Érkezik a legutóbb a neandervölgyiek korában itt járt üstökös, a C/2022 E3 (ZTF). Ha minden jól megy, akkor talán szabad szemmel is észre lehet venni majd a kométát e hónap végén. Az üstökösről a Planetology.hu portálon még tavaly, április 20-án írtam.
Az akkor elvégzett számítások nyomán teljesen ugyanazt a véleményt fogalmaztam meg írásomban az üstökösről akkor, mint amit külföldi csillagászok és csillagászati portálok az elmúlt hetekben: 50 ezer éve járhatott itt és talán a neandervölgyi emberek láthatták utoljára. A sajtóhír azóta hazánkat is elérte, sok szép képet látni már a kométáról és nagy várakozást tanúsítanak amatőrcsillagászok és érdeklődők is.
A tavaly áprilisban írtakhoz képes lényeges változás nem történt az égitesttel kapcsolatban. Jelenleg 5 magnitúdó körül várják a maximális fényességet, ami a szabadszemes láthatóság határán van. A láthatóságot azonban a Hold fázisa mérsékelni fogja. Ennek ellenére érdemes kis távcsővel vagy látcsővel megpróbálni észlelését. A szabad szemmel történő megpillantás pedig igazi (és valószínű nem lehetetlen) kihívás az üstökösvadászoknak. Továbbra is helytálló, hogy a 2020-as Szaturnusszal történt találkozás akkora hatást gyakorolt, hogy az üstökös lehetséges, hogy többet nem tér vissza.
Az üstökös láthatósága legnagyobb fényessége idején (Stellarium)
Vajon a neandervölgyi emberek láthatták-e vagy megörökíthették-e az üstököst? Ez szinte teljesen kizárható. Egyrészt a legelső ember által fennmaradt ábrázolás mintegy 40-32 ezer évvel ezelőtti, a feltehetően égbolt ábrázolásához kapcsolható lascaux-i barlangrajzok azonban legfeljebb 17 ezer évesek. Másrészt az üstökös idei Nap és földközelsége során a láthatóságát tekintve a legkedvezőbb helyzetek egyikében fog elhelyezkedni. Ez azt jelenti, hogy a most látható fényességnél nagyságrendekkel feltűnőbb látványt nem nyújthatott félszázezer éve sem. Természetesen az üstökös magjában zajló folyamatokat nem ismerjük.
Arra is nehéz választ találni, hogy mennyire új vendég a Naprendszerben. Ötvenezer évre vonatkozóan nagyon nehéz a pontos helyzetének megismerése, sok a bizonytalanság. A számításoknak vannak olyan kimenetelei, amelyek arra utalnak, hogy 10-15 ezer év körüli keringési idővel rendelkezett és 52 ezer évvel ezelőtti látogatásakor a Jupiter módosította a pályáját.
Túl vagyunk egy – fázisában és észlelésének sikerességében is – részleges napfogyatkozáson, mely hazánk nyugati részeiről jobban, keleti tájairól pedig kevésbé látszódott. Mégis szerencsénk volt, ugyanis számtalan helyről látszódott e ritka esemény, hol derült, hol pedig borult-felhőlyukas ég alól. Jöjjön hát egy gyűjtemény – a teljesség igénye nélkül – a 2022. október 25-ei részleges napfogyatkozásról!
Bakos Liza – SzékesfehérvárBalázs Gábor – DabasIvanics Ferenc – ÚrkútKereszty Zsolt – GyőrKovács Gergő – Agóra Tudományos Élményközpont, DebrecenLázok Zsanett – DunakesziMitre Zoltán – Kövesligethy Csillagda, SzombathelySzabó Gergely – Debrecen
Bolygók sorakoznak a hajnali égen, egymás után rendre, szépen. De mi is fog történni a következő hajnalokon? Fontos leszögezni, nem az, amit oly sok helyen olvastunk az eseményről. Ennek a bolygósorakozónak tudományos jelentősége nincs, pusztán egy szép égi látványosság, sőt, hogy több bolygó látszik, máskor is megtörténik. Volt hasonló decemberben az esti égen, 2020 tavaszán és még előtte 2016-ban is. Ebből következik, hogy maga a bolygósorakozó nem egy ritka jelenség.
