Utazás a Hold körül

Szerző: Rezsabek Nándor

A szovjet Zond-5 1968-as bajkonuri felbocsátása után 54 évvel indult újra automata üzemmódban holdűrhajó Földünk hűséges kísérőjéhez. Az Artemis-1 küldetés során az SLS rakétával elstartolt Orion űrhajó repülésének célja ugyancsak a Hold megkerülése. Az Artemis-2 2024-ben mindezt már emberes misszió keretében fogja teljesíteni. Mindeközben a NASA hivatalosan közzétette az Artemis-3 2025-re tervezett leszállásának potenciális helyszíneit, amelynek alapján az Orion asztronautái a SpaceX űrvállalat Starship HLS leszállóegységével a Hold déli pólusának környékén landolnak majd.

A felvételen NASA kiadású Artemis-1 matrica (cikkszáma NP-2021-11-52-MSFC) a Rezsabek Nándor ScienceBlog gyűjteményéből, mely a 2022. május 25-én az Egyesült Államok Nagykövetsége szervezésében, az USA Külügyminisztériuma által a Budapesti Corvinus Egyetemen létrehozott Amerikai Kuckóban (American Corner) “Nagykövetek a Naprendszerből – „Rock Star” a Holdról” címmel tartott NASA előadáson az amerikai űrügynökség társelőadóinak ajándékaként került a kollekcióba.

Artemis-1: Vissza a Holdra!

Szerző: Kovács Gergő

Hosszú-hosszú idő után végre eljön ez a nap is, a NASA Artemis nevű holdprogramjának első felvonása: a világ jelenleg legnagyobb rakétája, az SLS (Space Launch System) Hold körüli pályára állítja a (most még) személyzet nélküli Orion űrhajót, mely két hétig tartó ottlét (mely során egy rekordot is felállít, ugyanis az Apollo-13-at megelőzve az Orion lesz a valaha legtávolabbra kerülő, emberek szállítására alkalmas űrhajó) után, a küldetés 43. napján visszajön a Földre.

Az SLS rakéta. Kép forrása: NASA HQ PHOTO/Flickr

Maga az Artemis-program több fázisból áll:

  • az Artemis-1 a Space Launch System rakétát, illetve az Orion-űrhajót fogja letesztelni
  • az Artemis-2 küldetésen három amerikai és egy kanadai asztronauta fogja megkerülni égi kísérőnket 2024-ben
  • az Artemis-3 misszión két amerikai űrhajós, és egyben az első nő fog leereszkedni a Hold déli pólusára a SpaceX Starship leszállóegységével 2025-ben

A várva-várt eseményt szakmai partnerünk, a Spacejunkie.hu élőben közvetíti, közvetíti 13:45-től, Dr. Vincze Miklós fizikus társaságában:

A küldetésről bővebben partnerünk, a Spacejunkie.hu cikkében olvashatunk!

Kövessük az égi medvék lábnyomait!

Szerző: Kocsis ERzsó

A Planetology.hu portál szakmai együttműködésével megvalósult eseményen szerkesztőségünk két tagja is előadást tartott az országnak korábban is számtalan hírességet – így a nemrég elhunyt Haumann Péter színművészt – adó, napjainkban ugyancsak példamutató oktatási tevékenységéről közismert XII. kerületi Németvölgyi Általános Iskolában.

Az ötödik-hatodikos tanulók egy része az Enterprise fedélzetén utazva meg tudhatta, hogy hogyan változott meg az űrkutatás története a Star Trek ikonikus sci-fi sorozat hatására. Hallhatták, hogy Uruha hadnagy immáron Nichelle Nicholsként hogyan toborozta az űrsikló program leendő asztronautáit, átlépve a fantázia világából a tudomány világába. Láthatták, hány NASA tudós, kutató, űrhajós álmodozott kisgyerekként, hogy egyszer eljuthat oda, ahol ember még nem járt. A legfontosabb tanulság, amit magukkal vihettek a Coolstarz Csillagászati Szakkör prezentációját hallva, egy Mae Jamison idézet: „dont’t doubt, dare”, azaz ne kételkedjenek, hanem merjék megvalósítani az álmaikat!

A hetedik-nyolcadik osztályosok a Mars bolygóval ismerkedhettek meg. A „Mars képregény a vörös bolygó kutatástörténetéről” című a Rezsabek Nándor ScienceBlog előadásán tudománytörténeti és planetológiai érdekességek hangzottak el. Az érdeklődő ifjúságot egészen felvillanyozta, és már a prezentáció alatt kérdések feltevésére sarkallta mind a múltbeli, mind a jelenkori és a majdani Mars-missziók sora. Bolygószomszédunk érdekes tényei, históriái sokáig foglalkoztatta még a hallgatóságot. Persze, hogy az örök kérdés is elhangzott, hogy van-e élet a Marson és lehetséges-e egy majdani kolonizáció, de a vörös bolygó vulkáni tevékenységéről is volt kisebb kitérő.

