Meteoritbecsapódást észleltek a Marson

Szerző: Kovács Gergő

A NASA InSight űrszondája egy 4-es erősségű marsrengést észlelt 2021. december 24-én, a kutatók azonban csak később fedezték fel a rengés valódi okát: egy meteorbecsapódást. A kráter a legnagyobb újonnan létrejött impaktforma, amit a marskutatás évtizedei alatt az ember valaha felfedezett: az Olympus Mons pajzsvulkántól nyugatra fekvő Amazonis Planitia nevű síkságon kimélyült kráter átmérője 150 méter.

A 2021. december 21-én létrejött új marsi kráter (NASA/JPL-Caltech/University of Arizona)

A kráterre a Mars Reconnaisance Orbiter (MRO) HiRISE kamerájának korábbi, illetve frissebb felvételeinek összevetésével bukkantak rá. A meteoroid a becslések szerint 5-12 méter átmérőjű lehetett, mely a Föld légkörében elégett volna, a nála százszor ritkább marsi atmoszféra azonban átengedte az égitestet, mely egy 150 méter átmérőjű, 21 méter mély krátert hozott létre, jelentős anyagkidobódást is produkálva, a legmesszebbre jutott törmelék 37 kilométert repült.

Előtte-utána, az MRO felvételén (NASA/JPL-Caltech/MSSS)

A felfedezést tovább nyomatékosítja, hogy a becsapódás során nagy mennyiségű jég dobódott ki a felszín alatti rétegekből, így kiderült, hogy még ilyen közel a marsi egyenlítőhöz is van víz a felszín alatt.

Szerves anyagokat találtak a Marson

Szerző: Kovács Gergő

A Perseverance marsjárónak, tudományos munkájának jelenlegi, második fejezetében sikerült nagy mennyiségű szerves anyagot detektálnia a vörös bolygó Jezero-kráterében található egy, legyező alakú delta-hordalékkúpjában – számolt be a NASA.

A mintavételi helyek, a “Wildcat Ridge” és a “Skinner Ridge” (NASA/JPL-Caltech/ASU/MSSS)

A mintavételre egy kiszáradt sóstó medrében került sor, itt két sziklát is “megcsiszolt”, valamint kőzetmintát is vett a Perseverance: a Skinner Ridge, illetve a Wildcat Ridge nevű, körülbelül egy méteres sziklákat. Utóbbi egy apró felszínének lemarása után feltáruló “kőzetablakot” vizsgált meg a rover a SHERLOC (Scanning Habitable Environments with Raman & Luminescence for Organics & Chemicals) nevű műszerrel, ekkor talált olyan molekulákat, melyek szoros kapcsolatban állnak az üledékes kőzet szulfátásványaival.

A mintavételek, illetve a kőzetmarás helye a Wildcat Ridge-en (NASA/JPL-Caltech/ASU/MSSS)

Jóllehet ezen szerves vegyületek felfedezésre bizakodásra adhat okot, mindenképp le kell szögezni, hogy ezek nemcsak biomarkerek lehetnek, hanem akár teljesen természetes módon is létrejöhetnek. A vegyületek kilétéről még nincs tudomásunk, azonban amint kiderül, milyen molekulákat talált a Perseverance, weboldalunkon beszámolunk róla.

Ritka ásvány a marsi Gale-kráterben

Szerző: Rezes Dániel

Az Amerikai Egyesült Államokban tevékenykedő kutatók arról számoltak be az Earth and Planetary Science Letters nevű szaklapban megjelent tanulmányukban, hogy a marsi Gale-krátert vizsgáló Curiosity (Kíváncsiság) rover által begyűjtött egyik mintában jelentős mennyiségű tridimitet azonosítottak.

A tridimit nevű ásvány az SiO2 (szilícium-dioxid) alacsony nyomás és magas hőmérsékleti értékek között keletkező polimorf módosulata. A polimorfia olyan ásványokra utal, melyeknek azonos a kémiai összetételük, azonban eltérő a kristályszerkezetük. A Curiosity által a Buckskin agyagkőből vett mintában a kutatók ~16 tömeg% monoklin tridimitet azonosítottak. Ez azért szokatlan ebben az egykoron tavi környezetben, mert a monoklin kristályrendszerben megjelenő tridimit a földi rendszerekben is csak igen ritkán található meg, kizárólag felzikus vulkáni környezetekből, magas hőmérsékletű impakt (becsapódásos eredetű) struktúrákból és meteoritokból ismerjük bolygónkon. A kőzetben a tridimit mellett a Curiosity röntgen diffraktométere (XRD) földpátokat, cristobalitot (szintén SiO2 polimorf módosulat), opált (±Si-üveget) és magnetitet azonosított.

Tridimit kristályok (középen) a szlovákiai Vechec kőfejtőből (https://www.mindat.org/photo-107020.html)

A vörös bolygón 2012 óta tevékenykedő Curosity rover mintagyűjtési területe a Gale-kráterben található. A kráter nagyjából 3,8 milliárd éves és azért választották a küldetés helyszínéül, mivel valószínűleg egykor vizet tartalmazott, így tökéletes terület a küldetés fő kérdésének megválaszolására, miszerint „A Marson léteztek egykor megfelelő környezeti feltételek, melyek elősegítették a mikrobiális élet létrejöttét és fennmaradását?”. A rover segítségével már tudjuk azóta, hogy a Gale-kráterben egy tó hullámzott, melynek képződményei sok szempontból nagyszerűek a vizsgálatokra, de számos új kérdést is felvetnek.

