Fivérem Nap, Nővérem Hold

Szerző: Bardóczné Kocsis Erzsó

A Lófej-köd, a C/2020 F3 (NEOWISE) üstökös és a Hold,
ahogy két harmadikos nebuló észleli.
Rajzolta/tervezte: Szalay Tia és Bardócz Mátyás Vince (Nógrádsáp)

A Kutatók Éjszakája keretében egyik rendezvényünk a „Fivérem Nap, Nővérem Hold” asztrofotós kiállítás volt. Rendkívüli helyzetben a képek digitalizálva lettek feltöltve Coolstarz csillagászati szakkörünk közösségi oldalára. Ebben a formában mind a mátészalkai Móricz Zsigmond Görögkatolikus Általános Iskola és Óvoda mind a nógrádsápi Fekete István Általános Iskola tanulói láthatták az égbolt csodáit. Az egyik kép ihlette meg két nógrádi kisdiák fantáziáját. A harmadikos kisdiákok munkájában hűséges földi kísérőnk valamint 2020 nyarának „sztár-jelensége” a C/2020 F3 (NEOWISE) üstökös adja hátterét a Lófej-ködnek. Már ők is tudják, hiszen a Coolstarz szakkör „utánpótlás csapatát” erősítik, hogy a téli estéken az iskolából kilépve az Orion csillagkép köszön rájuk. Bár szabad szemmel nem észlelhető, de Tia és Matyi is jól ismerik jellegzetes formáját. Edward Emerson Barnard 1919-es katalógusának 33-as sorszámot viselő objektumát 27 naptömegnyi hideg por és gáz alkotja. Komótosan, 10 km/s sebességgel délnyugat felé haladva fokozatosan lassulva kavarog 5 fényév magas oszlopa a végtelen űrben. Kis tömegű csillagkezdemények bújnak meg belsejében, míg a fiatalabb csillagok a felső peremén ragyognak. Az Égi vadász fényes öve pedig pár hétig látható égi társunk marad fagyos téli estéinken.

A Kutatók Éjszakájának asztrofotós kiállítása megtekinthető itt.

Forrás: https://www.csillagaszat.hu/a-het-kepe/a-het-csillagaszati-kepe-a-lofej-kod-az-orionban/

Bolygós rövidhírek: holdi por a Földön

Szerző: Rezsabek Nándor

A Csang’e-5 űrszonda révén a Holdról származó, a várt 2 kg-nál kicsit kevesebb, egész pontosan 1,731 kg-nyi mintát a kínai kutatók vákuum-környezetben csomagolják ki. Tárolása tisztán nitrogén légkörben, kifejezetten erre a célra tervezett “tiszta szobában” történik. A Viharok óceánja térségéből származó regolit-talaj és kőzetanyag egyrészt tudományos, másodsorban ismeretterjesztő célokat szolgál majd. Harmadrészt a szokásos országok közötti csere tárgyát képezi. Ez egyfelől szintén külhoni kutatóintézetekbe – egyetemi kutatóhelyekre kerül, valamint a korábbi Apollo- és Luna-példákhoz hasonlóan diplomácia ajándékként szolgál (goodwill). Ennek külön tudománypolitikai pikantériája, hogy az Egyesült Államok 2011-ben jogszabályban rögzítette a Kínával való űripari együttműködés tilalmát.

A Csang’e-5 visszatérő egysége Belső-Mongóliában, 2020. december 17-én
Fotó: CASC

Chang’e-5: teljes siker!

Szerző: Kovács Gergő

Ma, helyi idő szerint 19 órakor sikerrel Földet ért a kínai Chang’e-5 űrszonda visszatérő, a Hold anyagából 2 kilogramm mintát hazahozó kapszulája Siziwangban, Belső-Mongóliában.

Ezzel Kína beírta magát az űrtörténelembe: 1976 óta nem történt mintavételezés a Holdból. Emellett e küldetés igen bonyolult volt, a misszió és a szonda összetettsége már jóval túlhaladta a Luna-szondákét és már-már az Apollo-módszertan szerint (szervizmodul, landoló egység, felszálló egység, visszatérő kapszula) operált…

A Chang’e-5 november 24-én, magyar idő szerint 21:30-kor indult el a Hajnan szigetén lévő Vencsang Űrközpontból, egy Hosszú Menetelés-5 rakéta fedélzetén. Hold körüli pályára novemer 28-án állt, majd a leszálló egység leválása november 30-án történt meg. A leszállásra december elsején került sor a Viharok Óceánján, a Rümker-hegy területén.

A sikeres landolás után december 2-án a szonda egy fúró segítségével mintát vett a Hold anyagából, egészen a 2 méter mélyen lévő rétegekből is.

Ezt követően másnap a szonda felszálló egysége Hold körüli pályára állt, hogy két nappal később, december 5-én “átadja” a rakományt, azaz a holdkőzetet rejtő kapszulát a továbbra is az égitest körül keringő szervizmodulnak. A felszálló egység ezután visszazuhant a Holdra, a szervizmodul pedig, az értékes rakománnyal, a Föld felé indult.

