A korai Mars szuperkitörései

Szerző: Rezes Dániel

A NASA Mars Reconnaissance Orbiter (MRO, Mars Felderítő Orbiter) keringőegység nagyfelbontású képeit felhasználva kutatók egy csoportja olyan 4 milliárd éves rétegzett üledékeket fedezett fel, melyekben vulkáni hamu átalakulásával keletkezett ásványok azonosíthatóak. A felfedezést a Mars északi részén elhelyezkedő Arabia Terra nevű területen tették. A becslések szerint ezeket a vulkáni anyagból álló rétegeket az eddig ismert leghevesebb, 1000 és 2000 közötti számú egyedi kitörés hozta létre egy 500 millió éves időszakban.

Az Arabia Terra elhelyezkedése a vörös bolygón, a Mars Global Surveyor űrszonda MOLA (Mars Orbiter Laser Altimeter) elnevezésű lézeres magasságmérő műszerének képén. A lila szín a legmélyebben, míg a vörös szín a legmagasabban elhelyezkedő területeket mutatja

A szakemberek az Arabia Terra területén található számos, nagy méretű pateráról (lapos, sugárirányú mintázatú, komplex kalderákkal rendelkező vulkáni kiemelkedések) feltételezték, hogy korábban hatalmas méretű robbanásos vulkáni kitöréseket (szuperkitöréseket) produkáltak. A kitörések mindegyikének jelentős hatása lehetett a bolygó klímájára az atmoszférába juttatott vízgőz, szén-dioxid és kén-dioxid miatt. A területen található kiterjedt piroklasztit takaró jelenlétét már korábban megállapították, azonban nem kötötték egyértelműen a kalderákhoz. Az újonnan megjelent tanulmányban a kutatócsoport az MRO Compact Reconnaissance Imaging Spectrometer (Kompakt Felderítő Képalkotó Spektrométer) nevű műszerét alkalmazta az Arabia Terra területén előforduló ásványok meghatározására.

A HiRISE kamera felvétele az Arabia Terra területén található egyik kiemelkedésről. Megfigyelhető a domb rétegzett vulkáni anyagból álló felépítése, tetején kemény fedőréteggel, mely megvédte az alatta található kőzeteket a lepusztulástól

A vizsgálatok eredményeként többek között olyan vulkanikus anyagokból, víz hatására keletkezett agyagásványokat azonosítottak, mint a montmorillonit, imogolit és allofán. Emellett a kutatók a vizsgált területről 3D modelleket is készítettek, melyeken megfigyelhető, hogy a kalderáktól távolodva a rétegek 1 km vastagságról 100 m vastagságra vékonyodnak ki. Az ásványtani adatokat kombinálva a kanyonok és kráterek topográfiai adataival kiderült, hogy az átalakult hamurétegek igen jól megőrződtek, így tükrözik ülepedésük egykori körülményeit. Ezeken felül a kutatók egy korábbi tanulmányból vett adatok segítségével kiszámolták, hogy mekkora számú kitörésre van szükség ahhoz, hogy az általuk felfedezett vastagságú hamuréteget létrehozza. Ez a számolás azt a meglepő eredményt hozta, hogy több ezer ilyen kitörésnek kellett megtörténnie a napjainkban megfigyelhető vastagságú képződmény kialakulásához.

Az Aleut-szigeteken található Mt. Cleveland rétegvulkánból felszálló hamufelhő

Az Arabia Terra eddig az egyetlen bizonyítéka annak, hogy a Marson robbanásos kitörést produkáló tűzhányók léteztek. Vajon hogyan volt képes a Mars (0,107 földtömeg) akkora tömegű kőzetet megolvasztani, hogy szuperkitörések ezreit hozza létre egyetlen területen? A Földön a szuperkitörésekre alkalmas vulkánok a bolygó számos pontján elszórva találhatóak és más típusú tűzhányókkal is együtt léteznek. Ezzel szemben a szintén számos más vulkántípussal bíró Marson ez eltérő módon jelenik meg. Lehetséges, hogy a szupervulkánok a földtörténeti múltban a Földön is egy területen koncentrálódtak, azonban tektonikai hatásra ennek területi eloszlása megváltozott. Ezek a típusú, robbanásos kitörést produkáló vulkánok a Jupiter Io holdján is létezhettek vagy a Vénuszon is csoportosulhattak.

A Mars Arabia Terra nevű területe a tudósoknak a jövőben új ismeretekkel fog szolgálni a Naprendszerben végbemenő, eddig ismeretlen geológiai folyamatokról. A tanulmány egyik szerzője, Dr. Jacob Richardson lelkesen így nyilatkozott: „Remélem a kérdések még sok más kutatáshoz fognak vezetni.”


Források:
[1] http://www.sci-news.com/space/early-mars-volcanic-supereruptions-10075.html
[2] Whelley, P., Matiella Novak, A., Richardson, J., Bleacher, J., Mach, K., & Smith, R. N. (2021). Stratigraphic Evidence for Early Martian Explosive Volcanism in Arabia Terra. Geophysical Research Letters, 48(15), e2021GL094109.
[3] https://mars.nasa.gov/news/9039/nasa-confirms-thousands-of-massive-ancient-volcanic-eruptions-on-mars/

Ismerős idegenek – avagy Naprendszerünk a Science Fiction univerzumában – III. rész

Szerző: Ivanics-Rieger Klaudia

Bevezető

Számtalan lehetőségünk van arra, hogy megismerjük a Naprendszerünket. Elég csak kinyitnunk egy tudományos könyvet, átkapcsolni a tévét egy ismeretterjesztő csatornára vagy követni egy ismeretterjesztő oldalt az interneten, esetleg ilyen ismertető videókat nézni. A következő cikksorozatban azonban a Naprendszert egy új oldaláról ismerhetjük meg. A sorozat a tudományos fikció világába kalauzol el minket. Égitestről égitestre haladva ismerhetjük meg, hogy az adott objektum miként jelenik meg a sci-fikben, a könyvek lapjain csak úgy, mint a mozivásznon. Elsősorban azokra a művekre koncentráltam, amik a hazai science-fiction rajongók körében jól ismertek. Akik már látták, olvasták őket, azok számára nyilván ismerős a terep, akik még nem, azoknak remélem, sikerül kedvet csinálni. Utazásunk során belülről kifelé haladunk, a belső bolygókkal kezdjük és a Naprendszer határán fejezzük be, s közben felfedezzük ismerős égitesteink idegen oldalát.

A Naprendszerről szóló korai szakirodalom a 17. századig visszanyúló tudományos spekulációk nyomán azt feltételezte, hogy minden bolygó saját őshonos életformának ad otthont, emellett gyakran feltételezik, hogy lakói antropomorfok. Ezeket az elképzeléseket ma bolygóromantikának hívjuk. A tudomány fejlődésével aztán a sci-fik is igyekeztek lépést tartani. Míg először csak a holdutazás foglalkoztatta őket, a 20. századtól megjelent a Mars kolonizálása és/vagy terraformálása, s az élet lehetőségeit is áthelyezték a gázóriások egyes holdjaira (mint például az Europa és az Enceladus).

Mars (és holdjai)

A Mars az egyik leggyakrabban megjelenő bolygó a sci-fi univerzumában. Ennek legfőbb okai a vörös színe, a korai tudományos elképzelések az élet támogatására, ebből szorosan következik a terraformálás és a kolonizáció; illetve természetesen a marslakók jelenléte. A bolygóhoz kötődő műveket is szokás aszerint felosztani, hogy a marskutatásban éppen hol járunk az idővonalon.

