Bolygó a bolygónkon – 1. rész

Csontjainkig ható dermesztő káprázat

Szerző: Bardóczné Kocsis Erzsó

Most, hogy ismét felpezsdült az űrkutatás nemzetközi világa, és mi is részesei lehetünk nap mint nap a szenzációs híreknek, felébredhet bennünk is a vágy, hogy menni, el, messzire…! Izgulunk egy, két, ugyan már, három marsszondáért is, bámuljuk az első helikopter próbálkozásait a vörös bolygón és ez az elmeneteli vágy, hogy stílszerű legyek, kozmikussá növekszik.

Olyan csodára vágyunk, ami elkápráztat minket, ha beköszönt a hosszú, hideg tél. De mégis oly könnyen tovaröppen szépsége, ha megérkezik a forró nyár. Sziklaszilárd kékes-szürkés pár hetes álmot álmodnánk végre.

Az, hogy szeges bakancsunkban jégbarlangban csámboroghatunk, az igen messze vezet vissza. Az északi félgömbön a pleisztocén korban a kontinensek 30%-a volt eljegesedve. Napjainkban a Föld szárazföldi felszínének alig 10%-át, azaz körülbelül 14,9 millió km2-t borít állandóan jégtakaró. Bolygónkon a szilárd halmazállapotú víznek, azaz a jégnek csak hexagonális kristályszerkezetű változata található. De alacsony hőmérsékleten és nagy nyomáson számos módosulata és változata jelenhet meg. Emiatt lesz egyedi, sokféle fizikai megjelenésű: például jégtakaró, gleccser, selfjég vagy talajjég formában jelenik meg. A felszínalakzatokon belül a jég és az ebből keletkezett olvadékvizek felszínformáló tevékenységével külön tudományág is foglalkozik: a glaciális geomorfológia.

Az 1960-as években a Föld jeges felszíneit hatszámjegyű kódokkal látták el, ezzel jellemezve, hogy az adott terület milyen típusba tartozik. A kategorizálás főként a térképészetileg is jelentkező, elsősorban méretbeli és mozgás szempontú elkülönítés alapján végeztek.

Fotó: Pixabay

A mozgó jégárakat az alak, a jégfront, a hossz-szelvény jellege, a táplálás módja és a gleccsernyelv dinamikája alapján is osztályozzák. A gleccser megfelelő domborzati és éghajlati viszonyok közt hóból képződött, sajátos szerkezetű, plasztikus jégtömeg, ami a nehézségi erő hatására a lejtőkön lefele mozog. Felszínalakító tevékenységüket az azt befoglaló völgy két fala közé szorítva, kötött pályán fejtik ki, ez az irányított glaciális erózió. Olyan összefüggő, állandó jégtömeg, melynek tömege telente nagyobb mértékben gyarapszik, mint amennyit nyáron csökken és saját súlya alatt folyamatosan mozgásban van. Ha ez megszűnik, akkor “holt jégről” beszélünk.

Ahhoz, hogy körbe-vehessenek jégbezárt buborékok, egy ilyen gleccsert érdemes felkeresnünk. Novembertől márciusig a jégár-gyomorban megtalálhatjuk, amire vágyunk. Izlandon ugyanis nem a klasszikus jégbarlangok találhatóak. A lassan tovacsusszanó jégfolyamok mélyén vannak ezek a hol kék hol fekete színű fagyott csodák. Ezek a felszínen végig-folyó olvadék vizek által vájódtak ki. Színüket onnan kapják, hogy ez a folyadék mennyi szennyező anyagot tartalmaz: hordalékot, szikladarabot, algát. A gleccsermalomnak nevezett kürtőkben igen erőteljes koptató tevékenység megy végbe. Gigantikus barázdák, árkok jönnek létre a vastag jégpáncél alatt, amikből ezek a kacskaringós kristálycsodák lesznek. Telente állandóan formálódnak, alakulnak, hiszen a nap melege folyamatosan megolvasztja, majd a hideg újra megdermeszti azt. Annyira, hogy két egymást követő évben ugyanolyan képződmény sohasem fog kialakulni.

Fotó: Pixabay

Svínafellsjökull az Öraefajökull vulkán közelében található. A Disznóhegy lusta lejtőit évszázadok óta koptató természetes képződmény, az UNESCO világörökség része. A mintegy 2000 méter magasságból nekilóduló áradat a Skaftafell Természetvédelmi Terület része. Az északi-komorságú szépségeket kedvelők körében igen népszerű kirándulóhely. Úgy is, ha számos éles gerincekkel tarkított felszínét nem, vagy csak igen nehezen mászhatják meg. Gyors mozgásának hatására (napi 1 méternyi táv), a jégbarlang többször is felhasad, ezért függőleges, úgy nevezett cerrac-ok keletkeznek. Indirekt fény így jut a mélybe, sejtelmesen megvilágítva a hófehér falú fekete hamu-erezetekkel tarkított alagutakat. Amikor nézegeted, és elfog a deja vu érzés, az nem a képzeleted játéka! A Trónok harca egyik forgatási helyszíne lett ez a komor táj. Odaképzelhetjük magunkat nemcsak a George R. R. Martin, hanem még Batman univerzumába is. Reggeli órákban a gleccserlagúna vize haragos iszapos barna, megszínezi a benne lévő hamu. Ez bámulatos kontrasztban áll a még fel nem olvadt jég élénk kékjével.

