“Ajtó” a Marson

Szerző: Kovács Gergő

Zavarba ejtő alakzatot fotózott a NASA Curiosity roverje küldetésének 3466. napján: a felvételen egy alagút bejáratára hasonlító felszíni alakzat látszik, melyet elsőre egy mesterséges marsi üreg bejáratának is gondolhatnánk.

Az “ajtó” a kép jobb oldalán (NASA/JPL-Caltech/MSSS)

A Curiosity felvételeiből fotogrammetriai módszerrel megállapították, hogy az alakzat mindössze 30 centiméter magas lehet; a furcsa alakzat pedig az aprózódás, mállás és a fény-árnyékok játékának eredménye: a felvételen látható, hogy a lyuk előtt heverő kő egy nagyjából háromszög alakú bemélyedést hagyott maga után a sziklafalban.A lyukat feltehetően egy ún. “nyírási törés” hozhatta létre, melynek során két, egymás fölötti réteg ellentétes irányba tolódott el.

A háromszög alakú lyuk (NASA/JPL-Caltech/MSSS nyomán a szerző szerkesztése)

A jelenség, mely a marsi arc, illetve a marsi jeti, combcsont, piramis, patkány stb. (bővebben itt) alakzatokat is különlegessé teszi, és mely miatt minden, számunkra ismeretlen dologba valami ismerőset látunk bele, a pareidolia nevet viseli. Ez már az emberiség hajnala óta velünk van. Az ősember számára evolúciós előny volt, hogy felismerte például a rejtőző préda állatokat, ragadozókat vagy az ellenséges törzsek szintén rejtőzködő tagjait. Viszont, ha nincsenek egy bizonyos alakzatról különböző szögből/különböző megvilágításban készült képek, akkor nem mindig lehet tudni elsőre, mit is nézünk. Agyunk az ősidők óta nem tudja elfogadni azt, hogy bizonyos dolgoknak “nincs értelmük”, mindenbe valami ismerős dolgot igyekszik belelátni. Ilyen többek között a marsi arc is, melybe bár még ma is sokan látják bele egy letűnt marsi civilizáció emlékét, valójában csak az ősember elődeinktől örökölt beépített “arcfelismerő szoftverünk” játszik velünk. És jó eséllyel ilyen a “marsi ajtó” is, melyről feltételezésem szerint további, minden kétséget eloszlató felvételek fognak még készülni.

Az “ajtóról” készült felvételt tartalmazó színezett, zoomolható kép itt tekinthető meg.

Rekorderősségű rengést észlelt az InSight a Marson

Szerző: Oláh Tamás

Az InSight szonda már korábban is rögzített nagy erősségű rengéseket a Marson, amelyek segítségével sikerült minden eddiginél pontosabban feltárni a Vörös Bolygó belső szerkezetét. Most a bizonytalan sorsú eszköz a valaha mért legnagyobb ilyen jellegű eseményt észlelte, ami egy másik bolygón bekövetkezett.

A becslések szerint 5-ös erősségű rengés 2022. május 4-én, a küldetés 1222. marsi napján (sol) történt. Ekkora mértékű rengés a Földön bekövetkező földrengésekhez képest közepes méretűnek mondható, de közel van ahhoz a felső határhoz, amit a tudósok az InSight küldetése során reméltek. A tudományos csapatnak tovább kell tanulmányoznia a mostani eseményt, mielőtt olyan részletekkel tudna szolgálni, mint a rengés helye, forrásának jellege és az, hogy mit mondhat még el a Mars belsejéről. Az eddigi legnagyobb regisztrált rengés a 2021. augusztus 25-én történt, erősségét 4,2 magnitúdójúra becsülték.

Ez a szeizmogram a valaha egy másik bolygón észlelt legnagyobb rengést mutatja. – Kép forrása: NASA/JPL-Caltech

A mostani nagy rengés épp szerencsés időben következett be, az InSight ugyanis újabb kihívásokkal néz szembe: ahogy a szonda tartózkodási helye, az Elysium Planitia a téli évszakba lép, több por van a levegőben, ami csökkenti a rendelkezésre álló napfényt, így az energiaellátást is. Május 7-én a leszállóegység rendelkezésre álló energiája épphogy a határérték alá esett, amely aktiválta az úgynevezett csökkentett üzemmódot, amelyben az eszköz a legszükségesebb funkciók kivételével minden mást felfüggeszt. Ez a reakció a leszállóegység védelmét szolgálja és korábban már számos alkalommal bekövetkezett, legutóbb január 7-én.

