KG.art – előadás Debrecenben

Szerző: Kovács Gergő

2022. június kilencedike estéjén egy kicsi, de annál lelkesebb csapatnak, a debreceni Magnitúdó Csillagászati Egyesületnek mutattam meg munkáim, az Újkerti Közösségi Ház (Debrecen, Jerikó u. 17-21.) 106-os termében.

Rövid felvezetés után, melynek keretében meséltem relatíve új hobbim eredetéről, bemutattam munkáim: egy részüket teljes valójukban is, míg szenvedélyem egész eddigi történetét csaknem száz vetített kép formájában. Jó volt látni az örömöt, meglepetést és az újszerűség érzését csillagásztársaim arcán! Érdemes valami újat alkotni!

Az előadás egy mini-kiállítással párosult, melyen tagtársaim élőben is megcsodálhatták többek között a híres marsi arcot épp úgy, mint a Ceres és a Mimas háromdimenziós “modelljét”

Munkáim megtalálhatóak Facebook– és Kockart-oldalamon is!

Kövessük az égi medvék lábnyomait!

Szerző: Kocsis ERzsó

A Planetology.hu portál szakmai együttműködésével megvalósult eseményen szerkesztőségünk két tagja is előadást tartott az országnak korábban is számtalan hírességet – így a nemrég elhunyt Haumann Péter színművészt – adó, napjainkban ugyancsak példamutató oktatási tevékenységéről közismert XII. kerületi Németvölgyi Általános Iskolában.

Az ötödik-hatodikos tanulók egy része az Enterprise fedélzetén utazva meg tudhatta, hogy hogyan változott meg az űrkutatás története a Star Trek ikonikus sci-fi sorozat hatására. Hallhatták, hogy Uruha hadnagy immáron Nichelle Nicholsként hogyan toborozta az űrsikló program leendő asztronautáit, átlépve a fantázia világából a tudomány világába. Láthatták, hány NASA tudós, kutató, űrhajós álmodozott kisgyerekként, hogy egyszer eljuthat oda, ahol ember még nem járt. A legfontosabb tanulság, amit magukkal vihettek a Coolstarz Csillagászati Szakkör prezentációját hallva, egy Mae Jamison idézet: „dont’t doubt, dare”, azaz ne kételkedjenek, hanem merjék megvalósítani az álmaikat!

A hetedik-nyolcadik osztályosok a Mars bolygóval ismerkedhettek meg. A „Mars képregény a vörös bolygó kutatástörténetéről” című a Rezsabek Nándor ScienceBlog előadásán tudománytörténeti és planetológiai érdekességek hangzottak el. Az érdeklődő ifjúságot egészen felvillanyozta, és már a prezentáció alatt kérdések feltevésére sarkallta mind a múltbeli, mind a jelenkori és a majdani Mars-missziók sora. Bolygószomszédunk érdekes tényei, históriái sokáig foglalkoztatta még a hallgatóságot. Persze, hogy az örök kérdés is elhangzott, hogy van-e élet a Marson és lehetséges-e egy majdani kolonizáció, de a vörös bolygó vulkáni tevékenységéről is volt kisebb kitérő.

Dimanopulosz Andrea igazgató asszony odaadó támogatásával, elhivatott kollégái hathatós segítségével egy remek kora délutáni „égi medvelesen” vehettünk részt. Jó volt látni, hogy az ifjúságot valóban érdeklik a természettudományos témák. Mernek okosakat kérdezni, akár kiállni a társaik elé és a Challenger űrsiklóról pár mondatot beszélni. Reméljük, a jövő lehetséges tudósai, kutatói kerülnek ki majd egyszer közülük. A bizakodás megvan, hiszen tudjuk, hogy Mae Jamison is kicsi lányként Kirk kapitány és Uhura hadnagy kalandjait nézte, és felnőve egy valódi űrsiklón szolgálhatott. Az már csak a hab a tortán, hogy az ikonikus sorozat egyik részében magára ölthette a csillagflotta egyenruháját is… Ezekből a fiatalokból kerülhetnek ki azok, akik nem csak a Marsról hoznak majd nekünk kőzetmintákat, hanem akár távolabbi planétákat is meg fognak hódítani. Mert a tudás az igazi hatalom!