Bolygósor az esti égen 2020 decemberében
De akkor miért érdekes, ha nem ritka? Lényegében azért, mert a bolygók keletről nyugat felé haladva (balról jobbra) a Naptól való távolságuk sorrendjében láthatóak. De ez sem évezredenként egyszer. 2004 decemberében voltak a bolygók legutóbb hasonló sorrendben. A különbség most csupán annyi, hogy a bolygók közelebb látszódnak egymáshoz.
A bolygók állása 2004 decemberében (Forrás: Stellarium)
És nem kell évszázadokat várni a következőre sem. A sorrend 2040-ben ismét a Naptól való távolság szerint fog alakulni. Hogy minden bolygót láthatunk egy időben az égen, az egy másik kérdés. Ez utoljára 2020-ban történt meg és legközelebb 2161-ben lesz megfigyelhető.
Tehát miért különleges a mostani? Mert az előző kettő egy időben történik. Ugyanabban az időben minden bolygót megfigyelhetünk, ezek közül négyet szabad szemmel is láthatunk. Mindezt a bolygók Naptól való távolsága szerinti egymásutánban. Ez az egybeesés az, ami ténylegesen különlegessé teszi az elkövetkező hajnalokon látható bolygósort. Magát a sorrendet csupán az Uránusz és a Neptunusz töri meg, de ezeket a látvány tetőpontján már szabad szemmel most nem láthatjuk.
Hogyan látszik most és mikor lesz a legszebb?
Maguk a bolygók fényes csillagokként tűnnek fel a hajnali égen kelet, délkelet felé, mikor már pirkad. Először május végén, La Palmán fotóztam a már hasonló formációban álló bolygókat.
A június végén látható bolygósor május 25-én La Palma szigetéről. A délebbi részeken az együttállás látványosabb lesz a horizonttól való magasság miatt (nagyobb méretben itt)
Legutóbb június 13-án hajnalban készült kép már úgy a bolygósorról, ahogyan látszódni fog néhány nap múlva. Persze addig a bolygók elhelyezkedése picit változik.
A júniusi felállás 13-án hajnalban a szerző felvételén (nagyobb méretben itt)
Ahogy több helyen is írták, június 17. és 28. között lesz a legszebb a bolygóvonat látványa. De miért pont akkor? A bolygósorhoz június második felében csatlakozik a Merkúr, illetve ezekben a napokban az egyre csökkenő fázisú Hold szép együttállásokkal kápráztatja el a koránkelőket. Maga a bolygósor még július legelején is látható lesz, igaz, már a Merkúr és a Hold nélkül.
Vegyünk egy, a két szélső időpont közötti dátumot. Legyen június 22. Elsőként a Szaturnusz kerül a horizont felé 0:05 után. Mivel a ténylegesen látható bolygókról lesz most szó, így a soron következő a fényes Jupiter 1:27-től. Őt nemsokkal égi kísérőnk, a Hold fogja követni. 2 óra után már látható a földközelségéhez közeledő vöröses csillag, a Mars. Utóbbi három 25-én szép hármas együttállásban lesznek megfigyelhetők.
Mars-Hold-Jupiter hármas együttállás június 22-én. Ezt az együttállást érdemes már 3 óra környékén megkeresni (Forrás: Stellarium)A Mars, a Hold és a Jupiter együttállása május 25-én a szerző felvételén La Palma szigetéről. Hasonló látványra számíthatunk 22-én is, mindössze a Mars és a Jupiter lesz kissé távolabb egymástól (nagyobb méretben itt)
2:54-től már elméletben látható az Uránusz is. Ez a bolygó vidéki égbolton szabad szemmel halvány csillagként, de látható, de jelen esetben a szürkületi égbolt fénye miatt mi már nem láthatjuk. A látható bolygókhoz utoljára a Vénusz fog csatlakozni 3:38-tól. Őt a Merkúr követi, de fontos leszögezni, hogy nagyon alacsonyan lesz a horizont felett, így több mint valószínű, hogy ez a bolygó már elveszik a felkelő Nap fényében.
De mi szükséges a megfigyeléshez? Elsősorban fontos szem előtt tartanunk, hogy nem lesz szabad szemmel látható a Naprendszer összes bolygója. Második legfontosabb, szinte tökéletesen tiszta keleti, délkeleti horizontra lesz szükség ahhoz, hogy a legjobb időpontban láthassuk az összes látható bolygót.