A rekorderősségű rengésről készült spektogram. – Kép forrása: NASA/JPL-Caltech

A 2018-as landolása óta az InSight több mint 1313 rengést észlelt a francia Centre National d’Études Spatiales (CNES) által biztosított, rendkívül érzékeny szeizmométere segítségével. Ahogy a szeizmikus hullámok áthaladnak a Mars kérgében, köpenyében és magjában lévő anyagon, vagy visszaverődnek róla, olyan módon változnak, hogy ezek segítségével meghatározható e rétegek vastagsága és összetétele, feltárva így a Vörös Bolygó szerkezetét. Amit a tudósok a Mars belső felépítéséről megtudnak, az segíthet az összes kőzetbolygó, köztük a Föld kialakulásának jobb megértésében.

Az InSight robotkarja és szeizmométere. – Kép forrása: NASA/JPL-Caltech

Miután a leszállóegység 2020 végén befejezte elsődleges küldetését, és teljesítette eredeti tudományos céljait, a NASA 2022 decemberéig meghosszabbította a küldetését, kérdés, hogy a napelemeire lerakódott por miatt ezt sikerül-e teljesítenie.

Forrás: Spacejunkie.hu

Egy éve a Mars körül: Hope képgaléria

Szerző: Szalipszki Benedek

Ma egy éve állt pályára az UAESA (United Arabian Emirates Space Agency – Egyesült Arab Emírségek Űrügynöksége) első Mars-szondája, a Misabar Al-Amal (Hope – Remény), fő feladata a bolygó légkörének vizsgálata. Az ehhez szükséges műszerek mellett egy kamera is helyet kapott a fedélzeten, ami a bolygóról készít nagy felbontású képeket látható és UV tartományban (220nm – 657nm). Az évforduló alkalmából összegyűjtöttük az ezzel készült legjobb képeket, 2021 februárjától egészen augusztus közepéig.

Bővebb írásunk a küldetésről itt (illetve a miénk itt – a szerk.) olvasható, a szonda pályára állását pedig a YouTube-csatornánkon élőben közvetítettük, az adás természetesen visszanézhető.

Megjegyzés: a képgaléria nem tudományos, csupán szórakoztató célból készült, a benne lévő képekkel kapcsolatban esetlegesen felmerülő kérdések (például hozzáférési mód) magyarázata a cikk végén található.

2021.02.10. – 1. keringés – magasság: 24687 km – RGB+UV kompozit
2021.02.26. – 12. keringés – magasság: 13007 km – RGB+UV kompozit
2021.02.26. – 12. keringés – magasság: 7821 km – RGB kompozit
2021.03.05. – 17. keringés – magasság: 10251 km – RGB+UV kompozit
2021.03.05. – 17. keringés – magasság: 2925 km – RGB kompozit
2021.03.08. – 19. keringés – magasság: 11283 km – RGB+UV kompozit
2021.03.09. – 20. keringés – magasság: 6443 km – RGB kompozit
2021.03.09. – 20. keringés – magasság: 3080 km – RGB kompozit
2021.03.16. – 25. keringés – magasság (képenként, balról jobbra): 2228 km, 2835 km, 3486 km – RGB kompozit
2021.03.16. – 25. keringés – magasság: 1700 km – RGB kompozit
2021.03.16. – 25. keringés – magasság: 1269 km – RGB kompozit
2021.03.16. – 25. keringés – magasság: 1070 km – RGB kompozit
2021.03.16. – 25. keringés – magasság: 1094 km – RGB kompozit
2021.03.16. – 25. keringés – magasság: 1337 km – RGB kompozit
2021.03.16. – 25. keringés – magasság: 11992 km – RGB+UV kompozit
2021.03.17. – 26. keringés – magasság: 20467 km – RGB kompozit
2021.05.01. – 47. keringés – magasság: 21524 km – RGB kompozit
2021.05.04. – 48. keringés – magasság: 20022 km – RGB kompozit
2021.05.05. – 49. keringés – magasság: 35123 km – RGB+UV kompozit
2021.05.06. – 49. keringés – magasság: 29466 km – RGB+UV kompozit
2021.05.06. – 49. keringés – magasság: 22625 km – RGB+UV kompozit
A különböző felszíni alakzatok elnevezései:

Catena – kráterlánc
Crater – kráter
Dorsum – gyűrődéses hegylánc/hátság
Mons – hegy, vulkán
Planitia – alföld
Planum – felföld
Terra – régió
Tholus – dómvulkán
Valles – völgy
Vastitas – kiterjedt síkság

