Holnap, december 14-én hajnalban tetőzik a Geminida meteorraj. Ekkor (persze derült ég esetén) fényes meteorokra számíthatunk, óránként akár 60 hullócsillagot is láthatunk. Ez a szám persze függ a Holdtól és az időjárástól is.
A Geminidák november 19. és december 24. között aktívak, fényes gyors tagokat produkálnak, melyek közül több tűzgömb (azaz a Vénusznál fényesebb meteor) is lehet. A tetőpontjukat december 13/14 éjszakáján érik el. A meteorraj további érdekessége, hogy ellentétben más rajokkal, a Geminidák nem egy üstököstől, hanem egy aszteroidától, a 3200 Phaethon-tól származnak. Nevüket szintén a radiánsuk elhelyezkedéséről kapták. A radiáns egy olyan pont, ahonnan a meteorok kisugározni látszódnak.
A Geminidák radiánsa
De mit várhatunk az éjjel/hajnalban? A téli hideg ellenére mindenképp érdemes próbálkozni egy-egy tag megpillantásával. Igaz a Hold fényesen bevilágítja az éjszakai égboltot, de hajnalban, mikor a legtöbb meteort várhatjuk, égi kísérőnk már nem fogja zavarni a látványt. A fő időszak 11 és 4 óra közt várható.
A raj radiánsa egész éjjel a horizont fölött lesz, majd az este előrehaladtával egyre magasabbra kúszik a délkeleti égen, egyre jobb megfigyelési lehetőséget biztosítva.
(Ugyan ezek nem Geminidák, de ehhez a két perseidához hasonló látványra számíthatunk. A képet Balázs Gábor készítette a dabasi Dr. Gordon Hopkins Csillagvizsgáló ZWO ASI típusú All Sky kamerájával.)
Novemberben, az elsőként felfedezett, a Mars és a Jupiter közötti aszteroidaöv legnagyobb objektuma, a 946 km átmérőjű és az öv tömegének 1/3-át adó (1) Ceres kisbolygó a Bika (Taurus) csillagkép fejében található Hyadok (Melotte 25) nyílthalmazon ment keresztül. Persze csak látszólag.
A szabad szemmel is látható, 501 darab csillagot számláló halmaz a hozzánk legközelebb eső nyílthalmaz a maga 150 fényéves távolságával. A V alakú halmazt a téli-tavaszi égen van lehetőségünk észrevenni, a jól ismert Fiastyúk (M 45) nyílthalmazhoz közel.
A Fiastyúk és a Hyadok nyílthalmazok látványa kertvárosi égen a szerző felvételén. (2021. 11. 29.)
Az első dátum november másodika, amikor a kisbolygó a legközelebb merészkedett a Bika csillagkép szeméhez, az Aldebaranhoz. Ekkor mindössze néhány ívpercre közelítette meg a fényes csillagot.
Ezen az estén született meg a gondolat, hogy a Ceres halmazon belüli útján megörökítsem. A terv az alábbi volt:
Másodikát követően néhány felhős nap következett, de ötödikén volt annyi derült, hogy egy másik kép is készülhessen. A két képet összevetve jól látszott, mennyit is mozdult el a törpebolygó, így alakult ki, hogy a kompozit képhez három naponta csináljak képet. Természetesen a kompozithoz szükséges képeken kívül is készültek fotók.
A következő napokban a növekvő Hold egyre inkább zavarta az észleléseket, ezért néhány változtatást kellett eszközölnöm, mind a képkészítésben, mind a feldolgozásban. Egyik ilyen fontosabb, a fényképezőgép ún. ISO érzékenységének (fényérzékenység) fokozatos csökkentése. A technikai rész megvolt, de a tiszta ég az, amire a leginkább szükség van. Több napon is a köd vagy a fátyolfelhők miatt kétségessé vált egy-egy szükséges fotó elkészítése, de az időjárás ellenére mégis sikerült. A végső kép összesen hét észlelést foglal magában november másodika és huszadika között. Segítségképp bevonalaztam a Bika csillagkép fejét alkotó csillagokat.