Helyszíni tudósítás a IV. Országos Meteoritikai Konferenciáról

Szerző: Ivanics-Rieger Klaudia

Szombaton végre újra élőben rendezte meg a IV. országos meteoritikai konferenciát a Magyar Meteoritikai Társaság, Kereszty Zsolt vezetésével. Az előadók közt a Planetology.hu több tagja is képviseltette magát. A köszöntő után rögtön Rezsabek Nándor főszerkesztő kezdett egy (szak)irodalmi szövegkollázzsal. Többek között Hédervári Péter és Cholnoky Jenő írásaiból olvasott fel egy-egy bekezdést, melyek mind vélt vagy valós impakt eseményekhez kapcsolódtak. Az előadás címe – Meteorit(kráter) (tév)eszmék a magyar tudományban – is híven tükrözte ezt. Utána Ivanics-Rieger Klaudia tartalomszerkesztő következett: bemutatta az általa képviselt Bakonyi Csillagászati egyesület meteorit gyűjteményét és ide vonatkozó ismeretterjesztői tevékenységét, egyúttal egy eszköztárat vonultatott fel, mely egyfajta segítséget ad ehhez a tevékenységhez. A szünet után Szklenár Tamás tartalomszerkesztő és az MMT Oktatási és ismeretterjesztési tagozatának egyik vezetője ismertette meg a hallgatóságot a NEO (Near Earth Object) égitestekkel. Témája a Földközeli aszteroidák és bekövetkezett ütközések voltak. A program harmadik részében Rezes Dániel tartalomszerkesztő az NWA 13637 holdi meteorit kőzettani és geokémiai vizsgálati eredményeit. A konferenciát egy, Szklenár Tamás által vezetett meteoritikai kerekasztal zárta.

Apollo-17 “Rock Star”, avagy 2025-ben visszatérünk a Holdra?

Szerző: Mitre Zoltán

Az Amerikai Egyesület Államok magyarországi Nagykövetsége és az „Amerikai Kuckó” (American Corner) közös szervezésében lehetőség nyílt az Európában tartózkodó két NASA szakemberrel Raphael „Ralph” Grau-val és Jennifer „Jenny” Knotts-al találkozni május 25-én szerdán kora este. A programnak a Corvinus Egyetem “Sóház” campusa adott otthont Budapesten, ahol évek óta működik a nagykövetség tehetséggondozó műhelye, az “Amerikai Kuckó”.

A találkozó egyik nagy eseménye volt az 50 évvel ezelőtti Apollo-17 missziói által visszahozott holdkőzet mintadarabjának megtekintési lehetősége. A programot teljessé tette, hogy Rezsabek Nándor tudományos szakíró és környezetkutató, Planetology.hu főszerkesztő a Földön található kozmikus kőzetekről mutatott be előadást. Az alagsori előadótermet megtöltő közönséget Kovács Tibor, az amerikai nagykövetség tudományos ügyekért felelős attaséja köszöntötte. Ő a program során szinkrontolmácsolásban is szerepet vállalt.

A köszöntő után Raphael Grau tartott előadást. Raphael 35 éve dolgozik a NASA-nál, a Nemzetközi Űrállomás tervezésében is részt vett. Prezentációjában főleg az űrállomás paramétereiről, működéséről kaptunk részletes információkat, beleértve a jelenlegi és jövőbeli kutatásokat. Megtudtuk, hogy az ISS-en zajló jelenlegi kutatások főleg a növényi és emberi élettani folyamatok súlytalanságban történő megváltozását teszik ki. A NASA nagyon készül a hosszú súlytalanságban töltött időt igénylő űrmissziókra. A teljesség igénye nélkül két érdekes példa az elhangzott előadásból:

Az űrhajósok körében régi probléma, hogy az űrbeli tartózkodás után szemük olyan deformációt szenved, ami egyeseknél visszatérés után szemüveg viselését igényli, véglegesen. Másoknál viszont visszaáll az eredeti állapot. Sokáig nem értették ennek az okát. A közelmúlt egyik jelentős eredménye, hogy B12 vitamin folyamatos adagolásával ez a probléma megelőzhető.

Az ún. “iker összehasonlítás” vizsgálat különösen figyelemfelkeltő volt. Itt nem a relativitáselmélet bizonyításáról van szó! Tehát nem azt vizsgálják, hogy a nagy sebességgel Föld körül keringő ikerpár egyike lassabban öregszik-e a földi társához képest! Hanem visszatérés után az űrhajós és a földön maradt ikerpár egészségi állapotát mérik fel alaposan és az eltérés alapján tudnak következtetni a súlytalanság és kozmikus tér okozta változásokra.

