Bemutatták az eddigi legnagyobb Mars-meteoritot

Szerző: Gombai Norbert

Ha valaki abban a szerencsés helyzetben van, hogy a Maine államban levő Bethel városa felé jár, semmiképpen ne mulassza el megtekinteni a valaha a Földre hullott legnagyobb Mars-meteoritot. A 14,5 kg-os, legszélesebb pontján 25 cm átmérőjű, Taoudenni 002 névre keresztelt kőzetdarab szeptember 1-je óta látogatható a betheli Maine Mineral and Gem Museumban. A múzeum egyébként mintegy 6000 földönkívüli kőzetnek ad otthont, köztük a legnagyobb holdkőzet darabnak és a Naprendszer legrégebbi, vulkanikus tevékenységből keletkezett vulkáni kőzetének.

A Taoudenni 002-t egy helyi meteorvadász fedezte fel a nyugat-afrikai Maliban, Taoudenni városától északkeletre egy sivatagi sóbánya közelében. Darryl Pitt, a világ vezető meteorit-kereskedője 2021 áprilisában vásárolta meg a meteoritot a Maine-i múzeum számára. A megtaláló és Darryl Pitt között egy mauritániai meteorit- és sivatagi szarvasgomba-vadász közvetítésével jött létre az üzlet, melynek lebonyolítása után Pitt kőzetmintát küldött Carl Agee-nek, az Új-Mexikói Egyetem Meteoritikai Intézetének igazgatójának, aki bevizsgálta és megerősítette a kőzet marsi eredetét.

A marsi szikladarab egy óriási aszteroida, vagy üstökös becsapódásának következtében lökődhetett ki a vörös bolygóról az űrbe, ahol a véletlennek köszönhetően a Földét keresztező pályára állt. A meteorit földi becsapódásáról nem maradt fent semmilyen észlelés, valószínűleg senki nem figyelte meg közvetlenül. Agee szerint a becsapódás nem túl régen – talán néhány száz éve – történhetett. A marsi kőzet jó állapota arra enged következtetni, hogy nem lehetett hosszan kitéve a földi időjárás eróziós hatásainak.

A Földön mintegy 300 darab marsi származású kőzet található nagyjából 227 kg össztömegben. Mivel a gyűjtők gyakran széttörik a meteoritokat annak érdekében, hogy külön-külön eladva nagyobb haszonra tegyenek szert, így a Földön található ismert marsi meteoritok tényleges száma Agee szerint nagyjából 100 és 150 között lehet. A Taoudenni 002 névre keresztelt marsi kőzet messze a legnagyobb teljes és vágatlan meteorit a Földön, amely a Vörös Bolygóról származik.

“A marsi meteoritoknak sajátos kémiai jegyeik vannak, és a Taoudenni 002-ben lévő ásványok és elemek tökéletesen megfeleltek az ismert marsi kőzetek összetevőinek” – erősítette meg Agee. A Taoudenni 002 egy shergottit, ami a marsi meteoritok fő típusa. Piroxéneket (50%), olivint (25%) és a lökés hatására átalakult földpát ásványokat tartalmaz.

A meteorit összetételéből a kőzet keletkezésére is levonhatók következtetések. “Valószínűleg egy több mint 100 millió évvel ezelőtti marsi vulkanikus epizódban keletkezett” – mondta Agee. A tudós szerint nagy valószínűséggel még nagyobb marsi kőzetek is rejtőzhetnek a Földön, esetleg “eltemetve egy szaharai homokdűne alatt, vagy mélyen az Antarktisz jegébe ágyazódva, esetleg az óceán fenekén”.