Ahogy a fenti időpontokból is látszik, a teljes sor megfigyelésére igen rövid idő áll majd rendelkezésre. A Vénusz 3/4 4 felé lesz olyan magasan, hogy már jól látható legyen, de 4 óra után már a felkelő Nap fénye már folyamatosan elvesz a látványból az idő előrehaladtával. Ekkor már csak a négy, fényesebb bolygó (Vénusz, Mars, Jupiter, Szaturnusz) fog látszódni. Távcsővel ezt a jelenséget nem érdemes megfigyelni, hiszen maguk a bolygók 105 fokos látószögben sorakoznak. Ez a jelenség tényleg a csak szabad szemes alkalmak egyike. Ellenben aki a bolygókat távcsővel szeretné megnézni, azok ténylegesen láthatják a legtöbb bolygót. Akár még a Merkúrt is.
És ha le szeretném fotózni?
Első és legfontosabb: egy stabil állvány. Enélkül igen nehéz lesz a jelenség megörökítése. A bolygók az égbolton szétszórva lesznek, így a lehető legkisebb gyújtótávolságú objektívünket vegyük elő. Így sem biztos, hogy egy képen látszódni fog az összes bolygó, ezért nagy valószínűséggel panorámafotót kell készítenünk. A fentebb látható, június 13-án készült fotó is egy 3 képes panorámafotó.
Ha már objektív. A csillagokat pontszerűnek látjuk és törekedünk arra, hogy a képeken is annak lássuk őket. Hogy ne hosszú csíkok legyenek a csillagok és persze a fő attrakciók, a bolygók, be kell tartanunk az 500-as szabályt. Röviden elmagyarázva: 500-at elosztjuk az általunk használt objektív gyújtótávolságával így megkapjuk azt a leghosszabb záridőt másodpercben, aminek használatával még pontszerűek maradnak a csillagok. Ha viszont NEM full frame fényképezőgépet használunk, ezt az értéket tovább kell osztani 1,6-al. A számítás szemléltetéséhez a Canon 2000D-t és egy alap 18-55-ös objektívet veszek alapul. A legkisebb gyújtótávolsága 18 mm. 500/18 eredménye 27,8. Mivel crop szenzoros gépről van szó, ezért tovább kell osztani 1,6-al. 27,8/1,6 eredménye 17,4 így a leghosszabb használható záridő 17 másodperc.
Full frame gép esetében: 500/fobj
Crop szenzoros gép esetében: (500/fobj)/1,6
Akik pedig az együttállások között szeretnének válogatni, azoknak összeszedtem a Hold együttállásait 18-a és 27-e között. (A képek az adott dátum égboltjának 3:55 perckori állapotát mutatják.)
Először a Hold a Szaturnusz közelíti meg 18-án.
A bolygósor 18-án hajnalban. Forrás: Stellarium
Majd 21-e és 23-a között a Jupiter és a Mars közelében láthatjuk égi kísérőnket.
A bolygósor 21-én hajnalban. Ekkor a Hold a Jupitert látogatja meg. Forrás: StellariumA bolygósor 22-én hajnalban. Forrás: StellariumA bolygósor 23-án hajnalban. A Mars bolygó mellett láthatjuk az egyre fogyó Holdat. Forrás: Stellarium
Bónusz: 26-án hajnalban a vékony hajnali holdsarló a Vénusz és a Fiastyúk nyílthalmaz között fog elhaladni. Ennek sikeres megfigyelése, netán megörökítése igazán maradandó élmény.
Hold-Vénusz-Fiastyúk együttállás 26-án. Forrás: StellariumA bolygósor 26-án hajnalban. Forrás: Stellarium
Holnap, december 14-én hajnalban tetőzik a Geminida meteorraj. Ekkor (persze derült ég esetén) fényes meteorokra számíthatunk, óránként akár 60 hullócsillagot is láthatunk. Ez a szám persze függ a Holdtól és az időjárástól is.
