Bolygós rövidhírek: hatalmas tömegű földönkívüli port gyűjt be Földünk évente

Szerző: Rezes Dániel

Bolygónk Nap körüli keringése alatt számtalan világűrben található porfelhőn halad keresztül. Ezeknek a felhőknek a légkörbe jutó, majd felszínre hulló anyaga minden évben több ezer tonnával növeli a Föld tömegét – írják francia, amerikai és angol kutatók új tanulmányukban.

A szerzők három terepi időszak (2001-2002, 2005-2006 és 2015-2016, december-február) során gyűjtött több, mint 2000 mikrometeoritot vizsgáltak meg következtetésük levonásához. A mikrometeoritok olyan kozmikus porszemcsék Föld felszínére érkezett anyagai, melyek túlélték a földi légkörben történt áthaladást, illetve méretük milliméter alatti tartományban mozog. A mikrometeoritok csoportokba rendezése igen komplex, leginkább összetételük és átolvadásuk mértéke szerint különíthetőek el egymástól az egyes típusok.

Az antarktiszi Concordia Kutatóállomás
(Wikipedia – Stephen Hudson)

A mintagyűjtés helye az antarktiszi Dome C helyszínen található francia-olasz CONCORDIA állomás volt. Itt a kutatók két méternél mélyebb kutatóárkokat ástak annak érdekében, hogy elérjék az 1995 előtt felgyülemlett havat. Ez az év azért fontos, mert ekkortól számítják az emberi jelenlétet a területen, ezáltal elkerülhetőek a gyűjtést befolyásoló mesterséges hatások. A több száz kilogrammnyi hó kibányászásához a szakemberek tiszta eszközöket használtak, melyeket előzetesen vízzel és etanollal tisztítottak meg. A kinyert havat megolvasztották, majd az apró szemcséket szűréssel távolították el a fagyos vízből. A mintagyűjtés helyszíne azért fontos ezeknek az apró részecskéknek a vizsgálatában, mert az Antarktiszon kiváló körülmények uralkodnak a mikrometeoritok konzerválására, elkerülhető a mállás, valamint az emberi és természeti hatások is.

Különböző típusú mikrometeoritok keresztmetszetének pásztázó elektronmikroszkópi képe
(Wikipedia – Shaw Street; CC BY-SA 3.0)

A kutatók 808 olyan gömböcskét (szferula) találtak, melyek részlegesen megolvadtak a légköri áthaladás során, valamint 1280 olyan mikrometeoritot is azonosítottak, melyek nem szenvedtek el olvadást. Ezeknek a részecskéknek az átmérője 30 és 350 µm között változik, össztömegük elenyésző, mindössze pár gramm. Azonban a vizsgálatok eredményeit bolygónk felszínének egészére kiterjesztve az látható, hogy ezeknek az apró anyagoknak a teljes mennyisége ~5200 tonnával növeli bolygónk tömegét évente. A légkörbe lépés előtti tömeg ennek a számnak csaknem háromszorosa, ~15000 tonna.

Szferulák fénymikroszkópos képe
(Wikipedia – Shaw Street)

A modellekből kiderül, hogy a mikrometeoritok legnagyobb része a rövidperiódusú, Jupiter-családba tartozó üstökösökből, míg kisebb része a Mars és a Jupiter pályája közötti kisbolygóövből származhat. Ezeknek az apró részecskéknek hatalmas szerepe lehetett a Föld korai történetében az által, hogy a számítások alapján 20-100 tonna tömegű szenet juttathatnak bolygónkra évente, mely fontos összetevője az élethez szükséges szerves vegyületeknek.

Források:
[1] https://www.sciencenews.org/article/earth-extraterrestrial-space-dust-weight-meteorite
[2] Rojas, J., Duprat, J., Engrand, C., Dartois, E., Delauche, L., Godard, M., Gounelle, M., Carillo-Sanchez, J. D., Pokorny, P., & Plane, J. M. C. (2021). The micrometeorite flux at Dome C (Antarctica), monitoring the accretion of extraterrestrial dust on Earth. Earth and Planetary Science Letters, 560, 116794., 11 p.

A marsi Zagami meteorit

Szerző: Kormos Balázs

Az egyik legjelentősebb, dokumentált marsi shergottit szemtanús hullás a Zagami meteorit volt. Hogy egy gyűjtő társamat idézzem: “A Zagami alapból egy szuper anyag!” Büszke tulajdonosa lehettem végre eme meteorit egy olvadási kéreggel rendelkező szeletének. Ennek fotóit mutatom most itt be. Itthon ez a szelet nagynak számít. Régóta szerettem volna ebből a meteoritból, és most büszkén őrzöm. Hazánkba nem jutott túl sok ebből a különleges anyagból.