Forrás:

https://www.lpi.usra.edu/meteor/metbull.php?code=74127
https://mainemineralmuseum.org/gallery/the-stifler-collection-of-meteorites/
https://www.space.com/worlds-largest-martian-meteorite

Hazai meteorfigyelő kamerarendszer tesztüzemben

Szerző: Kereszty Zsolt

Az ország legnagyobb privát finanszírozású, kimondottan a hazai meteoritok megtalálását segítő, teljes égbolt kamerarendszer áll hamarosan üzembe, a Magyar Meteoritikai Társaság üzemeltetésében. A rendszer célja és főbb adatai:

A 6 db kamera látható felszerelés előtti állapotában
  • cél: hazai meteorit találása
  • 6 db egyforma állomás az ország különböző pontjain
  • 24 órás éjjel-nappali nagyfelbontású videórögzítés
  • 7 db kamera állomásonként
  • automata tűzgömbpozíció kimérés
  • saját pálya és lehullási zóna számítás
  • nyitott adatbázis mindenki számára
  • terepi kereső expedíciók koordinálása
  • a megtalált meteoritok kutatókhoz való eljuttatása
  • a meteoritok klasszifikációja, hivatalossá tétele, kiállítása

A rendszer a meteoritkeresés teljes folyamatát kezeli, a tűzgömb beérkezésétől számítva egészen a megtalált példányok szakszerű leírásáig, nagyközönség számára történő kiállításáig ideértve a média megjelenéseket is. További részletek a rendszer üzembeállása után a Magyar Meteoritikai Társaság weboldalán, folyóiratában és média tájékoztatóin. Jelenleg a tesztüzem folyik, várható üzembeállás 2021-ben.

Egy alacsony petrológiájú kondrit meteorit

Szerző: Kereszty Zsolt

2021. május 29-én fogadta be a Meteoritical Bulletin a legújabb, saját klasszifikációjú kondrit meteoritomat, az NWA 13919 LL3.3-3.4-et. A klasszifikáló Rezes Dániel geológus barátom volt, aki mondhatni kiváló, részletes és jól kimért osztályba sorolást készített, amit ezúton is köszönök neki 🙂

Sokat vártam a nem túl nagy tömegű 74,1 g-os, de ígéretes példánytól, hiszen a vágott felülete szokatlanul sűrű kondrum eloszlást és minimális mátrixot mutatott, kevés FeNi fémcsomóval. Bár azt én is láttam, hogy LL, azaz amfoterit kondrit lesz, abban is erősen bíztam, hogy 3-as petrológiájú, méghozzá igen-igen alacsony számmal.

A kezdők kedvéért mondom, hogy a két betű – az LL – után álló szám minél kisebb, a meteorit anyaga annál inkább közelíti az ősi szoláris köd 5 milliárd éves eredeti anyagát, azaz annál változatlanabb, szaknyelven primitívebb. A 3-as után álló tizedes érték szintén minél alacsonyabb szám annál primitívebb az anyag. A legkisebb itt a 3.00 lehet, de abból 4 db van csupán a világon.

Nos, Dániel mérései szerint a Cr2O3 és az olivin vasa szerint ez a meteorit a 3.3 és 3.4 becsült értékek közé esik. Bár kisebb értéket vártam, de ez is kiváló, hiszen ilyen klasszifikálású kondritom még nem volt. Megjegyzendő, hogy ez a 22. saját klasszifikálású meteoritom. Érdekesség, hogy a 65 000 db nyilvántartott meteoritból az LL3.3 típust mindössze 15 db képviseli, LL3.4-ből pedig 28, tehát ez igen ritka típusnak számít.

Ha ránézünk a meteorit vágott felületére, megdöbbentő kondrum sűrűséget látunk, szinte alig van köztük hely a mátrix számára. Minden kondrum típus előfordul itt, gyönyőrű vékonycsiszolatok készültek és készülhetnek belőle. Típus példány lehet bármely alacsony petrológiás kondrit gyűjteményben. A történetéről csupán annyit tudunk, hogy nomádok találták 2019-ben Algéria sivatagjaiban valahol, hozzám igen kalandos úton végül 2020 októberében került egy marokkói meteorit dealer ismerősömtől. A képeken az NWA 13919 LL3.3-3.4 meteorit makrós fotóit és mikroszkópos képeit adom közre.
A meteorit MetBull linkje itt: https://www.lpi.usra.edu/meteor/metbull.php?code=74244