A Vatnajökull Nemzeti Parkban 2019-ben hatalmas robajjal méretes darabok szakadtak le a gleccserből. A Breiðamerkurjökull az itt fellelhető 35 gleccsernyelvből a legnagyobb. Ez hozta létre a Jökulsárlón-lagúnát és a legelképesztőbb formájú kincsekkel teli Gyémánt-partot. A Vatnajökull Európa legnagyobb jégsapkája, a maga 8000 négyzetméteres területével szinte egész Dél-kelet-Izlandot beteríti. A Jökulsárlón igen ifjú, az 1940-1950-es években kezdett kialakulni. Ez Izland legmélyebben fekvő területe, a tengerszint alatti 250 méter mélységével. A “kis jégkorszak” idején hajóját hátrahagyva viking gleccser-harcosunk feléledt: először jég kardjával hadonászva a talajt felmarva leszáguldott a völgybe, majd a lagúnát vállára kapva feldobta azt a morénadombok közé. Ekkorra elfogyott ereje és már csak komótosan húzódott vissza odáig, ahol a mai peremet is találhatjuk. A gleccser-harcos az óceán partjait őrző hatalmas jégfallá dermedt. Az árapály körbe nyalogatja, így egy-egy darabja belehullik a vízbe. A leomló részek ki-, majd visszasodródnak, felidézve a fagyott szívében a régi hajós időszakokat. Amikor újra partot érnek, mint megannyi drágakő hevernek a szerteszét. Lara Croft és James Bond is ezen „gyémántok között mentett világot”. A kristályok felszínén található vékony hamuréteg a 2011-es Grímsvötn és a 2014-es Bárðarbunga kitörésből származnak. A keskeny szürke takaró hatása drámai: vonzza a hőt, így sokkal gyorsabban olvad Breiðamerkurjökull.

Fotó: Pixabay

A Crystal Cave-be számos túraútvonalat szerveznek. Páratlan szépsége miatt az UNESCO világörökség része lett. Valami éteri finomsággal és tisztasággal találkozunk a barlangban. Mintha egy üvegpohár belsejébe érkeznénk: mindenütt az átlátszó kékes-szürkés árnyalatban csillogó elképesztő alakzatok libbennek elénk. Felpillantunk, és akár 5 méternyi szédítő magasságig csodálhatjuk a besurranó napfény játékát a türkiz színek és a hamusávok között kalandozva. Ezt a színt a gleccserre nehezedő nyomás okozza: kiszorul a levegő a jégből, ilyen lesz a végeredménye.

Forduljunk most a Vatnajökull jégsapka déli része, a Skeiðarárjökull gleccser irányába! Most a Lómagnúpur hegység és a keleti Skaftafell közt barangolunk. Ez a gleccserünk gigantikus, de a „kollégáihoz” hasonlóan az elmúlt évtizedekben egyre inkább visszahúzódik. Csodaszép, de tudva okát, mégis oly torokszorító tud lenni a pereménél kialakuló gleccserlagúna. A Grímsvötn- és a Gjálp-vulkán szubglaciális tűzhányó tevékenységei gleccserkitöréseket okoznak. Ez nagy erejű kitöréses árvíz (jökulhlaup) képében hatalmas pusztítást tud végezni a Skeiðarársandur árterén lévő utakon és hidakon. 2010 őszén az izlandi meteorológiai hivatal megfigyelései szerint egy ilyen akciója 143 m3/s-os vízhozamot szabadított fel, aminek mennyisége pár nap múlva megháromszorozódott.

Kverkfjöll-hegység az Öræfajökull és a Bárdarbunga után Izland harmadik legmagasabb hegyvonulata. A jég alatti két kalderát a Kverkfjöll-hát részeként azonosíthatnánk be. Kettőjük közül csak a délit borítja gleccser. Talán Odin vette elő gigantikus kardját és az igen meredek, kemény sziklás falakat kettévágta keleti és nyugati részekre. A hatalmas gleccsernyelvek a Kverkfjöll-hegység mindkét oldalára a Vatnajökull-jégsapkából nyúlnak ki: ezek a Dyngjujökull és a Brúarjökull. A Kverkfjöll-gerincet öt-hat párhuzamos liparitgerinc alkotja. Az ott fellelhető Lindarhraun-lávamező még egészen fiatal, kevesebb mint 2800 éves. A korábbi kitörések általában effuzívak voltak. A tufacsúcsok lejtőin a láva álmos, lusta folyóként hömpölygött tova, megkövesedett vízeséseket és megszilárdult zuhatagokat hagyva maga után. A csúcsait 1910-ben Max Trautz német geológus mászta meg elsőként – az őslakos kalandorokat nem jegyzi a történelem. A Kverkjökull-gleccsertől indulva a Langafönn lejtőjén le, majd annak gerincén keresztül vezet végig az út a Izlandi Glaciológiai Társaság picinyke telephelyéig.

A Langjökull Izland második legnagyobb gleccsere. Kipróbálhatjuk élesben is szöges bakancsunkat a 935 négyzetkilométernyi nagyon jól túrázható jégcsodán kaptatva. A kalandunk hozzávetőleg 50 kilométer hosszú és 20 kilométer széles területre indul. A jégréteg vastagsága akár 580 méter is lehet. Hveravellir geotermikus területén legalább két aktív vulkáni rendszer is áthalad. Kalderái már messziről észrevehetőek. A hatalmas jégtakaró északkeleti felét foglalja el a 1360 méter magas Langjökull-tűzhányó. A pleisztocén kori Erikskökull-táblahegytől keletre járunk most. A vulkán körülbelül 925 óta nyugalmi állapotban leledzik. A 10. században viszont rendezett az első viking telepeseknek egy hatalmas színjátékot: nagy effuzív kitörések az oldalhasadékokból, robbanásos tevékenység a csúcskráterből. Gleccserünk szépen elsurran a körülbelül 7800 éves Kjalhraun-, majd a Presthnúkur-, és a Lambahraun-, végül a Skjaldbreiðarhraun-lávamezők közelében. Szinte átinteget a Skjaldbreiður-pajzsvulkánnak, ami az elmúlt 10 000 évben mindössze 32 kitörést produkált. Közel járunk Langjökull legdélcegebb csúcsaihoz. A gleccser vize táplálja a Hvitá folyón lévő, 32 méter magas igen népszerű Gullfoss-vízesést.