1st time ever! The ascender of China’s Chang’e-5 probe rendezvoused and docked with the orbiter-returner combination in lunar orbit xhne.ws/jGs4i

Közzétette: China Xinhua News – 2020. november 20., péntek


Ezzel Kína lett a harmadik, aki leszállt a Holdra, mintát vett az égitestből; illetve a második nemzet, akinek a lobogója ki lett tűzve kozmikus szomszédunkon.

Gratulálunk a Kínai Nemzeti Űrhivatalnak!

Kiválasztották a következő Holdra szállás lehetséges jelöltjeit

Szerző: Balázs Gábor

Sokszor olvashatunk ambiciózus tervekről az űrutazással kapcsolatban, melyek szerint az évtized első felében az emberiség visszatérhet a Holdra, és akár a Marsra is eljuthat. Utóbbihoz előrelépés a december 9-én megtörtént Starship űrhajó tesztrepülése, de a NASA sem pihen.

A fejlesztés és építés alatt álló Orion űrhajó.
Fotó: NASA, Brian Dunbar, ESA

Néhány évvel ezelőtt jelentették be, hogy az Apollo-17 52 évvel ezelőtti missziója után 2024-ben visszatérnek a Holdra, amihez sok fejlesztésre van szükség, mint például egy új rakétarendszer kiépítése. Ez a Space Launch System (SLS) hordozórakétát és a Lockheed Martin által fejlesztett Orion személyszállító modult jelenti.

Noha a technikai fejlesztések még javában zajlanak, december 9-én este a NASA bejelentette, hogy kiválasztották azt a 18 űrhajóst, aki elkezdheti az utazásra való felkészítést és a kiképzést. Ebből a 18 emberből fog kikerülni az a 2 ember, egy férfi és egy nő, (aki nem mellesleg az első nő lesz a Holdon) akik az Artemis program keretében égi kísérőnk felszínére léphet. A csapattal ebben a videóban „találkozhatunk”:

Az Artemis program első küldetése még emberek nélkül fog zajlani, az üres űrhajó távvezérelve megkerüli a Holdat, majd visszatér a Földre. A következő, 2023-ra tervezett Artemis-2 lesz az első, ami emberekkel fog „repülni”, de ez is csak egy holdkerülő manővert foglal magába. Ekkor 4 űrhajós fog az Orion fedélzetén tartózkodni. Az első, a Hold felszínére leszálló misszió az Artemis-3 lesz két űrhajóssal, a tervek szerint 2024-ben, de ez nagy valószínűséggel a járvány miatt csúszni fog.

Források:
Space.com
Qubit


Visszaindult a Holdról a Csang’e-5

Szerző: Szabó Bence

A CGTN megerősítette, hogy magyar idő szerint 16:15-kor leszállt a Csang’e-5 leszállóegysége a Hold felszínére. A kínai mérnökök elmondása szerint minden rendben működött a szondával, és teljes sikerrel zárult a leszállási stádium.

Most, hogy a szonda a felszínen van, 48 óra áll a rendelkezésére a mintagyűjtése elvégzésére és a felszállóegység felkészítésére. A 2 kilogrammnyi minta 0,5 kg kőzetmintából fog állni, amelyet fúrással nyernek ki, a maradék 1,5 kg pedig felszíni talajminta lesz, amit a szonda oldalán található robotikus kar segítségével gyűjtenek be. Ezt egy tárolóegységbe helyezik el a felszállómodulban.

Ezután következik talán a küldetés legnehezebb része: a körülbelül 500 kg tömegű felszállómodul a leszállóegységről egy 15 km x 185 km-es pályára áll, itt fogja megvárni a keringőegységet – ami eközben manővereket hajt végre egy űrrandevú létrehozásához. Körülbelül 2 nappal a felszállás után egy 3,5 órás idősávban hajthatják majd végre a randevút és dokkolást – és ezzel egyben a minták átadását. Egy automata mechanizmus segítségével a tárolókonténert áthelyezik a keringőegységen található visszatérőmodulra (kicsinyített Szojuz kabinhoz hasonlít).

Kína már hajtott végre űrrandevút, illetve automata és manuális dokkolást is a Sencsou űrhajóval és a Tiencsou teherűrhajóval a Tienkung űrállomásokon. Ez lesz az első szondás dokkolás Hold körüli pályán világviszonylatban.

UPDATE1:
A tegnapi sikeres leszállást végrehajtó Csang’e-5 űrszonda magyar idő szerint ma hajnalban elkezdte a mintavételezést a Hold felszínén. Kaptunk pár csodás képet a mintaszerző műveletekről és a landolási szekvenciáról. A terv szerint holnap 16 óra 10 perckor hagyja el a holdfelszínt a felszállóegység 2 kg mintával, ha minden a terv szerint halad. 

UPDATE2:
Sikeresen Hold körüli pályára állít a Csang’e-5 felszállóegysége a Hold felszínéről begyűjtött talaj és kőzetmintákkal, erősítette meg a kínai média. A 3000 Newton tolóerejű hajtómű 6 percen keresztül gyorsította az űreszközt a tárolókonténerrel. A hírek szerint a szonda a kijelölt 15 km x 185 km-es pályára állt és a napelemtábláit is kihajotta. Most a felszállóegység és a keringőegység is pályakorrekciókat fog végrehajtani, és a tervek szerint december 5-én magyar idő szerint 22:40-kor várható a dokkolás. 

