Számvizsgáló bizottsági tagnak választotta szerkesztőinket a Tudományos Újságírók Klubja

Szerző: Rezsabek Nándor

A Tudományos Újságírók Klubja SZTNH-ban megtartott május 20-i rendes évi közgyűlése – az Akadémiai Újságírói Díjas Trupka Zoltán társaságában – Kovács Gergő Planetology.hu vezető és Rezsabek Nándor alapító főszerkesztőt egyhangú szavazással a 2022-2027-es időszakra a TÚK számvizsgáló bizottsági tagjává választotta. Az 1990 óta egyesületi keretek között működő társadalmi szervezet fő célja a tudományos újságírók, illetve tudományos ismeretterjesztést végző tudományos kutatók közötti szakmai és emberi kapcsolatok erősítése, a szakmai továbbképzés támogatása, illetve az utánpótlás, a tudományos újságírás oktatásának elősegítése. További információ a https://tudomanyosujsagirokklubja2.wordpress.com/ portálon és a https://www.facebook.com/TudomanyosUjsagirokKlubja közösségi média felületen érhető el

Leánykérés a sztratoszférában

Szerző: Góczán Bence

Az UPRA.space csapata mozgalmas tavasszal folytatja az idei tevékenységét. A nemzetközi Near Space Conference keretében szervezett workshop és hackathon mentorálás után két héten belül két sikeres ballonfelbocsátás került lebonyolításra.

Az április végi Near Space Hackathon repülésen az Alternatív Közgazdasági Gimnázium diákjai által készített CanSat kísérlet mellett, a csapat két oszlopos tagjának, Bodó Zsófi és Góczán Bence eljegyzési gyűrűje jutott közel 34 km-es magasságba.

Május 14-én, két héttel az előző repülés után ismét a magasba emelkedett az UPRA ballon platform, fedélzetén négy különböző kamerával. A repülés célja az UPRA.space csapata által fejlesztett multispektrális távérzékelő kamera tesztelése volt. Az eszköz korábbi verziója már többször repült, jelenleg a kamera továbbfejlesztésén dolgozik a csapat.

A Budapestről indított ballon 29 km-es magasságba jutott és lélegzetelállító felvételeket készített Magyarország természeti csodáiról. A repülés legmagasabb pontján egyszerre volt látható a Balaton, Dunakanyar, Velencei tó és Budapest is. A saját fejlesztésű távérzékelő kamera pedig infravörös és látható tartományban rögzített képeket, mely segítségével a növényzet aktuális állapota figyelhető meg.

A csapat azonban továbbra sem lazíthat, alig két hét múlva az UPRA.space képviselői a Müncheni Műszaki Egyetem (Technische Unversitat München – TUM) kisműholdas csapatával fognak magaslégköri ballont indítani. A repülés célja egy űrszemét detektáló cubesat műhold alrendszereinek a tesztelése. A ballon követésére használt rendszer az UPRA.space útmutatásával készült és ez lesz a harmadik repülése a TUM kisműholdas programjában.

Videó a lánykérésről: https://www.youtube.com/watch?v=Gfk09CdATlg
Videó a hackathonról: https://www.youtube.com/watch?v=iQfD9cIvVvY
További képek az UPRA Facebook és Instagram oldalán:
https://www.facebook.com/UPRA.space
https://www.instagram.com/upra.space

Növénytermesztés a holdi regolitban

Szerző: Séra Gábor

A kutatók először termesztették a szívós és jól tanulmányozott lúdfüvet (Arabidopsis thaliana) a tápanyagszegény holdi regolitban. A holdfelszíni anyagból vett mintákat az Apollo űrhajósainak köszönhetjük, melyekből most hármat sikeresen fel is használtak növények termesztésére.