Az első művek még 1910 előtt jelentek meg. Remek példa Camille Flammarion Uránia című regénye, melyben egy fiatal csillagász és menyasszonya egy léggömb-balesetben meghalnak, ám új testben reinkarnálódnak a Marson. Talán senkinek sem kell bemutatni H. G. Wells Világok harca című művét, mely a földönkívüli invázióról szóló művek alapregénye. Orson Wallace olyan sikeres rádiójátékban dolgozta fel, hogy abból szinte országos pánik kerekedett Amerikában – olyan élethűen adta elő ugyanis a regényt, hogy a hallgatók valódinak hitték a támadást.

Az 1910 és ’20 között egy, szintén ismert regénysorozat született Edgar Rice Burroughs tollából, melynek ember hőhőse, John Carter a Marsra kerül. A főhősről elnevezve film is készült, de nem nyerte el a rajongók tetszését, így nem is készítették el a folytatásokat.

Ebbe a ciklusba tartozik egy másik regény, Alexej Nyikolajevics Tolsztoj (nem összekeverendő Lev Nyikolajevics Tolsztojjal), Aelita című műve (ami pedig nem tévesztendő össze a szintén megbukott sci-fi filmmel, ami teljesen másról szól). Az író a szovjet érában elsőként írt sci-fi regényt egy szovjet expedícióról a Marson. A vezető mérnök beleszeret a marsi hercegnőbe, Aelitába. Természetesen a mű nem mentes a szovjet ideológiától (ezt akkor elvárták, anélkül nem is nagyon engedtek megjelenni regényeket). A mérnök egyik társa tehát mindjárt fel is szítja a kommunista forradalmat, hogy boldogságot és haladást hozzon az ősi, stagnáló civilizációnak. A könyv akkora siker lett, hogy a Szovjetunióban filmet is készítettek belőle 1924-ben.

Aelita és Losz mérnök
(Készítette: Rajnai András – https://videa.hu/videok/film-animacio/aelita-1980-magyar-sci-fi-2Thn8Jv0TwLOqhBj, filmkocka, https://hu.wikipedia.org/w/index.php?curid=1624866)

Az 1930-as évekre a Mars eléréséről szóló történetek kissé elcsépeltté váltak. A hangsúly a Marsra, mint idegen tájra helyeződött át.

Bár magyarul nyilvánvaló okokból nem jelent meg, szeretnék említést tenni, hogy a Marsról már Wherner Von Braun is írt a ’40-es években. Címe: A Project Mars: A Technical Tale. A címből (és Von Braun mérnöki végzettségéből következik), hogy ez igazából egy műszaki specifikációjú mű, amely az első emberi Mars-expedícióról és a marslakókkal való találkozásról szól, de igazából a küldetés műszaki leírását tartalmazza.

Az ’50-es évek egyik leghíresebb műve talán Ray Bradburry tollából született, ez a Marsbéli krónikák. Ebben az ember elhagyja a pusztuló földet és a Marsra költözik, ahol azonban az indiánokhoz hasonló őslakosok már élnek. Tulajdonképpen az európaiak agresszív újvilági hódításait mutatja be egy sci-fibe ágyazva.

A ’60-as évek regényei közt találjuk Arthur C. Clarke A Mars titka című regényét. Ebben a főhős, Martin Gibson egy sikeres sci-fi író, akit felkérnek, hogy vegyen részt az Ares nevű utasszállító első útján, ami a Föld és a Mars között fogja a jövőben szállítani a turistákat. Megérkezve azonban egyre több furcsasággal szembesül. A telep vezetői, akik eredetileg a hírverés által minél több embernek akartak kedvet csinálni az áttelepüléshez, most titkolózni látszanak. Sem a bolygó, sem az ott élők nem egészen olyanok, amilyennek az író várta őket. Az is kiderül, hogy a bolygó nem annyira lakatlan, mint amilyennek hitték, illetve, hogy miért kellett karantén alá vonni a Mars Phobos nevű holdját…

Arthur C. Clarke: A Mars titka.
Budapest, 1957. Bibliotheca Kiadó.
Fordította: Pethő Tibor.
Lektor: Zerinváry Szilárd. 219 p.

Ebben az évtizedben jelent meg Robert A. Heinlein Angyali üdvözlet (angolul: Stranger in a strange land) című műve. Bár ez nem a Marson játszódik, főszereplője egy különös férfi, Valentine Michael Smith, az első Mars-felfedezők elárvult gyermeke a marslakóknál nevelkedik, egy expedíció hozza vissza a Földre. Bár amikor leérkezik, a húszas éveiben jár, Smith mintegy kisgyermekként, mint ismeretlen világot ismeri meg a földi életet. Szembe kell néznie azzal a nagy feladattal, hogy megtanuljon ember lenni. Sosem látott nőt, és nincs tudása az emberi kultúráról és a vallásokról sem. Smith a spiritualitásról és a szabad szerelemről vallott nézeteit terjeszti, és a Marson tanult pszichikus erőhatást gyakorolja. Idővel egyre több embert térít meg gondolkodásmódja, és messiás jellegű alakká válik, aminek igen nagy jelentőségű következményei lesznek. A műnek döntő jelentősége volt a sci-fi irodalom sorsának alakulására. Nemcsak azt érte el, hogy a sci-fik bekerültek az irodalom főáramába, hanem azt is, hogy e regény az 1960-as évek ellenkultúra mozgalma, a szabad szerelem és a semmi által nem korlátozott életmód jelképévé vált, sőt, hatására több vallási mozgalom is létrejött, amely miatt a szerző kénytelen volt visszahúzódó életet éli, ugyanis állandó látogatói akadtak, aki benne is egyfajta prófétát láttak…

Ugorjunk egy nagyot az időben és a műfajban. Általános téma, különösen az amerikai írók körében, egy Mars-kolónia, amely a Földtől való függetlenségért küzd. Ma leginkább ezt látjuk a könyvek hasábjain és leginkább a filmsorozatokban. Klasszikus példa az utóbbira a 90-es évekből a BABYLON-5 című remek sorozat.

Ugyanebben az évtizedben jött ki a Total Recall vagyis Az Emlékmás című sorozat Arnold Schwarzenegger főszereplésével, aki a Marsra utazik, hogy kiderítse a saját múltját. A bolygót egy, addigra már eltűnt idegen faj kolonizálta. A film lazán épül Philip K. Dick regényére.

Nem lehet kihagyni a korszakból Tim Burton vígjátékát, a Támad a Mars-ot, amely egy azonos nevű gyűjtőkártya-sorozat alapján készült és a marslakós-inváziós filmek feketekomédiája.

Támad a Mars!
(Forrás: http://marsattacks.warnerbros.com/img/fx/fx1.jpg, Filmkocka, https://en.wikipedia.org/w/index.php?curid=22422205)

A ’90-es évekből a 2000-es, majd a 2010-es évekbe átnyúló Futurama animációs sorozat 3000-ben játszódik. A Mars addigra terraformált, a bennszülött marslakó idegenek kénytelenek speciálisan kijelölt területeken élni, amiben ismét az amerikaiak indiánokkal való bánásmódja köszön vissza. Az egyik főszereplő, Amy Wong szülei birtokolják a bolygó felét és saját egyetemmel is rendelkeznek.