2021.05.06. – 49. keringés – magasság: 19973 km – RGB kompozit
2021.05.06. – 49. keringés – magasság: 21801 km – RGB+UV kompozit
2021.05.24. – 57. keringés – magasság: 28447 km – RGB kompozit
2021.06.13. – 66. keringés – magasság: 30135 km – RGB kompozit
2021.06.20. – 69. keringés – magasság: 34844 km – RGB kompozit
2021.06.20. – 69. keringés – magasság: 34844 km – RGB+UV kompozit
2021.06.27. – 72. keringés – magasság: 24605 km – RGB kompozit
2021.06.27. – 72. keringés – magasság: 24605 km – RGB+UV kompozit
2021.07.02. – 74. keringés – magasság: 23916 km – RGB kompozit
2021.07.09. – 77. keringés – magasság: 23075 km – RGB kompozit
2021.07.09. – 77. keringés – magasság: 23075 km – RGB+UV kompozit
2021.07.27. – 85. keringés – magasság: 22905 km – RGB kompozit
2021.08.02. – 88. keringés – magasság: 20678 km – RGB kompozit
2021.08.02. – 88. keringés – magasság: 20678 km – RGB+UV kompozit
2021.08.09. – 91. keringés – magasság: 23963 km – RGB kompozit
2021.08.09. – 91. keringés – magasság: 23963 km – RGB+UV kompozit
2021.08.18. – 95. keringés – magasság: 19923 km – RGB kompozit
2021.08.18. – 95. keringés – magasság: 19923 km – RGB+UV kompozit
Hol találhatom meg az eredeti képeket, ha van ilyen?

A Hope által készített képek mindenki számára ingyenesen hozzáférhetők, mindössze egy egyszerű regisztrációt kell teljesíteni hozzá. A cikk írásakor egészen augusztus 30-ig vannak fent képek. Ezeket legegyszerűbben a „Quicklook” menü „EXI” almenüjéből lehet megtekinteni és letölteni. Az egyes képek viszont csak egy színcsatornát tartalmaznak, emiatt érdemes letölteni az összes elérhető képet a kiválasztott időpontból. Legjobb esetben hat színcsatorna érhető el: látható tartományban 437nm (kék), 546nm (zöld) és 635nm (vörös), és UV tartományban 220nm, 260nm, 320nm.

Az UV rétegek mi célt szolgálnak?

Ahogy a Föld esetében is, úgy itt is a felhőzet leginkább ezt a színtartományt veri vissza (a vizsgáltak közül). Emiatt ebben a tartományban láthatók a legjobban. A képeken a légkör látványának megerősítésére használtam az előbb említett ok miatt, de természetesen anélkül is megfigyelhetőek.

Miért vannak különböző színű keretek egyes képek körül?

Ez a jelenség nem mindegyik képen látható. Ennek oka, hogy az érintett képek egyes színcsatornáinak rögzítése közben a szonda a felszínhez képest akkora utat tett meg. De akkor miért hagytam rajta? Nos, éppen emiatt.

Milyen módosításokon estek át a képek?

A galériában látható eredményt úgy érhetjük el, hogy (a megfelelő igazítás mellett) színt adunk az egyébként szürkeárnyalatos képeknek (ehhez át kell konvertálni valamilyen RGB színprofilba), majd külön rétegekként egymás fölé helyezzük őket valamilyen erre alkalmas képszerkesztő programban (pl. GIMP, Affinity Photo, Photoshop, stb.). Az így kapott rétegek keverési módját (blend mode) állítsuk világosításra (lighten) vagy összeadásra (add), és már meg is kaptuk az RGB kompozit képünket. Ennél tovább is lehet menni természetesen (ahogy én is tettem a fenti képekkel), és véleményem szerint érdemes is. Ha valaki a további szerkesztés mellett dönt, a fehéregyensúly átállításával érdemes kezdeni, de nyugodtan kísérletezzük a különböző kontraszt beállításokkal is. Ezen folyamat után először is több képet felhasználva az egyik jégsapkán beállítottam az átlagos fehéregyensúlyt, amit néhány kivétellel a galéria összes képére alkalmaztam. Ezután a különböző kontrasztok beállítása és élesítés következett, majd minimális zajszűrés és exportálás.

Megoldódott a holdi kocka rejtélye

Szerző: Kovács Gergő

Megoldódott a titokzatos holdi “kocka” rejtélye: tavaly bejárta az internetet a kínai Jütü-2 holdjárótól 80 méterre lévő különös, kockára hasonlító objektum. Az űrszonda ezt az objektumot megközelítve világossá tette számunkra, hogy “mindössze” egy holdi szikláról van szó, mely egy kráter pereménél helyezkedik el. A sziklát Jáde Nyúlnak nevezték el, mely egyébként a Jütü-2 beceneve is egyben.

Képek: CNSA

Távoli világok meghódítói – makettépítő pályázat

Szerző: Bakonyi Csillagászati Egyesület

A Bakonyi Csillagászati Egyesület a Schwa-Medico Kft. támogatásával alkotói pályázatot hirdet 3-12. osztályos gyerekek számára, értékes LEGO nyereményekért. A pályázatra 3-10 fős csapatok nevezését várjuk.