Rob Ferl és Anna-Lisa Paul a minták megfigyelése közben. Ekkor még nem tudták, hogy a magok egyáltalán csírázni fognak-e a holdi talajban. Forrás: UF/IFAS/Tyler Jones

Az Eurázsiában és Afrikában őshonos lúdfú a mustárzöldek és más keresztesvirágú zöldségek rokona. Kis mérete és könnyű növekedése miatt a világ egyik legtöbbet tanulmányozott növénye, amelyet modellorganizmusként használnak a növénybiológia minden területének kutatásához. A tudósok már tudják, hogyan néznek ki a génjei, hogyan viselkedik különböző körülmények között, sőt még azt is, hogyan nő az űrben.

A kísérlet során egy kontrollcsoportot is felhasználtak a Floridai Egyetem tudósai, annak érdekében, hogy átfogóbb képet kapjanak a növekedésről, és a növény jellemzőiről. A kutatók azt a következtetést vonták le, hogy a növények képesek növekedni a holdi regolitban, igaz nem voltak olyan erősek, mint a földi talajban termesztett társaik, vagy akár a vulkáni hamuból készült holdi szimulánsban termesztett kontrollcsoport növényei, de valóban növekedtek. De tekintsük át picit részletesebben is, hogyan zajlott le az említett termesztési folyamat.

A kísérlet során termesztett növény elhelyezése a fiolába egy esetleges genetikai elemzés céljából. Forrás: UF/IFAS/Tyler Jones

A lúdfű termesztéséhez a csapat az Apollo-11, 12 és 17 küldetések során gyűjtött mintákat használta fel, és minden egyes növény számára maximum egy gramm regolitot különítettek el. Ezt követően vizet, majd magokat adtak a mintákhoz. A tálcákat terráriumdobozokba helyezték egy tiszta helyiségben, majd következett a naponta hozzáadott tápoldat. Két nap elteltével mind a holdmintában, mind a kontrollban található mag elkezdett csírázni. A két minta hasonlósága azonban csak a hatodik napig tartott, amikor már látszott, hogy a növények nem olyan erőteljesek, mint a vulkáni hamuban nevelkedő kontrollcsoport növényei. A holdi regolit növényei lassabban nőttek, és a gyökereik is fejletlenebbek voltak, továbbá egyes növények levelei is hasonló jellemzőket mutattak, és vöröses pigmentációval rendelkeztek.

Anna-Lisa Paul pipettával próbálja megnedvesíteni a holdi talajt. A tudósok azonban megállapították, hogy az taszítja a vizet (hidrofób), így a víz a felszínen gyöngyözik. Ezért szükséges volt a hidrofóbia áttörése a talaj egyenletes nedvesítéséhez. Forrás: UF/IFAS/Tyler JonesLunar Plants Research Documentation, Wednesday April 28th, 2021.

A 20. napot követően, közvetlenül azelőtt, hogy a növények virágzásnak indultak volna, a csapat begyűjtötte a növényeket, ledarálta őket, és tanulmányozta azok RNS-ét. Az RNS szekvenálása feltárta a gének mintázatát, ami azt mutatta, hogy a növények stressznek voltak kitéve. A lúdfű ugyanazt a reakciót produkálta, mint mikor másfajta zord környezetben próbál növekedni, például amikor a talaj túl sok sót vagy nehézfémet tartalmaz. Ezenfelül a növények különbözőképpen reagáltak attól függően, hogy melyik mintát használták, hiszen azok a Hold különböző területeiről származtak. Az Apollo-11 mintáiban termesztett növények nem voltak olyan erősek, mint a másik két csoportban termesztettek, de ennek ellenére mégis növekedtek.

A 16. napra egyértelmű fizikai különbségek mutatkoztak a vulkáni hamuból készült holdi szimulánsban termesztett növények (balra), és a holdi talajban termesztett növények (jobbra) között. Forrás: UF/IFAS/Tyler Jones

Forrás: Spacejunkie.hu

IV. országos meteoritikai konferencia – 2022. május 28.

A Magyar Meteoritikai Társaság éves szakmai összejövetele

Szerző: Kereszty Zsolt

Helyszín: Polaris Csillagvizsgáló, 1037 Budapest, Laborc u. 2/c.
Időpont: 2022. május 28. 10:00 – 15:00

A IV. országos meteoritikai konferenciára a Magyar Meteoritikai Társaság (MMT) szervezésében kerül sor. A 2015 óta megrendezett szakmai összejövetelt a Covid-19 vírus okozta korlátozások miatt az elmúlt években sajnos nem tudtuk megtartani. Mostani konferenciánkon szerencsére már személyesen is találkozhatnak az MMT tagjai, kutatók, szakemberek, gyűjtők és az érdeklődők.