Sólheimajökull is ugyanúgy lenyűgöző látványosság, mint az eddig felsoroltak. A Mýrdalsjökull fő jégsapkájának kivezető része. A gleccser délen, a Skógafoss-vízesés és Vík közötti főút mellett található. A hírhedt Katla-vulkán peremétől indul ki körülbelül 10-13 kilométer hosszan-, és körülbelül 1-2 kilométer szélesen. A mozgó jég körülbelül 44 négyzetkilométert fed le. Vastagságát 200 méterre becsülik, de ez folyamatosan csökken. Évente egy olimpiai úszómedence-hossznyi gleccsermedence keletkezik. Igen, szépek ezek a lagúnák, de egy haldokló gleccser utolsó könnycseppeit vajon csodálnunk kellene?

Bármilyen strapabíró is a bakancsunk, elfáradtunk, mire képzeletben végigjárunk ennyi kéket, szürkét, fehéret.

Az Okjökull száz éve még 15 négyzetkilométernyi területen 50 méter vastagságú gleccser volt. Hömpölygött szépen, komótosan Izland nyugati részének hegyvidéki területein, pont úgy, ahogy egy jégártól megszoktuk. Napjainkra mérete alig egy négyzetkilométerre zsugorodott, és 15 méternyi vastag sincs már. Elvesztette gleccserstátuszát is. Nevéből a jökull, vagyis gleccser szó is kikerült, így már csak Oknak hívják. Tiszteletére a houstoni Rice Egyetem kutatói, Andri Snar Magnason és Oddur Sigurdsson 2019. augusztus 18-án Borgarfjördurnél egy emlékszertartást tartott. Felhelyezték az első emléktáblát egy klímaváltozásnak áldozatul esett gleccser nevével.

Emléktábla az Okjökull gleccser valamikori helyén. Fotó: Rice University/Wikipedia; CC BY-SA 4.0

Ezek a csontjainkba ható dermesztő káprázatok bolygónk legnagyobb édesvíz raktárai. Fagyott csodájából légkörünk történelmét olvashatjuk ki. Ha nem csökkentjük radikálisan az üvegházhatású gázok kibocsátásának mértékét, telente nem tudunk álmodozni a kékes hideg folyosókat járva. Idén már Joulupukki is ledobhatta piros kabátját…Vajon 200 évben belül az összes gleccserünk, jégbarlangunk követni fogja Okjökullt ezen a szomorú úton? Kipukkannak a jégbezárt buborékjaink…


Források:

https://ng.24.hu/termeszet/2020/02/18/csodas-barlangok-az-izlandi-gleccserek-melyen/
https://regi.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop412A/2011-0052_38_sokretu_terkepeszet_-_vizrajz_es_reszei/lecke6_lap1.scorml
http://ecolounge.hu/nagyvilag/emlektablat-kap-az-az-izlandi-gleccser-amely-a-klimavaltozas-miatt-elsokent-tunt-el
https://www.icelandreview.com/news/first-glacier-lost-to-climate-change-to-be-memorialised/
https://guidetoiceland.is/travel-iceland/drive/svinafellsjokull
https://www.funiceland.is/nature/glaciers/svinafellsjokull/
https://meanderingwild.com/svinafellsjokull-glacier-lagoon-iceland/
https://troll.is/2018/12/08/the-glacier-of-the-crystal-blue-ice-caves-breidamerkurjokull/ https://www.idokep.hu/hirek/gleccseromlas-keltett-hatalmas-hullamokat-izlandon
https://hiticeland.com/places_and_photos_from_iceland/%C3%A1lftafj%C3%B6r%C3%B0ur
https://guidetoiceland.is/travel-iceland/drive/langjokull
https://hu.wikipedia.org/wiki/Kaldera
https://hu.wikipedia.org/wiki/Langj%C3%B6kull
https://www.volcanodiscovery.com/volcanoes/europe/iceland/langjoekull/
https://www.funiceland.is/nature/glaciers/skeidararjokull/
https://en.wikipedia.org/wiki/Skei%C3%B0ar%C3%A1
https://blogs.agu.org/fromaglaciersperspective/2011/05/23/skeidararjokull-glaciervatnajokull-retreat-grimsvotn-eruption-and-jokulhlaup-may-2011/
https://www.vatnajokulsthjodgardur.is/en/areas/odadahraun/interpretation-and-knowledge/about-kverkfjoll
https://guidetoiceland.is/travel-iceland/drive/solheimajokull

Göncölszekér útján

Szerző: Bardóczné Kocsis Erzsó

A Planetology.hu szakmai partnere, a COOLSTARZ csillagászati szakkör sikeres gyereknapi napészlelő- és bolygótudományi programja után egy újabb eseményt pipálhat ki a nagy nyitás óta. Az utánpótlás csapattal osztálykirándulás keretében ellátogattak a váci Göncöl Alapítványhoz és Göncöl Szövetséghez. Kiszel Vili bácsi (ahogy egész nap a ”csillagász-palánta kiskrumplik” emlegették) még nem is sejtette, hogy amikor reggel kigördült a busz a nógrádsápi Fekete István Általános iskola elől, miféle kalandos nyári napban lesz neki is része.

A gyereksereg meg sem csodálta a nógrádi dombokat, hiszen nekik ez a cserháti vidék mindennapos látvány. Bele sem gondolnak, hogy kb. 40 millió évvel ezelőtt tenger hömpölygött ezen a tájon…! A Göncöl ház udvarára begördülve házigazda már várta őket.