A Magyar Természettudományi Múzeum őriz belőle egy komolyabb szeletet. 1962 októberében délután ez a meteorit körülbelül 10 méter távolságra landolt egy gazdától Nigériában, aki épp a földjén munkálkodott. A gazda hatalmas robbanást hallott, majd elérte a lökéshullám is. A füst láttán egy puffanásra lett figyelmes, amit a meteorit földet érése hallatott. A meteorit egy 2 méter mély lyukat (krátergödröt) ütött, majd a vissza hulló laza talaj némileg be is temette azt. A gazda kiszedte a 18 kilogrammos meteoritot. Ez a meteorit a legnagyobb egyben lévő marsi meteorit volt.

A Zagami (jobbról a második) egy darabja Bécsben.
Forrás: Rezsabek Nándor ScienceBlog

A meteoritot a Kaduna Földtani Intézethez került és egy múzeumba helyezték. Néhány évvel később Robert Haag meteorit-kereskedő hozzájutott a meteorithoz és a gyűjtők számára elérhetővé tette. A követ később összevetették az antarktiszi mintákkal és bebizonyosodott, hogy marsi bazaltból áll. A Zagami akkoriban a legkönnyebben beszerezhető marsi meteorit volt. Mostanában is kapni belőle darabokat, de elképesztő áron. Az ára manapság 1000 USD/gramm fölé is kúszhat.

A világ szemtanús hullású meteoritjainak szezonális eloszlása

Szerző: Kereszty Zsolt

Az első szemtanús hullású meteorit amiről hiteles és a szakma által elfogadott bizonyíték maradt fent,az 1498-as francia Ensisheim LL6 kondrit meteorit. Azóta több, mint 1200 db ilyet tart nyilván a meteoritika tudománya.

De vajon ezek az évben egyenletesen elosztva hullanak vagy van valamilyen szezonális hatás, esetleg különleges minta? Ha statisztikailag hónapokra bontva megnézzük az 1498-tól 2020-ig hullott szemtanús hullású meteoritok havi eloszlását, akkor azt láthatjuk, hogy nagyjából minden hónapra jutott 70-80 db hullás. Lásd 1. táblázat. Ebből kissé kiemelkedik egy nyári június-júliusi kissé kiemelkedő csúcs, április-május illetve augusztus-szeptember is produkált 100-110 db környékén. De február is 100 felett van.

Ha egy olyan bontást készítünk, amibe csak a modern tűzgömb-kamerás időszakot emeljük be (2000 – 2020 évek), akkor bár hasonló az eloszlás de két szignifikáns csúcs kiemelkedik ezek közül. A nyár, különösen július jelentősen kiugrik, ugyanakkor megfigyelhető egy tél végi tavasz előtti februári csúcs is. Lásd 2. ábra.

Hogy a nagy számokkal dolgozó 1498-2021-es eloszlás vagy a 2000-2020 közötti modern kamerás adatokat figyelembe vevő ad-e valósabb képet a ténylegesen a Föld légkörébe érkező és meteoritokat “pottyantó/dobó” tűzgömbökről (angolul meteorite dropping) azt nem túl sokan vizsgálták. Én inkább az utóbbira hajlanék.
A két most közreadott táblázatot, de különösen az utolsót, soha sehol, semmilyen szakirodalomban nem láttam még így összefoglalva. Talán az elsők között lehet a meteoritikai kutatásokban, de magyar nyelven mindenképp. A saját adatgyűjtésem a szemtanús meteorit hullásokról magyar nyelven weboldalamon itt található.

Becsapódási események, kráterek

Szerző: Balogh Gábor

A kráter szó a latin „crater” szóból származik, eredetije a görög „κρᾱτήρ”. Meglepő módon a szónak eredetileg nem sok köze volt a geológiához, hanem a borhoz, mert azt a keverőtálat jelentette, amiben a bort keverték. A görögök ugyanis barbár szokásnak tartották a bort tisztán inni, előszeretettel keverték vízzel, gyantával, fűszerekkel, sőt, sós tengervízzel is (1).

Görög borkeverő tál, ie. I-II század.
https://www.metmuseum.org/art/collection/search/249374

Geológiai alakzatokra a kráter szót az emberiség sokáig csak a vulkáni kráterekre használta. Galileo Galilei volt az első, aki távcsövével először nézett a Holdra 1609-ben, és pillantotta meg annak krátereit. A vulkáni kráterekhez való hasonlóságuk miatt azonban sokáig vulkanikus eredetűnek vélték azokat. Csak a XIX század legvégén kezdtek gyanakodni arra, hogy ezek lehetnek más eredetűek is (Dr. Grove Karl Gilbert, 1890) (2), valamint az első földi becsapódásos kráter (Barringer Crater) eredete csak 1960-ban lett bizonyított. E kráter körüli kutatások és viták nagymértékben hozzájárultak a kráter-keletkezés megértéséhez. De mi is volt ebben a történetben a rendkívüli?