A csapatok célja papírból, műanyagból, vagy egyéb anyagokból egy holdi vagy egy marsi emberek lakta telep, bázis esetleg kolónia makettjének megépítése.

A pályaműhöz mellékelten leírást kérünk. Ennek első oldalán meg kell adni a pályamű címét, a csapat nevét, a pályázók nevét, korát, a csapat kapcsolattartójának postai címét, e-mail címét és telefonszámát. Ezután az elkészült alkotásról minimum 1 A4-es oldal terjedelemben részletes, gépelt leírást is kérünk, maximum 12-es betűmérettel, sima sorközzel. A csapat mutassa be, hogyan működne a makettjük a valóságban. A szöveg tükrözze az alkotók korosztály szerinti tudását az űrtechnikával kapcsolatban és a tudományos hátteret!

A leírás mellett az építési folyamatról és az elkészült pályaműről, illetve az alkotókról (utóbbit csoportkép formájában az elkészült művel) is kérünk jó minőségű fényképfelvételeket (vagy lehetőség szerint Youtube-ra feltöltött videót).

Bírálati szempontok: a pályamű kidolgozottsága, tudományos háttere, illetve, hogy a mellékelt leírás tükrözi-e az alkotók tudását az űrtechnikával kapcsolatban.

Nyeremények:
I. helyezett: 1 doboz LEGO NASA Apollo Saturn V (92176)
II. helyezett: 1 doboz LEGO NASA Apollo 11 holdkomp (10266)
III. helyezett: 1 doboz LEGO Nemzetközi űrállomás (21321)

A beérkezett pályaműveket az egyesület Facebook oldalán is publikáljuk, hogy bemutathassuk pályázóink munkáit. A pályaműveket azonban szakmai zsűrink fogja elbírálni, azok nem fognak részt venni közönségszavazáson.

Beküldési határidő: 2022.03.31. 24:00 óra

A nyertesek névsorát a Bakonyi Csillagászati Egyesület Facebook oldalán és Youtube csatornáján 2022.04.12-én hozzuk nyilvánosságra.

A pályaműveket az alábbi e-mail címre várjuk: bakonyicse@gmail.com

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Elindult a James Webb Űrteleszkóp

Szerző: Kovács Gergő

Sikeres start! Kép forrása: Arianespace

Többszöri halasztás után ma, 2021. december 25-én, magyar idő szerint 13 óra 20 perckor sikeresen pályára állt a James Webb űrteleszkóp (JWST), a világ jelenlegi legnagyobb és legfejlettebb űrtávcsöve – számol be kiemelt szakmai partnerünk, a Spacejunkie.hu. A startra Francia Guyanában, a Kourou Űrközpontban került sor, az űreszközt egy Ariane-5 rakéta állította pályára. A JWST az infravörös tartományban fogja Világegyetemünket vizsgálni, műszereivel és 6,5 méter átmérőjű tükörrendszerével az Univerzum első csillagairól és galaxisairól is képes lehet felvételeket készíteni. Az űrtávcső történetéről, műszaki jellemzőiről és az indítását megelőző hírekről partneroldalunk ad részletes információkat.

Sikeres szétválás után a James Webb eltávolodik a rakéta második fokozatától. A kép jobb szélén a Vörös-tenger látható. Kép forrása: Arianespace

Az indítás élő közvetítésében főszerkesztőnk, Rezsabek Nándor is részt vett, mint szakkommentátor:

A VIPER küldetés – A NASA visszatérése a Holdra

Szerző: Gombai Norbert

Immár több, mint 50 éve, hogy Neil Armstrong az Apollo 11 parancsnokaként kimászott a „Sas” névre keresztelt leszálló modul szűk nyílásán és egy „kis lépéssel” megvetette lábát a Holdon. Az Apollo program utolsó küldetése 1972-ben, az Apollo-17 volt. Ezután a hatalmas költségek miatt leállították a küldetéseket és embert szállító misszió nem indult többet égi kísérőnk felszínére.

A NASA 2017-ben jelentette be az Artemis programot, amelynek célja, hogy újra embert juttasson a Holdra sőt, állandó és fenntartható holdbázist alakítson ki annak felszínén. A hosszútávú célok között nem titkoltan a magánvállalatok bevonásával történő tudományos, gazdasági és bányászati tevékenységek is szerepelnek. Az Artemis program nem csak az emberiség Holdra való visszatéréséről szól. A missziók alatt összegyűjtött ismeretek és tapasztalatok nagyban segíteni fogják a közel(?)jövő Mars küldetéseit is.