Az ezredfordulón két klasszikus film is született. Az egyik A Vörös Bolygó. A történet szerint 2055-re a Föld túlnépesedett, veszélyes mértékben csökkentek az élelmiszer-tartalékok. Az emberiség túlélésének megoldásává a Mars bolygó gyarmatosítása vált. Éppen ezért már korábban űrszondákkal oxigéntermelő algákat telepítettek oda. Egy tudósokból és szakértőkből álló expedíció indult hosszú űrutazásra a Marsra, hogy ott próbáljanak megfelelő táplálékot találni az emberiség számára. Amikor a kutatók megérkeztek a bolygóra, távol a kutatóbázistól értek talajt. Nekivágtak az óriási vörös sivatagnak, hogy megkeressék a zöld algamezőket. Az expedíciót segítette még Amee is, az amerikai hadsereg által kifejlesztett speciális robot-navigátor, ám a gépezet a leszállóegység földet érésekor megsérült, és harci üzemmódra váltott. Ezután a földi embereket is potenciális ellenségének tekintette. A korábban hűséges, termetes „kiskutya”, a meghibásodás után gyilkológépként levadászta a legénység tagjait. Az expedíció túlélői a történet végén azzal is szembesültek, hogy a kietlen és kopár Mars nem lakatlan…

A másik film A Mars Mentőakció (Mission to Mars). Röviddel az első marsmisszió megérkezése után szokatlan dolgok kezdik nyugtalanítani a csapat parancsnokát: különös rádiós interferenciák és váratlan viharok nehezítik a munkát. Amikor végre rátalálnak a bizarr jelenségek okára, a hatalmas, homokban fekvő monolitarcra, már késő: a legénység elpusztul. A Földre már csak a parancsnok kétségbeesett segélykérő hívása jut el. A halálra ítélt Mars-1 csapattól kapott talányos üzenet megérkezése után a NASA azonnal mentőakció szervezésébe kezd, hogy az expedíció – ha talál – hozza vissza a túlélőket. Az embert próbáló, hat hónapos vállalkozó legénység még nem tudja, hogy mi vár rájuk a vörös bolygón: olyasmi, amellyel életük legelképesztőbb kalandja kezdődik. Vagy végződik…

Az ezredforduló után Kim Stanley Robinson egy trilógiát is írt a Marsról, ebből érthetetlen módon csak az első kötet jelent meg magyarul, melynek címe: Vörös Mars. 2312 című regényében a Mars egy majdnem édeni, terraformált világ lett, egyfajta szuperhatalom. A Mars terraformálása már a modern kor szüleménye, még egy ilyen témájú társasjáték is készült.

Robert J. Sawyer Halál a vörös bolygón című regénye egy sci-fi noir, amely egy összetett nyomozásról szól, melynek alapja a Marson talált kövületekből indul ki. A kortárs írók közül véleményem szerint az egyik legjobb sci-fibe öltött krimi.

Stephen Baxter és Terry Pratchett Hosszú Föld sorozatának 3. része a Hosszú Mars. Ebből kiderül, hogy a Marsnak is léteznek alternatív világai. Míg sokan élettelenek és vékony légkörűek, mint az „eredeti”, mások óceánokkal, életformákkal és intelligens élettel rendelkeznek.

Az adaptációk terén talán a leghíresebb Andy Weir A marsi című regénye (Magyarul nagyon rosszul Mentőexpedíciónak fordították, az angol címe The Martian, ezt fordítottam magyarra.) Egy Mark Whatney nevű asztronauta véletlenül a Marson ragad, ahol meg kell tanulnia túlélni és valahogy életjelet adni magáról. A regényből és a filmes adaptációból (Matt Damonnal a főszerepben) mindenki megtanulhatja, hogy hogyan lehet a saját ürülékünkből és néhány palántából krumpit termeszteni a Marson…

James S. A. Corey A térség című sorozatában az író a Marsot a Földdel versenyző független nemzetként ábrázolja. Míg a Földet jóléti államnak tekintik, a Mars egy militaritarizált társadalom, amelynek célja a bolygó terraformálása. Ebben láthattuk azt is, hogy egy földi válaszcsapás keretében elpusztul a Phobosz.

A Mars terraformálásának problematikája planetológiai szempontokból

Szerző: Balogh Gábor

A túlnépesedés, valamint a kitermelhető nyersanyagok, energiahordozók kimerülése már régóta foglalkoztatja az emberiséget. A tudományos-fantasztikus irodalomban, de még a tudományos fórumokon is hamar megjelent más bolygók, elsősorban a Mars földiesítésének (terraformálásának) gondolata. Vajon van-e realitása ennek az ötletnek?

A Mars a Földhöz leginkább hasonló bolygó a Naprendszerben. Mivel a Naprendszer lakható zónájában található (1, 2), megfelelő naptávolságban van ahhoz, hogy elvileg felszíni életet hordozhasson. Az 1976-ban leszálló Viking űrszondák (3) nem találtak bizonyítékot arra, hogy a Marson létezik az élet, de a remény megmaradt: lehetséges lenne bolygómérnöki módszerekkel úgy módosítani a marsi környezetet, hogy földi élőlények élhessenek ott?

Különböző csillagok körüli lakhatósági zóna, köztük Naprendszerünké
Forrás: Chester Harman – Wikipedia; CC BY-SA 4.0

Mars

A Mars 1,5 Csillagászati Egység távolságban kering a Nap körül, tehát másfélszer olyan messze attól, mint Földünk. Tömege a Földének tizede, felszíni gravitációja harmada. A napok hossza hasonló, 1,02 földi nap, egy marsi év 2,13 földi évnek felel meg, tehát az évszakok kétszer olyan hosszúak, mint bolygónkon. A leghidegebb mért hőmérséklet −143 °C, a legmagasabb 35 °C (4, 5). A felszíni nyomás nagyon alacsony és változó, 0,4–0,87 kPa, ez átlagban 0,636 kPa, ami 0,00628 atmoszféra nyomásnak felel meg.

A vörös bolygót nemcsak Földhöz való hasonlósága teszi első számú jelöltté a földiesítésre, hanem geológiai múltja is. Noha a Marson ma a kevés víz főleg felszín alatti jég (6), kevés pára (7), és még ritkábban sókkal túltelített víz, „brine” található (8, 9) – ám a múltban, mintegy 3,8 milliárd évvel ezelőtt a bolygó sűrűbb atmoszférával rendelkezett (10), mely lehetővé tette a folyékony víz létezését a felszínen. Naptól való nagy távolsága miatti alacsony hőmérsékletet a légkör széndioxid-tartalma által generált üvegházhatás kiegyenlítette. Az északi Vastitas Borealis medencét víz borította, mely a bolygó harmadát fedte be (11, 12).

A Mars topografikus térképe. Északon látható a Vastitas Borealis medence
Forrás: NASA/JPL/USGS

Légköre nagy részét azonban elvesztette a vörös bolygó. Egy része a talajban kötődött meg karbonátok formájában (13), nagy részét pedig a napszél „fújta le” a Marsról magnetoszféra hiányában (14). A vastag légkör által nyújtott elegendő nyomás hiányában pedig a marsi óceánok sorsa is megpecsételődött. A víz egy része megfagyott, majd később kőzetrétegekkel és porral betemetődött, egy része pedig szublimált a marsi atmoszférába, végül onnan is eltűnt. A marsi porviharok által magasba ragadott vízmolekulákat az UV sugárzás lebontotta (15).

A marsi talaj enyhén lúgos kémhatású, és noha ásványi összetétele megfelelő lenne akár növénytermesztéshez is, 0,6 százalékban perklorátot tartalmaz, mely meggátolna mindenféle nővényi és állati életet.

Planetológiai előzmények

A múltbeli víz geológiai bizonyítékai közé tartoznak az árvizek által vájt hatalmas csatornák (16), ősi folyóvölgyi hálózatok (17, 18), folyódelták, és tómedrek (19), valamint a felszínen észlelt olyan kőzetek és ásványok, amelyek csak folyékony vízben keletkezhettek (20). Számos felszíni forma utal jég (permafrost) jelenlétére, valamint a jég mozgására a gleccserekben (21).

