Van-e új a Mars alatt?

Szerző: Kovács Gergő

2018. november 26-án leszállt a Marsra a NASA InSight nevű szondája, hogy műszereivel mélyebb betekintést nyújtson a vörös bolygó geológiájába, belső felépítésébe, szeizmológiai jellemzőibe. Az azóta eltelt csaknem két esztendő alatt temérdek új információhoz jutottak a tudósok, melyet a NASA a napokban publikált.

Az InSight szeizmométere, a SEIS (Seismic Experiment for Interior Structure – SEIS) eddig 733 marsrengést érzékelt. Ezek a mérések lehetővé teszik a tudósok számára, hogy belőlük az égitest (Föld, Hold vagy épp a Mars) belső szerkezetére következtessenek. Földünk belső szerkezetének tanulmányozása óta tudjuk, hogy a rengéshullámok egy réteghatárhoz érve irányt változtatva terjednek tovább. A geológusok ennek ismeretében jöttek rá arra, hogy bolygónk több, eltérő fizikai tulajdonságú gömbhéjból épül fel.

Az InSight mérései során fény derült arra, hogy a Mars kérge vékonyabb, mint eddig gondolták, továbbá kettő vagy három alrétegből épülhet fel, vastagsága 20 és 30 kilométer között lehet. A vörös bolygó belső szerkezetére mindez idáig csupán a bolygó méretéből tömegéből következtethettek.

Az InSight mérései pontosították ismereteinket a Mars belső felépítéséről.
Kép forrása: S. Cottaar/P. Koelemeijer/J. Winterbourne/NASA

A legfontosabb eredmény azonban az, hogy a Mars magja még folyékony lehet, a hőfeláramlás (és így a mágneses dinamó hatás) azonban már leállt vagy csak nagyon gyenge, a Mars vastag köpenye pedig egyfajta szigetelőrétegként működik, megakadályozva, a konvekció és így a mágneses mező kialakulását.

Forrás: NASA, SEIS InSight

Mit nem tudnak a bolygók?

Szerző: Kovács Gergő

A közelmúltban látott napvilágot egy cikk a 24.hu, illetve a starthirek.hu oldalakon, miszerint a bolygók állását is figyelembe véve tesz “jóslatokat” a hazai mentőszolgálat a várható esetszámokra. A cikk szerint a Hold, továbbá a bolygók állását is figyelembe veszik ezen előrejelzések készítésekor, a prognózisok és az eddig feldolgozott adatok szerint leginkább a Vénusz és Mars pozícióival találnak összefüggéseket…

Hogy rávilágítsak, miért nincs valójában összefüggés a betegszámok és a bolygók mozgása között, feltétlen meg kell említeni, hogy egy test (jelen esetben a Vénusz és a Mars) másik testre ható vonzóereje a távolság négyzetével csökken. A Vénusz tömege 0,8-szorosa a Földének, a Marsé pedig 0,1-szerese. A Vénusz távolsága tőlünk 40 millió és 261 millió kilométer között változik. A Mars esetében ez a szám 62 millió és 400 millió kilométer közt változik. Ezek az égitestek olyan nagy távolságra vannak tőlünk, hogy egy autó vagy egy közeli épület hasonló mértékű, esetleg nagyobb hatást gyakorol ránk gravitációs módon.

Miért tűnhet akkor mégis úgy, hogy összefüggés van e két dolog között? Amiért két számnak lehet legnagyobb közös osztója és legkisebb közös többszöröse is, más szóval ezen egyezések a puszta véletlen művei. Naprendszerünk bolygói olyan nagy távolságra vannak tőlünk és egymástól is, hogy teljesen értelmetlen bármiféle, életünkre gyakorolt hatásukat keresnünk. (Ami nem jelenti azt, hogy Holdunknak nincs kimutatható hatása: teliholdkor romlik az alvás minősége, kedvezőtlen hatással van a vérnyomásra, továbbá a női ciklus is a Hold 28 napos ciklusát követi.) Naprendszerünk egy több milliárd éve stabil rendszer, a bolygók jelentős pályaháborgások nélkül keringenek csillagunk körül.

