el az 1 kilogrammot. A szórásmező számítását K. Gábor végezte el, aki a deles (UT) és éjfeles (UT) modellek adataival számolva két eltérő szórásmezőt határozott meg egymástól nem messze, Balatonlelle határában. (Jelen cikkben a deles széllel számolt szórásmező „déli szórásmező”-ként, míg az éjfeles széllel számolt szórásmező „északi szórásmező”-ként van feltüntetve.)

…a vonatút végén 8:23-kor nagy kedvvel szálltam le a balatonlellei vasútállomáson. A síneket magam mögött hagyva már a városban is a földre szegeztem tekintetemet, azonban kis idő elteltével rá kellett jönnöm, hogy a városban az utakon aszfaltozás zajlik (ami nem használ annak, ha egy fekete olvadási kéreggel bevont kőzetet keresünk), így inkább a házak és a kertek kerültek figyelmem középpontjába, míg a településen átgyalogoltam.

Érkezésem a balatonlellei vasútállomásra

A város végén lekanyarodva elhagytam a vasút irányába tartó utat és rátértem a szántóföldek és szőlősbirtokok irányába tartó műútra. Itt az út mentén a tárcsázott földek oldalában haladtam szememmel már folyamatosan a felszínt pásztázva, közben egy-egy kisebb földterületre is betértem, ahol térdmagasan álltak a levágott kukoricaszárak. Utam során többször is kereszteztem a szórásmező középvonalát és a számolt terület tágabb környezetében is jártam. A kutatást nehezítette, hogy a házak, zárt kertek, szőlőbirtokok és a szórásmező nyomvonalával nagy szögben telepített szőlőültetvények sorai miatt nem lehetett a feltételezett szórás vonalán haladni. A déli szórásmező DNy-i végén található szántóra érve, az M7-es autópálya mellett több időt töltöttem a kereséssel, majd visszaindultam az északi szórásmező irányába.

Az általam bejárt útvonal (vörössel) és a számított szórásmezők középvonalai (kékkel)
A déli szórásmező DNy-i vége az M7-es autópálya felüljárójával
Szőlőültetvények a déli szórásmező területén
A két számított szórásmező között elterülő hatalmas, tárcsázott földterület
Legelő az északi szórásmező területén
Szarvasmarhák legelnek az északi szórásmező területén. Itt hatalmas területen villanypásztor akadályozta a továbbhaladást
Magányosan álló fák az északi szórásmező területén található legelőn

A két számított szórásmező között található terület átnézése reménytelinek tűnt, mivel a két szórásmező számítása két eltérő szélértékkel valósult meg, a jelenség pedig a két időpont között történt. Így az ezen a területen található, már kiforgatott krumpliföldön is jelentősebb időt töltöttem fel-alá járva. A hátrahagyott burgonyán kívül itt sem találtam meg a keresett darabokat, így továbbhaladtam a Balaton irányába.

Teknőspáncél a legelőn, melyből lakója már régen „kiköltözött”
Az egyik „találat” a legelőn. Első pillanatra megörül az ember, de kézbe fogva egyből kiderül az igazság…

Az északi szórásmező alapvetően más tereppel jellemezhető, mint a déli. Itt legnagyobb részben legelők találhatóak, melyeken szarvasmarhák élvezik a legelészést, miközben megcsodálják az odatévedt meteoritvadászt. Sajnos a jószágokat hatalmas területen villanypásztorral kerítették körül, mely megakadályozta a keresés folytatását, ezért a fennmaradó terület dús, zöld füvén folytattam a kutatást, sajnos kevés sikerrel. Néha megakadt a szemem egy-egy kisebb darab, szürke kőzettöredéken, azonban ezeket kézbe véve egyértelmű volt, hogy azok nem a keresett meteoritfragmentumok. Meglepődtem azonban, amikor a legelő közepén egy teljes teknőspáncélba botlottam.

A borvidékekre jellemző csatos üvegek porcelán dugói
Érdekes alkotás az egyik balatonlellei ház kapubejárójában

Az északi szórásmezőn végezve a vasút irányába kitérővel mentem, és újra átvágtam olyan területeken, melyeken már jártam, hátha keresztezik egymást útjaink az áhított meteorittal. Ez sajnos nem így történt, azonban csüggedésre nincs okom, mivel az időjárás kegyes volt hozzám a 16 kilométeres túra megtételéhez, kellemes, napfényes utam volt a nap folyamán. Emellett a borvidékekre jellemző olyan tárgyakat találhattam, mint a csatos üvegek porcelán dugói és megtekinthettem a településen eldugott érdekes, egyedi alkotásokat is.