Barringer Meteor Crater, Arizona

Az 1200 méter átmérőjű, és 170 méter mély kráter Arizonában található. Köznapi neve Meteor Crater, a geológusok inkább Barringer Craternek nevezik, de sok más néven is ismert. 50.000 éve keletkezett, a pleisztocén időszakban. Bár az erózió 10-20 méterrel lecsökkentette a kráter peremét, a száraz sivatagi klíma és a képződmény relatív fiatal kora miatt a kráter nagyon jó állapotban maradt fent napjainkig. Az indiánoknak természetesen mindig is ismert volt, a fehér telepesek azonban csak a XIX. században fedezték fel. Eleinte vulkanikus eredetűnek tartották az akkor Coon Mountainnak nevezett krátert.

1891-ben Albert E. Foote mineralógus a kráter környékén talált vasdarabokról bebizonyította, hogy ezek vasmeteoritok (3). Ugyanebben az évben, Grove Karl Gilbert viszont ennek ellenére arra a következtetésre jutott, hogy a kráter vulkanikus eredetű (4). 1903-ban egy mérnök és üzletember, Daniel M. Barringer, azt feltételezte, hogy a krátert egy hatalmas vastömeg becsapódása okozhatta. Elgondolása szerint ez a hatalmas vastömeg – akkor 100 millió tonnára becsülték) a kráter mélyen rejtőzhet, kisebb részét, kb. 30 tonnát eddig meg is találtak belőle a kráter környékén. Ekkor még természetesen nem volt ismert a tudomány előtt a kráterképződés természete, tehát, hogy a becsapódó tömeg elpárolog az ütközéskor. Barringer vállalata, a Standard Iron Company, 27 évet töltött a vastömeg felkutatásával, melynek értékét akkoriban milliárd dollár nagyságrendűnek gondolták. Barringer semmit sem talált a kráter mélyén.

Harvey H. Nininger, a híres meteorit-kutató 1942-ben publikálta azt a hipotézisét, miszerint a krátert egy aszteroida becsapódása okozta (5). Végre 1960-ban Eugene Shoemakernek sikerült bizonyítania Nininger hipotézisét, azzal, hogy coesitet találtak a kráterben, mely csak extrém nagy nyomáson és magas hőmérsékleten keletkezik kvarcból (6).

De miért nem talált Barringer vasat a kráter mélyén? Mi történt ezzel a hatalmas vastömeggel a becsapódás pillanatában? Becsapódási kráternek (asztroblémának) nevezünk minden olyan mélyedést, mely robbanással keletkezik. Fontos megérteni, hogy hogyan is zajlik egy ilyen becsapódás. A világűrben kozmikus sebességgel keringenek az égitestek, kozmikus sebességgel is ütköznek egymással. Ütközésnél pedig a sebesség a kulcsszó, hiszen a kinetikus energia, a mozgásban levő testek energiája Ek=1/2m*v2.

A becsapódáskor az űrből érkező test 12-72 km/h sebességgel ütközhet a talajjal, mozgási energiáját néhány századmásodperc alatt átadja lökéshullám formájában. A becsapódó test sebessége nagyobb, mint a közeg hangsebessége, a lökéshullámfront a becsapódó test előtt koncentrálódik. A lökéshullám a becsapódó testre is visszahat, azt is elpárologtatja. A becsapódás epicentrumában a hőmérséklet a több ezer fokot is meghaladhatja.

Természetesen nem minden kozmikus test érkezése okoz krátereket, és ez nem kizárólag, de elsősorban az űrből érkező test tömegétől függ. Egy leegyszerűsített ábra a négy lehetséges kimenetelről (a szerző saját képei):

  1. Kis tömegű részecskék a légkörbe érkezve elpárolognak (meteor-jelenség).
  2. Közepes tömegűek lefékeződnek a légkörben, szabadeséssel, meteoritként érkeznek a talajra.
  3. Nagyobb tömegnél (aszteroidák) a légkörben nem lassulnak le jelentősen, kozmikus sebességgel becsapódva megsemmisülnek, és kráter keletkezik a becsapódás helyén.
  4. Nyomás- és hőmérsékleti-feszültségek, porózus szerkezet, vagy egyéb okok miatt becsapódás előtt felrobbannak a légkörben.

Az első esetben természetesen nem ér talajt a részecske, de az űrben, a légkörünk fölött, ezekkel a részecskékkel is számolni kell, hiszen kozmikus sebességgel becsapódva már létrehozhatnak krátereket a különféle űreszközökön (8). Légkör nélküli égitesteken hasonló a helyzet.

Második: a közepes tömegű testek a légkörbe érve felizzanak, majd lefékeződnek. Az úgynevezett sötét repülési szakaszban már szabadeséssel közelítik meg a talajt. Krátert ilyenkor már nem hoznak létre, legfeljebb kisebb-nagyobb mélyedést, de sokszor azt sem. Ezeket ne tévesszük össze az igazi kráterekkel, ahol a becsapódó test megsemmisül. Ezeket a gödröket, mélyedéseket, pit, pit crater vagy penetration crater néven is említik.