Dimanopulosz Andrea igazgató asszony odaadó támogatásával, elhivatott kollégái hathatós segítségével egy remek kora délutáni „égi medvelesen” vehettünk részt. Jó volt látni, hogy az ifjúságot valóban érdeklik a természettudományos témák. Mernek okosakat kérdezni, akár kiállni a társaik elé és a Challenger űrsiklóról pár mondatot beszélni. Reméljük, a jövő lehetséges tudósai, kutatói kerülnek ki majd egyszer közülük. A bizakodás megvan, hiszen tudjuk, hogy Mae Jamison is kicsi lányként Kirk kapitány és Uhura hadnagy kalandjait nézte, és felnőve egy valódi űrsiklón szolgálhatott. Az már csak a hab a tortán, hogy az ikonikus sorozat egyik részében magára ölthette a csillagflotta egyenruháját is… Ezekből a fiatalokból kerülhetnek ki azok, akik nem csak a Marsról hoznak majd nekünk kőzetmintákat, hanem akár távolabbi planétákat is meg fognak hódítani. Mert a tudás az igazi hatalom!

Apollo-17 “Rock Star”, avagy 2025-ben visszatérünk a Holdra?

Szerző: Mitre Zoltán

Az Amerikai Egyesület Államok magyarországi Nagykövetsége és az „Amerikai Kuckó” (American Corner) közös szervezésében lehetőség nyílt az Európában tartózkodó két NASA szakemberrel Raphael „Ralph” Grau-val és Jennifer „Jenny” Knotts-al találkozni május 25-én szerdán kora este. A programnak a Corvinus Egyetem “Sóház” campusa adott otthont Budapesten, ahol évek óta működik a nagykövetség tehetséggondozó műhelye, az “Amerikai Kuckó”.

A találkozó egyik nagy eseménye volt az 50 évvel ezelőtti Apollo-17 missziói által visszahozott holdkőzet mintadarabjának megtekintési lehetősége. A programot teljessé tette, hogy Rezsabek Nándor tudományos szakíró és környezetkutató, Planetology.hu főszerkesztő a Földön található kozmikus kőzetekről mutatott be előadást. Az alagsori előadótermet megtöltő közönséget Kovács Tibor, az amerikai nagykövetség tudományos ügyekért felelős attaséja köszöntötte. Ő a program során szinkrontolmácsolásban is szerepet vállalt.

A köszöntő után Raphael Grau tartott előadást. Raphael 35 éve dolgozik a NASA-nál, a Nemzetközi Űrállomás tervezésében is részt vett. Prezentációjában főleg az űrállomás paramétereiről, működéséről kaptunk részletes információkat, beleértve a jelenlegi és jövőbeli kutatásokat. Megtudtuk, hogy az ISS-en zajló jelenlegi kutatások főleg a növényi és emberi élettani folyamatok súlytalanságban történő megváltozását teszik ki. A NASA nagyon készül a hosszú súlytalanságban töltött időt igénylő űrmissziókra. A teljesség igénye nélkül két érdekes példa az elhangzott előadásból:

Az űrhajósok körében régi probléma, hogy az űrbeli tartózkodás után szemük olyan deformációt szenved, ami egyeseknél visszatérés után szemüveg viselését igényli, véglegesen. Másoknál viszont visszaáll az eredeti állapot. Sokáig nem értették ennek az okát. A közelmúlt egyik jelentős eredménye, hogy B12 vitamin folyamatos adagolásával ez a probléma megelőzhető.

Az ún. “iker összehasonlítás” vizsgálat különösen figyelemfelkeltő volt. Itt nem a relativitáselmélet bizonyításáról van szó! Tehát nem azt vizsgálják, hogy a nagy sebességgel Föld körül keringő ikerpár egyike lassabban öregszik-e a földi társához képest! Hanem visszatérés után az űrhajós és a földön maradt ikerpár egészségi állapotát mérik fel alaposan és az eltérés alapján tudnak következtetni a súlytalanság és kozmikus tér okozta változásokra.

Jennifer Knotts PR szakember a NASA-nál, szinte első megszólalása alapján azonnal érezni lehetett ezirányú profizmusát. Jennifer az Artemis programban dolgozik most, előadása elején egy PR filmet mutatott be, ahol a NASA vezetői határozottan megígérték, hogy 2025-ben újra a Holdra lépnek. A filmet Jennifer annyival egészítette ki, hogy két misszió előzi meg ezt, egy ember nélküli és egy Holdat megkerülő emberes misszió (akárcsak az Apollo programok során).