Források:
[1] https://meteorlaboratory.blogspot.com/2021/10/balatoni-tuzgomb.html
[2] https://meteorlaboratory.blogspot.com/2021/10/a-balatoni-tuzgomb-feltetelezett.html

Göncölszekér útján

Szerző: Kocsis Erzsó

A Planetology.hu szakmai partnere, a COOLSTARZ csillagászati szakkör sikeres gyereknapi napészlelő- és bolygótudományi programja után egy újabb eseményt pipálhat ki a nagy nyitás óta. Az utánpótlás csapattal osztálykirándulás keretében ellátogattak a váci Göncöl Alapítványhoz és Göncöl Szövetséghez. Kiszel Vili bácsi (ahogy egész nap a ”csillagász-palánta kiskrumplik” emlegették) még nem is sejtette, hogy amikor reggel kigördült a busz a nógrádsápi Fekete István Általános iskola elől, miféle kalandos nyári napban lesz neki is része.

A gyereksereg meg sem csodálta a nógrádi dombokat, hiszen nekik ez a cserháti vidék mindennapos látvány. Bele sem gondolnak, hogy kb. 40 millió évvel ezelőtt tenger hömpölygött ezen a tájon…! A Göncöl ház udvarára begördülve házigazda már várta őket.

Egy rövid ismerkedés után a gyereksereg a Duna-parti őserdőt vette be először. Majdnem csendben, ahogy a vezetőjük mondta a „Természet anyát tiszteletben tartva” indultak el az 1993-1994-ben a Göncöl Alapítvány által létrehozott tanösvényen. Az áradó folyó időről időre megrongálja a Nagy Gábor építész tervei alapján készült utat. Ottjártukkor is kisebb kalandtúra volt néha haladni a hiányzó deszkák miatt. A tanösvény ugyanis cölöpökön álló fapallón nyugszik. De bátrak, akarom mondani cool-ok a kiskrumplik, igaz, kisebb pánikkal, egy lehorzsolt lábacskával és egy vizes cipővel, de sikeresen vették az akadályokat. Vezetőjük beavatta őket az ártéri erdők különleges világába, de a figyelmek mindig elterelődtek egy-egy kék szitakötő, barna varangy vagy egy kacsamama felbukkanásakor. Az apró halacskák és ebihalak társaságában is hosszasan időztek a 2-3 méter magas nádas hűs árnyékában.

A séta sok energiát elvett, amit sürgősen pótolni kellett, mielőtt bevackolták magukat az ásványok, kőzetek és ősmaradványok közé. Felpattanva a Göncölszekérre több millió éves földtörténeti utazás kezdődött. Vili bácsi prezentációjában találkozhattak a változatos típusú vulkanitok mellett homokkövekkel, agyagmárgákkal, mészkövekkel és dolomitokkal, kvarcokkal, kalcitokkal is. Külön érdekes volt, hogy megtudhatták lakóhelyüknek, Vác környékének milyen a földtani felépítése, milyen kőzet- és nyersanyagokkal találkozhatnak. A főbb földi kőzettípusokat (magmás, üledékes, metamorf) is megismerhették egyik vitrintől a másikig haladva. A geológiai gyűjtemény egyes darabjai ezután a nebulók kezébe kerülhettek: duplumaikat meg kellett találniuk. Mikor meg-megakadtak, kedvesen útba lettek igazítva, merre keresgéljenek tovább.

Ez a segítő jószándék volt velük egész nap: a tudomány átadása alázattal, a kisebbek szelíd támogatása, kérdéseikre türelmes feleletek. Mint kiscsirkék, úgy nyüzsögtek a jóságos, melegszívű tudós-bácsi körül. Biztos állíthatom, a lehető legjobb kezekben voltak: egy kongruens csillagásztól hallhatták a Naprendszer kialakulásának, meteoritok keletkezésének történetét. Olyan embertől, aki teljesen komolyan vette őket, a kíváncsi kiskrumplikat és abszolút szakszerűen vezette őket a Göncölszekéren. Mikor csordultig teltek a tudással, jöhetett egy utolsó nagy séta a Dunaparton, fagyizva, játszóterezve – a felnőtteknek végső kifulladásig, míg az aprajának ez a fogalom egyszerűen ismeretlen… Ők csurig töltekeztek égi csodákkal és ez hajtotta őket tovább, tovább, egészen a másnapi részleges napfogyatkozáson át a péntek délelőtti csillagászati versenyig.


