HÍREK: A Dawn és a Kepler alkonya, az Osiris hajnala, közeledés a Naphoz

A Dawn alkonya

Végéhez ért a Dawn űrszonda 11 éves, sikerekkel teli küldetése. Az űreszköz stabilizálásához szükséges üzemanyag kifogyott van, így a szonda működésképtelenné vált: antennái már nem tudnak a Föld felé fordulni, és a napelemtáblái sem fognak a Nap felé nézni, így az energiaellátása is véget ér. Bár ezek után még évtizedekig marad Ceres-körüli pályán, az űrszondáról már nem fogjuk hallani.

A Dawn tizenegy éve igen sikeres volt: két kisbolygóövbeli égitest körül is pályára állt, a Vesta kisbolygó, illetve a Ceres törpebolygó körül. Előbbin felfedezett egy hatalmas hegycsúcsot, a Rheasilvia-kráter közepén magasodó központi csúcsot, melyről kiderült, a marsi Olympus Mons után a legmagasabb hegycsúcs a Naprendszerben.

A Vesta a Dawn felvételén. A kép alsó felén látható a Rheasilvia-csúcs (NASA).

Utóbbin, a Ceres-en többek között felfedezett egy rejtélyes, világos foltcsoportot, az Occator-kráterben, melyről később megállapították, hogy a relatíve sötét égitesten “világító” pontok valójában sókiválások.

A Ceres, középen a rejtélyes Occator kréterrel (NASA).
A Ceres a Dawn felvételeiből összeállított animáción (NASA).

Mivel a Dawn hajtóanyaga bármikor elfogyhat, a NASA biztonsági okokból olyan pályára állította a szondát, melyen legalább két évtizedig stabilan fog a Ceres körül keringeni.

Forrás: NASA

Véget ért a Kepler missziója

A Dawn-nal ellentétben a Kepler missziója már véget ért, az űrtávcsőnek mostanra teljesen elfogyott a hajtóanyaga, így 9 évnyi működés után végleg leállt, továbbra is stabil pályán maradva a Nap körül. Küldetésének évei alatt több, mint 2600 Naprendszeren kívüli bolygót, más néven exobolygót fedezett fel, úgynevezett tranzit módszerrel, melynek során a csillagnak az előtte áthaladó bolygó okozta fényességcsökkenését mérte.  A több, mint 2600 felfedezett bolygó mellett még további 4600 exobolygó-jelölt, illetve 8 apró, lakhatósági zónában található kőzetbolygó felfedezése köthető a Kepler nevéhez.

A Kepler egy festő ábrázolásában. A küldetés rávilágított arra, hogy több bolygó lehet a Galaxisban, mint ahány csillag (NASA/Ames/Wendy Stenzel).

Forrás: NASA

Közeledik a Bennuhoz az OSIRIS-REx

Az OSIRIS-REx, mely december 3-án érkezik meg úticéljához, a Bennu kisbolygóhoz, pár napja egy káprázatos fotóval örvendeztetett meg minket. A montázs október 29-én, az aszteroidától 330 kilométerre készült.

A 330 km-re lévő Bennu aszteroida (NASA).

Forrás: NASA

Rekord közel a Naphoz a Parker Solar Probe

November 11-én kerül ember alkotta űreszköz legközelebb a Naphoz, a Parker Solar Probe mindössze 47 millió kilométerre közelíti meg központi csillagunkat, megdöntve  az amerikai-német Helios-2 1978-as, 43 millió kilométeres rekordját. A Nap külső légkörét vizsgáló űrszondának ez lesz az első “napsúrolása” a 24-ből, melyek során egyre kisebb távolságra suhan el csillagunk mellett.

Forrás: NASA

Szerző: Planetology.hu

BepiColombo: irány a Merkúr!

Ma, október 20-án, helyi idő szerint hajnali 3:45-kor indult el a Merkúr felé az európai (ESA) – japán (JAXA) koprodukcióban készült BepiColombo nevű űrszonda a dél-amerikai Kourou Űrközpontból, Francia Guyanából.

Az ESA és a JAXA közös küldetése, a BepiColombo. (Kép: Arianespace.com)

A BepiColombo célja Naprendszerünk legbelső bolygója, a Merkúr. Küldetésének célja egyrészt új technológiák, például a Nap hőjének ellenálló anyagok tesztelése; másrészt a Merkúr eddig feltáratlan rejtélyeinek kivizsgálása. Valójában nem is egy, hanem két űrszonda utazik a bolygó felé,  egy európai és egy japán szonda, összekapcsolódva. Feladataik közé tartozik többek között a Merkúr mágneses mezejének, belső szerkezetének, rejtélyes zsugorodásának vizsgálata épp úgy, mint annak a kiderítése, hogyan jöhetett létre egy bolygó ilyen közel a Napunkhoz.

