Bolygós rövidhírek: gyűrűs napfogyatkozás – a messzi Északon

Június 10-én gyűrűs napfogyatkozás lesz látható Európa, Észak-Amerika és Észak-Ázsia területén, a gyűrűs fogyatkozás sávja Északnyugat-Kanadán, az Északi-sarkon és Kelet-Szibérián halad át. Az esemény gyűrűs napfogyatkozás lesz, melynek során a földtávolban lévő Hold nem képes teljesen eltakarni a Napot, így csillagunk a totalitáskor egy gyűrű képében ragyog tovább.

A fogyatkozás Budapestről 12:04 és 13:27 közt lesz látható, a maximumot pedig 12:45-kor figyelhetjük meg. Az ország nyugati és keleti felén az időpontok néhány percet eltérnek. Forrás: Balázs Gábor/Stellarium/Parallaxis

Hazánkból a fogyatkozás mindössze 0,75-3,8%-os fázisú lesz, mely szabad szemmel nem/nagyon nehezen lesz érzékelhető. A Napot és a rajta lévő lévő apró “beharapást” kizárólag megfelelő napszűrővel vagy naptávcsővel nézzük! SOHA ne nézzünk távcsővel a Napba! A koncentrált fény- és hőhatás azonnali vakságot okoz!

A fogyatkozás láthatósága. Forrás: NASA

Csillagfényes gyereknap

Szerző: Bardóczné Kocsis Erzsó

A gyermekek a szemünk fényei, lehoznánk nekik a csillagot is. A Coolstarz csillagászati szakkörnek ez az egyik küldetése. Ezt igyekszik megvalósítani, mint a Planetology.hu szakmai partnere az ismeretterjesztésben. Az elmúlt pandémia időszakban ezt főleg online keretek közt próbálta megoldani, a heti egyszeri online szakköri alkalmaival, de az enyhítések meghozták végre a jelenléti programokat is.

Legutóbb egy pénteki napon a nógrádsápi Fekete István Általános iskola gyerekei láthatták Naprendszerünk fényes csillagát. A gyereknap keretében az iskola nebulói csapatokat alkottak, majd a különböző állomásokon érdekes feladatokat várták őket. A hűsítő szökőkút mellett lett felállítva egy Sky-Watcher BK 707AZ2 teleszkóp, természetesen a megfelelő napszűrővel ellátva. Míg néhány gyermek ügyességi feladatot oldott meg, a várakozók belenézhettek a 70/700-as akromatikus refraktorba.

Mindannyiszor megtörtént az, ami miatt érdemes elővenni egy távcsövet: a felragyogó arcocskák látványa, a meglepett felkiáltások (nahát, hűűűhaaa és egyéb „nem kanonizált csillagászati szakkifejezések”, amik néha nem bírnák a nyomdafestéket…) miatt mindig megéri egy ilyen eseményt szervezni. Jó látni, hogy az elsős Coolstarz-utánpótlás csoport milyen korrektül rakja sorrendbe a bolygókat egy szempillantás alatt. Látszik, hogy lelkesen készülnek a Gothard Jenő Csillagászati Egyesület versenyére, hiszen felsősöket megszégyenítő módon sorolják fel a különbségeket a gáz- illetve a kőzetbolygók közti különbségeket illetve válaszolnak a legkacifántosabb kérdésekre is. Ám a nagyobbak is ügyesebbek lettek az online alkalmak hatására, nekik is egyre kevesebb beugrató kérdést sikerül feltennem.

Hogyan tovább? Marad a szerdai digitális szakkör hetente, hiszen abba a Coolstarz mátészalkai tagozata is be tud csatlakozni – a móriczos gyerekek meglátogatása szeptemberben prioritást élvez! Valamint amint az egünk és időnk engedi, járdacsillagászkodunk, hiszen jön a nyár, és végre megmutathatom a nógrádi ifjoncoknak a bolygók királyát és királynőjét. De szerintem a Hold kráterei is ugyanolyan káprázatosak tudnak lenni egy tücsökciripeléses nyári éjszakán, mint a Jupiter felhősávjai és a Szaturnusz gyűrűje…