A Geminidák november 19. és december 24. között aktívak, fényes gyors tagokat produkálnak, melyek közül több tűzgömb (azaz a Vénusznál fényesebb meteor) is lehet. A tetőpontjukat december 13/14 éjszakáján érik el. A meteorraj további érdekessége, hogy ellentétben más rajokkal, a Geminidák nem egy üstököstől, hanem egy aszteroidától, a 3200 Phaethon-tól származnak. Nevüket szintén a radiánsuk elhelyezkedéséről kapták. A radiáns egy olyan pont, ahonnan a meteorok kisugározni látszódnak.
A Geminidák radiánsa
De mit várhatunk az éjjel/hajnalban? A téli hideg ellenére mindenképp érdemes próbálkozni egy-egy tag megpillantásával. Igaz a Hold fényesen bevilágítja az éjszakai égboltot, de hajnalban, mikor a legtöbb meteort várhatjuk, égi kísérőnk már nem fogja zavarni a látványt. A fő időszak 11 és 4 óra közt várható.
A raj radiánsa egész éjjel a horizont fölött lesz, majd az este előrehaladtával egyre magasabbra kúszik a délkeleti égen, egyre jobb megfigyelési lehetőséget biztosítva.
(Ugyan ezek nem Geminidák, de ehhez a két perseidához hasonló látványra számíthatunk. A képet Balázs Gábor készítette a dabasi Dr. Gordon Hopkins Csillagvizsgáló ZWO ASI típusú All Sky kamerájával.)
Novemberben, az elsőként felfedezett, a Mars és a Jupiter közötti aszteroidaöv legnagyobb objektuma, a 946 km átmérőjű és az öv tömegének 1/3-át adó (1) Ceres kisbolygó a Bika (Taurus) csillagkép fejében található Hyadok (Melotte 25) nyílthalmazon ment keresztül. Persze csak látszólag.
A szabad szemmel is látható, 501 darab csillagot számláló halmaz a hozzánk legközelebb eső nyílthalmaz a maga 150 fényéves távolságával. A V alakú halmazt a téli-tavaszi égen van lehetőségünk észrevenni, a jól ismert Fiastyúk (M 45) nyílthalmazhoz közel.
A Fiastyúk és a Hyadok nyílthalmazok látványa kertvárosi égen a szerző felvételén. (2021. 11. 29.)
Az első dátum november másodika, amikor a kisbolygó a legközelebb merészkedett a Bika csillagkép szeméhez, az Aldebaranhoz. Ekkor mindössze néhány ívpercre közelítette meg a fényes csillagot.
Ezen az estén született meg a gondolat, hogy a Ceres halmazon belüli útján megörökítsem. A terv az alábbi volt:
Másodikát követően néhány felhős nap következett, de ötödikén volt annyi derült, hogy egy másik kép is készülhessen. A két képet összevetve jól látszott, mennyit is mozdult el a törpebolygó, így alakult ki, hogy a kompozit képhez három naponta csináljak képet. Természetesen a kompozithoz szükséges képeken kívül is készültek fotók.
A következő napokban a növekvő Hold egyre inkább zavarta az észleléseket, ezért néhány változtatást kellett eszközölnöm, mind a képkészítésben, mind a feldolgozásban. Egyik ilyen fontosabb, a fényképezőgép ún. ISO érzékenységének (fényérzékenység) fokozatos csökkentése. A technikai rész megvolt, de a tiszta ég az, amire a leginkább szükség van. Több napon is a köd vagy a fátyolfelhők miatt kétségessé vált egy-egy szükséges fotó elkészítése, de az időjárás ellenére mégis sikerült. A végső kép összesen hét észlelést foglal magában november másodika és huszadika között. Segítségképp bevonalaztam a Bika csillagkép fejét alkotó csillagokat.
És íme a kész kép:
A (1) Ceres útja november 2. és 20. között a szerző felvételén. A képek fix állványról, teleobjektívvel készültek 168 mm-es gyújtótávolsággal
Viszont nem csak a Hyadok nyílthalmaz található ezen a területen. Készítettem egy két képes panorámát is, hogy a Patkó aszterizmus is látható legyen a képen. Az aszterizmusok olyan csillagalakzatok, melyek csak látszólag tartoznak egymáshoz, mindössze a távoli csillagok látszódnak egymás mellettinek.
