Apollo-holdkőzet testközelből

Szerző: Rezsabek Nándor

A NASA Apollo-missziói által Földünk hűséges kísérőjén gyűjtött, majd anyabolygónkra fuvarozott holdkőzetekhez szoros barátság fűz. A Magyar Természettudományi Múzeum (MTM) gyűjteményében levő Apollo-11 és -17 mintákról 2018-ban még a kiállítói téren kívüli hatalmas raktárrendszerből tudósítottam az Élet és Tudomány hasábjain (Holdszilánkok. Apollo kőzetminták a Természettudományi Múzeumban. 2018/45.). Ennek beharangozója blogoldalamon itt jelent meg: https://rezsabeknandor.blogspot.com/2018/10/apollo-holdkozetek-termeszettudomanyi_95.html. 2019-ben az évfordulós Apollo 50 tárlaton a felbecsülhetetlen értékű példányok, valamint a legnagyobb méretű-tömegű hazai holdi meteorit mellett megtisztelő módon saját holdkutatás-ereklyéim is kiállításra kerültek: https://rezsabeknandor.blogspot.com/2019/10/a-hold-opusz-es-relikviaim.html. A mostani hétvégén a Juhari Zsuzsanna-díj elismerő oklevelével jutalmazott blogoldalam pedig az Apollo-17 űrhajó legénysége által a Földre hozott holdkőzetről tudósít – testközelből!

Természetesen az MTM „A Hold felfedezése” címmel illetett időszaki kiállításának volt és van más vonatkozása is. A november 3-i megnyitón felvonultak a nemzetközi űrhajós kongresszus tagjai, a Holdra sosem jutott Puli rover manőverezett, nemcsak kiállítási tárgyként díszelgett, továbbá folyamatosan zajlottak és zajlanak a témában viszont kétségkívül szakértő Bérczi-Hargitai-Kereszturi planetológus-triumvirátus előadásai. A tárlaton látható továbbá az említett Apollo-11 és -17 goodwill, látványos Armstrong űrruhájának méretarányos 3D-es replikája. Sok az információ, és szerencsére a kiállított holdtérkép magyar vonatkozású elnevezései között a Hédervári-kráter is ott virít, viszont a hatalmas holdi panorámakép elől egy fotó kedvéért sem mozdul el a teremőr néni.

De lehet itt bármi, a lényeg a 70215,41 jelzetű holdi mare bazalt! Az eredeti, 70215-ös, 8110 g-os, 230x130x105 mm-es, mikrometeoritok becsapódásának nyomát őrző kőzetmintát 1972 decemberében a Derültség tengerének peremén, a Taurus-Littrow-völgyben a holdkomptól 60 m-re az a Harrison Schmitt geológus gyűjtötte, aki az első KUTATÓ volt a holdfelszínen. Ne feledjük (a számomra példaképként szolgáló Jack Schmitt kivételével), az Apollo-missziók katonai pilótákból űrhajóssá avanzsált tagjai (korábbi űrrepüléseik felkészítését leszámítva) természettudományos ismeretek, valamint terepi munka gyakorlatának híján voltak. A gondos kezek aztán már földi laboratóriumban vágták a 3,84 milliárd éves magmás kőzetet, geokémiai, ásvány- és kőzettani vizsgálatain túl darabjait tudományos kísérletekre is felhasználtak. Kémiailag a szilícium-dioxid (SiO2) mellett magas titán-dioxid (TiO2) tartalma érdemel figyelmet, valamint vas-oxidot (FeO) tartalmaz legnagyobb arányban. Ásványtani szempontból a piroxén, a plagioklász és az olivin a meghatározó.

Az Amerikai Egyesült Államok kormánya által támogatott, belsős és külsős kurátorok-kreátorok, valamint közreműködő partnerek révén megvalósult tárlat a Magyar Természettudományi Múzeum (1083 Budapest, Ludovika tér 2-6.) Kupolacsarnokában az év végéig védettségi igazolvány felmutatásával a nyitvatartási időben díjmentesen látogatható. A kiállított 120 g-os 70215,41 kifejezetten bemutató célokat szolgál, valódi „rock star”-ként turnézza körül a Földet. Ne mulasszuk el magyarországi vendégszereplését.

Űrhajósok Budapesten

Szerző: Balázs Gábor

2021. november 1-5 között zajlott a Nemzetközi Űrhajós Szövetség 33. kongresszusa. A rendezvényt Magyarország másodszor rendezhette meg, először 1986-ban adott otthont hazánk a kongresszusnak. Ebben a cikkben a kongresszus az “Űrhajósok a Műegyetemen” elevezésű november 3-ai eseményéről, annak is a BME-n megrendezett részéről lesz szó, melyen én is részt vehettem. Az esemény célja, hogy közelebb hozza a középiskolás és egyetemista diákokat az űrhajózáshoz és az űrkutatáshoz, illetve hogy esetlegesen felkeltse az érdeklődést a téma iránt.

A szerdai nap folyamán az előadások mellett Schuminszky Nándor űrgyűjteményét és a legnagyobb magyar műhold, a RadCube szemléltetési célú makettjét tekinthettük meg, de űripari cégek is képviseltették magukat ezen a napon.

Az űrhajósok és a rendezvény fő üzenete

A szerdai budapesti eseményen hét űrhajóssal találkozhattak a jelenlévők. Az USA-ból Mary Ellen Webber és Jan Davis, Oroszországból Oleg Kotov és Valerij Tokarev, Kanadából Julie Payette, Németországból Ulrich Walter és magyar részről Farkas Bertalan voltak jelen.

Ulrich Walterrel

Az előadások során és a jelenlévők által az űrhajósoknak feltett kérdések nyomán szó esett az űrben zajló kutatói tevékenységről, az emberi testre és pszichére ható tényezőkről és ezek a visszatérés utáni hatásáról, a marsutazás mikéntjéről és ennek nehézségeiről, a jövőben tervezett eseményekről. Az első előadás végeztével Dr. Ferencz Orsolya űrkutatásért felelős miniszteri biztostól a következő magyar űrhajós kiválasztási folyamatáról tudhattunk meg információkat.