A Mars bolygó egy éve

Szerző: Kereszty Zsolt

2020 tavaszán határoztam el, hogy a Mars 2020-2021-es több, mint egy éves láthatóságát megpróbálom a lehető legjobban végig követni és minél több képet készíteni. Az első felvételt 2020. április 4-én készítettem hajnaltájt, az alacsonyan lévő bolygóról. A 6,5 “-es korongon már egész jól látszódtak a jellegzetesebb albedó alakzatok, például a Syrtis Major és a Hellas-medence. Ekkor az északi marsi féltekén épp véget ért a nyár és kezdődött az ősz, délen pedig a tavasz, LS 180-270. Ahogy közeledtünk a 2020-as földi nyárhoz úgy került egyre jobb megfigyelési pozícióba és magasabbra a növekvő látszó méretű bolygó. A nyár folyamán a déli pólussapka (SPC) a kezdeti tekintélyes méretéről érzékelhetően elfogyott, a kiterjedt és feltűnő fehérség a földi őszre jó negyedére zsugorodott. Szeptember elején a Mars évszakot váltott, északon beköszöntött a tél, délen pedig a nyár, LS 270-360. A bolygókorong ekkor már jelentős méretűre hízott, 20” fölé.

A fotókon egyre több és több éles részlet sejlett fel, a Valles Marineris kanyonrendszere és az SPC finom szálakra bomlott, az Olympus Mons pajzsvulkán kalderája kirajzolódni látszott, a Mare Cimmerium rókára hasonlító albedó alakzatai egyre több és több részletet mutattak. Északon a poláris területek felett kék színű peremfelhők keletkeztek, amelyek az október 6-i legnagyobb Mars-közelségre a hajnali, nyugati alkonyati bolygóperemen is megjelentek. A korong ekkor már 22,6″-es volt, ami nem sokkal marad el a nagy 2018-as közelségtől, amikor július 31-én 24,3″-es méretet láthattunk. A 2020-as oppozíció viszont szerencsésebb volt, több okból is, egyrészt a bolygót most nem borította globális porvihar, másrészt 2020-ban sokkal magasabban látszódott az égitest jó 50 fokon, ami kedvezett a finom részletek megfigyelhetőségének.

2021. november 12-én láthattuk az első jelentősebb porvihart a Marson, ami 13-ra porral “elöntötte” a Valles Marineris kanyont. Hazánkból is követhettük amint a sárgás-okkeres por szétterjed és jó egy hónap alatt eloszlik és végül nem válik belőle globális, mindent el és betakaró porvihar, mint 2018-ban. Év végére a bolygó egyre magasabbra került delelésekor, az év utolsó felvételét épp szilveszterkor készítettem, 53 fokos horizont feletti magasságnál. 2021 februárban a bolygó évszakot váltott, északon megkezdődött a tavasz, délen pedig az ősz, ugyanakkor átmérője jelentősen csökkenni kezdett, viszont deleléskor már 60 fokon járt. Az egy földi éves teljes Mars megfigyelési periódusomat 2021. április 3-án zártam, a bolygó ekkor csupán 5,4″ átmérőjű volt.

A 365 nap alatt Földünk épp egy teljes keringési ellipszist zár, de a Mars még nem, hiszen egy marsi év 686,96 azaz majd 687 földi nap. Ennek érzékeltetésére készítettem egy Naprendszer-beli bolygópálya grafikát, ahol 1-essel jelöltem 2020-as marsi első fotóm idején a Föld illetve Mars pozícióját, 2-essel pedig az utolsó fotómnál a két égitest pozícióját. Jól látható, hogy amíg a Föld egy teljes “kört” megtesz, a Mars alig többet, mint felet.