Forrás: Spacejunkie.hu

Bolygós rövidhírek: Hamarosan startol az új kínai holdszonda

Szerző: Marcu András

November 17-én reggel, a Wenchang űrközpontban, inditóállásba került az a rakéta, amely Kína legújabb holdszondáját, a Chang’e 5-öt fogja felvinni az űrbe, jelenti a Kínai Országos Űrügynökség.

A start november 24-re várható, ha az időjárási viszonyok is kedvezőek.

A rakéta szeptember végén, hajón jutott el az űrközpontba, ahol két hónap alatt összeszerelték, ellenőrizték és feltöltötték a rendszereit.

Ez a Chang’e program hatodik küldetése, az előbbiekről bővebben itt olvashtnak. A Chang’e 5 kitűzött célja, hogy holdkőzeteket hozzon vissza a Földre. Erre közel negyven éve nem volt példa, hiszen utoljára ezt az 1970-es években, a szovjet Luna robotok tették meg.

A Chang’e 5 négy alapegységből áll: keringő-, leszálló-, felszálló-, valamint visszatérő modulokból. Miután az űrhajó eléri a Holdkörüli pályát, két részre bomlik, a keringő- és a visszatérő modul pályán marad, míg a másik kettő leszáll a Hold felszínére.

Ha a Chang’e 5 küldetése sikeres lesz, Kína lesz a harmadik nemzet az Egyesült Államok és Oroszország után, akik holdkőzeteket hoztak vissza a Földre. A küldetések viszont nem állnak meg itt. 2023-2024-re már terveznek egy újabb holdkőzet gyűjtő küldetést, amely a Chang’e 6 nevet kapta.

2020 – A Mars-missziók éve II. rész

Tianwen-1, azaz Kérdések a mennyhez
Kína Mars-missziója

Szerző: Bardóczné Kocsis Erzsó

7. 天何所沓,十二焉分?日月安属,列星安陈?(Upon what are the heavens folded? Where are the twelve stages divided? How are the sun and moon attached? How are the constellations arrayed?)

9. 夜光所德,死则又育?(What virtue hath the moon, That it dies and then is reborn again?)

Szabad fordításban ez annyit jelent: Az égbolt mire támaszkodik? A tizenkét szakasza hogyan tagolódik? A Nap és a Hold hogyan viszonyul egymáshoz? A csillagképek hogyan rendeződnek? Milyen ereje van a Holdnak? Hiszen meghal, de utána újraszületik.

Ezekre kereste a választ Kr.e. a 4.században a híres kínai költő, Qu Juan az”Az Égi kérdések” (Tien ven 天問/天问) című művében.

Qu Juan

Kína több, mint kétezer év után újra feltette ezeket a kérdéseket, amikor beszállt az űrversenybe.

Idézzük fel, milyen események vezettek el oda, hogy hamarosan egy újabb ázsiai Mars-indításért is drukkolhatunk!

A Kínai Holdkutató Program a Csang’e nevet kapta. A Holdistennőről elnevezett sorozat a Hold körüli pályán keringő űrszondákat, leszálló egységeket, holdjáró robotokat és talajmintával visszatérő berendezéseket foglalja magába. Az űreszközöket a Hosszú Menetelés rakétacsalád jutatta célba. A program kidolgozói közül meg kell említeni Huang Zijuan geológus és űrkémikust, valamint Szun Jia-dong főtervezőt.

A Holdistennőről pár gondolat idekívánkozik: miután ellopta és lenyelte a halhatatlanság elixírjét, a Holdra repült, ahol ma is él, fehér nyulával együtt. A kínai mitológiában a Jütu Csang’e állata, a kedvesség, a tisztaság és a fürgeség jelképe.

Holdistennő


Csang’e-1

2007. október 24.

CZ–3A (Hosszú-Menetelés 3A) hordozórakétával a Hszicsang Űrközpont 3-as számú indítóállványáról indult el. Két földi állomásról irányították, az ország keleti Qingda), illetve északnyugati (Kasgar) részéből. 16 hónapig szolgáltatott adatokat. Első felvételeit 2007. november 26-án küldte, amin a Wan-Hoo kráter látszik.

2009. március 1.

A szonda irányítottan a Termékenység tengerébe (Mare Fecunditatison) csapódott. A kínai szakemberek végig rádiókapcsolatban maradtak az űregységgel.

A Csang’e-1


Csang’e-2

Elsődleges célja a majdani Csang’o–3 leszállóegység programjának előkészítése volt. A startot a kínai kommunizmus kezdetének 61. évfordulójára időzítették. A rendkívüli alkalomra való tekintettel kivételesen még a titkosnak számító Hszicsang űrközpontba látogatókat is beengedtek.

2011. augusztus 25.

