Bolygós rövidhírek: indul a Lucy űrszonda

Szerző: Rezsabek Nándor

A Lucy űrszonda cél-égitestjei
Forrás: NASA’s Goddard Space Flight Center Conceptual Image Lab

Ez év októberében indul a Jupiter trójai kisbolygóinak vizsgálatára a NASA Lucy űrszondája. A gázóriás pályájának kozmikus időskálán stabil L4-L5 Lagrange-pontjaiban keringő objektumok közül hét kerül terítékre: a (3548) Eurybates és annak holdja, a (15094) Polymele, a (11351) Leucus, a (21900) Orus, majd egy újabb Föld körüli hintamanővert követően a (617) Patroclus/Menoetius ikerkisbolygó. 12 éves útja során nyolcadikként felkeresi a missziónak nevet adó előembert, Lucy-t meglelő antropológusról elkeresztelt főövbeli (52246) Donaldjohanson aszteroidát is.


Forrás: NASA

Új távolságrekorder égitest a Naprendszerben

Szerző: Kovács Gergő

Csillagászok egy csoportja – köztük Dave Tholen, Scott Sheppard és az Eris törpebolygó egyik felfedezője, Char Trujillo – megerősítette, hogy megvan a Naptól legtávolabbi ismert objektum, a 2018 AG37, másik nevén “Farfarout” (“Messzimesszi”), melynek 2019-es felfedezése után mostanra sikerült a pontos pályadatait meghatározni, így mostanra ez az égitest lett a legtávolabb lévő ismert objektum Naprendszerünkben.

A 2018 AG37 “Farfarout” távolsága a Naprendszer más égitestjeihez képest. Az objektum jelenleg kb. 132 Csillagászati Egységre található a Naptól
Forrás: Roberto Molar Candanosa, Scott S. Sheppard from Carnegie Institution for Science, and Brooks Bays from University of Hawaiʻi.
A 2018 AG 37 pályája
Forrás: Wikipedia/Tomruen – JPL [1]; CC BY-SA 4.0

A furcsa becenévre azért volt szükség, hogy megkülönböztessék az eddigi csúcstartótól, a 2018 VG18 “Farout” (“Messzi”) nevű objektumtól, melynek legnagyobb távolsága a Naptól 120 Cs.E. Az új rekorder napközelpontja 27, naptávolpontja pedig 175 Csillagászati Egység (összehasonlításképp, a Pluto közepes naptávolsága 39,9 Cs.E.). Az égitest Nap körüli keringési ideje ~1000 év, pályája metszi a Neptunuszét, mely megmagyarázhatja az égitest elnyúlt pályáját, a Farfarout feltehetően a Neptunusz gravitációs zavaró hatásának köszönheti orbitális tulajdonságait.


Forrás: [1] [2] [3]

Bolygós rövidhírek: Folytatódott a Ryugu kisbolygó mintáinak elemzése

Szerző: Rezsabek Nándor

A Ryugu kisbolygóról hazahozott minta. Fotó: JAXA

A JAXA, a Japán Űrügynökség tájékoztatása szerint a Hayabusa-2 űrszonda által a (162173) Ryugu kisbolygóról begyűjtött, utóbb a Földre sikeresen visszahozott kőzet- és talajminta további eltérő szemcseméretű, az elemzések során most feltárt frakciót is tartalmaz. A laboratóriumi vizsgálatok, majd az ezekből következő kutatási eredmények újabb információkkal szolgálhatnak a Naprendszer eredetére vonatkozóan.

Bolygós rövidhírek: űrgáz is érkezett!

Szerző: Marcu András

A Japán Űrűgynökség (JAXA) jelenti, hogy a Hayabusa-2 által hazahozott tartály nemcsak kőzetmintát tartalmaz, hanem gázmintát is.

Az első általános spektrográfos analízis során megvizsgálták a tároló által hozott mintákat és kiderült, hogy a gázok különböznek a földi atmoszférában megtalálhatóktól, tehát a Ryuguról származik.

Ezt a következtetést három pont megvizsgálása után vonták le:

  • az ausztrál Földönkívüli Minták Kurációs Központjában végzett spektrográfia
  • a mintát tartalmazó tartály megfelelő szigetelésének ellenőrzése, ami kizárja a földi atmoszféra bejutását
  • hasonló eredménnyel zárult a japán Sagamihara kampusban végzett elemzés is

Ez az első gáznemű mintavétel az űrból.

Bolygós rövidhírek: Fekete űrpor

Szerző: Marcu András

A Japán Űrügynökség (JAXA) kutatói végre megkezdték a kinyitását annak a kapszulának, amely a (162173) Ryugu kisbolygóról vett mintát tartalmazza. Az űrügynökség által közölt fotón a Hayabusa-2 által hordozott, majd egy hete a Földre küldött fém tartály látható.

A kapszula külső részén egy fekete, homokszerű anyagot találtak. A tartály kinyitása egy hosszadalmasabb folyamat lesz. A Hayabusa-2 300 millió kilométert tett meg a Földről, hogy találkozzon a Ryugu aszteroidával és a mintákat hazahozza.

Az űrszonda a felszínről és a felszín alól is hozott mintákat. A minták felét a NASA és más nemzetközi kutatólabor fogja megkapni a saját kutatásaik számára.

Bolygós rövidhírek: új aszteroidavédelem

Szerző: Marcu András

A Rigai Technikai Egyetem egy kutatócsoportja olyan technológián dolgozik, ami a jövőben képes lenne megvédeni a bolygónkat egy becsapódó kisbolygótól.