Megfogható világok

Szerző: Ivanics Ferenc, Bakonyi Csillagászati Egyesület

Egyesületünk mindig is arra törekedett, hogy bárki számára közelebb hozza, élményszerűvé és kézzelfoghatóvá tegye a csillagászat és az űrkutatás világát. Már-már vesszőparipánkká vált, hogy a tudományos ismeretterjesztés interaktív formában mindenkinek elérhetővé váljon. Mégis, vannak olyan emberek, akik esetén elsőre lehetetlennek tűnik mindez. Ők a látássérültek. A mi fejünkben azonban már három évvel ezelőtt megfogant egy gondolat: szerettük volna valamiképpen az ő számukra is elérhetővé tenni az Univerzumot. Mind a mai napig, ha valaki a csillagászati ismeretterjesztésre gondol, akkor általában egy távcsöves bemutató képe villan fel lelki szemei előtt. Egy ilyen bemutató azonban, ahol elsődlegesen a szemünket használjuk, egy vak ember számára nem releváns. Egyesületünk már az első pillanattól kezdve azon volt, hogy a hagyományos, távcsöves ismeretterjesztés mellett, azzal egyenrangú programokat dolgozzon ki. Programjainknak már indulásunktól kezdve részei a kézzelfogható makettek, modellek és kőzetek. Ebből kiindulva hamar meg is született az ötlet: kézzelfoghatóvá kell tenni a világűrt, hiszen a látássérültek leginkább a kezüket, a tapintást használják tájékozódásra. Fő eszközünk pedig a nemrég már hazánkban is elterjedt és az átlagember számára elérhetővé vált 3D nyomtatás lett. Azonban az ötlet hosszú éveken keresztül csak álom maradt, mivel más programokra koncentráltunk. Tavaly, az év második felében azonban végre elkezdtük ennek az új és formabontó, részben kísérleti programnak a megvalósítását.

Mivel egy vidéki, nonprofit egyesület vagyunk minimális erőforrásokkal, először is támogatókra, szponzorokra volt szükség, hogy álmunk valóra váljon. Szerencsére nem kellett messzire mennünk az ajkai Schwa-Medico, illetve a budapesti Thermo Épgép Kft. egyből projektünk mellé álltak anyagi támogatásukkal. Ezután 2020 decemberében végre belevághattunk a program gyakorlati megvalósításába, ami korántsem volt olyan könnyű, mint azt elsőre gondoltuk.

A fő lépés természetesen a tapintható makettek és modellek legyártása volt. Ennek első elemeként kidolgoztunk egy tematikát, ami részletesen bemutatja saját bolygórendszerünket. Jelenlegi programunkban a Naprendszer égitesteit szándékozunk bemutatni. Végül 46 db égitestet választottunk ki nyomtatásra, azok esetenként több érdekes felszíni formájával (ismertebb kráterek, vulkánok, kanyonok, stb.) egyetemben. Így a 3D nyomtatással előállított modellek száma összesen 77 darab lett. A 3D nyomtatás során gyártott modelleket az interneten ingyenesen elérhető adatbázisokból és a NASA honlapjáról töltöttük le. A 3D nyomtatott elemek mellé 9 darab egyedileg készített modell került. Az összesen 86 modell mellé 3 darab valódi meteoritot és egy becsapódások során képződő úgynevezett tektitet is adtunk. Ezen égi kövek már régóta részét képezik bemutatóinknak, ezért semmiképp sem maradhattak ki. A bemutatóhoz egyrészt egy kőmeteoritot választottunk, másrészt két vasmeteoritot, így a főbb típusok képviselve vannak.

A vasmeteoritok közül az egyik az argentin Campo del Cielo egy 3,5 kg-os példánya. A másik az amerikai Canyon Diablo. Utóbbi azért került a gyűjteménybe, mert 3D nyomtatással elkészíttettük mellé a főtömeg által vájt arizonai Barringer-krátert. A vasmeteoritoknak nemcsak a tapintásuk vagy a súlyuk, hanem a szaguk is érdekes, ezért is kerültek bele a tematikába. Egy negyedik kőzet is része a programnak, egy metamorf kőzet, azon belül egy tektit. Rá a kráterképződés bemutatásánál „lesz szükség”. Itt pedig meg kell említenünk, hogy nem minden modellünk született meg 3D nyomtatásból. Egyes makettek egyedi módon, kézzel készültek, ezeket mind Surányi Zoltán tagtársunk állította elő. Két üstökös-modell és az aszteroida-becsapódás folyamatát bemutató hat tábla került ki a kezei közül. Ezek mellett évekkel ezelőtt ajándékba kaptunk egy gittből készült holdfelszínt. Ez azt a területet ábrázolja az Esők Tengerén, ahová a Luna-2 űreszköz 1959-ben becsapódott, vagyis itt érte el először ember alkotta tárgy egy idegen égitest felszínét. A holdfelszín-makettet, mely az egyik legnagyobb a gyűjteményünkben, Vértes Ernő amatőrcsillagász készítette 1974-ben az egykori veszprémi csillagászati szakkör részére. A modell tehát csaknem ötven éves, készítője nem is sejthette, hogy egyszer egy ilyen, az országban egyedi és első programban kap majd helyet. A makettet Surányi Zoltán tagunk újította fel, egy hónapig dolgozva rajta.