Mint kommunikációs szakember, szakterületének fontosságáról és az űrmissziók irányítótermében a kommunikációs szakember vezető szerepéről beszélt. Mint Jennifer elmondta, a mérnökök és szakértők legalább egy tucat helyre kell, hogy figyeljenek, és közben mindenkinek a saját feladatára is koncentrálni kell. Az űrhajósokkal egy fő, a kommunikációs szakember beszél csak. Ő az, aki összegyűjti a irányítóteremben a szakmai információkat és érthetően kommunikálja az űrhajósok felé a feladatokat, valamint az űrhajósok visszajelzéseit a szakemberek felé. Fontos szerepet tölt be az űrhajósok napjának tervezésében is, amelyet öt perces pontossággal készítenek el. Szemléltetésként még saját asztalát is megmutatta az ISS irányítóközpontjában, és elmagyarázta az egyes feladatokat.

A két szakember előadása után Rezsabek Nándor főszerkesztő tartott előadást a Földön fellelhető, és szülőégitestek szempontjából azonosítható kozmikus anyagokról. Ismertette a holdi eredetű meteoritok típusait, összetételét. A rövid szakmai előadás ideálisan vezette fel a meeting záró akkordját, az eredeti Apollo-17 holdkőzetet, amit az illetékesek közben előkészítettek. A szakmai előadások után ezt meg lehetett tekinteni és konferenciabeszélgetésre is volt lehetőség a NASA szakembereivel. A találkozó egyik nagy előnye volt, hogy lehetett négyszemközt is részletesen konzultálni a két előadóval: Raphael az ISS-el kapcsolatos kérdésekre válaszolt, míg Jennifert az Artemis programról lehetett kérdezni.

Készültek közös fényképek, a vendégek ajándékokat vihettek haza, mondhatni az igazi profi amerikai PR mindenki számára nagyon jó benyomást gyakorolt és élményként hatott. A Planetology.hu szerkesztőségéből Kocsis ERzsóval valamint Farkas Csabával az Impulzus podcast főszerkesztőjével közösen változatos szakmai kérdéseket tehettünk fel Raphaelnek és Jennifernek. Tehetséggondozásról, Star Trek-ről és égi mechanikai kérdésekről is beszéltünk.

A találkozóról elmondhatjuk, hogy szakmailag és azon túl is hasznos és motiváló volt. Bár nem lett kimondva, de érezhető volt, hogy a NASA kifejezetten felerősítette a lépéseket az űrkutatás terén. Közismert, hogy mind az orosz, mind a kínai űrprogramok nagy ambíciókat dédelgetnek, így talán majdhogynem fix ígéretnek vehető, hogy 2025-ben újabb emberes NASA misszió indul útnak a Holdra.

A fotókat Kocsis ERzsó, Rezsabek Nándor és Wollner Tibor készítette

Cats of NASA

Szerzők: Bardócz Mátyás Vince, Pető Bercel, Szalay Tia (Coolstarz Csillagászati Szakkör, Nógrádsáp, Negyedik osztály)

A Mars átlagos távolsága a Naptól 227 900 000 km, ez 1,52 csillagászati egységnek-nek felel meg, ami 12 fényperc. Bizonyos időközönként, mikor a Mars közelebb kerül a Naphoz, erős porviharok tombolnak a felszínén. Ez olyan bolygó, amit szabad szemmel is lehet látni. A Naprendszer legnagyobb hegyét itt láthatjuk: a marsi Olümposzt, azaz az Olympus Mons-t. Légköre 96% szén-dioxidot, 2% argont, 2% nitrogént és 1% egyéb elemet tartalmaz. (Szalay Tia, azaz Tíá)

A Marsnak két holdja van: a Phobos és a Deimos. Mindkét holdat Asaph Hall fedezte fel 1877-ben. Az ókori görög mitológia két figurájáról, Árész hadisten két fiáról nevezték el. A Phobos jelentése „rémület”, a Deimos jelentése pedig „rettegés”. A Phobos és a Deimos nem szabályos alakú. Egyes kutatók szerint a két kis hold egy valaha létezett nagyobb égitest darabjai, de ha összehasonlítjuk, nyilvánvaló különbségeket fedezünk fel. (Pető Bercel, Cheese)

A Marson folyók és tavak voltak, amik talán élőhelyet biztosítottak a apró élőlényeknek. A bolygó légköre elvékonyodott, ezért a víz elpárolgott. Az MRO vizsgálja a kialakult sivatagokat. Folyékony vízre utaló jeleket talált az elmúlt 15 évben. Új kérdés lett a kutatás tárgya: valóban éltek itt apró élőlények meddig éltek itt? (Bardócz Mátyás Vince, Cat)

Pályamű címe: Cats of NASA
Pályázók: Bardócz Mátyás Vince, Pető Bercel , Szalay Tia
Pályázat youtube linkje: https://www.youtube.com/watch?v=LHdgcsti00o

A CoolCatZ csapat eheti podcastját halljátok! A mikrofonnál ma is Tia-Tíá , Matyi-Cat és Bercó-Cheese. Mai rendkívüli adásunk keretében bejelentkezik a marsi Cats of NASA kolónia. Ne is húzzuk az időt, kapcsoljuk a bázist!

