NWA 13268-as meteoritom a Magyar Természettudományi Múzeum kiállításán

Szerző: Rezsabek Nándor

Az elmúlt esztendő legvége, valamint az új év kezdete eddig is bővelkedett a fontos hazai vonatkozású hírekben a Naprendszer apró égitestjeinek tekintetében. Majzik Lionel sikeresen kapta lencsevégre a már a déli égbolton tanyázó C/2021 A1 (Leonard) üstökös szétszakadt ioncsóváját, majd 36 év után Sárneczky Krisztián jóvoltából újra magyar felfedezésű kométának, a C/2022 A1 (Sarneczky)-nek örülhettünk. A legfrissebb hír pedig annak a kamarakiállításnak a megnyitása, amely a Magyar Természettudományi Múzeum Ásvány- és Kőzettárának új szerzeményeit mutatja be. A tárlat a gyűjteménygyarapodás részeként Jánosi Melinda geológusnak, a meteoritgyűjteményért felelős muzeológusának összeállításában az elmúlt időszak hazai meteoritikai újdonságaiból is szemléz.

Megtisztelő módon ennek részeként a Northwest Africa 13268 (NWA 13268) jelzetű harmadkilós, afrikai eredetű kőmeteoritommal ezúttal kiállítási tárgyként találkozhatnak a meteoritika iránt érdeklődők. A 2020-as klasszifikációs folyamat során leválasztott 2,06 grammos darab 2021-ben ajándékozás révén került a Magyar Természettudományi Múzeum (MTM) gyűjteményébe. A 10-30 ezer éve hullott, fő tömegében (main mass) planetológiai kollekciómban őrzött meteorit ezen darabkája kerül bemutatásra az MTM Kupolacsarnokában ez év végéig.

A kőmeteorit fizikai, kémiai, kőzet- és ásványtani paramétereit Rezes Dániel geológus a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont berendezéseivel végzett elemzése határozta meg. Az eredetileg 333,2 g-os példány az úgynevezett normál kondritok osztályába, azok H csoportjába tartozik; konkrét besorolása H4/5. 2013-ban meteoritvadászatból élő nomádok találták meg Algériában, majd Kereszty Zsolt IMCA tag révén egy marokkói kereskedőtől származó meteoritszállítmány részeként került Európába; jómagam 2017-ben tőle vásároltam egy negyedkilós szaharai meteorit társaságában. Adatai a Meteoritical Bulletin Database adatbázisban a következő linkre kattintva böngészhetők: https://www.lpi.usra.edu/meteor/metbull.php?code=71668. A tudományos eredményről a Természet Világa folyóirat 2020/7. számában Rezes Dániel “Anyag és folyamat, A meteoritok rendszerbe foglalása és magyar vonatkozásai” címmel magyar nyelven, népszerű formában is beszámolt: https://termvil.hu/2020/07/08/2020-juliusi-szamunkbol/ További információi és fotói blogoldalam több bejegyzésében is elérhetők: https://rezsabeknandor.blogspot.com/search?q=NWA+13268

Az NWA 13268 darabkája a Magyar Természettudományi Múzeum (http://www.nhmus.hu/) nyitvatartási idejében, a 1083 Budapest, Ludovika tér 2-6. alatt tekinthető meg. Az Ásvány- és Kőzettár új szerzeményeit bemutató kamarakiállításon “társai” között szerepel a Kereszty Zsolt által adományozott, 1937-ben Arad mellett Tauiti kondrit; Matskási István felajánlása révén egy Vietnámból származó indokinit tektit. De találkozhatunk büntetőeljárás során a Markó utcában elkobzott, a Fővárosi Törvényszékről hivatalos átadás révén a Természettudományi Múzeumba került csiszolt drágakövekkel is.

Távoli világok meghódítói – makettépítő pályázat

Szerző: Bakonyi Csillagászati Egyesület

A Bakonyi Csillagászati Egyesület a Schwa-Medico Kft. támogatásával alkotói pályázatot hirdet 3-12. osztályos gyerekek számára, értékes LEGO nyereményekért. A pályázatra 3-10 fős csapatok nevezését várjuk.

A csapatok célja papírból, műanyagból, vagy egyéb anyagokból egy holdi vagy egy marsi emberek lakta telep, bázis esetleg kolónia makettjének megépítése.