A többi makett viszont már 3D nyomtatással készült. Bár egyesületünk is rendelkezik egy ilyen speciális nyomtatóval, egyértelmű volt, hogy az kevés, ezért más segítség után kellett néznünk. Szerencsére az ismerősi körben több embert is találtunk, aki rendelkezik 3D nyomtatóval, például Lisztmaier Gábor. Ők a kisebb maketteket készítették el. Voltak azonban nagyméretű illetve olyan makettek, melyek sok részből álltak, így „házilag” nem lehet őket előállítani. Emellett hamar felmerültek problémák az otthoni nyomtatáskor, mind a magunk, mind a többiek részéről: a nyomatók a fokozott igénybevétel miatt többször felmondták a szolgálatot, emiatt csúszott is a program, bár erre fel voltunk készülve. Szerencsére a nagyobb makettek előállításában segítséget kaptunk a VARINEX Zrt-től, akik ingyen, minden munkatársukat bevonva dolgoztak makettjeinken. Így ők is szponzorjainkká váltak. Az ő kezük alól került ki egy méretarányos naprendszer-modell, egy nagyméretű Tycho-kráter és egy vetületi földtérkép, mely több mint harminc négyzetlapból áll (a földtérkép összeszerelve 1,4 m x 0,7 m).

Ezeket a nyomtatott modelleket aztán mind le kellett festeni. A munka oroszlánrészét Ivanics-Rieger Klaudia végezte. Joggal merülhet fel, hogy miért festjük le a modelleket, ha egyszer vakok számára készültek? Ennek több oka is van. Egyrészt, más programjainkban is szeretnénk felhasználni őket. Másrészt a festés információkkal lát el minket az adott felszínen kitapintható objektumokról. Harmadrészt látók is részt vesznek majd a Tapintható Univerzum programján. Negyedszer pedig a vakok és gyengénlátók közé a színvakok is beletartoznak, nekik pedig, még ha nem is ismerik fel a pontos színeket, azok fontosak a kontrasztok érzékeléshez. Néhány objektum lefestése egyszerű volt: a Hold vagy a Mars esetén elég volt egy-egy adott színnel, szürkével vagy vörössel dolgozni. De egyes bolygók, például a Jupiter már nem volt ilyen könnyű, a vetületi földtérkép festése pedig csaknem egy hetet vett igénybe.

A festés után a makettek fakeretet, illetve állványt kaptak, ezeket ismét Surányi Zoltán készítette el. Ezekre a keretekre kerülnek majd az információs panelek.

A sok makettet természetesen tárolni és szállítani kell valamiben. Ebben másik egyesületi tagunktól, Vágó Gábortól kaptunk segítséget, aki beszerezte a tárolóeszközöket, illetve biztosította a makettek védőcsomagolását. Közben rengeteget gondolkodtunk azon, hogy a program konkrétan hogyan fog megvalósulni. Végül abban egyeztünk meg, hogy a legjobb egy hanganyag összeállítása lesz. Ehhez először írtunk hetvenhét darab rövid, általában egy perc alatt elmondható szócikket az adott makettről, a legfontosabb információkkal. Ezeket a szócikkeket egyesületi tagunk, Nagy Richárd rögzítette hanganyag formájában. Rengeteg munka volt a csaknem nyolcvan szócikk felmondása, amit néha többször is meg kellett tenni, mire végre elnyerték végső formájukat. A hanganyag a honlapunkról lesz elérhető kétféle módon: QR-kód illetve úgynevezett NFC chip formájában, melyeket okostelefon segítségével lehet majd aktiválni, meghallgatni. A chipek beszerzését illetve a szükséges informatikai hátteret egyesületünk informatikusa, Csánitz László biztosította.