  • Halló, halló, Mars, halló, halló, Cats of NASA! Gertrúd parancsnok jelentkezz!
  • Vau, vau!!
  • Mi a szösz? Gertrúd, minden rendben?
  • Igen, csak Dogi itt rohangál a marsi mintámmal. Állj meg, teeee…! Kedves földlakók, ne hozzatok husky-kat a Marsra, mert folyton ellopják a kőzeteiteket! Amúgy is, minek kutya a CoolCatZ telepre?!
  • Rendben parancsnok, a tanácsod tolmácsoljuk!
  • De kedves Gertrúd, mutasd be, kérlek, mitől más ti kolóniátok, mint a kínaiaké vagy az araboké?
  • Az AAA-111 rakétánkkal érkezett ide több tucat macska. A macskák pozitív hatását az emberi szervezetre már a 21. században is kimutatták. Tudjuk, hogy a dorombolásuk által gerjesztett hangfrekvencia pozitív hatással van a csontnövekedésre. Itt, a vörös bolygón ez felettébb praktikus, hiszen el tudjuk vele kerülni vagy legalábbis csökkenteni a csontritkulás kialakulását.

Rakétánk üzemanyaga is kissé összetett. A megszokott folyékony mellett mi szilárd hajtóanyagokat használunk. Kissé furán hangozhat elsőre, de mivel sok a cicánk, akik sokat esznek, és aki sokat eszik, az…. Így a keletkező felesleges anyagot hasznos energiává tudjuk alakítani. Űrhajónk újrahasznosítható, ez a példány is már többször megjárta a Hold-Mars utat. Föld alatti bázisok, alagutak hálózatát építettük ki. Könnyebben ki lehet kerülni így a földrajzi akadályokat: hegyeket, völgyeket.

Speciális kutatási- és csillagászati laborral rendelkezünk. Elsődleges kísérleti célunk: állatok képességeinek speciálisabbá tétele. Azaz emberek szállítását a nem túl praktikus roverek helyett velük szeretnénk megoldani. A cicatalp nem kopik el a marsi terepen, nem úgy, mint a régimódi gumik. Minket ezek a kedves jószágok szállítanak ide-oda kényelmes űr-foteljeinkben.

A kutatótornyunk elemeit is a marsi alapanyagból szereztük:. Az ittani kőzetek felhasználásával épült fel a körülbelül 100 földi méter magas obszervatórium. Távcsövünk megalkotója Dr. Selly Obama, a holdi egyetem egyik professzora. Ennek a helynek a különlegessége, hogy semmi sem működik napelemmel. Az energiát a cicák szolgáltatják. Marsi körülményekhez alkalmazkodó mókuskerekeket építettünk, azt hajtják éjjel-nappal váltott csapatokban.

A marsjáróinkat növénytermesztő laborrá alakítottuk, miután véglegesen tönkrementek a kerekeik. Az amerikai kollégák krumplit, a kínaiak salátát, az arabok céklát termesztenek a többi telepen. Mi viszont spenótot kivéve minden egyebet. Van banán ligetünk is. És bármilyen furcsa, a macskáink is előszeretettel fogyasztják a marsi banánt, mert teljesen más íze van, mint a földinek. Sokkal ízletesebb, laktatóbb. Igen, a hús, az egy nehéz kérdés…. A holdi kolóniával kötött szerződéseink keretében kapunk havonta szállítmányt. Mi ezért a felesleges marsjáróinkat belső részeit odaadjuk. A holdi terepen azok jól működnek újratervezve.

Cicáink másik speciális képessége, hogy roppant érzékenyek a marsi vízre. Tudjuk, hogy a macskák rendelkeznek egyfajta hatodik képességgel, megéreznek nem látott dolgokat: rossz energiákat, földrengések, özönvizek közeledtét. Nem egy példányunk talált már marsi-víz lelőhelyet ott is, ahol nem is sejtettük a jelenlétét annak…

  • Lassan műsorunk végére érünk. Mi az a tudományos munka, amit még meg szeretnél említeni?
  • A marsi kristályok…! Azon kívül, hogy szépek, könnyen be tudjuk azokat gyűjteni, rendelkeznek egyfajta mostanában felfedezett fényenergiával. Ez még új kutatási terület, de roppant ígéretesnek és hasznosnak bizonyul. Alapanyagként is fel fogják használni rakétajavításhoz, újabb kutató laborok alapanyagához is.

Etessétek meg a cicákat marsi banánnal! Akinek meg nincs cicája, szívesen küldünk, bár tudjuk, hogy a kék bolygó adottságai egészen mások. DE! A mi négylábúink remekül alkalmazkodnak minden körülményhez. Cicákat minden egyes kolóniára, holdira, földire, marsira!