A VIPER küldetés – A NASA visszatérése a Holdra

Szerző: Gombai Norbert

Immár több, mint 50 éve, hogy Neil Armstrong az Apollo 11 parancsnokaként kimászott a „Sas” névre keresztelt leszálló modul szűk nyílásán és egy „kis lépéssel” megvetette lábát a Holdon. Az Apollo program utolsó küldetése 1972-ben, az Apollo-17 volt. Ezután a hatalmas költségek miatt leállították a küldetéseket és embert szállító misszió nem indult többet égi kísérőnk felszínére.

A NASA 2017-ben jelentette be az Artemis programot, amelynek célja, hogy újra embert juttasson a Holdra sőt, állandó és fenntartható holdbázist alakítson ki annak felszínén. A hosszútávú célok között nem titkoltan a magánvállalatok bevonásával történő tudományos, gazdasági és bányászati tevékenységek is szerepelnek. Az Artemis program nem csak az emberiség Holdra való visszatéréséről szól. A missziók alatt összegyűjtött ismeretek és tapasztalatok nagyban segíteni fogják a közel(?)jövő Mars küldetéseit is.

Forrás: NASA

Az Artemis egy rendkívül összetett, nagyszabású program számos misszióval és alprojekttel, amelyek közül több már megvalósult, illetve jelenleg is folyamatban van. Ilyen projekt a kis és közepes méretű rakományok eljuttatása a Hold felszínére magáncégek segítségével (CLPS – Commercial Lunar Payload Services  – kereskedelmi célú hasznos teherszállítási szolgáltatás), amelynek részeként például az Astrobotic Technology magáncég Peregrine-nek nevezett leszálló egysége fogja a Holdra szállítani a magyar Puli Space Technologies mini roverét is.

Forrás: NASA

Néhány napja, szeptember 20-án hétfőn a NASA bejelentette az Artemis program egy újabb küldetésének leszállási helyét.

A VIPER (Volatiles Investigating Polar Exploration Rover –  illékony anyagokat vizsgáló sarki felfedező rover) misszió célja, hogy egy önjáró robot segítségével vízjég után kutasson a Hold déli pólusa közelében fekvő és állandóan árnyékban levő területeken. Konkrét landolási és kutatási helyszínként a Nobile-kráter nyugati pereménél elterülő 93 négyzetkilométeres részt jelölték meg. A NASA négy szempont alapján választotta ki a végső helyszínt:

  • Közvetlen rálátás a Földre, ami műholdas átjátszás nélküli kommunikációt biztosít.
  • A napfényhez való hozzáférés a rendszerek működtetéséhez szükséges napenergia előállításához.
  • A megfelelő terepviszonyok.
  • A várhatóan vízjeget tartalmazó helyszín tudományos értéke.

További három kutatóhely is szóba került a kiválasztási folyamat során. A Haworth-kráter, a Shackleton- és a de Gerlache-kráterek között húzódó gerinc, valamint a Shoemaker-kráter is versenyben voltak,  azonban a vizsgálatok alapján a Nobile-kráter felelt meg legjobban a kutatók és mérnökök által meghatározott feltételeknek.

“Miután a VIPER leszállt a Hold felszínére a déli pólus környékén víz és más erőforrások jelenlétére vonatkozó méréseket fog végezni.” – nyilatkozta nemrégiben Thomas Zurbuchen asztrofizikus, a NASA Science Mission Directorate megbízott igazgatója. “A VIPER által visszaküldött adatok világszerte további betekintést nyújtanak majd a holdkutatóknak Holdunk kozmikus eredetébe, fejlődésébe és történetébe.”

A VIPER holdjáró által összegyűjtött és Földre továbbított információ nemcsak azt segít majd megjósolni, hogy a hasonló terepviszonyok alapján hol található vízjég a Holdon, hanem egy globális holdi erőforrástérkép elkészítéséhez is hozzájárul majd. A golfautó nagyságú rover hat különböző helyszínt fog felkeresni a tervek szerint, összesen mintegy 16-24 km távolságot megtéve. A kutatók legalább három próbafúrást és mintavételt fognak végrehajtani a VIPER egy méter mélyre is leásni képes Trident fúrófejével. A küldetés tervezett időtartama 100 nap lesz, aminek bizonyos részében a 430 kg-os VIPER teljes sötétségben, akkumulátorai feltöltése nélkül kell, hogy üzemeljen. Fontos érdekesség, hogy a marsjáróktól eltérően a VIPER-rel szinte megszakítás mentesen tudnak majd kommunikálni az irányítóközpontból.

A VIPER projekt a korábban tervezett, ám 2018-ban törölt Resource Prospector küldetés utódja. A missziót a NASA már fentebb említett CLPS kezdeményezésének keretében élesztették újjá. A már ugyancsak említett Astrobotic Technology fejleszti a rovert Holdra juttató Griffin leszállóegységet, amit az Elon Musk által alapított SpaceX vállalat Falcon Heavy hordozórakétája fog elrepíteni a célig.

Miért olyan fontos, hogy van-e vízjég a Holdon?

Az indiai Chandrayaan 1 orbiter és a NASA LCROSS holdkráter megfigyelő és érzékelő műholdja hidroxid létezésére utaló nyomokat észleltek a holdi pólusokon, amiből vízjég jelenlétére következtethetünk az olyan állandóan árnyékos, napfénytől védett területeken, mint például a kráterek alja. Az ősi üstökösbecsapódások következtében a felszínen felhalmozódott nagy mennyiségű vízjég értékes, létfontosságú erőforrást jelenthet a jövő űrhajósai számára. A VIPER rover fedélzetén lévő műszerek célja, hogy vízjeget találjanak a Hold felszínen, vagy alatta. A Honeybee Robotics által fejlesztett TRIDENT (Regolith and Ice Drill for Exploring New Terrains) elnevezésű fúrókar képes akár egy méter mélyről is felszínre hozni a mintát további elemzés céljából. A talajmintákat az alábbi három műszerrel vizsgálja meg a holdjáró:

  • Mass Spectrometer Observing Lunar Operations (Msolo) – Illékony anyagok (például a vízjég),  ásványi összetétel elemzésére és az ionok tömeg-töltés arányának mérésére alkalmas spektrométer.
  • Near InfraRed Volatiles Spectrometer System (NIRVSS) – Eredetileg a Resource Prospectorhoz kifejlesztett műszer, amely a mintákban fellelhető illékony anyagok elemzésére (például, hogy az érzékelt hidrogén atomok vízmolekulákhoz, vagy hidroxilhoz kapcsolódnak-e), valamint a kőzetminta ásványi anyag összetétel vizsgálatára szolgál. A redszer része egy széles spektrumú, a fúrót figyelő kamera, valamint a felszín hőmérsékletét nagyon kis léptékben érzékelni képes szenzor is.
  • Neutron Spectrometer System (NSS) – Érzékeny neutron spektrométer-rendszer, amely a vizet 10 milliomodrésznyi érzékenységig képes kimutatni.
Forrás: NASA

A VIPER navigációs kamerákkal, sztereokamerákkal és a veszélyes tereptárgyak észlelésére és elkerülésére szolgáló kamerákkal is fel lesz szerelve. A rover várhatóan hosszú éles árnyékokkal és sötét völgyekkel tagolt,  állandó szürkületben lévő holdi tájat fog dokumentálni, amely teljesen eltér majd a korábbi leszállóhelyek fény és terepviszonyaitól.

