Egzotikus szén-mikrokristályokat találtak a cseljabinszki meteoritporban

Szerző: Ivanics-Rieger Klaudia

Amikor egy világűrből érkező test belép a Föld légkörébe, a felszíne nagy nyomásnak és hőmérsékletnek van kitéve. A légáramlás kis cseppeket szakít le a meteoroidról, porfelhőt képezve. A kutatók egyedülálló szénkristályokat találtak a 2013-ban hullott cseljabinszki meteorit így kialakult porában. A 2013. február 15-én a dél-uráli Cseljabinszk térségében lehullott szuperbolida a méretét tekintve egyedülálló jelenség volt, óriási közvélemény- és tudományos érdeklődést váltott ki. A 21. században a mai napig ez volt a legnagyobb meteoroid, és a legnagyobb bolida a Tunguszka-esemény után. E körülbelül 18 méteres kezdeti átmérőjű test lezuhanása semmilyen fejlett laboratóriumban nem megismételhető körülményeket teremtett, melyek által egyedülálló anyagokat hozott a bolygónkra. A cseljabinszki meteorit lezuhanását jelentős pusztulás kísérte, aminek következtében nagyszámú szilánk hullott a Föld felszínére. Szétesése gáz- és porcsóva képződésével, majd a porkomponens leülepedésével is együtt járt. A cseljabinszki porcsóvát, amely 80-27 km magasságban alakult ki, több műhold is észlelte. Evolúciója során kelet felé mozdult és négy nap alatt megkerülte az egész földgömböt. A meteoritpor lehullásának körülményei egyedülállónak tekinthetők: 8 nappal a meteorit megjelenése előtt havazás volt, amely határozott határvonalat hozott létre, lehetővé téve a porréteg kezdetének meghatározását. Körülbelül 13 nappal a meteorit lehullása után is volt egy havazás, amely viszont megőrizte az addigra már lehullott meteoritport. Oliver Gutfleisch kutató és munkatársai egy új kutatás során mikrométer méretű szén-mikrokristályokat találtak e cseljabinszki porban. Pásztázó elektronmikroszkóppal (SEM) vizsgálták meg e kristályokat és megállapították, hogy azok különféle szokatlan formákat öltöttek: zárt, kvázi gömb alakú héjak és hatszögletű rudak képe jelent meg a műszer alatt. „A meteoroid porkomponenséből származó szénkristályok egyedi morfológiai sajátosságaira összpontosítottunk” – magyarázták. – “Az első szénkristályt a por optikai mikroszkópos vizsgálata során találtuk meg, mivel a lapjai véletlenül a fókuszsíkban voltak. A későbbi, optikai elektronmikroszkóppal végzett vizsgálatok kimutattuk, hogy sok hasonló kristály volt a meteoritporban. Elektronmikroszkóppal azonban meglehetősen nehéz volt megtalálni őket kis méretük (körülbelül 10 µm) és alacsony fáziskontrasztjuk miatt.”

Optikai (a) és pásztázó elektronmikroszkóppal (b-d) készült felvételek a cseljabinszki meteoritpor szénkristályairól. Kép forrása: Taskaev et al., doi: 10.1140/epjp/s13360-022-02768-7.

A Raman-spektroszkópiával és röntgenkrisztallográfiával végzett további elemzések kimutatták, hogy a szénkristályok valójában a grafit egzotikus alakú formái. Ezen struktúrák valószínűleg úgy jöttek létre, hogy a grafénrétegek ismétlődés szerűen tapadtak a zárt szénatommagokhoz. E folyamatot a kutatók számos ilyen struktúra növekedésének molekuláris dinamikai szimulációival vizsgálták. A tudósok összegzésként a következőt nyilatkozták: „Azt találtuk, hogy számos lehetséges embriószén nanoklaszter – a buckminsterfullerén (C 60 ) és a polihexaciklooktadekán (-C 18 H 12 -) – lehet a fő gyanúsított, amelyek felelősek a vizsgálatban megfigyelt zárt héjú, kvázi gömb és hatszögletű rúdgrafit mikrokristályok kialakulásáért”

Forrás: sci-news.com

Egy marsi hidrotermás rendszer megismerése egy nakhlit meteorit által

Szerző: Rezes Dániel

Svéd, skót, ausztrál, brit, dán és francia kutatók egy olyan tanulmányt publikáltak a közelmúltban a Science Advances nevű szaklapban, melyben egy Marsról származó nakhlit meteorit mélyreható vizsgálatát végezték el. A kutatók arra igyekeztek fényt deríteni, hogy az e típusba tartozó meteoritok forráskőzetét ért vizes átalakulások térbeli és időbeli kiterjedése biztosíthatott-e élhető környezetet egyes mikroorganizmusok megtelepedéséhez.