Egy rövid ismerkedés után a gyereksereg a Duna-parti őserdőt vette be először. Majdnem csendben, ahogy a vezetőjük mondta a „Természet anyát tiszteletben tartva” indultak el az 1993-1994-ben a Göncöl Alapítvány által létrehozott tanösvényen. Az áradó folyó időről időre megrongálja a Nagy Gábor építész tervei alapján készült utat. Ottjártukkor is kisebb kalandtúra volt néha haladni a hiányzó deszkák miatt. A tanösvény ugyanis cölöpökön álló fapallón nyugszik. De bátrak, akarom mondani cool-ok a kiskrumplik, igaz, kisebb pánikkal, egy lehorzsolt lábacskával és egy vizes cipővel, de sikeresen vették az akadályokat. Vezetőjük beavatta őket az ártéri erdők különleges világába, de a figyelmek mindig elterelődtek egy-egy kék szitakötő, barna varangy vagy egy kacsamama felbukkanásakor. Az apró halacskák és ebihalak társaságában is hosszasan időztek a 2-3 méter magas nádas hűs árnyékában.

A séta sok energiát elvett, amit sürgősen pótolni kellett, mielőtt bevackolták magukat az ásványok, kőzetek és ősmaradványok közé. Felpattanva a Göncölszekérre több millió éves földtörténeti utazás kezdődött. Vili bácsi prezentációjában találkozhattak a változatos típusú vulkanitok mellett homokkövekkel, agyagmárgákkal, mészkövekkel és dolomitokkal, kvarcokkal, kalcitokkal is. Külön érdekes volt, hogy megtudhatták lakóhelyüknek, Vác környékének milyen a földtani felépítése, milyen kőzet- és nyersanyagokkal találkozhatnak. A főbb földi kőzettípusokat (magmás, üledékes, metamorf) is megismerhették egyik vitrintől a másikig haladva. A geológiai gyűjtemény egyes darabjai ezután a nebulók kezébe kerülhettek: duplumaikat meg kellett találniuk. Mikor meg-megakadtak, kedvesen útba lettek igazítva, merre keresgéljenek tovább.

Ez a segítő jószándék volt velük egész nap: a tudomány átadása alázattal, a kisebbek szelíd támogatása, kérdéseikre türelmes feleletek. Mint kiscsirkék, úgy nyüzsögtek a jóságos, melegszívű tudós-bácsi körül. Biztos állíthatom, a lehető legjobb kezekben voltak: egy kongruens csillagásztól hallhatták a Naprendszer kialakulásának, meteoritok keletkezésének történetét. Olyan embertől, aki teljesen komolyan vette őket, a kíváncsi kiskrumplikat és abszolút szakszerűen vezette őket a Göncölszekéren. Mikor csordultig teltek a tudással, jöhetett egy utolsó nagy séta a Dunaparton, fagyizva, játszóterezve – a felnőtteknek végső kifulladásig, míg az aprajának ez a fogalom egyszerűen ismeretlen… Ők csurig töltekeztek égi csodákkal és ez hajtotta őket tovább, tovább, egészen a másnapi részleges napfogyatkozáson át a péntek délelőtti csillagászati versenyig.


Források:
https://turaotletek.hu/a-vaci-arteri-tanosveny-sejtelmes-barangolas-a-csaladdal/
http://weberdo.hu/cserhat-foldtan
https://archiv.magyarmuzeumok.hu/latogato/186_a_foldanya_ekessegei

Debrecentől Kabáig

A debreceni Magnitúdó Csillagászati Egyesület néhány oszlopos tagja 2020. október 3-án, egy szakmai kirándulás keretében Kabára utazott, hogy felkeresse az 1857-ben hullott meteorit emlékműveit. Szoboszlai Endre cikke.



Ellátogattunk a híres kabai meteorit lezuhanási helyére

Október első szombatján kirándulást szerveztünk a kabai meteorit lezuhanási helyére, Kaba város határába. Először a város központjában megnéztünk minden látnivalót, szobrokat, épületeket… Többek között láttuk a központban felállított emlékkövet is, melyre a meteorithullás tényét “vésték” kőbe, majd kimentünk a határ azon pontjához, ahol a lezuhanás helyén felállított emlékkövet találhatja meg minden “csillagász-zarándok“.

A hullás helyén. Fotók: Károlyi Gábor, Zajácz György


A szenzációs esemény még 1857. április 15-én este történt Kaba város határában.

Ekkor hullott le a világ talán leghíresebb, majd három kilogrammos szenes kondrit meteoritja, melyről kevesen tudják, hogy megtalálása lényegében egy lovasgazdának és annak lovának köszönhető… A korabeli híradások kisebb nagyobb eltérésekkel számolnak be az eseményről. A történés valószínűleg a következő lehetett: Szilágyi Gábor a házának tornácán elszenderült. Majd a szabadtéri szundikálásból arra riadt fel, 22 óra körül, hogy nagy robaj van! Pillanatokon belül az égbolton megpillantott egy fényes tűzgolyót, mely lángoló csóvát húzott, majd pár pillanat múlva becsapódott, vélhetően a közelben. A földi légkörbe beérkező, száguldó meteoritot látta a gazda. A meteorit a súrlódás miatt felizzott, külső része elégett, de így is egy közel három kilogramm tömegű szenes kondrit meteorit kerülhetett a tudomány kezébe…



A maga módján a derék ló is jelzett

Másnap a figyelmes gazda kilovagolt a tanyájára, de útközben, a becsapódás közvetlen közelében a lova megbokrosodott, majd horkantott és végül nem akart tovább menni! Ekkor Szilágyi Gábor meglátta a becsapódás helyét, melyet röviddel a megtalálás után több ismerősével feltárt. Ezt követően szerencsére a település elöljárósága is hírt kapott a ritka égi-földi eseményről, majd értesítették a Debreceni Református Kollégiumot. A tudósoknak köszönhetően ezt követően indult a világhírnév felé a ritka égi ajándék. Az évtizedek során sok város (Göttingen, Bécs, London, Moszkva, Párizs stb.) világhírű intézeteibe is elkerült a kő pár lenyesett darabja, elemzésekre. A kabai meteorit korabeli vizsgálata számos új felismeréssel ajándékozta meg a tudományt, mivel különleges, ritka összetételű (szerves anyagot is találtak benne). Ráadásul ez a meteorit a Naprendszerünk kezdeti időszakának a hírnöke lett, hiszen anyaga a jó négymilliárd évvel ez előtti ősi állapotokat őrizte meg!