Forrás: NASA

A Curiosity és a Perseverance mars roverek futómű rendszereivel ellentétben a VIPER négy keréken fut, amelyek mindegyike független felfüggesztéssel és aktív kormányzással rendelkezik. Ez lehetővé teszi a holdjáró oldalirányú mozgatását is. A VIPER kétfajta sebességgel tud haladni. A lassú, 10 cm/másodperc sebességet a tudományos műveletek során használják majd, míg ennek kétszeresével a pontról pontra való haladáskor mozgatják a holdjárót.

Forrás: NASA

A VIPER lesz a NASA első automata rovere a Holdon. Landolását 2023. második felére tervezik. Előtte azonban több holdraszállási kísérletre is sor kerülhet még. A már említett CLPS-missziókra, az Astrobotic Peregrine Lander és az Intuitive Machines Nova-C Lander jóvoltából akár már jövőre sor kerülhet. Oroszország azt reméli, hogy 2022-ben a Holdra küldheti Luna 25 nevű leszállóegységét, és a Japán Űrkutatási Ügynökség is tervezi a Smart Lander for Investigating the Moon (SLIM) nevű holdi leszállóegység Holdra juttatását.

Forrás: Astrobotic.com

A feltörekvő űrhatalmak közül India és Izrael is újabb holdi küldetéseket tervez a 2019-es sikertelen leszállási kísérleteket követően. India a Chandrayaan 3-mal, Izrael pedig a Firefly Aerospace Genesis leszállóegységével száll majd be a „Hold-versenybe”.

A NASA 2025-ben a Lunar Trailblazer űrszondát küldi a Hold felszíni jegének feltérképezésére. A Trailblazer a NASA SIMPLEx programjának részét képező kisebb küldetésként a nagyobb napfizikai IMAP küldetéssel fog együtt utazni. A Hold körüli pályán is nagy forgalom várható. A NASA egyenlőre még tervezi a Space Launch System (SLS) rakéta első, személyzet nélküli repülését 2021 decemberében, amely megkerülve a Holdat 10 apró műholdat fog pályára állítani. Az SLS az a rakéta, amely végső soron az amerikai űrhajósokat viszi majd vissza a Holdra.

Ezt megelőzően azonban a CAPSTONE orbiter indul útnak 2021. október 20-án a NASA Wallops indítóközpontjából egy Rocket Lab Electron rakéta rakományaként. A CAPSTONE projekt a tervek szerint 2024-ig megépülő Lunar Gateway platform koncepcionális és technikai alapjait hivatott lerakni. A Lunar Gateway egy, a Hold körül keringő űrállomás lesz, amely tudományos laboratóriumként és mintegy tranzit állomásként fog szolgálni a jövő Hold, Mars és mélyűr küldetéseihez.

Forrás: NASA

Látható, hogy a holdkutatás és űrhajózás izgalmas évei állnak előttünk és a VIPER rover missziója a Nobile kráter sötét régióinak felfedezésére csak egy a sok rendkívül érdekes küldetés közül.

Ötven éve – Az Apollo 15 küldetés

Szerző: Gombai Norbert

Ötven évvel ezelőtt, 1971. július 26-án reggel 09:34-kor (EDT) emelkedett fel a negyedik Hold-misszió legénységét szállító Saturn-V hordozórakéta a floridai Cape Canaveral 39A indítóállásáról. A sikeres indítást követően David Scott parancsnok, James Irwin a holdkomp pilótája, valamint Alfred Worden a parancsnoki modul pilótája megkezdték négy és fél napos utazásukat a Hold felé. Július 30-án Scott és Irwin sikeresen landolt a Falcon (Sólyom) névre keresztelt leszálló modullal a korábban Scott által kiválasztott Hadley-Appenninek leszállóhelyen.

Forrás: NASA/JSC

A 15. Apollo küldetés egy “J” típusú misszió volt, amely hosszabb tartózkodási időt, hangsúlyosabb tudományos programot és kibővített eszközkészletet jelentett. Ekkor használták először az űrhajósok holdfelszíni közlekedését nagyban megkönnyítő holdjárót (Lunar Roving Vehicle – LRV) is. Az LRV-t a General Motors fejlesztőcsapata a magyar származású, 56-os menekült Pavlics Ferenc vezetésével 17 hónap megfeszített munka után adta át a NASA-nak.

Forrás: NASA

A hosszabb holdsétákat támogató, elvileg kényelmesebb és rugalmasabb, valamint megnövelt tárolókapacitással rendelkező szkafanderek ugyancsak jelentős újításnak számítottak a korábbi küldetés űrruháihoz képest. A Holdra szállás alatt a Hold körül keringő parancsnoki modul is számos újítást kapott. A kémműholdak fejlett fényképező rendszeréhez hasonló nagy felbontású panorámaképeket készítő és teleobjektívvel felszerelt kamerák, valamint tömeg- és gammasugár spektrométerek, lézeres magasságmérő sőt, még egy 78×36 cm-es napszelet vizsgáló kis műhold is helyet kaptak az új, SIM-nek nevezett műszer rekeszben.

Annak érdekében, hogy az alapvetően katonai képzésben részesült legénység tudományos igényességű terepmunkát tudjon végezni, a NASA felkérte Lee Silvert a CalTech geológus professzorát az űrhajósok képzésének átalakítására. Silver az asztronauták által kifejezetten unalmasnak tartott tantermi órák helyett, a valóságos holdbéli viszonyokat szimuláló terep-gyakorlatokra vitte az űrhajósokat és lassan-lassan készség szintre fejlesztette az először bőszen ellenkező legénység geológiai megfigyelési és felmérési képességeit.