Az NWA (Northwest Africa; Északnyugat-Afrika) 10645 marsi eredetű nakhlit meteorit olvadási kéreggel borított felszíne.
(https://www.meteorite-times.com/nwa-10645-martian-nakhlite/)

A nakhlit típusú meteoritok olyan Marsról származó magmás kőzetek, melyekben finomszemcsés alapanyagban nagyobb részben piroxén, kisebb részben pedig olivin fenokristályok (szabad szemmel jól látható méretű kristályok) találhatóak. Az eddig felfedezett nakhlitok mind ugyanabból a feltételezett vulkáni rendszerből származnak, mivel hasonlítanak egymásra kőzettani és geokémiai tulajdonságaikban, valamint a Marsból történt kilökődése mindnek ~11 millió éve következett be. A nakhlitok képződése legalább négy magmás eseményhez köthető, kristályosodási koraik 1416 és 1322 millió év között változnak. Az ide tartozó meteoritok lehetséges forrásterületei közt említhető az Északi Síkság (Northern Plains) hatalmas vulkanikus területe, a Tharsis-régió, az Elysium-Amazonis vulkanikus síkságai és a Syrtis Major területe. A nakhlitok fontosak a tudomány számára, mivel olyan olivinszemcséket tartalmaznak, melyeket még a Föld felszínére érkezés előtt, marsi körülmények között ért vizes átalakulás. Erre bizonyíték az olivinekben érként megjelenő iddingsit. Az iddingsit olyan finomszemcsés, hidratált ásványok (pl. szmektitek, vas-oxidok és -hidroxidok) gyűjtőfogalma, melyeket az olivin alacsony hőmérsékleten történő vizes átalakulása hoz létre. A nakhlitokban előforduló iddingsit marsi eredetét izotóposan (δD érték alapján) bizonyították, valamint összetétele megegyezik a marsi in-situ (helyben történt) méréseknél kapott adatokkal. A vizes átalakulás a magmás kőzeteket a Mars amazoni korszakában érte ~633±23 millió évvel ezelőtt.

Az Antarktiszon talált MIL 03346 nevű, marsi eredetű nakhlit meteorit egy polírozott szeletének és a szelet kinagyított részleteinek fényképei (A, D és F), valamint ugyanezen területek BSE (backscattered electron; visszaszórt elektron) képei (B, C és E). Az A és B jelű ábrán szaggatott körvonallal jelzett részeket erős vizes átalakulás érte a Mars amazoni korszakában. A képeken olivin, augit (piroxén) és titanomagnetit ásványok láthatóak. Egyes olivin szemcséken belül sötét vörös iddingsit erek figyelhetőek meg (Martell et al. 2022).

A nemzetközi kutatócsapat a MIL (Miller Range; Miller-vonulat) 03346 nevű, Antarktiszon talált nakhlit meteoritot vizsgálta meg neutron- és röntgen-tomográfiás módszerekkel annak érdekében, hogy kiderítsék, hogy a marsi alapkőzet részeként a meteorit mekkora részét érintette a vizes átalakulás. A térbeli kiterjedés vizsgálata azért fontos, mivel általa a hidrotermás rendszer méretére következtethetünk, mely egy bizonyos kiterjedés esetén a mikrobiális élet számára már megfelelő lehet. Számos földi hidrotermás rendszer is tartalmaz mikrobiális életet. A vizsgálatokhoz felhasznált röntgen-tomográfia megfelelő módszer a tárgyak roncsolásmentes vizsgálatára, míg a neutron-tomográfiát az ebben az esetben rendkívül fontos hidrogén-érzékenysége miatt használták fel a kutatók. A két módszer kombinálásával meghatározható, hogy a kőzeten belül az egyes fázisok (olivin-iddingsit) hol helyezkednek el és milyen térbeli viszonyban állnak egymással.