A bolygók pozíciói és a megbetegedések száma közötti kapcsolat feltételezése egy súlyos érvelési hiba, az ún. hamis okozat, melyet A te érvelési hibád (hibad.hu) nevű weboldalon mutatnak be kiválóan:

“Az, hogy két dolog változásai vagy előfordulásai egybeesnek, nem jelenti feltétlenül azt, hogy azok közül egyik a másikat okozza vagy akár csak elősegíti azt. Valójában az egybeesések lehetnek véletlenek is, vagy mindkét jelenséget okozhatja egy harmadik, akár ismeretlen és feltáratlan faktor is. Ok-okozati összefüggés csakis a kiváltó mechanizmusok és összefüggések pontos ismeretében és ellenőrzését követően állapítható meg.”

Például:

“A Föld átlaghőmérséklete az ipari forradalom megindulása óta folyamatosan nőtt, ezért egyértelmű, hogy a globális felmelegedést az ipari termelés növekedése okozza.”

/Forrás: A te érvelési hibád/

Végszóként csak annyit lehet mondani, hogy kozmikus léptékű összefüggések feltételezése előtt nem árt a témában jártasak véleményét is kikérni vagy legalább némi előzetes kutatást végezni…

A Mars bolygó egy éve

Szerző: Kereszty Zsolt

2020 tavaszán határoztam el, hogy a Mars 2020-2021-es több, mint egy éves láthatóságát megpróbálom a lehető legjobban végig követni és minél több képet készíteni. Az első felvételt 2020. április 4-én készítettem hajnaltájt, az alacsonyan lévő bolygóról. A 6,5 “-es korongon már egész jól látszódtak a jellegzetesebb albedó alakzatok, például a Syrtis Major és a Hellas-medence. Ekkor az északi marsi féltekén épp véget ért a nyár és kezdődött az ősz, délen pedig a tavasz, LS 180-270. Ahogy közeledtünk a 2020-as földi nyárhoz úgy került egyre jobb megfigyelési pozícióba és magasabbra a növekvő látszó méretű bolygó. A nyár folyamán a déli pólussapka (SPC) a kezdeti tekintélyes méretéről érzékelhetően elfogyott, a kiterjedt és feltűnő fehérség a földi őszre jó negyedére zsugorodott. Szeptember elején a Mars évszakot váltott, északon beköszöntött a tél, délen pedig a nyár, LS 270-360. A bolygókorong ekkor már jelentős méretűre hízott, 20” fölé.

A fotókon egyre több és több éles részlet sejlett fel, a Valles Marineris kanyonrendszere és az SPC finom szálakra bomlott, az Olympus Mons pajzsvulkán kalderája kirajzolódni látszott, a Mare Cimmerium rókára hasonlító albedó alakzatai egyre több és több részletet mutattak. Északon a poláris területek felett kék színű peremfelhők keletkeztek, amelyek az október 6-i legnagyobb Mars-közelségre a hajnali, nyugati alkonyati bolygóperemen is megjelentek. A korong ekkor már 22,6″-es volt, ami nem sokkal marad el a nagy 2018-as közelségtől, amikor július 31-én 24,3″-es méretet láthattunk. A 2020-as oppozíció viszont szerencsésebb volt, több okból is, egyrészt a bolygót most nem borította globális porvihar, másrészt 2020-ban sokkal magasabban látszódott az égitest jó 50 fokon, ami kedvezett a finom részletek megfigyelhetőségének.

2021. november 12-én láthattuk az első jelentősebb porvihart a Marson, ami 13-ra porral “elöntötte” a Valles Marineris kanyont. Hazánkból is követhettük amint a sárgás-okkeres por szétterjed és jó egy hónap alatt eloszlik és végül nem válik belőle globális, mindent el és betakaró porvihar, mint 2018-ban. Év végére a bolygó egyre magasabbra került delelésekor, az év utolsó felvételét épp szilveszterkor készítettem, 53 fokos horizont feletti magasságnál. 2021 februárban a bolygó évszakot váltott, északon megkezdődött a tavasz, délen pedig az ősz, ugyanakkor átmérője jelentősen csökkenni kezdett, viszont deleléskor már 60 fokon járt. Az egy földi éves teljes Mars megfigyelési periódusomat 2021. április 3-án zártam, a bolygó ekkor csupán 5,4″ átmérőjű volt.