Források:
https://turaotletek.hu/a-vaci-arteri-tanosveny-sejtelmes-barangolas-a-csaladdal/
http://weberdo.hu/cserhat-foldtan
https://archiv.magyarmuzeumok.hu/latogato/186_a_foldanya_ekessegei

Debrecentől Kabáig

A debreceni Magnitúdó Csillagászati Egyesület néhány oszlopos tagja 2020. október 3-án, egy szakmai kirándulás keretében Kabára utazott, hogy felkeresse az 1857-ben hullott meteorit emlékműveit. Szoboszlai Endre cikke.



Ellátogattunk a híres kabai meteorit lezuhanási helyére

Október első szombatján kirándulást szerveztünk a kabai meteorit lezuhanási helyére, Kaba város határába. Először a város központjában megnéztünk minden látnivalót, szobrokat, épületeket… Többek között láttuk a központban felállított emlékkövet is, melyre a meteorithullás tényét “vésték” kőbe, majd kimentünk a határ azon pontjához, ahol a lezuhanás helyén felállított emlékkövet találhatja meg minden “csillagász-zarándok“.

A hullás helyén. Fotók: Károlyi Gábor, Zajácz György


A szenzációs esemény még 1857. április 15-én este történt Kaba város határában.

Ekkor hullott le a világ talán leghíresebb, majd három kilogrammos szenes kondrit meteoritja, melyről kevesen tudják, hogy megtalálása lényegében egy lovasgazdának és annak lovának köszönhető… A korabeli híradások kisebb nagyobb eltérésekkel számolnak be az eseményről. A történés valószínűleg a következő lehetett: Szilágyi Gábor a házának tornácán elszenderült. Majd a szabadtéri szundikálásból arra riadt fel, 22 óra körül, hogy nagy robaj van! Pillanatokon belül az égbolton megpillantott egy fényes tűzgolyót, mely lángoló csóvát húzott, majd pár pillanat múlva becsapódott, vélhetően a közelben. A földi légkörbe beérkező, száguldó meteoritot látta a gazda. A meteorit a súrlódás miatt felizzott, külső része elégett, de így is egy közel három kilogramm tömegű szenes kondrit meteorit kerülhetett a tudomány kezébe…



A maga módján a derék ló is jelzett

Másnap a figyelmes gazda kilovagolt a tanyájára, de útközben, a becsapódás közvetlen közelében a lova megbokrosodott, majd horkantott és végül nem akart tovább menni! Ekkor Szilágyi Gábor meglátta a becsapódás helyét, melyet röviddel a megtalálás után több ismerősével feltárt. Ezt követően szerencsére a település elöljárósága is hírt kapott a ritka égi-földi eseményről, majd értesítették a Debreceni Református Kollégiumot. A tudósoknak köszönhetően ezt követően indult a világhírnév felé a ritka égi ajándék. Az évtizedek során sok város (Göttingen, Bécs, London, Moszkva, Párizs stb.) világhírű intézeteibe is elkerült a kő pár lenyesett darabja, elemzésekre. A kabai meteorit korabeli vizsgálata számos új felismeréssel ajándékozta meg a tudományt, mivel különleges, ritka összetételű (szerves anyagot is találtak benne). Ráadásul ez a meteorit a Naprendszerünk kezdeti időszakának a hírnöke lett, hiszen anyaga a jó négymilliárd évvel ez előtti ősi állapotokat őrizte meg!

A város több helyen is példamutatón megőrizte az esemény emlékét


A Debreceni Kollégium nem hagyta elvinni a követ

A világhírnévre szert tett kabai meteoritot a korabeli Habsburg-udvar szerette volna megkaparintani, azonban a Debreceni Református Kollégium vezetősége ezt ügyes fondorlatokkal meghiúsította! Így a ritka égi ajándék eredeti fődarabja, mely a mintavételezések miatt ma már csak körülbelül 2,6 kg, jelenleg is a Debreceni Református Kollégium féltve őrzött kincse.
Kaba város a becsapódás napját, április tizenötödikét, a közelmúltban a Város Napja ünnepének nyilvánította, és emlékhelyet létesített a helyszínen.

Akik részesei voltak a kirándulásnak: Gyarmathy István, Károlyi Gábor, Károlyi Gáborné Eta, Kocsis István, Simándiné Éva, Szoboszlai Endre, Zajácz György.

Forrás: MACSED

Meteoritkráter Expedíció – 2021-ben a svéd Mien romkráterhez és krátertavához

A koronavírus-járvány okán a Meteoritkráter Expedíció csapata a korábban tervezettel ellentétben a jövő nyáron kel ismételten útra! A 2021-es esztendő kiemelt célpontja a 121 millió éve kőmeteorit formálta, 9 km átmérőjű, tóval fedett svéd Mien romkráter.