Akik pedig meg szeretnék pillantani a törpebolygót, azoknak mindenképp szüksége lesz egy binokulárra vagy egy kisebb távcsőre, ugyanis a 7,2 magnitúdós Ceres nem a szabadszemmel látható fényességű objektumok közé tartozik. Segítségül itt egy térkép a kereséshez:
A (1) Ceres útja az elkövetkező 3 hónapban. Forrás: Dominic Ford; SkyView
2021 utolsó hónapjának elején, a nyugati égen többszörös bolygóegyüttállásban gyönyörködhetünk: a Hold, Vénusz, Szaturnusz és Jupiter négyese több napon át is a napnyugta utáni égbolt ékköve lesz! A Vénusz-Jupiter-Szaturnusz bolygók szinte mozdulatlan hármasát Holdunk vékony, majd egyre növekvő sarlója egészíti ki december 6-10. között. Hatodikán a Hold leheletvékony sarlójától keletre a Vénusz fényes, sárga “csillaga” következik, mely kisebb távcsővel is elegáns sarlónak mutatkozik. Majd a Szaturnusz és a Jupiter következnek. A napok múlásával Holdunk vastagodó sarlója hol a Vénusz és Szaturnusz között, hol a Szaturnusz és Jupiter között, hol pedig a Jupiter mellett helyezkedik majd el. December 10-én pedig a négy égitest egymástól egyenlő távolságra fog elhelyezkedni. Ne hagyjuk ki ezt a több napos égi randevút! (Képek forrása: Stellarium)
Az ország legnagyobb privát finanszírozású, kimondottan a hazai meteoritok megtalálását segítő, teljes égbolt kamerarendszer áll hamarosan üzembe, a Magyar Meteoritikai Társaság üzemeltetésében. A rendszer célja és főbb adatai:
A 6 db kamera látható felszerelés előtti állapotában
cél: hazai meteorit találása
6 db egyforma állomás az ország különböző pontjain
24 órás éjjel-nappali nagyfelbontású videórögzítés
7 db kamera állomásonként
automata tűzgömbpozíció kimérés
saját pálya és lehullási zóna számítás
nyitott adatbázis mindenki számára
terepi kereső expedíciók koordinálása
a megtalált meteoritok kutatókhoz való eljuttatása
a meteoritok klasszifikációja, hivatalossá tétele, kiállítása
A rendszer a meteoritkeresés teljes folyamatát kezeli, a tűzgömb beérkezésétől számítva egészen a megtalált példányok szakszerű leírásáig, nagyközönség számára történő kiállításáig ideértve a média megjelenéseket is. További részletek a rendszer üzembeállása után a Magyar Meteoritikai Társaság weboldalán, folyóiratában és média tájékoztatóin. Jelenleg a tesztüzem folyik, várható üzembeállás 2021-ben.
Az augusztusi meleg, derült éjszakákról a legtöbb embernek a Perseida meteorhullás juthat először az eszébe, nem véletlenül, hiszen látványos; sok meteort várhatunk egy óra alatt, illetve a Geminidákkal (december 7-17.) ellentétben a megfigyelés is komfortosabb az időjárásból adódóan.
Egy Perseida meteor (a szerző saját fotója)
A raj a 130 éves keringési idejű üstököstől, a 109P/Swift-Tuttle-től eredeztethető, minden évben július 17. és augusztus 24. között jelentkeznek, de a legjobban várt mindig a rajmaximum.
A 109P/Swift-Tuttle üstökös 133 évente közelíti meg bolygónkat: legutóbb 1992-ben járt a Föld közelében, legközelebb pedig 2126-ban fog elhaladni mellettünk. Kép forrása: NASA/JPL
Az IMO (International Meteor Organization) adatai alapján 2021-ben augusztus 11 és 12-e éjszakáján lesz a tetőpont, óránként városi régiókban 50-75 db, sötét egű észlelőhelyen akár 100 darab is megpillantható, melyek között sok fényes tag is feltűnhet. Kitartó meteormegfigyelők tapasztalhatták, hogy a meteorok látszólag egy pontból indulnak ki. Ez a pont az ún. radiáns. Esetünkben ez a Perseus csillagkép területén van, innen kapták nevüket.
A Perseida meteorok látszólagos kiindulási helye, a Perseus csillagkép (Stellarium/Kovács Gergő grafikája)
Mi szükséges a megfigyeléshez?