Az XRD elemzéshez használt pormintát a rover fúrással nyerte ki a már említett Buckskin helyszínen 2015 júliusában, majd CheMin (Chemistry and Mineralogy) nevű műszerével vizsgálta azt. A tridimit jelenléte az agyagkő mintában a Curiosity 10 évének egyik legmeglepőbb felfedezései közé tartozik. A tridimit általában a fejlett, robbanásos vulkáni rendszerekben jelenik meg a Földön, azonban jelen esetben egy olyan bolygó ősi tavának fenekén képződött összletben találjuk, ahol a vulkanizmus döntő többségében nagyon primitív kőzetanyagot juttatott a felszínre.

(A) A Curiosity rover útja a Bradbury leszállási helytől (Bradbury Landing) a Maria-hágón (Maria’s Pass) keresztül. A vörös csillag a Buckskin agyagkőből vett minta gyűjtési helyét jelöli. Az ábra jobb alsó sarkában a Maria-hágó kinagyított részlete látható. (B,C) A Curiosity rover Mars Hand Lens Imager (MAHLI) nevű kamerájának képe a Buckskin és az ahhoz közel fekvő, laminációt mutató Lamoose kőzetekről (Payré et al. 2022).

A kutatók a rovertől kapott adatokat összevetették az összes olyan földi magmás rendszer tulajdonságaival, melyek termékei tridimitet tartalmaznak, valamint a marsi vulkanizmus modelleivel és a Gale-kráter egykori tavának eddig megismert üledékes rétegeivel is. A vizsgálatok eredményeként a tudósok kidolgoztak egy új elméletet a megfigyeléseik (ún. nagy mennyiségű tridimit, az agyagkő magas SiO2 és alacsony Al2O3 tartalma és az alacsony hőmérsékletű környezet) magyarázatára. Egy eddig még nem ismert fejlett, felzikus kemizmusú vulkán Si-gazdag hamut juttatott a Gale-kráter vízgyűjtő területére abban az időszakban, amikor a kráter területét még tó töltötte ki. Ez a folyamat a Mars heszperiai (3,7-3,0 milliárd évvel ezelőtt) korszakában játszódhatott le. A hamu tridimitben gazdag volt, melyhez a társuló ásványfázisok cristobalit, földpát, Ti-oxid és Si-gazdag üveg voltak. A víz segített lebontani a Si-gazdag üveget, valamint a folyók általi szállítás koncentrálta a tridimit szemcséket, így kialakulhatott egy markáns, nagy tridimit-tartalmú réteg, mely egy olyan átmeneti időszakban keletkezett, amikor a Mars egy nedvesebb és melegebb éghajlatból a ma is megfigyelhető száraz és sivár éghajlatra váltott.

A Buckskin agyagkőben megjelenő, nagy mennyiségű tridimit képződésének és felhalmozódásának folyamatát bemutató vázlat. A tűzhányó helye jelenleg még nem ismert, azonban akár több ezer kilométerrel távolabb is lehet a Gale-krátertől (Payré et al. 2022).

A tanulmányban vizsgált ásványegyüttes és az általuk feltárt felzikus magmás tevékenység rávilágít arra, hogy a marsi vulkanizmus összetettebb és szövevényesebb, mint azt a Curiosity rover vizsgálatai előtt gondoltuk.

Források:
[1] https://www.sci.news/space/gale-crater-tridymite-11034.html
[2] Payré, V. et al. (2022). Tridymite in a lacustrine mudstone in Gale Crater, Mars: Evidence for an explosive silicic eruption during the Hesperian. Earth and Planetary Science Letters, 594, 117694., 14 p.
[3] https://mars.nasa.gov/msl/mission/overview/

A „Fekete Szépség” becenevű marsi meteorit származási helye

Szerző: Rezes Dániel

Egy nemzetközi kutatócsoport a Nature Communications nevű szaklapban megjelent friss tanulmányában arról számolt be, hogy gépi tanulás segítségével megtalálta azt a marsi krátert, ahonnan a legnagyobb valószínűség szerint a Fekete Szépség (Black Beauty) becenevű meteorit anyaga egy becsapódás során kiszakadhatott a vörös bolygóból. A kutatás fontos, mivel amellett, hogy megismerhetjük általa ennek a különleges meteoritnak a képződési környezetét, a benne foglalt módszerek segítenek más marsi meteoritok forrásterületének lehatárolásában. Emellett az algoritmus a Merkúr, a Hold és saját bolygónk titkainak feltárásában is segítséget nyújthat.

A „Black Beauty” (Fekete Szépség) becenevű, 320 gramm tömegű Northwest Africa (NWA, Északnyugat-Afrika) 7034 marsi polimikt breccsa meteorit vágott felülete. (NASA)

A szóban forgó meteorit a 2011-ben, Marokkóban talált Northwest Africa (NWA, Északnyugat-Afrika) 7034 nevű extraterresztrikus kőzet, melyről napjainkban tudományos körökben úgy tartják, hogy az egyik legidősebb marsi meteorit, melyet bolygónk felszínén találtak. A 320 gramm tömegű meteorit jellegzetes fekete színű külső felszíne és vágott felülete után kapta becenevét. Ezeket a meteoritdarabokat – melyeknek az első felfedezett példánya az NWA 7034 volt – egyedüliként tartjuk számon, mint a Marsról származó regolit breccsa meteoritok. Ezek olyan kőzetek, melyek egy becsapódás hatására szakadtak ki a bolygó felszínét fedő, felaprózódott idősebb kőzetek törmelékeiből álló, regolit elnevezésű képződményből. Ilyen törmelékek például ebben a meteoritban a különböző magmás, impakt olvadék és más breccsák klasztjai. A meteoritban olyan magmás klasztok is megjelennek, melyeknek kora 4,5 milliárd évre tehető, vagyis vetekszenek a Föld korával.

A szakemberek által elvégzett munkafolyamat részelemeit és a meteorit Földre hullását előidéző becsapódás helyét és idejét bemutató művészi ábra (Forrás: Curtin University).