A legnagyobb meteorit, a 80.000 éves Namíbiai Hoba meteorit (10), mely több mint 61 tonna tömegű. Az atmoszféra itt is jelentősen lelassította, tehát szabadeséssel csapódott be, kb. 1200 km/h sebességgel.

A namíbiai Hoba meteorit

Harmadik: nagyobb tömegnél (aszteroidák) a légkörben nem lassulnak le jelentősen, kozmikus sebességgel becsapódva krátert hoznak létre a becsapódás helyén. Ez az adott égitest légkörétől függ, hiszen ritkább légkörű égitesten, pl. a Marson, aránylag kisebb tömegű sziklák is létrehozhatnak krátereket. A becsapódási krátereknek többek között két nagyobb fajtájukat figyelhetjük meg: az egyszerű és a komplex krátereket. Az egyszerű kráterek kisebbek, egyszerű tál alakúak. A Földön 3-6 km felett már gyakran komplex kráterek jelenhetnek meg, tehát egy központi csúcs keletkezik. Ezt a központi kiemelkedést a robbanás lökéshulláma által okozott nyomás megszűnése után a rugalmasan visszapattanó aljzat hozza létre. A még nagyobb kráterek esetében sokszor a központi csúcsot már felváltja egy bonyolultabb, gyűrűkből álló szerkezet.

A 80 kilométeres Daedalus komplex kráter a Holdon. Jól láthatóak körülötte
a kisebb, egyszerű kráterek.
A 83 kilométeres Tycho kráter 2 km magas központi csúcsa

Nem beszélhetünk becsapódási eseményről úgy, hogy nem említjük a 66 millió évvel ezelőtti Chicxulub-krátert létrehozó és az úgynevezett K–Pg (kréta-paleogén) tömeges kihaláshoz kapcsolódó becsapódást. A Yucatán-félsziget északi részén levő 170-200 kilométeres krátert 1978-ban fedezték fel kőolaj után kutatva. A becsapódó kisbolygó nagyjából 10-16 kilométeres lehetett, becslések szerint 400 zettajoule (4×1023 joule) energiát szabadított fel. A száz méter magas megacunami nyomait számos helyen felfedezték, éppúgy, mint a robbanás által létrehozott üvegcseppeket, tektiteket is. 1980-ban fedezték fel a K–Pg (kréta-paleogén) geológiai korok határát jelző kőzetréteget, mely a robbanás hatására elpárolgott földi anyag és a becsapódó aszteroida leülepedett anyagának keveréke.

Valószínűsíthető, hogy mintegy 160 millió évvel ezelőtt a 298 Baptistina nevű kisbolygó szétdarabolódott, és fragmentjei más égitestekkel ütköztek. Ezek eredményei többek között a földi Chicxulub-kráter és a holdi Tycho-kráter (28). A dolog fontossága azonban az eseményhez köthető tömeges kihalás (29). A robbanás által a légkörbe juttatott hatalmas mennyiségű por leárnyékolva a napsugárzást, meggátolta a fotoszintézist. A fajok mintegy 75%-a pusztult ki, többek között minden dinoszaurusz-faj is. A tengerekben még nagyobb volt a pusztulás – a planktonok 90%-a pusztult ki, a tengeri tápláléklánc összeomlott.

A Chixulub-kráter radar-topográfiája

Noha keletkezésükben a vulkanizmus is szerepet játszott, a holdi tengerek is becsapódásos eredetűek. Ezek a hatalmas, megszilárdult láva alkotta síkságok 3,1 – 3,9 milliárd évvel ezelőtt keletkeztek, szinte kizárólag a Hold Föld felőli oldalán. Ennek az volt az oka, hogy a Föld felőli oldalon a holdkéreg vékonyabb, itt a nagyobb aszteroidák át tudták ütni azt, szemben a túlsó oldallal, ahol vastagabb volt a kéreg. Keletkezésük két lépcsőben történt: először a becsapódás hatására megolvadtak az ott lévő kőzettömegek, majd a mélyből feltörő bazaltos láva töltötte fel a hatalmas mélyedéseket (15).

Mare Crisium a Lunar Reconnaissance Orbiter felvételén

Negyedik: felrobban a légkörben, még a becsapódás előtt. Erre a legismertebb példa a híres Tunguszka-esemény. 1908. június 30–án reggel, 7 órakor Szibériában, az Alsó-Tunguszka és a Léna folyó közti területen egy hatalmas robbanás történt. A robbanást okozó 65 méteres objektum viszonylag lapos (5–22 fokos) szögben hatold be a légkörbe, majd kb. 8 kilométer magasságban felrobbant. A robbanás energiáját 10–20 megatonnásra becsülik, mintegy 2150 km2 területet tarolt le. Bár becsapódási kráter nem keletkezett, az esemény impakt eseménynek számít (19). Mivelhogy a becsapódó test a légkörben robbant, nagyobb darabjai nem maradtak, de a helyszínen talált szferulák izotóparányai a kondritokéhoz vannak közel. Későbbi kutatások valószínűsítették az objektum jeges planetezimál, üstökös (2P/Encke) eredetét (21, 22, 23).