A MIL 03346 meteorit neutron- és röntgen-tomográfiás vizsgálatának eredménye. Az olivin szemcsék kék színnel, a hidratált ásványok pedig lila színnel jelennek meg a képen, míg az egyéb ásványfázisok átlátszóak. A szaggatott vonallal jelölt rész nem mutat vizes átalakulást, míg az azt körülvevő részben összefonódó repedéshálózatot találunk, mely átfedést mutat a hidratált ásványok térbeli elhelyezkedésével (Martell et al. 2022).

A vizsgálatok azt az eredményt hozták, hogy a MIL 03346 nakhlit meteoritnak csak egészen kis része alakult át a vízzel történt érintkezés során, illetve az átalakult részek között is csak kis mértékű összeköttetés van jelen. Ez arra enged következtetni, hogy az egész, eredeti kőzettestet tekintve nem valószínűsíthető egy nagy hidrotermás rendszer jelenléte. A legvalószínűbb feltételezés az, hogy az átalakulást előidéző víz kis mennyiségű felszín alatti jégből származott, mely egy becsapódás során megolvadt hozzávetőleg 630 millió évvel ezelőtt. A kis térfogatú víz és a becsapódás nyomán kialakult feltételek rövid időbeli fennállása kizárja ebben a rendszerben az élet megtelepedésének lehetőséget. Azonban fontos megjegyezni, hogy ennek az egy tanulmánynak az eredményei még nem jelentik azt, hogy az élet más helyeken vagy időben ne létezhetett volna a vörös bolygó más régióiban.

Források:
[1] http://www.sci-news.com/space/martian-meteorite-water-10807.html
[2] Martell J. et al. (2022). The scale of a martian hydrothermal system explored using combined neutron and x-ray tomography. Science Advances, 8(19), eabn3044., 7 p.

BREAKING: Megvan az Űrbatyu III

Szerző: Bakonyi Csillagászati Egyesület

A Bakonyi Csillagászati Egyesület örömmel jelenti be, hogy a május 7-én a Ság-hegy tetejéről indított magaslégköri ballonunk, amely az Űrbatyu III nevet viselte, hosszú hányattatás után visszakerült hozzánk. Kenyeri mellett, egy szántóföld szélén két helybeli gazdálkodó találta meg aratás közben. Ezúton is köszönjük nekik. Végtelenül hálásak vagyunk. Külön köszönetet mondunk Csiki Péternek és családjának, hogy önzetlen módon heteken keresztül segítettek minket a keresési munkálatokban. Továbbá Csonka István pilótának a keresésben nyújtott légi támogatásért. Ezen kívül médiapartnereinknek (így a Planetology.hu-nak), valamint minden egyes tagunknak, követőnknek és mindenkinek aki velünk együtt izgult a ballonunk sorsán. Részletes beszámolóval és képekkel nemsokára jelentkezünk.

Megvan az Űrbatyu III!
Az Űrbatyu III médiatámogatói, köztük Oldalunk is

Zenés Űrodüsszeia

Szerző: Kovács Gergő

Múlt héten megakadt a szemem egy dolgon, és őszintén szólva a legnagyobb örömmel és meglepetéssel töltött el: űrzenei hangverseny lesz június 13-án este Debrecenben, az Egyetem Zeneművészeti Karán! Még soha nem voltam klasszikus zenei koncerten, pláne nem egy olyanon, melyen általam is ismert és imádott űrzenék lesznek előadva! Ott kellett legyek…

A “2022 – Zenés Űrodüsszeia” c. eseményt a Zerophobia nevű társulat, illetve a BTK Művészeti Központjának szervezte meg. A helyszín a ZK Liszt-terme volt, a koncertet pedig stílusosan Richard Strauss – “Imígyen szóla Zarathustra” c. kortalan klasszikusával nyitották meg. Bevallom őszintén, ha nem ez lett volna az első alkalom, hogy élőben hallok-látok klasszikus zenét, talán nem lett volna akkora az élmény, de így, a trombita első hangjai után rázendítő egész zenekartól szinte hátrahőköltem a székben. Döbbenetes, letaglózó élmény volt.

A 2001 Űrodüsszeia zenéjét követte többek között Josef Strauss „A szférák zenéje” című keringője, a „Dal a Holdhoz” című ária Antonín Dvořák „Rusalka” című operájából, valamint felcsendült a “Jupiter, a szeszélyes” is, egy másik nagy kedvencemtől, Gustav Holsttól, melyet egy Star Trek-zenékből álló válogatás követett. Az est zárásaként pedig néhány bónusz-dal is felcsendült a Csillagok Háborújából: Anakin és Padmé dala a Klónok támadásából, valamint a mindenki által ismert nyitódal.