A szakemberek a kutatáshoz a Pawsey Supercomputing Research Centre szuperszámítógépét és az ausztráliai Curtin Egyetemen található HIVE (Hub for Immersive Visualisation and eResearch) rendszert felhasználva nagy mennyiségű és felbontású felszíni képet tápláltak be egy gépi tanulási algoritmuson keresztül becsapódási kráterek detektálására. Az eredményként kapott 19 krátert a felszín számos tulajdonságával vetették össze, mint például a távérzékeléssel nyert mágneses tulajdonságokkal és bizonyos elemek koncentrációival, mígnem megtalálták a legmegfelelőbb krátert. Az NWA 7034 meteorit anyaga a számítások alapján nagyjából 5-10 millió éve lökődhetett ki a Mars déli féltekéjén található Terra Cimmeria-Sirenum provincia ÉK-i részén elhelyezkedő Karratha kráterből. A fiatal kráter a jóval idősebb, ~1,5 milliárd éves Khujirt kráterben fekszik. Mindkét kráter a tanulmány megjelenése előtt a tanulmány szerzőinek ajánlására, frissen kapta nevét a Nemzetközi Csillagászati Uniótól (International Astronomical Union, IAU), előbbi az ausztrál Karratha, míg utóbbi a mongol Khujirt településről. A kutatás felfedte, hogy a Terra Cimmeria-Sirenum provincia a differenciált, ősi marsi kéreg olyan maradványa, mely a bolygó akkrécióját (összeállását) követően, rövid időn belül képződött és ezért a bolygó unikális részét képezi.

A marsi meteoritok lehetséges forráskrátereinek helyzete. a) A 19 lehetséges forráskráter (vörös négyzet) elhelyezkedése a Mars felszínén a különböző marsi provinciák neveivel és a roveres küldetések (sárga háromszög) helyzetével. A háttér a Mars Global Surveyor (MGS) űrszonda Mars Orbiter Laser Altimeter (MOLA) nevű magasságmérő műszerének adatsorából készült. b,c) A marsi felszín mágneses intenzitása és remanens mágnesezettsége. d,e) A marsi felszín kálium és tórium eloszlása (Lagain et al. 2022).

A Fekete Szépség egy kiváló és az eddig ismert egyetlen breccsás minta a vörös bolygó összetett fejlődéstörténetének vizsgálatára és azáltal, hogy forráskrátere is ismert lett, a meteorit behelyezhető abba a geológiai kontextusba, amely nélkül nem lenne lehetséges a képződménynek a bolygóra kiterjedő értelmezése. A kutatók az első alkalommal nyerhettek bepillantást ennek a marsi meteoritnak a geológiai környezetébe, 8 évvel a NASA jelenleg is folyó mintagyűjtő küldetése, a Perseverance rover által a Jezero kráterből gyűjtött kőzetanyag tervezett Földre juttatása előtt. A Fekete Szépség forráskráterének megtalálása a jövőben olyan fontos ismeretekhez juttathat minket, mint a korai Mars környezeti és geográfiai tulajdonságainak megértése és rekonstruálása, valamint a Föld azon korai, rokon képződményeinek megismerése, melyeket bolygónkon a lemeztektonika és az erózió lepusztított.

Források:
[1] http://www.sci-news.com/space/home-crater-black-beauty-meteorite-10995.html
[2] https://interestingengineering.com/martian-meteorite-black-beauty-crater
[3] Lagain, A. et al. (2022). Early crustal processes revealed by the ejection site of the oldest martian meteorite. Nature Communications, 13(1):3782, 8 p.

Egy marsi hidrotermás rendszer megismerése egy nakhlit meteorit által

Szerző: Rezes Dániel

Svéd, skót, ausztrál, brit, dán és francia kutatók egy olyan tanulmányt publikáltak a közelmúltban a Science Advances nevű szaklapban, melyben egy Marsról származó nakhlit meteorit mélyreható vizsgálatát végezték el. A kutatók arra igyekeztek fényt deríteni, hogy az e típusba tartozó meteoritok forráskőzetét ért vizes átalakulások térbeli és időbeli kiterjedése biztosíthatott-e élhető környezetet egyes mikroorganizmusok megtelepedéséhez.

Az NWA (Northwest Africa; Északnyugat-Afrika) 10645 marsi eredetű nakhlit meteorit olvadási kéreggel borított felszíne.
(https://www.meteorite-times.com/nwa-10645-martian-nakhlite/)

A nakhlit típusú meteoritok olyan Marsról származó magmás kőzetek, melyekben finomszemcsés alapanyagban nagyobb részben piroxén, kisebb részben pedig olivin fenokristályok (szabad szemmel jól látható méretű kristályok) találhatóak. Az eddig felfedezett nakhlitok mind ugyanabból a feltételezett vulkáni rendszerből származnak, mivel hasonlítanak egymásra kőzettani és geokémiai tulajdonságaikban, valamint a Marsból történt kilökődése mindnek ~11 millió éve következett be. A nakhlitok képződése legalább négy magmás eseményhez köthető, kristályosodási koraik 1416 és 1322 millió év között változnak. Az ide tartozó meteoritok lehetséges forrásterületei közt említhető az Északi Síkság (Northern Plains) hatalmas vulkanikus területe, a Tharsis-régió, az Elysium-Amazonis vulkanikus síkságai és a Syrtis Major területe. A nakhlitok fontosak a tudomány számára, mivel olyan olivinszemcséket tartalmaznak, melyeket még a Föld felszínére érkezés előtt, marsi körülmények között ért vizes átalakulás. Erre bizonyíték az olivinekben érként megjelenő iddingsit. Az iddingsit olyan finomszemcsés, hidratált ásványok (pl. szmektitek, vas-oxidok és -hidroxidok) gyűjtőfogalma, melyeket az olivin alacsony hőmérsékleten történő vizes átalakulása hoz létre. A nakhlitokban előforduló iddingsit marsi eredetét izotóposan (δD érték alapján) bizonyították, valamint összetétele megegyezik a marsi in-situ (helyben történt) méréseknél kapott adatokkal. A vizes átalakulás a magmás kőzeteket a Mars amazoni korszakában érte ~633±23 millió évvel ezelőtt.