A program azonban nem jöhetett volna létre a Vakok és Gyengénlátók Veszprém Megyei Egyesülete nélkül. Először is rengeteg ötletet és jó tanácsot kaptunk a program megvalósításával kapcsolatban az egyesület elnökétől, Csehné Huszics Mártától. Emellett szükségünk volt Braille-írással nyomtatott elnevezésekre is, az összes, tehát mind a 90 modellhez. Ezeket Lebcelterné Veiland Orsolya készítette el számunkra. Ezek a szövegek a chipekkel és QR-kódokkal együtt a makettek keretein, tartóin kapnak majd helyet.

A továbbiakban hosszú és folyamatos együttműködést tervezünk a Vakok és Gyengénlátók Veszprém Megyei Egyesületével. A programot először náluk mutatjuk majd be, de ez inkább lesz egy baráti találkozó és egy kísérleti jellegű teszt. Miután pedig tovább finomítottunk rajta, reméljük, hogy rengeteg helyre eljuthatunk vele, hogy elvigyük a tapintható Univerzumot vakoknak és látóknak egyaránt.

Több mint fél évet töltöttünk e programunk előkészítésével. Egyesületünk minden tagja hozzátett valamit azért, hogy létrejöhessen valami igazán érdekes. A munka során felmerült sok-sok nehézség mellett hihetetlen erőt adott számunkra azoknak a cégeknek és magánembereknek az önzetlen támogatása, akik velünk együtt egy újfajta élményt szeretnének ajándékozni azoknak az embertársainknak, akiknek, nincs lehetőségük megszemlélni a kozmosz csodáit. Az új interaktív programunk még nem debütált ugyan, azonban a munkánkat segítő szakemberek (mondhatom, hogy a barátaink), cégek és munkatársaik elsöprő lelkesedésén keresztül már most sok örömet hozott számunkra. Majdnem két tucat ember, három cég, ismerve vagy ismeretlenül, de azért dolgozott össze, hogy az eltérő érzékeléssel élő társaink mosolyát vagy áhítatát figyelve tanúi legyünk annak, hogy ezek a távoli világok miképp rajzolódnak ki érzékelésük vásznán…

Ez lesz az a pont, amikor munkánk elnyeri valódi értelmét!
Köszönjük támogatóinknak, hogy hittek a projekt céljában és értékében!

Bolygós rövidhírek: folyékony vizet találtak egy meteoritban

Szerző: Rezes Dániel

Japán, kínai és amerikai kutatók folyékony vizet azonosítottak egy primitív szenes kondrit meteoritban. A felfedezés nagyban hozzájárulhat a Naprendszer korai folyamatainak megértéséhez.

A víz gyakori összetevője a Naprendszernek, megjelenik többek között bolygónk felszínén, jégként a Holdon, valamint a Szaturnusz gyűrűiben és Enceladus nevű holdjának felszíne alatt is. Már korábbi tanulmányok is megmutatták, hogy a víz fontos szerepet játszott a Naprendszer kialakulásában és korai fejlődésében. Ennek a szerepnek a szélesebb körű vizsgálatára a kutatók megkíséreltek folyékony vizet találni extraterresztrikus anyagokban – így például meteoritokban – melyek legnagyobb része olyan kisbolygókból származik, melyek ebben a korai időszakban jöttek létre.

A fluidzárványokat tartalmazó Sutter’s Mill meteorit néhány darabja. Forrás: Wikipedia

A szakemberek már korábban is találtak szerkezetileg kötött hidroxilt és/vagy H2O molekulákat tartalmazó ásványokat meteoritokban, de folyékony vizet ezidáig nem. A víz ilyen formája csak bizonyos ásványokban jelen levő ún. fluidzárványok formájában maradhatott fenn. Ezekben a zárványokban jelen levő folyadék számos egyéb alkotót is tartalmazhat oldott formában, mely az egykori környezeti paramétereket jelzi.