Összejövetelünk érdekesnek ígérkező, változatos és magas szakmai színvonalat képviselő előadásai mellett, magyar gyűjtők hazai és külföldi meteoritjait is megcsodálhatjuk. Az előadásokat szakmai kerekasztal beszélgetés zárja, ahol hazai kutatók, amatőrcsillagászok, gyűjtők, érdeklődők vitathatják meg az aktuális meteoritikai, meteorcsillagászati kérdéseket, aktualitásokat.

Külön köszönet illeti a Magyar Csillagászati Egyesületet, ami otthont biztosít a rendezvény számára. A konferencián mindenkit örömmel fogadunk, viszont kérjük, hogy a 10:00 órakor kezdődő programra pontosan érkezzünk, lehetőleg negyedórával a kezdés előtt, ugyanis az előadóterem korlátozott befogadóképességű és emiatt csak maximum 35 fő számára tudunk helyet biztosítani. Belépődíj nincs.

Program:

10:00 – Köszöntő
10:05 – Rezsabek Nándor – Meteorit(kráter) (tév)eszmék a magyar tudományban – (szak)irodalmi szövegkollázs
10:25 – Ivanics-Rieger Klaudia – Eszköztár interaktív meteorit bemutatókhoz
10:45 – Jánosi Melinda – Pavlodar (Semiplatinsk) pallazit az MTM gyűjteményében
11:05 -11:20 – Szünet
11:20 – Szklenár Tamás – NEO – Földközeli aszteroidák és bekövetkezett ütközések
11:40 – Hegedűs Tibor – Miről árulkodnak a meteorit szórásmezők?
12:00 – Kereszty Zsolt – Vasmeteoritok
12:20 – 13:00 – Ebédszünet – pizza mindenkinek biztosított
🙂
13:00 – Rezes Dániel – Az NWA 13637 holdi meteorit kőzettani és geokémiai vizsgálati eredményei
13:20 – Fürj János – Sokkmetamorfózis és raman spektroszkópia
13:40 -15:00 – Meteoritikai kerekasztal – vezeti Szklenár Tamás
Az összejövetel során lehetőség van az MMT-be belépni. A tagságnak számos előnye van, az éves tagdíj 2500 Ft.


További részletek weblapunkon: www.meteoritok.org

“Ajtó” a Marson

Szerző: Kovács Gergő

Zavarba ejtő alakzatot fotózott a NASA Curiosity roverje küldetésének 3466. napján: a felvételen egy alagút bejáratára hasonlító felszíni alakzat látszik, melyet elsőre egy mesterséges marsi üreg bejáratának is gondolhatnánk.

Az “ajtó” a kép jobb oldalán (NASA/JPL-Caltech/MSSS)

A Curiosity felvételeiből fotogrammetriai módszerrel megállapították, hogy az alakzat mindössze 30 centiméter magas lehet; a furcsa alakzat pedig az aprózódás, mállás és a fény-árnyékok játékának eredménye: a felvételen látható, hogy a lyuk előtt heverő kő egy nagyjából háromszög alakú bemélyedést hagyott maga után a sziklafalban.A lyukat feltehetően egy ún. “nyírási törés” hozhatta létre, melynek során két, egymás fölötti réteg ellentétes irányba tolódott el.