Az Antarktiszon talált MIL 03346 nevű, marsi eredetű nakhlit meteorit egy polírozott szeletének és a szelet kinagyított részleteinek fényképei (A, D és F), valamint ugyanezen területek BSE (backscattered electron; visszaszórt elektron) képei (B, C és E). Az A és B jelű ábrán szaggatott körvonallal jelzett részeket erős vizes átalakulás érte a Mars amazoni korszakában. A képeken olivin, augit (piroxén) és titanomagnetit ásványok láthatóak. Egyes olivin szemcséken belül sötét vörös iddingsit erek figyelhetőek meg (Martell et al. 2022).

A nemzetközi kutatócsapat a MIL (Miller Range; Miller-vonulat) 03346 nevű, Antarktiszon talált nakhlit meteoritot vizsgálta meg neutron- és röntgen-tomográfiás módszerekkel annak érdekében, hogy kiderítsék, hogy a marsi alapkőzet részeként a meteorit mekkora részét érintette a vizes átalakulás. A térbeli kiterjedés vizsgálata azért fontos, mivel általa a hidrotermás rendszer méretére következtethetünk, mely egy bizonyos kiterjedés esetén a mikrobiális élet számára már megfelelő lehet. Számos földi hidrotermás rendszer is tartalmaz mikrobiális életet. A vizsgálatokhoz felhasznált röntgen-tomográfia megfelelő módszer a tárgyak roncsolásmentes vizsgálatára, míg a neutron-tomográfiát az ebben az esetben rendkívül fontos hidrogén-érzékenysége miatt használták fel a kutatók. A két módszer kombinálásával meghatározható, hogy a kőzeten belül az egyes fázisok (olivin-iddingsit) hol helyezkednek el és milyen térbeli viszonyban állnak egymással.

A MIL 03346 meteorit neutron- és röntgen-tomográfiás vizsgálatának eredménye. Az olivin szemcsék kék színnel, a hidratált ásványok pedig lila színnel jelennek meg a képen, míg az egyéb ásványfázisok átlátszóak. A szaggatott vonallal jelölt rész nem mutat vizes átalakulást, míg az azt körülvevő részben összefonódó repedéshálózatot találunk, mely átfedést mutat a hidratált ásványok térbeli elhelyezkedésével (Martell et al. 2022).

A vizsgálatok azt az eredményt hozták, hogy a MIL 03346 nakhlit meteoritnak csak egészen kis része alakult át a vízzel történt érintkezés során, illetve az átalakult részek között is csak kis mértékű összeköttetés van jelen. Ez arra enged következtetni, hogy az egész, eredeti kőzettestet tekintve nem valószínűsíthető egy nagy hidrotermás rendszer jelenléte. A legvalószínűbb feltételezés az, hogy az átalakulást előidéző víz kis mennyiségű felszín alatti jégből származott, mely egy becsapódás során megolvadt hozzávetőleg 630 millió évvel ezelőtt. A kis térfogatú víz és a becsapódás nyomán kialakult feltételek rövid időbeli fennállása kizárja ebben a rendszerben az élet megtelepedésének lehetőséget. Azonban fontos megjegyezni, hogy ennek az egy tanulmánynak az eredményei még nem jelentik azt, hogy az élet más helyeken vagy időben ne létezhetett volna a vörös bolygó más régióiban.

Források:
[1] http://www.sci-news.com/space/martian-meteorite-water-10807.html
[2] Martell J. et al. (2022). The scale of a martian hydrothermal system explored using combined neutron and x-ray tomography. Science Advances, 8(19), eabn3044., 7 p.

Bolygóvonat a hajnali égen, nézzük mi várható valójában

Szerző: Balázs Gábor

Bolygók sorakoznak a hajnali égen, egymás után rendre, szépen. De mi is fog történni a következő hajnalokon? Fontos leszögezni, nem az, amit oly sok helyen olvastunk az eseményről. Ennek a bolygósorakozónak tudományos jelentősége nincs, pusztán egy szép égi látványosság, sőt, hogy több bolygó látszik, máskor is megtörténik. Volt hasonló decemberben az esti égen, 2020 tavaszán és még előtte 2016-ban is. Ebből következik, hogy maga a bolygósorakozó nem egy ritka jelenség.

Bolygósor az esti égen 2020 decemberében

De akkor miért érdekes, ha nem ritka? Lényegében azért, mert a bolygók keletről nyugat felé haladva (balról jobbra) a Naptól való távolságuk sorrendjében láthatóak. De ez sem évezredenként egyszer. 2004 decemberében voltak a bolygók legutóbb hasonló sorrendben. A különbség most csupán annyi, hogy a bolygók közelebb látszódnak egymáshoz.

A bolygók állása 2004 decemberében (Forrás: Stellarium)

És nem kell évszázadokat várni a következőre sem. A sorrend 2040-ben ismét a Naptól való távolság szerint fog alakulni. Hogy minden bolygót láthatunk egy időben az égen, az egy másik kérdés. Ez utoljára 2020-ban történt meg és legközelebb 2161-ben lesz megfigyelhető.

Tehát miért különleges a mostani? Mert az előző kettő egy időben történik. Ugyanabban az időben minden bolygót megfigyelhetünk, ezek közül négyet szabad szemmel is láthatunk. Mindezt a bolygók Naptól való távolsága szerinti egymásutánban. Ez az egybeesés az, ami ténylegesen különlegessé teszi az elkövetkező hajnalokon látható bolygósort. Magát a sorrendet csupán az Uránusz és a Neptunusz töri meg, de ezeket a látvány tetőpontján már szabad szemmel most nem láthatjuk.