A felvételek a győri Corona Borealis nevű csillagvizsgálóm jelenlegi főműszerével egy Celestron 14″ EdgeHD Schmidt-Cassegrain távcsővel készültek, legtöbbször az alap 3910 mm-es fókusszal (f/11). A képérzékelő kamera az ASI462MC volt, Baader UV+Ir cut RGB és Astronomik ProPlanet742 infra szűrőkkel. A seeing, mint itthon megszoktuk változatos, de leginkább közepes 4-6/10 értékű volt, az egy év alatt csupán néhány esetben találkoztam kiemelkedő 7-8/10-es seeinggel. Feltétlenül meg kell jegyezzem, hogy a jó marsi felvételek készítéséhez három dolog kellett, nagyméretű bolygókorong, jó seeing és nagy horizont feletti magasság.
Az eltelt egy év alatt 64 éjszakán sikerült a Marsot megfigyelnem, ez kb. 140 db egyedi marsi képet jelent különböző szűrőkkel. Emellett felvettem 10 db Mars spektrumot és két esetben külön is rögzítettem a Phobos és Deimos marsi holdakat. Minden észlelésemet feltöltöttem weblapomra (http://crbobs.hu/) illetve a Magyar Csillagászati Egyesület észlelés feltöltőjére (https://eszlelesek.mcse.hu/) és beküldtem az ALPO Japan-hoz is.
Mindenkit bíztatok a hasonló marsi vagy más bolygó kitartó megfigyelésére, azt hiszem mondhatom: látványos és megéri.

Képek nagyfelbontásban weblapomon itt: http://crbobs.hu/galeria/naprendszer/mars-2020-2021/

Bolygós rövidhírek: érkeznek a Lyridák

Szerző: Balázs Gábor

A leglátványosabb meteorrajok kétségkívül a Perseidák és a Geminidák, amit leginkább az óránként hulló meteorok magas száma okoz. Noha az előbbiek idején sűrűn potyognak a hullócsillagok, van rajtuk kívül is megannyi meteorraj, amik szintén figyelmet érdemelnek.

Ide sorolható az április 22-én, csütörtökön érkező, ebben az évben az első számottevő meteorraj, a Lyridák. Nevüket az ún. radiáns magyarázza. Ez az a pont, melyből a meteorok érkezni látszanak. Ennek elhelyezkedése adja meg a rajok nevét. Esetünkben a Lant (Lyra) csillagkép terültén található ez a pont, innen ered a Lyridák megnevezés.

A Lyridák radiánsa. Forrás: Stellarium

Ugyebár szinte minden meteorraj egy üstököshöz kötődik, így nincs másképp itt sem. Ennek a rajnak a szülőüstököse a (C/1861 G1) Thatcher üstökös. A kométa utoljára 1861-ben közelítette meg Napunkat, és 415 éves keringési periódusával számolva legközelebb 2276-ban fog visszatérni. Ekkor szép meteoresőt okozhat. A Lyridák egyébként a legrégebben feljegyzett meteorraj. Kr. e. 687-ben már Kínában írtak róluk.

Áttérve megfigyelésükre, aktivitásukra április 16. és 25. között lehet számítani, de a raj maximuma lehet mindenki számára érdekesebb. A jeles időpont 22-én hajnalban lesz, amikor óránként 7-8 darab meteort is láthatunk, de az ezt követő egy-két napban is érdemes próbálkozni megpillantásukkal. Ha szerencsénk van, akár még egy-egy tűzgömb is feltűnhet.

Egy fényes, -7 magnitúdós tűzgömb a szerző felvételén

2021-ben derült idő esetén sem lesznek a legkedvezőbbek a körülmények, ugyanis égi kísérőnk a maga 67%-os fázisával fogja beragyogni az éjszakai égboltot. Ennek okán a megfigyelhető tagok reális száma az óránkénti 5 körül alakulhat. Aki pedig kimerészkedik néhány meteort megcsodálni, az izzó kozmikus porszemcséken kívül még a Tejút egyre magasabbra emelkedő csillagösvényét, majd a Szaturnusz és a Jupiter párosát is megfigyelheti.


Forrás: NASA

A Perseverance leszállása Győrből

Szerző: Kereszty Zsolt

Egész napos jó idő után, estére épp a fátyolfelhők előtt sikerült a Marsot ma videózni és fotózni, a Perseverance NASA szonda érkezése előtt pár órával. Seeing 4-5/10, átlátszóság 8/10, az égitest horizont feletti magassága igen kedvező 60 fok volt az észlelés idején.

A 6,9″ átmérőjű Mars 2021. február 18.-án a győri Corona Borealis Csillagvizsgálóból

A kicsi bolygó korong közepétől jobbra a feltűnő, “fejjel lefelé India alakú” Syrtis Maior látható. A centrumtól lentebb egy nagyméretű világos folt a Hellas medencéje tűnik fel. Segítség lehet a jobboldali kép, melyen az éppen látható albedó alakzatok láthatók a SkySafari Pro planetárium programban készült Mars szimuláción. Az összezsugorodott Déli Poláris Sapka (SPC) már nem látható, egyrészt talán a kicsi bolygóméret másrészt a fázisba nyúlása miatt. A kép legkisebb felbontása kb. 0,2″, ami a Mars távolságában kb. 200 km-es fizikai méretet jelent.