És íme a kész kép:
A (1) Ceres útja november 2. és 20. között a szerző felvételén. A képek fix állványról, teleobjektívvel készültek 168 mm-es gyújtótávolsággal
Viszont nem csak a Hyadok nyílthalmaz található ezen a területen. Készítettem egy két képes panorámát is, hogy a Patkó aszterizmus is látható legyen a képen. Az aszterizmusok olyan csillagalakzatok, melyek csak látszólag tartoznak egymáshoz, mindössze a távoli csillagok látszódnak egymás mellettinek.
Akik pedig meg szeretnék pillantani a törpebolygót, azoknak mindenképp szüksége lesz egy binokulárra vagy egy kisebb távcsőre, ugyanis a 7,2 magnitúdós Ceres nem a szabadszemmel látható fényességű objektumok közé tartozik. Segítségül itt egy térkép a kereséshez:
A (1) Ceres útja az elkövetkező 3 hónapban. Forrás: Dominic Ford; SkyView
2021 utolsó hónapjának elején, a nyugati égen többszörös bolygóegyüttállásban gyönyörködhetünk: a Hold, Vénusz, Szaturnusz és Jupiter négyese több napon át is a napnyugta utáni égbolt ékköve lesz! A Vénusz-Jupiter-Szaturnusz bolygók szinte mozdulatlan hármasát Holdunk vékony, majd egyre növekvő sarlója egészíti ki december 6-10. között. Hatodikán a Hold leheletvékony sarlójától keletre a Vénusz fényes, sárga “csillaga” következik, mely kisebb távcsővel is elegáns sarlónak mutatkozik. Majd a Szaturnusz és a Jupiter következnek. A napok múlásával Holdunk vastagodó sarlója hol a Vénusz és Szaturnusz között, hol a Szaturnusz és Jupiter között, hol pedig a Jupiter mellett helyezkedik majd el. December 10-én pedig a négy égitest egymástól egyenlő távolságra fog elhelyezkedni. Ne hagyjuk ki ezt a több napos égi randevút! (Képek forrása: Stellarium)
Az ország legnagyobb privát finanszírozású, kimondottan a hazai meteoritok megtalálását segítő, teljes égbolt kamerarendszer áll hamarosan üzembe, a Magyar Meteoritikai Társaság üzemeltetésében. A rendszer célja és főbb adatai:
A 6 db kamera látható felszerelés előtti állapotában
cél: hazai meteorit találása
6 db egyforma állomás az ország különböző pontjain
24 órás éjjel-nappali nagyfelbontású videórögzítés
7 db kamera állomásonként
automata tűzgömbpozíció kimérés
saját pálya és lehullási zóna számítás
nyitott adatbázis mindenki számára
terepi kereső expedíciók koordinálása
a megtalált meteoritok kutatókhoz való eljuttatása
a meteoritok klasszifikációja, hivatalossá tétele, kiállítása
A rendszer a meteoritkeresés teljes folyamatát kezeli, a tűzgömb beérkezésétől számítva egészen a megtalált példányok szakszerű leírásáig, nagyközönség számára történő kiállításáig ideértve a média megjelenéseket is. További részletek a rendszer üzembeállása után a Magyar Meteoritikai Társaság weboldalán, folyóiratában és média tájékoztatóin. Jelenleg a tesztüzem folyik, várható üzembeállás 2021-ben.
Az augusztusi meleg, derült éjszakákról a legtöbb embernek a Perseida meteorhullás juthat először az eszébe, nem véletlenül, hiszen látványos; sok meteort várhatunk egy óra alatt, illetve a Geminidákkal (december 7-17.) ellentétben a megfigyelés is komfortosabb az időjárásból adódóan.
Egy Perseida meteor (a szerző saját fotója)
A raj a 130 éves keringési idejű üstököstől, a 109P/Swift-Tuttle-től eredeztethető, minden évben július 17. és augusztus 24. között jelentkeznek, de a legjobban várt mindig a rajmaximum.