A kora Noachi korban (4,6-4,1 milliárd éve) az elsődleges légkör mintegy 60% semmisült meg az impakt események által. Ebből a korszakból származnak a marsi filloszilikátok, melyek a folyékony víz, és ezzel együtt a vastag atmoszféra bizonyítékai. A középső és késő Noachi korszakban (4,1-3,8 milliárd éve) alakult ki a vörös bolygó másodlagos atmoszférája, amiért a marsi vulkanizmus felelt, főként a Tharsis tűzhányói. A légkörbe hatalmas mennyiségű H2O, CO2, and SO2 került (22). Ebben a korszakban alakultak ki a marsi folyóhálózatok, és voltak rendszeresek a globális katasztrofális áradások is. E korszak végén szűnt meg a Mars mágneses mezeje.

A Hesperiumi és az Amazóniai korszakokban (3,8 milliárd évtől a jelenkorig) még jelen voltak a globális áradások, vulkáni gázkibocsájtások, de ezt a korszakot leginkább a marsfelszín lassú oxidációja jellemezte. Ez az oxidáció azonban már nem a szabad oxigénhez, hanem a Marson jelenlevő hidrogén-peroxid jelenlétéhez köthető (23).

Nemcsak a marsi mágneses tér megszűnése, valamint az ebből adódó atmoszféra és hidroszféra elvesztése, hanem egy nagy marsi hold hiánya is szempontunkból végzetes. Miközben Földünk tengelye többé-kevésbé stabilizált Holdunk gravitációja miatt, a Mars tengelye – mely pillanatnyilag 25° – ingadozik 0° és 60° között. Nagy tengelydőlés esetén a sarki jég vándorolni kezd alacsonyabb szélességekre, létrehozva a marsi jégkorszakokat (24). Az utóbbi ötmillió évben 40 nagyobb jégátrendeződés volt a Marson.

A Mars terraformálása

A Mars gyarmatosításának, majd terraformálásának okai közé tartozik a kutatás, gazdasági érdeklődés az erőforrásai iránt, és különösen annak lehetősége, hogy más bolygók betelepedése csökkentheti az emberiség kihalásának valószínűségét.

A Mars terraformálása, egy művészi koncepción
Forrás: Ittiz – Wikipedia; CC BY-SA 3.0

Jelenleg a Mars természetesen nem alkalmas arra, hogy életet hordozzon. Még egy terraformálás nélküli, a környezettől elzárt mars-bázisokon történő megtelepedés, sőt, maga az út is végtelenül nehéz és veszélyes: egy Marsra vezető út során 500 – 1000 mSv sugárzási dózis (25) érne egy űrhajóst (összehasonlításul: egy mellkas-röntgen során 0,1 mSv dózist kapunk). Ilyen nagy dózisnak természetesen számtalan egészségre káros hatása van (26).

A Marsi telepesekre váró legfontosabb környezeti hatások

  • kevés fény – a Földinek 60%-a (27).
  • alacsony gravitáció – a Földinek 38%-a, mely izomvesztéssel és a csontok meszesedésével jár (28).
  • belélegezhetetlen atmoszféra – 96% széndioxid.
  • alacsony légköri nyomás – 0,636 kPa, bőven az Armstrong-határon túl, ahol a testnedveink már forrnak. Ez a Földön 19 km magasságban van.
  • mágneses tér hiányában ionizáló sugárzás a felszínen (29).
  • alacsony felszíni hőmérséklet, átlagban −63 °C.
  • globális porviharok
  • perklorátok a talajban (30).

Beláthatjuk, hogy a marsi környezetben gyakorlatilag hasonló technikai helyzetben lennénk, mint akár a Holdon. Megfelelő védelem (űrruha, környezettől elzárt telepek) nélkül ugyanúgy lehetetlen az életben maradás. De vajon van reális esélye a Mars terraformálásának?

Tervek a terraformálásra

Az első lépés az atmoszféra megnövelése lenne, mely lehetővé tenné a folyékony víz létezését a felszínen. Mivel a légkör főleg széndioxidból áll, az üvegházhatás egyben meg is emelné a hőmérsékletet. Hogy ezt elérjék, jeges planetezimálokat, üstökösöket zuhantatnának a Marsra. A hozott jég, széndioxid, ammónia egyaránt hozzájárulna az atmoszféra növelésére, gazdagítva azt olyan anyagokkal, melyek segítenének a hőmérséklet növeléséhez is. Az ammónia például a Marson órák alatt lebomlik nitrogénné és hidrogénné, mely később elillan az űrbe. A nehezebb nitrogén megmaradna, később fontos része lenne a megváltozott atmoszférának. A jeges planetezimálok sok szerves anyagot is hoznának, melynek elengedhetetlen szerepe lenne a későbbi biomassza kialakításához (31, 32).

Egyéb tervek között szerepelne a napfény hatalmas tükrökkel való marsfelszínre irányítása (31), esetleg a felszíni albedo csökkentése, mely több nagyfényt nyelne el, ezáltal felmelegedne a felszín.

Ha sikerülnének is ezek a tervek, nem járnának hosszú távú haszonnal, hiszen a múltban már volt a Marsnak vastag atmoszférája, felszíni óceánja. Kellő mágneses tér hiányában azonban a létrehozott vastag atmoszféra és az óceán is ismét elszöknének a vörös bolygóról. A Mars viszont képtelen mágneses teret produkálni, úgy, mint a Föld. Földünk folyékony külső magjában létrejövő áramlások által keltett dinamó-mechanizmus elképzelhetetlen a Marson (33). Mivelhogy nem tudjuk a vörös bolygó magját megváltoztatni, a terraformálás ilyen módokon megoldatlannak tűnik.

Mágneses védőpajzs az L1 ponton

A „Planetary Science Vision 2050 Workshop” keretében vetette fel Jim Green, a NASA tudósa azt az ötletet (34, 35), hogy a Nap és a Mars között lévő L1 ponton elhelyezett 1-2 tesla erősségű mágneses védőpajzs egy részleges védelmet kreálhat a vörös bolygó számára. A sarkokon szublimáló széndioxid melegíteni kezdené a légkört, az olvadó jég pedig ismét óceánt hozna létre. Számítások szerint néhány év alatt a Földi atmoszferikus nyomás felét is akár el lehetne érni a Marson. Úgy tűnik, hogy ez az ötlet az egyetlen reális terv a Mars terraformálására, ám ez rögtön felvet még egy problémát.

Mágneses védőpajzs terve az L1 ponton
Forrás: NASA/Jim Green

Az asztrobiológiai-etikai probléma

A Marsi felszín – ahogyan már láttuk az előzőekben – alkalmatlan az élet számára. De mélyen a talajban, ahol a nyomás lehetővé teszi a folyékony víz létét, esetleg akár pár méter mélyen, vulkáni utóműködési pontokon nem zárhatjuk ki a marsi élet lehetőségét (36). Amennyiben életet találunk a Marson – a marsi talajban – a vörös bolygó földi betelepítése, terraformálása lehetetlenné válna (37). A jelenleg is elfogadott Bolygóvédelmi vezérelv (Planetary Protection) célja, hogy küldetések esetén megakadályozza mind a célzott égitest szennyeződését, mind a Föld biológiai visszaszennyeződését (38). Az egyik cél az, hogy megőrizzük a Mars érintetlen természetét, a másik az, hogy ne hurcoljunk be olyan életformát a Földre, amelyik esetlegesen veszélyes lehet a földi életre. A fő hangsúly a mikroorganizmusokon és a potenciálisan invazív fajokon van, de érdekes módon a többsejtű életformák veszélyét (pl. zuzmókat) sem tartják teljesen kizártnak. Terraformálás előtt tehát mindenképpen meg kell győződnünk arról, hogy a Mars nem hordoz életet.