A fluidzárványokat a kutatók a 2012-ben hullott Sutter’s Mill nevű, Mighei-típusú (CM) szenes kondritban található kalcit (trigonális kristályrendszerű kalcium-karbonát) kristályokban azonosították. A meteoritcsoport azért különleges, mivel anyaga igen primitív, forráségitestjük 4,6 milliárd éves, emellett vizes átalakuláson estek át a kisbolygón. A kutatók a vizsgálatokhoz olyan precíz vizsgálati módszereket alkalmaztak, mint a szinkrotron alapú röntgen nanotomográfia és a hűthető tárgyasztallal kiegészített transzmissziós elektronmikroszkópia.

A Sutter’s Mill SM33 nevű darabja. Forrás: GeoJack – Wikipedia; CC BY-SA 3.0

A vizsgálatok eredményeként egy olyan nanométeres (milliméter milliomodrésze) mérettartományba eső fluidzárványt azonosítottak kalcitkristályban, mely legalább 15% szén-dioxidot tartalmaz. A felfedezés megerősítette azt a feltételezést, miszerint a szenes kondritokban jelen levő kalcitkristályok nem csak folyékony vizet, de szén-dioxidot is megőrízhettek. A tanulmány publikálása előtt fluidzárványokat csak kevésbé primitív közönséges kondritokban található szenes kondrit anyagú törmelékekben található halit (kősó; köbös kristályrendszerű nátrium-klorid) kristályokban sikerült kimutatni.

A Sutter’s Mill meteoritban felfedezett, folyékony vizet tartalmazó fluidzárvány jelenlétéből érdekes következtetések vonhatóak le a szenes kondritos kisbolygó eredetére és a Naprendszer korai történetére vonatkozóan. Eszerint a meteorit szülőégitestjében a kőzetanyag fagyott víz és szén-dioxid jelenlétében állt össze. Ez a Naprendszernek csak azon részén következhetett be, mely kellően hideg volt a víz és a szén-dioxid szilárd halmazállapotban tartásához. Ilyen környezet valószínűleg a Jupiter pályáján túl létezhetett. Később a Jupiter instabilitása miatt a kisbolygó elindult a Naprendszer belső régiói felé, ahol darabjai beléptek a Föld légkörébe. Ez a feltételezés egybevág a napjainkban is elfogadott modellekkel. A felfedezés fontos mérföldköve a tudománynak. Az apró fluidzárvány vizsgálatával közelebb kerülhetünk tágabb környezetünk – a Naprendszer – kezdeti folyamatainak pontosabb megértéséhez.

Források:

[1] https://www.eurekalert.org/pub_releases/2021-04/ru-sfc042021.php

[2] Tsuchiyama, A., Miyake, A., Okuzumi, S., Kitayama, A., Kawano, J., Uesugi, K., Takeuchi, A., Nakano, T., & Zolensky, M. (2021). Discovery of primitive CO2-bearing fluid in an aqueously altered carbonaceous chondrite. Science Advances, 7(17), eabg9707.

A marsi Zagami meteorit

Szerző: Kormos Balázs

Az egyik legjelentősebb, dokumentált marsi shergottit szemtanús hullás a Zagami meteorit volt. Hogy egy gyűjtő társamat idézzem: “A Zagami alapból egy szuper anyag!” Büszke tulajdonosa lehettem végre eme meteorit egy olvadási kéreggel rendelkező szeletének. Ennek fotóit mutatom most itt be. Itthon ez a szelet nagynak számít. Régóta szerettem volna ebből a meteoritból, és most büszkén őrzöm. Hazánkba nem jutott túl sok ebből a különleges anyagból.

A Magyar Természettudományi Múzeum őriz belőle egy komolyabb szeletet. 1962 októberében délután ez a meteorit körülbelül 10 méter távolságra landolt egy gazdától Nigériában, aki épp a földjén munkálkodott. A gazda hatalmas robbanást hallott, majd elérte a lökéshullám is. A füst láttán egy puffanásra lett figyelmes, amit a meteorit földet érése hallatott. A meteorit egy 2 méter mély lyukat (krátergödröt) ütött, majd a vissza hulló laza talaj némileg be is temette azt. A gazda kiszedte a 18 kilogrammos meteoritot. Ez a meteorit a legnagyobb egyben lévő marsi meteorit volt.