A 365 nap alatt Földünk épp egy teljes keringési ellipszist zár, de a Mars még nem, hiszen egy marsi év 686,96 azaz majd 687 földi nap. Ennek érzékeltetésére készítettem egy Naprendszer-beli bolygópálya grafikát, ahol 1-essel jelöltem 2020-as marsi első fotóm idején a Föld illetve Mars pozícióját, 2-essel pedig az utolsó fotómnál a két égitest pozícióját. Jól látható, hogy amíg a Föld egy teljes “kört” megtesz, a Mars alig többet, mint felet.

A felvételek a győri Corona Borealis nevű csillagvizsgálóm jelenlegi főműszerével egy Celestron 14″ EdgeHD Schmidt-Cassegrain távcsővel készültek, legtöbbször az alap 3910 mm-es fókusszal (f/11). A képérzékelő kamera az ASI462MC volt, Baader UV+Ir cut RGB és Astronomik ProPlanet742 infra szűrőkkel. A seeing, mint itthon megszoktuk változatos, de leginkább közepes 4-6/10 értékű volt, az egy év alatt csupán néhány esetben találkoztam kiemelkedő 7-8/10-es seeinggel. Feltétlenül meg kell jegyezzem, hogy a jó marsi felvételek készítéséhez három dolog kellett, nagyméretű bolygókorong, jó seeing és nagy horizont feletti magasság.
Az eltelt egy év alatt 64 éjszakán sikerült a Marsot megfigyelnem, ez kb. 140 db egyedi marsi képet jelent különböző szűrőkkel. Emellett felvettem 10 db Mars spektrumot és két esetben külön is rögzítettem a Phobos és Deimos marsi holdakat. Minden észlelésemet feltöltöttem weblapomra (http://crbobs.hu/) illetve a Magyar Csillagászati Egyesület észlelés feltöltőjére (https://eszlelesek.mcse.hu/) és beküldtem az ALPO Japan-hoz is.
Mindenkit bíztatok a hasonló marsi vagy más bolygó kitartó megfigyelésére, azt hiszem mondhatom: látványos és megéri.

Képek nagyfelbontásban weblapomon itt: http://crbobs.hu/galeria/naprendszer/mars-2020-2021/

Könyvismertetőink a Természet Világában

Szerző: Rezsabek Nándor, Kovács Gergő

Friss, nyomtatásban megjelent írásainkat a patinás Természet Világa folyóirat áprilisi, 2021. évi 4. lapszáma közli. Főszerkesztőnk, Rezsabek Nándor Hargitai Henrik planetológus vörös bolygót bemutató zsebatlaszát ismerteti. A Mars 36 címet viselő kiadványban megtaláljuk az aktuális marsi év kalendáriumát; a bolygó részletes időjárási adatait; a planéta áttekintő albedo-, topográfiai- és időjárási térképeit; valamint a lényeget, magyar kiadványban eddig megjelent legrészletesebb térképoldalait. Mindezt praktikus formátumban, igen dizájnosan.

Felelős szerkesztőnk, Kovács Gergő a 2017. október 19-én, Avi Loeb csillagász által felfedezett rejtélyes objektumot, a I/2017 U1-et, ismertebb nevén ‘Oumuamua-t bemutató, az égitestről egy új, merész és provokatív elméletet ismertető könyvébe, a Földönkívüli-be nyújt betekintést.

A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, a TIT Természet Világa folyóirata megvásárolható az újságárusoknál és az újságos standokon.

Bolygós rövidhírek: újra felhőcsík a Marson

Szerző: Kovács Gergő

Újra felhőcsík jelent meg a Marson, látszólag a 17 kilométer magas Arsia Mons vulkán csúcsából “kiindulva”, a Mars Express felvételén látható, körülbelül 1500 kilométer hosszú felhőnek azonban nincs köze a kialudt tűzhányóhoz: ez a légköri képződmény az ún. orografikus felhőzet nevet viseli. Kialakulásának hátterében az áll, hogy a vulkán lábának nekiütköző nedves légtömeg a tűzhányó csúcsán már elég hideg lesz ahhoz, hogy a légnedvesség jégkristályok formájában kicsapódjon. Fontos megemlíteni, hogy ez egy vízjégből álló felhő, a CO2 felhők képződéséhez jóval nagyobb hideg szükséges, ehhez a feltételek 90-100 km-es magasságban adottak.