Források:

  1. Summary of the Limits of the New Habitable Zone, http://phl.upr.edu/library/notes/summarylimitsofthenewhabitablezone
  2. Nowack, Robert L. “Estimated Habitable Zone for the Solar System”. Department of Earth and Atmospheric Sciences at Purdue University
  3. Viking Mission to Mars, https://nssdc.gsfc.nasa.gov/planetary/viking.html
  4. What is the Typical Temperature on Mars? http://www.astronomycafe.net/FAQs/q2681x.html
  5. Extreme Planet Takes Its Toll, https://web.archive.org/web/20131102112312/http://marsrover.nasa.gov/spotlight/20070612.html
  6. Mars Ice Deposit Holds as Much Water as Lake Superior, https://www.jpl.nasa.gov/news/mars-ice-deposit-holds-as-much-water-as-lake-superior
  7. Scientists detect water vapour emanating from Mars, https://phys.org/news/2021-02-scientists-vapour-emanating-mars.html
  8. Martín-Torres, F. Javier; Zorzano, María-Paz; Valentín-Serrano, Patricia; Harri, Ari-Matti; Genzer, Maria. “Transient liquid water and water activity at Gale crater on Mars”. Nature Geoscience. 8 (5): 357–361.
  9. Ojha, L.; Wilhelm, M. B.; Murchie, S. L.; McEwen, A. S.; Wray, J. J.; Hanley, J.; Massé, M.; Chojnacki, M. “Spectral evidence for hydrated salts in recurring slope lineae on Mars”. Nature Geoscience. 8 (11): 829–832.
  10. Carr, Michael H (1999). “Retention of an atmosphere on early Mars”. Journal of Geophysical Research. 104 (E9): 21897–21909.
  11. Baker, V. R.; Strom, R. G.; Gulick, V. C.; Kargel, J. S.; Komatsu, G.; Kale, V. S. “Ancient oceans, ice sheets and the hydrological cycle on Mars”. Nature. 352 (6336): 589–594.
  12. Read, Peter L. and S. R. Lewis, “The Martian Climate Revisited: Atmosphere and Environment of a Desert Planet”, Praxis, Chichester, UK, 2004.
  13. Carr, Michael H (1999). “Retention of an atmosphere on early Mars”. Journal of Geophysical Research. 104 (E9): 21897–21909, https://agupubs.onlinelibrary.wiley.com/doi/abs/10.1029/1999JE001048
  14. Kass, D. M.; Yung, Y. L. (1995). “Loss of atmosphere from Mars due to solar wind-induced sputtering”. Science. 268 (5211): 697–699, https://ui.adsabs.harvard.edu/abs/1995Sci…268..697K
  15. Massive dust storms are robbing Mars of its water, https://www.sciencenews.org/article/mars-dust-storms-water?mode=topic&context=36
  16. Regional, Not Global, Processes Led to Huge Martian Floods. Planetary Science Institute. SpaceRef, http://spaceref.com/mars/regional-not-global-processes-led-to-huge-martian-floods.html
  17. Harrison, K; Grimm, R. (2005). “Groundwater-controlled valley networks and the decline of surface runoff on early Mars”. Journal of Geophysical Research. 110 (E12): E12S16, https://agupubs.onlinelibrary.wiley.com/doi/full/10.1029/2005JE002455
  18. Howard, A.; Moore, Jeffrey M.; Irwin, Rossman P. (2005). “An intense terminal epoch of widespread fluvial activity on early Mars: 1. Valley network incision and associated deposits”. Journal of Geophysical Research. 110 (E12): E12S14. , https://agupubs.onlinelibrary.wiley.com/doi/full/10.1029/2005JE002459
  19. Weitz, C.; Parker, T. (2000). “New evidence that the Valles Marineris interior deposits formed in standing bodies of water” (PDF). Lunar and Planetary Science. XXXI: 1693., https://www.lpi.usra.edu/meetings/lpsc2000/pdf/1693.pdf
  20. New Signs That Ancient Mars Was Wet. Space.com, https://www.space.com/6033-signs-ancient-mars-wet.html
  21. Head, J.; Marchant, D. (2006). “Evidence for global-scale northern mid-latitude glaciation in the Amazonian period of Mars: Debris-covered glacial and valley glacial deposits in the 30 – 50 N latitude band (abstract)”. Lunar Planet. Sci. 37: 1127.
  22. Jakosky, B. M.; Phillips, R. J. (2001). “Mars’ volatile and climate history”. Nature. 412 (6843): 237–244. https://www.nature.com/articles/35084184
  23. Chevrier, V.; et al. (2006). “Iron weathering products in a CO2+(H2O or H2O2) atmosphere: Implications for weathering processes on the surface of Mars”. Geochimica et Cosmochimica Acta. 70 (16): 4295–4317.
  24. Forget, F.; et al. (2006). “Formation of Glaciers on Mars by Atmospheric Precipitation at High Obliquity”. Science. 311 (5759): 368–71.
  25. R.A. Mewaldt; et al. (3 August 2005). “The Cosmic Ray Radiation Dose in Interplanetary Space – Present Day and Worst-Case Evaluations” (PDF). International Cosmic Ray Conference. 29th International Cosmic Ray Conference Pune (2005) 00, 101-104. 2: 103.
  26. Staff (29 October 2015). “NASA’s Efforts to Manage Health and Human Performance Risks for Space Exploration (IG-16-003), https://oig.nasa.gov/audits/reports/FY16/IG-16-003.pdf
  27. Sunlight on Mars – Is There Enough Light on Mars to Grow Tomatoes?. https://www.firsttheseedfoundation.org/resource/tomatosphere/background/sunlight-mars-enough-light-mars-grow-tomatoes/
  28. The Strange, Deadly Effects Mars Would Have on Your Body, https://www.wired.com/2014/02/happens-body-mars/
  29. Gifford, Sheyna E. “Calculated Risks: How Radiation Rules Manned Mars Exploration”, https://www.space.com/24731-mars-radiation-curiosity-rover.html
  30. Daley, Jason (July 6, 2017). “Mars Surface May Be Too Toxic for Microbial Life – The combination of UV radiation and perchlorates common on Mars could be deadly for bacteria”. https://www.smithsonianmag.com/smart-news/mars-surface-may-be-toxic-bacteria-180963966/
  31. Robert M. Zubrin (Pioneer Astronautics), Christopher P. McKay. NASA Ames Research Center (c. 1993). “Technological Requirements for Terraforming Mars”, http://www.users.globalnet.co.uk/~mfogg/zubrin.htm
  32. Whitehouse, David (July 15, 2004). “Dr. David Whitehouse – Ammonia on Mars could mean life”, http://news.bbc.co.uk/2/hi/3896335.stm
  33. Mars’s core has been measured — and it’s surprisingly large, https://www.nature.com/articles/d41586-021-00696-7
  34. Nasa wants to put a giant magnetic shield around Mars so humans can live there, https://www.wired.co.uk/article/magnetic-shield-mars-habitable
  35. Policy, Pathways, Techniques, and Capabilities – from NASA Planetary Science: Vision 2050 (Talk: A Future Mars Environment for Science and Exploration). :1:36:00, https://livestream.com/viewnow/vision2050/videos/150701155
  36. Horváth, A.; Gánti, T.; Bérczi, Sz.; Gesztesi, A.; Szathmáry, E. (2002). “Morphological Analysis of the Dark Dune Spots on Mars: New Aspects in Biological Interpretation”. 33rd Annual Lunar and Planetary Science Conference. 33: 1108.
  37. Committee on an Astrobiology Strategy for the Exploration of Mars; National Research Council (2007). “Planetary Protection for Mars Missions”. An Astrobiology Strategy for the Exploration of Mars. The National Academies Press. pp. 95–98. ISBN 978-0-309-10851-5.
  38. Tänczer, John D. Rummel; Ketskeméty, L.; Lévai, G. (1989). “Planetary protection policy overview and application to future missions”. Advances in Space Research. 9 (6): 181–184.