További részletek weblapomon itt: http://crbobs.hu/galeria/naprendszer/mars-2021-02-18/

Bolygós rövidhírek: érkeznek a Geminidák

Szerző: Marcu András

A holnapi argentin napfogyatkozással egyetemben érkezik december hónap látványos meteorzápora is, amit a Geminidák okoznak.

A meteoreső december 4 és 17 között látható, viszont a csúcsot december 13-14-e éjjelén éri el.

A láthatóságot az is növeli, hogy a Hold csak 1%-os lesz. A megfigyeléshez településektől távoli helyeket érdemes választani, messze a fényszennyezéstől.

Decemberi bolygórandevú

Szerző: Kovács Gergő

Naprendszerünk bolygói néha, a köztük lévő távolságok dacára, mégis a keringésük végett magától értetődő módon egymás mellé kerülnek az ember egén. Így tesz a Jupiter és Szaturnusz is, melyek már most igen közel kerültek egymáshoz, a távolság pedig köztük egyre csökken. December 21-én ez a randevú betetőzik: szabad szemmel szinte összeér e két égitest.

A Jupiter és a Szaturnusz közeledése. Kép: Stellarium
A két bolygó egyre közelít egymáshoz. Balázs Gábor december 8-ai felvétele.
Sigma 70-300mm f/4-5,6 APO DG Macro; Canon 400D; 16x ISO 1600 1s

Ekkor a köztük lévő távolság mindössze 6 ívperc lesz, ami a telihold látszó átmérőjének az 1/5-e. Szabad szemmel valószínűleg nem is fogjuk tudni szétválasztani őket, távcsővel nézve azonban igen megkapó látvány lesz az egy látómezőben lévő két égitest.

A Jupiter és a Szaturnusz december 21-én. Kép: Stellarium

Ez a közelség viszont hamar véget ér, ki-ki a maga útján halad tovább, róva végtelen köreiket csillaguk körül. Kettejük együttállásaira körülbelül 20 évente szokott sor kerülni, azonban a pályasíkjaik dőléseinek enyhe különbsége miatt (a két bolygó pályája között körülbelül 1 fokos szögeltérés van) az együttállásaik során mindig eltérő mértékben közelítik meg egymást. Most majdnem a pályáik metszéspontjában “randevúznak“, így most rekord közel kerülnek egymáshoz: 1623 óta nem volt ilyen szoros közelítés, a legközelebbi, hasonló mértékű is 2080-ban lesz. Ennek fényében nyugodtan kijelenthetjük, hogy igen ritka égi jelenségnek lehetünk tanúi. Azonban ennek ritkasága eltörpül a Jupiter-Szaturnusz fedés mellett, mely extrém ritka: egy ilyen égi esemény átlagosan 14 000 évente történik, a legutóbbi i.e. 6858-ban volt, a legközelebbire pedig még 5521 évet kell várnunk…

Épül a Bükki Csillagda

Szerző: Kereszty Zsolt

A látogatóközpont építése jó ütemben halad, a kivitelezőket az időjárás is segíti. A tervezett átadás 2021 nyara.

Mik lesznek az ország legmodernebb csillagászati látogatóközpontjában:

  • 6,7 m átmérőjű csillagászati kupola, benne egy modern 60 cm-es CDK távcsővel, naptávcsővel, APO-val, 10 micron mechanikán,
  • hazánk legmodernebb 3D-s, digitális planetáriumi vetítő műszere 8 m-es kupolában,
  • nagy alapterületű, tematikus interaktív csillagászati kiállítás,
  • hazánk legnagyobb alapterületű és legtöbb féle meteoritját bemutató, meteorit múzeum,
  • 5D-s csillagászati vetítő show, számos egyéb bemutató távcső, eszköz,
  • tematikus csillagászati shop, büfé,
  • mindez egy dedikált sötét égbolt park közepén, nagy tengerszint feletti magasságon, Répáshuta mellett a Bükk-hegységben.