A pályaműhöz mellékelten leírást kérünk. Ennek első oldalán meg kell adni a pályamű címét, a csapat nevét, a pályázók nevét, korát, a csapat kapcsolattartójának postai címét, e-mail címét és telefonszámát. Ezután az elkészült alkotásról minimum 1 A4-es oldal terjedelemben részletes, gépelt leírást is kérünk, maximum 12-es betűmérettel, sima sorközzel. A csapat mutassa be, hogyan működne a makettjük a valóságban. A szöveg tükrözze az alkotók korosztály szerinti tudását az űrtechnikával kapcsolatban és a tudományos hátteret!

A leírás mellett az építési folyamatról és az elkészült pályaműről, illetve az alkotókról (utóbbit csoportkép formájában az elkészült művel) is kérünk jó minőségű fényképfelvételeket (vagy lehetőség szerint Youtube-ra feltöltött videót).

Bírálati szempontok: a pályamű kidolgozottsága, tudományos háttere, illetve, hogy a mellékelt leírás tükrözi-e az alkotók tudását az űrtechnikával kapcsolatban.

Nyeremények:
I. helyezett: 1 doboz LEGO NASA Apollo Saturn V (92176)
II. helyezett: 1 doboz LEGO NASA Apollo 11 holdkomp (10266)
III. helyezett: 1 doboz LEGO Nemzetközi űrállomás (21321)

A beérkezett pályaműveket az egyesület Facebook oldalán is publikáljuk, hogy bemutathassuk pályázóink munkáit. A pályaműveket azonban szakmai zsűrink fogja elbírálni, azok nem fognak részt venni közönségszavazáson.

Beküldési határidő: 2022.03.31. 24:00 óra

A nyertesek névsorát a Bakonyi Csillagászati Egyesület Facebook oldalán és Youtube csatornáján 2022.04.12-én hozzuk nyilvánosságra.

A pályaműveket az alábbi e-mail címre várjuk: bakonyicse@gmail.com

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Elindult a James Webb Űrteleszkóp

Szerző: Kovács Gergő

Sikeres start! Kép forrása: Arianespace

Többszöri halasztás után ma, 2021. december 25-én, magyar idő szerint 13 óra 20 perckor sikeresen pályára állt a James Webb űrteleszkóp (JWST), a világ jelenlegi legnagyobb és legfejlettebb űrtávcsöve – számol be kiemelt szakmai partnerünk, a Spacejunkie.hu. A startra Francia Guyanában, a Kourou Űrközpontban került sor, az űreszközt egy Ariane-5 rakéta állította pályára. A JWST az infravörös tartományban fogja Világegyetemünket vizsgálni, műszereivel és 6,5 méter átmérőjű tükörrendszerével az Univerzum első csillagairól és galaxisairól is képes lehet felvételeket készíteni. Az űrtávcső történetéről, műszaki jellemzőiről és az indítását megelőző hírekről partneroldalunk ad részletes információkat.

Sikeres szétválás után a James Webb eltávolodik a rakéta második fokozatától. A kép jobb szélén a Vörös-tenger látható. Kép forrása: Arianespace

Az indítás élő közvetítésében főszerkesztőnk, Rezsabek Nándor is részt vett, mint szakkommentátor:

Dupla ütközés hozhatta létre Holdunkat

Szerző: Kovács Gergő

A Hold keletkezésére a múltban számos elmélet született: egyes hipotézisek szerint kísérőnk a gyorsan forgó Földből szakadt ki; míg mások szerint a Hold eredetileg a Nap körül, elnyúlt pályán keringett, később pedig a Földhöz túl közel kerülve pályára állt bolygónk körül. Ma, a legelfogadottabb elmélet szerint 4,5 milliárd évvel ezelőtt egy Mars-méretű bolygócsíra, a Theia ütközött a Földnek, összeolvadva bolygónkkal. A kozmikus karambol során kirepülő törmelékből jött létre a Hold; továbbá egyes kutatások szerint feltételezhető, hogy a külső bolygórendszerben keletkezett, majd később a Föld közelébe került Theiáról származik bolygónk vízkészletének jelentős része.