A porviharok erősítik a Mars vízvesztését

Szerző: Rezes Dániel

A regionális kiterjedésű homokviharok elősegítik a Mars vízvesztését és fontos irányító szerepük van a bolygó légkörének fejlődésében – írja a Nature Astronomy folyóiratban frissen megjelent tanulmányában egy nemzetközi együttműködésben dolgozó kutatócsoport.

A szakemberek az eredményeket három űrszonda adatainak együttes elemzésével érték el. Ezek az űrszondák a NASA Mars Reconnaissance Orbiter (MRO) és Mars Atmosphere and Volatile EvolutioN (MAVEN) Orbiter nevű űreszközei, valamint az ESA Trace Gas Orbiter (TGO) nevű eszköze voltak. A 2005-ben az USA-beli Cape Canaveralból fellőtt MRO elsődleges feladata, hogy bizonyítékot keressen arra, hogy létezett-e víz a Mars felszínén elegendő időn keresztül ahhoz, hogy abban élet tudjon kialakulni. Ehhez a nagy horderejű feladathoz az űrszonda extrém közeli felvételeket készít a marsi felszínről, felszín alatti vízre utaló nyomokat keres, a bolygó légkörében jelen levő por és víz eloszlásáról gyűjt adatokat, valamint megfigyeli a napi globális időjárást is. A 2013-ban szintén Cape Canaveralból útjára indult MAVEN küldetés az első olyan űrszonda, mely kifejezetten a marsi atmoszféra felső részére fókuszál. Fő feladata, hogy meghatározza azt, hogy a légköri gázok űrbe történő eltávozásának milyen szerepe van a bolygó klímájának időbeli változásában. Ehhez a MAVEN a légköri gázok elszökésének jelenlegi sebességét határozza meg, így a napjainkban végbemenő folyamatok tanulmányozásával a múltban bekövetkezett atmoszférikus folyamatok fejthetőek vissza. A 2016-ban Bajkonurból fellőtt TGO célja pedig a metán és más kis koncentrációban (<1%) jelen levő gázok légköri hatásainak jobb megértése, valamint hogy ezek utalhatnak-e bizonyos biológiai vagy geológiai folyamatokra.

Homokvihar a Hellas-medencében, 2001-ben (NASA)

A marsi homokviharok során a bolygó légkörének felsőbb szintjei felmelegednek, ezáltal megelőzik a felfelé áramló vízgőz kifagyását, így az magasabbra képes feljutni az atmoszférában. Ezen a szinten a vízmolekulák védtelenné válnak a Napból érkező ultraibolya-sugárzással szemben, mely atomjaikra, vagyis hidrogénre és oxigénre bontja őket. A kis tömegű hidrogénatomok könnyen eltávoznak az űrbe, míg a nagyobb tömegű oxigénatomok egy része szintén kiszökik, másik részük pedig visszatér a felszínre. Az, hogy ennek a folyamatnak köszönhető a Mars felszínén egykor létezett vizek legnagyobb részének távozása már régóta gyanították a kutatók, azonban nem voltak tudatában annak, hogy milyen jelentős a regionális kiterjedésű porviharok hatása. Utóbbiak csaknem minden nyáron végig söpörnek a Mars déli félgömbjén. Azelőtt a szakemberek a vízvesztést leginkább a 3-4 marsi évente bekövetkező, teljes bolygót átszelő porviharokhoz és a déli félgömb forró nyaraihoz kötötték. Ezzel szemben a friss elemzések kimutatták, hogy a Mars kétszeres vízmennyiséget veszít el egyetlen regionális homokvihar során, mint amennyit elveszít egy teljes, regionális homokviharok nélküli, déli félgömbi nyár alatt.

A Mars Global Surveyor űrszonda képe a homokviharok nélküli, tiszta Marsról (bal oldalon, 2001. június)
és a bolygót átszelő porviharról (jobb oldalon, 2001. július) (NASA)

A 2019-es év januárja és februárja közötti időszak példa nélküli alkalmat teremtett arra, hogy a kutatók megfigyelhessenek egy marsi homokviharban végbemenő valamennyi folyamatot azonos időben. Erre a fentebb felsorolt űrszondák pályáinak együttállása során nyílt lehetőség. Ez volt az első olyan esemény, melyre ennyi különböző küldetés egyidőben fókuszált. Az MRO a felszíntől 100 km-es magasságig mérte a hőmérsékletet, valamint a légköri por és vízjég koncentrációját. Ezt az adatot a TGO ugyanabban a magasságközben a vízgőz és jég koncentrációjának mérésével egészítette ki. A MAVEN mérései az előbbiekkel egy időben pedig megmutatták a hidrogén mennyiségét a felszíntől mért 1000 km-es magasságban.

A Viking-1 űrszonda marsi felhőkről készült képe (1976) (NASA/JPL)

A homokvihar kezdete előtt a TGO műszerei az atmoszféra alsó részén vízgőz jelenlétét mutatták ki. A vihar folyamán a légkör lentről fölfelé haladva felmelegedett és így a vízgőz a tipikus kifagyás helyett magasabb szintekre jutott. A műszerek az atmoszféra középső régióiban a homokvihar kezdetén a vihar előtti állapothoz képest tízszeres mennyiségű vizet detektáltak. A vihar közben a vízjégből álló felhők eltűntek a légkör alsó részének megemelkedett hőmérséklete miatt, holott azelőtt nem sokkal a MAVEN a Tharsis-régió vulkánjai fölött vízjégből álló felhőket észlelt. Később, a homokvihar elmúltával ezek a felhők ismét kialakultak. A MAVEN mérései azt is kimutatták, hogy az atmoszféra magasabb részein a homokvihar folyamán a hidrogén mennyisége 50%-al megemelkedett.

A frissen megjelent tanulmány új irányt mutat a korábbi modellekkel szemben és rávilágít, hogy milyen fontos szerepe van a regionális homokviharoknak a Mars kiszáradásában és a bolygó atmoszférájának alakulásában.