A háromszög alakú lyuk (NASA/JPL-Caltech/MSSS nyomán a szerző szerkesztése)

A jelenség, mely a marsi arc, illetve a marsi jeti, combcsont, piramis, patkány stb. (bővebben itt) alakzatokat is különlegessé teszi, és mely miatt minden, számunkra ismeretlen dologba valami ismerőset látunk bele, a pareidolia nevet viseli. Ez már az emberiség hajnala óta velünk van. Az ősember számára evolúciós előny volt, hogy felismerte például a rejtőző préda állatokat, ragadozókat vagy az ellenséges törzsek szintén rejtőzködő tagjait. Viszont, ha nincsenek egy bizonyos alakzatról különböző szögből/különböző megvilágításban készült képek, akkor nem mindig lehet tudni elsőre, mit is nézünk. Agyunk az ősidők óta nem tudja elfogadni azt, hogy bizonyos dolgoknak “nincs értelmük”, mindenbe valami ismerős dolgot igyekszik belelátni. Ilyen többek között a marsi arc is, melybe bár még ma is sokan látják bele egy letűnt marsi civilizáció emlékét, valójában csak az ősember elődeinktől örökölt beépített “arcfelismerő szoftverünk” játszik velünk. És jó eséllyel ilyen a “marsi ajtó” is, melyről feltételezésem szerint további, minden kétséget eloszlató felvételek fognak még készülni.

Az “ajtóról” készült felvételt tartalmazó színezett, zoomolható kép itt tekinthető meg.

Rekorderősségű rengést észlelt az InSight a Marson

Szerző: Oláh Tamás

Az InSight szonda már korábban is rögzített nagy erősségű rengéseket a Marson, amelyek segítségével sikerült minden eddiginél pontosabban feltárni a Vörös Bolygó belső szerkezetét. Most a bizonytalan sorsú eszköz a valaha mért legnagyobb ilyen jellegű eseményt észlelte, ami egy másik bolygón bekövetkezett.

A becslések szerint 5-ös erősségű rengés 2022. május 4-én, a küldetés 1222. marsi napján (sol) történt. Ekkora mértékű rengés a Földön bekövetkező földrengésekhez képest közepes méretűnek mondható, de közel van ahhoz a felső határhoz, amit a tudósok az InSight küldetése során reméltek. A tudományos csapatnak tovább kell tanulmányoznia a mostani eseményt, mielőtt olyan részletekkel tudna szolgálni, mint a rengés helye, forrásának jellege és az, hogy mit mondhat még el a Mars belsejéről. Az eddigi legnagyobb regisztrált rengés a 2021. augusztus 25-én történt, erősségét 4,2 magnitúdójúra becsülték.

Ez a szeizmogram a valaha egy másik bolygón észlelt legnagyobb rengést mutatja. – Kép forrása: NASA/JPL-Caltech

A mostani nagy rengés épp szerencsés időben következett be, az InSight ugyanis újabb kihívásokkal néz szembe: ahogy a szonda tartózkodási helye, az Elysium Planitia a téli évszakba lép, több por van a levegőben, ami csökkenti a rendelkezésre álló napfényt, így az energiaellátást is. Május 7-én a leszállóegység rendelkezésre álló energiája épphogy a határérték alá esett, amely aktiválta az úgynevezett csökkentett üzemmódot, amelyben az eszköz a legszükségesebb funkciók kivételével minden mást felfüggeszt. Ez a reakció a leszállóegység védelmét szolgálja és korábban már számos alkalommal bekövetkezett, legutóbb január 7-én.

A rekorderősségű rengésről készült spektogram. – Kép forrása: NASA/JPL-Caltech

A 2018-as landolása óta az InSight több mint 1313 rengést észlelt a francia Centre National d’Études Spatiales (CNES) által biztosított, rendkívül érzékeny szeizmométere segítségével. Ahogy a szeizmikus hullámok áthaladnak a Mars kérgében, köpenyében és magjában lévő anyagon, vagy visszaverődnek róla, olyan módon változnak, hogy ezek segítségével meghatározható e rétegek vastagsága és összetétele, feltárva így a Vörös Bolygó szerkezetét. Amit a tudósok a Mars belső felépítéséről megtudnak, az segíthet az összes kőzetbolygó, köztük a Föld kialakulásának jobb megértésében.