Forrás: NASA

Többek között ennek a geológiai képzésnek köszönhetően az eredeti programban szereplő három holdsétát kiegészítették egy “nulladik”, vizuális geológiai előfelméréssel, ami lényegében abból állt, hogy Scott parancsnok a holdkomp tetején lévő nyíláson kibújva szemügyre vette a környező holdi tájat és leírta a korábban tanultaknak megfelelően.

Forrás: NASA

Egy alvási periódust követően július 31-én Scott immár valóban kiléphetett a Hold felszínére, majd a szokásnak megfelelően ő is elmondott egy emelkedett hangulatú mondatot:

“Az embernek muszáj felfedeznie. És ezek az itteni felfedezések a legnagyszerűbbek!”

Talán nem véletlen, hogy az Apollo-15 parancsnoki modulját a híres felfedező, Cook kapitány hajója után Endeavour-nek nevezték el.

Forrás: NASA

Az első holdséta (EVA) során Scott és Irwin előpakolták, majd később felállították az Apollo Holdfelszíni Műszercsomagot (ALSEP), majd összeállították és kipróbálták az addig a holdkomp oldalán utazó “lapra szerelt” holdjárót. A rover próbaútja a leszállási helytől néhány kilométerre fekvő Elbow- és St. George-kráterekhez vezetett. Az asztronauták összesen 10,6 km-t tettek meg a holdjáróval az első napon.

REF: JSC-AS15-85-11471-(MIX FILE) Apollo 15 Onboard Photo: LRV with Astronaut on Lunar Surface

A 7 óra 13 percig tartó második EVA alkalmával az űrhajósok geológia vizsgálatokat végeztek a holdbeli Appenninek lábánál, majd leereszkedtek a Spur kráterhez, ahol Scott parancsnok örömteli “Találd ki mit találtunk! Találd ki mit találtunk! Azt hiszem megtaláltuk amiért jöttünk!” – felkiáltása után begyűjtötték a később Teremtés Kövének keresztelt anortozit kőzet mintát, amely a Naprendszer keletkezésének idejéből származó ősi kikristályosodott holdkéreg kőzet. A minta kora több, mint 4,6 milliárd év. Az EVA zárásaként még kitűzték az amerikai lobogót és a hagyományoknak megfelelően fényképezkedtek vele.

Forrás: NASA

A harmadik holdséta már csak 4 óra 20 percig tartott. Ez alkalommal a közelben fekvő Scarp kráter és a Hadley-rianás geológiai vizsgálata volt a cél. Az űrhajósok ekkor távolodtak először a roverrel látótávolságon kívülre a leszálló modultól. Az EVA végén Scott parancsnok kis módosítással elvégezte Galileo Galilei pisai kísérletét és a Hold felszínén egy kalapácsot és egy sastollat egyszerre ledobva bebizonyította, hogy a tömegvonzás egyformán hat minden testre.

Scott ezen kívül, mintegy “magánakcióként” a NASA-val előzetesen nem egyeztetve elhelyezett egy, az elhunyt űrhajósoknak szentelt kis emlékművet is.

Forrás: NASA

A rovert és egyéb eszközöket hátrahagyva a Falcon augusztus 2-án begyújtotta a felszálló rakétáit, majd felemelkedett a Holdról, hogy csatlakozzon a Hold körüli pályán keringő Endeavour parancsnoki modullal. A felszállás képeit egy kis ideig a lent hagyott holdjáró kamerái is közvetítették a Földre.

A dokkolás után a 74. Hold-keringés alatt pályára állították a kis SIM műholdat, majd augusztus 4-én egy gyorsítási manővert követően a legénység megkezdte a visszautat a Földre. Augusztus 5-én Alfred Worden lett az első ember, aki mélyűri űrsétát tett, aminek alkalmával begyűjtötte a már említett SIM-rekesz film kazettáit. Worden az egész műveletet a tervezett egy óra helyett 18 perc alatt végezte el.

Az Apollo-15 1971. augusztus 7-én körülbelül 16:46 perckor (EDT) ereszkedett le a Földre (három ejtőernyő helyett csak kettő nyílt ki) a Hawaii-szigetektől mintegy 550 km-re északra a Csendes-óceánon. A legénységet az USS Okinawa helikopterei vették fel.

Az Apollo-15 küldetés számos rekordot állított fel a legénységgel végrehajtott űrrepülések történetében. A legnagyobb hasznos tömegű űrjármű Hold körüli pályán (46 782 kg), a Hold felszínén megtett leghosszabb távolság (27,9 km), leghosszabb összesített holdséta időtartam (18 óra 35 perc), leghosszabb Hold körüli pályán töltött idő (145 óra), a leghosszabb Apollo küldetés (245 óra) és végül az első űrhajóról Hold körüli pályára állított műhold.

Az Apollo 15 küldetését a From the Earth to the Moon 1998-as minisorozat “Galileo Was Right” című epizódja is feldolgozta.

Valahol egy ESA konferencián…

Szerző: Kocsis Erzsó

2021. július 6-8. között megrendezett Európai Űrügynökség (European Space Agency, ESA) online konferenciájának résztvevője lehettem. Az „2021 ESA Teach with Space Online Conference”-t általános- illetve középiskolában tanító kollégáknak szervezték. A gyerekek eredendő kíváncsiságára alapozva a tudományos módszertan eszközeivel vezetjük be a ránkbízottakat az űrkutatás rejtelmeibe. Támogatásunkkal diákjaink így válhatnak önállóan gondolkodó, új utakat kereső felnőttekké. Munkánkhoz a különböző szekcióülések hathatós segítséget adtak. A témák közt megtalálható volt ismeretterjesztő-szakmai prezentációk, mint például a „A Naprendszer mérete”; „Holdra szállás”; „Növények a Marson”. Másik irány a módszertani vonal volt, amikor gyakorlati ötleteket ismerhettünk meg: hogyan nyomtassunk 3D-s rovert; hogy modellezük a holdkompokat. Kerekasztal beszélgetéseken megismerhettük a leginnovatívabb, legkreatívabb pedagógiai megoldásokat egy-egy téma kapcsán. Az ESA Education Office biztosított szakmai hátteret ehhez az eseményhez. Igazán zseniális volt a Tim Peake-kel, az Európai Űrügynökség űrhajósával való találkozás is – még így, képernyőn keresztül is átsugárzott közvetlensége, és tudásával gazdagította a mi ismereteinket is. A program online zajlott. Kimondottan üdítő volt, mikor a 2 perces bekapcsolásokra volt lehetőség. Mindenhonnan a világból meg-megjelentek a résztvevők, és 120 másodpercben gyors eszmét cserélhettünk. Általában addig jutottunk ennyi idő alatt, hogy ki honnan jelentkezik be, hol tanít, mi a projektjének a lényege. De pont ez adta vissza az oly hiányolt jelenléti konferencia-érzést… Görög, portugál, lengyel, román pedagógusokkal konstatálhattuk, hogy mindenkinek egy a célja: átadni a tiszta tudást a felnövekvő nemzedéknek.