A letarolt tajga, Leonid Kulik 1931-es felvétele

Ehhez a ponthoz tartozik tulajdonképpen minden olyan becsapódási esemény, mely az óriásbolygókon történik. A gázóriásokon (Jupiter és Szaturnusz) nincs szilárd felszín, a légkör fokozatosan megy át egyre sűrűbb és sűrűbb rétegekbe. Hasonló a helyzet a hatalmas légkörrel bíró jégóriásokon is (Uránusz, Neptunusz). A Shoemaker–Levy 9 (SL9) üstököst Eugene Shoemaker és David Levy csillagász fedezték fel 1993 márciusában. Az üstökös ekkor már a Jupiter körül keringett, számítások szerint az valamikor a 60-as, 70-es években változtatta meg pályáját. Egy évvel a felfedezés előtt, 1992-ben szakíthatta szét a Jupiter árapályereje 1-2 kilométeres darabokra. Az üstökös fragmentjei 1994. július 16. és 22. között csapódtak be a Jupiterbe, 60 km/s sebességgel. A legnagyobb becsapódások nyomai ezután még hónapokig megfigyelhetőek voltak. A legnagyobb becsapódás július 18-án következett be, amikor az üstökös „G” fragmentje csapódott be. Mintegy hatmillió megatonnás robbanást idézett elő, egy hatalmas 12 000 km-es sötét foltot hagyva a bolygó légkörében.



Források:

  1. Az ókori görögök és a bor, http://borneked.hu/borlexikon/bortudomany/bortortenelem/okor/az-okori-gorogok-es-a-bor.html
  2. Reflections on the Legacy of Grove Karl Gilbert, 1843–1918, https://eos.org/features/reflections-on-the-legacy-of-grove-karl-gilbert-1843-1918
  3. Foote, A. E. (1891). “A new locality for meteoric iron with a preliminary notice of the discovery of diamonds in the iron”. American Journal of Science. 42 (251): 413–417
  4.  Crater History: Investigating a Mystery. The Barringer Crater Company.
  5. Nininger, Harvey Harlow (1942). A Comet Strikes the Earth. El Centro, California: Desert Magazine Press
  6. Coesite, Mindat, https://www.mindat.org/min-1104.html
  7. Impact Craters, https://planetangtagalog.blogspot.com/2013/02/impact-craters_17.html
  8. Salyut 7/Kosmos 1686 Helium Tank: https://fernlea.tripod.com/tank.html
  9. Meteorites in-situ, https://www.meteorite-recon.com/home/meteorite-documentaries/meteorites-in-situ
  10. Hoba meteorite, https://geulogy.com/hoba-meteorite-iron/
  11. Moon Craters, https://www.sciencesource.com/archive/Apollo-11–Moon-Craters–1969-SS21884630.html
  12. Daedalus Crater, https://www.nasa.gov/multimedia/imagegallery/image_feature_25.html
  13. Dramatic Sunrise Over Moon’s Tycho Crater, https://www.wired.com/2011/06/tycho-crater-sunrise/
  14. Lunar Maria, https://www.sciencedirect.com/topics/earth-and-planetary-sciences/lunar-maria
  15. Bonnie J. Buratti, in Encyclopedia of Physical Science and Technology (Third Edition), 2003
  16. Mare formation on the Moon, https://ase.tufts.edu/cosmos/view_picture.asp?id=1070
  17. Lunar Reconnaissance Orbiter,
    https://www.nasa.gov/mission_pages/LRO/multimedia/lroimages/LROMoonImages_archive_1.html
  18. Tunguska, https://science.nasa.gov/science-news/science-at-nasa/2008/30jun_tunguska
  19. Nemiroff, R.; Bonnell, J., eds. (14 November 2007). “Tunguska: The Largest Recent Impact Event”. Astronomy Picture of the Day. NASA. Retrieved 12 September 2011
  20. Lyne, J. E.; Tauber, M. (1995). “Origin of the Tunguska Event”. Nature. 375 (6533): 638–639
  21. Cornell University (24 June 2009). Space Shuttle Science Shows How 1908 Tunguska Explosion Was Caused By A Comet
  22. Kresak, L’ (1978). “The Tunguska object – A fragment of Comet Encke”. Astronomical Institutes of Czechoslovakia. 29 (3): 129, http://adsabs.harvard.edu/full/1978BAICz..29..129K
  23. On the possible relation between the Tunguska bolide and comet Encke, https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S0032063397000056
  24. LiveScience, https://www.livescience.com/tunguska-impact-explained.html
  25. New evidence of meteoritic origin of the Tunguska cosmic body, https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S0032063313001116
  26. Hubble Space Telescope felvétele a “G” fragment becsapódásáról, https://www2.jpl.nasa.gov/sl9/image112.html
  27. “Chicxulub”. Earth Impact Database. Planetary and Space Science Centre University of New Brunswick Fredericton. Retrieved December 30, 2008.
  28. Claeys P, Goderis S (2007. szeptember 5.). „Solar System: Lethal billiards”. Nature 449, 30–31. o
  29. Understanding the K-T boundary, https://www.lpi.usra.edu/science/kring/Chicxulub/