Források:

http://www.bacse.hu/
https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Mars_(bolyg%C3%B3)
https://www.nasa.gov/feature/jpl/nasa-s-mro-finds-water-flowed-on-mars-longer-than-previously-thought
www.astro.u-szeged.hu
www.meteorologiainred.com

Képek: Kocsis ERzsó

Peches másodikok – Planetology Beszélgetések 4

Podcast újratöltve! Planetology Beszélgetések címmel régi/új podcasttal jelentkezik a Planetology.hu szerkesztői csapata. A soron következő adásunkban az űrkutatás balsorsú asztronautái közül mutatunk be néhányat. Vagy mégsem voltak olyan balszerencsések? Kiderül a „Peches másodikok” című műsorból. Ebben orosz és amerikai űrhajósok drámai történeteiről beszélget Kocsis ERzsó, Kovács Gergő és Rezsabek Nándi. A podcast az Impulzus és a Planetology.hu következő a platformjain érhető el:

Távoli világok meghódítói – makettépítő pályázat

Szerző: Bakonyi Csillagászati Egyesület

A Bakonyi Csillagászati Egyesület a Schwa-Medico Kft. támogatásával alkotói pályázatot hirdet 3-12. osztályos gyerekek számára, értékes LEGO nyereményekért. A pályázatra 3-10 fős csapatok nevezését várjuk.

A csapatok célja papírból, műanyagból, vagy egyéb anyagokból egy holdi vagy egy marsi emberek lakta telep, bázis esetleg kolónia makettjének megépítése.

A pályaműhöz mellékelten leírást kérünk. Ennek első oldalán meg kell adni a pályamű címét, a csapat nevét, a pályázók nevét, korát, a csapat kapcsolattartójának postai címét, e-mail címét és telefonszámát. Ezután az elkészült alkotásról minimum 1 A4-es oldal terjedelemben részletes, gépelt leírást is kérünk, maximum 12-es betűmérettel, sima sorközzel. A csapat mutassa be, hogyan működne a makettjük a valóságban. A szöveg tükrözze az alkotók korosztály szerinti tudását az űrtechnikával kapcsolatban és a tudományos hátteret!

A leírás mellett az építési folyamatról és az elkészült pályaműről, illetve az alkotókról (utóbbit csoportkép formájában az elkészült művel) is kérünk jó minőségű fényképfelvételeket (vagy lehetőség szerint Youtube-ra feltöltött videót).

Bírálati szempontok: a pályamű kidolgozottsága, tudományos háttere, illetve, hogy a mellékelt leírás tükrözi-e az alkotók tudását az űrtechnikával kapcsolatban.

Nyeremények:
I. helyezett: 1 doboz LEGO NASA Apollo Saturn V (92176)
II. helyezett: 1 doboz LEGO NASA Apollo 11 holdkomp (10266)
III. helyezett: 1 doboz LEGO Nemzetközi űrállomás (21321)

A beérkezett pályaműveket az egyesület Facebook oldalán is publikáljuk, hogy bemutathassuk pályázóink munkáit. A pályaműveket azonban szakmai zsűrink fogja elbírálni, azok nem fognak részt venni közönségszavazáson.

Beküldési határidő: 2022.03.31. 24:00 óra

A nyertesek névsorát a Bakonyi Csillagászati Egyesület Facebook oldalán és Youtube csatornáján 2022.04.12-én hozzuk nyilvánosságra.

A pályaműveket az alábbi e-mail címre várjuk: bakonyicse@gmail.com

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Apollo-holdkőzet testközelből

Szerző: Rezsabek Nándor

A NASA Apollo-missziói által Földünk hűséges kísérőjén gyűjtött, majd anyabolygónkra fuvarozott holdkőzetekhez szoros barátság fűz. A Magyar Természettudományi Múzeum (MTM) gyűjteményében levő Apollo-11 és -17 mintákról 2018-ban még a kiállítói téren kívüli hatalmas raktárrendszerből tudósítottam az Élet és Tudomány hasábjain (Holdszilánkok. Apollo kőzetminták a Természettudományi Múzeumban. 2018/45.). Ennek beharangozója blogoldalamon itt jelent meg: https://rezsabeknandor.blogspot.com/2018/10/apollo-holdkozetek-termeszettudomanyi_95.html. 2019-ben az évfordulós Apollo 50 tárlaton a felbecsülhetetlen értékű példányok, valamint a legnagyobb méretű-tömegű hazai holdi meteorit mellett megtisztelő módon saját holdkutatás-ereklyéim is kiállításra kerültek: https://rezsabeknandor.blogspot.com/2019/10/a-hold-opusz-es-relikviaim.html. A mostani hétvégén a Juhari Zsuzsanna-díj elismerő oklevelével jutalmazott blogoldalam pedig az Apollo-17 űrhajó legénysége által a Földre hozott holdkőzetről tudósít – testközelből!