Jennifer Knotts PR szakember a NASA-nál, szinte első megszólalása alapján azonnal érezni lehetett ezirányú profizmusát. Jennifer az Artemis programban dolgozik most, előadása elején egy PR filmet mutatott be, ahol a NASA vezetői határozottan megígérték, hogy 2025-ben újra a Holdra lépnek. A filmet Jennifer annyival egészítette ki, hogy két misszió előzi meg ezt, egy ember nélküli és egy Holdat megkerülő emberes misszió (akárcsak az Apollo programok során).

Mint kommunikációs szakember, szakterületének fontosságáról és az űrmissziók irányítótermében a kommunikációs szakember vezető szerepéről beszélt. Mint Jennifer elmondta, a mérnökök és szakértők legalább egy tucat helyre kell, hogy figyeljenek, és közben mindenkinek a saját feladatára is koncentrálni kell. Az űrhajósokkal egy fő, a kommunikációs szakember beszél csak. Ő az, aki összegyűjti a irányítóteremben a szakmai információkat és érthetően kommunikálja az űrhajósok felé a feladatokat, valamint az űrhajósok visszajelzéseit a szakemberek felé. Fontos szerepet tölt be az űrhajósok napjának tervezésében is, amelyet öt perces pontossággal készítenek el. Szemléltetésként még saját asztalát is megmutatta az ISS irányítóközpontjában, és elmagyarázta az egyes feladatokat.

A két szakember előadása után Rezsabek Nándor főszerkesztő tartott előadást a Földön fellelhető, és szülőégitestek szempontjából azonosítható kozmikus anyagokról. Ismertette a holdi eredetű meteoritok típusait, összetételét. A rövid szakmai előadás ideálisan vezette fel a meeting záró akkordját, az eredeti Apollo-17 holdkőzetet, amit az illetékesek közben előkészítettek. A szakmai előadások után ezt meg lehetett tekinteni és konferenciabeszélgetésre is volt lehetőség a NASA szakembereivel. A találkozó egyik nagy előnye volt, hogy lehetett négyszemközt is részletesen konzultálni a két előadóval: Raphael az ISS-el kapcsolatos kérdésekre válaszolt, míg Jennifert az Artemis programról lehetett kérdezni.

Készültek közös fényképek, a vendégek ajándékokat vihettek haza, mondhatni az igazi profi amerikai PR mindenki számára nagyon jó benyomást gyakorolt és élményként hatott. A Planetology.hu szerkesztőségéből Kocsis ERzsóval valamint Farkas Csabával az Impulzus podcast főszerkesztőjével közösen változatos szakmai kérdéseket tehettünk fel Raphaelnek és Jennifernek. Tehetséggondozásról, Star Trek-ről és égi mechanikai kérdésekről is beszéltünk.

A találkozóról elmondhatjuk, hogy szakmailag és azon túl is hasznos és motiváló volt. Bár nem lett kimondva, de érezhető volt, hogy a NASA kifejezetten felerősítette a lépéseket az űrkutatás terén. Közismert, hogy mind az orosz, mind a kínai űrprogramok nagy ambíciókat dédelgetnek, így talán majdhogynem fix ígéretnek vehető, hogy 2025-ben újabb emberes NASA misszió indul útnak a Holdra.

A fotókat Kocsis ERzsó, Rezsabek Nándor és Wollner Tibor készítette

Planetology.hu a Kutatók Éjszakáján

Szerző: Kocsis Erzsó

A Kutatók Éjszakája idén ismételten jelenléti előadások keretében kerülhet megrendezésre. A Planetology.hu Mátészalkán a Móricz Zsigmond Görögkatolikus Óvoda és Kéttannyelvű Általános Iskolában a Coolstarz csillagászati szakkör társszervezésében két zártkörű, exkluzív prezentációval is képviselteti magát. Rezsabek Nándor, alapító főszerkesztőnk a „Célpont a Hold – a szovjet-orosz Luna űrprogram” címmel az űr- és naprendszerkutatás történetének kiemelkedő fejezetét mutatja be. Bardóczné Kocsis Erzsó, felelős szerkesztőnk „Hol vannak az embereim? – azaz hogyan változott meg az űrkutatás a Star Trek sorozat miatt címmel” közös felfedező útra hívja a gyereksereget, ahol lehetséges lesz „eljutni oda, ahová még senki nem merészkedett”.