„Women in Space History – then and now” című prezentációm itt tekinthető meg:

NASA women az ESA konferencián

Tartalomszerkesztőnk, Kocsis Erzsó 2021. július 6-8. között megrendezésre kerülő Európai Űrügynökség (European Space Agency, ESA) online Konferenciájának résztvevője lesz. Az „2021 ESA Teach with Space Online Conference”-t pedagógusoknak szervezték. A rendezvény szereplői az űrkutatást építik be az általános- illetve középiskolai munkájukba. A gyerekek természetes kíváncsiságára alapozva a tudományos módszertan eszközeivel adják át a tudásukat. A diákok így válhatnak gondolkodó, innovatív, megújulásra kész felnőttekké. Az ESA Education Office szakmai hátteret biztosít ehhez: a kollégák tapasztalatokat cserélhetnek az online felületen, egymástól tanulhatnak, kérdezhetnek, igazi párbeszéd lehetőségét kínálja az alkalom. A szekció ülések mellett a vitatémákat a résztvevők által benyújtott pályázati munkák adják. A „Women in Space History – then and now” című prezentáció az alábbi linken tekinthető meg: https://live.eventinsight.io/1844-esattc/virtualevent/#

Space Race társasjáték bemutató

Szerző: Gombai Norbert

1957 októberében a kazahsztáni Bajknonurban egy Szputnyik hordozórakéta fülsiketítő dübörgésével eldördült az űrverseny kezdetét jelző startpisztoly. A II. Világháborút lezáró két szuperhatalom, az Egyesült Államok és a Szovjetunió egy új, az emberiség számára még ismeretlen területen mérte össze intellektuális és technológiai erejét: a világűrben. A hidegháború fenyegető, paranoiás évtizedeiben olyan történelmi jelentőségű projektek ejtették ámulatba a világot, mint az amerikai Mercury-program, az orosz holdszondák, az Apollo-11 Holdra szállása, vagy éppen a szovjetek által indított bolygó felfedező küldetések.

Az űrhajózással és űrkutatással kapcsolatos témák mindig is érdekelték az embereket, s így az élet szinte minden területét megihlették. Számtalan festmény, zenemű, könyv, mozifilm, sorozat, számítógépes játék dolgozta, dolgozza fel a világűr meghódításának valós, vagy éppen elképzelt eseményeit. Nem kivétel a társasjátékok világa sem.

Bár a társasjátékozás sokak számára még mindig egyenlő az órákig tartó Monopoly játszmákkal, vagy a Rummikubbal, valójában a társasjátékos hobby jelenleg reneszánszát éli. Játékok tucatjai kerülnek piacra évente a lehető legkülönbözőbb témákat feldolgozva, számos, addig nem látott ötlettel és mechanizmussal. Ráadásul a közösségi finanszírozás lehetővé teszi, hogy nagykiadói szerződés híján is megjelenhessenek érdekes és jó minőségű társasok. Az aktuális Kickstarter kampányok között folyamatosan akadnak figyelemre méltó projektek. Egy ilyen játékfejlesztési kezdeményezést támogattam én is 2018 őszén szinte gondolkodás nélkül, mivel a meghirdetett Space Race című társasjáték két kedvenc hobbimat egyesítette: a társasjátékozást és a csillagászatot/űrkutatást. A doboz jó másfél éves várakozást követően néhány napja (2020. április elején) érkezett meg.

A játékot egy Boardcubator nevű kis cseh cég fejlesztette. A játékleírás szerint a játékosok egy újonnan alakuló űrügynökség igazgatói bőrfoteljébe ülhetnek bele, asztronautákat, tudósokat alkalmazhatnak, forradalmi technológiákat fejleszthetnek, űrprogramokat indíthatnak annak érdekében, hogy nemzetük nevét minél több lapon megemlítsék az űrversenyről szóló könyvben.

Ambíciózus vállalás a tervezők részéről, lássuk, hogy a játék valóban hozza-e azt, amit a Kickstarter kampány előzetesében ígért!

Játék címe: Space Race

Kiadó: Boardcubator

Játékosok száma: 1-5 (egyjátékos-mód fontos volt számomra)

Játékidő: 45 – 90 perc


Külcsíny

A játék kék doboza már méreteiben is tiszteletet parancsol, nagyobb és jóval súlyosabb, mint például a Catan telepesei. A tervezők láthatóan nem spóroltak az anyagon. A doboz kinyitása után előkerül a jó minőségű papírra nyomtatott 16 oldalas szabálykönyv, a 6 (!) részre hajtott hatalmas játéktábla, a missziók és a projektek vastag kartonlapjai, 242 gyönyörűen illusztrált színes kártya, 75 kis űrhajós figura 5 különböző színben, valamint 5 ikonikus űrrakéta makettje. A dobozban praktikusan kialakított tároló rekeszek biztosítják, hogy játék után minden összetevő a neki megfelelő helyre kerüljön vissza. Minden komponens rendkívül jó minőségű és részletesen kidolgozott. A játéktábla valamint a projektek és küldetések lapkái letisztult, kék-fehér tervrajz design-nal készültek, ami tökéletesen illeszkedik a témához. A kártyák grafikája gyönyörű, az illusztrációkat “képregény” stílusban (nem tudok jobb kifejezést) rajzolták meg és bár három illusztrátor dolgozott rajtuk, mégis nagyon egységes hangulatot árasztanak. Majd minden kártya egyedi grafikával rendelkezik. A képekről visszaköszönnek a múlt század, a közelmúlt és a jelenkor űrkutatásának fontosabb alakjai, technológiái, eseményei. A (nem is olyan) miniatűr műanyag rakéták részletesen megformázottak. A szovjet Szojuz, az amerikai Saturn IB, az európai Ariane, a kínai Hosszú Menetelés és a Space X Heavy Dragon makettek már sejtetni engedik, hogy a játékot a szovjet űrügynökség, a NASA, az ESA, a kínai CNSA vagy a magánszektort képviselő SpaceX vállalat vezetőjeként játszhatjuk.