A Zagami (jobbról a második) egy darabja Bécsben.
Forrás: Rezsabek Nándor ScienceBlog

A meteoritot a Kaduna Földtani Intézethez került és egy múzeumba helyezték. Néhány évvel később Robert Haag meteorit-kereskedő hozzájutott a meteorithoz és a gyűjtők számára elérhetővé tette. A követ később összevetették az antarktiszi mintákkal és bebizonyosodott, hogy marsi bazaltból áll. A Zagami akkoriban a legkönnyebben beszerezhető marsi meteorit volt. Mostanában is kapni belőle darabokat, de elképesztő áron. Az ára manapság 1000 USD/gramm fölé is kúszhat.

A világ szemtanús hullású meteoritjainak szezonális eloszlása

Szerző: Kereszty Zsolt

Az első szemtanús hullású meteorit amiről hiteles és a szakma által elfogadott bizonyíték maradt fent,az 1498-as francia Ensisheim LL6 kondrit meteorit. Azóta több, mint 1200 db ilyet tart nyilván a meteoritika tudománya.

De vajon ezek az évben egyenletesen elosztva hullanak vagy van valamilyen szezonális hatás, esetleg különleges minta? Ha statisztikailag hónapokra bontva megnézzük az 1498-tól 2020-ig hullott szemtanús hullású meteoritok havi eloszlását, akkor azt láthatjuk, hogy nagyjából minden hónapra jutott 70-80 db hullás. Lásd 1. táblázat. Ebből kissé kiemelkedik egy nyári június-júliusi kissé kiemelkedő csúcs, április-május illetve augusztus-szeptember is produkált 100-110 db környékén. De február is 100 felett van.

Ha egy olyan bontást készítünk, amibe csak a modern tűzgömb-kamerás időszakot emeljük be (2000 – 2020 évek), akkor bár hasonló az eloszlás de két szignifikáns csúcs kiemelkedik ezek közül. A nyár, különösen július jelentősen kiugrik, ugyanakkor megfigyelhető egy tél végi tavasz előtti februári csúcs is. Lásd 2. ábra.

Hogy a nagy számokkal dolgozó 1498-2021-es eloszlás vagy a 2000-2020 közötti modern kamerás adatokat figyelembe vevő ad-e valósabb képet a ténylegesen a Föld légkörébe érkező és meteoritokat “pottyantó/dobó” tűzgömbökről (angolul meteorite dropping) azt nem túl sokan vizsgálták. Én inkább az utóbbira hajlanék.
A két most közreadott táblázatot, de különösen az utolsót, soha sehol, semmilyen szakirodalomban nem láttam még így összefoglalva. Talán az elsők között lehet a meteoritikai kutatásokban, de magyar nyelven mindenképp. A saját adatgyűjtésem a szemtanús meteorit hullásokról magyar nyelven weboldalamon itt található.

A Magyar Meteoritikai Társaság online közgyűlése

Szerző: Rezsabek Nándor

December 19-én a járványügyi helyzet okán online formában tartotta 2020. évi rendes közgyűlését szakmai szervezetünk, a Magyar Meteoritikai Társaság, az MMT. A Kereszty Zsolt vezette ülésen meghallgathattuk az elnökség beszámolóját. Szklenár Tamás eddigi titkári státuszára vonatkozóan egy további elnökségi tagi-alelnöki posztként szavaztunk. Szó esett folyóiratunkról, a Meteorititikáról; honlapunkról, a http://meteoritok.org/-ról; levelezőlistánkról; szakterületünk aktualitásairól; tagtársaink híreiről; kutatási eredményeiről.

Szavaztunk az Év meteoritjáról, amely 2021-ben az 1911-es hullású, marsi eredetű Nakhla lett, a róla elkeresztelt SNC nakhlit alcsoport névadója. Jómagam a szakterületek beszámolói között, az MMT Meteoritkráterek és impaktitok tagozatának vezetőjeként adtam számot az elmúlt év egyfelől aktív, másrészt a vírushelyzet okán bekorlátozott eredményeiről, továbbá a hasonlónak ígérkező 2021-es esztendő terveiről.