A teljes előadás itt tekinthető meg:

Nyomós okom van remélni, hogy folytatása következik…

Bolygóvonat a hajnali égen, nézzük mi várható valójában

Szerző: Balázs Gábor

Bolygók sorakoznak a hajnali égen, egymás után rendre, szépen. De mi is fog történni a következő hajnalokon? Fontos leszögezni, nem az, amit oly sok helyen olvastunk az eseményről. Ennek a bolygósorakozónak tudományos jelentősége nincs, pusztán egy szép égi látványosság, sőt, hogy több bolygó látszik, máskor is megtörténik. Volt hasonló decemberben az esti égen, 2020 tavaszán és még előtte 2016-ban is. Ebből következik, hogy maga a bolygósorakozó nem egy ritka jelenség.

Bolygósor az esti égen 2020 decemberében

De akkor miért érdekes, ha nem ritka? Lényegében azért, mert a bolygók keletről nyugat felé haladva (balról jobbra) a Naptól való távolságuk sorrendjében láthatóak. De ez sem évezredenként egyszer. 2004 decemberében voltak a bolygók legutóbb hasonló sorrendben. A különbség most csupán annyi, hogy a bolygók közelebb látszódnak egymáshoz.

A bolygók állása 2004 decemberében (Forrás: Stellarium)

És nem kell évszázadokat várni a következőre sem. A sorrend 2040-ben ismét a Naptól való távolság szerint fog alakulni. Hogy minden bolygót láthatunk egy időben az égen, az egy másik kérdés. Ez utoljára 2020-ban történt meg és legközelebb 2161-ben lesz megfigyelhető.

Tehát miért különleges a mostani? Mert az előző kettő egy időben történik. Ugyanabban az időben minden bolygót megfigyelhetünk, ezek közül négyet szabad szemmel is láthatunk. Mindezt a bolygók Naptól való távolsága szerinti egymásutánban. Ez az egybeesés az, ami ténylegesen különlegessé teszi az elkövetkező hajnalokon látható bolygósort. Magát a sorrendet csupán az Uránusz és a Neptunusz töri meg, de ezeket a látvány tetőpontján már szabad szemmel most nem láthatjuk.

Hogyan látszik most és mikor lesz a legszebb?

Maguk a bolygók fényes csillagokként tűnnek fel a hajnali égen kelet, délkelet felé, mikor már pirkad. Először május végén, La Palmán fotóztam a már hasonló formációban álló bolygókat.

A június végén látható bolygósor május 25-én La Palma szigetéről. A délebbi részeken az együttállás látványosabb lesz a horizonttól való magasság miatt (nagyobb méretben itt)

Legutóbb június 13-án hajnalban készült kép már úgy a bolygósorról, ahogyan látszódni fog néhány nap múlva. Persze addig a bolygók elhelyezkedése picit változik.

A júniusi felállás 13-án hajnalban a szerző felvételén (nagyobb méretben itt)

Ahogy több helyen is írták, június 17. és 28. között lesz a legszebb a bolygóvonat látványa. De miért pont akkor? A bolygósorhoz június második felében csatlakozik a Merkúr, illetve ezekben a napokban az egyre csökkenő fázisú Hold szép együttállásokkal kápráztatja el a koránkelőket. Maga a bolygósor még július legelején is látható lesz, igaz, már a Merkúr és a Hold nélkül.

Vegyünk egy, a két szélső időpont közötti dátumot. Legyen június 22. Elsőként a Szaturnusz kerül a horizont felé 0:05 után. Mivel a ténylegesen látható bolygókról lesz most szó, így a soron következő a fényes Jupiter 1:27-től. Őt nemsokkal égi kísérőnk, a Hold fogja követni. 2 óra után már látható a földközelségéhez közeledő vöröses csillag, a Mars. Utóbbi három 25-én szép hármas együttállásban lesznek megfigyelhetők.