További információk itt: https://app.kutatokejszakaja.hu/esemenyek?search=planetologyhu

Valahol egy ESA konferencián…

Szerző: Kocsis Erzsó

2021. július 6-8. között megrendezett Európai Űrügynökség (European Space Agency, ESA) online konferenciájának résztvevője lehettem. Az „2021 ESA Teach with Space Online Conference”-t általános- illetve középiskolában tanító kollégáknak szervezték. A gyerekek eredendő kíváncsiságára alapozva a tudományos módszertan eszközeivel vezetjük be a ránkbízottakat az űrkutatás rejtelmeibe. Támogatásunkkal diákjaink így válhatnak önállóan gondolkodó, új utakat kereső felnőttekké. Munkánkhoz a különböző szekcióülések hathatós segítséget adtak. A témák közt megtalálható volt ismeretterjesztő-szakmai prezentációk, mint például a „A Naprendszer mérete”; „Holdra szállás”; „Növények a Marson”. Másik irány a módszertani vonal volt, amikor gyakorlati ötleteket ismerhettünk meg: hogyan nyomtassunk 3D-s rovert; hogy modellezük a holdkompokat. Kerekasztal beszélgetéseken megismerhettük a leginnovatívabb, legkreatívabb pedagógiai megoldásokat egy-egy téma kapcsán. Az ESA Education Office biztosított szakmai hátteret ehhez az eseményhez. Igazán zseniális volt a Tim Peake-kel, az Európai Űrügynökség űrhajósával való találkozás is – még így, képernyőn keresztül is átsugárzott közvetlensége, és tudásával gazdagította a mi ismereteinket is. A program online zajlott. Kimondottan üdítő volt, mikor a 2 perces bekapcsolásokra volt lehetőség. Mindenhonnan a világból meg-megjelentek a résztvevők, és 120 másodpercben gyors eszmét cserélhettünk. Általában addig jutottunk ennyi idő alatt, hogy ki honnan jelentkezik be, hol tanít, mi a projektjének a lényege. De pont ez adta vissza az oly hiányolt jelenléti konferencia-érzést… Görög, portugál, lengyel, román pedagógusokkal konstatálhattuk, hogy mindenkinek egy a célja: átadni a tiszta tudást a felnövekvő nemzedéknek.

„Women in Space History – then and now” című prezentációm itt tekinthető meg:

NASA women az ESA konferencián

Tartalomszerkesztőnk, Kocsis Erzsó 2021. július 6-8. között megrendezésre kerülő Európai Űrügynökség (European Space Agency, ESA) online Konferenciájának résztvevője lesz. Az „2021 ESA Teach with Space Online Conference”-t pedagógusoknak szervezték. A rendezvény szereplői az űrkutatást építik be az általános- illetve középiskolai munkájukba. A gyerekek természetes kíváncsiságára alapozva a tudományos módszertan eszközeivel adják át a tudásukat. A diákok így válhatnak gondolkodó, innovatív, megújulásra kész felnőttekké. Az ESA Education Office szakmai hátteret biztosít ehhez: a kollégák tapasztalatokat cserélhetnek az online felületen, egymástól tanulhatnak, kérdezhetnek, igazi párbeszéd lehetőségét kínálja az alkalom. A szekció ülések mellett a vitatémákat a résztvevők által benyújtott pályázati munkák adják. A „Women in Space History – then and now” című prezentáció az alábbi linken tekinthető meg: https://live.eventinsight.io/1844-esattc/virtualevent/#

Göncölszekér útján

Szerző: Kocsis Erzsó

A Planetology.hu szakmai partnere, a COOLSTARZ csillagászati szakkör sikeres gyereknapi napészlelő- és bolygótudományi programja után egy újabb eseményt pipálhat ki a nagy nyitás óta. Az utánpótlás csapattal osztálykirándulás keretében ellátogattak a váci Göncöl Alapítványhoz és Göncöl Szövetséghez. Kiszel Vili bácsi (ahogy egész nap a ”csillagász-palánta kiskrumplik” emlegették) még nem is sejtette, hogy amikor reggel kigördült a busz a nógrádsápi Fekete István Általános iskola elől, miféle kalandos nyári napban lesz neki is része.