Így láttuk mi a Marsot



Kovács Gergő

Már hosszú hetek óta vártam arra, hogy végre otthon legyek, vidéken, ahol egy régi, sokat látott 60/900-as (60 mm objektívátmérőjű, 900 mm fókuszú) lencsés távcsővel észleltem a Marsot. Előtte, “bemelegítés” gyanánt vetettem egy pillantást a Jupiter-Szaturnusz kettősére. A Szaturnusz gyűrűje pompás volt 90x-es nagyítással, a Jupiter azonban már lassan beleveszett a homályba. Majd a vörös bolygó következett. Hála a távcső hosszú fókuszának, egyáltalán nem jelentkezett a lencsés távcsövekre egyébként jellemző színhiba, a Mars korongja mindenféle színezés nélkül vöröslött. Magam is meglepődtem, hogy még ilyen kis objektívátmérőnél is jelentkeztek részletek a bolygón: a Mars déli Mare-területei összefolyva bár, de szépen látszottak. A természet közben páratlanul szép, csillagos égbolttal lepett meg, a szomszéd telken pedig még egy süni is ropogtatott valamit jóízűen. Tökéletes boldogság és nyugalom volt, ami ezen az estén fogadott az ég alatt.



Rezsabek Nándor

Egy régi albireós megfigyelőtársam, Tóth Miklós XV. kerületi kertjéből irányoztuk 15 cm-es reflektort az ég felé.

A Celestron OmniXLT 150 már sok éve bizonyítja remek képalkotását. A helyi asztroklímát tekintve (szerintem) nem volt rossz az ég, bár Miki szemöldökráncolásai nem ezt mondatták. Viszont a Jupiter élesen jött, holdjai szinte kiverték a szemem. Felhősávjai mellett könnyedén látszott a Nagy Vörös Folt is. A Szaturnusz atmoszférája, tovább a Titan mellett több kisebb holdja. Utóbb a mi Holdunkat is vizslattuk, miközben a megjelenő és beúszó felhők réseiben kontrasztossá váló egyszerű és komplex asztroblémek sora a földi meteoritkráter-kutatási témám szempontjából dobogtatta meg szívem. Azaz most annyira nem… ezek most kevésbé hoztak lázba. Egyetlen dologért jöttem, és küzdöttünk a kitakarással, a város szórt, valamint felkelő égi kísérőnk zavaró fényeivel, a vadkan módjára csörtető szomszéd mindent bevilágító teraszvilágításával.

Mars albedo/felszíni alakzatait akartuk látni, azonosítani, leírni! We Came Here to Rock – hogy ezúttal a brit metal klasszikus Saxont idézzem. Derekasan küzdöttünk. Kezdetben a horizontközeli gyatra képminőséggel, eltérő nagyítások variálásával, polarizációs, narancssárga és vörös színszűrőkkel. Az utóbbi volt a nyerő. Feltűnt, majd egyre kontrasztosabb lett két hatalmas marsi régió. Összefüggő, majdnem átlós fekete csíkként egybekapaszkodott a Terra Cimmeria és a Terra Sirenum. Ezeket már a marskutatás hajnalán albireo-alakzatként térképezték. Először közösen Maraldi-tengerként jelölte Proctor, majd már Mare Cimmerium és Mare Sirenum néven Schiaparelli. Akkor tehát alacsony albedo-értéke okán még mare-nak, azaz holdi analógiával tengernek aposztrofálták. Sőt, még Miki 1973-as, nagynénjétől a tengerentúlról kapott National Geographic térképén is így szerepeltek! (Milyen menő is volt akkor ezzel!) Aztán a későbbi űrszondás vizsgálatok alapján a modern nómenklatúra már felföldi területként a Terra Cimmeria és a Terra Sirenium formát használja.



Balázs Gábor

Július eleje óta észlelem és fotózom a vörös bolygót kisebb-nagyobb sikerekkel, melyhez a 2018-as oppozíció kedvezőtlen megfigyelhetősége miatt nagy reményeket fűztem. A három és fél hónapnyi észlelése során több érzékelhető változás is megfigyelhető volt, köztük az egyre nagyobb megvilágítottsága, látszó átmérőjének növekedése, déli pólussapkájának gyors csökkenése.