Belbecs

A játék előkészítése egyszerű. A logikusan felépített (angol nyelvű) szabálykönyv 7 pontban vezet végig a szükséges teendőkön. Két módon kezdhetjük a versengést. A “standard” felállás ugyanazokat a kezdő feltételeket biztosítja minden résztvevő ügynökségnek, míg a “tematikus’ kezdés játékosonként eltérő, az adott ügynökségre jellemző induló helyzetet teremt. A Space Race alapjában véve egy kártyajáték. Pontosabban egy kártyákkal vezérelt táblás játék. Minden játékos rendelkezik adott számú és erejű “Vezérlés kártyával”, amelyek kijátszásával további lapokhoz juthat és értékes lapkombinációkat építhet fel az ügynöksége tablóján propaganda, technológia, űrprogram és áttörés kategóriákban. A kategóriák egyedi színkódokkal vannak ellátva, azonosításuk egyértelmű. A játékba hozott kártyalapokon található ikonok segítségével a játékos asztronautákat rendelhet különböző projektekhez, illetve a táblán található áttörési területekhez. A játék 7 körön keresztül tart, amelyet egy-egy űrmisszió 7 fázisa jelképez. Az alapjátékban a Mercury misszió, a Vostok és Cassini missziók szerepelnek. A szabályok könnyen tanulhatóak, miután ráéreztünk a játék mechanizmusára, egy-egy kör viszonylag gyorsan lefut. A játék teljes játékideje a játékosok számától függően legfeljebb másfél óra.

Ha valaki megvásárolta a Space Race “Hidegháború” című kiegészítőjét (én megtettem), akkor további kártyákhoz, újabb projektekhez, illetve egy új misszióhoz (Apollo-11) juthat. A kiegészítőhöz tartozik még egy 15 cm magas Saturn V és egy szovjet N-1 rakéta makett is.

Rendkívül tetszenek a kártyákon látható apró részletek és általában a játék minőségi kidolgozása. A játékmenet folyamatos, a körök olajozottan követik egymást.

A szabályok lehetővé teszik az egyjátékos módot is, ahol a rivális ügynöksége(ke)t egy “AI játékos” irányítja. A játék így is élvezhető és meglehetősen kiegyensúlyozott. A szóló Space Race szabályok elleni győzelem nem túl egyszerű, de nem is annyira nehéz, hogy elveszítsük a kedvünket.

Összességében remek döntés volt támogatni a Space Race Kickstarter projektet. A cseh fejlesztő csapat egy remek társast hozott össze, amelyben számos lehetséges stratégiát követve, fontos döntéseket hozva, játékonként újabb és újabb kihívásokkal szembesülünk és igazán jól szórakozhatunk akár barátinkkal játszunk, akár a karantén ideje alatt egyedül szállunk be az űrversenybe.

A 2021-es év holdkutatása

Szerző: Balogh Gábor

Az ötvenes-hatvanas évek űrhajózását, az űrszondás próbálkozásokat a két nagyhatalom, az Egyesült Államok és a Szovjetunió között zajló űrverseny határozta meg. A Hold kutatása szintén főleg politikai célú volt. A szovjet Luna program és az amerikai Pioneer program célja is az volt, hogy megelőzzék egymást. A kezdeti szovjet sikereket az 1969-as emberes amerikai holdraszállás törte meg, ezzel gyakorlatilag meg is szűnt a szovjet-amerikai űrverseny a Holdért.

Napjainkra az űr meghódításáért folyó verseny teljesen más arculatot öltött. Sok új szereplő jelentkezett, a technológia fejlődésével már nem kellettek a szuperhatalmak hatalmas pénzforrásai, számos kisebb ország, sőt, vállalkozás is belépett a versenybe.

A 2021-es év izgalmasnak ígérkezik a Hold kutatásában is.

A CAPSTONE („Cislunar Autonomous Positioning System Technology Operations and Navigation Experiment”, Föld-Hold közti tér Autonóm Helymeghatározó Rendszer Technológiai Műveleti és Navigációs Kísérlet) program (2). A Gateway, a NASA Artemis programjának előfutáraként segít csökkenteni a jövőbeni űrhajók kockázatait különféle navigációs technológiai megoldásokkal. A mindössze 25 kg tömegű CubeSat (3) lesz az első űreszköz, amely a CAPSTONE részeként különleges holdpályákat tesztel. Ezek a pályák (Cislunar Near Rectilinear Halo Orbits) rendkívül hatékonyak és gazdaságosak a Holdra való eljutásban. Másik fontos dolog, hogy tesztel olyan űreszközök közötti kommunikációs rendszereket is, melyek lehetővé teszik a Holdhoz viszonyított helyzetük meghatározását, anélkül, hogy a földi követőrendszerekre hagyatkoznának. A 2021-es tervezett kilövés helye a Virginiai Rocket Lab Launch Complex 2.