Az InSight robotkarja és szeizmométere. – Kép forrása: NASA/JPL-Caltech

Miután a leszállóegység 2020 végén befejezte elsődleges küldetését, és teljesítette eredeti tudományos céljait, a NASA 2022 decemberéig meghosszabbította a küldetését, kérdés, hogy a napelemeire lerakódott por miatt ezt sikerül-e teljesítenie.

Forrás: Spacejunkie.hu

A Merkúr geomágneses viharai

Szerző: Gombai Norbert

Egy kanadai, amerikai és kínai tudósokból álló csoport bebizonyította, hogy a Merkúron, Naprendszerünk legkisebb bolygóján a földihez hasonló geomágneses viharok keletkeznek. A felfedezés egyértelmű választ ad arra a kérdésre, hogy más bolygókon – beleértve a Naprendszerünkön kívülieket is – kialakulhatnak-e napkitöréseket követő geomágneses viharok, függetlenül a magnetoszférájuk méretétől, szerkezetétől, illetve attól, hogy rendelkeznek-e a Földünkhöz hasonló ionoszférával.

A Merkúr bolygó a Messenger űrszonda felvételén (forrás: NASA)

Geomágneses viharokat, vagyis egy bolygó magnetoszférájának jelentős, de átmeneti zavarait a napszél nagy sebességű áramlása, valamint a központi csillag koronakidobódása eredményezhet. A koronakidobódás (CME – Coronal Mass Ejection) a Nap plazmájának töltött részecskékből álló, kilövellő felhője. Az ilyen viharoknak köszönhetően jönnek létre a Föld magnetoszférájában megfigyelhető sarki fény jelenségek, de a jelenség adott esetben kommunikációs, navigációs, vagy éppen energiaellátási zavarokat is okozhat.

Koronakidobódás a NASA számítógépes grafikáján (forrás: NASA)

A felfedezést tárgyaló tanulmányok, amelyeket az Alaszkai Egyetem (Fairbanks) tett közzé, egy véletlen egybeesésnek köszönhető kutatás eredményei alapján készültek. A Napon 2015. április 8-18. között sorozatos koronakidobódások történtek. Eközben, a NASA 2004-ben indított bolygókutató űrszondája a Messenger 2015. áprilisában küldetésének végére ért és a Merkúr felszíne felé közelítve egyre lejjebb ereszkedett, mígnem április 30-án a bolygó felszínébe csapódott.

A Messenger űrszonda becsapódási területe a Merkúron (forrás: NASA)

Egy 2015. április 14-én megfigyelt koronakidobódás kulcsfontosságúnak bizonyult a tudósok számára. A napkitörés a felszín felé süllyedő Messenger adatainak tanúsága szerint összenyomta a Merkúr körül fánk alakban, oldalirányban áramló töltött részecskékből álló mágneses mezejét a Nap felé néző oldalon, és megnövelte az áram energiáját. A gyűrűáramlás felerősödése – a Földhöz hasonlóan – a geomágneses vihar fő fázisát jelentette.

A Merkúr felszíne a Messenger felvételén (forrás: NASA)

Mivel a Merkúron nincsen olyan légkör, amelynek részecskéi kölcsönhatásba tudnának lépni a napszéllel, így a geomágneses viharok nem okoznak sarki fény jelenségeket. A napszél akadálytalanul éri el a felszínt jelentősen megnövelve a röntgen- és gammasugárzást. Bár a Merkúr mágneses tere sok szempontból eltér a Föld magnetoszférájától, a megfigyelt folyamatok mégis nagyon hasonlóak voltak a Földön észlelt mágneses viharokoz.

A búcsúzó Messenger segítségével kapott eredmények további lenyűgöző betekintést nyújtanak a Merkúr bolygónak a Naprendszer fejlődésében elfoglalt helyére.