A lett Eventech vállalat pontos időzítőket használ, amikkel a műholdakat szokták követni. Idén a cég megnyerte az Európai Űrügynökség pályázatát, amit a földsúrolók követésére írtak ki. A projekt célja a túl közeli égitestek pályáinak módosítása.

A NASA tervei szerint az első ilyen jellegű teszt 2021. július 22-én lesz, amikor egy SpaceX által üzemeltetett Falcon-9 rakétával lőnek fel egy aszteroidavadász műholdat.

Az 500 kilogrammos, kamerával felszerelt műhold a (65803) Didymos kisbolygónak fog “nekimenni”, amely eredetileg csak 2123-ban közelítené meg bolygónkat.

Bolygós rövidhírek: visszatért a Hayabusa-2

Magyar idő szerint 18 óra 32 perckor visszatért a Földre a Hayabusa-2 japán űrszonda, a Ryugu kisbolygóról hozott kőzetmintával. A nagy értékű rakományt szállító kapszula Ausztrália fölött lépett be a Föld légkörébe és a kontinensnyi állam déli részén, Woomera közelében landolt.

Bolygós rövidhírek: decemberben érkezik az aszteroidakőzet

Szerző: Marcu András

Idén december 6-án érkezik a japán Hayabusa-2 űrszonda által szállított kőzetminta. A Ryugu kisbolygóról származő mintát egy tároló fogja eljuttatni a Földre, amely a tervek szerint Ausztráliában fog földetérni. Az űrhajó viszont tovább száguld a Naprendszerben, mivel a küldetése még nem ért véget.

A Hayabusa-2 küldetését meghosszabbították, így 2031 júliusában az 1998 KY26 aszteroidát látogatja meg.

A mérnökök szerint az űrhajó hajtóműve és rendszerei probléma nélkül képesek lesznek még tíz és fél évig működni.

Az égitest csak 30 méter átmérőjű és 11 percenként tesz meg egy fordulatot a saját tengelye körül.

Az eredeti tervek szerint a következő cél a 2001 AV43 aszteroida lett volna, 2030-ban, viszont ehhez a Vénusz mellett kellett volna elhaladni kétszer, ez viszont túlterhelte volna a rendszereket és a hajtómű túl magas hőmérsékletnek lett volna kitéve.

FRISSÍTÉS: a DLR értesülése szerint az űrszonda Ausztráliában fog földetérni. (a szerk.)

Bolygós rövidhírek: közelben elsuhanó aszteroidát fotóztak

Szerző: Marcu András

A Virtual Telescope nevű szervezet egy földközeli aszteroidáról sikerült fotót készítenie. A képet a szervezet “Elena” 17 hüvelykes teleszkópja készítette, 300 másodperces expozíciós idővel. A teleszkópnak sikerült követnie a gyorsan mozgó objektumot, a képen ezért látszódnak a csillagok által hagyott hosszú csíkok.

A 2020 VP1 nevű aszteroida november 11-én, a kép elkészültekor, 830 ezer kilométerre volt a Földtől. Az objektumot a Catalina Sky Survey fedezte fel egy nappal előtte, november 10-én.
Fotó: Gianluca Masi/Virtual Telescope Project

A 7,9 – 18 méter hosszú aszteroida 184 ezer kilométerre közelítette meg a Földet november 11-én hajnalban, majd továbbsuhant az űrbe.

OSIRIS-REx: sikeres mintavétel

Magyar idő szerint ma, 2020. október 21-én, éjfél után nem sokkal sikerült mintát venni a NASA OSIRIS-REx űrszondájának a (101955) Bennu kisbolygó felszínéről.

A (101955) Bennu kisbolygó az OSIRIS-REx felvételsorozatán.
(NASA/GSFC/University of Arizona)

A Bennu egy ún. C-típusú aszteroida, ami azt jelenti, hogy szenet, illetve szilikátos anyagokat tartalmaz. Emellett ez az égitest Naprendszerünk igazi ősanyagának tekinthető, így vizsgálata segít betekintést nyerni kialakulásának körülményeibe.

A “Nightingale”, azaz “Csalogány” névre keresztelt mintavételi hely (NASA)

A manőver igen kényes volt, a mintavételre több helyszínt is kijelöltek a roppant egyenetlen felszínű, sziklákkal borított aszteroidán. A mintavétel előtt a szonda napelemeit “Y-szárny” – formációba mozgatták, az esetleges sérülések elkerülése végett, ezt követően az űreszköz egyre lejjebb ereszkedett, mely manőver végén a kiválasztott mintavételi pont felett lebegett, szinkronban a Bennu tengely körüli forgásával.

A művelethez a szonda egy 3,35 méter hosszú, speciális robotkart használt, mellyel csak néhány pillanatig ért hozzá az aszteroida felszínéhez. A kar végén egy speciális mintavevő eszköz található, mely nitrogént fújt ki magából, felkavarva a felszínt borító port és apróbb kőzettörmeléket, melyet aztán az eszköz “felszippantott“.

A szakemberek reményei szerint sikerült 60 grammot begyűjteni, arra azonban, hogy kiderüljön, sikerült-e a kívánt mennyiségű kőzetet összeszedni, még néhány napot várni kell. Amennyiben ez nem sikerült, a szonda 2021. januárjában megismétli a mintavételt. Ezt követően az OSIRIS-REx jövő márciusában fog hazaindulni a Földre, és 2023. szeptemberében tér vissza.

Forrás: NASA [1] [2]