A gyereksereg meg sem csodálta a nógrádi dombokat, hiszen nekik ez a cserháti vidék mindennapos látvány. Bele sem gondolnak, hogy kb. 40 millió évvel ezelőtt tenger hömpölygött ezen a tájon…! A Göncöl ház udvarára begördülve házigazda már várta őket.

Egy rövid ismerkedés után a gyereksereg a Duna-parti őserdőt vette be először. Majdnem csendben, ahogy a vezetőjük mondta a „Természet anyát tiszteletben tartva” indultak el az 1993-1994-ben a Göncöl Alapítvány által létrehozott tanösvényen. Az áradó folyó időről időre megrongálja a Nagy Gábor építész tervei alapján készült utat. Ottjártukkor is kisebb kalandtúra volt néha haladni a hiányzó deszkák miatt. A tanösvény ugyanis cölöpökön álló fapallón nyugszik. De bátrak, akarom mondani cool-ok a kiskrumplik, igaz, kisebb pánikkal, egy lehorzsolt lábacskával és egy vizes cipővel, de sikeresen vették az akadályokat. Vezetőjük beavatta őket az ártéri erdők különleges világába, de a figyelmek mindig elterelődtek egy-egy kék szitakötő, barna varangy vagy egy kacsamama felbukkanásakor. Az apró halacskák és ebihalak társaságában is hosszasan időztek a 2-3 méter magas nádas hűs árnyékában.

A séta sok energiát elvett, amit sürgősen pótolni kellett, mielőtt bevackolták magukat az ásványok, kőzetek és ősmaradványok közé. Felpattanva a Göncölszekérre több millió éves földtörténeti utazás kezdődött. Vili bácsi prezentációjában találkozhattak a változatos típusú vulkanitok mellett homokkövekkel, agyagmárgákkal, mészkövekkel és dolomitokkal, kvarcokkal, kalcitokkal is. Külön érdekes volt, hogy megtudhatták lakóhelyüknek, Vác környékének milyen a földtani felépítése, milyen kőzet- és nyersanyagokkal találkozhatnak. A főbb földi kőzettípusokat (magmás, üledékes, metamorf) is megismerhették egyik vitrintől a másikig haladva. A geológiai gyűjtemény egyes darabjai ezután a nebulók kezébe kerülhettek: duplumaikat meg kellett találniuk. Mikor meg-megakadtak, kedvesen útba lettek igazítva, merre keresgéljenek tovább.

Ez a segítő jószándék volt velük egész nap: a tudomány átadása alázattal, a kisebbek szelíd támogatása, kérdéseikre türelmes feleletek. Mint kiscsirkék, úgy nyüzsögtek a jóságos, melegszívű tudós-bácsi körül. Biztos állíthatom, a lehető legjobb kezekben voltak: egy kongruens csillagásztól hallhatták a Naprendszer kialakulásának, meteoritok keletkezésének történetét. Olyan embertől, aki teljesen komolyan vette őket, a kíváncsi kiskrumplikat és abszolút szakszerűen vezette őket a Göncölszekéren. Mikor csordultig teltek a tudással, jöhetett egy utolsó nagy séta a Dunaparton, fagyizva, játszóterezve – a felnőtteknek végső kifulladásig, míg az aprajának ez a fogalom egyszerűen ismeretlen… Ők csurig töltekeztek égi csodákkal és ez hajtotta őket tovább, tovább, egészen a másnapi részleges napfogyatkozáson át a péntek délelőtti csillagászati versenyig.


Források:
https://turaotletek.hu/a-vaci-arteri-tanosveny-sejtelmes-barangolas-a-csaladdal/
http://weberdo.hu/cserhat-foldtan
https://archiv.magyarmuzeumok.hu/latogato/186_a_foldanya_ekessegei

Csillagfényes gyereknap

Szerző: Kocsis Erzsó

A gyermekek a szemünk fényei, lehoznánk nekik a csillagot is. A Coolstarz csillagászati szakkörnek ez az egyik küldetése. Ezt igyekszik megvalósítani, mint a Planetology.hu szakmai partnere az ismeretterjesztésben. Az elmúlt pandémia időszakban ezt főleg online keretek közt próbálta megoldani, a heti egyszeri online szakköri alkalmaival, de az enyhítések meghozták végre a jelenléti programokat is.