A fellövés pillanatai. Képek: ESA/facebook.

Az űrszonda megérkezéséig azonban sokat kell várni: a különböző hintamanőverek miatt – melyeknek célja a szonda pályájának a Merkúr pályájával történő minél pontosabb szinkronizálása – a BepiColombo csak 2025. decemberében fog pályára állni a bolygó körül, melyet a tervek szerint két évig fog tanulmányozni.

Kép: Arianespace.com

Forrás: ESA, Arianespace, Facebook.

Szerző: Planetology.hu

Olvassunk is “Az első ember”-ről!

A jövő esztendő kerek évforduló az egyetemes tudománytörténetben, sőt, az emberi történelemben egyaránt. 50. évfordulója a valaha volt egyik legnagyszerűbb emberi vállalkozásnak, modern kori „földrajzi” felfedezésnek. 1969-ben az Apollo-11 asztronautái révén az emberiség elküldte követeit egy idegen égitestre, s Neil Armstrong a Hold felszínére lépett.

Az évfordulós megemlékezések már 2018-ban megkezdődtek. Jómagam, tudományos újságíróként igen aktív vagyok ebben, de nálam sokkal komolyabb szereplők játszanak főszerepet mindebben. Az októberi hónap újdonsága a Queen együttes legendás gitárosának, az asztrofizikus Brian May-nek pazar holdfotós munkája. Emellett a mozik is most tűzik műsorra az „Az első ember” című alkotást. Az űrkutatás és a csillagászati barátai lélegzet visszafojtva készülne a premierre.

Ugyanakkor mindez nem marad pillanatnyi élmény! Az Akkord Könyvkiadó jóvoltából 560 oldalon, szép dizájnú védőborítóval, keményfedeles formában, kézzelfoghatóan is napvilágot látott „Az első ember”. A társkiadó, a GABO jóvoltából elsők között vehettem kézbe James R. Hansen munkáját. A szakszerű fordítás Both Elődöt és Dancsó Bélát, a téma kiváló hazai ismerőit dicséri. A kötet a lehető legrészletesebb Armstrong-életrajz. A családfától át gyermekkoron át a felnőtté válásig. A haditengerészeti pilótától kezdve a kutatópilótán át az űrhajósig. Középpontban a legnagyobb tettel, a Holdra lépéssel, majd a legendává válással. Mindez remek fotókkal illusztrálva, rendkívül sok tényadattal megalapozva, mindeközben olvasmányos stílusban.

Nézzük meg tehát a filmet, de utána igyekezzünk az adott bevásárlóközpont valamely’ könyvesboltjába, megéri!

Szerző: Rezsabek Nándor

Marsrengések – kiből lesz marskutató?

A NASA 2018-as InSight Mars expedíciója során szeizmométert is telepítenek a Marsra, ami „élő” adatokat küld vissza a Földre. Az erre épülő British Geological Survey „MarsQuake” projectje során műholdképeket felhasználva e szeizmométer jelei alapján új meteor becsapódási krátereket kereshetnek az érdeklődők segítve a marskutatást. A  „Marsrengések” program egy rövid tananyagot, és továbbá órai feladatokat tartalmaz, melyek során a NASA 2018-as InSight Mars expedíció által visszaküldött valós adatokat és képeket használhatják fel a diákok. A célközönség a 11-18 éves korosztály. A foglalkozások során a diákok modellezik a meteorit becsapódásokat, és vizsgálják a becsapódások hatását. A marsrengések elemzése pedig segít abban, hogy jobban megértsük a “vörös bolygó” belső szerkezetét.

Az 1960-as és 1970-es években végrehajtott Hold-missziók óta ez lesz az első lehetőség arra, hogy más planéta talajrengéseit tanulmányozhassuk. A Marsba “belelátni”, azaz belső szerkezetét megismerni a szeizmológia módszereivel, vagyis a “marsrengések” és meteorit becsapódások okozta talajrezgések tanulmányozása segítségével lehetséges.

A Vörös Bolygó titkai feltárulnak a marsrengések megfigyelésével.

A Marsrengések mérése (Illusztráció) [NASA]

Az InSight szeizmométerek adatai az interneten szabadon hozzáférhetők lesznek. A misszió várhatóan egy évig tart, mely során egy egybefüggő adatfolyamot kapnak a tudósok – és a programba bekapcsolódó diákok is, amit önállóan elemezhetnek.

A programra itt lehet jelentkezni, a projektről pedig ezen az oldalon lehet többet megtudni. A jelentkezés csupán a szervezők tájékoztatását szolgálja, hogy képünk legyen arról, mennyien érdeklődnek a program iránt. Büszkék lennénk, ha minél több magyar diák érne el sikereket a marskutatás terén. Örülünk felnőttek jelentkezésének is!