Hogyan látszik most és mikor lesz a legszebb?

Maguk a bolygók fényes csillagokként tűnnek fel a hajnali égen kelet, délkelet felé, mikor már pirkad. Először május végén, La Palmán fotóztam a már hasonló formációban álló bolygókat.

A június végén látható bolygósor május 25-én La Palma szigetéről. A délebbi részeken az együttállás látványosabb lesz a horizonttól való magasság miatt (nagyobb méretben itt)

Legutóbb június 13-án hajnalban készült kép már úgy a bolygósorról, ahogyan látszódni fog néhány nap múlva. Persze addig a bolygók elhelyezkedése picit változik.

A júniusi felállás 13-án hajnalban a szerző felvételén (nagyobb méretben itt)

Ahogy több helyen is írták, június 17. és 28. között lesz a legszebb a bolygóvonat látványa. De miért pont akkor? A bolygósorhoz június második felében csatlakozik a Merkúr, illetve ezekben a napokban az egyre csökkenő fázisú Hold szép együttállásokkal kápráztatja el a koránkelőket. Maga a bolygósor még július legelején is látható lesz, igaz, már a Merkúr és a Hold nélkül.

Vegyünk egy, a két szélső időpont közötti dátumot. Legyen június 22. Elsőként a Szaturnusz kerül a horizont felé 0:05 után. Mivel a ténylegesen látható bolygókról lesz most szó, így a soron következő a fényes Jupiter 1:27-től. Őt nemsokkal égi kísérőnk, a Hold fogja követni. 2 óra után már látható a földközelségéhez közeledő vöröses csillag, a Mars. Utóbbi három 25-én szép hármas együttállásban lesznek megfigyelhetők.

Mars-Hold-Jupiter hármas együttállás június 22-én. Ezt az együttállást érdemes már 3 óra környékén megkeresni (Forrás: Stellarium)
A Mars, a Hold és a Jupiter együttállása május 25-én a szerző felvételén La Palma szigetéről. Hasonló látványra számíthatunk 22-én is, mindössze a Mars és a Jupiter lesz kissé távolabb egymástól (nagyobb méretben itt)

2:54-től már elméletben látható az Uránusz is. Ez a bolygó vidéki égbolton szabad szemmel halvány csillagként, de látható, de jelen esetben a szürkületi égbolt fénye miatt mi már nem láthatjuk. A látható bolygókhoz utoljára a Vénusz fog csatlakozni 3:38-tól. Őt a Merkúr követi, de fontos leszögezni, hogy nagyon alacsonyan lesz a horizont felett, így több mint valószínű, hogy ez a bolygó már elveszik a felkelő Nap fényében.

Forrás: Stellarium
A Naprendszer június 22-én. A nyíl mutatja, merre nézünk hajnalban. Forrás: https://www.theplanetstoday.com/

De mi szükséges a megfigyeléshez? Elsősorban fontos szem előtt tartanunk, hogy nem lesz szabad szemmel látható a Naprendszer összes bolygója. Második legfontosabb, szinte tökéletesen tiszta keleti, délkeleti horizontra lesz szükség ahhoz, hogy a legjobb időpontban láthassuk az összes látható bolygót.

Ahogy a fenti időpontokból is látszik, a teljes sor megfigyelésére igen rövid idő áll majd rendelkezésre. A Vénusz 3/4 4 felé lesz olyan magasan, hogy már jól látható legyen, de 4 óra után már a felkelő Nap fénye már folyamatosan elvesz a látványból az idő előrehaladtával. Ekkor már csak a négy, fényesebb bolygó (Vénusz, Mars, Jupiter, Szaturnusz) fog látszódni. Távcsővel ezt a jelenséget nem érdemes megfigyelni, hiszen maguk a bolygók 105 fokos látószögben sorakoznak. Ez a jelenség tényleg a csak szabad szemes alkalmak egyike. Ellenben aki a bolygókat távcsővel szeretné megnézni, azok ténylegesen láthatják a legtöbb bolygót. Akár még a Merkúrt is.

És ha le szeretném fotózni?

Első és legfontosabb: egy stabil állvány. Enélkül igen nehéz lesz a jelenség megörökítése. A bolygók az égbolton szétszórva lesznek, így a lehető legkisebb gyújtótávolságú objektívünket vegyük elő. Így sem biztos, hogy egy képen látszódni fog az összes bolygó, ezért nagy valószínűséggel panorámafotót kell készítenünk. A fentebb látható, június 13-án készült fotó is egy 3 képes panorámafotó.

Ha már objektív. A csillagokat pontszerűnek látjuk és törekedünk arra, hogy a képeken is annak lássuk őket. Hogy ne hosszú csíkok legyenek a csillagok és persze a fő attrakciók, a bolygók, be kell tartanunk az 500-as szabályt. Röviden elmagyarázva: 500-at elosztjuk az általunk használt objektív gyújtótávolságával így megkapjuk azt a leghosszabb záridőt másodpercben, aminek használatával még pontszerűek maradnak a csillagok. Ha viszont NEM full frame fényképezőgépet használunk, ezt az értéket tovább kell osztani 1,6-al. A számítás szemléltetéséhez a Canon 2000D-t és egy alap 18-55-ös objektívet veszek alapul. A legkisebb gyújtótávolsága 18 mm. 500/18 eredménye 27,8. Mivel crop szenzoros gépről van szó, ezért tovább kell osztani 1,6-al. 27,8/1,6 eredménye 17,4 így a leghosszabb használható záridő 17 másodperc.

Full frame gép esetében: 500/fobj

Crop szenzoros gép esetében: (500/fobj)/1,6

Akik pedig az együttállások között szeretnének válogatni, azoknak összeszedtem a Hold együttállásait 18-a és 27-e között. (A képek az adott dátum égboltjának 3:55 perckori állapotát mutatják.)