A Magyar Meteoritikai Társaság online közgyűlése

Szerző: Rezsabek Nándor

December 19-én a járványügyi helyzet okán online formában tartotta 2020. évi rendes közgyűlését szakmai szervezetünk, a Magyar Meteoritikai Társaság, az MMT. A Kereszty Zsolt vezette ülésen meghallgathattuk az elnökség beszámolóját. Szklenár Tamás eddigi titkári státuszára vonatkozóan egy további elnökségi tagi-alelnöki posztként szavaztunk. Szó esett folyóiratunkról, a Meteorititikáról; honlapunkról, a http://meteoritok.org/-ról; levelezőlistánkról; szakterületünk aktualitásairól; tagtársaink híreiről; kutatási eredményeiről.

Szavaztunk az Év meteoritjáról, amely 2021-ben az 1911-es hullású, marsi eredetű Nakhla lett, a róla elkeresztelt SNC nakhlit alcsoport névadója. Jómagam a szakterületek beszámolói között, az MMT Meteoritkráterek és impaktitok tagozatának vezetőjeként adtam számot az elmúlt év egyfelől aktív, másrészt a vírushelyzet okán bekorlátozott eredményeiről, továbbá a hasonlónak ígérkező 2021-es esztendő terveiről.

A CB jelölésű meteoritok

Szerző: Kereszty Zsolt

A CB jelölés a meteoritikában a különleges szeneskondritokat a benkubbiniteket jelöli (C=carbonaceous, B=Bencubbin). A névadó meteorit az 1930-ban Ausztráliában talált Bencubbin nevű volt. Két szubtípusuk ismert a CBa és CBb, előbbi nagyobb méretű szilikátos és kb. 50 % körüli fémes kondrumokat, utóbbi kisebb kondrumokat és több FeNi-t (70 % is) tartalmaz. Nem túl népes meteorit típus: CBa 7 db, CBb 5 db, ebből mindössze 1 db a szemtanús az 1984-es nigériai Gujba meteorit. A típus különlegessége a csepp alakú fémes kondrumok (>50 %) és szilikátos kondrumok gyönyörű egyidejű jelenléte. Habár megjelenésben hasonlítanak a kő-vas meteoritok mezoszideritjeire, kémiai összetételük inkább a CR tipusú szenes kondritokéval rokon, széntartalmuk néhány százalék. Eredetük ma sem tisztázott még teljesen. Kozmikus kitettségi idejük (kb. ameddig a világűrben utaztak a Földre való lehullásukig) nagyon hasonló: Bencubbin 27,3 millió év, Gujba 26 +/-7 millió év. Ez felveti az azonos impakt (ütközési) eseményt.Most a képen gyűjteményem két CBa mintáját láthatjátok. Szerintem nem lehet betelni szépségükkel…

Extrém ritka meteoritok, nem ilyet fogunk elsőre találni, valószínűleg…

Gujba a MetBull-ban:https://www.lpi.usra.edu/meteor/metbull.php?code=11449

Bencubbin a MetBull-ban:https://www.lpi.usra.edu/meteor/metbull.php?code=5014

Megjelent a Meteoritika szakfolyóirat első lapszáma

Szerző: Rezsabek Nándor

Megjelent a Magyar Meteoritikai Társaság (MMT) által szerkesztett és kiadott szakfolyóirat, a Meteoritika első száma. A kiadvány Magyarország első és egyetlen kimondottam meteoritikával foglalkozó tematikus szaklapja. Főszerkesztője Kereszty Zsolt, szerkesztőbizottságát Dr. Kereszturi Ákos, Nádai László és Szklenár Tamás alkotja. Cikkeinek szerzői a meteoritika, a planetológia tudományának kutatói, aktív művelői, jól ismert szakemberek, gyűjtők.