A 109P/Swift-Tuttle üstökös 133 évente közelíti meg bolygónkat: legutóbb 1992-ben járt a Föld közelében, legközelebb pedig 2126-ban fog elhaladni mellettünk. Kép forrása: NASA/JPL
Az IMO (International Meteor Organization) adatai alapján 2021-ben augusztus 11 és 12-e éjszakáján lesz a tetőpont, óránként városi régiókban 50-75 db, sötét egű észlelőhelyen akár 100 darab is megpillantható, melyek között sok fényes tag is feltűnhet. Kitartó meteormegfigyelők tapasztalhatták, hogy a meteorok látszólag egy pontból indulnak ki. Ez a pont az ún. radiáns. Esetünkben ez a Perseus csillagkép területén van, innen kapták nevüket.
A Perseida meteorok látszólagos kiindulási helye, a Perseus csillagkép (Stellarium/Kovács Gergő grafikája)
Mi szükséges a megfigyeléshez?
Gyakorlatilag semmi speciális, mindössze egy pokrócra van szükségünk saját kényelmünk érdekében, illetve egy olyan helyre, ahol az égboltot nem takarják el előlünk fák vagy épületek. Az elmúlt évekkel ellentétben égi kísérőnk most nem fogja bevilágítani az égboltot, ezzel kiváló lehetőséget adva a megfigyeléshez, fotózáshoz. A raj maximumával egyidőben zajlik az „Egy hét a csillagok alatt” kezdeményezés, ahol országszerte több mint húsz helyszínen lesz lehetősége az érdeklődőknek távcsőbe pillantani.
Mint minden évben, idén sem maradnak el a parádés világító felhőjelenések. Az elmúlt napokban, hetekben a hajnali órákban voltak jellemző a másnéven NLC-nek emlegetett jelenség, de tegnap, július másodikán az esti égen kápráztatta el a megfigyelőket. Tavaly július 5-én este figyelhettünk meg a tegnapihoz hasonló kiterjedésű illetve fényességű világító felhőket.
Röviden amit érdemes tudni a jelenségről. A világító felhők nagy magasságban, 85-90 km között alakulnak ki. A magasság miatt képesek arra, hogy a nevükkel ellentétben nem világítanak, hanem a már horizont alatt tartózkodó nap fényét tükrözzék vissza a megfigyelő felé. Maradva a fénnyel való kölcsönhatásuknál. Színüket annak köszönhetik, hogy a fény alacsonyabb hullámhosszait képesek visszareflektálni.
A világító felhők létrejöttéhez elengedhetetlenek a magaslégköri felhők. Kép: Nightskyhunter.com
A világító felhők szoros összefüggésben állnak a klímaváltozással, elsősorban az emberi tevékenység során a légkörbe jutó metán miatt. A metán a magaslégkörben alkotóelemeire bomlik és szén-dioxid illetve víz keletkezik. Így kerül víz az egyébként legszárazabb légköri rétegbe.
A következő sorok pedig azoknak szólnak, aki eddig még nem láttak világító felhőket. Az NLC-k kialakulásához a nyári időszakban, a június 21-ei napforduló környékén állnak fenn a feltételek. A rendelkezésre álló idő sem mondható kevésnek. Magyarországon tipikusan a napforduló előtt illetve után 2-3 héttel szoktak világító felhő észlelések születni.
Ha a dátumunk stimmel, úgy már csak a megfelelő időpontban kell jó felé néznünk. Hogy a felhők megmutassák magukat, Napunknak 6 és 16 fok között kell a horizont alatt lennie. Ez este 21:30 és 23:00 (megközelítő értékek), hajnalban 2:30 és 4:00 óra között van. Az említett időpontokban, este északon, északnyugaton láthatóak, hajnalban északon, északkeleten. Az északi irány nem véletlen, ugyanis van a felhőknek még egy elnevezésük, ami az PMC (Polar Mesospheric Clouds), magyarul poláris (vagy sarki) mezoszférikus felhők, utalva arra, hogy a sarkpontok körül fognak centralizálódni.