A korábban felkeresett lengyel Morasko-krátermezőhöz, majd Ries és Steinheim ikerkráterekhez hasonlóan a svédországi expedíció is az asztroblém felszínalaktani formáit, impaktitjait, – környezettudományi szemmel – talajviszonyait, hidrológiáját, állat- és növényvilágát, természetvédelmét, kultúrtörténetét teszi vizsgálat tárgyává. Mindezt kiegészíti az az ismeretterjesztő jelleg, amelynek során a természettudományok iránt fogékony nagyközönség figyelmét felhívja a meteoritika, a geológia, a geográfia és a környezettudomány aktuális kérdéseire és érdekességéire.

A Meteoritkráter Expedíció kibővített létszámú 2021-es svédországi útjának társszervezője a Bakonyi Csillagászati Egyesület. (Folyamatosan bővülő) szakmai, támogató és médiapartnere a Magyar Meteoritikai Társaság, a WJLF Környezetbiztonsági Tanszék, a Gothard Jenő Csillagászati Egyesület, az UtazniJó Utazási Iroda, Wollner Tibor, a Galileo Webcast, az Élet és Tudomány folyóirat, az Origo Tudomány rovat, a Planetology.hu honlap, a Gravitáció és a Rezsabek Nándor ScienceBlog.

Meteoritkráter Expedíció 2020 – a svéd Mien romkráterhez és krátertavához

Szerző: Rezsabek Nándor

Nyáron ismételten útra kel a Meteoritkráter Expedíció csapata! A 2020-as esztendő kiemelt célpontja a 121 millió éve kőmeteorit formálta, 9 km átmérőjű, tóval fedett svéd Mien romkráter.  

A korábban felkeresett lengyel Morasko-krátermezőhöz, majd Ries és Steinheim ikerkráterekhez hasonlóan a svédországi expedíció is az asztroblém felszínalaktani formáit, impaktitjait, – környezettudományi szemmel – talajviszonyait, hidrológiáját, állat- és növényvilágát, természetvédelmét, kultúrtörténetét teszi vizsgálat tárgyává.

Mindezt kiegészíti az az ismeretterjesztő jelleg, amelynek során a természettudományok iránt fogékony nagyközönség figyelmét felhívja a meteoritika, a geológia, a geográfia és a környezettudomány aktuális kérdéseire és érdekességéire.

A Meteoritkráter Expedíció kibővített létszámú 2020-as svédországi útjának társszervezője a Bakonyi Csillagászati Egyesület (BCSE). (Folyamatosan bővülő) szakmai, támogató és médiapartnere a Magyar Meteoritikai Társaság, a Gothard Jenő Csillagászati Egyesület, az UtazniJó Utazási Iroda, az Élet és Tudomány folyóirat, a Planetology.hu honlap, a Gravitáció és a Rezsabek Nándor ScienceBlog.

Meteoritkráter Expedíció: Mien 2020!

Szerző: Planetology.hu

A Meteoritkráter Expedíció csapata alig érkezett haza a 15 millió éve ikerkisbolygó ütötte, Bajorország és Baden-Württemberg határán fekvő Ries és Steinheim impakt kráterektől – hatékony népszerűsítő tevékenységének eredményeképp -, újabb hazai érdeklődők keresték fel az általunk bejárt helyszíneket.

Csapatunk 2019-2020-ban folytatja a történelmi magyar meteorithullások szórásmezőinek bejárását, valamint végzi népszerűsítő tevékenységét. 2020 kiemelt célpontja pedig a 121 millió éve keletkezett, 9 km-es, krátertóval fedett Mien-asztroblém Svédországban!

Meteoritkráter Expedíció az Apollo-terepgyakorlati helyszínen

Szerző: Rezsabek Nándor

A Meteoritkráter Expedíció ugyan néhány napja már maga mögött hagyta a németországi Ries és Steinheim ikerkátereket, egy-egy poszt erejéig azonban még vissza-visszatérünk a kutatóút érdekes részleteire.

Háttérben az Apollo-terepgyakorlati helyszín, a Siegling kőbánya.

Számomra az egyik legfelemelőbb momentum az Apollo-terepgyakorlati helyszínek felkeresése volt a nagyobbik, 24 km-es kráterben. Az UNESCO Geopark Ries Lindle geotopján, a Siegling kőbánya adott helyszínt 1970-ben négy Apollo-asztronauta geológiai kiképzésének.

Az Apollo-terepgyakorlatról (is) tájékoztató geopark-tábla.