Egy, a Planetary Science Journalban megjelent új tanulmány szerint a Holdat létrehozó bolygóütközés valójában két fejezetből állt. Az első ütközés során a Theia körülbelül 45 fokos szögben találta el a Földet, „lecsúszva” bolygónkról. Ekkor az égitest jelentős mértékben veszített Nap körüli keringési sebességéből. Néhány százezer évvel később történt a második ütközés. Ekkor a Theia már elég lassan mozgott ahhoz, hogy a Föld és a Theia végleg egybeolvadjon, anyaguk pedig összekeveredjen. E tanulmány, melynek az alapját több ezer számítógépes szimuláció szolgáltatja, nem csupán a Föld-Hold bolygórendszer keletkezésének pontosabb megismerésében segíthet, de választ adhat arra a kérdésre is, miért lett a Vénusz és a Föld ennyire eltérő?

3D szimuláció az első, feltételezetten súroló ütközésről. A Föld és a Theia itt egy órával az ütközés utáni állapotban láthatók
(A. Emsenhuber / University of Bern / University of Munich)

„A kulcs a planetológiai különbségekben rejlik.” – szögezte le Erik Asphaug, az Arizonai Egyetem munkatársa, a kutatás vezetője. Hogy miért különbözik ennyire a Vénusz és a Föld, a Hold adhatja meg a választ. „Nem érthetjük meg, hogyan keletkezett a Föld, anélkül, hogy tudnánk, hogyan jött létre a Hold.” – magyarázta Asphaug – „Ők mindketten ugyanazon kirakós részei.” A szimulációk pedig néhány új elemet tehetnek hozzá a már meglévő kirakóshoz.

Az első ütközéskor a Theia anyagának nagy része „továbbcsúszott”
(E. Asphaug et al. / Planetary Science Journal 2021 October)

Először is, a Theia sebessége nem lehetett sem túl gyors, sem túl lassú. Ha túl gyorsan ütközik a Földnek, a két égitest egy bolygóközi törmelékfelhővé robban szét. Ha túl lassan közelíti meg a bolygónkat, a Theia a Föld holdjává válik. Az eredeti, „egy ütközéses” modell nem magyarázza meg, miért e két fenti véglet közötti, ideális sebességgel ütközött a Theia a Földnek. Az új, „két ütközéses” modell azonban magyarázatot ad erre a kérdésre: kezdetben a Theia még nagy sebességgel mozgott, az első ütközés azonban lelassította annyira, hogy a második ütközés során összeolvadhasson bolygónkkal.

A második ütközés során a Földdel összeolvadó Theia létrehozott egy anyagkorongot, melyből később kialakult a Hold.
(E. Asphaug et al. / Planetary Science Journal 2021 October)

A másik probléma az eredeti modellel az, hogy a Holdnak javarészt a Theia anyagából kellene állnia. Az Apollo misszió során hozott holdkőzet minták azonban azt mutatták, a Hold összetétele nagyon hasonló a Földéhez. A Föld és a Theia dupla ütközése azonban lehetővé tette, hogy anyaguk alaposabb keveredése által egy, a Föld összetételéhez nagyon hasonló hold jöhessen létre.

Asphaug és csapata számára az igazi meglepetés az volt, mikor kiderült, az efféle dupla ütközések hogyan hatottak volna a Vénuszra. A szimulációk szerint a Földnek ferdén ütköző és így „lecsúszó” égitestek fele a Vénusz irányába haladt volna tovább, mely bolygó minden ilyen égitestet magába olvasztott volna. Minél több ilyen égitest végezte volna a Vénuszon, annál gazdagabb lett volna a külső Naprendszerből származó illóanyagokban; továbbá annál nagyobbak lettek volna a planetológiai különbségek közte és a Föld között. E felfedezés felrázta az eredeti kutatást: ha a Vénuszt több jelentős becsapódás érte, akkor többé nem az a kérdés, hogy „Miért van a Földnek holdja?”, hanem az, hogy „A Vénusznak miért nincs?” A legvalószínűbb az, hogy csak ez az egy ilyen esemény történt, amely a Holdat létrehozta; viszont ha több ilyen is volt, akkor a sorozatos kataklizmák eltüntethették a Vénusz már meglévő holdjait, ahogy az is lehetséges, hogy a Vénuszon történt becsapódások sokkal kisebb erejűek voltak. E kérdés megválaszolásához egy mintavevő küldetésre van szükség, mely felfedné, mennyire hasonlíthat a Vénusz kémiai összetétele a Föld-Hold rendszeréhez.

(Jelen cikk az Élet és Tudomány 2021/51-52-es számában megjelent cikk másodközlése.)