A város több helyen is példamutatón megőrizte az esemény emlékét


A Debreceni Kollégium nem hagyta elvinni a követ

A világhírnévre szert tett kabai meteoritot a korabeli Habsburg-udvar szerette volna megkaparintani, azonban a Debreceni Református Kollégium vezetősége ezt ügyes fondorlatokkal meghiúsította! Így a ritka égi ajándék eredeti fődarabja, mely a mintavételezések miatt ma már csak körülbelül 2,6 kg, jelenleg is a Debreceni Református Kollégium féltve őrzött kincse.
Kaba város a becsapódás napját, április tizenötödikét, a közelmúltban a Város Napja ünnepének nyilvánította, és emlékhelyet létesített a helyszínen.

Akik részesei voltak a kirándulásnak: Gyarmathy István, Károlyi Gábor, Károlyi Gáborné Eta, Kocsis István, Simándiné Éva, Szoboszlai Endre, Zajácz György.

Forrás: MACSED

Napfoltok és a búza ára

avagy ki fedezte fel Amerikát?


Szerző: Balogh Gábor


Sir William Herschel

1801-ben Sir William Herschel, a német származású angol csillagász meglepő hipotézist tett közzé, miszerint összefüggés lehet a napfoltok száma és a búza ára között. Herschel közel negyven évig (1779–1818) tanulmányozta a napfoltokat. Adatait összevetette Adam Smith: „A nemzetek gazdagsága” (1776) című művének a búza árára vonatkozó adataival is. Mivelhogy megfigyeléseinek legnagyobb része az úgynevezett Dalton-minimumban (1790-1830) történtek meg, amikor kevés napfolt volt, nem vehette észre a naptevékenység 11 éves periodicitását.

A jelenség gazdaságra gyakorolt hatása rendkívül fontos, ezért nem csak csillagászok, hanem gazdasági elemzők is nagyon komoly kutatásokat végeznek annak érdekében, hogy összefüggést találjanak a csillagászati események és a gazdaság között.

Hogyan is befolyásolhatják ezek a csillagászati jelenségek Földünk időjárását, vagy akár éghajlatát? Az első ilyen tudományos megerősítés 1856-ban született, mikor Edward Sabine bebizonyította a napfoltok és a mágneses viharok közötti összefüggést. Ezzel szemben, a napfoltok és az időjárás közötti közvetlen kapcsolatot sokkal nehezebb detektálni, hiszen ezt számtalan dolog befolyásolja. A napfoltok és a búza ára közötti összefüggést még nehezebb megállapítani, hiszen a gazdaság nem egy tiszta fizikai rendszer, ezt számtalan dolog befolyásolja, mint például a politika, tőzsdei spekuláció, vagy akár a tömegpszichológia is. A globalizáció is például egyfajta „védőszelepként” működik az árak esetében.

Herschel ötlete, úgy tűnik, néha „működik”, néha nem, napjainkig sok vita folyik hipotéziséről. Ami érdekes, az a rész, amikor „működik”.

A búza-dollár index alakulása és a napfoltok.
Forrás: Tom McClellan: Sunspots – The Real Cause of Higher Grain Prices

Hasonló összefüggést láthatunk a szarvasmarha-árak és a napfoltok között.

Szarvasmarha-árak és a napfoltok.
Forrás: Sergey Tarassov: Sunspot activity and stock market

Természetesen nagyon sok tényező (gazdasági, technológiai, mezőgazdasági) befolyásolja ezt a korrelációt. Vegyük például a kukorica árát, itt csak 1950-ig láthatjuk a fenti összefüggést, valószínűleg az 1960-as „Zöld Forradalom”-nak köszönhető új technológiáknak. 1950 után ez az összefüggés eltűnik.

Kukorica-árak és a napfoltok. Forrás: Sergey Tarassov: Sunspot activity and stock market

Matematikai számításokkal is tesztelték azt a hipotézist (Burakov), és rövid- és hosszútávú összefüggést egyaránt találtak a napfoltok, a búza terméshozama, ára és a nem teljesítő banki hitelek (non-performing loan, NPL) között.

A napfoltok, ezek az időszakos jelenségek a Nap „felszínén”, fotoszféráján, a többi területhez képest sötét foltoknak látszanak. Valójában egyáltalán nem sötétek, hanem csak a mintegy 5,800°K hőmérsékletű környezetüknél kétezer fokkal hidegebbek, itt negyedannyi a sugárzás intenzitása. A napfoltok egy hasonlattal élve tulajdonképpen hűvös, mágneses dugók egy gödörben, melyek meggátolják a konvektív áramlást.

Napfoltok, forrás: NASA’s SDO
A napfoltok száma és a mért kozmikus sugárzás fordított arányossága.University of Delaware

De hogyan befolyásolhatják a napfoltok a Földi időjárást, pláne a búza árát? Napfoltmaximum idején, tehát amikor több napfoltot látunk a Napon, aktívabb a Nap, kisebb a kozmikus sugárzás intenzitása, napfolt-minimumok idején pedig nagyobb. A kozmikus sugárzás – mely nem is annyira sugárzás, hanem elsősorban nagyenergiájú részecskékből áll – ionizálja a Földi légkört, és ezzel elősegíti a felhő- és csapadékképződést, befolyásolja az időjárást. Különböző földrajzi területeken azonban más lesz a jelenség hatása. Másképpen hat a Föld egészére, globálisan, és más hatásokkal találkozhatunk az egyes földrajzi területeken is. Természetesen, amint már megjegyeztük, rengeteg dolog befolyásolja a gazdaságot, a tőzsdét is.