Gyakorlatilag semmi speciális, mindössze egy pokrócra van szükségünk saját kényelmünk érdekében, illetve egy olyan helyre, ahol az égboltot nem takarják el előlünk fák vagy épületek. Az elmúlt évekkel ellentétben égi kísérőnk most nem fogja bevilágítani az égboltot, ezzel kiváló lehetőséget adva a megfigyeléshez, fotózáshoz. A raj maximumával egyidőben zajlik az „Egy hét a csillagok alatt” kezdeményezés, ahol országszerte több mint húsz helyszínen lesz lehetősége az érdeklődőknek távcsőbe pillantani.
Mint minden évben, idén sem maradnak el a parádés világító felhőjelenések. Az elmúlt napokban, hetekben a hajnali órákban voltak jellemző a másnéven NLC-nek emlegetett jelenség, de tegnap, július másodikán az esti égen kápráztatta el a megfigyelőket. Tavaly július 5-én este figyelhettünk meg a tegnapihoz hasonló kiterjedésű illetve fényességű világító felhőket.
Röviden amit érdemes tudni a jelenségről. A világító felhők nagy magasságban, 85-90 km között alakulnak ki. A magasság miatt képesek arra, hogy a nevükkel ellentétben nem világítanak, hanem a már horizont alatt tartózkodó nap fényét tükrözzék vissza a megfigyelő felé. Maradva a fénnyel való kölcsönhatásuknál. Színüket annak köszönhetik, hogy a fény alacsonyabb hullámhosszait képesek visszareflektálni.
A világító felhők létrejöttéhez elengedhetetlenek a magaslégköri felhők. Kép: Nightskyhunter.com
A világító felhők szoros összefüggésben állnak a klímaváltozással, elsősorban az emberi tevékenység során a légkörbe jutó metán miatt. A metán a magaslégkörben alkotóelemeire bomlik és szén-dioxid illetve víz keletkezik. Így kerül víz az egyébként legszárazabb légköri rétegbe.
A következő sorok pedig azoknak szólnak, aki eddig még nem láttak világító felhőket. Az NLC-k kialakulásához a nyári időszakban, a június 21-ei napforduló környékén állnak fenn a feltételek. A rendelkezésre álló idő sem mondható kevésnek. Magyarországon tipikusan a napforduló előtt illetve után 2-3 héttel szoktak világító felhő észlelések születni.
Ha a dátumunk stimmel, úgy már csak a megfelelő időpontban kell jó felé néznünk. Hogy a felhők megmutassák magukat, Napunknak 6 és 16 fok között kell a horizont alatt lennie. Ez este 21:30 és 23:00 (megközelítő értékek), hajnalban 2:30 és 4:00 óra között van. Az említett időpontokban, este északon, északnyugaton láthatóak, hajnalban északon, északkeleten. Az északi irány nem véletlen, ugyanis van a felhőknek még egy elnevezésük, ami az PMC (Polar Mesospheric Clouds), magyarul poláris (vagy sarki) mezoszférikus felhők, utalva arra, hogy a sarkpontok körül fognak centralizálódni.
És végezetül visszatérve a tegnap estére, nézzünk meg pár fotót!
Már nem kell hosszú köntösömbe burkolódznom, elég felgyűrt ingujjban kimenni a tavasz utolsó éjszakáiba. A várva várt nyár első sóhajától forróak lettek az esték. Muszáj hát kitelepedni a távcső mellé és órákig csak nézni, nézni… Nem gondolva a házifogságomra, az elszigeteltségemre, a szinte ellehetetlenített helyzetemre. Elmerülve Hold hercegnő csodálatos arcában semmi sem számít már: csak a tudomány, amiért élnem érdemes. Minden egyéb csak földi hívság…
Hasonlóan, mint a 17. században Galilei, észlelésre adtam a fejem. A napi fárasztó feladatok után letelepedni a lépcsőre, pont szemben a Holddal, és órákon át húzogatni a vonalakat, igazgatni újra meg újra a távcsövet… Hol vagyok én olyan rutinos, meg képzett, mint a reneszánsz tudós! De talán nem is ez a hangsúlyos most. Pontos paraméterek, adatok, koordináták helyett inkább marad a flow-élmény. Az, amit az órákon át tartó rajzolás jelenthet a nyár első sóhajától forró legutolsó tavaszi éjszakán.