És végezetül visszatérve a tegnap estére, nézzünk meg pár fotót!
Már nem kell hosszú köntösömbe burkolódznom, elég felgyűrt ingujjban kimenni a tavasz utolsó éjszakáiba. A várva várt nyár első sóhajától forróak lettek az esték. Muszáj hát kitelepedni a távcső mellé és órákig csak nézni, nézni… Nem gondolva a házifogságomra, az elszigeteltségemre, a szinte ellehetetlenített helyzetemre. Elmerülve Hold hercegnő csodálatos arcában semmi sem számít már: csak a tudomány, amiért élnem érdemes. Minden egyéb csak földi hívság…
Hasonlóan, mint a 17. században Galilei, észlelésre adtam a fejem. A napi fárasztó feladatok után letelepedni a lépcsőre, pont szemben a Holddal, és órákon át húzogatni a vonalakat, igazgatni újra meg újra a távcsövet… Hol vagyok én olyan rutinos, meg képzett, mint a reneszánsz tudós! De talán nem is ez a hangsúlyos most. Pontos paraméterek, adatok, koordináták helyett inkább marad a flow-élmény. Az, amit az órákon át tartó rajzolás jelenthet a nyár első sóhajától forró legutolsó tavaszi éjszakán.
A gyermekek a szemünk fényei, lehoznánk nekik a csillagot is. A Coolstarz csillagászati szakkörnek ez az egyik küldetése. Ezt igyekszik megvalósítani, mint a Planetology.hu szakmai partnere az ismeretterjesztésben. Az elmúlt pandémia időszakban ezt főleg online keretek közt próbálta megoldani, a heti egyszeri online szakköri alkalmaival, de az enyhítések meghozták végre a jelenléti programokat is.
Legutóbb egy pénteki napon a nógrádsápi Fekete István Általános iskola gyerekei láthatták Naprendszerünk fényes csillagát. A gyereknap keretében az iskola nebulói csapatokat alkottak, majd a különböző állomásokon érdekes feladatokat várták őket. A hűsítő szökőkút mellett lett felállítva egy Sky-Watcher BK 707AZ2 teleszkóp, természetesen a megfelelő napszűrővel ellátva. Míg néhány gyermek ügyességi feladatot oldott meg, a várakozók belenézhettek a 70/700-as akromatikus refraktorba.
Mindannyiszor megtörtént az, ami miatt érdemes elővenni egy távcsövet: a felragyogó arcocskák látványa, a meglepett felkiáltások (nahát, hűűűhaaa és egyéb „nem kanonizált csillagászati szakkifejezések”, amik néha nem bírnák a nyomdafestéket…) miatt mindig megéri egy ilyen eseményt szervezni. Jó látni, hogy az elsős Coolstarz-utánpótlás csoport milyen korrektül rakja sorrendbe a bolygókat egy szempillantás alatt. Látszik, hogy lelkesen készülnek a Gothard Jenő Csillagászati Egyesület versenyére, hiszen felsősöket megszégyenítő módon sorolják fel a különbségeket a gáz- illetve a kőzetbolygók közti különbségeket illetve válaszolnak a legkacifántosabb kérdésekre is. Ám a nagyobbak is ügyesebbek lettek az online alkalmak hatására, nekik is egyre kevesebb beugrató kérdést sikerül feltennem.
Hogyan tovább? Marad a szerdai digitális szakkör hetente, hiszen abba a Coolstarz mátészalkai tagozata is be tud csatlakozni – a móriczos gyerekek meglátogatása szeptemberben prioritást élvez! Valamint amint az egünk és időnk engedi, járdacsillagászkodunk, hiszen jön a nyár, és végre megmutathatom a nógrádi ifjoncoknak a bolygók királyát és királynőjét. De szerintem a Hold kráterei is ugyanolyan káprázatosak tudnak lenni egy tücsökciripeléses nyári éjszakán, mint a Jupiter felhősávjai és a Szaturnusz gyűrűje…