Hajnalban tetőznek a Geminidák

Szerző: Balázs Gábor

Holnap, december 14-én hajnalban tetőzik a Geminida meteorraj. Ekkor (persze derült ég esetén) fényes meteorokra számíthatunk, óránként akár 60 hullócsillagot is láthatunk. Ez a szám persze függ a Holdtól és az időjárástól is.

A Geminidák november 19. és december 24. között aktívak, fényes gyors tagokat produkálnak, melyek közül több tűzgömb (azaz a Vénusznál fényesebb meteor) is lehet. A tetőpontjukat december 13/14 éjszakáján érik el. A meteorraj további érdekessége, hogy ellentétben más rajokkal, a Geminidák nem egy üstököstől, hanem egy aszteroidától, a 3200 Phaethon-tól származnak. Nevüket szintén a radiánsuk elhelyezkedéséről kapták. A radiáns egy olyan pont, ahonnan a meteorok kisugározni látszódnak.

A Geminidák radiánsa

De mit várhatunk az éjjel/hajnalban?
A téli hideg ellenére mindenképp érdemes próbálkozni egy-egy tag megpillantásával. Igaz a Hold fényesen bevilágítja az éjszakai égboltot, de hajnalban, mikor a legtöbb meteort várhatjuk, égi kísérőnk már nem fogja zavarni a látványt. A fő időszak 11 és 4 óra közt várható.

A raj radiánsa egész éjjel a horizont fölött lesz, majd az este előrehaladtával egyre magasabbra kúszik a délkeleti égen, egyre jobb megfigyelési lehetőséget biztosítva.

(Ugyan ezek nem Geminidák, de ehhez a két perseidához hasonló látványra számíthatunk. A képet Balázs Gábor készítette a dabasi Dr. Gordon Hopkins Csillagvizsgáló ZWO ASI típusú All Sky kamerájával.)

Ilyen volt a Planet Budapest 2021

Szerző: Rezsabek Nándor

U Thant, az ENSZ főtitkára 1969-ben felhívta a világ közvéleményének figyelmét az emberi környezeti válságára, a globálissá váló környezeti problémák súlyosságára. Ennek eredményeként 113 ország részvételével 1972-ben Stockholmban tartották meg “Az Emberi Környezet ENSZ Konferenciáját”. Ekkor a fenntartható fejlődés definíciója ugyan még nem jelent meg, de kijelölte azt az irányt, amelyben az elmúlt napokban a Planet Budapest 2021 Fenntarthatósági Expó és Világtalálkozó koncepciója is gyökerezik. A Környezet és Fejlődés Világbizottság 1987-ben közreadott “Közös jövőnk” jelentésében olvashattuk először a fogalom meghatározását, ekkor még leánykori nevén, harmonikus fejlődésként. 1992-ben Rio de Janeiróban már 172 ország vett részt a “Környezet és Fejlődés ENSZ Konferenciáján”, melynek a fenntartható fejlődés már központi gondolatává vált. A HUNGEXPO területén november 29. és december 5. között megrendezett Planet Budapest 2021-nek szintúgy.

A “Your Planet” – “Közönségprogramok a fenntarthatóságról” címmel egy hatalmas földgömb körül elrendezve, tematikusan járhattuk be a G pavilon területét. Bolygónk vízkészletén át az erdők rekreációs szerepéig. A napelemparkok legújabb technológiai megoldásit érintve a geotermikus energia hasznosítását sürgetve. A lineáristól a körforgásos gazdaság felé haladva. A Cousteau kapitány és a Calypso óceáni küldetéseitől a tengeri túlhalászás problémájáig. A már csak retro-társasjátékokban létező GELKA valamikori üdvös szerepére emlékezve az elektronikai hulladék keletkezésének megelőzésében. A “Nature Friendly Development”“Fenntarthatósági expón” az A pavilonban sok-sok kiállító között, az elmúlt évek során kialakított a szakmai kapcsolatok révén, többek között a veszprémi Pannon Egyetem környezettudomány-környezetmérnöki alap- és mesterképzéseivel, a Magyar Hidrogéntechnológiai Szövetség egyidejű klímasemlegességi és gazdaságfejlesztési céljaival ismerkedhettünk, a gödöllői Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem standján pedig kvíz segítségével mértük fel mezőgazdasággal összefüggő tudásanyagunkat. A fémdetektorokkal és rendőrsereggel kissé túlbiztosított rendezvényt fizikailag elhagyni könnyebb volt, mint korábban becsekkolni, ugyanakkor tematikája és jövőbe tekintése a környezettudatos hozzáállásban, a fenntarthatóvá váló mindennapjaink szintjén remélhetőleg megmarad.