Megérkezett az L2 Lagrange-ponthoz, ami 1,5 millió kilométerre van a Földtől. Kína volt a világon a harmadik űrhatalom (a NASA és az ESA után), mely el tudott jutni erre a fontos „parkolóállomásra”. Ez az a hely, ahol (kicsit leegyszerűsítve) az űreszközök szabadon lebeghetnek anélkül, hogy bármelyik égitest maga felé vonzaná ezeket.

2012. február 6.

Pekingben ünnepélyes keretek közt mutatták be a Holdistennő sorozat második tagjának felvételeiből összeállított mozaikképet, ami lefedi a teljes Holdat.

2012. decembere

Elhaladt a (4179) Toutatis kisbolygó mellett. Ezáltal Kína bezsebelhetett még egy dicsőséget: a negyedik űrnemzet volt (a NASA, az ESA, és a JAXA után), amelynek sikerült egy kisbolygót közvetlenül (3,2 km-es közelségből!) is tanulmányozni.

A (4179) Toutatis kisbolygóról készült felvételek. Forrás: real.mtak.hu
Mozaikkép a Holdról. Forrás: Space.com


Csang’e-3

2013. december 1.

Elstartolt egy LM–3B (Hosszú-Menetelés-3B) típusú hordozórakétán Hszicsangból, majd öt nap múlva Hold körüli pályára állt.

2013. december 14.

Magyar idő szerint 14:11-kor (30 perccel hamarabb a tervezettnél!) landolt a Szivárvány-öböl (Sinus Iridium) térségében. Ez egy 240-260 km átmérőjű íves becsapódási képződmény az Esők Tengere (Mare Imbrium) északnyugati pereménél. A holdfelszín elérése mindössze 750 másodpercig tartott.

Ezt megelőzően az 1976. augusztus 9-én indított Luna-24 hajtott végre ilyen sima leszállást a Holdon augusztus 18-án.

A kínai követőantennák mellett az Európai Űrügynökség (ESA) szakemberei, továbbá a Nyugat-Ausztráliában fekvő New Norcia állomás segített a landolás nyomon követésében, majd később is támogatta munkájával a programot. Thomas Reiter, az ESA interaktív koordinátora és a főigazgató tanácsadója – szabad fordításban – azt nyilatkozta: „Büszkék vagyunk arra, hogy szakértelmünkkel, valamint Estrack-hálózatunk kifinomult technológiájával segíteni tudunk Kínának” (Reiterről azt érdemes tudnunk, hogy két űrrepülése alatt összesen 250 napot, 5 órát és 35 percet töltött a világűrben.)

Az első kínai holdjáró, a Yutu (Jütu, azaz a Jáde Nyúl) a Mare Imbrium (Esők Tengere) vidékét tanulmányozta.

A Csang’e-3. Forrás: real.mtak.hu


Csang’e-4

2018. december 8.

A sorozat negyedik tagja is elindult Hsizicsangból a Hold felé a Hosszú-Menetelés 3B hordozórakétával.

2019. január 3.

Ekkor landolt hűséges földi kísérőnk túlsó oldalán, a déli-sarki Aitken-medencében. Ez a Naprendszer legnagyobb ismert becsapódás során keletkezett medencéje, így újabb lehetőséget nyílt a Hold alaposabbbb geológiai vizsgálatára is. Az első elkészült felvételt a hollandiai Dwingeloo rádiótávcső töltötte le. A szonda a Csüecsianó (Szarkahíd) nevű műhold segítségével tartja a kapcsolatot az anyabolygóval, ugyanis közvetlen kommunikáció nem volt lehetséges. Magyar vonatkozása is van a missziónak: a tervezett leszállóhely a 180 km átmérőjű Von Kármán-kráter volt, amit a magyar származású világhírű gépészmérnök, fizikus, alkalmazott matematikus, a rakétatechnika, hiperszonikus repülés és űrhajózás egyik úttörőjének tiszteletére neveztek el.

A Kármán-kráter. Forrás: csillagászat.hu

Egy újabb orosz űrkutatás-történeténeti emléket kell megemlítenem: a Luna-3 szonda készítette el a legelső felvételeket a Hold túlsó oldaláról 1959. októberében.

Luna-emlékbélyeg. Forrás: Wikipedia


Csang’e-5

2014. október 31.

A Csang’e dinasztia ötödik tagjának hajtómű egysége valamint visszatérő –egysége szétvált a Holdnál. Majd utóbbi (amely a személyszállító űrhajók parancsnoki-visszatérő egységének méretarányosan kicsinyített változata volt) sikeresen vissza is tért a Földre.

A Csang’e-5. Forrás: spacetechasia.com

A holdprogramok után egy igen rövid kitekintés a Mars missziók fele is:


Jinghuo-1

2011. november 9.

Egy orosz (Fobosz-Grunt) és egy kínai (Jinghuo-1 azaz Fifefly, magyarul Szentjánosbogár) kisméretű szonda indult el Bajkonurból, hogy felvételeket készítsen a Mars felszínéről, vizsgálja a bolygó mágneses terét, légkörének összetételét.

A két nemzet űrügynökségeinek igazgatója (Szun Lai-jan és Anatolij Perminov) még 2007.március 26-án írtak alá az erre vonatkozó együttműködési megállapodást.