Forrás: NASA

Az Artemis egy rendkívül összetett, nagyszabású program számos misszióval és alprojekttel, amelyek közül több már megvalósult, illetve jelenleg is folyamatban van. Ilyen projekt a kis és közepes méretű rakományok eljuttatása a Hold felszínére magáncégek segítségével (CLPS – Commercial Lunar Payload Services  – kereskedelmi célú hasznos teherszállítási szolgáltatás), amelynek részeként például az Astrobotic Technology magáncég Peregrine-nek nevezett leszálló egysége fogja a Holdra szállítani a magyar Puli Space Technologies mini roverét is.

Forrás: NASA

Néhány napja, szeptember 20-án hétfőn a NASA bejelentette az Artemis program egy újabb küldetésének leszállási helyét.

A VIPER (Volatiles Investigating Polar Exploration Rover –  illékony anyagokat vizsgáló sarki felfedező rover) misszió célja, hogy egy önjáró robot segítségével vízjég után kutasson a Hold déli pólusa közelében fekvő és állandóan árnyékban levő területeken. Konkrét landolási és kutatási helyszínként a Nobile-kráter nyugati pereménél elterülő 93 négyzetkilométeres részt jelölték meg. A NASA négy szempont alapján választotta ki a végső helyszínt:

  • Közvetlen rálátás a Földre, ami műholdas átjátszás nélküli kommunikációt biztosít.
  • A napfényhez való hozzáférés a rendszerek működtetéséhez szükséges napenergia előállításához.
  • A megfelelő terepviszonyok.
  • A várhatóan vízjeget tartalmazó helyszín tudományos értéke.

További három kutatóhely is szóba került a kiválasztási folyamat során. A Haworth-kráter, a Shackleton- és a de Gerlache-kráterek között húzódó gerinc, valamint a Shoemaker-kráter is versenyben voltak,  azonban a vizsgálatok alapján a Nobile-kráter felelt meg legjobban a kutatók és mérnökök által meghatározott feltételeknek.

“Miután a VIPER leszállt a Hold felszínére a déli pólus környékén víz és más erőforrások jelenlétére vonatkozó méréseket fog végezni.” – nyilatkozta nemrégiben Thomas Zurbuchen asztrofizikus, a NASA Science Mission Directorate megbízott igazgatója. “A VIPER által visszaküldött adatok világszerte további betekintést nyújtanak majd a holdkutatóknak Holdunk kozmikus eredetébe, fejlődésébe és történetébe.”

A VIPER holdjáró által összegyűjtött és Földre továbbított információ nemcsak azt segít majd megjósolni, hogy a hasonló terepviszonyok alapján hol található vízjég a Holdon, hanem egy globális holdi erőforrástérkép elkészítéséhez is hozzájárul majd. A golfautó nagyságú rover hat különböző helyszínt fog felkeresni a tervek szerint, összesen mintegy 16-24 km távolságot megtéve. A kutatók legalább három próbafúrást és mintavételt fognak végrehajtani a VIPER egy méter mélyre is leásni képes Trident fúrófejével. A küldetés tervezett időtartama 100 nap lesz, aminek bizonyos részében a 430 kg-os VIPER teljes sötétségben, akkumulátorai feltöltése nélkül kell, hogy üzemeljen. Fontos érdekesség, hogy a marsjáróktól eltérően a VIPER-rel szinte megszakítás mentesen tudnak majd kommunikálni az irányítóközpontból.

A VIPER projekt a korábban tervezett, ám 2018-ban törölt Resource Prospector küldetés utódja. A missziót a NASA már fentebb említett CLPS kezdeményezésének keretében élesztették újjá. A már ugyancsak említett Astrobotic Technology fejleszti a rovert Holdra juttató Griffin leszállóegységet, amit az Elon Musk által alapított SpaceX vállalat Falcon Heavy hordozórakétája fog elrepíteni a célig.

Miért olyan fontos, hogy van-e vízjég a Holdon?

Az indiai Chandrayaan 1 orbiter és a NASA LCROSS holdkráter megfigyelő és érzékelő műholdja hidroxid létezésére utaló nyomokat észleltek a holdi pólusokon, amiből vízjég jelenlétére következtethetünk az olyan állandóan árnyékos, napfénytől védett területeken, mint például a kráterek alja. Az ősi üstökösbecsapódások következtében a felszínen felhalmozódott nagy mennyiségű vízjég értékes, létfontosságú erőforrást jelenthet a jövő űrhajósai számára. A VIPER rover fedélzetén lévő műszerek célja, hogy vízjeget találjanak a Hold felszínen, vagy alatta. A Honeybee Robotics által fejlesztett TRIDENT (Regolith and Ice Drill for Exploring New Terrains) elnevezésű fúrókar képes akár egy méter mélyről is felszínre hozni a mintát további elemzés céljából. A talajmintákat az alábbi három műszerrel vizsgálja meg a holdjáró:

  • Mass Spectrometer Observing Lunar Operations (Msolo) – Illékony anyagok (például a vízjég),  ásványi összetétel elemzésére és az ionok tömeg-töltés arányának mérésére alkalmas spektrométer.
  • Near InfraRed Volatiles Spectrometer System (NIRVSS) – Eredetileg a Resource Prospectorhoz kifejlesztett műszer, amely a mintákban fellelhető illékony anyagok elemzésére (például, hogy az érzékelt hidrogén atomok vízmolekulákhoz, vagy hidroxilhoz kapcsolódnak-e), valamint a kőzetminta ásványi anyag összetétel vizsgálatára szolgál. A redszer része egy széles spektrumú, a fúrót figyelő kamera, valamint a felszín hőmérsékletét nagyon kis léptékben érzékelni képes szenzor is.
  • Neutron Spectrometer System (NSS) – Érzékeny neutron spektrométer-rendszer, amely a vizet 10 milliomodrésznyi érzékenységig képes kimutatni.
Forrás: NASA

A VIPER navigációs kamerákkal, sztereokamerákkal és a veszélyes tereptárgyak észlelésére és elkerülésére szolgáló kamerákkal is fel lesz szerelve. A rover várhatóan hosszú éles árnyékokkal és sötét völgyekkel tagolt,  állandó szürkületben lévő holdi tájat fog dokumentálni, amely teljesen eltér majd a korábbi leszállóhelyek fény és terepviszonyaitól.

Forrás: NASA

A Curiosity és a Perseverance mars roverek futómű rendszereivel ellentétben a VIPER négy keréken fut, amelyek mindegyike független felfüggesztéssel és aktív kormányzással rendelkezik. Ez lehetővé teszi a holdjáró oldalirányú mozgatását is. A VIPER kétfajta sebességgel tud haladni. A lassú, 10 cm/másodperc sebességet a tudományos műveletek során használják majd, míg ennek kétszeresével a pontról pontra való haladáskor mozgatják a holdjárót.

Forrás: NASA

A VIPER lesz a NASA első automata rovere a Holdon. Landolását 2023. második felére tervezik. Előtte azonban több holdraszállási kísérletre is sor kerülhet még. A már említett CLPS-missziókra, az Astrobotic Peregrine Lander és az Intuitive Machines Nova-C Lander jóvoltából akár már jövőre sor kerülhet. Oroszország azt reméli, hogy 2022-ben a Holdra küldheti Luna 25 nevű leszállóegységét, és a Japán Űrkutatási Ügynökség is tervezi a Smart Lander for Investigating the Moon (SLIM) nevű holdi leszállóegység Holdra juttatását.

Forrás: Astrobotic.com

A feltörekvő űrhatalmak közül India és Izrael is újabb holdi küldetéseket tervez a 2019-es sikertelen leszállási kísérleteket követően. India a Chandrayaan 3-mal, Izrael pedig a Firefly Aerospace Genesis leszállóegységével száll majd be a „Hold-versenybe”.

A NASA 2025-ben a Lunar Trailblazer űrszondát küldi a Hold felszíni jegének feltérképezésére. A Trailblazer a NASA SIMPLEx programjának részét képező kisebb küldetésként a nagyobb napfizikai IMAP küldetéssel fog együtt utazni. A Hold körüli pályán is nagy forgalom várható. A NASA egyenlőre még tervezi a Space Launch System (SLS) rakéta első, személyzet nélküli repülését 2021 decemberében, amely megkerülve a Holdat 10 apró műholdat fog pályára állítani. Az SLS az a rakéta, amely végső soron az amerikai űrhajósokat viszi majd vissza a Holdra.

Ezt megelőzően azonban a CAPSTONE orbiter indul útnak 2021. október 20-án a NASA Wallops indítóközpontjából egy Rocket Lab Electron rakéta rakományaként. A CAPSTONE projekt a tervek szerint 2024-ig megépülő Lunar Gateway platform koncepcionális és technikai alapjait hivatott lerakni. A Lunar Gateway egy, a Hold körül keringő űrállomás lesz, amely tudományos laboratóriumként és mintegy tranzit állomásként fog szolgálni a jövő Hold, Mars és mélyűr küldetéseihez.

Forrás: NASA

Látható, hogy a holdkutatás és űrhajózás izgalmas évei állnak előttünk és a VIPER rover missziója a Nobile kráter sötét régióinak felfedezésére csak egy a sok rendkívül érdekes küldetés közül.

Van-e új a Mars alatt?