Őseink aszteroida-becsapódás miatt jöhettek le a fáról

Szerző: Ivanics-Rieger Klaudia

Amikor 66 millió évvel ezelőtt egy aszteroida becsapódott, és kiirtotta a nem madár-szerű dinoszauruszokat, illetve a földi élőlények háromnegyedét, a főemlősök és az erszényesek ekkor még egyedüliként a fán élő emlősök közé tartoztak. A fán élő fajokat pedig különösen veszélyeztette az aszteroida becsapódása miatt kialakult erdőtüzek által okozott pusztítás. Egy új tanulmányban a számítógépes modellek, fosszilis minták és ma is élő emlősöktől származó genetikai információk feltárják, hogy – bár a túlélő emlősök többsége nem függött úgy a fáktól – az a néhány fán élő emlősfaj (mint az ember ősei is) elég alkalmazkodó volt, hogy túlélje a veszteséget. A tanulmány rámutat a kréta-tercier (K-T) határként ismert kihalási eseménynek az emlősök korai evolúciójára és diverzifikációjára gyakorolt ​​hatására. „Az egyik lehetséges magyarázata annak, hogy a főemlősök hogyan élték túl a K-T eseményt – annak ellenére, hogy fákon élő lények voltak – bizonyos viselkedési rugalmasságnak tulajdonítható, ami kritikus tényező lehetett a túlélésükben.” – nyilatkozta Jonathan Hughes, tudományos munkatárs. ­– „A legkorábbi emlősök nagyjából 300 millió évvel ezelőtt jelentek meg, és a virágzó növények terjeszkedésével párhuzamosan diverzifikálódhattak körülbelül 20 millió évvel a K-T esemény előtt. Amikor az aszteroida becsapódott, az emlősök közül sok elpusztult. Ugyanakkor a túlélő emlősök kitöltöttek minden új ökológiai rést, amelyek akkor nyíltak meg, amikor a dinoszauruszok és más fajok kihaltak.” – fejezte be Hughes.

A tanulmányban a kutatók megvizsgálták a filogenetikai, vagyis a különböző élőlénycsoportok közötti evolúciós rokonságokat az emlősök között. Ezután az egyes, ma is élő emlősöket három kategóriába sorolták a preferált élőhelyük alapján: fán lakó, félig fán lakó és talajlakó. Olyan számítógépes modelleket is terveztek, amelyek rekonstruálták az emlősök evolúciós történetét. A K-T réteg környékéről származó emlőskövületek nagyon ritkák és nehezen használhatók fel az állatok élőhely-preferenciájának értelmezésére. A kutatók összehasonlították az élő emlősöktől ismert információkat a rendelkezésre álló kövületekkel, hogy ezekből további következtetéseket vonjanak le. Általában a modellek azt mutatták, hogy a túlélő fajok túlnyomórészt nem fán lakó voltak, de akadt két lehetséges kivétel: a főemlősök és az erszényes állatok ősei. A főemlős ősökről és legközelebbi rokonairól minden modellben azt találták, hogy közvetlenül a K-T esemény előtt is fán éltek. A modellrekonstrukciók felénél az erszényes ősökről is kiderült, hogy fán élők voltak.  A kutatók azt is megvizsgálták, hogy az emlősök csoportja hogyan változhatott az idők során. Hughes végül így zárta a nyilatkozatát: „Kiderült, hogy a K-T eseményt megelőző szűk időszakban nagy kiugrás történt. A fán élő és félig fán élő fajok nagyon gyorsan átköltözködtek a fátlan területekre és talajlakó élőlényekké váltak.”

Napfogyatkozás a Déli-sarkon

2021. december 4-én, magyar idő szerint reggel fél héttől fél tizenegyig zajlott az év utolsó, teljes napfogyatkozása, mégpedig az Antarktiszon. A napfogyatkozások ciklusában, az ún. Szárosz-ciklusban ez a fogyatkozás a 152-es Szárosz-család 13. tagja volt. A teljes fogyatkozás két percnél rövidebb ideig tartott, a totalitás sávja az Atlanti-óceán legdélebbi részén, a Weddell-tengeren, az Antarktisz nyugati felén, a Marie Byrd-földön, és az Amundsen-tengeren volt látható. Különlegessége, hogy a Hold árnyéka keletről nyugatra haladt, míg normális esetben nyugatról keletre halad. Ez csupán a sarkvidéki régiókban történhet meg.