A CAPSTONE. Forrás: NASA

Spacebit Mission One. A Spacebit Mission One az Egyesült Királyság első tervezett Hold-missziója. A rovert a magántulajdonban lévő Spacebit cég tervezi, az ukrán Yuzhmash-sal együttműködve. Fő célja a japán Asagumo holdjárónak a Hold felszínére juttatása és a holdbéli lávacsatornák kutatása. Az Astrobotic első Holdra leszálló küldetésnek, a Mission One-nak a tervei szerint 14 kereskedelmi hasznos terhe lesz. Ezek közé tartozik a Hakuto és a Team AngelicvM kis roverjei, a Carnegie Mellon Egyetem egy nagyobb, Andy nevű roverje, valamint egy különleges, 1,3 kg-os miniatűr rover, az Asagumo is, amely négy lábon jár. Az Asagumo legalább 10 méter távolságot tervez megtenni a Hold feszínén. A Spacebit Mission One indulását 2021 júliusában tervezik (4), a holdi Lacus Mortis lávamezőn (5) fog leszállni. A holdbéli lávaalagutak kiemelt fontosságúak a holdkutatás szempontjából, hiszen az első, a Holdon folyamatosan megtelepedő kutatók ilyen lávaalagutakban kialakított szállásokon fognak élni, a felszíni sugárzást elkerülendő (6,7)

Az Asagumo robot. Forrás: Serhii Harbaruk – Wikipedia CC BY-SA 4.0

Nova-C leszállóegység. A Nova-C egy leszállóegység, melyet az Intuitive Machines magáncég tervezett arra, hogy kereskedelmi hasznos terheket szállítson a Hold felszínére (8). Az Intuitive Machines egyike volt a NASA által 2018 novemberében kiválasztott kilenc vállalkozónak, a Nova-C pedig az első három leszállóegység közé tartozik, amelyeket az új NASA program, a Commercial Lunar Payload Services (CLPS) néven indított el. Az indítást egy Falcon 9 rakétával tervezik 2021. október 11-én. A Nova-C kiemelten fontos feladata a Hold természeti kincseinek feldolgozásához szükséges technológiák kutatása és tesztelése. A leszállóhely  az Oceanus Procellarum, a Viharok Óceánján található Vallis Schrasöteri, a vulkanikus eredetű Schröter-völgy lesz (9). Ennek a leszállóhelynek a fontosságát az is mutatja, hogy annak idején az Apollo 18 egyik lehetséges leszállóhelyének lett kiválasztva, mielőtt a küldetést törölték.

A Nova-C. Forrás: Wikipedia – NASA Goddard Space Flight Center, Greenbelt, MD, USA;
CC BY 2.0

A Luna 25 (Luna-Glob leszállóegység) az orosz Roscosmos holdi küldetése (10). A hold déli pólusa közelében levő Boguslavsky-kráternél száll majd le. A Luna-Glob landerről Luna 25-re nevezték át, hogy hangsúlyozzák a szovjet Luna-program folytonosságát az 1970-es évektől, bár a Luna-Glob holdkutatási program része. A program feladata víz, illékony anyagok és szerves vegyületek kutatása a holdi talajban. Az indítást 2021 októberére tervezik, egy Soyuz-2.1b/Fregat-M rakéta segítségével.

A Luna-25 makettje. Forrás: Pline – Wikipedia; CC BY-SA 4.0

Az Artemis 1 a NASA Artemis programjának első, nem emberes próbarepülése, amely az Orion MPCV és Space Launch System rakétájának első integrált repülése (11). Várhatóan 2021 novemberében indul. Az Orion űrhajó 25,5 napos küldetéséből hatot Hold körüli retrográd pályán fog tölteni. A misszió az Orion űrhajó és a Space Launch System rakétáját a legénység által végzett későbbi repülések számára teszteli (12,13). Ha a Hold felé vezető manőver sikeres lesz, az Orion elválik az utolsó lépcsőtől, az ICPS rakétától és a Hold felé indul. Az ICPS pedig 13 CubeSat-ot telepít, amelyek tudományos kutatásokat végeznek. Maga az Artemis program (14,15) egy amerikai kormány által finanszírozott nemzetközi emberes űrrepülési program, amelynek célja embert juttatni a Holdra. 2020. december 9-én Pence alelnök jelentette be a 18 űrhajósból álló csapatot, becenevén “Teknősöket”, ahova két kanadai űrhajós is tartozik.

(Az Artemis-programmal kapcsolatban továbbá kiderült, melyik cég fogja kifejleszteni és megépíteni az új holdi leszállóegységet, mely vállalat nem más, mint a SpaceX, a hírről bővebben itt olvashatunk. – a szerk.)

Az Artemis-1 (illusztráció). Forrás: Wikipedia

ALINA („Autonomous Landing and Navigation Module”, Autonóm leszállási és navigációs modul). A Planetary Transportation Systems GmbH (PTS), berlini székhelyű, német vállalat (16). Ők voltak az első német csapat, amely 2009. június 24-én hivatalosan is bejutott a Google Lunar X-Prize versenyre, de kilövési szerződés hiányában nem sikerült 2017-ben bejutnia a döntőbe. Az ALINA-t eredetileg egy SpaceX Falcon-9 v1.2 segítségével indították volna el 2020-ban, de 2021-ben átcsoportosították egy erre kijelölt Falcon-9 v1.2-re, mivel a tömege körülbelül 4000 kg-ra nőtt. Később úgy döntöttek, hogy az ALINA egy Ariane64-et vehetne igénybe.

A Lunar Xprize versenyre is kijutott ALINA
és a Mondrover nevű holdjáró (Part Time Scientists).
Forrás: Wikipedia; CC BY-SA 4.0

Küldetésnek célja, hogy 3–5 km-re az Apollo 17 leszállóhelyétől, a Taurus-Littrow völgyben szálljon le, és hogy az Apollo 17 űrhajósai által ott hagyott holdjárót felkeresse (18). A PTScientists ígéretet tett arra, hogy Holdon leszállt amerikai és a szovjet űreszközöket “világörökségként” megőrzi. Az ALINA jövője pillanatnyilag kérdéses. A PTScientists 2019 júliusában fizetésképtelenségi bejelentést tettek, majd 2019 augusztusában egy meg nem nevezett vállalat felvásárolta azt, így folytathatja működését, de 2021-es kilövése bizonytalan (17).