2012. január 15.

A misszió sikertelenül végződött, az eszközök nem tudták elhagyni a Föld körüli pályát sem, és a Csendes-óceánba csapódtak.

A sikertelen orosz-kínai Mars-expedíció. Forrás: Űrvilág

Láthatjuk, hogy igen alapos és több nagyon sikeres projekt előzte meg a Kínai Nemzeti Űrügynökség (CNSA) főmérnöke, Ge Xiaochun 2020. áprilisi bejelentését. Nem véletlen ez a dátum, hiszen az első kínai műhold, a Dong Fang Hong-1 (DFH-1, ami egy maoista győzelmi dal címe) pontosan 1970. április 24-én startolt.

A Dong Fang-Hong-1

A Tianwen-1 azt jelenti, hogy „Kérdések a mennyhez”. Ez annak a versnek a címe, amivel a cikk kezdődött.

Májusban megerősítették, hogy a Long March 5 (a Hosszú-Menetelés sorozat újabb tagja) rakéta indulását 2020. júliusára tervezik Wenchangból.

A napelemes, hatkerekű rovert (amely körülbelül 240 kg-os, majdnem kétszer akkora, mint a Yütu volt) akkor nevezik el a közvéleménytől beérkező javaslatok alapján, amikor már „dolgozni” fog a vörös bolygó felszínén.

Valószínűleg csak 2021 februárjában éri el a célbolygót. A landolásra 2021 áprilisát tervezik, hogy a kiválasztott leszállási helyet (többek közt az Utopia Planitia-t) tudják részletesen tanulmányozni.

A tervezett leszállási helyek a Marson. Forrás: spacenews.com

Kína az elmúlt években kiemelten kezeli az űrkutatás fejlesztését. Láthatjuk, hogy (az emberes repülések, valamint egyéb sikeres űrprojektjei mellett) a Csang’e sorozattal méltán tagja az űrnagyhatalmak elit klubjának.

A kontinensnyi állam jövőbeli tervei is nagyra törőek: retúr utazás a Marsra, eljutni a Jupiterhez, ellátogatni a jeges gázóriásokig, sőt akár egy azokon túli küldetést is teljesíteni. Akár egy üstökös közelebbi tanulmányozását is el tudnák képzelni. A következő űrállomás megépítésén is gondolkoznak, ahol egy háromfős legénység dolgozhatna.

Ez hasonlatos ahhoz a vízióhoz, amit a SpaceX is felvázol, és amit az MK-1 prototípusról szóló cikkemben egy videó keretében be is mutattam. Csak ebben az esetben kínai rakétákkal közlekednénk és azok tennék az emberiséget interplanetáris fajjá.

Most júliusban Kína lehetne a következő nemzet, amely sikerrel landol a Marson.

De csak lehetne, hiszen ott van a már bemutatott Al-Amal (Hope, azaz Remény, ami az Egyesült Arab Emírségek Mars szondája) és ott várakozik még az a Mars 2020 (az amerikai szonda, ami egy Atlas-5 rakétával startol Floridából).

Az MK-1 prototípusnál azt írtam, reálisnak tartom, hogy a Starshipek lesznek azok, amik hasznos rakományt és embereket fognak szállítani a Naprendszer bolygói között.

De ha megvalósulnak a kínai tervek, akkor akár a planéták közti „hosszú menetelés” is reális lehet.


Források: [1] [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9] [10] [11] [12] [13] [14] [15] [16] [17] [18] [19] [20] [21] [22] [23] [24] [25] [26] [27] [28] [29] [30] [31]


A Naprendszer

Szerző: Csaba György Gábor

Naprendszerünk, mint közismert, Földünk legszűkebb kozmikus környezete. Kiterjedését nem könnyű meghatározni, hiszen nincsenek a térben kitűzött határai. Jobb híján azt mondhatjuk: a Naprendszer addig terjed ki, ameddig a Nap gravitációja erősebb a környező csillagokénál („dinamikai Naprendszer”). Minthogy viszont a csillagok meglehetősen rendszertelenül oszlanak el körülöttünk, az így meghatározott Naprendszer alakja amőba-szerű, távolról sem gömbszimmetrikus lenne. Átlagban a Naptól mintegy 2,5 – 3 fényév (nem egészen 1 parsec) távolságig tart; talán kényelmesebb egy ekkora sugarú gömbbel modellezni.

Naprendszerünk legbelső részében található a bolygórendszer. Ehhez tartozik központi égitestünk, az egészet gravitációs erejével összetartó Nap; továbbá a nagybolygók, a törpebolygók, a kisbolygók, üstökösök, valamint az interplanetáris anyag, amely porból és ritka gázból áll. Az egészet „átfújja” a napszél, és át-meg áthatják különféle erőterek (interstelláris mágneses tér, elektromágneses sugárzások stb.).