Először a Hold a Szaturnusz közelíti meg 18-án.

A bolygósor 18-án hajnalban. Forrás: Stellarium

Majd 21-e és 23-a között a Jupiter és a Mars közelében láthatjuk égi kísérőnket.

A bolygósor 21-én hajnalban. Ekkor a Hold a Jupitert látogatja meg. Forrás: Stellarium
A bolygósor 22-én hajnalban. Forrás: Stellarium
A bolygósor 23-án hajnalban. A Mars bolygó mellett láthatjuk az egyre fogyó Holdat. Forrás: Stellarium

Bónusz: 26-án hajnalban a vékony hajnali holdsarló a Vénusz és a Fiastyúk nyílthalmaz között fog elhaladni. Ennek sikeres megfigyelése, netán megörökítése igazán maradandó élmény.

Hold-Vénusz-Fiastyúk együttállás 26-án. Forrás: Stellarium
A bolygósor 26-án hajnalban. Forrás: Stellarium

És egy igazi kihívás:

A bolygósor 27-én hajnalban. Forrás: Stellarium

Kövessük az égi medvék lábnyomait!

Szerző: Kocsis ERzsó

A Planetology.hu portál szakmai együttműködésével megvalósult eseményen szerkesztőségünk két tagja is előadást tartott az országnak korábban is számtalan hírességet – így a nemrég elhunyt Haumann Péter színművészt – adó, napjainkban ugyancsak példamutató oktatási tevékenységéről közismert XII. kerületi Németvölgyi Általános Iskolában.

Az ötödik-hatodikos tanulók egy része az Enterprise fedélzetén utazva meg tudhatta, hogy hogyan változott meg az űrkutatás története a Star Trek ikonikus sci-fi sorozat hatására. Hallhatták, hogy Uruha hadnagy immáron Nichelle Nicholsként hogyan toborozta az űrsikló program leendő asztronautáit, átlépve a fantázia világából a tudomány világába. Láthatták, hány NASA tudós, kutató, űrhajós álmodozott kisgyerekként, hogy egyszer eljuthat oda, ahol ember még nem járt. A legfontosabb tanulság, amit magukkal vihettek a Coolstarz Csillagászati Szakkör prezentációját hallva, egy Mae Jamison idézet: „dont’t doubt, dare”, azaz ne kételkedjenek, hanem merjék megvalósítani az álmaikat!

A hetedik-nyolcadik osztályosok a Mars bolygóval ismerkedhettek meg. A „Mars képregény a vörös bolygó kutatástörténetéről” című a Rezsabek Nándor ScienceBlog előadásán tudománytörténeti és planetológiai érdekességek hangzottak el. Az érdeklődő ifjúságot egészen felvillanyozta, és már a prezentáció alatt kérdések feltevésére sarkallta mind a múltbeli, mind a jelenkori és a majdani Mars-missziók sora. Bolygószomszédunk érdekes tényei, históriái sokáig foglalkoztatta még a hallgatóságot. Persze, hogy az örök kérdés is elhangzott, hogy van-e élet a Marson és lehetséges-e egy majdani kolonizáció, de a vörös bolygó vulkáni tevékenységéről is volt kisebb kitérő.

Dimanopulosz Andrea igazgató asszony odaadó támogatásával, elhivatott kollégái hathatós segítségével egy remek kora délutáni „égi medvelesen” vehettünk részt. Jó volt látni, hogy az ifjúságot valóban érdeklik a természettudományos témák. Mernek okosakat kérdezni, akár kiállni a társaik elé és a Challenger űrsiklóról pár mondatot beszélni. Reméljük, a jövő lehetséges tudósai, kutatói kerülnek ki majd egyszer közülük. A bizakodás megvan, hiszen tudjuk, hogy Mae Jamison is kicsi lányként Kirk kapitány és Uhura hadnagy kalandjait nézte, és felnőve egy valódi űrsiklón szolgálhatott. Az már csak a hab a tortán, hogy az ikonikus sorozat egyik részében magára ölthette a csillagflotta egyenruháját is… Ezekből a fiatalokból kerülhetnek ki azok, akik nem csak a Marsról hoznak majd nekünk kőzetmintákat, hanem akár távolabbi planétákat is meg fognak hódítani. Mert a tudás az igazi hatalom!

“Ajtó” a Marson

Szerző: Kovács Gergő

Zavarba ejtő alakzatot fotózott a NASA Curiosity roverje küldetésének 3466. napján: a felvételen egy alagút bejáratára hasonlító felszíni alakzat látszik, melyet elsőre egy mesterséges marsi üreg bejáratának is gondolhatnánk.

Az “ajtó” a kép jobb oldalán (NASA/JPL-Caltech/MSSS)

A Curiosity felvételeiből fotogrammetriai módszerrel megállapították, hogy az alakzat mindössze 30 centiméter magas lehet; a furcsa alakzat pedig az aprózódás, mállás és a fény-árnyékok játékának eredménye: a felvételen látható, hogy a lyuk előtt heverő kő egy nagyjából háromszög alakú bemélyedést hagyott maga után a sziklafalban.A lyukat feltehetően egy ún. “nyírási törés” hozhatta létre, melynek során két, egymás fölötti réteg ellentétes irányba tolódott el.