Az október 6-ai közelség után, október 9-én este, a Svábhegyi Csillagvizsgálóban volt szerencsém fotózni a 99,8%-os megvilágítottságú vörös bolygót. A fátyolfelhők ellenére fotografikusan kisebb részletek is előjöttek, még a Naprendszer legmagasabb vulkánja, az Olympus Mons is kivehető a képen (a bolygó bal alsó részében lévő világos folt).

A C/2020 F3 (NEOWISE) Magyarországról

Szerző: Balázs Gábor

Az északi félteke nem bővelkedik a szabadszemes üstökösökben, legutoljára 1997-ben a C/1995 O1 (Hale-Bopp) volt mindenki számára hasonlóan látványos jelenség, de 23 év után 2020-ban megérkezett az „ikertestvére”.

C/1995 O1 (Hale-Bopp) az 1997-es feltűnése idején (bal oldalt). Forrás: ESO. Jobb oldalt a C/2020 F3 (NEOWISE) Majzik Lionel felvételén 2020 július 13-án hajnalban

A 2020-as évben eddig összesen 3 üstököst vártunk szabadszemesnek vagy legalább is binokulárral észlelhetőnek, de csak az utolsó, a C/2020 F3 (NEOWISE) élte túl megpróbáltatásait.
Felfedezése 2020. március 27-én történt a NASA Wide Field Infrared Survey Explorer (WISE) űrteleszkópjának Near-Earth Object Wide-field Infrared Survey Explorer (NEOWISE) programja által.

Az üstökösök neve több adatból tevődik össze. Mivel az eddigi számítások szerint 6-7 ezer év a keringési ideje, ezért a nem periodikus üstökösök közé sorolják, melyek azonosítója a C betű. Nevének következő része a felfedezés évéből és egy félhónapot jelölő betűből áll. Az üstököst 2020. március második felében harmadikként fedezték fel, ezért 2020 F3. Nevének utolsó tagja pedig a felfedezője, a NEOWISE.

Az első kép a NEOWISE üstökösről 2020. március 27-én készült (több hőérzékeny infravörös kép kompozíciója). Fotó: NASA/JPL-Caltech

Legközelebb a Naphoz (perihélium) július 3-án volt. Ekkor a Merkúr pályájánál is közelebb, 0,295 CsE (44,25 millió km) távolságra közelítette meg csillagunkat. Az őt ért fokozatosan növekvő, majd a perihélium során ráeső rendkívül nagy hőhatásoknak köszönhetően rengeteg por és gáz szabadult fel magjából, lehetővé téve a rendkívül hosszú és látványos ion- és porcsóva létrejöttét.

A közeledő üstökös. Forrás: Spaceweather.com
A por- és az ioncsóva. Fotó: Majzik Lionel

Áttérve a megfigyelésére, először a koránkelők csodálhatták meg, majd cirkumpoláris lett, végül az esti észlelése lett a kedvezőbb.

A C/2020 F3 (NEOWISE) útja a hajnali égen 3:55-kor
A C/2020 F3 (NEOWISE) útja az esti égen 22:55-kor

Már távolodott a Naptól, amikor először megpillantották. Kezdetekben a hajnali észlelés volt az egyetlen lehetőség, ezért kométánk története észlelési szempontból 2020. július 4-én kezdődött, ugyanis ezen a hajnalon már elég távol volt a Naptól, hogy észlelhető és fotózható lehessen. Az elsők között volt Majzik Lionel képe, mely 03:54-kor készült Tápióbicskén.
Ezen a hajnalon 1,5 magnitúdó volt, de még látszólag közel volt csillagunkhoz, így csak az üstökös legfényesebb részeit, a magját és a porcsóvájának ehhez igen közel eső részét lehetett lencsevégre kapni.

A C/2020 F3 (NEOWISE) Majzik Lionel felvételén Tápióbicskéről. Kamera: Nikon D3300 + AF-S DX Nikkor 55-300mm f/4,5-5,6G VR

Az első képeket meglátva kedvet kaptam észleléséhez így első, saját megfigyelésem július 5-én hajnalban történt. Ekkor azt tapasztaltam, hogy nehéz szabad szemmel megtalálni, mivel még elveszik a kelő Nap fényében (ezt az előző kép is igazolja), de a magja már ekkor csillagszerűen látszott, igaz egyértelműen nem tudtam megmondani, hogy pont az az üstökös. 10×50 binokulárral kezdtem keresni és innentől fogva ez lett a fő műszer megfigyeléseimnél, viszont az alábbi kép 80/910 akromáttal készült 3:59-kor. A magja fényes, a porcsóva kivehető.