Legutóbb egy pénteki napon a nógrádsápi Fekete István Általános iskola gyerekei láthatták Naprendszerünk fényes csillagát. A gyereknap keretében az iskola nebulói csapatokat alkottak, majd a különböző állomásokon érdekes feladatokat várták őket. A hűsítő szökőkút mellett lett felállítva egy Sky-Watcher BK 707AZ2 teleszkóp, természetesen a megfelelő napszűrővel ellátva. Míg néhány gyermek ügyességi feladatot oldott meg, a várakozók belenézhettek a 70/700-as akromatikus refraktorba.

Mindannyiszor megtörtént az, ami miatt érdemes elővenni egy távcsövet: a felragyogó arcocskák látványa, a meglepett felkiáltások (nahát, hűűűhaaa és egyéb „nem kanonizált csillagászati szakkifejezések”, amik néha nem bírnák a nyomdafestéket…) miatt mindig megéri egy ilyen eseményt szervezni. Jó látni, hogy az elsős Coolstarz-utánpótlás csoport milyen korrektül rakja sorrendbe a bolygókat egy szempillantás alatt. Látszik, hogy lelkesen készülnek a Gothard Jenő Csillagászati Egyesület versenyére, hiszen felsősöket megszégyenítő módon sorolják fel a különbségeket a gáz- illetve a kőzetbolygók közti különbségeket illetve válaszolnak a legkacifántosabb kérdésekre is. Ám a nagyobbak is ügyesebbek lettek az online alkalmak hatására, nekik is egyre kevesebb beugrató kérdést sikerül feltennem.

Hogyan tovább? Marad a szerdai digitális szakkör hetente, hiszen abba a Coolstarz mátészalkai tagozata is be tud csatlakozni – a móriczos gyerekek meglátogatása szeptemberben prioritást élvez! Valamint amint az egünk és időnk engedi, járdacsillagászkodunk, hiszen jön a nyár, és végre megmutathatom a nógrádi ifjoncoknak a bolygók királyát és királynőjét. De szerintem a Hold kráterei is ugyanolyan káprázatosak tudnak lenni egy tücsökciripeléses nyári éjszakán, mint a Jupiter felhősávjai és a Szaturnusz gyűrűje…

Tapintható Univerzum: a 0. program

– avagy csillagászati bemutató látássérülteknek –

Szerző: Ivanics Ferenc, Bakonyi Csillagászati Egyesület

Amikor először felmerült bennünk, hogy látássérülteknek tartsunk csillagászati ismeretterjesztést, a legtöbben azt mondták, hogy ez lehetetlen. Pedig külföldön, nyugaton már találtunk hasonlóra példát. Tudomásunk szerint mi leszünk az elsők, akik hasonlóba kezdenek Magyarországon. Miután azonban elkészültünk a programmal, még nem tudtuk, hogy miként is fog ez működni.

Ezért (is) vettük fel a kapcsolatot a Vakok és Gyengénlátók Veszprém Megyei Egyesületének vezetőjével, Csehné Huszics Mártával, hogy segítsen a program tesztelésében. Ezáltal sikerült egy baráti találkozót szerveznünk a két szervezet között. Május 29-én találkoztunk a veszprémi központjukban. Elsődlegesen elmondható, hogy mindkét egyesület tagjai nagy izgalommal várták a 0. programnak nevezett találkozót.

Mi főként arra voltunk kíváncsiak, hogy valóban megvalósítható-e a program, vagyis sikerül-e átadni a látássérülteknek az élményt? Nos, bátran kijelenthetjük, hogy igen! Azzal, hogy végigtapogatják a maketteket, a felszínformákat vagy olyan folyamatokat, mint egy becsapódásos kráter képződése, illetve meghallgatják a hozzájuk tartozó magyarázó szövegeket, abszolút képesek megérteni azt, ami előttük van, pedig egy-egy folyamat sokszor még a látó ember számára is bonyolult vagy hihetetlen.