Források:
[1] http://www.sci-news.com/space/martian-water-09971.html
[2] Chaffin, M. S., Kass, D. M., Aoki, S., Fedorova, A. A., Deighan, J., Connour, K., … & Korablev, O. I. (2021). Martian water loss to space enhanced by regional dust storms. Nature Astronomy, 7 p.
[3] https://mars.nasa.gov/mro/mission/overview/
[4] https://lasp.colorado.edu/home/maven/about/
[5] https://exploration.esa.int/web/mars/-/46475-trace-gas-orbiter

A Mars, a vörös bolygó

Szerző: Fazekas Panna

A Mars az egyedüli bolygó az esti égbolton, amely vörös színben pompázik. Színét a talajában lévő vastól kapja. Azonban az ókori idők emberei tűzmarta, véráztatta világnak látták. Emiatt nevezték el a mondabeli háborús istenségről, aki a rómaiaknál Mars volt. A Mars és a földünk sok közös tulajdonsággal rendelkezik. Napjaik hossza majdnem azonos, a Marsnak csak 37 perccel több idő kell egy tengely körüli fordulathoz. Mindkét bolygón láthatunk hegyeket, szurdokokat, sivatagokat, tűzhányókat, sarki jégsapkákat, és még folyómedreket is, de a Mars medrei már kiszáradtak. A Marsnak sok ősi folyómedre van, amik a régi időkben még folyékony vízzel voltak tele. Az is valószínű, hogy óceán is volt e bolygón. Ennek a rengeteg víznek egy része az északi pólusnál fekvő jégsapkában végezte, egy másik része fagyottan, a marsi felszín alatt mélyen eltemeve létezhet, a legtöbb azonban elszökött az űrbe.

Forrás: Pixabay

A Marson néhány izgalmas képződmény is található. Az egyik az Olympus Mons, a Naprendszer egyik leghatalmasabb tűzhányója. A másik a Valles Marineris szurdokrendszere, amely több mint 4800 km hosszú, és a 8 km-es mélységet is eléri. Óriási porviharok is keletkezhetnek, melyek hónapokig eltarthatnak és az egész bolygóra kiterjedhetnek. Az Olympus Mons 23 km magasan emelkedik a marsi tájak fölé. Csúcsán egy 80 km átmérőjű beszakadt kürtő, ún. kaldéra van, mivel vulkán, de már kialudt. Ha Magyarország fölé helyeznénk, az egész területét lefedné országunknak. Magassága majdnem 3-szor annyi, mint a Föld legmagasabb hegycsúcsa, a Mont Everest. 

Forrás: Pixabay

A Marsnak van két krumpli formájú holdja is: a Phobos és a Deimos. Mindkettő kisbolygó lehetett, melyeket befogott a Mars tömegvonzása. A Phobos a nagyobb — 28 km hosszúságú — és közelebb is van a vörös bolygóhoz. Szilárd felszíne kráterekkel borított, közöttük a legnagyobb a Stickney-kráter, amey a Föld holdjának a felszíne 10%-át fedi be. A Phobos gyorsan megkerüli a Marsot, egy fordulathoz 7 óra 39 perc kell. A Deimos csak 16 km hosszú és a felszíne is sokkal simább. Bolygóját 30 óránként kerüli meg.

A Szerző

Összefoglalva, tények röviden:
– Helyzete: a 4. a Naptól számítva
– Naptól mért átlagos távolsága: 228 millió km
– Tengelyforgási idő: 24 óra 37 perc
– Nap körüli keringési idő (az év hossza): 687 nap
– Pályamenti sebesség: 86 870 km/óra
– Átmérő: 6787 km
– Tengelyferdeség: 25, 2 fok
– Tömeg: 1/10-e a Földének
– Felszíni gyorsulás (tömegvonzás): 2/5-e a földinek, egy 45 kg-os földlakó a Marson 18 kg-ot nyomna
– Átlagos felszíni hőmérséklet: -63 Celsius fok
– A légkör fő összetevői: főként szén-dioxid
-Holdjai: 2
-Gyűrűi: nincsenek


FORRÁS:

Time Life Nagyító: A világegyetem könyvkötet
Simon Tamás (szerkesztő)
A világegyetem
Time Life Nagyító Park Kiadó, Budapest, 1999
ISBN: 9635303947
Fordította: Szabó Attila

Van-e új a Mars alatt?

Szerző: Kovács Gergő

2018. november 26-án leszállt a Marsra a NASA InSight nevű szondája, hogy műszereivel mélyebb betekintést nyújtson a vörös bolygó geológiájába, belső felépítésébe, szeizmológiai jellemzőibe. Az azóta eltelt csaknem két esztendő alatt temérdek új információhoz jutottak a tudósok, melyet a NASA a napokban publikált.

Az InSight szeizmométere, a SEIS (Seismic Experiment for Interior Structure – SEIS) eddig 733 marsrengést érzékelt. Ezek a mérések lehetővé teszik a tudósok számára, hogy belőlük az égitest (Föld, Hold vagy épp a Mars) belső szerkezetére következtessenek. Földünk belső szerkezetének tanulmányozása óta tudjuk, hogy a rengéshullámok egy réteghatárhoz érve irányt változtatva terjednek tovább. A geológusok ennek ismeretében jöttek rá arra, hogy bolygónk több, eltérő fizikai tulajdonságú gömbhéjból épül fel.

Az InSight mérései során fény derült arra, hogy a Mars kérge vékonyabb, mint eddig gondolták, továbbá kettő vagy három alrétegből épülhet fel, vastagsága 20 és 30 kilométer között lehet. A vörös bolygó belső szerkezetére mindez idáig csupán a bolygó méretéből tömegéből következtethettek.

Az InSight mérései pontosították ismereteinket a Mars belső felépítéséről.
Kép forrása: S. Cottaar/P. Koelemeijer/J. Winterbourne/NASA

A legfontosabb eredmény azonban az, hogy a Mars magja még folyékony lehet, a hőfeláramlás (és így a mágneses dinamó hatás) azonban már leállt vagy csak nagyon gyenge, a Mars vastag köpenye pedig egyfajta szigetelőrétegként működik, megakadályozva, a konvekció és így a mágneses mező kialakulását.

Forrás: NASA, SEIS InSight

A Mars bolygó egy éve

Szerző: Kereszty Zsolt

2020 tavaszán határoztam el, hogy a Mars 2020-2021-es több, mint egy éves láthatóságát megpróbálom a lehető legjobban végig követni és minél több képet készíteni. Az első felvételt 2020. április 4-én készítettem hajnaltájt, az alacsonyan lévő bolygóról. A 6,5 “-es korongon már egész jól látszódtak a jellegzetesebb albedó alakzatok, például a Syrtis Major és a Hellas-medence. Ekkor az északi marsi féltekén épp véget ért a nyár és kezdődött az ősz, délen pedig a tavasz, LS 180-270. Ahogy közeledtünk a 2020-as földi nyárhoz úgy került egyre jobb megfigyelési pozícióba és magasabbra a növekvő látszó méretű bolygó. A nyár folyamán a déli pólussapka (SPC) a kezdeti tekintélyes méretéről érzékelhetően elfogyott, a kiterjedt és feltűnő fehérség a földi őszre jó negyedére zsugorodott. Szeptember elején a Mars évszakot váltott, északon beköszöntött a tél, délen pedig a nyár, LS 270-360. A bolygókorong ekkor már jelentős méretűre hízott, 20” fölé.

A fotókon egyre több és több éles részlet sejlett fel, a Valles Marineris kanyonrendszere és az SPC finom szálakra bomlott, az Olympus Mons pajzsvulkán kalderája kirajzolódni látszott, a Mare Cimmerium rókára hasonlító albedó alakzatai egyre több és több részletet mutattak. Északon a poláris területek felett kék színű peremfelhők keletkeztek, amelyek az október 6-i legnagyobb Mars-közelségre a hajnali, nyugati alkonyati bolygóperemen is megjelentek. A korong ekkor már 22,6″-es volt, ami nem sokkal marad el a nagy 2018-as közelségtől, amikor július 31-én 24,3″-es méretet láthattunk. A 2020-as oppozíció viszont szerencsésebb volt, több okból is, egyrészt a bolygót most nem borította globális porvihar, másrészt 2020-ban sokkal magasabban látszódott az égitest jó 50 fokon, ami kedvezett a finom részletek megfigyelhetőségének.