Szerző: Kovács Gergő

2018. november 26-án leszállt a Marsra a NASA InSight nevű szondája, hogy műszereivel mélyebb betekintést nyújtson a vörös bolygó geológiájába, belső felépítésébe, szeizmológiai jellemzőibe. Az azóta eltelt csaknem két esztendő alatt temérdek új információhoz jutottak a tudósok, melyet a NASA a napokban publikált.

Az InSight szeizmométere, a SEIS (Seismic Experiment for Interior Structure – SEIS) eddig 733 marsrengést érzékelt. Ezek a mérések lehetővé teszik a tudósok számára, hogy belőlük az égitest (Föld, Hold vagy épp a Mars) belső szerkezetére következtessenek. Földünk belső szerkezetének tanulmányozása óta tudjuk, hogy a rengéshullámok egy réteghatárhoz érve irányt változtatva terjednek tovább. A geológusok ennek ismeretében jöttek rá arra, hogy bolygónk több, eltérő fizikai tulajdonságú gömbhéjból épül fel.

Az InSight mérései során fény derült arra, hogy a Mars kérge vékonyabb, mint eddig gondolták, továbbá kettő vagy három alrétegből épülhet fel, vastagsága 20 és 30 kilométer között lehet. A vörös bolygó belső szerkezetére mindez idáig csupán a bolygó méretéből tömegéből következtethettek.

Az InSight mérései pontosították ismereteinket a Mars belső felépítéséről.
Kép forrása: S. Cottaar/P. Koelemeijer/J. Winterbourne/NASA

A legfontosabb eredmény azonban az, hogy a Mars magja még folyékony lehet, a hőfeláramlás (és így a mágneses dinamó hatás) azonban már leállt vagy csak nagyon gyenge, a Mars vastag köpenye pedig egyfajta szigetelőrétegként működik, megakadályozva, a konvekció és így a mágneses mező kialakulását.

Forrás: NASA, SEIS InSight

Vízpára a Ganymedesen

Szerző: Pál Balázs

A Hubble űrtávcső első alkalommal talált a vízpára meglétére utaló egyértelmű bizonyítékot a Jupiter legnagyobb holdján, a Ganymedesen.

A Ganymedes a Hubble Űrtávcső 1996-os felvételén. Fotó: HST/NASA/, J. Spencer

A Plutóénál több, mint 2,2-szer nagyobb sugarú Ganymedes a Naprendszer 9. legnagyobb objektuma és az egyetlen ismert hold, mely mágneses térrel rendelkezik. Szerkezete “differenciált”, tehát – pl. a Földhöz is hasonlóan – rétegekből áll, melyek egyikét nagy valószínűséggel egy felszín alatti óceán tölti ki. Ennek víztartalma a becslések szerint akár nagyobb is lehet, mint a földi óceánoké egyesítve. Jelen biológiai ismereteink egyértelműen kijelentik, hogy ahol víz található, ott akár az élet valamilyen formája is kialakulhatott. Emiatt a Ganymedes kéreg alatti óceánja kiemelt vizsgálat tárgyát képezi már régóta a Földön kívüli élet utáni kutatás terén.

A Ganymedes ultraibolya fényben, 1998-ban. Fotó: NASA/ESA/L.Roth

A Hubble űrtávcső STIS (Space Telescope Imaging Spectrograph) nevű műszere már 1998-tól kezdve figyeli meg az UV-tartományban a Ganymedes auróráját. Az eredmények akkori vizsgálata a Föld (és más bolygók) aurórájában is megtalálható jellegzetességek jelenlétét tárta fel. A struktúrában található feltérképezett hasonlóságokat a Ganymedes atmoszférájában található molekuláris oxigén (O2), míg a különbségeket az atomos oxigén (O) jelenlétével magyarázták.

A Ganymedes a Juno felvételén. Fotó: /JPL-Caltech/SwRI/MSSS

2018-ban a Svédországban található Királyi Műszaki Intézet (KTH), Lorenz Roth által vezetett kutatócsoportja kezdett hozzá a Ganymedes aurórájával kapcsolatos vizsgálatoknak a Hubble űrtávcső COS (Cosmic Origins Spectrograph) nevű műszerével. Az új adatok vizsgálatával, valamint a STIS műszerből származó, 1998 és 2010 közötti archív adatok összehasonlításával arra a megdöbbentő eredményre jutottak, hogy közel sem található a korábbi magyarázat bizonyításához szükséges mennyiségű atomos oxigén a légkörben. Az eredetileg megfigyelt eltéréseket tehát valami más kell okozza.

A magyarázatot végül Roth és csapata a 2021 júniusában megjelent cikkében adta meg. A 2018-as megfigyelés során a Ganymedes két helyzetében vizsgálták annak auróráját. Egyik esetben mikor az árnyékban volt a Jupiter mögött, másik esetben pedig mielőtt még a napfényből a Jupiter árnyékába került volna. A két pozícióból származó adatok összehasonlítása során arra jutottak, hogy az egyenlítő körül a Nap megvilágítása képes annyira felmelegíteni a felszínt, hogy a vízjég alkotta tartományokból vízpára szublimáljon a légkörbe.