Két fő közülük utóbb az Apollo-14-el a Holdra repült (Mitchell, Shepard), egy űrhajós a tartalékszemélyzet tagja volt (Engle), s az Apollo-17 egy további asztronautája (Cernan) is részesévé vált a felkészítésnek.


Korhű újságbejegyzés a St. Georg templom kiállítási anyagából.

A Meteoritkráter Expedícióhoz hasonlóan három napot töltöttek a terepen, s bár eleinte nem tűntek többnek amerikai turistáknál, idővel igen keményen dolgozva hajtották végre előírt geológiai vonatkozású feladataikat.

(Köszönjük támogatóink segítségét: Geopark Ries, Geopark Schwäbische Alb, Lelkes ÁsványBörze, Élet és Tudomány, UtazniJó Utazási Iroda, Dome Facility Services Group.) 

Meteoritkráter Expedíció: a Ries geopark konyhaművészete

Szerző: Rezsabek Nándor

A Meteoritkráter Expedíció ugyan néhány napja már maga mögött hagyta a németországi Ries és Steinheim ikerkátereket, egy-egy poszt erejéig azonban még vissza-visszatérünk a kutatóút érdekes részleteire.

A nagyobbik, 24 km-es kráter látogatói nonstop kulináris élvezeteknek is hódolhatnak. “Geopark Ries kulinarisch” címkével éttermek, kávézók, valamint termékek bírnak. Ilyen a “kráter söre“, a Fürst Wallerstein, mely szénsavas ízvilágát a terület remek ásványvizeinek köszönheti. Támogatónknak, a Geopark Ries-nek köszönhetően jártunk a jelenleg is a hercegi család birtokában levő sörgyár területén is. A barna különösen finom… Remek volt az eszpresszó, valamint az eredetileg kémikus panzióvezető asszony házi tortája a Literaturcaféban, a Lindle geotop szomszédsáságban.

Az Altenbürg suevitbreccsa-lelőhely melletti vadászétterem ugyan nincs a listában, de ízletesek voltak a vadkanból készült hideg ételek – kovászos uborkával, tormával, vagy épp ribizlilekvárral…. Megleltük a szintén “rendszeren kívüli“, ugyanakkor igazi bajor koszttal szolgáló legjobb nördlingeni éttermet is, Blaue Glocké-t, ami annyira szimpatikusnak bizonyult, hogy valamennyi vacsoránkat ott költöttük el.

(Köszönjük támogatóink segítségét: Geopark Ries, Geopark Schwäbische Alb, Lelkes ÁsványBörze, Élet és Tudomány, UtazniJó Utazási Iroda, Dome Facility Services Group.)

Hazaérkezett a Meteoritkráter Expedíció legénysége

Szerző: Rezsabek Nándor

A Meteoritkráter Expedíció környezettanos-természetfotós csapata (Drabb Erzsébet – Makai Zoltán – Rezsabek Levente – Rezsabek Nándor) az eredményes küldetést követően vasárnap délután rendben hazaérkezett Magyarországra. 

A csapat az 5 napos németországi misszió során sikeresen teljesítette kutatási programját, valamint végezte ismeretterjesztő tevékenységét a 15 millió éve ikerkisbolygó ütötte, Bajorország és Baden-Württemberg határán fekvő Ries és Steinheim impakt krátereknél. 

Mindez nem valósulhatott volna meg partnereink segítsége nélkül. Köszönjük a Geopark Ries, a Geopark Schwäbische Alb, a Lelkes ÁsványBörze, az Élet és Tudomány, az UtazniJó Utazási Iroda, a Dome Facility Services Group támogatását! 

A folytatás? Pihenésre nemigen lesz idő, hiszen a csapat fele hétfőn már útra is kél, és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében jelen sorok írója “Folytatódtak a Meteoritkráter Expedíció kalandjai” címmel ad elő a IX. Bátorligeti Csillagászati Programhétvégén. A nyáron megjelenik az Élet és Tudomány folyóiratban a részletes útibeszámoló, népszerű stílusban. A kutatási eredmények szakdolgozati inputokat jelentenek, valamint megjelennek a Szegedi Tudományegyetem Geográfus Hírlevelében is. Továbbá magunk is nagyon várjuk Rezsabek Levente útifilmjének megszületését. Az elkövetkező napokban pedig az Expedíció egy-egy érdekes momentumáról még említést teszünk a Rezsabek Nándor ScienceBlog és a Planetology.hu felületein. 

Legfőképp pedig köszönjük olvasóink többnapos megtisztelő érdeklődését és figyelmét!