2021. november 12-én láthattuk az első jelentősebb porvihart a Marson, ami 13-ra porral “elöntötte” a Valles Marineris kanyont. Hazánkból is követhettük amint a sárgás-okkeres por szétterjed és jó egy hónap alatt eloszlik és végül nem válik belőle globális, mindent el és betakaró porvihar, mint 2018-ban. Év végére a bolygó egyre magasabbra került delelésekor, az év utolsó felvételét épp szilveszterkor készítettem, 53 fokos horizont feletti magasságnál. 2021 februárban a bolygó évszakot váltott, északon megkezdődött a tavasz, délen pedig az ősz, ugyanakkor átmérője jelentősen csökkenni kezdett, viszont deleléskor már 60 fokon járt. Az egy földi éves teljes Mars megfigyelési periódusomat 2021. április 3-án zártam, a bolygó ekkor csupán 5,4″ átmérőjű volt.

A 365 nap alatt Földünk épp egy teljes keringési ellipszist zár, de a Mars még nem, hiszen egy marsi év 686,96 azaz majd 687 földi nap. Ennek érzékeltetésére készítettem egy Naprendszer-beli bolygópálya grafikát, ahol 1-essel jelöltem 2020-as marsi első fotóm idején a Föld illetve Mars pozícióját, 2-essel pedig az utolsó fotómnál a két égitest pozícióját. Jól látható, hogy amíg a Föld egy teljes “kört” megtesz, a Mars alig többet, mint felet.

A felvételek a győri Corona Borealis nevű csillagvizsgálóm jelenlegi főműszerével egy Celestron 14″ EdgeHD Schmidt-Cassegrain távcsővel készültek, legtöbbször az alap 3910 mm-es fókusszal (f/11). A képérzékelő kamera az ASI462MC volt, Baader UV+Ir cut RGB és Astronomik ProPlanet742 infra szűrőkkel. A seeing, mint itthon megszoktuk változatos, de leginkább közepes 4-6/10 értékű volt, az egy év alatt csupán néhány esetben találkoztam kiemelkedő 7-8/10-es seeinggel. Feltétlenül meg kell jegyezzem, hogy a jó marsi felvételek készítéséhez három dolog kellett, nagyméretű bolygókorong, jó seeing és nagy horizont feletti magasság.
Az eltelt egy év alatt 64 éjszakán sikerült a Marsot megfigyelnem, ez kb. 140 db egyedi marsi képet jelent különböző szűrőkkel. Emellett felvettem 10 db Mars spektrumot és két esetben külön is rögzítettem a Phobos és Deimos marsi holdakat. Minden észlelésemet feltöltöttem weblapomra (http://crbobs.hu/) illetve a Magyar Csillagászati Egyesület észlelés feltöltőjére (https://eszlelesek.mcse.hu/) és beküldtem az ALPO Japan-hoz is.
Mindenkit bíztatok a hasonló marsi vagy más bolygó kitartó megfigyelésére, azt hiszem mondhatom: látványos és megéri.

Képek nagyfelbontásban weblapomon itt: http://crbobs.hu/galeria/naprendszer/mars-2020-2021/

Bolygós rövidhírek: újra felhőcsík a Marson

Szerző: Kovács Gergő

Újra felhőcsík jelent meg a Marson, látszólag a 17 kilométer magas Arsia Mons vulkán csúcsából “kiindulva”, a Mars Express felvételén látható, körülbelül 1500 kilométer hosszú felhőnek azonban nincs köze a kialudt tűzhányóhoz: ez a légköri képződmény az ún. orografikus felhőzet nevet viseli. Kialakulásának hátterében az áll, hogy a vulkán lábának nekiütköző nedves légtömeg a tűzhányó csúcsán már elég hideg lesz ahhoz, hogy a légnedvesség jégkristályok formájában kicsapódjon. Fontos megemlíteni, hogy ez egy vízjégből álló felhő, a CO2 felhők képződéséhez jóval nagyobb hideg szükséges, ehhez a feltételek 90-100 km-es magasságban adottak.

A vulkánkitörésre emlékeztető felhősáv a Mars Express felvételén. Fotó:
ESA/DLR/FU Berlin/J. Cowart, CC BY-SA 3.0 IGO

Forrás: ESA

Könyvajánló: Mars 36 zsebatlasz

Szerző: Rezsabek Nándor

Ha nem is kerek évforduló, ha nem is földi dátum, most mégis ünnepeljük… nem mást, mint bolygószomszédunk születésnapját! A marsi újévre, valamint a három sikeres űreszközzel beköszöntött Mars-missziók hónapjára időzítve látott ugyanis napvilágot Hargitai Henrik planetológus vörös bolygót bemutató zsebatlasza. A stílszerűen Mars 36 címet viselő kötet formátuma igen praktikus, puhakötéses, lekerekített szegélyű 82 oldala igen dizájnos. A Naprendszer objektumainak szépségdíjas, ugyanakkor informatív térképezéséről jól ismert egykori NASA munkatárs szerkesztőtől, most egyszemélyben kiadótól, ezt már megszokott. Nem csalatkozunk, ezúttal is bőséges tartalommal szolgál.

Hargitai Henrik szerk.: Mars 36. Pocket Atlas. Zsebatlasz. Kapesní atlas. Budapest, 2021. Hargitai Henrik e.v., Korrekt Nyomdaipari Kft. 82. p. 3200 Ft-os listaáron megvásárolható a könyvesboltokban és a könyvterjesztőknél.

Megtaláljuk a 36. év kalendáriumát, valamint a bolygó részletes időjárási adatait (hőmérséklet, éghajlati övek, sarki sapkák évszakos változása stb.). Nézegethetjük a planéta áttekintő albedo-, topográfiai- és időjárási térképeit. Mindezeket a szerző három nyelven (magyar-angol-cseh) látta el alapos széljegyzetekkel. A lényeg persze az eddigi legrészletesebb magyar marsi térképoldalak sorjázása. Felkapaszkodhatunk az Olympus Mons kihunyt tűzhányójának kalderájába, leereszkedhetünk a Valles Marineris mély kanyonjába, átszelhetjük a Hellas Planitia hatalmas becsapódásos medencéjét. Meglelhetjük a napi hírekbe is bekerült Jezero-krátert, valamint böngészhetjük a vörös bolygót eddig vizsgáló űreszközök pontos leszállási/becsapódási helyét: a sorban igazi aktualitásként a NASA Perseverance roverét is.

Perseverance: új képek a NASA/JPL sajtótájékoztatóról

Szerző: Kovács Gergő

A legnagyobb elérésű magyarországi tematikus űrkutatási YouTube csatorna, az Űrutazás-Űrhajók (a Spacejunkie.hu és Space Station Guys főszereplésével) február 22-én hétfőn 19:40-től főszerkesztőnk, Rezsabek Nándor szakkommentálásával ad élő közvetítést a sikeres Perseverance-landolás NASA sajtótájékoztatójáról.

A sajtótájékoztató során mutatták be először a Perseverance kamerái által készített fantasztikus videofelvételeket.

A fékezés megkezdése 39:25-től:

A fékezőernyő. Forrás: NASA
A hővédő pajzs leválása. Forrás: NASA
A Skycrane (balra fent), a Perseverance (balra lent) és a felszín, a hajtóművek
által felvert porral. Forrás: NASA
A Perseverance-t felszínre helyező Skycrane. Forrás: NASA
A landolás pillanata az MRO felvételén: az ejtőernyő és a hátsó hővédő pajzs; a fékezőegység; a Perseverance és az elülső hővédő pajzs. Forrás: NASA
A landolás. Forrás: NASA