Az élmény, amit megtapasztaltunk, mindkét fél számára fantasztikus volt. A látássérültek igazán hálásak voltak nekünk, amiért egy olyan világot tettünk számukra elérhetővé, tapinthatóvá, mely – elmondásuk szerint – eddig teljesen kiesett számukra. Azonban nekünk is ki kell fejeznünk a hálánkat, ugyanis mi is rengeteg élményt és tapasztalatot szereztünk általuk. Tulajdonképpen elmondható, hogy mindkét fél „profitál” ebből a programból. Kölcsönösen adtunk egymásnak, s általuk mi is gazdagabbá váltunk. Így végül valamennyien sok újdonságot „vittünk haza”.

Egyesületünk számára ez volt az egyik legszebb élmény. A látássérültek hihetetlen partnerek, emellett fantasztikus nyitottsággal élik életüket a világ dolgaira. Mivel mindkét fél segített a másiknak, ezért ez egy közös projekt volt, melyben együtt dolgoztunk, s tudjuk, érezzük, így lesz ez a jövőben is. E közös munka pedig számunkra is szemléletformáló erőként hatott. Nekünk ugyanis eddig szinte semmilyen tapasztaltunk nem volt a látássérültekkel. Így meg kellett tanulnunk boldogulni az ő világukban. Szerencsére azonban nagyon segítőkészek voltak, így tagjaink hamar megtanulták kezelni a helyzetet.

Miközben kölcsönösen segítettük egymást, számunkra hatalmas élményt jelentett bevezetni egy látássérültet a csillagászat világába. Ezen élmény hatására úgy döntöttünk, hogy egy újabb állomással egészítjük ki a programot. Mivel e projekt részben látóknak is készült, úgy döntöttünk, hogy egy érzékenyítés keretében bevezetjük őket a vakok világába, méghozzá játékos formában.

Ehhez egy úgynevezett mystery boxot készítünk. Ez egy olyan doboz, melybe nem lehet belátni semelyik irányból, csak egy fekete szövettel fedett nyílás van rajta, melyen a kezeket lehet bedugni. Előzetesen elhelyezünk benne egy makettet, majd megkérjük a látó személyt, hogy pusztán a tapintás alapján próbálja meg kitalálni, melyik makettet tartja a kezében. Annyiban puskázhat, hogy lát maga előtt egy kártyát, melyen négy hasonló alakzat van (például kráterek) és ebből kell kitalálnia, hogy melyiket tapintja.

Mindezzel hazánkban egy olyan egyedi programot szeretnénk létrehozni, mely vakok és látók számára is egyenlő élményt nyújt, ezáltal közelebb hozva egymáshoz mindkét felet. Miközben együtt dolgoztunk, folyamatosan elcsodálkozunk azon, hogy a látássérülteknek mennyire fantasztikus a háttértudásuk és a tájékozottságuk. Mindabból, amit átéltünk, ki merjük jelenteni, hogy ez egy „gyönyörű barátság kezdete lehet”.

A 0. programon nagyon sokat tanultunk és rengeteg tanácsot kaptunk. Ezeket mind hasznosítjuk a projekt folytatásában. Már most elkezdjük a módosításokat az eszközparkon, illetve elindítjuk a további programok szervezését. Zárásként elmondhatjuk, hogy eddig ez az egyik legnehezebb, mégis legtöbb élményt adó programunk. Nehéz, mert rengeteg odafigyelést és új magatartásformák kiépítését teszi szükségessé, hiszen látássérültekkel dolgozunk. Oda kell figyelni a mozgásunkra, a beszédünkre stb., ami hihetetlen módon kifárasztja az embert. Ezt a fáradtságot mégis pozitívan éljük meg, hiszen a program közben a legnagyobb élményt nyújtja számunkra. Ahogy együtt örülünk a látássérültekkel, mikor figyeljük, ahogy érintés útján megértik a csillagászat világát, s akkor tudjuk, hogy ez a program igenis működőképes. S aztán halljuk a rengeteg hálát, a köszönetet, a szívből jövő öleléseket…És ezek azok a dolgok, melyek miatt e projekt vált számunkra – az összes eddigi közül – a legkedvesebbé.

Most már tudjuk, hogy megérte a sok befektetett munka, és igenis lehetséges ez a program. Úgy véljük, hogy képesek vagyunk egy hidat létrehozni e két világ között, s így egy új univerzum nyílik meg mindkét fél számára. A látássérültekkel kialakított különleges kapcsolat miatt pedig azt érezzük, hogy minden eddigi formabontó programunk közül ez a legemberibb.