A C/2020 F3 (NEOWISE) 80/910 akromáton keresztül a szerző felvételén, 2020. július 5-én
3:59-kor. Feldolgozás: Schmall Rafael

A következő nap, július 6-án 3:28-kor Kecskés Juliannával közösen fotóztam először tükörreflexes (DSLR) fényképezőgéppel. Ekkor már szabad szemmel kivehető volt a csóva.

A C/2020 F3 (Neowise) Kecskés Julianna és Balázs Gábor felvételén, 2020. július 6-án hajnalban 3:28-kor Kamera: Nikon D5300 + Nikkor 75-200 mm teleobjektív

Július 8-án hajnalban igen nagy világító felhők társaságában volt látható. Rendkívül különleges felvételek születtek.

A C/2020 F3 (NEOWISE) Balatonmáriafürdőről július 8-án 3:32-kor Schmall Rafael felvételén

Július 10-én már 4 fokos csóva volt szabad szemmel látható.

A C/2020 F3 (NEOWISE) a szerző felvételén, 2020. július 10-én 3:13-kor

Első esti észlelését Schmall Rafael végezte július 10-én este 22:01-kor a Zselici csillagparkból.

Az első esti égen készült fotó a C/2020 F3 (NEOWISE) üstökösről Schmall Rafael felvételén, 2020. július 10-én

Az első általam végzett esti észlelése július 12-én este 21:46 történt. Ekkor még a hajnali láthatósága volt a jobb. Ezen az estén szabad szemmel alig volt látható, kereséséhez binokulárra volt szükségem.

Magyarországon július 13-tól lett cirkumpoláris, ami azt jeleni, hogy nem kerül a horizont alá, így egész éjjel megfigyelhető volt.

Július 14-étől az esti láthatósága már jobb, mint a hajnali. 21:58-kor már szabad szemmel lehetett látni.

Július 15-én ismét az esti égen fotóztuk. Ekkor az ioncsóvája számítások szerint 60 millió (!) km volt. Érdekességképp a Nap-Föld távolság 150 millió km.

A C/2020 F3 (NEOWISE) 5 km átmérőjű magja, 2020. július 15-én este; Távcső: 300/1600 Newton; Mechanika: Fornax 51; Kamera: Canon 700d; Fotó: Várady Ferenc
A C/2020 F3 (NEOWISE) a szerző felvételén július 15-én este; Kamera: Canon 700d + TAMRON 18-200mm F/3.5-6.3 DI II VC(C) Objektív 137 mm-en

Mivel cirkumpoláris július 16-án, ezért 00:23-kor is észleltem, fotóztam. Ekkor a horizonthoz való közelsége miatt elveszett a fényszennyezésben, így szabad szemmel éppen megtalálható, de binokulárral ekkor is könnyen megfigyelhető és látványos volt.

C/2020 F3 (NEOWISE) július 16-án 0:23-kor a szerző felvételén; Kamera: Canon 700d + TAMRON 18-200mm F/3.5-6.3 DI II VC(C) Objektív 57 mm-en

Július 23-án járt a Földhöz legközelebb, 0,692 CsE-re, ami átszámítva 103,8 millió km. Ekkor már az első észlelésekhez képest 2,1 magnitúdót halványodott, tehát 3,6 magnitúdó volt az aznap esti látszó fényessége.

Forrás: astro.vanbuitenen.nl

Bár folyamatosan halványodik (átlagosan 10 óránként 0,1 magnitúdót), távcsövekkel még mindig megfigyelhető. Augusztus 11-ig binokulárral észlelhető, majd később csak nagyobb távcsövekkel. Az alábbi kép egy 80/910-es lencsés távcsőben vizuálisan látottakat próbálja visszaadni.

Az üstökös 80/910 akromáton keresztül 2020.07.27 22:26-kor

Akik binokulárral felkeresnék, az alábbi térkép segítséget nyújthat:


Források:
Stellarium
astro.vanbuitenen.nl
nasa.gov