A vulkánkitörésre emlékeztető felhősáv a Mars Express felvételén. Fotó:
ESA/DLR/FU Berlin/J. Cowart, CC BY-SA 3.0 IGO

Forrás: ESA

Könyvajánló: Mars 36 zsebatlasz

Szerző: Rezsabek Nándor

Ha nem is kerek évforduló, ha nem is földi dátum, most mégis ünnepeljük… nem mást, mint bolygószomszédunk születésnapját! A marsi újévre, valamint a három sikeres űreszközzel beköszöntött Mars-missziók hónapjára időzítve látott ugyanis napvilágot Hargitai Henrik planetológus vörös bolygót bemutató zsebatlasza. A stílszerűen Mars 36 címet viselő kötet formátuma igen praktikus, puhakötéses, lekerekített szegélyű 82 oldala igen dizájnos. A Naprendszer objektumainak szépségdíjas, ugyanakkor informatív térképezéséről jól ismert egykori NASA munkatárs szerkesztőtől, most egyszemélyben kiadótól, ezt már megszokott. Nem csalatkozunk, ezúttal is bőséges tartalommal szolgál.

Hargitai Henrik szerk.: Mars 36. Pocket Atlas. Zsebatlasz. Kapesní atlas. Budapest, 2021. Hargitai Henrik e.v., Korrekt Nyomdaipari Kft. 82. p. 3200 Ft-os listaáron megvásárolható a könyvesboltokban és a könyvterjesztőknél.

Megtaláljuk a 36. év kalendáriumát, valamint a bolygó részletes időjárási adatait (hőmérséklet, éghajlati övek, sarki sapkák évszakos változása stb.). Nézegethetjük a planéta áttekintő albedo-, topográfiai- és időjárási térképeit. Mindezeket a szerző három nyelven (magyar-angol-cseh) látta el alapos széljegyzetekkel. A lényeg persze az eddigi legrészletesebb magyar marsi térképoldalak sorjázása. Felkapaszkodhatunk az Olympus Mons kihunyt tűzhányójának kalderájába, leereszkedhetünk a Valles Marineris mély kanyonjába, átszelhetjük a Hellas Planitia hatalmas becsapódásos medencéjét. Meglelhetjük a napi hírekbe is bekerült Jezero-krátert, valamint böngészhetjük a vörös bolygót eddig vizsgáló űreszközök pontos leszállási/becsapódási helyét: a sorban igazi aktualitásként a NASA Perseverance roverét is.

Perseverance: új képek a NASA/JPL sajtótájékoztatóról

Szerző: Kovács Gergő

A legnagyobb elérésű magyarországi tematikus űrkutatási YouTube csatorna, az Űrutazás-Űrhajók (a Spacejunkie.hu és Space Station Guys főszereplésével) február 22-én hétfőn 19:40-től főszerkesztőnk, Rezsabek Nándor szakkommentálásával ad élő közvetítést a sikeres Perseverance-landolás NASA sajtótájékoztatójáról.

A sajtótájékoztató során mutatták be először a Perseverance kamerái által készített fantasztikus videofelvételeket.

A fékezés megkezdése 39:25-től:

A fékezőernyő. Forrás: NASA
A hővédő pajzs leválása. Forrás: NASA
A Skycrane (balra fent), a Perseverance (balra lent) és a felszín, a hajtóművek
által felvert porral. Forrás: NASA
A Perseverance-t felszínre helyező Skycrane. Forrás: NASA
A landolás pillanata az MRO felvételén: az ejtőernyő és a hátsó hővédő pajzs; a fékezőegység; a Perseverance és az elülső hővédő pajzs. Forrás: NASA
A landolás. Forrás: NASA

A Perseverance leszállása Győrből

Szerző: Kereszty Zsolt

Egész napos jó idő után, estére épp a fátyolfelhők előtt sikerült a Marsot ma videózni és fotózni, a Perseverance NASA szonda érkezése előtt pár órával. Seeing 4-5/10, átlátszóság 8/10, az égitest horizont feletti magassága igen kedvező 60 fok volt az észlelés idején.