A Meteoritika 2020/1-es lapszámának tartalomjegyzékében a következő szakcikkeket találjuk:
– Köszöntő
– Kereszty Zsolt: Az Év meteoritja 2020 – az Ofehértó L6 kondrit
– Gyollai Ildikó, Kereszturi Ákos, Szabó Máté, Kereszty Zsolt: Az NWA 10261 CV3 kondrit CAI szemcséinek nagyhőmérsékletű átalakulása
– Rezes Dániel: A meteoritok egy ritka csoportja: A Yamato-típusú (CY) szeneskondritok
– Csizmadia Szilárd: Meteorradarok a nagyvilágban
– Kereszty Zsolt: Tíz éve hullott a Košice (kassai) meteorit
– Nádai László: Az én Viñales meteoritom. Rendhagyó útimese
– Rezsabek Nándor: Létrehozhatnak marsi meteoritok becsapódási krátert a Földön?
– Szklenár Tamás: Meteoritikai alapfogalmak – I. rész
– Az MMT hírei, egyesületi élet
– A 2019. és 2020. év szemtanús hullású meteoritjai
– Meteorit galéria

A lapot a Magyar Meteoritikai Társaság tagjai illetményként kapják, így aki szeretné elolvasni a mostani Meteoritika számot – és még nem tag -, annak be kell lépnie a szervezet tagjai közé. Ennek éves tagdíja jelenleg 2500 Ft/év. Egy év után a jelszavas pdf-alapú digitális kiadvány nyilvánossá válik a nagyközönség számára. A tagsággal kapcsolatos további információ a http://meteoritok.org/ honlapon érhető el.

Bolygós rövidhírek: ribózt találtak meteoritokban

Szerző: Marcu András

Ribóz tartalmú meteoritokat találtak a Földön, jelenti a Sciencenews. A ribóz egy fontos molekula, mivel ez egy monoszacharid, ami minden földi életformában előfordul. Ez a felfedezés újabb bizonyítéka lehet annak, hogy az élethez szügséges anyagok nagy része az űrből érkezett hozzánk.

A ribóz szobahőmérsékleten fehér színű, kristályos vegyület és az édesítőereje 33%-a a közönséges cukorénak. Gyakran használják testépítők mivel növelheti az ATP szintézisét és kreatin kúra idején növeli a szervezet által felvett kreatin mennyiségét.  

Eddig már nagyon sok szerves molekulát találtak az űrben. A Lovejoy üstökösben például cukrok és alkohol is található, amelyek fontos szerepet játszanak az életfolyamatokban. A ribóz egy olyan molekula, amely az RNS felépítéséhez szügséges cukor-foszfátokhoz elengedhetetlen.

A C/2011 W3 üstökös

A ribózt Yoshihiro Furukawa, a Sendai-i Tohoku Egyetem geokémikusa és kollegái találták, több kémiailag hasonló cukrokkal együtt egy marokkói és egy ausztrál meteoritban.

Miután megmérték a minták szén-13 izotópjának gyakoriságát – ez az a szénatom, amelynek eggyel több neutronja van és gyakrabban fordul elő az űrben, mint a Földön – arra a következtetésre jutottak, hogy ezek a szacharid molekulák az űrből származnak.

A csapat azt gyanítja, hogy ezek a cukrok az űrben, víz és folmaldehid reakciói során alakultak ki a meteoritokban. Előző kísérleteknél, ahol rekonstruálták az űrbéli környezetet – ahol UV fénnyel világították meg a vizet, az ammóniát és a metanolt – hasonló ribóz alakult ki a jégkristályokon. Hasonló kísérletek azt is kimutatták, hogy ilyen környezetben a DNS-t alakító dezoxiribóz is kialakulhat.

Forrás: ScienceNews.org

Bolygós rövidhírek: szerves anyagot találtak egy meteoritban

Szerző: Marcu András

A NASA Goddard Űrközpont és a Carnegie Tudományos Intézet asztrobiológusai többféle aminosavat találtak az Asuka 12236 nevű, szenes kondritból álló meteoritban, amit 2012-ben találtak belga és japán kutatók az Antarktiszon.

Metszet az Asuka 12236 meteoritról.
Fotó: Carnegie Institution for Science/Conel M. O’D. Alexander

Dr. Daniel Glavin vezető kutató és társai analizálták a meteoritot és olyan aminosavakra bukkantak, mint a glicin, alanin, szerin, α-aminovajsav, izovalin, aszparaginsav és glutaminsav (a glicint, alanint, glutaminsavat és valint egyébként a kabai meteoritban is megtalálták – a szerk.).

A kabai meteorit, az első, melyben szerves anyagokat találtak.
Fotó: Sketchfab.com

Több bizonyíték is utal rá, hogy ennek a meteoritnak az eredeti kémiai összetétele örződött meg a legjobban az eddig talált kondritok közül. A meteorit belseje nagyon jól konzerválódott, mivel nagyon kevés víz és hő érte, ezért gyakorlatilag szinte eredeti formájában maradt meg.