Természetesen az MTM „A Hold felfedezése” címmel illetett időszaki kiállításának volt és van más vonatkozása is. A november 3-i megnyitón felvonultak a nemzetközi űrhajós kongresszus tagjai, a Holdra sosem jutott Puli rover manőverezett, nemcsak kiállítási tárgyként díszelgett, továbbá folyamatosan zajlottak és zajlanak a témában viszont kétségkívül szakértő Bérczi-Hargitai-Kereszturi planetológus-triumvirátus előadásai. A tárlaton látható továbbá az említett Apollo-11 és -17 goodwill, látványos Armstrong űrruhájának méretarányos 3D-es replikája. Sok az információ, és szerencsére a kiállított holdtérkép magyar vonatkozású elnevezései között a Hédervári-kráter is ott virít, viszont a hatalmas holdi panorámakép elől egy fotó kedvéért sem mozdul el a teremőr néni.

De lehet itt bármi, a lényeg a 70215,41 jelzetű holdi mare bazalt! Az eredeti, 70215-ös, 8110 g-os, 230x130x105 mm-es, mikrometeoritok becsapódásának nyomát őrző kőzetmintát 1972 decemberében a Derültség tengerének peremén, a Taurus-Littrow-völgyben a holdkomptól 60 m-re az a Harrison Schmitt geológus gyűjtötte, aki az első KUTATÓ volt a holdfelszínen. Ne feledjük (a számomra példaképként szolgáló Jack Schmitt kivételével), az Apollo-missziók katonai pilótákból űrhajóssá avanzsált tagjai (korábbi űrrepüléseik felkészítését leszámítva) természettudományos ismeretek, valamint terepi munka gyakorlatának híján voltak. A gondos kezek aztán már földi laboratóriumban vágták a 3,84 milliárd éves magmás kőzetet, geokémiai, ásvány- és kőzettani vizsgálatain túl darabjait tudományos kísérletekre is felhasználtak. Kémiailag a szilícium-dioxid (SiO2) mellett magas titán-dioxid (TiO2) tartalma érdemel figyelmet, valamint vas-oxidot (FeO) tartalmaz legnagyobb arányban. Ásványtani szempontból a piroxén, a plagioklász és az olivin a meghatározó.

Az Amerikai Egyesült Államok kormánya által támogatott, belsős és külsős kurátorok-kreátorok, valamint közreműködő partnerek révén megvalósult tárlat a Magyar Természettudományi Múzeum (1083 Budapest, Ludovika tér 2-6.) Kupolacsarnokában az év végéig védettségi igazolvány felmutatásával a nyitvatartási időben díjmentesen látogatható. A kiállított 120 g-os 70215,41 kifejezetten bemutató célokat szolgál, valódi „rock star”-ként turnézza körül a Földet. Ne mulasszuk el magyarországi vendégszereplését.

Űrhajósok Budapesten

Szerző: Balázs Gábor

2021. november 1-5 között zajlott a Nemzetközi Űrhajós Szövetség 33. kongresszusa. A rendezvényt Magyarország másodszor rendezhette meg, először 1986-ban adott otthont hazánk a kongresszusnak. Ebben a cikkben a kongresszus az “Űrhajósok a Műegyetemen” elevezésű november 3-ai eseményéről, annak is a BME-n megrendezett részéről lesz szó, melyen én is részt vehettem. Az esemény célja, hogy közelebb hozza a középiskolás és egyetemista diákokat az űrhajózáshoz és az űrkutatáshoz, illetve hogy esetlegesen felkeltse az érdeklődést a téma iránt.

A szerdai nap folyamán az előadások mellett Schuminszky Nándor űrgyűjteményét és a legnagyobb magyar műhold, a RadCube szemléltetési célú makettjét tekinthettük meg, de űripari cégek is képviseltették magukat ezen a napon.

Az űrhajósok és a rendezvény fő üzenete

A szerdai budapesti eseményen hét űrhajóssal találkozhattak a jelenlévők. Az USA-ból Mary Ellen Webber és Jan Davis, Oroszországból Oleg Kotov és Valerij Tokarev, Kanadából Julie Payette, Németországból Ulrich Walter és magyar részről Farkas Bertalan voltak jelen.

Ulrich Walterrel

Az előadások során és a jelenlévők által az űrhajósoknak feltett kérdések nyomán szó esett az űrben zajló kutatói tevékenységről, az emberi testre és pszichére ható tényezőkről és ezek a visszatérés utáni hatásáról, a marsutazás mikéntjéről és ennek nehézségeiről, a jövőben tervezett eseményekről. Az első előadás végeztével Dr. Ferencz Orsolya űrkutatásért felelős miniszteri biztostól a következő magyar űrhajós kiválasztási folyamatáról tudhattunk meg információkat.

A VIPER küldetés – A NASA visszatérése a Holdra

Szerző: Gombai Norbert

Immár több, mint 50 éve, hogy Neil Armstrong az Apollo 11 parancsnokaként kimászott a „Sas” névre keresztelt leszálló modul szűk nyílásán és egy „kis lépéssel” megvetette lábát a Holdon. Az Apollo program utolsó küldetése 1972-ben, az Apollo-17 volt. Ezután a hatalmas költségek miatt leállították a küldetéseket és embert szállító misszió nem indult többet égi kísérőnk felszínére.