Források:

  1. 8 moon missions are going to the Moon, https://indianspacenews.blogspot.com/2021/03/8-moon-mission-are-going-to-moon-in-2021.html?fbclid=IwAR3dDtZJxQHshdZmTDpOU3BGuLtPISvPt7LEssL-BDis69NiMIH-zwaRbso
  2. What is CAPSTONE? https://www.nasa.gov/directorates/spacetech/small_spacecraft/capstone
  3. Clark, Stephen “NASA picks Rocket Lab to launch lunar CubeSat mission”. Spaceflight Now, https://spaceflightnow.com/2020/02/15/nasa-picks-rocket-lab-to-launch-lunar-cubesat-mission/
  4. UK’s 1st Moon Rover to Launch in 2021, https://www.space.com/uk-first-moon-rover-spacebit-launch-2021.html
  5. 3D Modeling of Lacus Mortis Pit Crater with Presumed Interior Tube Structure.” Journal of Astronomy and Space Science 32(2); Pages: 113-120, http://koreascience.or.kr/article/JAKO201518564558885.page
  6. Arya, A. S.; et al. (February 25, 2011), “Detection of potential site for future human habitability on the Moon using Chandrayaan-1 data”, Current Science, 100
  7. Living Underground on the Moon: How Lava Tubes Could Aid Lunar Colonization, https://www.space.com/moon-colonists-lunar-lava-tubes.html
  8. Nova-C, https://www.intuitivemachines.com/lunarlander
  9. Kanayama, Lee (13 April 2020). “NOVA-C selects landing site, Masten gains CLPS contracts”, https://www.nasaspaceflight.com/2020/04/nova-c-landing-site-masten-clps-contracts/
  10. The Luna-Glob lander, http://www.russianspaceweb.com/luna_glob_lander.html
  11. NASA administrator on new Moon plan: We’re doing this in a way that’s never been done before, https://www.theverge.com/2019/5/17/18627839/nasa-administrator-jim-bridenstine-artemis-moon-program-budget-amendment
  12. NASA will likely add a rendezvous test to the first piloted Orion space mission, https://spaceflightnow.com/2020/05/18/nasa-will-likely-add-a-rendezvous-test-to-the-first-piloted-orion-space-mission/
  13. Hopeful for launch next year, NASA aims to resume SLS operations within weeks, https://spaceflightnow.com/2020/05/01/hopeful-for-launch-next-year-nasa-aims-to-resume-sls-operations-within-weeks/
  14. Artemis I, https://www.nasa.gov/artemis-1
  15. Artemis I, https://www.nasa.gov/specials/artemis/
  16. Meet ALINA – the Autonomous Landing and Navigation Module, https://www.pts.space/products/alina/

Starship SN9: Sikeres repülés, sikertelen leszállás

Szerző: Bonczók Zoltán, Tamási Dávid

A texasi Boca Chicában második alkalommal került sor egy Starship prototípus repülésére, mely ezúttal 10 km magasra emelkedett. Az SN9 – ami az előző tesztpéldány, az SN8 tesztjét ismételte meg (különbség, hogy az SN8 12.5 kilométer magas repülést hajtott végre), sikeres start és irányított visszatérés után a leszállással újból problémák akadtak és a prototípus a földbe csapódott.

Emelkedés közben

Az indításra magyar idő szerint este 21:24-kor került sor, miután a teszt többszöri halasztásra került a Szövetségi Légügyi Hivatal (FAA) által, ami a decemberi SN8 repülése alatt adódott problémák miatt nem engedélyezte a teszt végrehajtását.

A start után a Starship SN9 3 Raptor hajtómű segítségével megkezdte az emelkedést, majd először tervezett módon egy, aztán még egy hajtóművet leállítottak. Indítás után kb. 4 és fél perccel a maximális magasság elérése után a harmadik Raptort is leállították, és megkezdte a kontrollált visszatérést (a látványos hasra forduló manőver után). A 4 db aeroelem újból hibátlanul működött és folyamatosan stabilan tartották a járművet.

Hasrafordulás után, már szabadesésben

A tervezett leszállás előtt a függőleges helyzetbe történő állításhoz újból beindítottak két Raptort, azonban az egyik hajtómű nem indult be rendesen, így nem volt elég fékezőerő a sima landoláshoz. Emellett az SN9 túlbillent és nem tudott függőleges helyzetbe visszatérni. Érdemes megjegyezni, hogy a prototípus újból pontosan a leszállóhelyre érkezett, szóval a navigációs rendszerekkel ezúttal sem volt probléma.

Hupsz…

Ilyen sikertelen tesztekre még bőven számíthatunk a SpaceX-től a jövőben, mert egy teljesen új konstrukció helyes működését fejlesztik ki, ráadásul az orrunk előtt – aminek mi csak nagyon örülünk. A SpaceX a mostani tesztből is rengeteg adatot nyert, ami a későbbi fejlesztésekhez nagy segítség lesz.

A SpaceX nem áll le, megy tovább, és ha minden jól megy, még ebben a hónapban láthatjuk az SN10 tesztrepülését is, ami már a második tesztpadon várakozik a lehetőségre.


Forrás: Spacejunkie.hu

Kiválasztották a következő Holdra szállás lehetséges jelöltjeit

Szerző: Balázs Gábor

Sokszor olvashatunk ambiciózus tervekről az űrutazással kapcsolatban, melyek szerint az évtized első felében az emberiség visszatérhet a Holdra, és akár a Marsra is eljuthat. Utóbbihoz előrelépés a december 9-én megtörtént Starship űrhajó tesztrepülése, de a NASA sem pihen.

A fejlesztés és építés alatt álló Orion űrhajó.
Fotó: NASA, Brian Dunbar, ESA

Néhány évvel ezelőtt jelentették be, hogy az Apollo-17 52 évvel ezelőtti missziója után 2024-ben visszatérnek a Holdra, amihez sok fejlesztésre van szükség, mint például egy új rakétarendszer kiépítése. Ez a Space Launch System (SLS) hordozórakétát és a Lockheed Martin által fejlesztett Orion személyszállító modult jelenti.

Noha a technikai fejlesztések még javában zajlanak, december 9-én este a NASA bejelentette, hogy kiválasztották azt a 18 űrhajóst, aki elkezdheti az utazásra való felkészítést és a kiképzést. Ebből a 18 emberből fog kikerülni az a 2 ember, egy férfi és egy nő, (aki nem mellesleg az első nő lesz a Holdon) akik az Artemis program keretében égi kísérőnk felszínére léphet. A csapattal ebben a videóban „találkozhatunk”:

Az Artemis program első küldetése még emberek nélkül fog zajlani, az üres űrhajó távvezérelve megkerüli a Holdat, majd visszatér a Földre. A következő, 2023-ra tervezett Artemis-2 lesz az első, ami emberekkel fog „repülni”, de ez is csak egy holdkerülő manővert foglal magába. Ekkor 4 űrhajós fog az Orion fedélzetén tartózkodni. Az első, a Hold felszínére leszálló misszió az Artemis-3 lesz két űrhajóssal, a tervek szerint 2024-ben, de ez nagy valószínűséggel a járvány miatt csúszni fog.

Források:
Space.com
Qubit