A háromszög alakú lyuk (NASA/JPL-Caltech/MSSS nyomán a szerző szerkesztése)

A jelenség, mely a marsi arc, illetve a marsi jeti, combcsont, piramis, patkány stb. (bővebben itt) alakzatokat is különlegessé teszi, és mely miatt minden, számunkra ismeretlen dologba valami ismerőset látunk bele, a pareidolia nevet viseli. Ez már az emberiség hajnala óta velünk van. Az ősember számára evolúciós előny volt, hogy felismerte például a rejtőző préda állatokat, ragadozókat vagy az ellenséges törzsek szintén rejtőzködő tagjait. Viszont, ha nincsenek egy bizonyos alakzatról különböző szögből/különböző megvilágításban készült képek, akkor nem mindig lehet tudni elsőre, mit is nézünk. Agyunk az ősidők óta nem tudja elfogadni azt, hogy bizonyos dolgoknak “nincs értelmük”, mindenbe valami ismerős dolgot igyekszik belelátni. Ilyen többek között a marsi arc is, melybe bár még ma is sokan látják bele egy letűnt marsi civilizáció emlékét, valójában csak az ősember elődeinktől örökölt beépített “arcfelismerő szoftverünk” játszik velünk. És jó eséllyel ilyen a “marsi ajtó” is, melyről feltételezésem szerint további, minden kétséget eloszlató felvételek fognak még készülni.

Az “ajtóról” készült felvételt tartalmazó színezett, zoomolható kép itt tekinthető meg.

Rekorderősségű rengést észlelt az InSight a Marson

Szerző: Oláh Tamás

Az InSight szonda már korábban is rögzített nagy erősségű rengéseket a Marson, amelyek segítségével sikerült minden eddiginél pontosabban feltárni a Vörös Bolygó belső szerkezetét. Most a bizonytalan sorsú eszköz a valaha mért legnagyobb ilyen jellegű eseményt észlelte, ami egy másik bolygón bekövetkezett.

A becslések szerint 5-ös erősségű rengés 2022. május 4-én, a küldetés 1222. marsi napján (sol) történt. Ekkora mértékű rengés a Földön bekövetkező földrengésekhez képest közepes méretűnek mondható, de közel van ahhoz a felső határhoz, amit a tudósok az InSight küldetése során reméltek. A tudományos csapatnak tovább kell tanulmányoznia a mostani eseményt, mielőtt olyan részletekkel tudna szolgálni, mint a rengés helye, forrásának jellege és az, hogy mit mondhat még el a Mars belsejéről. Az eddigi legnagyobb regisztrált rengés a 2021. augusztus 25-én történt, erősségét 4,2 magnitúdójúra becsülték.

Ez a szeizmogram a valaha egy másik bolygón észlelt legnagyobb rengést mutatja. – Kép forrása: NASA/JPL-Caltech

A mostani nagy rengés épp szerencsés időben következett be, az InSight ugyanis újabb kihívásokkal néz szembe: ahogy a szonda tartózkodási helye, az Elysium Planitia a téli évszakba lép, több por van a levegőben, ami csökkenti a rendelkezésre álló napfényt, így az energiaellátást is. Május 7-én a leszállóegység rendelkezésre álló energiája épphogy a határérték alá esett, amely aktiválta az úgynevezett csökkentett üzemmódot, amelyben az eszköz a legszükségesebb funkciók kivételével minden mást felfüggeszt. Ez a reakció a leszállóegység védelmét szolgálja és korábban már számos alkalommal bekövetkezett, legutóbb január 7-én.

A rekorderősségű rengésről készült spektogram. – Kép forrása: NASA/JPL-Caltech

A 2018-as landolása óta az InSight több mint 1313 rengést észlelt a francia Centre National d’Études Spatiales (CNES) által biztosított, rendkívül érzékeny szeizmométere segítségével. Ahogy a szeizmikus hullámok áthaladnak a Mars kérgében, köpenyében és magjában lévő anyagon, vagy visszaverődnek róla, olyan módon változnak, hogy ezek segítségével meghatározható e rétegek vastagsága és összetétele, feltárva így a Vörös Bolygó szerkezetét. Amit a tudósok a Mars belső felépítéséről megtudnak, az segíthet az összes kőzetbolygó, köztük a Föld kialakulásának jobb megértésében.

Az InSight robotkarja és szeizmométere. – Kép forrása: NASA/JPL-Caltech

Miután a leszállóegység 2020 végén befejezte elsődleges küldetését, és teljesítette eredeti tudományos céljait, a NASA 2022 decemberéig meghosszabbította a küldetését, kérdés, hogy a napelemeire lerakódott por miatt ezt sikerül-e teljesítenie.

Forrás: Spacejunkie.hu

Cats of NASA

Szerzők: Bardócz Mátyás Vince, Pető Bercel, Szalay Tia (Coolstarz Csillagászati Szakkör, Nógrádsáp, Negyedik osztály)

A Mars átlagos távolsága a Naptól 227 900 000 km, ez 1,52 csillagászati egységnek-nek felel meg, ami 12 fényperc. Bizonyos időközönként, mikor a Mars közelebb kerül a Naphoz, erős porviharok tombolnak a felszínén. Ez olyan bolygó, amit szabad szemmel is lehet látni. A Naprendszer legnagyobb hegyét itt láthatjuk: a marsi Olümposzt, azaz az Olympus Mons-t. Légköre 96% szén-dioxidot, 2% argont, 2% nitrogént és 1% egyéb elemet tartalmaz. (Szalay Tia, azaz Tíá)

A Marsnak két holdja van: a Phobos és a Deimos. Mindkét holdat Asaph Hall fedezte fel 1877-ben. Az ókori görög mitológia két figurájáról, Árész hadisten két fiáról nevezték el. A Phobos jelentése „rémület”, a Deimos jelentése pedig „rettegés”. A Phobos és a Deimos nem szabályos alakú. Egyes kutatók szerint a két kis hold egy valaha létezett nagyobb égitest darabjai, de ha összehasonlítjuk, nyilvánvaló különbségeket fedezünk fel. (Pető Bercel, Cheese)

A Marson folyók és tavak voltak, amik talán élőhelyet biztosítottak a apró élőlényeknek. A bolygó légköre elvékonyodott, ezért a víz elpárolgott. Az MRO vizsgálja a kialakult sivatagokat. Folyékony vízre utaló jeleket talált az elmúlt 15 évben. Új kérdés lett a kutatás tárgya: valóban éltek itt apró élőlények meddig éltek itt? (Bardócz Mátyás Vince, Cat)

Pályamű címe: Cats of NASA
Pályázók: Bardócz Mátyás Vince, Pető Bercel , Szalay Tia
Pályázat youtube linkje: https://www.youtube.com/watch?v=LHdgcsti00o

A CoolCatZ csapat eheti podcastját halljátok! A mikrofonnál ma is Tia-Tíá , Matyi-Cat és Bercó-Cheese. Mai rendkívüli adásunk keretében bejelentkezik a marsi Cats of NASA kolónia. Ne is húzzuk az időt, kapcsoljuk a bázist!