Mars-Hold-Jupiter hármas együttállás június 22-én. Ezt az együttállást érdemes már 3 óra környékén megkeresni (Forrás: Stellarium)
A Mars, a Hold és a Jupiter együttállása május 25-én a szerző felvételén La Palma szigetéről. Hasonló látványra számíthatunk 22-én is, mindössze a Mars és a Jupiter lesz kissé távolabb egymástól (nagyobb méretben itt)

2:54-től már elméletben látható az Uránusz is. Ez a bolygó vidéki égbolton szabad szemmel halvány csillagként, de látható, de jelen esetben a szürkületi égbolt fénye miatt mi már nem láthatjuk. A látható bolygókhoz utoljára a Vénusz fog csatlakozni 3:38-tól. Őt a Merkúr követi, de fontos leszögezni, hogy nagyon alacsonyan lesz a horizont felett, így több mint valószínű, hogy ez a bolygó már elveszik a felkelő Nap fényében.

Forrás: Stellarium
A Naprendszer június 22-én. A nyíl mutatja, merre nézünk hajnalban. Forrás: https://www.theplanetstoday.com/

De mi szükséges a megfigyeléshez? Elsősorban fontos szem előtt tartanunk, hogy nem lesz szabad szemmel látható a Naprendszer összes bolygója. Második legfontosabb, szinte tökéletesen tiszta keleti, délkeleti horizontra lesz szükség ahhoz, hogy a legjobb időpontban láthassuk az összes látható bolygót.

Ahogy a fenti időpontokból is látszik, a teljes sor megfigyelésére igen rövid idő áll majd rendelkezésre. A Vénusz 3/4 4 felé lesz olyan magasan, hogy már jól látható legyen, de 4 óra után már a felkelő Nap fénye már folyamatosan elvesz a látványból az idő előrehaladtával. Ekkor már csak a négy, fényesebb bolygó (Vénusz, Mars, Jupiter, Szaturnusz) fog látszódni. Távcsővel ezt a jelenséget nem érdemes megfigyelni, hiszen maguk a bolygók 105 fokos látószögben sorakoznak. Ez a jelenség tényleg a csak szabad szemes alkalmak egyike. Ellenben aki a bolygókat távcsővel szeretné megnézni, azok ténylegesen láthatják a legtöbb bolygót. Akár még a Merkúrt is.

És ha le szeretném fotózni?

Első és legfontosabb: egy stabil állvány. Enélkül igen nehéz lesz a jelenség megörökítése. A bolygók az égbolton szétszórva lesznek, így a lehető legkisebb gyújtótávolságú objektívünket vegyük elő. Így sem biztos, hogy egy képen látszódni fog az összes bolygó, ezért nagy valószínűséggel panorámafotót kell készítenünk. A fentebb látható, június 13-án készült fotó is egy 3 képes panorámafotó.

Ha már objektív. A csillagokat pontszerűnek látjuk és törekedünk arra, hogy a képeken is annak lássuk őket. Hogy ne hosszú csíkok legyenek a csillagok és persze a fő attrakciók, a bolygók, be kell tartanunk az 500-as szabályt. Röviden elmagyarázva: 500-at elosztjuk az általunk használt objektív gyújtótávolságával így megkapjuk azt a leghosszabb záridőt másodpercben, aminek használatával még pontszerűek maradnak a csillagok. Ha viszont NEM full frame fényképezőgépet használunk, ezt az értéket tovább kell osztani 1,6-al. A számítás szemléltetéséhez a Canon 2000D-t és egy alap 18-55-ös objektívet veszek alapul. A legkisebb gyújtótávolsága 18 mm. 500/18 eredménye 27,8. Mivel crop szenzoros gépről van szó, ezért tovább kell osztani 1,6-al. 27,8/1,6 eredménye 17,4 így a leghosszabb használható záridő 17 másodperc.

Full frame gép esetében: 500/fobj

Crop szenzoros gép esetében: (500/fobj)/1,6

Akik pedig az együttállások között szeretnének válogatni, azoknak összeszedtem a Hold együttállásait 18-a és 27-e között. (A képek az adott dátum égboltjának 3:55 perckori állapotát mutatják.)

Először a Hold a Szaturnusz közelíti meg 18-án.

A bolygósor 18-án hajnalban. Forrás: Stellarium

Majd 21-e és 23-a között a Jupiter és a Mars közelében láthatjuk égi kísérőnket.

A bolygósor 21-én hajnalban. Ekkor a Hold a Jupitert látogatja meg. Forrás: Stellarium
A bolygósor 22-én hajnalban. Forrás: Stellarium
A bolygósor 23-án hajnalban. A Mars bolygó mellett láthatjuk az egyre fogyó Holdat. Forrás: Stellarium

Bónusz: 26-án hajnalban a vékony hajnali holdsarló a Vénusz és a Fiastyúk nyílthalmaz között fog elhaladni. Ennek sikeres megfigyelése, netán megörökítése igazán maradandó élmény.