A nagybolygók olyan égitestek, amelyek csillag (esetünkben a Nap) körül keringenek, elég erős a gravitációjuk ahhoz, hogy gömb alakúak legyenek, és pályájuk mentén „kisöpörték” az apróbb égitesteket. Lényegében egy közös síkban keringenek a Nap körül, e síktól csak néhány foknyit térnek el. A törpebolygók is gömb alakúak, de pályájuk mentén nem söpörték tisztára a teret. Nem feltétlenül tartják magukat a Naprendszer szimmetriasíkjához közel. A kisbolygók már ahhoz is kicsik, hogy gömb alakjuk legyen; pályájuk inklinációja lényegében tetszőleges lehet.

A Naprendszer külső tartománya és a bolygórendszer közt a Kuiper-öv helyezkedik el. Ehhez sok kis- és törpebolygó tartozik, melyek meglehetősen ritkán és szabálytalanul oszlanak el. Legkívül az Oort-felhő van, a Naptól 1 – 2 fényévnyire; ezt sok, millió vagy inkább milliárd apró, néhány km méretű üstökösmag alkotja. Őket a Földről nem lehet észlelni; de ha valamiért, valószínűleg a közeli csillagok gravitációs zavaró hatása miatt, egyik-másik beesik a Naprendszer belső terébe, és közel jut a Naphoz, akkor a Nap sugárzása miatt anyaga egy része szublimál, s az üstökösmag körül „kómát” alkot. Ennek anyagát a napszél elfújja, így alakul ki az üstökös „csóvá”-ja. Ez, illetve a rajta szóródó napfény szabad szemmel is láthatóvá válhat. A kis égitest, pályáján tovább haladva, idővel persze újra elhalványul (bár a csillagászok sokáig követni tudják műszereikkel), majd eltűnik: távozik Naprendszerünkből.

Ha egy üstökös pályáját valamelyik óriásbolygó gravitációs hatása úgy módosítja, hogy közel ellipszis alakúvá lesz, akkor ez az üstökös nem repül ki a Naprendszerből, hanem többször is körbejárja a Napot. Minden alkalommal párolog, míg minden illó anyaga elfogy, s csak egy kőhalmaz marad belőle. Ez persze tovább kering, de immár sok apró darabja egymástól független pályán. Idővel szétszóródnak a pálya mentén: létrejött egy meteorraj.

A rendszer közepén levő Nap egy „élete” delén járó sárga törpecsillag. Tömege kb. 2·1030 kg, ami az egész Naprendszer össztömegének kb. 99,8%-a. Körülötte – pontosabban: vele közös tömegközéppontjuk körül – keringenek a bolygók, stb.

A bolygórendszert külső és belső bolygókra oszthatjuk, de ez csak egy mesterséges felosztás. Eszerint belső bolygó a Merkúr és a Vénusz, mivel ezek vannak közelebb a Naphoz, mint a Föld. A többi nagybolygó, a Marssal kezdve, a külső bolygók. Lényeges fizikai tulajdonságaik alapján viszont föld-típusú, illetve óriás– (vagy gáz-) bolygókat különböztetünk meg. A Föld-típusúak a Merkúr, Vénusz, Föld és a Mars. Ezek kicsik, átlagos sűrűségük nagy (3,93 és 5,51 g/cm3 közt), légkörük nincs vagy vékony, holdjuk nincs vagy kevés (a Földnek 1 holdja van, a Marsnak 2 egészen kicsiny és szabálytalan alakú). Ellenben az óriásbolygók, a Jupiter, Szaturnusz, Uránusz és a Neptunusz hozzávetőlegesen egy nagyságrenddel nagyobbak, mint a föld-típusúak, légkörük vastag és sűrű; átlagsűrűségük kicsi (0,69 és 1,64 g/cm3 közé esik), sok holdjuk és gyűrűrendszerük van. A két bolygótípust egy kisbolygó-övezet is elválasztja egymástól: sok kisbolygó kering a Mars és a Jupiter pályája közt.

Ha a rendszer méretarányait akarjuk elképzelni, tekintsük át 100 milliószoros kicsinyítésben. Ekkor a Föld kb. 13 cm átmérőjű, majdnem pontosan gömb alakú labda; rajta 0,08 mm magas, pici ránc a Himalája. Ha rálehelünk a golyóra, s lesz rajta egy vékony pára-réteg: ez vastagabb, mint az óceánok.

A Föld-labdától kb. 4 méterre kering egy dió: a Hold. A Nap 1,5 km-re van, 14 m átmérőjű forró, fényes gömb. A Kuiper-öv a Naptól mintegy 60 km-e kezdődik. A legközelebbi állócsillagok, a Nap „testvérei” ebben a modellben legalább 400 ezer km-re lennének, tehát még a valódi Holdnál is messzebb. (E 400 ezer km-ből már megtette az ember az első 4 métert, a Holdig. Ezt nevezik néha úgy, talán némileg nagyképűen: a világűr meghódítása…)

A Voyager-szondák már elhagyták a bolygórendszert, s most a Naprendszer külső tere felé haladnak. Még sok évezredbe telik, amíg áthaladva az Oort-felhőn, kijutnak Naprendszerünkből a csillagközi térbe. Igaz, gyakran olvasunk olyan hírt, amely szerint e szondák már „hivatalosan” is elhagyták a Naprendszert. Ezekben a hírekben a Naprendszer határát a heliopauzával, a nap által létrehozott „plazmabuborék” határával veszik azonosnak. Ez valahol 18 milliárd km-nél van, modellünkben tehát a Naptól kb. 180 kilométerre. Kétségkívül van különbség a heliopauzán kívüli és belüli plazma fizikai adatai közt, ezért a határt így is lehet definiálni. Ekkor a Naprendszert sokkal kisebbnek tekintjük, mint a „dinamikai” definíció szerint, és ami elég furcsa lenne: ekkor az Oort-felhő már – messze a „határon túl” lévén – nem tartoznék rendszerünkhöz.