A Nap azonban nagyobb dolgokba is beleszólhat, és itt talán egyértelműbb az összefüggés.

Amerika felfedezése egy másik példája a Napnak a klímára való hatására. Arra a kérdésre, hogy ki fedezte fel Amerikát, három jó válasz is van. Mindhárom esetben a Nap szólt bele a felfedezésbe, a vikingek esetében pedig a feledésbe merülésébe is. De ki fedezte fel Amerikát? Először, tulajdonképpen, maguk az indiánok. Egyelőre nevezzük őket szibériaiaknak, akik mintegy 15-18.000 évvel ezelőtt, száraz lábbal kelhettek át a Bering-szoroson, követve a vándorló mamutokat. A tengerek szintje jóval alacsonyabb volt, mint ma, ezért ahol ma tenger van, ott egy hatalmas földnyelv kötötte össze Szibériát és Észak-Amerikát. Később, a felmelegedés hatására a jég olvadni kezdett, a tengerek szintje emelkedett, elöntve ezzel Beringiát, létrehozva a Bering-szorost. Az Amerikában ideiglenesen elszigetelődött populációkból alakultak ki az indiánok, helyesebb elnevezéssel Amerika őslakói.

Leif Erikson (Leifr Eiríksson)

Másodjára a vikingek fedezték fel Amerikát, 1001-ben. Ez az úgynevezett „Középkori Meleg Időszak” (Medieval Warm Period) ideje volt 900–1300 között. A hőmérséklet magasabb volt, mint ma, különösen az Észak-atlanti vidékeken. Az akkori átlaghőmérséklet meghaladta a római kori időszakot is. Nőttek a terméshozamok, a népesség rövid idő alatt megduplázódott. Emiatt is vált szükségessé a vikingek számára Grönland gyarmatosítása. Grönland „Zöldföldet” jelent, ez is jelzi, hogy ez a hatalmas, ma jeges sziget déli részét akkor erdők borították, a partok dúskáltak a halakban. Vörös Erik vezetésével a telepesek gabonát termesztettek, háziállatokat tartottak, csaknem 620 ilyen farmot tártak fel Grönlandon, nyolc-kilencezer embernek adva megélhetést.

Maga az amerikai kontinens felfedezése sem váratott sokáig magára. Grönland felfedezése után tovább hajóztak nyugat felé, újabb területeket fedezve fel. Bjarni Herjólfsson hajója 985-ben elszakadt társaitól, és három nap hajózás után megpillantotta az amerikai szárazföldet. Tizenöt évvel később Leif Erikson már egy kisebb telepet is létrehozott a szárazföldön, általuk Vinlandnak elnevezett területen. (Vinland vagy a viking ’vínber’ szóból ered, legjobban ’borbogyó’-nak fordíthatnánk – ez jelenthetett szőlőt is, ribizlit is, vagy a vin szóból, ami viszont mezőt, farmot jelent. Ezt sajnos ma már nem tudhatjuk, mert a középkori viking rúnaírás nem tett különbséget a hosszú és a rövid ’i’ között.) 1960-ban Új-Fundland északi részén, L’Anse aux Meadows öbölben egy viking település maradványait tárták fel, melyet a „Vörös Erik történetében” szereplő Straumfjörð-del azonosítanak.

Jól látható a térképen, hogy a vikingek rövid, part menti hajózással tudtak eljutni Amerikába.
A szerző saját képe.
Viking ház rekonstrukciója. L’Anse aux Meadows National Historic Site,
http://whc.unesco.org/en/list/4

Az idilli helyzet 400 éven át tartott. Az időjárás 1300 után kezdett megváltozni, egyre hidegebb lett, lassan lehetetlenné vált a földművelés. Egy Grönlandon járt püspök 1350-ben már elhagyatott településeket talált itt, a korábban megművelt földek helyett lényegében permafroszt, örökké fagyott talaj fogadta. 1378-ban az Egyház el is hagyta Grönlandot, mikor a part menti hajózás lehetetlenné vált a jég miatt. 1408-ből még fennmaradt egy házassági bejegyzés, de az 1721-es expedíciót vezető Hans Egede már nem talált itt európaiakat, a kontinensen pedig valószínűleg még hamarabb pecsételődött meg a települések sorsa.

Hvalsey templom romjai Grönlandon, Wikipédia
A part menti szakaszok befagytak, lehetetlenné téve a hajózást.
A szerző saját képe.

Véget ért a „Középkori Meleg Időszak” (Medieval Warm Period).

Mielőtt rátérnénk a következő felfedezőre, Kolumbuszra, nézzük meg, hogy mi okozhatta a következő lehűlési időszakokat? Elfogadott elmélet, hogy a nagyobb ciklusoknak, a jégkorszakoknak főként a Milanković-ciklus az oka. Az utóbbi csaknem egymillió évben az eljegesedések 100.000 éves ciklusokban követték egymást, ami tökéletesen megfelel a Milanković-ciklus elméletének, mely egyszerre veszi figyelembe a változó Föld-Nap távolságot, a Földpálya alakját (excentricitását), a precessziót (a földtengely mozgását), az apszidiális precessziót, a forgástengely szögét, és a pályahajlást (inklináció). Természetesen más okai is vannak, különösen nagy geológiai léptékekben, mint például a légkör összetétele, a tektonikai lemezek relatív helyzete, óceánáramlatok, vulkáni tevékenységek, stb.

A Kis Jégkorszakot például, melynek jó részét a Maunder-minimum uralta, az „elhúzódó napfolt-minimum kora”, a napfoltok szélsőségesen kevés száma jellemezte. 1645 és 1715 között a napfolttevékenység szünetelt, illetve szélsőségesen ritka volt.