Hold-Vénusz-Fiastyúk együttállás 26-án. Forrás: Stellarium
A bolygósor 26-án hajnalban. Forrás: Stellarium

És egy igazi kihívás:

A bolygósor 27-én hajnalban. Forrás: Stellarium

KG.art – előadás Debrecenben

Szerző: Kovács Gergő

2022. június kilencedike estéjén egy kicsi, de annál lelkesebb csapatnak, a debreceni Magnitúdó Csillagászati Egyesületnek mutattam meg munkáim, az Újkerti Közösségi Ház (Debrecen, Jerikó u. 17-21.) 106-os termében.

Rövid felvezetés után, melynek keretében meséltem relatíve új hobbim eredetéről, bemutattam munkáim: egy részüket teljes valójukban is, míg szenvedélyem egész eddigi történetét csaknem száz vetített kép formájában. Jó volt látni az örömöt, meglepetést és az újszerűség érzését csillagásztársaim arcán! Érdemes valami újat alkotni!

Az előadás egy mini-kiállítással párosult, melyen tagtársaim élőben is megcsodálhatták többek között a híres marsi arcot épp úgy, mint a Ceres és a Mimas háromdimenziós “modelljét”

Munkáim megtalálhatóak Facebook– és Kockart-oldalamon is!

Kövessük az égi medvék lábnyomait!

Szerző: Kocsis ERzsó

A Planetology.hu portál szakmai együttműködésével megvalósult eseményen szerkesztőségünk két tagja is előadást tartott az országnak korábban is számtalan hírességet – így a nemrég elhunyt Haumann Péter színművészt – adó, napjainkban ugyancsak példamutató oktatási tevékenységéről közismert XII. kerületi Németvölgyi Általános Iskolában.

Az ötödik-hatodikos tanulók egy része az Enterprise fedélzetén utazva meg tudhatta, hogy hogyan változott meg az űrkutatás története a Star Trek ikonikus sci-fi sorozat hatására. Hallhatták, hogy Uruha hadnagy immáron Nichelle Nicholsként hogyan toborozta az űrsikló program leendő asztronautáit, átlépve a fantázia világából a tudomány világába. Láthatták, hány NASA tudós, kutató, űrhajós álmodozott kisgyerekként, hogy egyszer eljuthat oda, ahol ember még nem járt. A legfontosabb tanulság, amit magukkal vihettek a Coolstarz Csillagászati Szakkör prezentációját hallva, egy Mae Jamison idézet: „dont’t doubt, dare”, azaz ne kételkedjenek, hanem merjék megvalósítani az álmaikat!

A hetedik-nyolcadik osztályosok a Mars bolygóval ismerkedhettek meg. A „Mars képregény a vörös bolygó kutatástörténetéről” című a Rezsabek Nándor ScienceBlog előadásán tudománytörténeti és planetológiai érdekességek hangzottak el. Az érdeklődő ifjúságot egészen felvillanyozta, és már a prezentáció alatt kérdések feltevésére sarkallta mind a múltbeli, mind a jelenkori és a majdani Mars-missziók sora. Bolygószomszédunk érdekes tényei, históriái sokáig foglalkoztatta még a hallgatóságot. Persze, hogy az örök kérdés is elhangzott, hogy van-e élet a Marson és lehetséges-e egy majdani kolonizáció, de a vörös bolygó vulkáni tevékenységéről is volt kisebb kitérő.

Dimanopulosz Andrea igazgató asszony odaadó támogatásával, elhivatott kollégái hathatós segítségével egy remek kora délutáni „égi medvelesen” vehettünk részt. Jó volt látni, hogy az ifjúságot valóban érdeklik a természettudományos témák. Mernek okosakat kérdezni, akár kiállni a társaik elé és a Challenger űrsiklóról pár mondatot beszélni. Reméljük, a jövő lehetséges tudósai, kutatói kerülnek ki majd egyszer közülük. A bizakodás megvan, hiszen tudjuk, hogy Mae Jamison is kicsi lányként Kirk kapitány és Uhura hadnagy kalandjait nézte, és felnőve egy valódi űrsiklón szolgálhatott. Az már csak a hab a tortán, hogy az ikonikus sorozat egyik részében magára ölthette a csillagflotta egyenruháját is… Ezekből a fiatalokból kerülhetnek ki azok, akik nem csak a Marsról hoznak majd nekünk kőzetmintákat, hanem akár távolabbi planétákat is meg fognak hódítani. Mert a tudás az igazi hatalom!