A NASA 2017-ben jelentette be az Artemis programot, amelynek célja, hogy újra embert juttasson a Holdra sőt, állandó és fenntartható holdbázist alakítson ki annak felszínén. A hosszútávú célok között nem titkoltan a magánvállalatok bevonásával történő tudományos, gazdasági és bányászati tevékenységek is szerepelnek. Az Artemis program nem csak az emberiség Holdra való visszatéréséről szól. A missziók alatt összegyűjtött ismeretek és tapasztalatok nagyban segíteni fogják a közel(?)jövő Mars küldetéseit is.

Forrás: NASA

Az Artemis egy rendkívül összetett, nagyszabású program számos misszióval és alprojekttel, amelyek közül több már megvalósult, illetve jelenleg is folyamatban van. Ilyen projekt a kis és közepes méretű rakományok eljuttatása a Hold felszínére magáncégek segítségével (CLPS – Commercial Lunar Payload Services  – kereskedelmi célú hasznos teherszállítási szolgáltatás), amelynek részeként például az Astrobotic Technology magáncég Peregrine-nek nevezett leszálló egysége fogja a Holdra szállítani a magyar Puli Space Technologies mini roverét is.

Forrás: NASA

Néhány napja, szeptember 20-án hétfőn a NASA bejelentette az Artemis program egy újabb küldetésének leszállási helyét.

A VIPER (Volatiles Investigating Polar Exploration Rover –  illékony anyagokat vizsgáló sarki felfedező rover) misszió célja, hogy egy önjáró robot segítségével vízjég után kutasson a Hold déli pólusa közelében fekvő és állandóan árnyékban levő területeken. Konkrét landolási és kutatási helyszínként a Nobile-kráter nyugati pereménél elterülő 93 négyzetkilométeres részt jelölték meg. A NASA négy szempont alapján választotta ki a végső helyszínt:

  • Közvetlen rálátás a Földre, ami műholdas átjátszás nélküli kommunikációt biztosít.
  • A napfényhez való hozzáférés a rendszerek működtetéséhez szükséges napenergia előállításához.
  • A megfelelő terepviszonyok.
  • A várhatóan vízjeget tartalmazó helyszín tudományos értéke.

További három kutatóhely is szóba került a kiválasztási folyamat során. A Haworth-kráter, a Shackleton- és a de Gerlache-kráterek között húzódó gerinc, valamint a Shoemaker-kráter is versenyben voltak,  azonban a vizsgálatok alapján a Nobile-kráter felelt meg legjobban a kutatók és mérnökök által meghatározott feltételeknek.

“Miután a VIPER leszállt a Hold felszínére a déli pólus környékén víz és más erőforrások jelenlétére vonatkozó méréseket fog végezni.” – nyilatkozta nemrégiben Thomas Zurbuchen asztrofizikus, a NASA Science Mission Directorate megbízott igazgatója. “A VIPER által visszaküldött adatok világszerte további betekintést nyújtanak majd a holdkutatóknak Holdunk kozmikus eredetébe, fejlődésébe és történetébe.”

A VIPER holdjáró által összegyűjtött és Földre továbbított információ nemcsak azt segít majd megjósolni, hogy a hasonló terepviszonyok alapján hol található vízjég a Holdon, hanem egy globális holdi erőforrástérkép elkészítéséhez is hozzájárul majd. A golfautó nagyságú rover hat különböző helyszínt fog felkeresni a tervek szerint, összesen mintegy 16-24 km távolságot megtéve. A kutatók legalább három próbafúrást és mintavételt fognak végrehajtani a VIPER egy méter mélyre is leásni képes Trident fúrófejével. A küldetés tervezett időtartama 100 nap lesz, aminek bizonyos részében a 430 kg-os VIPER teljes sötétségben, akkumulátorai feltöltése nélkül kell, hogy üzemeljen. Fontos érdekesség, hogy a marsjáróktól eltérően a VIPER-rel szinte megszakítás mentesen tudnak majd kommunikálni az irányítóközpontból.

A VIPER projekt a korábban tervezett, ám 2018-ban törölt Resource Prospector küldetés utódja. A missziót a NASA már fentebb említett CLPS kezdeményezésének keretében élesztették újjá. A már ugyancsak említett Astrobotic Technology fejleszti a rovert Holdra juttató Griffin leszállóegységet, amit az Elon Musk által alapított SpaceX vállalat Falcon Heavy hordozórakétája fog elrepíteni a célig.

Miért olyan fontos, hogy van-e vízjég a Holdon?