Napfoltok száma és a hőmérséklet összehasonlítása közép-Angliában
IPCC, Michael Lockwood

De mi a helyzet azokkal az időszakokkal, mikor még nem történt rendszeres napfolt-megfigyelés, és így nem állnak rendelkezésünkre ilyen adatok? Szerencsére a szén 14-es izotópja segítségünkre lehet ebben. Ennek az izotópnak (14C) a képződése a nap aktivitásának függvénye. A 14C a felső atmoszférában képződik, amikor a légköri nitrogénből (14N) képződik a kozmikus sugárzás hatására. Ha a Nap aktívabb, kevesebb kozmikus sugárzás éri Földünket. Ez a 14C, amelyet a sarki jégben vagy akár fák évgyűrűiben találhatunk, egyedülálló lehetőséget kínál a kozmikus sugárzás és a naptevékenység sok évezredes hatásainak a rekonstruálására. Segítségével felbecsülhetjük az adott időszak napfolttevékenységét, és ez által az adott klímát.

A kozmikus sugárzás és a hőmérséklet alakulása. Steinhilber et al

A kozmikus sugárzás intenzitásának csúcsai tökéletesen egybeesnek az adott hidegebb időszakokkal, (O:Oort-, W:Wolf-, S:Spörer-, M:Maunder-, D:Dalton-, G:Gleissberg-minimumok) .

Amerika viking felfedezése felejtésbe merült – Európának még nem volt rá szüksége.

Kolumbusz Kristóf (Cristoforo Colombo)

Kolumbusz családjának – és sok más polgárnak a sorsa azonban egyre nehezebb lett Oszmán Birodalom terjeszkedésével egyidejűleg, ugyanis ez a keleti piacok, kereskedelmi utak megszűnésével járt. A fiatal Kolumbusznak hamar szakítania is kellett a posztókereskedelemmel, és tengerésznek állt. Többek között, 1477-ben eljutott Izlandra, és ez meghatározó fordulat volt életében. Beszélt izlandi tengerészekkel, akiknél a korábbi nyugati utak még nem merültek feledésbe, ahol nem is olyan távoli nagyapáik jártak. Motoszkálni kezdett egy gondolat a fejében.

A tengerészek tudták, hogy a Föld gömbölyű, hiszen a távolodó hajónak először az alja tűnik el. A szerző saját képe

Akkoriban már közismert volt, hogy a Föld gömbölyű, viták csak arról szóltak, hogy mekkora is ez a gömb. Ötlete az volt, hogy nyugat felé hajózva is el lehet jutni a gazdag Indiába. Tudta, hogy ilyen nagyszabású tervhez támogatókra lesz szüksége, néhány ével belül neki is látott támogatást szerezni. Mivel akkoriban Portugáliában élt, először a portugál királyt kereste meg tervével. Az addig jelentéktelen Portugália akkor kezdett tengeri hatalommá válni. II. János portugál király azonban nem látván reálisnak tervét, visszautasította őt. A portugálok inkább Afrikát megkerülve akartak eljutni Indiába.

Ezután a Spanyolországot egyesítő katolikus uralkodókhoz, Aragóniai Ferdinándhoz és Kasztíliai Izabellához fordult. A zűrös politikai helyzet miatt az uralkodók azonban sokáig váratták, csak 1492 januárjában született döntés, hogy támogatják Kolumbusz útját.

Kolombusz három hajójának rekontrukciója, a Santa María, a Pinta és a Niña.
Forrás: Smithsonian Magazine

1492. augusztus 3-án vágott neki az óceánnak három, mai szemmel ijesztően kicsi hajóval. A háromárbocos Santa María karakkal és két kis karavellával, a Pinta-val és a Niña-val. Technikai problémák, hajósérülések miatt a Kanári szigetekről csak szeptember elején indulhattak tovább. Maga a hajóút sem volt konfliktusoktól mentes, Kolumbusz négy hétre becsülte az utat, de ez idő lejártával még mindig a nyílt óceánon voltak. Miután csaknem lázadás tört ki, kozmetikázni kezdte a hajónaplót, kevesebb megtett utat jegyzett fel a hajónaplóban.

Kolumbusz akaratlanul a leghosszabb utat választotta Amerika felé.
A szerző saját képe

1492. október 12-én érték el Guanahani szigetét, melyet San Salvadornak, Szent Megmentőnek nevezett el. Az itt látott taínókat indiánoknak nevezte, mert úgy vélte, hogy Indiába jutott. Tovább hajózott Kubába – melyet Kínának hitt, majd Hispaniolába, és sok más szigetet is felfedezett. 1493. március 15-én ért haza a spanyol Palos kikötőjébe nemesfémmel, fűszerekkel, új gyümölcsökkel, kukoricával, dohánnyal és burgonyával – és az Indiába vezető út felfedezésének dicsőségével. Visszatérte után hősként fogadták, majd újabb utakkal bízták meg. Kolumbusz négy útja után sem tudta, hogy (újra-)felfedezte Amerikát, de ezzel megalapozta a Spanyol világbirodalom születését.

A sors fintora, hogy a reconquista utáni Spanyolország szinte csak nemesekből és nincstelenekből álló társadalma nem volt képes az Újvilág kincseit befogadni, ezek nagyon hamar elfolytak az országból. Spanyolországot a fél világ meghódítása és a fantasztikus kincsek özöne is csak még szegényebbé tette, hiszen nem volt polgári réteg, kereskedők, szakemberek, ipar, bankrendszer. A beáramló érték tovább folyt külföldi országokba, főleg a Németalföldre.