A 6,9″ átmérőjű Mars 2021. február 18.-án a győri Corona Borealis Csillagvizsgálóból

A kicsi bolygó korong közepétől jobbra a feltűnő, “fejjel lefelé India alakú” Syrtis Maior látható. A centrumtól lentebb egy nagyméretű világos folt a Hellas medencéje tűnik fel. Segítség lehet a jobboldali kép, melyen az éppen látható albedó alakzatok láthatók a SkySafari Pro planetárium programban készült Mars szimuláción. Az összezsugorodott Déli Poláris Sapka (SPC) már nem látható, egyrészt talán a kicsi bolygóméret másrészt a fázisba nyúlása miatt. A kép legkisebb felbontása kb. 0,2″, ami a Mars távolságában kb. 200 km-es fizikai méretet jelent.

További részletek weblapomon itt: http://crbobs.hu/galeria/naprendszer/mars-2021-02-18/

A Mars és a hozzá kapcsolódó tévhitek

Szerző: Kereszturi Ákos

Egy emberi arc, egy combcsont, egy pisztoly, néhány rabszolga, és sok más egyéb, amit eddig látni véltek a Marson, de valójában nincsenek ott. A vörös bolygó sokak fantáziáját megmozgatja, de ez a hét különösen izgalmas a tudomány és a tényszerű információk kedvelőinek is, ugyanis a napokban odaért Hope űrszonda után csütörtökön a NASA marsjáróján lesz a világ szeme, amelynek programjában az is szerepel, hogy marsi kőzeteket hozzunk földi laboratóriumokba.

A Mars 2020, azaz a Perseverance marsjáró 2021. február 18-án landol a vörös bolygón. Feladata többek között olyan kőzetminták összegyűjtése lesz, amelyeket néhány év múlva, egy következő küldetés keretében visszahoznak a Földre, és itt a különböző laboratóriumokban részletesen elemeznek. A kutatómunka egyik fő mozgatórugója az élet lehetőségének keresése és megértése a bolygón – de a témakör sok, tudománytól elrugaszkodott ötletet is életre hívott. A küldetés kapcsán röviden áttekintjük a Marshoz kötődő legnépszerűbb tévhiteket és összeesküvés-elméleteket.

Talán a legrégebbi az értelmes lények által létrehozott Mars-csatornákról szóló elképzelés. Giovanni Schiaparelli olasz csillagász az 1877-es nagy Mars-közelség alkalmával egyes foltok között elnyúlt, vonalszerű alakzatokat vélt látni, amelyeket korábban honfitársa, Angelo Secchi is észlelt. Megfigyeléseiről készült írásaiban az olasz “canali” kifejezést (amely természetes vízszállító mélyedést jelent) hibásan “channels” helyett “canals” kifejezésként fordították angolra. Utóbbi mesterséges csatornát jelent, amely jól illeszkedett ahhoz a 19. századi nézethez, miszerint sok lakott égitest van a Világegyetemben. A marsi élet, sőt az értelmes élet lehetőségének gondolata egyre népszerűbbé vált. 

Percival Lowell egyik rajza a Marson látni vélt csatornákról (NASA)

Nem véletlen, hogy Percival Lowell csillagász az 1900-as évek elején végzett arizonai távcsöves megfigyelései során csatornákat vélt látni a bolygón, s ezekről állítólag fényképek is készültek – azonban értékelhető minőségű fotók sosem kerültek elő. Sokak számára vonzó volt az az elmélet, mely szerint a feltételezett, haldokló marsi civilizáció a sarki jégsapkák anyagából szállít vizet az alacsonyabb szélességi fokú területekre a bolygón, és e csatornák mellett kivirágzó növényzet sávja látható a képeken. 