Az indiai Chandrayaan 1 orbiter és a NASA LCROSS holdkráter megfigyelő és érzékelő műholdja hidroxid létezésére utaló nyomokat észleltek a holdi pólusokon, amiből vízjég jelenlétére következtethetünk az olyan állandóan árnyékos, napfénytől védett területeken, mint például a kráterek alja. Az ősi üstökösbecsapódások következtében a felszínen felhalmozódott nagy mennyiségű vízjég értékes, létfontosságú erőforrást jelenthet a jövő űrhajósai számára. A VIPER rover fedélzetén lévő műszerek célja, hogy vízjeget találjanak a Hold felszínen, vagy alatta. A Honeybee Robotics által fejlesztett TRIDENT (Regolith and Ice Drill for Exploring New Terrains) elnevezésű fúrókar képes akár egy méter mélyről is felszínre hozni a mintát további elemzés céljából. A talajmintákat az alábbi három műszerrel vizsgálja meg a holdjáró:

  • Mass Spectrometer Observing Lunar Operations (Msolo) – Illékony anyagok (például a vízjég),  ásványi összetétel elemzésére és az ionok tömeg-töltés arányának mérésére alkalmas spektrométer.
  • Near InfraRed Volatiles Spectrometer System (NIRVSS) – Eredetileg a Resource Prospectorhoz kifejlesztett műszer, amely a mintákban fellelhető illékony anyagok elemzésére (például, hogy az érzékelt hidrogén atomok vízmolekulákhoz, vagy hidroxilhoz kapcsolódnak-e), valamint a kőzetminta ásványi anyag összetétel vizsgálatára szolgál. A redszer része egy széles spektrumú, a fúrót figyelő kamera, valamint a felszín hőmérsékletét nagyon kis léptékben érzékelni képes szenzor is.
  • Neutron Spectrometer System (NSS) – Érzékeny neutron spektrométer-rendszer, amely a vizet 10 milliomodrésznyi érzékenységig képes kimutatni.
Forrás: NASA

A VIPER navigációs kamerákkal, sztereokamerákkal és a veszélyes tereptárgyak észlelésére és elkerülésére szolgáló kamerákkal is fel lesz szerelve. A rover várhatóan hosszú éles árnyékokkal és sötét völgyekkel tagolt,  állandó szürkületben lévő holdi tájat fog dokumentálni, amely teljesen eltér majd a korábbi leszállóhelyek fény és terepviszonyaitól.

Forrás: NASA

A Curiosity és a Perseverance mars roverek futómű rendszereivel ellentétben a VIPER négy keréken fut, amelyek mindegyike független felfüggesztéssel és aktív kormányzással rendelkezik. Ez lehetővé teszi a holdjáró oldalirányú mozgatását is. A VIPER kétfajta sebességgel tud haladni. A lassú, 10 cm/másodperc sebességet a tudományos műveletek során használják majd, míg ennek kétszeresével a pontról pontra való haladáskor mozgatják a holdjárót.

Forrás: NASA

A VIPER lesz a NASA első automata rovere a Holdon. Landolását 2023. második felére tervezik. Előtte azonban több holdraszállási kísérletre is sor kerülhet még. A már említett CLPS-missziókra, az Astrobotic Peregrine Lander és az Intuitive Machines Nova-C Lander jóvoltából akár már jövőre sor kerülhet. Oroszország azt reméli, hogy 2022-ben a Holdra küldheti Luna 25 nevű leszállóegységét, és a Japán Űrkutatási Ügynökség is tervezi a Smart Lander for Investigating the Moon (SLIM) nevű holdi leszállóegység Holdra juttatását.

Forrás: Astrobotic.com

A feltörekvő űrhatalmak közül India és Izrael is újabb holdi küldetéseket tervez a 2019-es sikertelen leszállási kísérleteket követően. India a Chandrayaan 3-mal, Izrael pedig a Firefly Aerospace Genesis leszállóegységével száll majd be a „Hold-versenybe”.

A NASA 2025-ben a Lunar Trailblazer űrszondát küldi a Hold felszíni jegének feltérképezésére. A Trailblazer a NASA SIMPLEx programjának részét képező kisebb küldetésként a nagyobb napfizikai IMAP küldetéssel fog együtt utazni. A Hold körüli pályán is nagy forgalom várható. A NASA egyenlőre még tervezi a Space Launch System (SLS) rakéta első, személyzet nélküli repülését 2021 decemberében, amely megkerülve a Holdat 10 apró műholdat fog pályára állítani. Az SLS az a rakéta, amely végső soron az amerikai űrhajósokat viszi majd vissza a Holdra.

Ezt megelőzően azonban a CAPSTONE orbiter indul útnak 2021. október 20-án a NASA Wallops indítóközpontjából egy Rocket Lab Electron rakéta rakományaként. A CAPSTONE projekt a tervek szerint 2024-ig megépülő Lunar Gateway platform koncepcionális és technikai alapjait hivatott lerakni. A Lunar Gateway egy, a Hold körül keringő űrállomás lesz, amely tudományos laboratóriumként és mintegy tranzit állomásként fog szolgálni a jövő Hold, Mars és mélyűr küldetéseihez.

Forrás: NASA

Látható, hogy a holdkutatás és űrhajózás izgalmas évei állnak előttünk és a VIPER rover missziója a Nobile kráter sötét régióinak felfedezésére csak egy a sok rendkívül érdekes küldetés közül.