Forrás: InSight

Szerző: Kiszely Márta, MTA

Leszállt a MASCOT a Ryugu kisbolygóra

Ahogy nemrég hírt adtunk róla, a japán Hayabusa-2 űrszonda két apró ugráló egységet, a Minerva-II jelű apró “robotszöcskéket” küldött a Ryugu aszteroidára. Most a Német Repülési és Űrkutatási Központ (DLR) által épített MASCOT (Mobile Asteroid Surface Scout) nevű, cipősdoboz méretű űrszondáját is az égitestre bocsátotta a japán szonda.

Fantáziarajz a kisbolygóra leszálló MASCOT-ról. Kép forrása: DLR

A MASCOT érdekessége, hogy nem rendelkezik napelemekkel, élettartama kizárólag a benne lévő akkumulátorok élettartamától függ. Az űrszonda el is készítette az első fotóját a kisbolygóról, melyen maga a szonda árnyéka is rajta van. A további képekre azonban még 1-2 napot várni kell.

A MASCOT által készített első fotó a Ryugu-ról. a kép jobb felső sarkában az apró űrszonda árnyéka. Kép forrása: DLR

Forrás: DLR

Szerző: Planetology.hu

Friss képek a Ryugu kisbolygóról

A japán Hayabusa-2 illetve az általa ledobott “robotszöcskék” újabb fotókkal örvendeztettek meg minket. Ezekből mutatunk most egy rövid összeállítást:

A Ryugu aszteroida, piros nyíllal jelölve a jobb oldali “szelfi” fotó készítésének helyét. Utóbbi képet a szonda 70 méter magasságban készítette.
Erről a képről egy másik szenzor szubméteres felbontású fotót készített.
Az 1B rover által készített fotó, közvetlenül az első “pattanás” előtt…
…majd a landolást követően.
Az 1B rover által készített felszíni fotó.

 

Forrás: JAXA

Szerző: Planetology.hu

‘Oumuamua: megvan a forrás?

Tavaly októberben egy ezidáig párját ritkító égitestről szerzett az emberiség tudomást, a bizarr, szivar-alakú, félig üstökös-félig kisbolygó ‘Oumuamua-ról, melyről itt írtunk. Most a németországi Max Planck Intézet tudósai a GAIA mérései alapján találtak néhány jelöltet az ‘Oumuamua forrás-égitestjére.

Fantáziarajz az ‘Oumuamua-ról. (M. Kornmesser)

A másfél milliárd csillagot tartalmazó GAIA adatbázis nemcsak a csillagok háromdimenziós helyzetét tartalmazza: magában foglalja a csillagok sajátmozgását is, azok irányát és sebességét. Hétmillió csillag múltbeli mozgásának megvizsgálása után több olyan csillagot találtak, melyek az elmúlt néhány millió év során megközelíthették az ‘Oumuamua múltbéli pályáját. E között a néhány csillag között lehet az, amelyik, vélhetően saját naprendszerének formálódása közben lökhette ki (valószínűleg egy óriásbolygó által) az ‘Oumuamua-t a Naprendszerünk felé.

 

Az ‘Oumuamua szokatlan pályája, összehasonlítva egy üstökösével. (Brooks Bays / SOEST Publication Services / UH Institute for Astronomy)

Összesen négy csillagot találtak, mindegyikük törpecsillag, a Naphoz hasonló méretű vagy annál kisebb. Kettő közülük már rendelkezik “névvel” (HD 292249 és HIP 3757), kettőt viszont csak most neveztek el a tudósok, ideiglenesen “home-3” illetve “home-4” néven. A legesélyesebb jelölt a négy csillag közül a HIP 3757: a csillag, valamint az ‘Oumuamua pályája közötti legkisebb múltbeli távolság mindösszesen két fényév. Így a négy jelölt közül a legnagyobb valószínűséggel ez lehet a titokzatos csillagközi égitest szülőcsillaga.

A félig üstökös-félig kisbolygó, egy fantáziarajzon. (M. Kornmesser)

A tanulmány mögött álló kutatók természetesen nem jelenthetik ki teljes bizonyossággal, hogy megtalálták az ‘Oumuamua forrás-égitestjét. Egyrészt, a kijelölt négy csillag egyike körül sincs tudomásunk bolygórendszerről, másrészt, az ‘Oumuamua igen nagy sebessége jobban magyarázható kettős rendszerből való kilökődéssel. Így arra is komoly esély van, hogy az ‘Oumuamua a vizsgált időintervallumhoz képest sokkal régebb óta várja a csillagközi teret.

Szerző: Kovács Gergő

Forrás: Space.com