  • Halló, halló, Mars, halló, halló, Cats of NASA! Gertrúd parancsnok jelentkezz!
  • Vau, vau!!
  • Mi a szösz? Gertrúd, minden rendben?
  • Igen, csak Dogi itt rohangál a marsi mintámmal. Állj meg, teeee…! Kedves földlakók, ne hozzatok husky-kat a Marsra, mert folyton ellopják a kőzeteiteket! Amúgy is, minek kutya a CoolCatZ telepre?!
  • Rendben parancsnok, a tanácsod tolmácsoljuk!
  • De kedves Gertrúd, mutasd be, kérlek, mitől más ti kolóniátok, mint a kínaiaké vagy az araboké?
  • Az AAA-111 rakétánkkal érkezett ide több tucat macska. A macskák pozitív hatását az emberi szervezetre már a 21. században is kimutatták. Tudjuk, hogy a dorombolásuk által gerjesztett hangfrekvencia pozitív hatással van a csontnövekedésre. Itt, a vörös bolygón ez felettébb praktikus, hiszen el tudjuk vele kerülni vagy legalábbis csökkenteni a csontritkulás kialakulását.

Rakétánk üzemanyaga is kissé összetett. A megszokott folyékony mellett mi szilárd hajtóanyagokat használunk. Kissé furán hangozhat elsőre, de mivel sok a cicánk, akik sokat esznek, és aki sokat eszik, az…. Így a keletkező felesleges anyagot hasznos energiává tudjuk alakítani. Űrhajónk újrahasznosítható, ez a példány is már többször megjárta a Hold-Mars utat. Föld alatti bázisok, alagutak hálózatát építettük ki. Könnyebben ki lehet kerülni így a földrajzi akadályokat: hegyeket, völgyeket.

Speciális kutatási- és csillagászati laborral rendelkezünk. Elsődleges kísérleti célunk: állatok képességeinek speciálisabbá tétele. Azaz emberek szállítását a nem túl praktikus roverek helyett velük szeretnénk megoldani. A cicatalp nem kopik el a marsi terepen, nem úgy, mint a régimódi gumik. Minket ezek a kedves jószágok szállítanak ide-oda kényelmes űr-foteljeinkben.

A kutatótornyunk elemeit is a marsi alapanyagból szereztük:. Az ittani kőzetek felhasználásával épült fel a körülbelül 100 földi méter magas obszervatórium. Távcsövünk megalkotója Dr. Selly Obama, a holdi egyetem egyik professzora. Ennek a helynek a különlegessége, hogy semmi sem működik napelemmel. Az energiát a cicák szolgáltatják. Marsi körülményekhez alkalmazkodó mókuskerekeket építettünk, azt hajtják éjjel-nappal váltott csapatokban.

A marsjáróinkat növénytermesztő laborrá alakítottuk, miután véglegesen tönkrementek a kerekeik. Az amerikai kollégák krumplit, a kínaiak salátát, az arabok céklát termesztenek a többi telepen. Mi viszont spenótot kivéve minden egyebet. Van banán ligetünk is. És bármilyen furcsa, a macskáink is előszeretettel fogyasztják a marsi banánt, mert teljesen más íze van, mint a földinek. Sokkal ízletesebb, laktatóbb. Igen, a hús, az egy nehéz kérdés…. A holdi kolóniával kötött szerződéseink keretében kapunk havonta szállítmányt. Mi ezért a felesleges marsjáróinkat belső részeit odaadjuk. A holdi terepen azok jól működnek újratervezve.

Cicáink másik speciális képessége, hogy roppant érzékenyek a marsi vízre. Tudjuk, hogy a macskák rendelkeznek egyfajta hatodik képességgel, megéreznek nem látott dolgokat: rossz energiákat, földrengések, özönvizek közeledtét. Nem egy példányunk talált már marsi-víz lelőhelyet ott is, ahol nem is sejtettük a jelenlétét annak…

  • Lassan műsorunk végére érünk. Mi az a tudományos munka, amit még meg szeretnél említeni?
  • A marsi kristályok…! Azon kívül, hogy szépek, könnyen be tudjuk azokat gyűjteni, rendelkeznek egyfajta mostanában felfedezett fényenergiával. Ez még új kutatási terület, de roppant ígéretesnek és hasznosnak bizonyul. Alapanyagként is fel fogják használni rakétajavításhoz, újabb kutató laborok alapanyagához is.

Etessétek meg a cicákat marsi banánnal! Akinek meg nincs cicája, szívesen küldünk, bár tudjuk, hogy a kék bolygó adottságai egészen mások. DE! A mi négylábúink remekül alkalmazkodnak minden körülményhez. Cicákat minden egyes kolóniára, holdira, földire, marsira!

Források:

http://www.bacse.hu/
https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Mars_(bolyg%C3%B3)
https://www.nasa.gov/feature/jpl/nasa-s-mro-finds-water-flowed-on-mars-longer-than-previously-thought
www.astro.u-szeged.hu
www.meteorologiainred.com

Képek: Kocsis ERzsó