Azonban a szárnyaló képzelet és a marsi élet gondolatának kedvező kultúrtörténeti környezet, a mindennapokat átjáró science-fiction hangulat némi törést szenvedett 1969-ben, amikor a Mariner-6 űrszonda első képei, majd az ezt követő szondák mérései igazolták: a mesterséges csatornák nem léteznek. Érdemes megemlíteni, hogy Lowell csatornáit a legtöbb észlelő kortársa nem látta, azonban a fotográfia korlátozott akkori lehetőségei miatt csak később tudtak bizonyítékkal (a mesterséges csatornák cáfolatával) előállni.

Arcok a Marson

Az 1970-es évek végén, a Viking-űrszondák keringő egységeinek képeiből készült Mars-térképen azonosították a „Mars-arc” néven elhíresült alakzatot, amely a kép készítésekor jellemző megvilágítási viszonyok mellett egy emberi arcra hasonlított. Mérete alapján persze egy kisebb hegyről van szó, és a korai fotók után készült újabb, jobb minőségű képek megmutatták, hogy nem igazán hasonlít arcra a kérdéses szikla – a mesterséges eredet ötlete elszállt.

A Mars-arcnak nevezett alakzat képe egy korábbi (balra) és egy modernebb, jobb felbontású felvételen (jobbra) (NASA)

További, nem sokkal komolyabb, szintén arcra emlékeztető alakzatok is mutatkoztak a bolygón, amelyeket a leszállóegységek képei örökítettek meg. Sok szikla között sok arcot lehet felfedezni, olyan is akad, amelyet az egyik rover kereke részben el is „taposott”. 

A fentiek sorába illeszkedik az a furcsa alakú kőzet, amelybe egy ember alak is beleképzelhető – noha mérete egy játékmackóéhoz hasonló. Mivel a felvételeken sokféle szikla mutatkozik, ezért akárcsak egy földi sziklasivatagokban, érdekes alakzatok akadnak köztük. De míg a Földön senki nem csodálkozik egy emberfej, kutya, macska stb. alakú sziklán, a Marson ez hírértékű érdekesség. Ennek megfelelően koponya, patkány, majom és egyéb alakzatokról is olvashatunk cikkeket. Noha a furcsa alakú kövekben semmi különös nincsen, a kattintásra vadászó honlapok hírt generálnak belőle, amit a kevésbé kritikus hozzáállású olvasó akár komolyan is vehet.

Egy közel egy arasz magas furcsa kőalakzat a Mars felszínén (NASA)

Hatalmasnak látszik a Mars – a vírusként terjedő emailben

2003-ban jelent meg egy olyan téves email, amely szerint az adott év nyarán a Mars olyan közel lesz a Földhöz, amennyire csak 60 ezer évente szokott, és emiatt akkorának látszik majd az égen, mint a telihold. „Kár lenne kihagyni egy ilyen látványt – küldje hát tovább ezt az emailt ismerőseinek.” – olvasható az üzenetben. A laikus felhasználók meg természetesen lavinát generálnak az email terjesztésével. 

A Mars persze sosem látszódhat akkorának szabad szemmel, mint a Hold; elég ha egy, a Naprendszer szerkezetét mutató ábrán, vagy a Google segítségével összehasonlítjuk a Hold és a Mars távolságát. Rövid munka alapján kiderül bárkinek, hogy míg a Mars 54 millió km-nél sosem jön közelebb a Földhöz, a Hold átlagos távolsága 0,4 millió km körüli. Emellett a Mars átmérője kb. 6800 km, a Holdé pedig feleakkora, kb. 3500 km. A kétszer nagyobb Mars tehát legalább 100-szor messzebb van a Holdnál, még ha bolygónk közelében is jár. 

A Hold átlagos látszó mérete és a Mars legnagyobb látszó mérete (jobbra fent)

A lánclevélözön pedig 2003 után is többször megindult, ugyanis a levélben nem volt évszám, ennek megfelelően minden nyáron újra terjedt.

Elképzelhető, hogy mindez szinte „véletlenül” indult meg évente, a dolog részben önfenntartó is lehet – szerencsére néhány évvel később fokozatosan elhalt a jelenség.