A felfedezés nagy bizakodással tölti el az Európai Űrügynökség (ESA), 2022-ben induló JUICE (JUpiter ICy moons Explorer) névre keresztelt programjában dolgozókat, melynek célja a Jupiter és annak három legnagyobb holdjának, ezek közül pedig első sorban a Ganymedesnek a vizsgálata lesz.

Források:
[1] : https://esahubble.org/news/heic2107/
[2] : Roth, Lorenz, et al. “Evidence for a sublimated water atmosphere on Ganymede from Hubble Space Telescope observations.” arXiv preprint arXiv:2106.03570 (2021).

Bolygós rövidhírek: megérkeztek az első friss képek a Ganymedesről

Szerző: Kovács Gergő

Ahogy korábbi hírünkben beszámoltunk róla, június 7-én a Juno űrszonda eddig páratlanul közel, 1038 kilométerre repült el a Jupiter legnagyobb holdja, az 5262 kilométeres Ganymedes mellett. Egy nappal a Ganymedes-közelítés után már meg is érkeztek az első képek a Naprendszer legnagyobb holdjáról – olvasható a NASA oldalán.

A Juno űrszonda közelebb repült a Jupiter legnagyobb holdjához, mint eddig bármelyik űrszonda az elmúlt több, mint két évtizedben.

Az első két felvételt a JunoCam, valamint a Stellar Reference Unit – Csillagászati Referenciaegység nevű kamerák készítették a Ganymedesről, olyan figyelemre méltó részleteket mutatva, mint meteoritkráterek, egymástól elkülönülő sötét és világos foltok, valamint olyan felszínformák, melyek tektonikus törésekhez köthetőek.

“Ez volt az az űrszonda, mely legközelebb repült ehhez az óriási holdhoz, egy nemzedék alatt.” – fogalmazott Scott Bolton, a Southwest Research Institute munkatársa, a Juno fő kutatásvezetője. “Időbe fog telni, mire bármilyen tudományos következtetést levonunk, de addig is egyszerűen csak csodálhatjuk ezt az égi csodát.”

A Ganymedes a Juno jún 7-ei felvételén. Kép forrása: NASA/JPL-Caltech/SwRI/MSSS

Az űrszonda, JunoCam nevű, látható fényben operáló kamerájának zöld csatornájában, a hold csaknem egy teljes oldalát megörökítette. Később, ha a kamera vörös és zöld csatornáinak képei is megérkeznek, a felvételekből képesek lesznek egy valódi színes kompotizot is készíteni, melyen a képfelbontás pixelenként 1 kilométer lesz. Az űrszonda továbbá a Stellar Reference Unit nevű, a Juno-t a pályán tartó navigációs kamerával is készített egy felvételt a hold árnyékos, pusztán a Jupiter fényében derengő feléről.

Ez a felvétel a Ganymedes árnyékos oldaláról készült a Stellar Reference Unit nevű kamerával. A kép felbontása 600 és 900 méter/pixel közé esik. Kép forrása: NASA/JPL-Caltech/SwRI

Az űrszonda a közeli jövőben további felvételeket fog küldeni a Ganymedesről. Emellett a Juno mélyebb betekintést fog nyújtani a hold összetételébe, mágneses terébe, ionoszférájába és jégburkába. A ’70-es évek óta feltételezzük, hogy a Ganymedes felszíne alatt a Naprendszer egyik (ha nem “a”) legnagyobb óceánja rejtőzhet két jégréteg közé szorulva. Itt feltétlen meg kell említeni, hogy az óceán alatti jégrétegre már más nyomás hat, így a jég a Földön is ismert I-es (hexagonális) fázis helyett VI-os (tetragonális) fázisban van, mely jégréteg alatt egy sziklás köpeny, illetve egy részben olvadt fémes mag található.

A Ganymedes felépítése. A két, eltérő sűrűségű jégréteg között a Naprendszer egyik legnagyobb óceánja lehet.
Forrás: Kelvinsong – Wikipedia; CC BY-SA 3.0

Akárcsak az Europa, úgy a Ganymedes hold is ideális feltételeket biztosít az élet kialakulása számára. Későbbi kutatások felfedték, hogy a hold mágneses terére, és így a sarki fényére is hatással vannak a felszín alatti tengeráramlatok, bizonyítva a nagy mennyiségű folyékony víz jelenlétét.

A Juno a későbbiekben a Jupiter két másik holdja, az Europa és az Io mellett is elrepül, mielőtt küldetése végéhez érne.