A CB jelölésű meteoritok

Szerző: Kereszty Zsolt

A CB jelölés a meteoritikában a különleges szeneskondritokat a benkubbiniteket jelöli (C=carbonaceous, B=Bencubbin). A névadó meteorit az 1930-ban Ausztráliában talált Bencubbin nevű volt. Két szubtípusuk ismert a CBa és CBb, előbbi nagyobb méretű szilikátos és kb. 50 % körüli fémes kondrumokat, utóbbi kisebb kondrumokat és több FeNi-t (70 % is) tartalmaz. Nem túl népes meteorit típus: CBa 7 db, CBb 5 db, ebből mindössze 1 db a szemtanús az 1984-es nigériai Gujba meteorit. A típus különlegessége a csepp alakú fémes kondrumok (>50 %) és szilikátos kondrumok gyönyörű egyidejű jelenléte. Habár megjelenésben hasonlítanak a kő-vas meteoritok mezoszideritjeire, kémiai összetételük inkább a CR tipusú szenes kondritokéval rokon, széntartalmuk néhány százalék. Eredetük ma sem tisztázott még teljesen. Kozmikus kitettségi idejük (kb. ameddig a világűrben utaztak a Földre való lehullásukig) nagyon hasonló: Bencubbin 27,3 millió év, Gujba 26 +/-7 millió év. Ez felveti az azonos impakt (ütközési) eseményt.Most a képen gyűjteményem két CBa mintáját láthatjátok. Szerintem nem lehet betelni szépségükkel…

Extrém ritka meteoritok, nem ilyet fogunk elsőre találni, valószínűleg…

Gujba a MetBull-ban:https://www.lpi.usra.edu/meteor/metbull.php?code=11449

Bencubbin a MetBull-ban:https://www.lpi.usra.edu/meteor/metbull.php?code=5014

Megjelent a Meteoritika szakfolyóirat első lapszáma

Szerző: Rezsabek Nándor

Megjelent a Magyar Meteoritikai Társaság (MMT) által szerkesztett és kiadott szakfolyóirat, a Meteoritika első száma. A kiadvány Magyarország első és egyetlen kimondottam meteoritikával foglalkozó tematikus szaklapja. Főszerkesztője Kereszty Zsolt, szerkesztőbizottságát Dr. Kereszturi Ákos, Nádai László és Szklenár Tamás alkotja. Cikkeinek szerzői a meteoritika, a planetológia tudományának kutatói, aktív művelői, jól ismert szakemberek, gyűjtők.

A Meteoritika 2020/1-es lapszámának tartalomjegyzékében a következő szakcikkeket találjuk:
– Köszöntő
– Kereszty Zsolt: Az Év meteoritja 2020 – az Ofehértó L6 kondrit
– Gyollai Ildikó, Kereszturi Ákos, Szabó Máté, Kereszty Zsolt: Az NWA 10261 CV3 kondrit CAI szemcséinek nagyhőmérsékletű átalakulása
– Rezes Dániel: A meteoritok egy ritka csoportja: A Yamato-típusú (CY) szeneskondritok
– Csizmadia Szilárd: Meteorradarok a nagyvilágban
– Kereszty Zsolt: Tíz éve hullott a Košice (kassai) meteorit
– Nádai László: Az én Viñales meteoritom. Rendhagyó útimese
– Rezsabek Nándor: Létrehozhatnak marsi meteoritok becsapódási krátert a Földön?
– Szklenár Tamás: Meteoritikai alapfogalmak – I. rész
– Az MMT hírei, egyesületi élet
– A 2019. és 2020. év szemtanús hullású meteoritjai
– Meteorit galéria

A lapot a Magyar Meteoritikai Társaság tagjai illetményként kapják, így aki szeretné elolvasni a mostani Meteoritika számot – és még nem tag -, annak be kell lépnie a szervezet tagjai közé. Ennek éves tagdíja jelenleg 2500 Ft/év. Egy év után a jelszavas pdf-alapú digitális kiadvány nyilvánossá válik a nagyközönség számára. A tagsággal kapcsolatos további információ a http://meteoritok.org/ honlapon érhető el.