Helyszíni tudósítás a IV. Országos Meteoritikai Konferenciáról

Szerző: Ivanics-Rieger Klaudia

Szombaton végre újra élőben rendezte meg a IV. országos meteoritikai konferenciát a Magyar Meteoritikai Társaság, Kereszty Zsolt vezetésével. Az előadók közt a Planetology.hu több tagja is képviseltette magát. A köszöntő után rögtön Rezsabek Nándor főszerkesztő kezdett egy (szak)irodalmi szövegkollázzsal. Többek között Hédervári Péter és Cholnoky Jenő írásaiból olvasott fel egy-egy bekezdést, melyek mind vélt vagy valós impakt eseményekhez kapcsolódtak. Az előadás címe – Meteorit(kráter) (tév)eszmék a magyar tudományban – is híven tükrözte ezt. Utána Ivanics-Rieger Klaudia tartalomszerkesztő következett: bemutatta az általa képviselt Bakonyi Csillagászati egyesület meteorit gyűjteményét és ide vonatkozó ismeretterjesztői tevékenységét, egyúttal egy eszköztárat vonultatott fel, mely egyfajta segítséget ad ehhez a tevékenységhez. A szünet után Szklenár Tamás tartalomszerkesztő és az MMT Oktatási és ismeretterjesztési tagozatának egyik vezetője ismertette meg a hallgatóságot a NEO (Near Earth Object) égitestekkel. Témája a Földközeli aszteroidák és bekövetkezett ütközések voltak. A program harmadik részében Rezes Dániel tartalomszerkesztő az NWA 13637 holdi meteorit kőzettani és geokémiai vizsgálati eredményeit. A konferenciát egy, Szklenár Tamás által vezetett meteoritikai kerekasztal zárta.

KG.art: csillagászati alkotásaim

Vezető szerkesztőnk, Kovács Gergő június 9-én “KG.art: csillagászati alkotásaim” címmel tart előadást a debreceni Magnitúdó Csillagászati Egyesület (MACSED) foglalkozásán az Újkerti Közösségi Ház (Debrecen, Jerikó u. 17-21.) 106-os termében, este 6 órakor! A programra minden érdeklődőt sok szeretettel várunk!

Apollo-17 “Rock Star”, avagy 2025-ben visszatérünk a Holdra?

Szerző: Mitre Zoltán

Az Amerikai Egyesület Államok magyarországi Nagykövetsége és az „Amerikai Kuckó” (American Corner) közös szervezésében lehetőség nyílt az Európában tartózkodó két NASA szakemberrel Raphael „Ralph” Grau-val és Jennifer „Jenny” Knotts-al találkozni május 25-én szerdán kora este. A programnak a Corvinus Egyetem “Sóház” campusa adott otthont Budapesten, ahol évek óta működik a nagykövetség tehetséggondozó műhelye, az “Amerikai Kuckó”.

A találkozó egyik nagy eseménye volt az 50 évvel ezelőtti Apollo-17 missziói által visszahozott holdkőzet mintadarabjának megtekintési lehetősége. A programot teljessé tette, hogy Rezsabek Nándor tudományos szakíró és környezetkutató, Planetology.hu főszerkesztő a Földön található kozmikus kőzetekről mutatott be előadást. Az alagsori előadótermet megtöltő közönséget Kovács Tibor, az amerikai nagykövetség tudományos ügyekért felelős attaséja köszöntötte. Ő a program során szinkrontolmácsolásban is szerepet vállalt.

A köszöntő után Raphael Grau tartott előadást. Raphael 35 éve dolgozik a NASA-nál, a Nemzetközi Űrállomás tervezésében is részt vett. Prezentációjában főleg az űrállomás paramétereiről, működéséről kaptunk részletes információkat, beleértve a jelenlegi és jövőbeli kutatásokat. Megtudtuk, hogy az ISS-en zajló jelenlegi kutatások főleg a növényi és emberi élettani folyamatok súlytalanságban történő megváltozását teszik ki. A NASA nagyon készül a hosszú súlytalanságban töltött időt igénylő űrmissziókra. A teljesség igénye nélkül két érdekes példa az elhangzott előadásból:

Az űrhajósok körében régi probléma, hogy az űrbeli tartózkodás után szemük olyan deformációt szenved, ami egyeseknél visszatérés után szemüveg viselését igényli, véglegesen. Másoknál viszont visszaáll az eredeti állapot. Sokáig nem értették ennek az okát. A közelmúlt egyik jelentős eredménye, hogy B12 vitamin folyamatos adagolásával ez a probléma megelőzhető.