50 éves lett a MACSED

Szerző: Kovács Gergő

Megalakulásának ötvenedik évét ünnepelte partnerünk, a debreceni Magnitúdó Csillagászati Egyesület (MACSED) március 24-én, a debreceni megyeháza Árpád-termében. A rendezvényen részt vett Pajna Zoltán, a Hajdú-Bihar megyei közgyűlés elnöke, Mizser Attila, a Magyar Csillagászati Egyesület főtitkára, valamint Kancsura Árpád, az eredetileg szakkörként indult közösség alapítója.

Az ünnepségen az egyesület elnöke, Zajácz György „Fél évszázad a csillagászati ismeretterjesztés szolgálatában” címmel tartott előadást a MACSED múltjáról és jelenéről, a bemutatókról, észlelésekről, rendezvényekről és természetesen magáról a közösségről. Az egykori debreceni csillagászati szakkör, mely az akkori TIT és a Kölcsey Ferenc megyei Művelődési Központ támogatásával tevékenykedett, 1972 márciusában alakult meg, egyesületként 1999 decembere óta működik, tagjai között TÚK tagok is vannak. Fennállásának 50 éve alatt hozzávetőlegesen közel 4 ezer programon körülbelül 112 ezer érdeklődő vehetett részt. Kevés hasonló közösség büszkélkedhet hazánkban ilyen hosszú és töretlen működéssel, mint a debreceni MACSED, mely fennállása óta szünet nélkül tevékenykedik és szolgálja a csillagászati és űrkutatási ismeretek terjesztésének ügyét. A rendezvény hangulatát emelte a Debrecen Dixieland Jazz Band is, melynek frontembere, Gyarmathy István egyben a MACSED alelnöke is.

Bízunk benne, hogy a Magnitúdó Csillagászati Egyesület a következő 50 évben is ilyen lendülettel szolgálja a tudományos ismeretterjesztés nemes ügyét. Boldog 50. szülinapot, MACSED!

Fotók: Károlyi Gábor

Előadás és csillagles-túra április 30-án Hartán és a Kolon-tónál

Szerző: Rezsabek Nándor

Nincs sok hátra, hamarosan elstartol 2022-es országos előadói körutam. Ennek állomásaként április 30-án Bács-Kiskun megyébe látogatok, és 18:00 órától Hartán a Faluházban (6326 Harta, Templom u. 58.) adok elő.

Kovács Sándor hartai madármegfigyelő szervezésében “Mars-képregény a vörös bolygó kutatástörténetéről” címmel fog elhangzani a prezentációm. Ezt követően éjszakai csillaglest vezetünk a Kolon-tó partjára. A részvétel regisztrációhoz kötött; regisztráció a kovacshartai@gmail.com e-mail címen vagy a +36-30-983-7701 telefonszámon; az előadás ingyenes, a csillagles-túra térítéses.

Balázs Gábor asztrofotó-kiállításának megnyitóján jártunk

Szerző: Rezsabek Nándor

A Planetology.hu ifjú felelős szerkesztője bizton állítom, a hazai tudományos közélet egyik jövőbeni reménysége. De nemcsak bolygótudományi portálunk szerkesztésében működünk együtt fiatal kora ellenére immáron évek óta, de korábban a Parallaxis Univerzumban szintúgy, valamint büszkén mondhatom, három pályázatának mentora is lehettem. Büszke vagyok erre, és abban is biztos, ezt sok év múlva magam fogom többet emlegetni. De így van ez rendjén. Március 24-én Balázs Gábor asztrofotó-kiállításának megnyitójára voltunk hivatalosak a Planetology.hu szerkesztőségének képviseletében. Neves szakmai és közszereplők, a helyi és a térségi oktatását képviselő résztvevők köszöntőivel, médiafelületek tudósításaival, családtagok és érdeklődők gyűrűjében az Ócsai Bolyai János Gimnáziumban tartott eseményen felvonultak a főszereplő asztrofotós-énjének kedvenc égitestjei. A Holdon át a C/2020 F3 (NEOWISE) üstökösig. Minden jót és további sok sikert kívánok-kívánunk az élet minden területén Gábor!