A fogyatkozás sávja. Forrás: Eclipse Predictions by Fred Espenak, NASA’s GSFC – http://eclipse.gsfc.nasa.gov/
Az év utolsó napfogyatkozása repülőgépről szemlélve.
Fotó: Petr Horálek/Institute of Physics in Opava

A fogyatkozást a Galileo Webcast is közvetítette (NASA Live Feed):

A jelenséget egy két fős magyar csapat, az Eclipseman is megörökítette:

A jövő év első (részleges) napfogyatkozása április 22-én; míg az első, hazánkból is látható (részleges) napfogyatkozás október 25-én lesz.

Forrás:
http://saros139.hu/eclipse/TSE2021dec04.htm
https://en.wikipedia.org/wiki/Solar_eclipse_of_December_4,_2021
https://www.facebook.com/PetrHoralekPhotography/photos/a.842176325897979/4602330533215854/

Decemberi bolygórandevú(k)

2021 utolsó hónapjának elején, a nyugati égen többszörös bolygóegyüttállásban gyönyörködhetünk: a Hold, Vénusz, Szaturnusz és Jupiter négyese több napon át is a napnyugta utáni égbolt ékköve lesz! A Vénusz-Jupiter-Szaturnusz bolygók szinte mozdulatlan hármasát Holdunk vékony, majd egyre növekvő sarlója egészíti ki december 6-10. között. Hatodikán a Hold leheletvékony sarlójától keletre a Vénusz fényes, sárga “csillaga” következik, mely kisebb távcsővel is elegáns sarlónak mutatkozik. Majd a Szaturnusz és a Jupiter következnek. A napok múlásával Holdunk vastagodó sarlója hol a Vénusz és Szaturnusz között, hol a Szaturnusz és Jupiter között, hol pedig a Jupiter mellett helyezkedik majd el. December 10-én pedig a négy égitest egymástól egyenlő távolságra fog elhelyezkedni. Ne hagyjuk ki ezt a több napos égi randevút!
(Képek forrása: Stellarium)

Szabadszemes üstökös lesz látható év végén…vagy mégsem?

Nemrég robbant a hír, miszerint az idén januárban felfedezett C/2021 A1 (Leonard) üstökös december közepén, tiszta égbolt esetén szabad szemes látványossággá válik, fényessége a 4 magnitúdót is elérheti. A helyzet azonban sajnos nem ennyire derűs. Csillagunk körül minden évben van 3-4 magnitúdós üstökös, a tavalyi, C/2020 F3 (NEOWISE) üstökös látványára azonban ne számítsunk.

A C/2021 A1 (Leonard) üstökös helyzete 2021. december elsején. Forrás: astro.vanbuitenen.nl

Miért? Sajnos az üstökös láthatósága a Nap közelsége miatt igencsak korlátozott lesz, legfőképp a földközelsége idejében. Az égitest megpillantására csak napnyugta után egy órával lenne minimális lehetőség, de az előrejelzések szerinti 4 magnitúdós fényessége rendkívül bizonytalanná teszi észlelhetőségét.

A C/2021 A1 üstökös elmozdulása. Forrás: Stellarium

Hogy mire számíthatunk, azt jól szemlélteti Stuart Atkinson montázsa a C/2020 F3 (NEOWISE) és a C/2021 A1 (Leonard) üstökösökről, mely képek ugyanazzal a 300 mm fókuszú objektívvel készültek. A NEOWISE legnagyobb kiterjedésében, míg a Leonard üstökös 2021. november 28-ai állapotában látható. Az előrejelzések, illetve Napunk közelsége miatt nem számíthatunk a tavalyi, káprázatos látványra.

A C/2020 F3 (NEOWISE) és a C/2021 A1 (Leonard) üstökösök összehasonlító montázsa.
Forrás: Stuart Atkinson

Naprendszerünkben minden évben számos üstököst lehet távcsövön keresztül, esetleg szabad szemmel megpillantani, de ezen égitesteknél hiba előre “megkongatni a szenzációharangot”.

Az üstökös jövőbeli pályája. Forrás: astro.vanbuitenen.nl