Csont, kígyó, pisztoly, piramis

A Curiosity rover néhány évvel ezelőtt egy hosszúkás követ fotózott le a Marson, amely „combcsont” megnevezéssel terjedt az interneten – holott nem más, mint egy hosszúkás kődarab. A kígyó alakú, elnyúlt köveknél csak a kevésbé elnyúlt, zömök alakúak érdekesebbek. Ezek esetenként piramis formát vesznek fel, mivel két domináns szélirány évszázadokon keresztül fújja őket és csiszolja felületüket a szállított porszemekkel. Ezeket a köveket a Földön sarkos kavicsoknak (vagy dreikantereknek) nevezik, gyakran öltenek piramis alakot is. Nem meglepő módon felmerült, hogy miniatűr marslakók építhették az ilyen alakzatokat is – ha ez az egyébként kitartóan fújó szélnek nehezére esett volna.

Combcsont (balra fent), pisztoly (balra lent), és két, piramis alakú kőzet (jobbra fent és lent) (NASA)

Az ötletek nem állnak meg néhány érdekes kőnél. Sok követője van a közösségi portálokon az olyan összeesküvés-elméleteknek, amelyek alapján emberek is élnek már a vörös bolygón, de főleg rabszolgasorban, esetleg elrabolt gyerekekként. Embert juttatni sajnos eddig még nem sikerült a Marsra, de remélhetőleg még a mi életünkben erre sor kerül. Ez nem probléma a képzeletbeli emberes marsbázis hívőinek, még akkor sem, ha azt egyesek szerint az oroszok már lerombolták. Akadnak, akik a marsi rovereket megszerelő űrhajósokat is látni vélnek (a NASA nem is sajnálná ezt), de még váratlanabb állítás például, hogy Barack Obama korábbi amerikai elnök tizenévesen már járt a Marson.

A sort sokáig lehetne folytatni, hiszen az internet szinte bármit elbír. A valóság megismerésére pedig egyre kisebb az igény, a szakemberek véleménye és a mérhető, megörökíthető tények kevésbé népszerűek. A véleménybuborékok pedig segítenek a felhasználónak a számára szimpatikus elgondolások megismerésében és a neki nem szimpatikus tények elrejtésében.

Magyarázat az emberi gondolkodásban

A kősivatagban főleg kreativitás kérdése érdekes alakzatokat találni. Az ember evolúciósan pedig arra lett trenírozva, hogy mintázatot keressen és azonosítson, ami pl. az ehető növények vagy a veszélyes állatok felismerésében hasznos. Ha mindehhez gyanakvás is társul, kész a bizonytalan látnivalót befogadó hozzáállás. Utóbbi is előnyös volt őseinknek, hiszen az az ősember maradt életben, amelyik a legkorábban, már néhány bizonytalan jel alapján is ragadozót sejtett a közelben – ha tévedett, az nem volt baj, de ha későn kapcsolt, mert nem volt elég gyanakvó, ő lett a vacsora. 

A fentiekben összegyűjtött furcsaságok leginkább kulturális és pszichológiai elemzésekhez érdekesek. Bemutatják, az ember mennyire vágyik arra, hogy igényeinek, képzelt reményeinek megfelelő valóságot próbáljon elképzelni. A tudományos mérések azonban szerencsére a valóságot, illetve annak legjobb közelítését mutatják. Míg az ősemberek túléléséhez a mintafelismerés hasznosan kapcsolódott össze a túlzott félelemmel és a veszély feltételezésével, a Homo sapiens esetében a túlélést a mintafelismerés és a racionális, kritikus szemléletű és környezettudatos szemlélet biztosíthatja. A téves ismeretek terjesztése ezért a Mars témakörében is káros, noha sokkal kevésbé ártalmas, mint pl. az oltásellenesség – ugyanakkor ha kritikus szemlélettel keressük a valóságot a Marson is, az a túlélés általános módszerének elsajátítását is segíti.

A nemhivatalosan csak „Happy Face” névre keresztelt kráter a Marson. Belsejét a klímaváltozásokkal kapcsolatos besugárzás és jégkiválás/szublimálás révén koncentrikus alakzatok töltik ki, amelyek pusztulása érdekes, vigyorgó arc képéhez hasonló formát hozott létre (NASA).


Forrás: Szkeptikus Blog