Források:

Burakov, D. (2017) “Do Sunspots Matter for Cycles in Agricultural Lending: a VEC Approach to Russian Wheat Market”, AGRIS on-line Papers in Economics and Informatics, Vol. 9, No. 1, pp. 17 – 31. ISSN 1804-1930. DOI 10.7160/aol.2017.090102. DOI: 10.7160/aol.2017.090102

Easterbrook, D.J.: Evidence-Based Climate Science, ISBN978-0-12-804588-6 

Fizikai Szemle, Kozmikus sugárzás és csillagászat. 1999/1.

Grove, Jean M.; Switsur, Roy (1994): “Glacial geological evidence for the medieval warm period”

Herrera et al.: Reconstruction and prediction of the total solar irradiance: From the Medieval Warm Period to the 21st century. New Astronomy Volume 34, January 2015, Pages 221-233

LiveScience: Humans Crossed the Bering Land Bridge to People the Americas,
https://www.livescience.com/64786-beringia-map-during-ice-age.html

Mann, M. E.; Zhang, Z.; Rutherford, S.; et al. (2009): “Global Signatures and Dynamical Origins of the Little Ice Age and Medieval Climate Anomaly” (http://www.geo.umass.edu/climate/papers2/Mann2009.pdf)

McClellan, Tom: Sunspots – The Real Cause of Higher Grain Prices
(http://time-price-research-astrofin.blogspot.com/2017/02/sunspots-real-cause-of-higher-grain.html)


Meadows, A. J. (1975), A hundred years of controversy over sunspots and weather, Nature, 256, 95–97.

NASA’s SDO Observes Largest Sunspot of the Solar Cycle: https://www.nasa.gov/content/goddard/sdo-observes-largest-sunspot-of-the-solar-cycle/

National Geographic, Ancient DNA reveals complex migrations of the first Americans.
https://www.nationalgeographic.com/science/2018/11/ancient-dna-reveals-complex-migrations-first-americans/

Philip Ball: Sun set food prices in the Middle Ages, Nature. (https://www.nature.com/articles/news031215-12)

Potgeiter, M. (2013). “Solar Modulation of Cosmic Rays”. Living Reviews in Solar Physics. https://ui.adsabs.harvard.edu/abs/2013LRSP…10….3P/abstract

Pustilnik, L.A., G. Yom Din: Space Climate Manifestation in Earth Prices – from Medieval England Up to Modern Usa
(https://arxiv.org/abs/astro-ph/0411165)

Science Direct: Medieval Warm Period
https://www.sciencedirect.com/topics/earth-and-planetary-sciences/medieval-warm-period

Solar cycle variations and cosmic rays. Journal of Atmospheric and Solar-Terrestrial Physics, Volume 70, Issues 2–4, February 2008, Pages 207-218. https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S1364682607002726

SolarStorms, Cosmic Rays Received,
http://www.solarstorms.org/Scosmic.html

Steinhilber et al.: 9,400 years of cosmic radiation and solar activity from ice cores and tree rings, https://www.pnas.org/content/109/16/5967

Tarassov, Sergey: Sunspot activity and stock market. http://www.timingsolution.com/TS/Articles/sunspot/

University of Delaware, Cosmic Rays and the Solar Cycle,
http://neutronm.bartol.udel.edu/catch/cr3.html

U.S. Geological Survey, The Sun and Climate. U.S. Geological Survey Fact Sheet 0095-00
https://pubs.usgs.gov/fs/fs-0095-00/

Űrbatyu II a sztratoszférába tör – a Rezsabek Nándor ScienceBlog és a Planetology.hu médiatámogatásával

Szerző: Rezsabek Nándor

2020. május 2-án Várpalotáról emelkedik a sztratoszférába az Űrbatyu II. A Bakonyi Csillagászati Egyesület tavaly sikeres és kalandokban gazdag magaslégköri ballon projektje tehát folytatódik – még professzionálisabb eszközállománnyal és műszerezettséggel, komoly támogatókkal. Örömteli és megtisztelő, hogy ennek tudománynépszerűsítő szálán a Rezsabek Nándor ScienceBlog, a Planetology.hu portál és a Gravitáció blog médiatámogatóként adhat hírt a kísérletsorozat izgalmas eseményeiről.

További információ a Bakonyi Csillagászati Egyesület és az esemény oldalain:

https://bacse.hu/

https://www.facebook.com/bakonyicsillagaszatiegyesulet/
https://www.facebook.com/events/197754011607199/


Meteoritkráter Expedíció 2020 – a svéd Mien romkráterhez és krátertavához

Szerző: Rezsabek Nándor

Nyáron ismételten útra kel a Meteoritkráter Expedíció csapata! A 2020-as esztendő kiemelt célpontja a 121 millió éve kőmeteorit formálta, 9 km átmérőjű, tóval fedett svéd Mien romkráter.  

A korábban felkeresett lengyel Morasko-krátermezőhöz, majd Ries és Steinheim ikerkráterekhez hasonlóan a svédországi expedíció is az asztroblém felszínalaktani formáit, impaktitjait, – környezettudományi szemmel – talajviszonyait, hidrológiáját, állat- és növényvilágát, természetvédelmét, kultúrtörténetét teszi vizsgálat tárgyává.

Mindezt kiegészíti az az ismeretterjesztő jelleg, amelynek során a természettudományok iránt fogékony nagyközönség figyelmét felhívja a meteoritika, a geológia, a geográfia és a környezettudomány aktuális kérdéseire és érdekességéire.

A Meteoritkráter Expedíció kibővített létszámú 2020-as svédországi útjának társszervezője a Bakonyi Csillagászati Egyesület (BCSE). (Folyamatosan bővülő) szakmai, támogató és médiapartnere a Magyar Meteoritikai Társaság, a Gothard Jenő Csillagászati Egyesület, az UtazniJó Utazási Iroda, az Élet és Tudomány folyóirat, a Planetology.hu honlap, a Gravitáció és a Rezsabek Nándor ScienceBlog.