A húsvét csillagászati és naptártörténeti érdekessége 2020-ban

Szerző: Szoboszlai Endre

A húsvét a kereszténység egyik nagy ünnepe – teológiailag a legnagyobb. Jézus feltámadásának ünnepe. Az ünnep úgynevezett „mozgó ünnep”. De honnan ered ez az ünnep, és miért esik minden évben más és más időpontra? Idén, 2020-ban, például április 12-ére, jövőre, 2021-ben, pedig április 4-ére esik majd húsvétvasárnap…

A húsvét gyökere is izraelita ünnep. A húsvéthoz, mint tavaszváráshoz kapcsolható zsidó ünnep héber neve a pészah. A szó kikerülést, elkerülést, jelent és arra utal, hogy a halál elkerülte azon zsidók házait, akik bárányvérrel jelölték meg hajlékukat.

Pészah és húsvét – izraelita gyökerek és átfedés 2020-ban

A zsinagógai naptárban a Pészah kezdete niszán hó 15-én van. (A nyolc napos ünnep 2020-ban április 9-én indul.) Ez az izraelita ünnep az egyiptomi fogságból való kivonulás emléknapja, egyben a húsvét és a kovásztalan kenyér ünnepe. (Az ünnep nyolc napján tilos kenyeret enni, helyette macesz, vagyis pászka, kerül a hithű zsidók asztalára.)

A zsidó Pészah nyolc napos ünnepi időszaka gyakran átfedi a keresztény húsvét két napját, de még sem minden évben! Ilyen átfedés lesz 2020-ban, a zsinagógai naptár szerint 5780-ban, mivel a keresztény húsvét, a zsidó Pészah negyedik napján kezdődik! 2021-ben pedig a Pészah nyolcadik, azaz utolsó napján kezdődik majd a keresztény húsvét, akkor április 4-én bár a két ünnepnek egymáshoz nincs köze…

Csillagászatilag szemlélve

Jézus pénteki keresztre-feszítése után, a harmadik napon, feltámadott, ezt ünnepli a keresztény világ húsvétkor. A húsvét időpontja azért mozog, mert húsvét vasárnapja a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni első vasárnap! A tavaszi napéjegyenlőség általában március 21-én következik be (de előfordulhat, hogy már 20-án, mint például 2020-ban), ehhez kell tehát igazítani a húsvét időpontjának megállapítását.

(2020-ban pontosan március 20-án kora hajnalban lépett a Nap a Kos jegyébe. A csillagászati tavasz kezdetének napján a Nap pontosan a keletponton kel fel, és a nyugatponton nyugszik, a nappal és az éjszaka időtartama egyenlő.)

A manapság általunk is használt hivatalos naptár a Gergely-naptár, számos (itt most nem részletezett egyéb) hibája között mellesleg éppen a húsvét „mozgóünnep” mivolta is megtalálható!

A március 21-ei nap-éj egyenlőség időpontja eshet olyan szombati napra, amikor éppen holdtölte van. Ilyen évben a húsvét március 22-re esik, tehát ez a legkorábbi nap, amikor elkezdődhet a húsvét. (Ez 1818-ban fordult elő, és legközelebb majd 2285-ben lesz.) A csillagászati tavasz kezdetétől a legtávolabbi időpontra eső húsvét vasárnap, pedig április 25-e lehet. (Ilyen lesz 2038-ban, és 2190-ben, és majdnem a legtávolabbi napra fog esni 2036-ban, amikoris április 24-én lesz.)

A Biblia szerint

Mint tudjuk Jézus Krisztus halála a zsidó húsvét előestjére esett. Máté evangéliumában (27. 45-46) ezt olvashatjuk, a Károli-féle fordításban: „Hat órától kezdve pedig sötét lőn az egész földön, kilenc óráig. Kilenc óra körül pedig nagy fennszóval kiáltja Jézus (…) Én Istenem! Miért hagytál el engemet?”