Az aminosavak létrejöttéhez szügséges víz abban az aszteroidában lehetett, amiből az Asuka 12236 leszakadt, a kellő hő pedig radioaktív bomlás során keletkezett. Mivel az Asuka 12236 ilyen jó állapotban megmaradt, valószínűleg az aszteroida külső rétegéből származik, ahol elegendő meleg és víz érte.

Érdekesség még, hogy a meteoritban talált aminosavak többsége bal oldali molekulát alkot. A földi élet is ilyen aminosavakat használ a proteinek felépítéséhez.

Ez azt mutatja, hogy valami oknál fogva ez a fajta molekula van többségben az űrben is, egyelőre még nem tudni miért. Ezen molekulák kialakulásához több vízre van szükség. Az eredeti cikk a Meteoritics and Planetary Science magazinban jelent meg.

Debrecentől Kabáig

A debreceni Magnitúdó Csillagászati Egyesület néhány oszlopos tagja 2020. október 3-án, egy szakmai kirándulás keretében Kabára utazott, hogy felkeresse az 1857-ben hullott meteorit emlékműveit. Szoboszlai Endre cikke.



Ellátogattunk a híres kabai meteorit lezuhanási helyére

Október első szombatján kirándulást szerveztünk a kabai meteorit lezuhanási helyére, Kaba város határába. Először a város központjában megnéztünk minden látnivalót, szobrokat, épületeket… Többek között láttuk a központban felállított emlékkövet is, melyre a meteorithullás tényét “vésték” kőbe, majd kimentünk a határ azon pontjához, ahol a lezuhanás helyén felállított emlékkövet találhatja meg minden “csillagász-zarándok“.

A hullás helyén. Fotók: Károlyi Gábor, Zajácz György


A szenzációs esemény még 1857. április 15-én este történt Kaba város határában.

Ekkor hullott le a világ talán leghíresebb, majd három kilogrammos szenes kondrit meteoritja, melyről kevesen tudják, hogy megtalálása lényegében egy lovasgazdának és annak lovának köszönhető… A korabeli híradások kisebb nagyobb eltérésekkel számolnak be az eseményről. A történés valószínűleg a következő lehetett: Szilágyi Gábor a házának tornácán elszenderült. Majd a szabadtéri szundikálásból arra riadt fel, 22 óra körül, hogy nagy robaj van! Pillanatokon belül az égbolton megpillantott egy fényes tűzgolyót, mely lángoló csóvát húzott, majd pár pillanat múlva becsapódott, vélhetően a közelben. A földi légkörbe beérkező, száguldó meteoritot látta a gazda. A meteorit a súrlódás miatt felizzott, külső része elégett, de így is egy közel három kilogramm tömegű szenes kondrit meteorit kerülhetett a tudomány kezébe…



A maga módján a derék ló is jelzett

Másnap a figyelmes gazda kilovagolt a tanyájára, de útközben, a becsapódás közvetlen közelében a lova megbokrosodott, majd horkantott és végül nem akart tovább menni! Ekkor Szilágyi Gábor meglátta a becsapódás helyét, melyet röviddel a megtalálás után több ismerősével feltárt. Ezt követően szerencsére a település elöljárósága is hírt kapott a ritka égi-földi eseményről, majd értesítették a Debreceni Református Kollégiumot. A tudósoknak köszönhetően ezt követően indult a világhírnév felé a ritka égi ajándék. Az évtizedek során sok város (Göttingen, Bécs, London, Moszkva, Párizs stb.) világhírű intézeteibe is elkerült a kő pár lenyesett darabja, elemzésekre. A kabai meteorit korabeli vizsgálata számos új felismeréssel ajándékozta meg a tudományt, mivel különleges, ritka összetételű (szerves anyagot is találtak benne). Ráadásul ez a meteorit a Naprendszerünk kezdeti időszakának a hírnöke lett, hiszen anyaga a jó négymilliárd évvel ez előtti ősi állapotokat őrizte meg!

A város több helyen is példamutatón megőrizte az esemény emlékét


A Debreceni Kollégium nem hagyta elvinni a követ

A világhírnévre szert tett kabai meteoritot a korabeli Habsburg-udvar szerette volna megkaparintani, azonban a Debreceni Református Kollégium vezetősége ezt ügyes fondorlatokkal meghiúsította! Így a ritka égi ajándék eredeti fődarabja, mely a mintavételezések miatt ma már csak körülbelül 2,6 kg, jelenleg is a Debreceni Református Kollégium féltve őrzött kincse.
Kaba város a becsapódás napját, április tizenötödikét, a közelmúltban a Város Napja ünnepének nyilvánította, és emlékhelyet létesített a helyszínen.

Akik részesei voltak a kirándulásnak: Gyarmathy István, Károlyi Gábor, Károlyi Gáborné Eta, Kocsis István, Simándiné Éva, Szoboszlai Endre, Zajácz György.

Forrás: MACSED