Az ún. “iker összehasonlítás” vizsgálat különösen figyelemfelkeltő volt. Itt nem a relativitáselmélet bizonyításáról van szó! Tehát nem azt vizsgálják, hogy a nagy sebességgel Föld körül keringő ikerpár egyike lassabban öregszik-e a földi társához képest! Hanem visszatérés után az űrhajós és a földön maradt ikerpár egészségi állapotát mérik fel alaposan és az eltérés alapján tudnak következtetni a súlytalanság és kozmikus tér okozta változásokra.

Jennifer Knotts PR szakember a NASA-nál, szinte első megszólalása alapján azonnal érezni lehetett ezirányú profizmusát. Jennifer az Artemis programban dolgozik most, előadása elején egy PR filmet mutatott be, ahol a NASA vezetői határozottan megígérték, hogy 2025-ben újra a Holdra lépnek. A filmet Jennifer annyival egészítette ki, hogy két misszió előzi meg ezt, egy ember nélküli és egy Holdat megkerülő emberes misszió (akárcsak az Apollo programok során).

Mint kommunikációs szakember, szakterületének fontosságáról és az űrmissziók irányítótermében a kommunikációs szakember vezető szerepéről beszélt. Mint Jennifer elmondta, a mérnökök és szakértők legalább egy tucat helyre kell, hogy figyeljenek, és közben mindenkinek a saját feladatára is koncentrálni kell. Az űrhajósokkal egy fő, a kommunikációs szakember beszél csak. Ő az, aki összegyűjti a irányítóteremben a szakmai információkat és érthetően kommunikálja az űrhajósok felé a feladatokat, valamint az űrhajósok visszajelzéseit a szakemberek felé. Fontos szerepet tölt be az űrhajósok napjának tervezésében is, amelyet öt perces pontossággal készítenek el. Szemléltetésként még saját asztalát is megmutatta az ISS irányítóközpontjában, és elmagyarázta az egyes feladatokat.

A két szakember előadása után Rezsabek Nándor főszerkesztő tartott előadást a Földön fellelhető, és szülőégitestek szempontjából azonosítható kozmikus anyagokról. Ismertette a holdi eredetű meteoritok típusait, összetételét. A rövid szakmai előadás ideálisan vezette fel a meeting záró akkordját, az eredeti Apollo-17 holdkőzetet, amit az illetékesek közben előkészítettek. A szakmai előadások után ezt meg lehetett tekinteni és konferenciabeszélgetésre is volt lehetőség a NASA szakembereivel. A találkozó egyik nagy előnye volt, hogy lehetett négyszemközt is részletesen konzultálni a két előadóval: Raphael az ISS-el kapcsolatos kérdésekre válaszolt, míg Jennifert az Artemis programról lehetett kérdezni.

Készültek közös fényképek, a vendégek ajándékokat vihettek haza, mondhatni az igazi profi amerikai PR mindenki számára nagyon jó benyomást gyakorolt és élményként hatott. A Planetology.hu szerkesztőségéből Kocsis ERzsóval valamint Farkas Csabával az Impulzus podcast főszerkesztőjével közösen változatos szakmai kérdéseket tehettünk fel Raphaelnek és Jennifernek. Tehetséggondozásról, Star Trek-ről és égi mechanikai kérdésekről is beszéltünk.

A találkozóról elmondhatjuk, hogy szakmailag és azon túl is hasznos és motiváló volt. Bár nem lett kimondva, de érezhető volt, hogy a NASA kifejezetten felerősítette a lépéseket az űrkutatás terén. Közismert, hogy mind az orosz, mind a kínai űrprogramok nagy ambíciókat dédelgetnek, így talán majdhogynem fix ígéretnek vehető, hogy 2025-ben újabb emberes NASA misszió indul útnak a Holdra.

A fotókat Kocsis ERzsó, Rezsabek Nándor és Wollner Tibor készítette