(A magam részéről érdekesnek találom, hogy az új fordításban 12 órától 15 óráig említik a sötétséget…)

Az idézett rész azt sugallhatja, hogy Jézus felkiáltásakor, illetve halálakor talán napfogyatkozás lehetett, hisz’ az sötétségbe burkolja a környéket… Csakhogy a zsidó húsvétot a holdhónap közepén, tehát holdtölte idején tartották! Köztudomású viszont, hogy teleholdkor kizárólag holdfogyatkozás következhet be és nem napfogyatkozás! Minden bizonnyal egy nem túl korábban lezajlott napfogyatkozás emléke keveredett össze az evangélium tényleges szerzőjének emlékezetében, ami megelőzte Jézus Krisztus keresztre feszítésének valóságos időpontját. A csillagászati kronológia titkait kutatva (sok más szakterület által valószínűsíthető adattal összevetve az időpontot) úgy gondoljuk, hogy Jézus Krisztus halálának valószínűsíthető időpontja – a mai időszámításunkat és a Gergely-naptárat használva –, talán 30. április 7-én lehetett…

Failure is not an option – Houston, baj van! – A magyar kiadás születése

Szerző: Kuti Zoltán

Start-up fordítóként és kiadóként ez volt a második könyv-projektem. Az elsőbe még egy évvel korábban egy hirtelen jött ötletként vágtam bele. Korábban foglalkoztatott már a – hobby szintű – fordítás gondolata, de amikor szembe jött az első könyvfordításom témája – egy amerikai gyorsétteremlánc történetéről szóló film, amely az alapító könyve alapján készült – úgy éreztem, hogy itt az idő a korábbi kósza gondolat megvalósítására.

Először csak abban gondolkodtam, hogy elkészítem a fordítást, és megkeresek egy kiadót az ötlettel, de aztán hamar úgy döntöttem, hogy úgy izgalmas, ha A-tól Z-ig én viszem végig a dolgot, minden kockázatával és/vagy nyereségével együtt. Miután az első könyv fordításom és kiadásom a saját mércém szerint siker lett – tehát nem buktam bele sem szakmailag, sem anyagilag – elkezdtem keresni a következő ötletet.

Szerencsére megtehettem azt, hogy olyan témát válasszak, amely hozzám közel áll, persze azt is figyelembe kellett venni, hogy nincs szépirodalmi vénám, tehát inkább a non-fiction-ben gondolkodtam, valamelyest határt szab a terjedelem is, illetve azt is figyelembe kell venni, hogy a nagy nemzetközi kiadók nehezen állnak szóba egy ilyen mikro-szereplővel mint én, úgyhogy a realitás talajáról sem szabad – teljesen – elrugaszkodni.

Régi kedvenc témám az űrhajózás, de csak az amatőr érdeklődés szintjén. Megjelenése óta minimum egyszer egy évben megnéztem az Apollo-13 című filmet, amelyben kedvenc karakterem éppen a houstoni repülésirányítás vezetője volt. És eszembe jutott, hogy közeledik 2019, a Holdra szállás 50. évfordulója. Innentől kezdve adta magát a gondolat, hogy ebben a témában fogok keresni egy művet. Meglepetésemre azt találtam, hogy nagyon kevés visszaemlékezés jelent meg magyarul a témáról és a korszakról – és ami hozzáférhető volt, azokkal kapcsolatban is az volt az érzésem, hogy minőségibb fordítást érdemelt volna. Szóval úgy éreztem, hogy van betöltendő űr – annak ellenére, hogy várható volt, hogy a kerek évfordulóra bizonyára más könyvek is meg fognak jelenni (így is lett).

Elég gyorsan kikötöttem Gene Kranz, “Failure is not an option” című könyvénél, amely a szokásostól eltérő aspektusból mutatja be a Mercury, Gemini és Apollo programokat. Nem könnyű téma és nyelvezet, sőt a terjedelme is viszonylag komoly, de úgy gondoltam, hogy ha gyorsan meg tudom szerezni a jogokat, akkor még beleférünk az időbe. A jogtulajdonosra, egy kis new jersey-i ügynökségre gyorsan rátaláltam, de a vezetőjét – és rajta keresztül a szerzőt – így is majdnem fél évembe telt meggyőzni, hogy mennyire jó lesz mindenkinek, ha a könyv megjelenik magyarul is. De végül sikerült – bár a várakozás utolsó hónapjaiban már kockáztatni kellett – mert ha nem kezdem el a munkát, kifutok az időből, és lemaradok a 2019. júliusi évfordulóról.

Viszont semmiképpen nem akartam összecsapni, mert nem szerettem volna, ha a sietség a minőség rovására megy. Szerkesztőm főleg a stilisztikában segített, kifejezett szakmai lektorom nem volt – bár azt is el kell mondani, hogy manapság már sokkal szélesebb körben elérhető az a szakirodalom vagy referenciák, amely – kellő óvatossággal – megbízható támaszt jelentenek egy ilyen szakszöveg fordításában. Az egyik biztos pont az Almár Iván által szerkesztett Űrhajózási Lexikon volt, amelyet gyakorlatilag naponta forgattam.

A címválasztásról: a mű eredeti címe egy angolul sokat idézett mondat, de az eredeti megfogalmazás ütősségét nehéz – én legalábbis nem tudtam – “tükörfordításban” visszaadni. Ezért döntöttem a bevett szófordulatként használt, és talán drámaibban hangzó magyar cím mellett.

Egyetlen szomorúságom a projektben az volt, hogy sajnos nem sikerült a szerzővel kapcsolatba kerülnöm, Gene Kranz már 87 éves, a jogok egyeztetésekor betegeskedett is, úgyhogy tiszteletben tartottam, hogy csak a képviselőjén keresztül tudtunk kommunikálni.